Hungarian

Ügyszám: .	354/B/1995
Előadó alkotmánybíró: Vörös Imre Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 354/B/1995. AB határozat .

ABH oldalszáma: 1998/904 .

A döntés kelte: Budapest, 01/19/1998 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt kezdeményezett eljárásban meghozta az alábbi                        határozatot : Az  Alkotmánybíróság  a  szakfordításról  és  tolmácsolásról szóló  24/1986.   (VI.  26.)   Mt.  rendelet  5.  §-a  és  a végrehajtására kiadott  7/1986. (VI.  26.) IM  rendelet 5. § (1) és  (3) bekezdése,  továbbá a  6. § (1) - (4) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására  és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.                          Indokolás                              I. Az indítványozói  álláspont  szerint  a  szakfordításról  és tolmácsolásról szóló  24/1986. (VI.  26.)  Mt.  rendelet  (a továbbiakban R.)  5. §-a és a végrehajtására kiadott 7/1986. (VI. 26.)  IM  rendelet  (a  továbbiakban  Vhr.)  5.  §  (1) bekezdés első  mondatából a  "kizárólagos" szó, valamint e § (3) bekezdésének  első mondatában  szintén  a  "kizárólagos" szó, továbbá  a 6.  § (1),  (2), (3),  (4) és  (5) bekezdése alkotmányellenesek, mert  beleütköznek az Alkotmány 9. § (1) és (2)  bekezdésébe,  illetve  a  70/A  §  (1)  bekezdésébe. Érvelése  szerint   az,  hogy   a  R.   hiteles   fordítások készítését,  valamint   idegen  nyelvű   hiteles   másolatok készítését igen  szűk körben  létező kivételektől eltekintve az  Országos   Fordító  és   Fordításhitelesítő   Iroda   (a továbbiakban: OFFI)  hatáskörébe utalta, továbbá hogy a Vhr. alapján bíróságnál, ügyészségnél, valamint nyomozóhatóságnál tolmácsolást csak  az OFFI  végezhet, sértik  a  vállalkozás jogát  és   a  gazdasági   verseny   szabadságát,   mert   a jogszabályhelyek nem különítik el az állam, mint a gazdasági tevékenység  alanya  jogait  és  kötelességeit  a  gazdasági tevékenység állami befolyásának eszközeit jelentő közhatalmi jogosítványoktól,   továbbá,    mert   a    jogszabályhelyek hátrányosan  különböztetnek   a  szakfordítók,  tolmácsolási képesítéssel rendelkező  személyek között,  illetve az OFFI- hoz   képest   hátrányosan   különbözteti   meg   az   olyan társaságokat,  amelyeknek   tagjai,  illetve   alkalmazottai között szakfordító,  illetve tolmács képesítéssel rendelkező magánszemélyek  találhatóak.   Ez   utóbbiak   ugyanis   nem végezhetnek hiteles  fordítást, csak  a 7/1986. (VI. 26.) IM rendelet   6.    §   (5)   bekezdése   által   meghatározott tárgykörökben.  Az   indítványozó  úgy   vélekedik,  hogy  a jogalkotó a gazdaság egyetlen szereplőjének, így az OFFI-nak sem,  amely  olyan  gazdasági  társaság,  amelynek  egyetlen részvényese  az  Igazságügyi  Minisztérium,  nyújthat  olyan előnyöket, amelyek  a gazdaság  többi szereplőjét  hátrányos helyzetbe hozzák. A R. 5. §-a szerint: "Hiteles fordítást,  fordítás hitelesítését, valamint idegen nyelvű  hiteles  másolatot  -  ha  jogszabály  eltérően  nem rendelkezik - csak az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda készíthet." A Vhr. 5. § (1) bekezdése a következő: "Az  Országos  Fordító  és  Fordításhitelesítő  Irodának  (a továbbiakban:  OFFI)  az  R.  5.  §-a  szerinti  kizárólagos feladatkörébe tartozik bármely megrendelő részére a) idegen  nyelvű szövegnek  magyar nyelvre, vagy más idegen nyelvre, továbbá magyar nyelvű szövegnek idegen nyelvre való hiteles fordítása; b) más által készített fordítás hitelesítése; c) idegen nyelvű iratról hiteles másolat készítése." A Vhr. 5. § (3) bekezdése így rendelkezik: "Az OFFI-nak  az  R.  5.  §-ában  meghatározott  kizárólagos feladatköre  nem   érinti   a   külképviseleteknek   a   más jogszabályban  vagy  nemzetközi  szerződésben  meghatározott hatáskörét fordítások,  valamint idegen nyelvű iratmásolatok készítésére és  azok hitelesítésére, továbbá a közjegyzőknek a külön jogszabályban meghatározott hatáskörét idegen nyelvű okirat elkészítésére, fordítás hitelesítésére, idegen nyelvű okiratról hiteles másolat készítésére, idegen nyelvű okirat, illetőleg idegen nyelvű okiraton aláírás hitelesítésére." A Vhr. 6. § (1) bekezdése szerint: "A budapesti  székhelyű bíróságnál,  ügyészségnél,  valamint nyomozóhatóságnál  (a   továbbiakban  együtt:   bíróság)   a tolmácsolást az OFFI látja el." A Vhr. 6. § (2) bekezdése így szól: "Ha az  OFFI-nak a szükséges nyelvben jártas tolmácsa nincs, továbbá a nem budapesti székhelyű bíróságnál a tolmácsolásra a bíróság illetékességi területén a jegyzőnél nyilvántartott tolmácsot kell kirendelni." A Vhr. 6. § (3) bekezdése a következő: "Ha  az   (1)-(2)  bekezdés   alapján  a   tolmácsolás   nem biztosítható, annak  ellátására a  szükséges nyelvben jártas más alkalmas személyt kell kirendelni." A Vhr. 6. § (4) bekezdése így rendelkezik: "Ha a  nem  budapesti  székhelyű  bíróságnál  a  tolmácsolás szakképzett   tolmács,    vagy    más    alkalmas    személy kirendelésével nem  biztosítható, az OFFI bármely bíróságnál köteles a tolmácsolást ellátni." Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése így rendelkezik: "Magyarország  gazdasága   olyan  piacgazdaság,  amelyben  a köztulajdon  és   a  magántulajdon   egyenjogú  és   egyenlő védelemben részesül." Az Alkotmány 9. § (2) bekezdése szerint: "A Magyar  Köztársaság elismeri  és támogatja  a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát." Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése a következő: "A Magyar  Köztársaság  biztosítja  a  területén  tartózkodó minden személy  számára az  emberi, illetve  az állampolgári jogokat, bármely  megkülönböztetés, nevezetesen  faj,  szín, nem, nyelv,  vallás, politikai  vagy más  vélemény,  nemzeti vagy társadalmi  származás, vagyoni,  születési  vagy  egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."                             II. Az indítvány nem megalapozott. 1. Az  Alkotmánybíróság több  határozatában foglalkozott  az indítvány  kapcsán   fölmerült  alkotmányossági  aggályokkal (58/1994. (XII.  14.) AB,  ABH 1994. 338., 3/1995. (II. 17.) AB, ABH 1995. 2., 40., 33/1993. (V. 28.) AB, ABH 1993 249.). Az indítványozó maga is helyesen hivatkozik indítványában az itt elsőként  említett alkotmánybírósági  határozatra, amely kimondja többek  között: "Törvényi  rendelkezés alapján  nem kizárólag az  állam által  végezhető gazdasági tevékenységet az  Alkotmány  9.  §  (1)  és  (2)  bekezdése  alapján  -  a tevékenységre vonatkozó  szakmai feltételek  megtartásával - bárki  egyenlő   jogon,   szabad   versenyben   folytathat". Kétségtelen, hogy  a  hiteles  fordítások,  valamint  idegen nyelvű másolatok készítése, illetve meghatározott szerveknél tolmácsolás végzése  nem szerepel a kizárólag az állam által végezhető     gazdasági     tevékenységek     között.     Az Alkotmánybíróság 59/1992.  (XI. 6.)  AB  határozatában  (ABH 1992, 273.)  arra az álláspontra helyezkedett, hogy "Azokban az  estekben,  amelyekben  az  államot  az  autonóm  vagyoni (polgári  jogi   viszonyok  egyik   szereplőjeként  és   nem közhatalmi funkciót  gyakorló szervezetként  kell értékelni, az Alkotmánybíróság  álláspontja szerint  meg kell szüntetni az állami tulajdonforma privilegizált helyzetét." Az Alkotmánybíróság megítélése szerint azonban jelen esetben a megtámadott  jogszabályban nem  önmagában  vett  gazdasági tevékenységről, hanem  közhatalmi funkcióról van szó. A Vhr. 5.  §   (3)  bekezdése   ugyanis  az  OFFI  mellett  taxativ felsorolásban  külképviseletek   valamint  közjegyzők  külön jogszabályban   meghatározott    hatásköreire    utal.    Az Alkotmánybíróság 21/1990.  (X.  4.)  AB  határozatában  (ABH 1990. 81.)  kifejtette, hogy az Alkotmány 9. § (1) bekezdése nem tulajdonformák között különböztet, hanem ellenkezőleg; a tulajdon  bármely  formájára  nézve  diszkrimináció-tilalmat fogalmaz meg.  A  határozat  gondolati  tartalma  szerint  - amelyet    az     Alkotmánybíróság    több     határozatában továbbfejlesztett, -  az  Alkotmány  70/A  §  (1)  bekezdése szerinti  jogegyenlőségi   tétel  az   Alkotmány  9.  §  (1) bekezdése alapján a tulajdonhoz való jogra és az abból folyó egyéb vagyoni  jogokra is  vonatkozik. Így  a  polgári  jogi jogalanyok (a  társasági jogban  a  társaságok  )  között  a vagyoni viszonyok  körében  tett  megkülönböztetés  -  kellő súlyú   alkotmányos    indok   hiányában   -   alkotmányosan megengedhetetlen. Önmagában az  a körülmény,  hogy az állam valamely gazdasági tevékenységre   gazdasági    társaságot   hoz    létre   nem alkotmányellenes.  Jelen  esetben  azonban  az  állam  által létrehozott gazdasági társaság közfeladatot lát el, amelynek során közhitelű  teljes bizonyító  erejű közokiratot  bocsát ki. Az  108/B/1992. AB határozatban kifejtettekhez hasonlóan (ABH,  1994.  525.)  arról  van  szó,  hogy  az  OFFI  olyan szolgáltatást végez,  amelynek lényege  a közhitelesség.  Az Alkotmány    10.     §    (2)    bekezdése    szerint    "az állam...kizárólagos gazdasági  tevékenységének körét törvény határozza meg".  Jelen esetben  azonban egyrészt  szó  sincs arról, hogy a fordítás vagy a tolmácsolás kizárólagos állami gazdasági tevékenység  lenne. Sőt  arról sem, hogy a hiteles fordítás  vagy   a  más   által   készített   szövegfordítás hitelesítése az  OFFI monopóliuma volna. A hiteles fordítás, a fordítás  hitelesítése, a hiteles másolat készítése vagy a bíróságnak    ügyészségnek,     nyomozóhatóságnak    végzett tolmácsolás nem  gazdasági tevékenység, hanem állami feladat ellátása, amelyet  jogi  és  természetes  személyek  díjazás fejében  vesznek   igénybe.  Következésképpen  az  Alkotmány felhívott  9.   §  (1)   bekezdésének  alapul   vételével  a köztulajdon és  magántulajdon egyenjogúságának  sérelme  fel sem vethető,  a vizsgált  jogszabályhelyek és  az  Alkotmány említett rendelkezése összefüggésbe nem hozhatók. 2. Az  indítványozó  álláspontja  azért  téves,  amikor  azt állítja, hogy  az R.  és a  Vhr. vizsgált  rendelkezései  az Alkotmány 9.  §  (2)  bekezdésében  elismert  és  támogatott vállalkozás  jogát   sértik,  illetve  a  gazdasági  verseny szabadságát veszélyeztetik, mert sem a hiteles fordítás, sem a  fordítás   hitelesítése,  sem  pedig  a  hiteles  másolat készítése nem  gazdasági tevékenység.  Éles különbséget kell ugyanis tenni  a  közhiteles  szolgáltatás  és  a  gazdasági tevékenység  között.  Mivel  az  indítvány  által  megjelölt alkotmányi rendelkezések gazdasági tevékenységre vonatkoznak a R.  és a Vhr. szabályai pedig közhiteles szolgáltatásokra, a  vállalkozás   jogának,  illetve   a   gazdasági   verseny szabadságának sérelme nem állapítható meg. 3. Az  indítványozó által  felvetett további alkotmányossági kérdés az,  hogy a R. és a Vhr. szabályai nem tartalmaznak-e hátrányos megkülönböztetést  az azonos  végzettségű  szakmai csoportok között. Az  Alkotmánybíróság   már  több   határozatában  kifejtette álláspontját a  diszkrimináció tilalmáról.  A 61/1992.  (XI. 20.)  AB   határozatában  (ABH,   1992.  282.)   például  az Alkotmánybíróság  rámutatott   arra,  hogy  alkotmányellenes megkülönböztetés   csak    akkor   állapítható    meg,    ha összehasonlítható helyzetben  levő személyek  között tesz  a jogalkotó  olyan  különbségtételt,  mely  alapjogi  sérelmet okoz,  illetőleg   azzal  az  egyenlő  méltóság  alkotmányos követelményét sérti.  Nem minden,  személyek  közötti,  jogi megkülönböztetés minősül tehát alkotmányellenesnek. Jelen ügyben  a jogalkotó  a kifogásolt rendelkezésekben nem személyek   között   különböztet,   hanem   feladatokat   és hatásköröket  oszt   szét.  Az  azonos  végzettségű  szakmai csoportba tartozók között nem állapítható meg diszkrimináció azon az  alapon, hogy  a jogalkotó  egy  sajátos  közfeladat (fordításhitelesítés,   tolmácsolás   meghatározott   állami szerveknél  folyó   eljárásokban)   ellátására   vonatkozóan sajátos szabályokat alkot. A  támadott   jogszabályi  rendelkezések   a  jogok  egyenlő elosztásának alkotmányos  követelményét sem sértik, ezért az indítványt az  Alkotmánybíróság ebben  az összefüggésben  is megalapozatlannak találta, elutasította és a rendelkező rész szerint határozott.                       Dr. Holló András                        alkotmánybíró                        Dr. Vörös Imre                     előadó alkotmánybíró                      Dr. Zlinszky János                        alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	354/B/1995
Date of the decision: .	01/19/1998
.
.