Hungarian

Ügyszám: .	1227/H/2010
Előadó alkotmánybíró: Balogh Elemér Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 58/2011. (VI. 30.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2011/980 .

A döntés kelte: Budapest, 06/28/2011 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:    A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!                                  Az  Alkotmánybíróság  az Országos Választási  Bizottság  által országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ív hitelesítése   tárgyában  hozott  határozat  ellen   benyújtott kifogások alapján meghozta a következő                            határozatot:    Az   Alkotmánybíróság   az   Országos   Választási   Bizottság 470/2010.  (VIII.  4.)  OVB  határozatát  megsemmisíti,  és  az Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasítja.    Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                                                               I.                                    A   választási  eljárásról  szóló  1997.  évi  C.  törvény  (a továbbiakban:  Ve.) 130. § (1) bekezdése alapján  több  kifogás érkezett   az   Alkotmánybírósághoz  az   Országos   Választási Bizottság  (a  továbbiakban:  OVB)  470/2010.  (VIII.  4.)  OVB határozata (a továbbiakban: OVBh.) ellen.    Az   OVB   vitatott  határozatában  hitelesítette   a   Magyar Vegyipari,   Energiaipari,   és   Rokon   Szakmában    Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének alelnöke által benyújtott országos népszavazás    kezdeményezésre   irányuló   aláírásgyűjtő    ív mintapéldányát, amelyen a következő kérdés szerepel: „Egyetért- e  Ön azzal, hogy 40 év szolgálati idő megléte után az öregségi nyugdíj  —  az öregségi nyugdíjkorhatárra tekintet nélkül  —  a nyugdíj  csökkentése nélkül, az eredményes népszavazást  követő év januárjának 1. napjától igénybe vehető legyen?”  Az  Országos  Választási  Bizottság  megállapította,  hogy  az aláírásgyűjtő ív a törvényben meghatározott formai, valamint  a népszavazásra  feltenni  kívánt  kérdésre  vonatkozó   tartalmi követelményeknek  eleget  tesz,  ezért  hitelesítésének   nincs akadálya.  A  kifogások  szerint viszont az OVB-nek az  aláírásgyűjtő  ív hitelesítését meg kellett volna tagadnia. Az egyik indítványozó szerint   az  aláírásgyűjtő  ív  nem  felel  meg  a  választási eljárásról   szóló   1997.  évi  C.  törvénynek   az   országos népszavazási    kezdeményezésen    és    az    országos    népi kezdeményezésen  történő végrehajtásáról szóló  11/2008.  (III. 1.)  ÖTM  rendelet (a továbbiakban: R.) mellékletében található mintának, mert egyrészt nem tartalmazza a mintában foglalt,  az Országos Választási Iroda (a továbbiakban: OVI) vezetője  által a  Ve.  118. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek esetén kitöltendő  részt; másrészt a hitelesítést kérő táblázata  20+1 soros, míg a mintában 15+1 sor szerepel.  Egy  másik  kifogást tevő szerint az OVB a 2010. június  16-án hozott 410/2010. (VI. 17.) OVB határozatban megtagadta annak az aláírásgyűjtő ívnek a hitelesítését, amelyen a jelen  OVBh.-val hitelesített  ívtől  eltérően  csupán  részben  eltérő   kérdés szerepelt.   A  korábban  nem  hitelesített  aláírásgyűjtő   ív kérdésében   ugyanis  csak  a  nyugdíjjogosultság  bevezetésére irányadó  dátum  nem  szerepelt. A  hitelesítés  megtagadásának indokául  az OVB az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés a)  pontjára hivatkozott, mondván „okszerűen következik a kérdésből, hogy  a kérdésben   tartott  eredményes  népszavazás   az   adott   évi költségvetést   közvetlenül   és   jelentősen   érintené”.    A kifogástevő   álláspontja  szerint  az  OVBh.-val  hitelesített aláírásgyűjtő  íven szereplő kérdés egyben a  nyugdíj  abszolút értékben  való  emelését  is  jelenti,  amely  közvetlenül   és jelentősen   érinti  a  költségvetést,  ezért  nem   bocsátható népszavazásra.  A kérdésben szereplő jogosultság  bevezetésének kezdő  időpontja  továbbá érinti az államháztartás  mozgásterét abból  a  szempontból,  hogy az állam a  jogosultságra  keretet teremtő  elvonásokat  mikor kívánja  bevezetni.  A  kifogástevő szerint  az  OVBh.  – tekintettel a korábban benyújtott  kérdés hasonlósága ellenére hozott ellentétes tartalmú döntésre –  nem csupán  az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés a) pontjába  ütközik, hanem az Alkotmány jogbiztonságot garantáló 2. § (1) bekezdését is sérti. Az ellentétes OVB gyakorlat ugyanis a kiszámíthatóság és   az  előre  láthatóság  ellenében  hat,  melyek  az  állami intézményekbe vetett bizalom alapvető feltételei.  A  harmadik  kifogás benyújtója szerint a  kérdés  négy  eleme (szolgálati   idő,  nyugdíjkorhatár,  a  nyugdíj   mértéke,   a bevezetés   időpontja)  az  öregségi  nyugdíj  megállapításának teljes keretét adja, a nyugdíjrendszer alapját képezi, valamint a nyugdíj abszolút értékben való emelésével jár. A kérdés tehát közvetlenül érinti a költségvetést, ezért az Alkotmány 28/C.  § (5) bekezdés a) pontja alapján népszavazásra nem bocsátható.  A kifogás  szerint  a  költségvetésen belül a  nyugdíjbiztosítási ellátások  legkiemelkedőbb  kiadási  tételét  jelentő  öregségi nyugdíj  korhatárának csökkentése közvetlen összefüggésben  áll az  eltartottak számának növekedésével, s így az aktív lakosság adó- és járulékterheinek növekedésével.  A  negyedik  kifogás  is felhívja a figyelmet  arra,  hogy  az OVBh. által hitelesített kérdés – tartalmát tekintve – semmiben sem  tér  el  az ugyanezen szervezet által korábban  benyújtott kérdéstől,    amelynek   hitelesítését   az   OVB   megtagadta. Álláspontja   szerint  azáltal,  hogy  a  kérdést   egy   olyan kiegészítéssel  terjesztették elő, amely  az  öregségi  nyugdíj igénybevételét az eredményes népszavazást követő év január első napjától    teszi   lehetővé,   a   mindenkori   költségvetésre vonatkozik,  azt  közvetlenül  és  jelentős  mértékben  érinti, továbbá   annak   megfogalmazásából  okszerűen   következik   a költségvetési  törvény  módosítása. A  kifogástevő  másodsorban arra  hivatkozik, hogy a kérdés a Ve. 3. § d) pontjában foglalt rendeltetésszerű  joggyakorlás elvét sérti, mivel  vélhetően  a lakosság  adófizetésben részt nem vevő körére nézve biztosítana kedvezményeket a lakosság adófizetőinek terhére anélkül, hogy a költségvetés erre fedezetet biztosítana.  A  kifogások  2010.  augusztus  7-én,  9-én,  18-án  és  19-én érkeztek az OVB-hez, 2010. augusztus 9-én, 18-án és 19-én pedig az Alkotmánybíróságra. A Ve. 130. § (1) bekezdése értelmében  a kifogást  a  határozat közzétételét követő tizenöt napon  belül lehet  benyújtani. Az OVBh. közzétételére 2010. augusztus  4-én került  sor, így a határidő 2010. augusztus 19-én járt  le.  Az OVBh.  ellen  benyújtott kifogások tehát a törvényes  határidőn belül érkeztek az Alkotmánybíróságra.  Az   Alkotmánybíróság   az  OVBh.  megsemmisítésére   irányuló kifogásokat  az  Alkotmánybíróság  ideiglenes  ügyrendjéről  és annak  közzétételéről  szóló többször  módosított  és  egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat  (ABK  2009. január,  3.)  28.  § (1) bekezdése alapján egyesítette  és  egy eljárásban bírálta el.                               II.  Az   Alkotmánybíróság  az  OVB  határozata  ellen   benyújtott kifogásokat az alábbi rendelkezések alapján vizsgálta meg:    1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:    „28/C.  § (2) Országos népszavazást kell tartani legalább  200 000 választópolgár kezdeményezésére.  (3)   Ha  az  országos  népszavazást  el  kell  rendelni,   az eredményes  népszavazás alapján hozott döntés az Országgyűlésre kötelező.  (…)  (5) Nem lehet országos népszavazást tartani:  a)  a  költségvetésről,  a  költségvetés  végrehajtásáról,   a központi  adónemekről és illetékekről, a vámokról,  valamint  a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények tartalmáról,”    2.  Az  országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998.  évi  III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.)  indítvánnyal érintett rendelkezései:  „10.   §  Az  Országos  Választási  Bizottság  megtagadja   az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha  a) a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe,  b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani,  c)  a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek,  d)  ugyanazon  tartalmú kérdésben három éven belül  eredményes országos népszavazást tartottak,  e)  az  aláírásgyűjtő ív nem felel meg a választási eljárásról szóló törvényben foglalt követelményeknek.”  „13.  §  (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy  kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.”    3. A Ve. érintett rendelkezései:  „3.  §  A választási eljárás szabályainak alkalmazása során  a választásban érintett résztvevőknek érvényre kell juttatniuk az alábbi alapelveket: (…)  d) jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás,”    „130.   §   (1)   Az   Országos  Választási  Bizottságnak   az aláírásgyűjtő  ív,  illetőleg a konkrét kérdés  hitelesítésével kapcsolatos  döntése  elleni kifogást a határozat  közzétételét követő  tizenöt  napon  belül lehet  –  az  Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani. (...)  (3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el.  Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés  határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és   az   Országos   Választási   Bizottságot,   illetőleg   az Országgyűlést új eljárásra utasítja.”                                III.                                  A kifogások egy része megalapozott.    1.  Az  Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §  h) pontjában  foglaltaknak megfelelően a Ve.  130.  §-a  határozza meg.  Az  Alkotmánybíróságnak  a kifogás  alapján  lefolytatott eljárása  jogorvoslati eljárás. Ennek során az Alkotmánybíróság —  alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban —  a beérkezett  kifogás  keretei  között  azt  vizsgálja,  hogy  az aláírásgyűjtő ív és a népszavazásra szánt kérdés  megfelel-e  a jogszabályi  feltételeknek, és hogy az OVB az aláírásgyűjtő  ív hitelesítési  eljárásában  az  Alkotmánynak  és   az   irányadó törvényeknek  megfelelően járt-e el.  [63/2002.  (XII.  3.)  AB határozat, ABH 2002, 342, 344.].  2.  Az  egyik  kifogástevő szerint az OVB  által  hitelesített aláírásgyűjtő  ív  nem felel meg az R. mellékletében  található mintának,  mert  nem  tartalmazza a mintában  foglalt,  az  OVI vezetője  által  a  Ve.  118. § (1) bekezdésében  meghatározott feltételek  esetén  kitöltendő részt. Másrészt  a  hitelesítést kérő táblázata 20+1 soros, míg a mintában 15+1 sor szerepel.  A kifogás  alapján  az Alkotmánybíróság elsőként  azt  vizsgálta, jogszerűen   állapította-e  meg  az  OVB,  hogy  a   benyújtott aláírásgyűjtő ív megfelel a Ve. formai követelményeinek.  Az  Alkotmánybíróság  a  49/2008. (IV. 22.)  AB  határozatában rámutatott  arra,  hogy  a népszavazási  kezdeményezésben  való részvétel jogának érvényesülését a törvény többek között olyan, az  aláírásgyűjtő ívvel szemben támasztott formai  előírásokkal biztosítja,   amelyek  garanciát  nyújtanak   arra,   hogy   az aláírásgyűjtő ívet aláíró választópolgár eredményesen támogassa a  kérdés  országos  népszavazásra  bocsátását.  Ezért  különös jelentősége  van annak, hogy az aláírásgyűjtő  ív  a  legapróbb részletekig  megfeleljen  a törvény  formai  előírásainak  (ABH 2008, 488, 492.).  Az  Nsztv. 2. §-a alapján az aláírásgyűjtő ívek mintapéldányát az  aláírásgyűjtés megkezdése előtt – hitelesítés céljából – be kell nyújtani az Országos Választási Bizottsághoz. A Ve. 118. §- a  értelmében  a  130.  §  (1) bekezdése szerinti  jogorvoslati határidő   eredménytelen  elteltét  követő  napon,  jogorvoslat esetén  az Alkotmánybíróság hitelesítő határozatot helybenhagyó döntésének a Magyar Közlönyben való közzététele napján  az  OVI vezetője  hitelesítési záradékkal látja el az aláírásgyűjtő  ív mintapéldányát.  Az  aláírásgyűjtést a hitelesítési  záradékkal ellátott aláírásgyűjtő ív másolatával lehet megkezdeni.  A  Ve. pontosan  meghatározza, hogy mit kell tartalmaznia az  országos népszavazás kezdeményezésére szolgáló aláírásgyűjtő  ívnek.  Az aláírásoknak  a kérdéssel azonos oldalon kell szerepelniük.  Az aláírásgyűjtő íveken szerepelnie kell a kezdeményezést támogató választópolgár  saját  kezű  aláírásának  és   —   az   aláírás hitelességének  ellenőrzése céljából  —  fel  kell  tüntetni  a kezdeményező olvasható családi és utónevét, lakcímét,  valamint személyi  azonosítóját. E szabályok meghatározzák azt is,  hogy minden egyes aláírásgyűjtő íven szerepelnie kell az aláírásokat gyűjtő  személy  aláírásának is. Az  R.  melléklete  kötelezően alkalmazandóként   határozza  meg   az   országos   népszavazás kezdeményezésére  irányuló  aláírásgyűjtés  során   használható aláírásgyűjtő ív mintáját. Az Nsztv. 3. § (1) bekezdése szerint a  népszavazás  kitűzésére irányuló állampolgári  kezdeményezés támogatására    a   hitelesített   mintapéldánnyal    megegyező aláírásgyűjtő   íveken   lehet   aláírást   gyűjteni.   Hasonló rendelkezést  tartalmaz  a  Ve. 118.  §  (1)  bekezdése,  amely alapján  aláírásokat  csak a hitelesítési  záradékkal  ellátott aláírásgyűjtő    ív    másolatával    lehet    megkezdeni.    E rendelkezésekből következően az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát olyan  formában kell benyújtani hitelesítésre, hogy az alkalmas legyen az aláírásgyűjtésre.  Jelen  ügyben  az  Alkotmánybíróság  megállapította,  hogy  az aláírásgyűjtő íven szerepel az országos népszavazásra  feltenni kívánt  kérdés, a kezdeményezést támogató választópolgár  saját kezű  aláírásának, családi és utónevének, lakcímének,  valamint személyi  azonosítójának  sora, illetve  fel  van  tüntetve  az aláírást  gyűjtő személy aláírásának helye is. A  kezdeményezés törvényességét nem érinti, hogy a hitelesítést kérő táblázata a mintában szereplő 15+1 sor helyett 20+1 soros.  A  Ve.  118.  §  (1)  bekezdése szerint  az  aláírásgyűjtő  ív mintapéldányát az OVI vezetője látja el hitelesítési záradékkal a  jogorvoslati határidő eredménytelen elteltét  követő  napon, jogorvoslat esetén a vonatkozó alkotmánybírósági döntés  Magyar Közlönyben   való   közzétételének  napján.  Hitelesítéskor   a hitelesítési  záradék  szövegét az  OVI  vezetője  kézzel  vagy bélyegző  használatával  is  rávezetheti  az  aláírásgyűjtő  ív mintapéldányára.   Az,   hogy   a   hitelesítési   záradék   R. mellékletében  közzétett  szövege  a  hitelesítés   előtt   már szerepel az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán, az OVI vezetőjének munkáját segíti, annak hiánya azonban nem lehet a kezdeményezés benyújtásának akadálya.  Az  Alkotmánybíróság  mindezekre  tekintettel  megállapította, hogy  az  OVB-hez hitelesítés céljából benyújtott aláírásgyűjtő ív mintapéldányának az R. mellékletében közzétett mintától való formai    eltérése    érdemben   nem   befolyásolta    az    ív hitelesíthetőségét.  3.  Az  egyik  kifogástevő szerint a kérdés  a  Ve.  3.  §  d) pontjában  foglalt rendeltetésszerű joggyakorlás  elvét  sérti, mivel  vélhetően a lakosság adófizetésben részt nem vevő körére nézve   biztosítana  kedvezményeket  a  lakosság  adófizetőinek terhére   anélkül,   hogy   a   költségvetés   erre   fedezetet biztosítana.  A   rendeltetésellenes  joggyakorlás  mércéjére   vonatkozóan, népszavazási  kezdeményezéssel kapcsolatban  a  18/2008.  (III. 12.)  AB  határozat  tartalmaz  megállapításokat.  A  határozat szerint az aláírásgyűjtés kezdeményezése a népszavazáshoz  való jog  gyakorlásának  részjogosítványa, a választópolgárok  által kezdeményezett népszavazási eljárás döntő eleme, melynek  célja a  népszavazás  elindítása. „E jog gyakorlása akkor  tekinthető rendeltetésszerűnek,  ha  a kezdeményezés  összhangban  áll  az országos  népszavazás  intézményének  az  Alkotmány  2.  §  (2) bekezdésében  meghatározott rendeltetésével. A rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye a hitelesítési eljárás kezdeményezése során azt jelenti, hogy az aláírásgyűjtés kezdeményezőjének  az országos  népszavazás alkotmányos rendeltetésére,  a  közvetlen hatalomgyakorlás  kivételességére, az állam életében  betöltött szerepére     és    súlyára    tekintettel    kell    eljárnia. Felelősségteljesen,    annak   tudatában    kell    benyújtania kezdeményezését, hogy az általa ’útjára indított’  népszavazási eljárás   állásfoglalásra   készteti   az   ország   valamennyi választópolgárát,  és  annak  eredményeként  az   Országgyűlést kötelező   döntés   születik,  amely  országgyűlési   döntéssé, törvénnyé válva hosszabb távon meghatározza a polgárok  jogait, kötelezettségeit, befolyásolja a társadalom életét” (ABH  2008, 212, 224.).  Az  aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés a 40 év szolgálati  idő után    járó    öregségi   nyugdíjjal   kapcsolatban    kívánja megváltoztatni  a  társadalombiztosítási  nyugellátásról  szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) szabályait.  Az Alkotmánybíróság  megítélése szerint a nyugdíj  igénybevételére és    az    öregségi   nyugdíjkorhatár   eltörlésére   irányuló népszavazási  kezdeményezés megfelel a  fenti  AB  határozatban foglalt  követelményeknek. A kifogástevő  álláspontja  ugyanis, mely  szerint a kérdés a lakosság adófizetésben részt nem  vevő csoportja számára biztosítana kedvezményt az adózók kárára, nem a  rendeltetésszerű joggyakorlás elve, hanem az  egyértelműségi követelmény  körében  értékelhető.  A  következőkben  ezért  az Alkotmánybíróság ezt vizsgálta.  4.   A   26/2007.   (IV.   25.)   AB   határozat   alapján   a választópolgári  egyértelműség követelményének  része,  hogy  a választópolgárok   a   kérdés   megválaszolásának    lehetséges következményeit    világosan    lássák.    „Az    egyértelműség követelményének lényege, hogy a népszavazási kérdésnek döntésre alkalmasnak   kell   lennie,   aminek   a   jogalkotói   és   a választópolgári  egyértelműség feltétlenül  szükséges,  de  nem egyetlen  feltétele.  Az  egyértelműség  részének  tekinti   az Alkotmánybíróság azt is, hogy a népszavazási kérdésben  foglalt döntési     kötelezettség    ne    legyen    kivitelezhetetlen, végrehajthatatlan,  következményeiben  kiszámíthatatlan”   (ABH 2007, 332, 337.).  A  Tny. 18. § (1) bekezdés a)-g) pontjai az öregségi nyugdíjra való  jogosultság  megállapításakor a  biztosítottak  születési idejéhez  kapcsolódóan különböző életévben  határozzák  meg  az öregségi  nyugdíjra  jogosító  korhatárt.  A  Tny.  18.  §  (2) bekezdése   a   nyugdíjjogosultság   további   feltételeit   is meghatározza,  többek között a meghatározott  idejű  szolgálati időt.  A  szolgálati  idő azonban a komplex nyugdíjjogosultsági feltételrendszernek csupán az egyik elme. A 9/2011.  (III.  1.) AB  határozatban megfogalmazottak ezért a mostani  népszavazási kérdés  esetében  is alkalmazandók. A népszavazásra  bocsátandó kérdés  ugyanis  a szolgálati időt kívánja rögzíteni,  „anélkül azonban, hogy a választópolgár számára világossá tenné, hogy ez jár-e,  és  ha igen, milyen hatással, változással  az  öregségi nyugdíj  megszerzésének  további  feltételeire  nézve.  Így   a választópolgár  döntése meghozatalakor  nem  lehetne  tisztában azzal,  hogy  a kérdésre igen-nel vagy nem-mel szavazás  esetén döntésének milyen pénzügyi vagy egyéb következményei  lennének” (ABK  2011.  február,  101,  103.). A népszavazásra  bocsátandó kérdésről  tehát  a  választópolgároknak  úgy  kellene  döntést hozniuk,  hogy nem volna egyértelmű, az eredményes  népszavazás milyen  változásokat  okozna  a  nyugdíjrendszerben,  és  ennek milyen   társadalmi,  pénzügyi  és  egyéb  hatásaival   kellene számolniuk. A népszavazásra szánt kérdés ezért nem felel meg  a választópolgári egyértelműség követelményének. Mindezek alapján az  Alkotmánybíróság  az OVB 470/2010. (VIII.  4.)  határozatát megsemmisítette,  és  az OVB-t – a Ve.  130.  §  (3)  bekezdése alapján – új eljárásra utasította.   Tekintettel  arra,  hogy az Alkotmánybíróság megállapította,  a népszavazásra szánt kérdés nem felel meg az Nsztv.  13.  §  (1) bekezdésében  foglaltaknak,  nem  vizsgálta,  hogy   az   OVBh. ellentétes-e  az  Alkotmány 2. § (1)  bekezdésével,  s  hogy  a feltenni  kívánt  kérdés az Alkotmány 28/C. § (5)  bekezdés  a) pontja  alapján  a  költségvetési  törvényre  vonatkozó  kizárt tárgykörbe tartozik-e.    Az   Alkotmánybíróság   a  határozat   közzétételét   az   OVB határozatnak a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el.                       Dr. Paczolay Péter                   az Alkotmánybíróság elnöke                          Dr. Balogh Elemér                   Dr. Bihari Mihály      előadó alkotmánybíró                    alkotmánybíró      Dr. Bragyova András                  Dr. Holló András      alkotmánybíró                           alkotmánybíró      Dr. Kiss László                      Dr. Kovács Péter      alkotmánybíró                           alkotmánybíró      Dr. Lenkovics Barnabás               Dr. Lévay Miklós      alkotmánybíró                           alkotmánybíró                       Dr. Stumpf István                         alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	58/2011. (VI. 30.)
Date of the decision: .	06/28/2011
.
.