A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány
tárgyában meghozta a következő
határozatot :
Az Alkotmánybíróság megállapítja : alkotmányellenes
helyzet állott elő azáltal, hogy Magyarország nem tett
eleget az 1947. évi XVIII. törvénnyel becikkelyezett Párizsi
Békeszerződés 29. cikkének 3. pontjában foglaltaknak.
Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy 1997.
június 30. napjáig - a különböző országokkal kötött
vagyonjogi egyezményekre is figyelemmel - tegye meg a
szükséges intézkedést a Békeszerződés hivatkozott
rendelkezésének végrehajtására.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
A Párizsban 1947. február 10-én kelt Békeszerződés
becikkelyezése tárgyában elfogadott 1947. évi XVIII. törvény
29. cikkének 1. pontja rendelkezik arról, hogy a :
"Szövetséges és Társult Hatalmak mindegyikének jogában áll
lefoglalni, visszatartani, felszámolni vagy bármi más
intézkedés alá vonni mindazokat a javakat, jogokat és
érdekeket, amelyek a jelen Szerződés életbe lépése idején
saját területén vannak, és Magyarország vagy magyar
állampolgárok tulajdonai. . . ".
A 29. cikk 3. pontja kimondja : "A magyar kormány
kötelezi magát, hogy azokat a magyar állampolgárokat,
akiknek javait e cikk értelmében elvették és nem adták
vissza, kártalanítani fogja. "
Az indítvány szerint az Alkotmány 35. § (1) bekezdésének
és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 7. §-ának,
valamint 17. §-ának összevetéséből megállapítható, hogy a
Kormány alkotmányellenes mulasztást követett el, amikor nem
gondoskodott a kártalanítás részletes szabályainak
megalkotásáról, ezért mulasztással megvalósult
alkotmányellenesség megállapítását kérte.
II.
A Magyar Köztársaság igazságügyminisztere a Magyar
Köztársaság külügyminiszterével egyetértésben az
Alkotmánybíróságot az alábbiak szerint tájékoztatta :
A. /A magyar állam kártalanítási kötelezettsége a külföldi
volt magyar érdekeltségű tulajdonok, illetve követelések
miatt három jogcímen állhat fenn :
1. Magyarország 17 országgal kötött 20 vagyonjogi
megállapodást. A megállapodások nem mindegyike utal vissza a
Párizsi Békeszerződésre, melynek alapján a külállamnak joga
lenne a magyar vagyonok lefoglalására. A Párizsi
Békeszerződésre való hivatkozás - itt nemcsak a 29. cikk
értendő - megtalálható az USA-val, Kanadával, Nagy-
Britannia- és Észak-Írországgal, Jugoszláviával ( bizalmas
jegyzőkönyvben ) kötött megállapodásokban.
Ezen országokban levő vagyon vonatkozásában mind a
vagyonjogi egyezményekre, mind pedig a Párizsi
Békeszerződésre tekintettel fennállhat a magyar állam
kártalanítási kötelezettsége.
2. Bizonyos vagyonjogi egyezmények nem hivatkoznak a
Párizsi Békeszerződésre, ugyanakkor ezekben Magyarország
kifejezetten lemond az illető országban levő magyar
vagyonról, és azt beszámítják a Magyarországtól követelt
jóvátételbe. Ilyen a Csehszlovákiával ( 1964. február 3-án )
és Jugoszláviával kötött egyezményünk. A jugoszláv egyezmény
tehát az 1. illetve 2. pontba is sorolható.
Az egyezményekben és a bizalmas jegyzőkönyvekben
foglaltak ( mely utóbbit szintén az egyezmények részének
tekintették ) csak együttesen értékelhetők.
3. Vannak olyan országok, amelyekkel vagyonjogi
egyezményt nem kötöttünk, de mint a Párizsi Békeszerződést
aláíró szövetséges, illetve társult hatalmak tagjainak joguk
volt a Párizsi Békeszerződés 29. cikke alapján a magyar
vagyonok zárolására. Ilyen volt pl. a Szocialista Szovjet
Köztársaságok Szövetsége, a Fehérorosz Szocialista Szovjet
Köztársaság, Ausztrália, India, Új-Zéland és a Dél-Afrikai
Unió.
Szovjetunió, illetve az Ukrán SZSZK a rendelkezésünkre
álló adatok szerint nem alkalmazta a Párizsi Békeszerződés
alapján fennálló lefoglalási lehetőséget, hanem belső
jogszabályok alapján államosított, így e vonatkozásban
kártalanítási kötelezettségünk általában nem áll fenn. Az
egyéb itt felsorolt országok szórványosan éltek a zárolási
lehetőséggel, e vagyonok azonban nem jelentősek.
A vagyonjogi egyezmények sokféleségük miatt a hozzájuk
tartozó bizalmas jegyzőkönyvekkel együtt egyedi értelmezést
kívánnak a konkrétan felmerült igények vonatkozásában,
ugyanakkor az egyezmény alapján fennálló kárpótlási
igényeket egy minden esetet felölelő kárpótlási törvény
alapján kellene érvényesíteni.
B. / 1993-ban az Igazságügyi Minisztériumban elkészült az
állampolgárok tulajdonában, az állam által kötött nemzetközi
szerződésekkel okozott károk részleges kárpótlásáról szóló
törvény első tervezete, amely átfogó megoldást kívánt
nyújtani a külföldi volt magyar érdekeltségű tulajdonok,
illetve követelések rendezésére.
Az előző kormány a kárpótlás kérdésében nem hozott
döntést. A megoldás tekintetében egységes álláspont még nem
alakult ki, így a tervezetnek a jelenlegi kormány elé
terjesztésére még nem került sor.
III.
Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozottnak
találta.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény
( Abtv. ) 49. § (1) bekezdés alapján és az Alkotmánybíróság
ítélkezési gyakorlata szerint mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a jogalkotó
szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó, illetve
feladat- és hatáskörébe tartozó jogszabályalkotási
kötelezettségének nem tesz eleget, és ezzel
alkotmányellenességet idézett elő.
Az Alkotmány 7. § (1) bekezdése szerint a Magyar
Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog
általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a
vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog
összhangját.
A Párizsi Békeszerződés fent idézett 29. cikk 3.
pontjában a magyar kormány kötelezte magát, hogy azokat a
magyar állampolgárokat, akiknek javait e cikk értelmében
elvették és nem adták vissza, kártalanítani fogja. E
kötelezettségvállalás belső jogalkotási kötelezettséggel
jár, így mindaddig, amíg a nemzetközi jogi kötelezettség és
a belső jog összhangja nem valósul meg, a mulasztásban
megnyilvánuló alkotmányellenes állapot fennáll.
Kihangsúlyozandónak tartja azonban az Alkotmánybíróság, hogy
a kormány kötelezettségvállalása a magyar állampolgárok
kártalanítására vonatkozik, és a kártalanítás módjára
irányadók azok az Alkotmánybíróság több, korábbi
határozatában kifejezésre juttatott szempontok, amelyek az
állam által elvont tulajdonjoggal kapcsolatos kártalanítási
igényekre vonatkoztak. Ennek megfelelően az állam az őt
terhelő kötelezettséget akként is teljesítheti, hogy -
teherbíróképességével arányban álló módon - a jelenlegi
gazdasági átalakulás során, az egyes tulajdoni sérelmek
eredeti jogi természetét figyelmen kívül hagyva, a
károsultakkal szembeni kötelezettségének kárpótlás útján
tesz eleget [ 16/1993. (III. 12.) AB határozat, ABH 1992.
151-152. ] .
Mindezek mérlegelésével az Alkotmánybíróság a
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet
megállapította, és annak megszüntetését elrendelte.
Dr. Sólyom László
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Kilényi Géza
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás Dr. Schmidt Péter
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Szabó András Dr. Tersztyánszky Ödön
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János
előadó alkotmánybíró
. |