Hungarian
Ügyszám:
.
261/E/2000
Előadó alkotmánybíró: Kiss László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 261/E/2000. AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2001/1121
.
A döntés kelte: Budapest, 06/19/2001
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                    A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
                                 
    Az      Alkotmánybíróság      mulasztásban      megnyilvánuló
    alkotmányellenesség   megállapítására   irányuló    indítvány
    alapján meghozta a következő

                            határozatot:
                                 
    Az  Alkotmánybíróság  önkormányzati  rendelet  megalkotásának
    elmulasztása   miatt   az  Alkotmány   70/B.   §-ába   ütköző
    alkotmányellenesség megállapítása iránt benyújtott indítványt
    elutasítja.
                                Indokolás
                                   
                                   I.
                                   
      Az    indítványozó   sérelmezte,   hogy   Budapest    Főváros
      Önkormányzatának Közgyűlése a szervezett bűnözés, valamint az
      azzal    összefüggő   egyes   jelenségek   elleni    fellépés
      szabályairól     szóló     és     az     ehhez     kapcsolódó
      törvénymódosításokról  szóló  1999.  évi  LXXV.  törvény   (a
      továbbiakban:   Szbt.)   62.  §  (4)   bekezdésében   foglalt
      jogalkotási  kötelezettségének nem tett eleget,  a  törvényes
      határidőig  –  2000. március 1. napjáig – nem alkotta  meg  a
      türelmi  zónák  kijelölésének  részletes  szabályairól  szóló
      önkormányzati  rendeletét. A 2000. március  1-jei  rendkívüli
      ülésén   a  “fővárosi  közgyűlés  a  kerületi  önkormányzatok
      képviselőinek   elutasító  álláspontjára   való   tekintettel
      visszavonta   a   türelmi  zónák  helyszínének   kijelölésére
      vonatkozó  javaslatát”,  ezért  az  indítványozó  álláspontja
      szerint  “a fővárosi közgyűlés ezzel a döntésével mulasztásos
      törvénysértést  követett el”, amely egyben a prostituáltaknak
      az  Alkotmány 70/B. §-ában biztosított munkához  és  a  munka
      szabad megválasztásához való jogát is sérti.

                                   II.

      1. Az Alkotmány szerint:
      “44/A. § (1) A helyi képviselőtestület:
      a)  önkormányzati  ügyekben önállóan  szabályoz  és  igazgat,
      döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül,”
      “44/A.  §  (2)  A  helyi képviselőtestület  a  feladatkörében
      rendeletet  alkothat, amely nem lehet ellentétes  a  magasabb
      szintű jogszabállyal.”
      “70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga  van  a
      munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.”

      2.  A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a
      továbbiakban: Ötv.) alapján:
      “16.   §  (1)  A  képviselő-testület  a  törvény  által   nem
      szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére,  továbbá
      törvény    felhatalmazása   alapján,   annak   végrehajtására
      önkormányzati rendeletet alkot.”

      3. Az Szbt. hivatkozott rendelkezése:
      “62. § (4) Ha a prostitúció tömeges (4. § j) pont), az 50 000
      lélekszám       feletti      település       önkormányzatának
      képviselőtestülete  (fővárosban  a  fővárosi   közgyűlés)   a
      törvény  hatálybalépésétől számított hat  hónapon  belül,  ha
      pedig   a  jelenség  a  törvény  hatálybalépése  után   válik
      tömegessé,  ennek megállapításától számított kilencven  napon
      belül  köteles  a  türelmi  zóna kijelöléséről  a  rendeletet
      megalkotni.  A türelmi zóna helyének kijelölése  tekintetében
      egyetértési jogot gyakorolnak azok a kerületi önkormányzatok,
      amelyek   az  egyeztetés  során  vállalják,  hogy   a   saját
      területükön türelmi zónát alakítanak ki.”

                                  III.
                                   
      Az indítvány nem megalapozott.

      1.  Az Ötv. 16. § (1) bekezdése szerint "a képviselő-testület
      a  törvény  által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok
      rendezésére,  továbbá törvény felhatalmazása  alapján,  annak
      végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot". Az Szbt.  62.
      §   (3)  bekezdése  a  települési  önkormányzatok  képviselő-
      testülete, a fővárosban – a kerületi önkormányzatok képviselő-
      testületeivel  egyeztetve – a fővárosi  közgyűlés  számára  a
      prostitúció folytatásának Szbt.-ben megállapított előírásokon
      felüli további szabályairól (így különösen a közterületnek  a
      védett  övezeten  kívüli területen védetté  nyilvánított  más
      részei,   a  védett  övezeten  kívül  működő  egyes,  védetté
      nyilvánított  nyilvános helyek meghatározása,  a  prostitúció
      tömeges megjelenésének tartalmi követelményei, a türelmi zóna
      kijelölése) szóló önkormányzati rendelet megalkotására  adott
      felhatalmazást.  Az  Szbt. 62. § (4)  bekezdése  azonban  már
      meghatározta  azokat  a körülményeket,  amikor  a  települési
      önkormányzat képviselő-testületének, a fővárosban a  fővárosi
      közgyűlésnek  kötelező  a  türelmi zóna  kijelöléséről  szóló
      rendeletét  megalkotnia. A fővárosi közgyűlés – a prostitúció
      fővárosban   történő  tömeges  megjelenését  megállapítva   –
      kezdeményezte  az önkormányzati rendelet megalkotását,  de  a
      rendeletalkotás   a   kerületi   önkormányzatok    képviselő-
      testületeivel való egyetértés hiányában meghiúsult.

      Az indítványozó “állampolgári panasz”-ként beadott indítványa
      “mulasztásos   törvénysértés”   megállapítását    kérte    az
      Alkotmánybíróságtól,  illetőleg azt, hogy  “állapítsa  meg  a
      fővárosi közgyűlés törvénysértő eljárását”.

      Az  Alkotmánybíróság  a  30/1999. (X. 13.)  AB  határozatában
      rámutatott    arra,    hogy    az    önkormányzati    működés
      jogszerűségének  vizsgálata az Ötv. 98. §-a  szerint  nem  az
      Alkotmánybíróság,  hanem a közigazgatási  hivatalok  feladata
      (ABH  1999, 411, 414.). Az Ötv. 98. § (3) bekezdés a)  pontja
      értelmében  a  közigazgatási hivatal  vezetője  törvényességi
      ellenőrzési jogkörében eljárva – egyebek mellett –  vizsgálja
      azt  is,  hogy  a  helyi  önkormányzat (a  helyi  kisebbségi,
      valamint   kisebbségi   települési   önkormányzat)   működése
      megfelel-e a jogszabályoknak.

      Az  Alkotmánybíróságról szóló 1989.  évi  XXXII.  törvény  (a
      továbbiakban:   Abtv.)   1.  §  b)   pontja   értelmében   az
      Alkotmánybíróság hatáskörébe a jogszabály, valamint az állami
      irányítás   egyéb  jogi  eszköze  alkotmányellenességének   a
      vizsgálata tartozik. Az Abtv. 1. § h) pontja lehetővé  teszi,
      hogy  az  Abtv.-be foglalt hatáskörökön kívül  törvény  egyéb
      hatásköröket  is  megállapítson az  Alkotmánybíróság  számára
      (ABH 1999, 411, 414.).

      Az  Abtv.  és  az Ötv. vonatkozó rendelkezéseinek összevetése
      alapján  megállapítható,  hogy a törvényi  szabályozás  külön
      kezeli  az alkotmányellenesség [Abtv. 1. § b) pontja]  és  az
      önkormányzat  törvénysértésének [Ötv. 98. § (3)  bekezdés  b)
      pontja]  vizsgálatát. Az előbbi esetben  az  Alkotmánybíróság
      eljárását  az  Abtv.  21.  §  (2)  bekezdése  szerint   bárki
      indítványozhatja,  az  utóbbi  esetben  viszont  az   eljárás
      kezdeményezője  egyedül  a  közigazgatási  hivatal   vezetője
      lehet.  A közigazgatási hivatal vezetőjét ugyanakkor  nemcsak
      az   Ötv.  99.  §  (2)  bekezdés  a)  pontjában  írt  esetben
      (törvénysértő   önkormányzati  rendelet  felülvizsgálata   és
      megsemmisítése)   illeti  meg  az   indítványozási   jog   az
      Alkotmánybíróságnál,  de  akkor  is,  ha  e  rendeletalkotási
      kötelezettségét mulasztja el az önkormányzat.
      A   jelen  esetben  a  közigazgatási  hivatal  vezetője   nem
      kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.
      Az  indítványozó  a  második (kiegészítő)  indítványában  már
      “mulasztásos alkotmánysértés” kimondását kérte.

      Az   Abtv.   49.   §   (1)  bekezdése  értelmében:   “Ha   az
      Alkotmánybíróság hivatalból, illetőleg bárki indítványára azt
      állapítja   meg,  hogy  a  jogalkotó  szerv   a   jogszabályi
      felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát  elmulasztotta
      és  ezzel  alkotmányellenességet idézett  elő,  a  mulasztást
      elkövető   szervet  –  határidő  megjelölésével  –   felhívja
      feladatának teljesítésére.”

      Az  Alkotmánybíróság megállapítja: az indítványozó ez esetben
      már  jogosult  arra,  hogy  az  Alkotmánybíróságnál  eljárást
      kezdeményezzen.       A      mulasztásban       megnyilvánuló
      alkotmányellenesség  megállapításához  ugyanakkor  nem   elég
      önmagában  a  (felhatalmazáson  alapuló)  jogalkotói  feladat
      elmulasztása,  de  az  is szükséges –  és  az  Abtv.  idézett
      rendelkezéséből   is  ez  következik  –,   hogy   a   hiányzó
      szabályozás  egyben alkotmányellenességet  is  eredményezzen.
      Azaz  a mulasztásnak és az alkotmányellenes helyzetnek együtt
      kell fennállnia (1395/E/1996. AB határozat, ABH 1998, 669.).

      Az   kétségtelen   tény,   hogy  az  önkormányzati   rendelet
      megalkotásának    elmaradása   jogszabályi   felhatalmazásból
      származó   jogalkotói  feladat  elmulasztását   eredményezte.
      Kérdés  azonban az, hogy ez előidézte-e az Alkotmány valamely
      rendelkezésének a sérelmét is.

      Az  indítványozó ezt az “alkotmányellenességet” az  Alkotmány
      70/B.   §   sérelmében  látja,  ezért   a   továbbiakban   az
      Alkotmánybíróság e kérdés vizsgálatát végezte el.

      2. Az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar
      Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és  a
      foglalkozás szabad megválasztásához.

      Az  alanyi jogi értelemben vett munkához való jogot, a  munka
      és   a   foglalkozás  szabad  megválasztásához   való   jogot
      (Alkotmány   70/B.   §)  úgy  kell  értelmezni,   hogy   abba
      mindenfajta foglalkozás, hivatás, “munka” megválasztásának és
      gyakorlásának szabadsága beletartozik.

      Az 54/1993. (X. 13.) AB határozat szerint “a vállalkozás joga
      a   foglalkozás  szabad  megválasztásához  való   alkotmányos
      alapjog [70/B. § (1) bekezdés] egyik aspektusa, annak  egyik,
      a  különös  szintjén történő megfogalmazása” (ABH 1993,  340,
      341.).    “Senkinek    nincs   alanyi   joga    meghatározott
      foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott
      vállalkozási jogi formában való gyakorlásához. A  vállalkozás
      joga  annyit  jelent – de annyit alkotmányos  követelményként
      feltétlenül  –  hogy az állam ne akadályozza  meg,  ne  tegye
      lehetetlenné a vállalkozóvá válást.” (ABH 1993, 340, 342.)

      Az  Alkotmánybíróság a munkához való joggal többek  között  a
      21/1994. (IV. 16.) AB határozatában foglalkozott: “A munkához
      (foglalkozáshoz,    vállalkozáshoz)    való     alapjog     a
      szabadságjogokhoz  hasonló  védelemben  részesül  az   állami
      beavatkozások   és   korlátozások   ellen.   E   korlátozások
      alkotmányossága  azonban  más-más mérce  alapján  minősítendő
      aszerint,  hogy a foglalkozás gyakorlását vagy  annak  szabad
      megválasztását   korlátozza-e   az   állam...   A    munkához
      (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való jogot az  veszélyezteti
      a legsúlyosabban, ha az ember az illető tevékenységtől el van
      zárva,  azt  nem  választhatja.”  (ABH  1994,  117,  121.)  A
      prostitúció   (szexuális  szolgáltatás)   a   hatályos   jogi
      szabályozás   alapján   legálisan,   vállalkozási    formában
      végezhető (SZJ 93.05.10.4. Szexuális szolgáltatás).  E  téren
      tehát   a   prostitúció,  mint  foglalkozás  –   a   hatályos
      jogszabályokban    meglévő   korlátozásokkal    –    szabadon
      választható.

      Az    Alkotmánybíróság   a   327/B/1992.   AB   határozatában
      rámutatott:  “A  70/B. § (1) bekezdésébe  foglalt  alapjogba,
      mely  lényegéből fakadóan csak természetes személyeket  illet
      meg, bármely munka, hivatás, foglalkozás megválasztásának  és
      gyakorlásának  szabadsága beletartozik.  ...  A  munka  és  a
      foglalkozás szabad megválasztásához való alapjog azonban  nem
      alanyi     jogot    garantál    meghatározott     foglalkozás
      folytatásához, tevékenység végzéséhez.” (ABH 1995, 604, 609.)
      Az   Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint   a   foglalkozás
      (vállalkozás)  részét  képező ajánlattételi  hely  kijelölése
      [Szbt.  62.  §  (4)  bekezdése] és a  prostitució  gyakorlása
      között  nincs tartalmi összefüggés. Ezért az Alkotmánybíróság
      az önkormányzati rendelet megalkotásának elmulasztása miatt –
      anyagi jogi alkotmánysértés hiányában – az Alkotmány 70/B. §-
      ába ütköző alkotmányellenesség megállapítása iránt benyújtott
      indítványt elutasította.
                              Dr. Németh János
                         az Alkotmánybíróság elnöke
                                     
          Dr. Bagi István                        Dr. Bihari Mihály
          alkotmánybíró                              alkotmánybíró

          Dr. Czúcz Ottó                           Dr. Erdei Árpád
          alkotmánybíró                              alkotmánybíró

          Dr. Harmathy Attila                     Dr. Holló András
          alkotmánybíró                              alkotmánybíró

          Dr. Kiss László                     Dr. Kukorelli István
          előadó alkotmánybíró                       alkotmánybíró

          Dr. Strausz János     Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva
          alkotmánybíró                              alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        261/E/2000
        Date of the decision:
        .
        06/19/2001
        .
        .