Hungarian

Ügyszám: .	1050/B/2004
Előadó alkotmánybíró: Balogh Elemér Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 36/2007. (VI. 6.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2007/432 .

A döntés kelte: Budapest, 06/04/2007 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!  Az    Alkotmánybíróság    jogszabály   alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok alapján, valamint  – hivatalból     eljárva     –     mulasztásban     megnyilvánuló alkotmányellenesség   megállapítása   tárgyában   meghozta    a következő                            határozatot:    1.  Az  Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva –  megállapítja: Az  Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság részét képező  jogbiztonságot,  valamint  az  Alkotmány  59.   §   (1) bekezdésében  szabályozott  személyes  adatok  védelméhez  való jogot  sértő  –  mulasztásban megnyilvánuló –  alkotmányellenes helyzet keletkezett azáltal, hogy az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó  személyes adatok kezeléséről  és  védelméről  szóló 1997.    évi    XLVII.    törvény,    valamint    a    kötelező egészségbiztosítás  ellátásairól  szóló  1997.   évi   LXXXIII. törvény   az   ellátásszervezők  által  történő   adatkezelésre vonatkozó   tájékoztatással  összefüggésben  nem  alkotta   meg mindazokat  az eljárási szabályokat, amelyek biztosítják,  hogy az érintett adatai kezelésének megtiltásáról az adattovábbítást megelőzően nyilatkozhasson.  Az  Alkotmánybíróság  ezért felhívja  az  Országgyűlést,  hogy jogalkotói feladatának 2007. december 31-ig tegyen eleget.    2.   Az   Alkotmánybíróság  az  egészségügyi  és  a   hozzájuk kapcsolódó  személyes adatok kezeléséről  és  védelméről  szóló 1997.  évi XLVII. törvény 2. § a) pontja, 3. § i) és n) pontja, 4.  §  (1) bekezdés a)-b) pontja, 5. § (1) bekezdés d)  pontja, valamint 22/A-D. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.    3.   Az   Alkotmánybíróság   a   kötelező   egészségbiztosítás ellátásairól  szóló  1997.  évi LXXXIII.  törvény  38/C-D.  §-a alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.    4.   Az   Alkotmánybíróság   a   kötelező   egészségbiztosítás ellátásairól   szóló   1997.  évi  LXXXIII.   törvény   és   az egészségügyi   szakellátási  kötelezettségről,  továbbá   egyes egészségügyet  érintő törvények módosításáról szóló  2001.  évi XXXIV.  törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXXII.  törvény 19.  §  (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása  és megsemmisítése tárgyában előterjesztett indítványt elutasítja.    5.    Az    Alkotmánybíróság   az   irányított   betegellátási rendszerről  szóló 331/2005. (XII. 29.) Korm.  rendelet  egésze alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.    6.   Az  Alkotmánybíróság  a  Magyar  Köztársaság  2004.   évi költségvetéséről  és  az  államháztartás  hároméves  kereteiről szóló  2003. évi CXVI. törvény 110. § d) pontja és 112.  §  (1) bekezdése     alkotmányellenességének    megállapítására     és megsemmisítésére  irányuló  indítvány  tárgyában  az   eljárást megszünteti.    Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                               I.  1.1.   Az   indítványozó  a  Magyar  Köztársaság   2004.   évi költségvetéséről  és  az  államháztartás  hároméves  kereteiről szóló  2003. évi CXVI. törvénynek (a továbbiakban:  Kvt.1.)  az irányított betegellátási modellkísérletre (a továbbiakban: IBM) vonatkozó 77. §-a, 110. § – értelemszerűen – d) pontja és  112. §-a   –   pontosabban  annak  (1)  bekezdése  –,   továbbá   az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló  43/1999.  (III. 3.)  Korm.  rendeletnek (a továbbiakban: Kr.) az IBM,  valamint annak  pályázati  rendszere szabályozását tartalmazó  50.  §-a, 50/A-D.    §-a   alkotmányellenességének   megállapítását    és megsemmisítését kérte.  A  Kvt.1.  77. §-a szerint az IBM szervezésére 2004.  évre  az Országos  Egészségbiztosítási  Pénztár  (a  továbbiakban:  OEP) szerződést köthet a pályázaton nyertes, illetőleg a már  működő egészségügyi  szolgáltatóval  (a továbbiakban:  szervező),  aki vállalja   az  érintett  lakosság  kötelező  egészségbiztosítás terhére  térítésmentesen, illetve támogatás  ellenében  igénybe vehető  egészségügyi ellátását, illetve az általa nem  nyújtott szolgáltatások  tekintetében  az  ellátások  megszervezését.  A szervező  ellátás-szervezési  és  betegirányítási  feladatainak ellátása tekintetében érintett lakosnak minősítette azt, aki  a szervező  által  működtetett  vagy  a  szervezővel  e   feladat ellátására  szerződést  kötött háziorvosi  szolgálat  orvosánál Társadalombiztosítási   Azonosító  Jel   (TAJ   szám)   alapján bejelentkezett, és jogosult az Egészségbiztosítási Alap terhére finanszírozott ellátás igénybevételére. Az  indítványozó kifejtette, hogy a fenti rendelkezések  sértik az   Alkotmány  59.  §  (1)  bekezdését,  a  személyes   adatok védelméről  és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló  1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 3-6. §-ait, valamint a  jogalkotásról  szóló 1987. évi XI. törvény (a  továbbiakban: Jat.)  2.  §-át  és 5. §-át. A kifogásolt rendelkezések  formai alkotmányellenességet – értelemszerűen a  Jat.  erre  vonatkozó rendelkezéseivel is ellentétesen – azért valósítanak meg,  mert az  IBM-mel összefüggő adatkezelést a jogalkotó ugyan  törvényi szinten, de a költségvetési törvényben szabályozta. A szabályok tartalmi   alkotmányellenességét   abban   látta,    hogy    az adatkezeléssel  összefüggő  – és az  Avtv.-ben  részletezett  – alkotmányos  követelményeknek  nem  tesznek  eleget,  így   nem tisztázott  az  adatkezelés  célhozkötöttsége,  folyamata,   az érintettek  jogai,  az  adatok  meghatározása,  az  adatkezelés időtartama,  a  felhasználás célja, az adatok  továbbítása,  az adatfeldolgozó igénybevétele. 1.2.  Az IBM-mel összefüggő rendelkezéseket 2005. évre a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004.  évi  CXXXV. törvény (Kvt.2.) 78. § (1) bekezdése foglalta magában. Ez  utóbbi  kapcsán a kötelező egészségbiztosítás  ellátásairól szóló   1997.   évi   LXXXIII.  törvény  és   az   egészségügyi szakellátási   kötelezettségről,  továbbá  egyes  egészségügyet érintő  törvények módosításáról szóló 2001. évi XXXIV.  törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXXII. törvény (a továbbiakban: Ebtvm.)  19.  § (3) bekezdése úgy rendelkezett, hogy  a  Kvt.2. alapján működő IBM e törvény hatálybalépésével – 2006. január 1- jével – megszűnik. Helyébe az irányított betegellátási rendszer ( a továbbiakban: IBR) szabályai léptek. A  Kr.  50/A-D.  §-át  az irányított betegellátási  rendszerről szóló  331/2005.  (XII.  29.) Korm.  rendelet  (a  továbbiakban IBRr.)  19.  §  (4)  bekezdése  ugyancsak  2006.  január  1-jei hatállyal  hatályon kívül helyezte, míg az 50.  §  szövegét  az IBRr.  19.  § (5) bekezdése állapította meg, amely  az  IBR-ben történő kifizetésekre az IBRr. szabályait rendeli alkalmazni. Ezzel  egyidejűleg  az  Ebtvm. 11. §-a beiktatatta  a  kötelező egészségbiztosítás  ellátásairól  szóló  1997.   évi   LXXXIII. törvénybe  (a  továbbiakban: Ebtv.) az irányított betegellátási rendszert (a továbbiakban: IBR) szabályozó 38/C-D. §-t,  és  az Ebtv.  – az Ebtvm. 15. § (2) bekezdésével kiegészített – 83.  § (2)   bekezdés   q)  pontjában  felhatalmazta  a   Kormányt   e rendszerrel kapcsolatos részletszabályok megalkotására.  Egyben az  Ebtvm.  19.  §  (3)  bekezdésében átmeneti  rendelkezéseket állapított meg. Az IBR-rel kapcsolatosan az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról  szóló  2005.  évi CLXXXI.  törvény  32.  §-a  az egészségügyi   és   a  hozzájuk  kapcsolódó  személyes   adatok kezeléséről  és védelméről szóló 1997. évi XLVII.  törvényt  (a továbbiakban: Eüak.) 22/A-22/D. §-okkal egészítette ki,  míg  a 27. § (1) bekezdése, 28. §-a és 29. § (1) bekezdése az Eüak. 3. § i) és n) pontja, 4. § (1) bekezdésének a)-b) pontja, valamint 5. § (1) bekezdés d) pontja helyébe léptetett új rendelkezést. 2.  Az  indítványozó az IBR jogi szabályozásával  kapcsolatosan újabb  indítványt  terjesztett elő,  és  kérte  azt  a  korábbi indítvánnyal tartalmi egységben kezelni. Az Alkotmánybíróság az ügyeket – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és  annak közzétételéről   szóló,  módosított  és  egységes   szerkezetbe foglalt  3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH  2003,  2065.,  a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.  Ezen indítvány az Eüak. módosított 2. § a) pontja, 3. § i)  és n) pontja, 4. § (1) bekezdés a)-b) pontja, 5. § (1) bekezdés d) pontja  és 22/A-D. §-a, továbbá az Ebtv. – az Ebtvm. 11. §-ával beiktatott  –  38/C-D.  §-a,  valamint  az  Ebtvm.  19.  §  (3) bekezdése     alkotmányellenességének    megállapítására     és megsemmisítésére irányult. Az indítványozó kérte továbbá,  hogy az   Alkotmánybíróság   „döntésében  térjen   ki”   az   IBR.r. „alkalmazhatóságára  is”, vagyis az IBR-re  vonatkozó  alapvető rendelkezésekkel   összefüggésben   felvetett   alkotmányossági kifogásai e részletszabályokra is vonatkoztak.  Álláspontja     szerint     az    irányított     betegellátási modellkísérlet helyébe lépett IBR sérti az Alkotmány 8.  §  (2) bekezdését,  59.  § (1) bekezdését, valamint  70/A.,  70/D.  és 70/E. §-át. Az indítványozó a támadott rendelkezéseknek az ellátásszervezők által   az   IBR-en  belül  végzett  adatkezelésére   vonatkozó szabályozással kapcsolatos alkotmányos aggályait az alábbiakban fogalmazta meg: – az IBR-hez kapcsolódó, az ellátásszervezők általi adatkezelés csak  szakmailag  megfelelően megalapozott  és  elkerülhetetlen célból  történhetne, a szabályozás azonban nem áll  összhangban az adatvédelmi követelményekkel, –  a jogalkotó nem indokolta a személyes adatok védelméről és a közérdekű  adatok  nyilvánosságáról  szóló  1992.  évi   LXIII. törvény   (a   továbbiakban:  Avtv.)  5.  §-ában   foglaltaknak megfelelően    az    alapjogkorlátozás    szükségességét     és arányosságát, – nem derül ki a rendelkezésekből, hogy az adatkezelés az Ebtv. közérdekből történő törvényi felhatalmazása vagy az  érintettek önkéntes hozzájárulása alapján történik, –  az  indítványozó álláspontja szerint ellentmondó az  IBR-ben részt   vevő  betegek  tájékoztatására  és  tiltakozási  jogára vonatkozó szabályozás, –   nem   egyértelmű,   hogy  az  OEP  az  ellátásszerzőnek   a biztosítottak egészségügyi adatait TAJ számmal vagy kapcsolatos kóddal továbbítja-e. Mindebből   következően   a  támadott   szabályozásból   –   az indítványozó  véleménye  szerint – a  személyes  és  különleges adatok  védelméhez való jog szükséges és arányos korlátozásának megalapozottsága nem vezethető le, mert „[…] nem jelenthető ki, hogy  a  kívánt cél, – vagyis az egészségbiztosítás működtetése és   ellenőrzése,   valamint  az  egészségügyi   szolgáltatások színvonalának  egységes emelése – más, az  alkotmányos  jogokat kevésbé korlátozó módon nem érhető el.”  Ha  az  IBR-nek az előbbiek szerinti alkotmányellenessége  nem is  lenne megállapítható – mert a jogalkotó a felvázolt  célnak „valóban  megfelelő  eszközt” alkalmazott  –,  az  indítványozó abban    az    esetben   is   alkotmánysértőnek,   a    betegek esélyegyenlőségének   követelményébe   ütközőnek   tartotta   a rendszert,  mert azt „[…] elvileg az egész országra  kötelezően ki  kellene  terjeszteni, hiszen nem állhat elő olyan  helyzet, hogy  az  egészségügyi  ellátás színvonala  és  hatékonysága  a betegek  oldaláról  nézve attól függjön, hogy  az  adott  beteg háziorvosi ellátást nyújtó szolgáltatója kötött-e szolgáltatási szerződést valamilyen ellátásszervezővel vagy sem.”    3.   Az   Alkotmánybíróság  hatáskörébe   főszabályként   csak hatályos  jogszabályok utólagos vizsgálata  tartozik.  Hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányosságát az Alkotmánybíróság csak  az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény  (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés, vagy a  törvény  48.  §-ában  foglalt  alkotmányjogi  panasz  esetén vizsgálja.  [160/B/1996. AB határozat,  ABH  1999,  875,  876.; 1378/B/1996.  AB határozat, ABH 2001, 1609, 1610.;  418/B/1997. AB   határozat,   ABH  2002,  1627,  1629.]  Erre   tekintettel hatáskörének  vizsgálata során az Alkotmánybíróságnak  abban  a kérdésben  kellett  állást foglalnia, hogy  a  Kvt.1.  támadott rendelkezései hatályban lévő jogszabálynak tekinthetők-e. A  Jat. 13. §-a szerint a jogszabály akkor veszti hatályát,  ha más  jogszabály hatályon kívül helyezi, vagy ha a jogszabályban meghatározott  határidő  lejárt.  A  Jat.  nem  határozza   meg egyértelműen, hogy utóbbi határidőnek kifejezetten a jogszabály hatályának   megszűnésére,   vagy   alkalmazhatóságára   kell-e vonatkoznia. Az Alkotmánybíróság több határozatában a  Jat.-nak ezt  a  rendelkezését a jogszabály alkalmazhatóságára vonatkozó rendelkezésként   értelmezte.   Következetesen    érvényesített álláspontja  szerint  a szabály alkalmazására  a  jogszabályban előírt határidő leteltével, azzal, hogy a kifejezetten hatályon kívül  nem  helyezett  jogszabályi  rendelkezések  teljesedésbe mentek,  és már nincs mód arra, hogy a jogalanyok a jogszabályi rendelkezés alapján jogot szerezzenek, a jogszabály  lényegében hatályát veszti. [1239/B/1990. AB végzés, ABH 1991, 905,  906.; 298/B/1994.  AB határozat, ABH 1994, 696, 700.; 880/B/1992.  AB végzés,  ABH  1996, 803, 804-806.; 385/B/2001. AB  végzés,  ABH 2001,  1670,  1672-1673.; 35/2004. (X. 6.)  AB  határozat,  ABH 2004, 504, 505.]  A  Kvt.1.  77.  §  (3) bekezdése tartalmazta, hogy  a  nyertes pályázóval  az  ellátás szervezésére 2004. évre  szólóan  lehet szerződést  kötni,  (10) bekezdése pedig a  korábbi  évben  már szerződéssel   rendelkezők  jogviszonyának   „folyamatosságát”, továbbá a finanszírozást 2004. évre szólóan biztosította. Mivel a   Kvt.2.  a  2005.  évben  megkötendő  szerződéseken  alapuló betegellátásra   tartalmaz   finanszírozási   szabályokat,   az Alkotmánybíróság azt a következtetést vonta le, hogy  a  Kvt.l. fenti  rendelkezésének hatálya 2004. december 31-ig állt  fenn, vagyis alkalmazásának határideje a jogszabályból kitűnt.  A  Kr. kifogásolt szabályát az IBR.r. hatályon kívül helyezte, ezzel   az  IBM-re  vonatkozó  valamennyi  jogszabály   hatálya megszűnt,   2006.   január   1-i  hatállyal   az   IBR   került alkalmazásra. 4. Az IBR–re vonatkozó rendelkezések normakontrolljára irányuló indítvány      benyújtását     követően      a      kormányzati szervezetátalakítással  összefüggő törvénymódosításokról  szóló 2006.  évi  CIX.  törvény 80. § (1) bekezdés  i)  pontja  2007. január  1-jétől  módosította az Eüak. 3. § i)  pontját  akként, hogy  az  „Országos  Nyugdíjbiztosítási  Főigazgatóság  és   az Országos  Egészségbiztosítási Pénztár, valamint ezek igazgatási szervei   (a   továbbiakban:  társadalombiztosítási  igazgatási szervek)” szövegrész helyébe az „egészségbiztosítási  szerv,  a Nyugdíjbiztosítási  Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv és nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv” szöveget, míg  az Eüak.  22/B. § (4) bekezdésébe az „Országos Egészségbiztosítási Pénztár”  szövegrész  helyébe  az  „egészségbiztosítási  szerv” szöveget léptette. Az  egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal  kapcsolatos  módosításáról  szóló  2006.  évi   CXV. törvény  43.  §  (14) bekezdése értelmében 2007.  január  1-jei hatállyal  az  Ebtv.  38/C.  § (2) bekezdésében,  valamint  (3) bekezdésének b) és f) pontjában, (4) bekezdésében, (5) bekezdés c)   pontjában   az  „az  OEP”  szövegrész   helyébe   az   „az egészségbiztosító” szöveg, a 38/C. § (3) bekezdés d)  pontjában az „az OEP-től” szövegrész helyébe az „az egészségbiztosítótól” szöveg lépett. Az  egészségbiztosítás hatósági felügyeletéről szóló 2006.  évi CXVI.  törvény  22. § (2) bekezdése az Eüak. 3.  §  i)  pontját módosította  úgy, hogy az „az adatvédelmi felelős,”  szövegrész helyébe  az  „az  adatvédelmi felelős,  az  Egészségbiztosítási Felügyelet”  szöveg lépett, valamint a 22. § (8)  bekezdése  az Eüak. 22/B. §-ának (6) bekezdése helyébe léptetett 2007. január 1-jétől  új  szöveget,  amely  az érintetteket  „levélben  kell tájékoztatni”  szövegrészt  érintette,  és  helyébe  a   „külön jogszabályban  foglaltak szerint kell tájékoztatni”  szövegrész lépett. 5.   Az   Alkotmánybíróság  utólagos  normakontrollra  irányuló vizsgálatát  a  régi  helyébe lépő új szabályozás  tekintetében akkor  folytatja le, ha az tartalmilag a korábbival  azonos  és ezáltal   azonos   a   vizsgálandó  alkotmányossági   probléma. [1314/B/1997. AB végzés, ABH 2000, 1049.; 4/1999. (VI.  3.)  AB határozat, ABH 1999, 396, 399.; 1425/B/1997. AB határozat,  ABH 1998, 844, 845.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 545.; 137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.] A jelen  esetben azt  lehet megállapítani, hogy az indítványozó által az IBM-nek a  Kvt.1.  77.  §-ával összefüggésben felvetett alkotmányossági probléma   az   IBR-re   vonatkozó   szabályozás   tekintetében lényegében változatlanul fennáll, ezért az Alkotmánybíróság  az érdemi  vizsgálatot  az  újabb indítvánnyal  támadott  hatályos szabályozás tekintetében folytatta le.                               II. Az  Alkotmánybíróság az indítványok elbírálásánál  a  következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe: 1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései:  „2.   §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam.”  „8.  § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és   elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek   tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.  (2)   A   Magyar   Köztársaságban  az  alapvető   jogokra   és kötelességekre  vonatkozó szabályokat  törvény  állapítja  meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”  „59.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaságban mindenkit  megillet  a jóhírnévhez,  a  magánlakás  sérthetetlenségéhez,  valamint   a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.”  „70/A.  §  (1)  A  Magyar Köztársaság biztosítja  a  területén tartózkodó  minden  személy  számára  az  emberi,  illetve   az állampolgári  jogokat,  bármely  megkülönböztetés,  nevezetesen faj,  szín,  nem, nyelv, vallás, politikai vagy  más  vélemény, nemzeti  vagy  társadalmi  származás, vagyoni,  születési  vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.  (2)   Az   embereknek  az  (1)  bekezdés  szerinti   bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.  (3)  A  Magyar  Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását  az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó  intézkedésekkel  is segíti.”  „70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk  van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.  (2)  Ezt  a  jogot  a  Magyar Köztársaság a  munkavédelem,  az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.”  „70/E.  § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk  van a   szociális   biztonsághoz;  öregség,  betegség,  rokkantság, özvegység,   árvaság   és   önhibájukon   kívül   bekövetkezett munkanélküliség  esetén a megélhetésükhöz  szükséges  ellátásra jogosultak.  (2)   A   Magyar  Köztársaság  az  ellátáshoz  való  jogot   a társadalombiztosítás   útján   és   a   szociális   intézmények rendszerével valósítja meg.” 2. Az Eüak. hivatkozott szabályai:  „2. § E törvény hatálya kiterjed  a)   minden  egészségügyi  ellátást  nyújtó,  valamint   annak szakmai   felügyeletét,  ellenőrzését  végző   szervezetre   és természetes   személyre,  továbbá  az  irányított  betegellátás szervezését  végző  szervezetre (a  továbbiakban:  egészségügyi ellátóhálózat),  valamint  minden olyan  jogi  személyre,  jogi személyiséggel   nem  rendelkező  szervezetre  és   természetes személyre,  amely,  vagy aki egészségügyi  és  személyazonosító adatot kezel (a továbbiakban: egyéb adatkezelő szerv),  (…)”  „3. § E törvény alkalmazásában  (…)  i)   adatkezelő:   a   betegellátó,  az  intézményvezető,   az adatvédelmi felelős, az Egészségbiztosítási Felügyelet, továbbá közegészségügyi-járványügyi közérdekből az 5. §  (3)  bekezdése szerinti   tisztiorvos,   illetve  közegészségügyi   felügyelő, valamint az n) pont szerinti ellátásszervező, továbbá a  22.  § szerinti   esetekben   az  ott  meghatározottak   szerint,   az egészségbiztosítási    szerv,   a    Nyugdíjbiztosítási    Alap kezeléséért    felelős   nyugdíjbiztosítási    szerv    és    a nyugdíjbiztosítási  igazgatási szerv és az egészségügyi  adatok nélkül, a 3. § b) pontjában meghatározott személyazonosító adat tekintetében  – a lakossági célzott szűrővizsgálatok  érdekében az egészségügyi államigazgatási szerv; (…)  n)  ellátásszervező:  az irányított betegellátás  szervezésére vállalkozó egészségügyi szolgáltató. (…)”  „4.   §   (1)   Az   egészségügyi  és  személyazonosító   adat kezelésének célja:  a)   az  egészség  megőrzésének,  javításának,  fenntartásának előmozdítása,  b)  a  betegellátó  eredményes  gyógykezelési  tevékenységének elősegítése, ideértve a szakfelügyeleti tevékenységet is,  (…)”  „5.   §   (1)  Az  egészségügyi  ellátó  hálózaton  belül   az egészségügyi és személyazonosító adat kezelésére – amennyiben e törvény másként nem rendelkezik – jogosult (…)  d) az ellátásszervező adatelemzéssel megbízott alkalmazottja. (…)”  „22/A.  §  (1)  Az  ellátásszervező a 22/B. § (1)  bekezdésben meghatározott  célból  jogosult a  22/B.  §  (2)-(3)  bekezdése szerinti adatok kezelésére.  22/B. § (1) Az ellátásszervező az alábbi célokból jogosult  az egészségügyi és személyazonosító adatok kezelésére:  a)  a  betegellátó  eredményes  gyógykezelési  tevékenységének elősegítése;  b)   az   ellátásszervező  tevékenységével  érintett  lakosság egészségi állapotának nyomon követése és javítása;  c) epidemiológiai vizsgálat elemzése;  d)   az  egészségügyi  ellátás  tervezése,  szervezése  és   a költségek tervezése;  e) statisztikai vizsgálat;  f)  az ellátásszervező szakmai vagy törvényességi felügyeletét végző  szervezetek  munkájának elősegítése,  ha  az  ellenőrzés célja más módon nem érhető el.  (2)  Az  ellátásszervező a következő személyazonosító adatokat kezelheti:   TAJ  szám,  nem,  születési  idő,  az  elhalálozás időpontja.  (3)  Az  ellátásszervező  az  egészségügyi  adatok  közül   az irányított  betegellátási rendszerbe  bevont,  alábbi  ellátási formákhoz  kapcsolódó adatokat kezeli (TAJ tételes  elszámolású természetbeni ellátás igénybevételi adatok):  a)  háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátás (az  eseti  ellátás kivételével),  b) fogászati ellátás,  c) gondozóintézeti gondozás,  d) betegszállítás orvosi rendelvényre,  e) járóbeteg-szakellátás,  f) fekvőbeteg-szakellátás (aktív, krónikus),  g) CT, MRI,  h) művesekezelés,  i) házi szakápolás,  j)    gyógyszertámogatás   (kivéve:    speciális    beszerzésű gyógyszerkiadás),  k) gyógyászati segédeszköz támogatás,  l) gyógyászati ellátás.  (4)  Az  ellátásszervező részére a (2)-(3)  bekezdés  szerinti adatokat   az   egészségbiztosítási   szerv   adja    át.    Az ellátásszervező részére történő adattovábbítás lehetőségéről az érintettet  tájékoztatni  kell.  E  tájékoztatásnak   ki   kell terjednie az adattovábbításra vonatkozó tiltakozás lehetőségére is.  (5)  Amennyiben  az  ellátásszervező tevékenységével  érintett betegre  vonatkozó adat kiadását a beteget vagy az egészségügyi szolgáltatót érintő közigazgatási, szabálysértési,  ügyészségi, bírósági eljárás vagy az érintett nem egészségügyi intézményben történő   elhelyezése,   munkavégzésre   való   alkalmasságának megállapítása, egyéb alkalmasság megállapítása céljából  kérik, úgy  az ellátásszervező az adatokat közvetlenül nem adhatja ki, hanem  az  adatkiadást  kérőt az adatok  elsődleges  felvételét végző egészségügyi szolgáltatóhoz irányítja.  (6)  Az ellátásszervezőnek az érintetteket külön jogszabályban foglaltak   szerint   tájékoztatni  kell   az   ellátásszervező adatkezeléséről,    az   adatkezelésre    vonatkozó    lényeges szabályokról,    és    formanyomtatványon   lehetőséget    kell biztosítani, hogy nyilatkozhasson, amennyiben nem  járul  hozzá az adatai kezeléséhez.  22/C.  §  (1)  A 22/B. § (2)-(3) bekezdés szerinti  adatot  az ellátásszervező adatelemzéssel megbízott alkalmazottja kezeli.  (2)   A  beteg  kérésére  az  ellátásszervező  az  érintettről nyilvántartott  egészségügyi és hozzájuk  kapcsolódó  személyes adatokról    tájékoztatást   ad,   illetve   a   dokumentációba betekintést   biztosít,  továbbá  kérelemre   -   a   kérelmező költségére - másolatot köteles készíteni.  (3)  Az  ellátásszervező az egészségügyi és személyes adatokat az   egészségügyi  dokumentációra  irányadó  szabályok  szerint köteles  nyilvántartani és megsemmisíteni.  Az  ellátásszervező jogutód  nélküli  megszűnése  esetén  a  nála  keletkezett   és nyilvántartott  adatokat közjegyzői letétben 5  év  időtartamra elhelyezi. 5 év elteltét követően a letétbe helyezett  adatokat meg kell semmisíteni.  (4)     Amennyiben    az    egészségügyi    szolgáltató     az ellátásszervezői tevékenységet is ellátja, az e  tevékenységhez kapcsolódó   egészségügyi   és   személyazonosító   adatot   az egészségügyi  szolgáltató  által nyilvántartott  egyéb  adattól elkülönítetten kezeli.  22/D.  §  (1)  Az  ellátásszervező köteles  külön  adatvédelmi felelőst kinevezni, aki  a)  közreműködik, illetőleg segítséget nyújt az adatkezeléssel összefüggő  döntések  meghozatalában,  valamint  az  érintettek jogainak biztosításában;  b)  ellenőrzi  az  adatkezelésre vonatkozó  más  jogszabályok, valamint  a  belső  adatvédelmi  és  adatbiztonsági  szabályzat rendelkezéseinek   és  az  adatbiztonsági  követelményeknek   a megtartását;  c)   elkészíti   az  ellátásszervező  belső   adatvédelmi   és adatbiztonsági szabályzatot;  d) vezeti a belső adatvédelmi nyilvántartást;  e) gondoskodik az adatvédelmi ismeretek oktatásáról.  (2)  Az  adatvédelmi felelős kijelölésére a 32. § (4) bekezdés a)-c) pontja szerinti szabályok irányadók.” 4. Az Ebtv. rendelkezései:  „38/C. § (1) Az irányított betegellátási rendszer működése  az érintett   biztosítottak  egészségi  állapotának,  az   általuk igénybe   vett   egészségügyi  szolgáltatások  hatékonyságának, minőségének   és   az  ellátások  szervezettségének   javítása, valamint   a   felszabaduló  források  célszerű   felhasználása érdekében biztosítja a)   az   érintett  biztosítottak  kötelező  egészségbiztosítás keretében térítésmentesen, illetve támogatás ellenében  igénybe vehető  egészségügyi  ellátásának a progresszív  ellátás  adott szinten történő megszervezését, megfelelőségének és minőségének - az igénybevételi adatok alapján történő - nyomon követését, b)  az  ellátást  nyújtó  egészségügyi szolgáltatók  munkájának koordinálását,  c)   az   ellátásokról  történő  folyamatos   visszacsatolást, valamint  d)    az    egészségfejlesztési   és   prevenciós    programok koordinálását.  (2) A Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvényben  (a továbbiakban:     költségvetési    törvény)     meghatározottak figyelembevételével   az  egészségbiztosító   az   egészségügyi szolgáltatások   irányított  betegellátás   keretében   történő nyújtásának   megszervezésére  a  külön   jogszabály   szerinti pályázaton  kiválasztott és a külön jogszabályban meghatározott egyéb    feltételeknek   megfelelő,   irányított   betegellátás szervezésére   vállalkozó   egészségügyi   szolgáltatóval    (a továbbiakban: ellátásszervező) köthet szerződést.  (3)  Az  (1) bekezdésben meghatározott célok elérése érdekében az ellátásszervező feladata:  a) az ellátásszervezés és koordinálás, a betegút követése,  b)  a  vállalt prevenciós terv megvalósításának megszervezése, koordinálása, ellenőrzése és értékelése, valamint módosítása  a jogszabályok  által  kötelezően  előírt  vagy  egyéb  forrásból támogatott programok változása miatt, továbbá a módosított terv jóváhagyásra való megküldése az egészségbiztosító részére,  c)  a minőségbiztosítás követelményrendszerének teljesítése az egészségügyről  szóló  1997.  évi  CLIV.  törvény  120.  §-ában foglaltak   szerint,  különösen  minőségpolitikai  nyilatkozat, szakmai protokollok alkalmazása,  d)  a g) pontban foglaltakra figyelemmel a külön jogszabályban előírt   adatszolgáltatási   kötelezettség   teljesítése,    az egészségbiztosítótól   kapott  tételes   betegforgalmi   adatok elemzése, monitoringrendszer működtetése,  e)  az  érintett  biztosítottak részére nyújtott  egészségügyi ellátások betegforgalmi adatainak elemzése,  f)  az  egészségbiztosító által megküldött  keresőképtelenségi napok összehasonlító statisztikai adatainak elemzése,  g)  az  egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről  és  védelméről szóló 1997. évi XLVII.  törvény  (a továbbiakban:   Eüak.)   22/B.  §-ának   (2)-(3)   bekezdésében meghatározott adatok kezelése,  h) amit külön jogszabály ekként határoz meg.  (4)  Az érintett biztosítottak által igénybe vett egészségügyi szolgáltatások    fedezetéül    a    természetbeni    ellátások előirányzatának az érintett biztosítottak kora,  neme  szerinti és  külön jogszabályban meghatározott egyéb szempontok  alapján számított  arányos része (a továbbiakban: fejkvóta) szolgál.  A fejkvóta szerinti összeget, mint bevételt, valamint az érintett biztosítottak  által  igénybe vett egészségügyi  szolgáltatások finanszírozási  díját,  mint kiadást tartalmazó  kimutatást  (a továbbiakban: elvi számla) az egészségbiztosító vezeti. Az elvi számla pozitív egyenlege a bevételi többlet. A bevételi többlet felosztására és felhasználására a költségvetési törvényt és  az e    törvény    felhatalmazásán   alapuló   külön    jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni.  (5)  Az  ellátásszervezővel  a  (2)  bekezdés  alapján  kötött szerződésben  (a továbbiakban: ellátásszervezési  szerződés)  a szerződés   hatályára,  módosítására,  felmondására   vonatkozó rendelkezéseken kívül rendelkezni kell  a)   arról,   hogy   az   ellátásszervező  mely   egészségügyi szolgáltatásokat  nyújtja saját maga, illetve más  egészségügyi szolgáltató igénybevételével,  b)  a  teljes  körű minőségi, definitív ellátásokra  ösztönző, hatékony  egészségügyi szolgáltatás biztosításáról, valamint  a betegségek  időben történő megelőzését, az egészség  megőrzését szolgáló    prevenciós   program   megvalósítására    vonatkozó kötelezettség vállalásáról,  c)   az   egészségbiztosító  által   vezetett   elvi   számlán jelentkező megtakarítás elszámolásáról,  d) az adatszolgáltatási kötelezettségről,  e) az ellenőrzésről,  f) a szerződésszegés esetén az igény érvényesítéséről,  g) arról, amit külön jogszabály előír.  (6) Az ellátásszervezési szerződéshez csatolni kell  a) a 38/D. § (1) bekezdése szerinti szolgáltatási szerződést,  b) a 38/D. § (2) bekezdése szerinti megállapodást,  c) a külön jogszabályban meghatározott mellékleteket.  (7)   Az   irányított   betegellátási   rendszerben   érintett biztosítottnak  az ellátásszervezővel a 38/D. §  (1)  bekezdése alapján  szerződött  háziorvosi  ellátást  nyújtó  egészségügyi szolgáltatóhoz   bejelentkezett   biztosítottak   közül    azok minősülnek,  akik  a (8) bekezdés szerinti értesítést  követően egy hónapon belül a külön jogszabályban meghatározottak szerint az  egészségügyi  és  személyes adataik ellátásszervező  általi kezelését nem tiltották meg.  (8)   A  hozzá  bejelentkezett  biztosítottakat  a  háziorvosi ellátást  nyújtó egészségügyi szolgáltató írásban  tájékoztatja az   ellátásszervezőhöz   történő   csatlakozása   szándékáról, illetőleg  az  irányított betegellátási rendszerben  már  részt vevő  háziorvos ennek tényéről és - a biztosítottakat érintő  - következményeiről,  így különösen: az irányított  betegellátási rendszer   céljairól,  működéséről,  tartalmi   elemeiről   (az elérhető  prevenciós  programokról, az  emelt  szintű  gondozás lehetőségeiről),     valamint     az     ellátásszervező     és kapcsolattartója    nevéről,   címéről   és    elérhetőségéről. Tájékoztatni kell továbbá a biztosítottakat arról is,  hogy  az irányított  betegellátási rendszerben érintett  biztosítottként való   részvétel   feltétele  az,  hogy  az   egészségügyi   és személyazonosító  adataiknak  az ellátásszervező  általi  -  az Eüak.-ban foglaltak szerinti - kezelését ne tiltsák meg.  (9)  A  (4)  bekezdés  szerinti elvi  számla  tekintetében  az irányított  betegellátási  rendszerben  részt  vevő  háziorvosi ellátást   nyújtó  egészségügyi  szolgáltatóhoz  bejelentkezett biztosítottak  közül  azokat  is érintett  biztosítottnak  kell tekinteni,  akik  megtiltották adataik  ellátásszervező  általi kezelését.”  „38/D.  §  (1)  Az  irányított betegellátási rendszerben  való részvétel   érdekében  a  területi  ellátási   kötelezettséggel rendelkező,     háziorvosi    ellátást    nyújtó    szolgáltató szolgáltatási szerződést köthet az ellátásszervezővel.  (2)  Az ellátásszervező a vele szolgáltatási szerződésben  nem álló  finanszírozott egészségügyi szolgáltatóval együttműködési megállapodást  köthet  az  érintett biztosítottak  egészségügyi ellátásában való közreműködésre.  (3)   Az   (1)  bekezdés  szerinti  szolgáltatási  szerződések megkötése  során  az  ellátásszervezőnek  a  működés  földrajzi határain   belül   -  Budapest  kivételével  -   zárt   terület kialakítására   kell  törekednie  a  települési  önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló törvényben meghatározott kistérségi határok figyelembevételével. A 38/C. § (4) bekezdése szerinti  elvi  számla  tekintetében  az  adott  kistérség   az ellátásszervező  területének minősül, ha a kistérségben  működő háziorvosi praxisok több mint 70%-a csatlakozik a szervezőhöz.  (4)   Az  irányított  betegellátási  rendszerben  részt   vevő egészségügyi    szolgáltatók   által   teljesített    ellátások finanszírozása  a  szerződés  időtartama  alatt   is   érvényes finanszírozási szerződések alapján történik.”  5. Az Ebtvm. vizsgált rendelkezése:  „19.  §  (3)  A  Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló   2004.  évi  CXXXV.  törvény  78.  §-a  alapján   működő irányított    betegellátási    modellkísérlet     e     törvény hatálybalépésével   egyidejűleg   megszűnik.   Az    irányított betegellátási   modellkísérletben  részt  vett  ellátásszervező kezelésében  álló,  az érintett biztosítottal  kapcsolatos,  az ellátásszervező   feladatának  ellátásához   szükséges   -   az egészségügyi   és   a  hozzájuk  kapcsolódó  személyes   adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény  22/B. §-ának  (2)-(3)  bekezdése szerinti -  adatokat  az  e  törvény hatálybalépését  követően  létrejövő  irányított  betegellátási rendszerben  résztvevő ellátásszervező csak akkor  használhatja fel,  ha  a biztosított az irányított betegellátási rendszerben való  részvételről kapott tájékoztatását és a szolgáltatónak  a rendelkezésre  álló adatok ellátásszervezés  keretében  történő további  felhasználására vonatkozó szándéknyilatkozatát  követő egy  hónapon  belül ezt írásban nem tiltotta meg. Az  adatainak kezelését megtiltó biztosítottra az Ebtv. 38/C. §-ának a 11. §- sal  megállapított (9) bekezdésében foglaltakat  értelemszerűen alkalmazni kell.”                                                              III. Az indítvány nem megalapozott. Az  indítványozó  az  IBM, majd az IBR  intézményét,  az  azzal összefüggő valamennyi szabályt alkotmányellenesnek tartotta. 1. Az Alkotmánybíróság áttekintette az irányított betegellátási rendszer  előzményeit,  a modellkísérlet bevezetését,  tartalmi változásait. Az  IBM-et  1999. január 1-jei hatállyal a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló 1998.  évi XCI.   törvény   16.  §-a  vezette  be,  és   az   egészségügyi szolgáltatókkal  1999.  évben maximum  200  ezer  lakosra  volt köthető finanszírozási szerződés, érintett lakosnak tekintve  a szolgáltatók   által  működtetett,  vagy  a  velük   szerződött háziorvosi  szolgálat orvosához bejelentkezett biztosítottakat. A  pályázat és a finanszírozás részletszabályait a Kr. 50.  §-a tartalmazta. Ezen rendelkezések alapján az OEP 1999. július  1- jétől kötött szerződéseket. Ezt  követően a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak  2000. évi  költségvetéséről  szóló 1999.  évi  CIX.  törvény  8.  §-a további  200  ezer  lakosra  adott  lehetőséget  finanszírozási szerződés  megkötésére,  hasonló feltételekkel.  A  24.  §  (9) bekezdése szerint az 1999. évben kötött szerződések alapján  az IBM-ben való részvétel folyamatos. A  Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000.  évi  CXXXIII.  törvény „A társadalombiztosítás  pénzügyi alapjai  költségvetése egyes előirányzatainak  felhasználásával kapcsolatos rendelkezések” alcímének 73. §-ában 500 ezer  főben maximálta  az  IBM-ben  részt  vevők  számát,  majd  a   Magyar Köztársaság  2003. évi költségvetéséről szóló 2002.  évi  LXII. törvény  68. §-ában úgy rendelkezett, hogy 1 millióra emelte  a kísérletbe  bevonható lakosok számát. A 68. § (3) bekezdése  az érintett  lakos  fogalmát pontosította a  Társadalombiztosítási Azonosító     Jel    (TAJ    szám)    alapján    bejelentkezett biztosítottakban.  Ezt  követően  lépett  hatályba   a   Kvt.1. támadott szabályozása. Az   IBR   lényege,  hogy  az  egészségbiztosító  a  pályázaton kiválasztott   és  a  jogszabályi  követelményeknek   megfelelő egészségügyi szolgáltatóval köt szerződést – többek között –  a progresszív  egészségügyi ellátás szervezésére, koordinálására, az  ellátás  megfelelőségének és minőségének nyomon követésére, az egészségügyi adatok kezelésére és egyéb kapcsolódó feladatok elvégzésére. Jelenleg  az IBR keretén belüli ellátás szervezésére  a  Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXXVII. törvény  80.  §  (1)  bekezdése értelmében 2,3  millió  lakosra köthető szerződés. 2.l.    Az    Alkotmánybíróság   a   kifogásolt   rendelkezések alkotmányossági  vizsgálatát elsőként az  Alkotmány  8.  §  (1) bekezdése és 59. § (1) bekezdése tekintetében végezte el.   Az Alkotmány 59. § (1) bekezdése értelmében a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog alkotmányos alapjog. Az  Alkotmánybíróság  a  személyes adatok  védelme  körében  az információs önrendelkezési jog tartalmát a 15/1991.  (IV.  13.) AB határozatában fejtette ki: „Az Alkotmánybíróság – a 20/1990. AB   határozat  szerinti  eddigi  gyakorlatát  folytatva  –   a személyes adatok védelméhez való jogot nem hagyományos  védelmi jogként  értelmezi,  hanem annak aktív  oldalát  is  figyelembe véve, információs önrendelkezési jogként.  Az   Alkotmány   59.   §-ában  biztosított  személyes   adatok védelméhez  való jognak eszerint az a tartalma,  hogy  mindenki maga   rendelkezik   személyes   adatainak   feltárásáról    és felhasználásáról.  Személyes adatot  felvenni  és  felhasználni tehát  általában  csakis  az érintett  beleegyezésével  szabad; mindenki  számára követhetővé és ellenőrizhetővé kell tenni  az adatfeldolgozás egész útját, vagyis mindenkinek joga van tudni, ki,  hol,  mikor,  milyen célra használja fel  az  ő  személyes adatát.   Kivételesen  törvény  elrendelheti   személyes   adat kötelező kiszolgáltatását, és előírhatja a felhasználás  módját is.  Az  ilyen  törvény korlátozza az információs önrendelkezés alapvető  jogát, és akkor alkotmányos, ha megfelel az Alkotmány 8. §-ában megkövetelt feltételeknek.” (ABH 1991, 40, 41, 42.) Az Alkotmánybíróság az adatkezeléssel kapcsolatosan rámutatott, hogy  az információs önrendelkezési jog gyakorlásának feltétele és  egyben legfontosabb garanciája a célhoz kötöttség. „Ez  azt jelenti,   hogy  személyes  adatot  feldolgozni  csak  pontosan meghatározott  és  jogszerű célra szabad. Az adatfeldolgozásnak minden   szakaszában  meg  kell  felelnie  a   bejelentett   és közhitelűen   rögzített  célnak.”  [15/1991.   (IV.   13.)   AB határozat, ABH 1991, 40, 42.]  Az  Alkotmánybíróság 65/2002. (XII. 3.) AB  határozatában  azt is megállapította, hogy a jogalkotó a személyes adatok, illetve a   szigorúbban   védett  különleges  adatok  kezelését   akkor rendelheti   el,   „ha   az  adatkezelés   lehetővé   tételével egyidejűleg  meghatározza  az adatkezelés  pontos  feltételeit, azaz  az  Alkotmány  59. § (1) bekezdésben garantált  személyes adatokhoz      való     alapjog     korlátozásának      konkrét részletszabályait.” (ABH 2002, 357, 363.) Az  Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapíthatja  meg, annak lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.  Az  Alkotmánybíróság 30/1992. ((V. 26.) AB határozatában  elvi jelleggel  mutatott  rá:  „Az állam akkor  nyúlhat  az  alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog  és  szabadság védelme  vagy  érvényesülése, illetve egyéb  alkotmányos  érték védelme  más  módon  nem  érhető el. Az alapjog  korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendő, hogy az  másik alapjog  vagy  szabadság  védelme vagy  egyéb  alkotmányos  cél érdekében  történik,  hanem  szükséges,  hogy  megfeleljen   az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az  ennek  érdekében  okozott  alapjogsérelem  súlya  megfelelő arányban legyen egymással." (ABH 1992, 167, 171.)  Az   alapjog   lényeges   tartalmát  nem   érintő   korlátozás alkotmányossága megítéléséhez az Alkotmánybíróság  az  alapjogi tesztet  alkalmazza.  „Ez  azt  jelenti,  hogy  az  információs önrendelkezési  jogot,  az Alkotmány  59.  §  (1)  bekezdésében biztosított szabadságjogot, mint alapjogot csak elkerülhetetlen esetben  lehet alkotmányosan korlátozni, akkor, ha a korlátozás elkerülhetetlenül szükséges és az a korlátozással elérni kívánt célhoz  képest arányos.” [46/1995. (VI. 30.) AB határozat,  ABH 1995, 219, 222, 223.]  A  korlátozás akkor tekinthető alkotmányosnak, ha  kényszerítő okból történik, valamint az elérni kívánt cél fontossága és  az ennek  érdekében  okozott alapjogsérelem súlya összhangban  áll egymással.  A törvényhozó a korlátozás során köteles  az  adott cél  elérésére alkalmas legenyhébb eszközt kiválasztani. Ha  az alkalmazott korlátozás a cél elérésére alkalmatlan, az  alapjog sérelme  megállapítható. [20/1990. (X. 4.)  AB  határozat,  ABH 1990, 69, 71.]  Ennek  megfelelően az alapjog korlátozásának  megengedhetősége mindig  a  konkrét  szabályozástól  függően  állapítható   meg. [27/2002. (VI. 28.) AB határozat, ABH 2002, 143, 147.]  2.2.   Mivel  az  egészségügyi  hálózaton  belül  az   IBR-rel összefüggésben  történő adatgyűjtés, annak  az  ellátásszervező részére    történő   kiszolgáltatása   és   kezelése   alapjogi korlátozást  valósít  meg, az Alkotmánybíróság  azt  vizsgálta, hogy   a   vonatkozó   rendelkezések  megfelelnek-e   a   fenti alkotmányos követelményeknek. Az  Ebtv. 38/C. § (3) bekezdés g) pontja az ellátásszervezőt  – aki  az  Eüak. 3. § i) pontja szerint adatkezelőnek  minősül  – feljogosítja   az  Eüak.  22/B.  §-ának  (2)-(3)   bekezdésében meghatározott   adatok  kezelésére.  Ezek  az  adatok   részben személyazonosító,   részben  a  különböző  ellátási   formákhoz kapcsolódó   olyan   adatok,  amelyek  az  érintett   egészségi állapotára  vonatkoznak. Az Avtv. 2. § 2. b) pontja szerint  az egészségi állapotra vonatkozó adat különleges adatnak  minősül, különleges adat pedig az Avtv. 3. § (2) bekezdésének a)  és  c) pontja   szerint  akkor  kezelhető,  ha  az  érintett   írásban hozzájárul, vagy törvény elrendeli, illetőleg egyes  nevesített adatok  (faji hovatartozás stb.) a b) pont szerint  csak  akkor kezelhetők, ha az ott meghatározott okból törvény rendeli el. Az  Avtv.-nek  e rendelkezéséhez fűzött indokolás  rámutat:  „A különleges  – ún. szenzitív (érzékeny) – adatokat  az  érintett kifejezett  írásbeli hozzájárulásával lehet  kezelni.  Bizonyos esetekben  a  társadalom érdeke szükségessé  teheti  különleges adatok    kötelező    kezelését   (bűnüldözés,    bűnmegelőzés, közegészségügy,  menekültügy). Az  ilyen  adatkezeléseket  csak törvény rendelheti el, a megfelelő garanciák biztosításával.”  A   különleges  adatok  kezelésére  az  Ebtv.  előbb   idézett rendelkezése ad lehetőséget, vagyis az adatkezelés egyértelműen törvényen alapul. 2.3  Az alapjogkorlátozás alkotmányosságának további feltétele, hogy  a  korlátozás szükséges, és az elérendő  célokhoz  képest arányos legyen. A    különleges    adatok    kezelésével    kapcsolatosan    az Alkotmánybíróság   a  65/2002.  (XII.  3.)   AB   határozatában kifejtette:  „Egyes személyes adatoknak különleges adattá  való minősítéséből pedig az következik, hogy az adatkezelés céljának nagyon  pontosnak  körülhatároltnak és meghatározottnak,  s  az adatkezelésnek     kényszerítő     módon,     elkerülhetetlenül szükségesnek  kell  lennie.  A  különleges  adatok   kezelésére vonatkozó  szigorúbb  követelmények továbbá  azt  eredményezik, hogy   amennyiben  az  adatkezelés  célja  pontosan   meg   nem határozott  vagy  az arra vonatkozó törvényi felhatalmazás  nem egyértelmű, akkor a különleges adatok kezelése alkotmányellenes alapjogi korlátozást valósít meg. A  jogalkotó  a személyes adatok, illetve a szigorúbban  védett különleges adatok kezelését tehát akkor rendelheti  el,  ha  az adatkezelés  lehetővé  tételével  egyidejűleg  meghatározza  az adatkezelés  pontos feltételeit, azaz az Alkotmány  59.  §  (1) bekezdésében   garantált  személyes  adatokhoz   való   alapjog korlátozásának konkrét részletszabályait.” (ABH 2002, 357, 363, 364.) Az IBR-hez kapcsolódó adatkezelési célokat az Eüak. 22/B. § (1) bekezdése  az  Eüak.  4.  §-ában  foglalt  általános   céloknál konkrétabban,  mind  a betegellátó, mind a beteg  szempontjából megfogalmazza,  amelyek  az  IBR-nek  az  Ebtv.  38/C.   §-ában megjelölt feladataihoz kötődnek.  A  rendelkezés  a  betegek szempontjából  egészségi  állapotuk nyomon   követését,  javítását,  míg  az  egészségügyi  ellátás oldaláról  e tevékenység eredményességét, költséghatékonyságát, az  adatok  elemzése  alapján  annak  tervezését,  valamint  az ellátás   átláthatóságát,   az  ellátásszervezők   ellenőrzését célozza.  E   célok  egyrészt  a  legmagasabb  szintű  testi  és   lelki egészséghez való alkotmányos jog biztosítását, míg  az  ellátás hatékonyságának növelése az államnak az Alkotmány 70/E.  §  (2) bekezdésében rögzített kötelezettsége teljesítését, vagyis  más alkotmányos jogok megvalósulását szolgálják.  Az  IBR  bevezetését  elsődlegesen egészségpolitikai  cél,  az ellátás  racionalizálása indokolta. Súlyponti eleme  a  betegút követése,  amikor  az  ellátásszervező az adott  beteg  részére nyújtott   szolgáltatásokat  minden  ellátási  szinten   és   a ráfordítások   figyelembe  vételével  elemzi.   Ezáltal   válik lehetővé   az   anomáliák  –  a  párhuzamos  vagy  indokolatlan ellátások  – kiszűrése, amely hozzásegít az ellátás,  az  ehhez kapcsolódó költségek tervezéséhez, egyben utóbbi csökkentéséhez is.  A  betegek adatainak összesítésével mind a háziorvosi, mind  a szakellátás  átláthatóbbá válik, amely az ellátás  értékelését, ennek   alapján  koordinálását  teszi  lehetővé.  Ugyancsak   a statisztikai  adatszolgáltatás alapján tárható fel  a  betegség korai  stádiumában  lévők száma, amely a  prevenciós  programok indításához  szükséges.  A  betegek  szempontjából  a   betegút követése  a  kezelést célszerűsíti, lehetővé teszi a betegségek mielőbbi diagnosztizálását.  A  fentiekből következően az IBR-ben szabályozott  adatkezelés és   adatfeldolgozás   szükséges,  enélkül   a   rendszer   nem működhetne.  Az    adatkezelés   céljai   pontosan   meghatározottak,    az adatkezelés szoros összefüggésben áll a megjelölt céllal, ezért az    Alkotmánybíróság   megítélése   szerint   az   érintettek információs   önrendelkezési  jogának  korlátozása   a   célhoz kötötten szükséges.  2.4.   Az  Alkotmánybíróság  ezért  azt  vizsgálta,  hogy   az alapjogkorlátozás súlya arányban áll-e az elérni kívánt céllal.  Az   Alkotmánybíróság  több  határozatában   foglalkozott   az arányosság feltételeivel. Rámutatott, hogy a korlátozásnak  meg kell   felelnie   az   arányosság  követelményeinek,   azaz   a törvényhozónak  mindig  a  lehető  legenyhébb  megoldást   kell választania.  [30/1992. AB határozat, ABH 1992, 167,  171.]  Az alapjogkorlátozásnak az elérendő cél és az  alkalmazott  eszköz viszonyában  határozott törvényi rendelkezésen kell  alapulnia. [36/2000. (X. 27.) AB határozat, ABH 241, 274.]  Az  Alkotmánybíróság a 24/1998. (VI. 9.) AB határozatában  nem tekintette   aránytalannak   az   alapjogkorlátozást,   ha    a célhozkötöttség    követelményén    felül    tartalmazza     az adattovábbítás figyelemmel kísérhetőségének elvét, teljesíti  a titoktartási   kötelezettséget.  (ABH  1998,  191,   195.)   Az arányosság  követelményét  kielégítőnek  találta  a  lőfegyver- kereskedő  adatkezelésére vonatkozó szabályozást,  „tekintettel az adatkezeléssel érintett adatok korlátozott körére, az adatok továbbításának   nyomon   követhetőségére   és    az    időbeli korlátozásra.”  (744/B/2004.  AB  határozat,  ABH  2005,  1281, 1285.)  Így  annak megítélésénél, hogy a szabályozás az Alkotmány  59. §  (1)  bekezdésében foglaltaknak megfelelően  garantálja-e  az információs önrendelkezési jog védelmét, az Alkotmánybíróságnak tekintettel  kell  lennie,  hogy  a  szabályozásban   megjelenő korlátozások   és  garanciák  egyensúlyban   vannak-e,   és   a rendelkezések eleget tesznek-e annak a követelménynek,  hogy  a jogkorlátozás  során a jogalkotónak a legenyhébb  eszközt  kell választania a célok elérése érdekében.  Az  adatkezelés általános törvényi korlátját és garanciáját az Eüak. 4. § (4) bekezdése és a 6. §-a adja, miszerint csak annyi és olyan egészségügyi, illetve személyazonosító adat kezelhető, amely   a  cél  megvalósításához  elengedhetetlenül  szükséges, illetőleg követelmény az adatok biztonságos kezelése. Az  Eüak. 22/A.  §  (3)  bekezdése tartalmazza, mely  ellátási  formákhoz kapcsolódó  adatok  kezelhetők  az  IBR-en  belül.  Ezek   köre lényegesen  szűkebb  az Eüak. 4. §-a szerinti  célok  érdekében kezelhető  adatoknál, a személyazonosításra  csak  a  TAJ  szám szolgál. A   személyes   adatok  védelméhez  való  alkotmányos   alapjog érvényesülése   érdekében  az  Eüak.   22/C-D.   §-a   az   IBR vonatkozásában     speciális     rendelkezéseket     tartalmaz. Adatelemzéssel  az  ellátásszervező – aki  az  Eüak.  3.  §  i) pontjában  megjelölt adatkezelő – ezzel megbízott alkalmazottja foglalkozik, és ha az egészségügyi szolgáltató ellátásszervezői tevékenységet  is  folytat,  elkülönítve  kell  kezelnie  az  e tevékenységhez kapcsolódó adatokat az egyéb adatoktól.  Előbbi   rendelkezések  az  Eüak.  7.  §-ában  és  30.  §-ában foglaltaknál  szűkebb  körben teszik lehetővé  a  személyes  és egészségügyi  adatokról történő tájékoztatást. Az  egészségügyi és  személyes  adatok  nyilvántartására és megsemmisítésére  az Eüak.   30-32.   §-ában  foglaltak  vonatkoznak,   azonban   az ellátásszervező   jogutód   nélküli   megszűnése    esetén    a dokumentáció őrzésére és megsemmisítésére az Eüak. 22/C. §  (3) bekezdése      szigorúbb     szabályokat     tartalmaz.      Az ellátásszervezőkre (alkalmazottaikra) irányadó az Eüak 7. § (1) bekezdésén  alapuló  titoktartási  kötelezettség.  E   törvényi védelem  azt hivatott biztosítani, hogy az érintettek egészségi állapotával,  az orvosi beavatkozással kapcsolatos  információk ne jussanak illetéktelenek tudomására.    A  fentiekre  tekintettel az Alkotmánybíróság  megállapította, hogy  a  törvényhozó által alkalmazott alapjogi korlátozás  nem túlzott    mértékű,    egyben   alkalmas   a   rendelkezésekben megfogalmazott  cél – az egészségügyi ellátás  racionalizálása, eredményessége  –  elérésére, így  a  szabályozás  megfelel  az alapjogot  korlátozó  normákkal szemben  támasztott  arányosság feltételeinek.    Mindezek  alapján  az Alkotmánybíróság az indítványt  abban  a részében,  amely  az  Eüak. és az Ebtv. támadott  rendelkezései alkotmányellenességének megállapítását  és  megsemmisítését  az Alkotmány  8. § (1) bekezdésébe illetőleg 59. § (1) bekezdésére tekintettel kérte, elutasította.                                                               IV.   Az  indítványozó  álláspontja szerint – még ha  az  adatkezelés során a jogalkotó a céllal arányos korlátozást is alkalmazott – az    IBR   szabályai   azért   alkotmányellenesek,   mert    a diszkrimináció tilalmába, a lehető legmagasabb szintű testi  és lelki  egészséghez,  illetőleg a  szociális  biztonsághoz  való jogba is ütköznek, hiszen nem minden betegre terjednek ki.    1.   Az   Alkotmánybíróság  állandó  gyakorlata   szerint   az Alkotmány  70/A.  §-ában foglalt rendelkezést  a  jogegyenlőség általános   elvét   megfogalmazó   alkotmányi   követelményként értelmezte.  Kifejtette, hogy az Alkotmány  e  rendelkezése  az azonos   szabályozási  körbe  vont  jogalanyok  közötti  olyan, alkotmányos   indok   nélkül  tett  megkülönböztetést   tiltja, amelynek  következtében  egyes jogalanyok  hátrányos  helyzetbe kerülnek.  Az  alkotmányi  tilalom  elsősorban  az  alkotmányos alapjogok  tekintetében  tett megkülönböztetésekre  terjed  ki, abban   az   esetben,  ha  a  megkülönböztetés   nem   alapvető alkotmányos  jog  tekintetében történt, az  eltérő  szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg,  ha  az  az  emberi méltósághoz  való jogot sérti. Az Alkotmánynak ez az  általános jogegyenlőségi  követelménye arra vonatkozik,  hogy  az  állam, mint  közhatalom  a  jogok és kötelezettségek  elosztása  során köteles  egyenlőkként – egyenlő méltóságú személyként – kezelni a  jogalanyokat, a jogalkotás során a jogalkotónak  mindegyikük szempontjait  azonos  körültekintéssel,  elfogulatlansággal  és méltányossággal  kell  értékelnie.  Alkotmányellenesnek   akkor minősül  a  megkülönböztetés,  ha  a  jogalkotó  a  szabályozás szempontjából     azonos    csoportba    tartozó,     egymással összehasonlítható  helyzetben  lévő  jogalanyok   között   tesz különbséget  anélkül,  hogy  annak  alkotmányos  indoka  lenne. [9/1990.  (IV.  25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.;  21/1990. (X.  4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB  határozat, ABH 1992, 280, 281-282.; 35/1994. (VI.  24.)  AB határozat,  ABH  1994,  197, 203-204.; 30/1997.  (IV.  29.)  AB határozat,  ABH  1997,  130, 138-140.; 39/1999  (XII.  21.)  AB határozat,  ABH  1999,  325, 342-344.;  37/2002.  (IX.  4.)  AB határozat, ABH 2002, 230, 241-242.]  Az  indítvány  tartalma  szerint a  vizsgált  rendelkezésekkel összefüggésben az Alkotmány 70/A. § sérelmét az okozza, hogy  a szabályozás csak egy meghatározott személyi körre – az  IBR-ben részt  vevőkre  – vonatkozik, másokra pedig nem.  Az  Alkotmány 70/A.  §-a  azonban  – az Alkotmánybíróság előbbiekben  idézett gyakorlata  szerint  –  nem mindenfajta  különbségtételt  tilt, hanem  csak  azt,  ami  hátrányos.  Az  IBR  alapvetően  nem  a rendszerben  részt  vevő,  illetőleg a  más  ellátási  formában kezelt  biztosítottak  jogait  vagy  kötelezettségeit  illetően tartalmaz  eltérő  szabályokat, hanem a valamennyi  biztosított részére  járó, azonos szintű ellátás tekintetében  vezetett  be új,  a szervezés ésszerűsítésére vonatkozó rendelkezéseket. Nem észlelhető tehát semmiféle hátrányos helyzet azon biztosítottak jogai vonatkozásában, akik nem vehetnek részt az IBR-ben. Ezért  az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy  az  Alkotmány 70/A. § (l) bekezdésének sérelme nem áll fenn, és az indítványt e részében elutasította. 2.  A lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jognak  az  Alkotmány  70/D.  §-a  (1)  bekezdésében  található megfogalmazása a 70/D. § (2) bekezdésével együtt  értelmezhető. Az  Alkotmánybíróság  az 54/1996. (XI.  30.)  AB  határozatában rámutatott,  hogy  az  Alkotmány 70/D.  §-ában  foglalt  lehető legmagasabb  szintű testi és lelki egészséghez való  jog  olyan alkotmányos állami feladatot jelent, amelynek alapján az  állam –  többek között – egészségügyi intézményrendszer működtetésére és  az orvosi ellátás megszervezésére köteles. „Az egészségügyi intézményhálózat    és   az   orvosi   ellátás    körében    az Alkotmánybíróság elvontan, általános ismérvekkel  csak  egészen szélső   esetekre  korlátozottan  határozhatja  meg  az  állami kötelezettség  kritikus  nagyságát,  vagyis  azt  a   szükséges minimumot,  amelynek  hiánya már alkotmányellenességhez  vezet. Ilyennek minősíthető például, ha az ország egyes területein  az egészségügyi  intézményrendszer és az orvosi  ellátás  teljesen hiányozna.  Az ilyen szélső eseteken túl azonban  az  Alkotmány 70/D.   §-ában  meghatározott  állami  kötelezettségnek   nincs alkotmányos mércéje. A lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez   való   jog   tehát   önmagában   alanyi   jogként értelmezhetetlen,  az  az Alkotmány 70/D.  §  (2)  bekezdésében foglalt   állami  kötelezettségként  fogalmazódik  meg,   amely magában  foglalja azt a kötelezettséget, hogy a  törvényhozó  a testi  és  lelki  egészség bizonyos területein  alanyi  jogokat határozzon meg. A   kötelező   társadalombiztosítás  körébe  tartozó   ellátási jogosultság   viszont  már  valóságos  alanyi   jog,   amelynek alkotmányos alapja azonban nem az Alkotmány 70/D. §-a, hanem az Alkotmány  70/E.  §-ában  foglalt  rendelkezés,  illetőleg   az alkotmányos tulajdonvédelem.” (ABH 1996, 173, 186-187.) Az   Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint   az   Alkotmányban meghatározott  alapvető  jogokból nem  vezethető  le,  hogy  az egészségügyi szolgáltatás keretében a betegellátási tevékenység milyen  formáját  nyújtja  az  egészségbiztosító,  ha  ellátási kötelezettségének  eleget  tesz. Az  állam  egyfelől  különböző formában  szervezett  ellátó rendszeren keresztül  teljesíti  a 70/D.  § (2) bekezdésében foglalt kötelezettségét, másfelől  az IBR-ben  és  a  más  ellátási formában  részt  vevő  érintettek részére  is  ugyanazt  az  ellátást  biztosítja.  A  fentiekből következően az, hogy az IBR azon szabályai, amelyek nem  teszik lehetővé  valamennyi  biztosított  számára,  hogy  abban  részt vegyenek,  valamint  az  Alkotmány  70/D.  §  (1)  bekezdésében foglaltak   között   nem   állapítható   meg   alkotmányjogilag értékelhető összefüggés. Az    Alkotmánybíróság    gyakorlata    szerint    az    érdemi alkotmányossági  összefüggés hiánya az  indítvány  elutasítását eredményezi.  [54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH  1992,  266, 267.;   2043/B/1991.  AB  határozat,  ABH  1992,   543,   544.; 163/B/1991.  AB határozat, ABH 1993, 544, 546.; 108/B/1992.  AB határozat,  ABH 1994, 523, 524.; 141/B/1993. AB határozat,  ABH 1994,  584,  586.]  Ezért az Alkotmánybíróság  ezen  indítványi részt is elutasította.  3.  Az  Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alkotmány 70/E. §     (2)     bekezdésében    megfogalmazott,    a     kötelező társadalombiztosítás körébe tartozó ellátási jogosultság,  mint szociális jog a „megélhetéshez szükséges ellátáshoz való jogot” garantálja.  Ez  a  jog a szociális ellátások összessége  által nyújtandó   olyan   megélhetési  minimum  állami   biztosítását követeli meg, amely elengedhetetlen az emberi méltósághoz  való jog  megvalósulásához.  [32/1991. (VI. 6.)  AB  határozat,  ABH 1991, 146, 162-163.; 43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188, 192.; 32/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 251, 253- 254.; 42/2000. (XI. 8.) AB határozat, ABH 2000, 329.]  Az  Alkotmány  70/E.  §  (2)  bekezdése  nem  az  egészségügyi ellátásra való jogosultsághoz való jogot biztosítja,  ezért  az Alkotmánybíróság  az IBR rendelkezései és ezen  alapjog  között sem látott alkotmányjogilag értékelhető összefüggést, amiért az indítványt e tekintetben elutasította. 4.   Mivel   az   Alkotmánybíróság  a  támadott   rendelkezések alkotmányellenességét   nem   állapította   meg,    az    Ebtv. végrehajtására  kiadott, az IBR-nek döntően az ellátásszervezői oldalát   szabályozó   IBRr.,  valamint  az   Ebtvm.   átmeneti rendelkezéseket   tartalmazó,  a  korábbi  kísérleti   rendszer adatkezelésére   az   időközben   hatályba   lépett   szabályok alkalmazását előíró 19. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt is elutasította.                               V.                                  1.  Az  Abtv.  21. § (7) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság mulasztásban   megnyilvánuló   alkotmányellenesség    tárgyában hivatalból is eljárhat.  Az   Abtv.   49.  §-a  értelmében  mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet  sor,  ha  a jogalkotó   szerv   a  jogszabályi  felhatalmazásból   származó jogalkotói      feladatát     elmulasztotta,      és      ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az Alkotmánybíróság  állandó gyakorlata       szerint       mulasztásban       megnyilvánuló alkotmányellenességet  állapít  meg  akkor   is,   ha   alapjog érvényesüléséhez  szükséges jogszabályi  garanciák  hiányoznak. [37/1992.  (VI.  10.) AB határozat, ABH 1992,  227,  231.]  „Az alapjog    érvényesüléséhez    szükséges    garanciák    hiánya értelemszerűen   vonatkozik  arra   is,   amikor   az   alapjog korlátozásának  alkotmányosságához  elengedhetetlen   garanciák hiányoznak”  [36/2000. (X. 27.) AB határozat,  ABH  2000,  241, 274,  275.]  „A szabályozás tartalmának hiányos voltából  eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetében is a mulasztás, vagy  a  kifejezett  jogszabályi felhatalmazáson  nyugvó,  vagy ennek  hiányában,  a  feltétlen jogszabályi  rendezést  igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul.” [4/1999.  (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 56–57.]  Az  Alkotmánybíróság ezért az Abtv. 1. § e) pontjában  foglalt hatásköre   alapján   azt   vizsgálta,   hogy   az   érintettek tájékoztatásának    és    megnyilatkoztatásának    szabályozása tartalmaz-e  megfelelő garanciákat a személyes  adatokhoz  való jog védelmére.    2.  Az  ellátásszervezők adatkezelésének garanciális  szabálya az   érintett   azon  döntése,  amely  a  tiltás  elmaradásában megnyilvánuló „hozzájárulását” fejezi ki.  Az  ezzel  összefüggő tájékoztatásnak azt  kell  biztosítania, hogy a biztosított abba a helyzetbe kerüljön, hogy felmérhesse, milyen kihatással jár az adatszolgáltatás a jogaira, valamint a megfelelő  módon  és tartalommal történt előzetes  tájékoztatás birtokában döntsön, kíván-e az IBR-ben részt venni, amely  maga után   vonja  adatainak  az  ellátásszervező  részére   történő továbbítását és kezelését.  E   rendelkezések  azonban  nem  tartalmazzák  az   érintettek jogosultságának  minden  elemét, a tájékoztatásra  kötelezettek pontos  körét, kötelezettségeit, a tájékoztatás időpontját.  Az Eüak.  22/B.  §  (4)  bekezdéséből –  amely  az  adattovábbítás „lehetőségéről”  történő tájékoztatás követelményét  fogalmazza meg  –  az  következik, hogy a biztosítottat az adattovábbítást megelőzően  kell  informálni. Ugyanakkor az Eüak.  22/B  §  (6) bekezdése az ellátásszervezőt is kötelezi tájékoztatásra és  az érintett  megnyilatkoztatására, amelyre a jelenlegi szabályozás mellett   értelemszerűen   akkor   kerülhetne   sor,   ha    az egészségbiztosító már az érintett valamennyi –  nem  csupán  az értesítéséhez szükséges – adatot átadta. Ez nincs összhangban a 22/B.  § (4) bekezdésében, de az Ebtv. 38/C. § (8) bekezdésében foglaltakkal   sem,   amely   az  IBR-ben   történő   részvétel „feltételeként”  jelöli meg, hogy a beteg adatai  kezelését  ne tiltsa   meg,   így   nem  kerülhet  a   rendszerbe,   amíg   a tájékoztatását követő 30 nap nem telik el.  Nincs  garancia tehát arra, hogy az érintett az adatkezeléssel kapcsolatos  szabályokat azt megelőzően  ismerje  meg,  mielőtt adatait  továbbítanák,  és tájékoztatása  dokumentáltan,  olyan módon  történjen,  hogy hozzájárulását ne tegye  formálissá.  A rendelkezés úgy vélelmezi az adatkezeléshez való hozzájárulást, hogy   hiányoznak   az  eljárási  szabályok,  amelyek   folytán kizárható, hogy a tájékoztatás és a határidő eltelte  előtt  az ellátásszervező a biztosított adatait kezelje. A törvény  pedig csak  az IBR-ben történő adatkezelést alapozza meg, de az  IBR- ben  való részvétel – és ennek folytán az adattovábbítás  –  az érintett döntésétől függ.    3.  Az  Alkotmánybíróság 44/1997. (IX. 19.) AB  határozata  az Alkotmány  2.  § (1) bekezdésével kapcsolatosan a  következőket tartalmazza: „Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a  Magyar Köztársaság   független,   demokratikus   jogállam.   […]    Az Alkotmánybíróság    felfogásában   a   jogbiztonság    szorosan kapcsolódik a jogállamiság alkotmányjogi elvéhez, annak lényegi eleme.  A jogbiztonság pedig az államtól és a jogalkotótól  azt várja  el,  hogy  a  jog egésze, egyes részterületei  és  egyes szabályai  is  világosak, egyértelműek és  a  norma  címzettjei számára   is   értelmezhetőek  és   követhetőek   legyenek.   A jogbiztonság  e  szempontjainak  súlyos  megsértése  egyben  az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság sérelmét is  jelenti.  A  jogállamiság  elve  ugyanakkor  nem  kisegítő, másodlagos  szabály,  s  nem puszta  deklaráció,  hanem  önálló alkotmányjogi norma, amelynek sérelme önmagában is  megalapozza valamely  jogszabály alkotmányellenességét (11/1992. (III.  5.) AB  határozat,  ABH 1992, 77.; 21/1993. (IV. 2.) AB  határozat, ABH 1993, 172.).” (ABH 1997, 304, 308.)  Az   Ebtv.   és  az  Eüak.  támadott  rendelkezései   a   fent részletezett   hiányosságaik   miatt   nem   felelnek   meg   a jogállamiságból  eredő  jogbiztonság  követelményeinek,   amely alkotmányellenes helyzetet eredményezett.  Ezért    az   Alkotmánybíróság   –   hivatalból   eljárva    – megállapította, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet valósított meg azáltal, hogy az Eüak.  és az   Eütv.  az  ellátásszervezők  által  történő  adatkezelésre vonatkozó   tájékoztatással  összefüggésben  nem  alkotta   meg mindazokat  az eljárási szabályokat, amelyek biztosítják,  hogy az érintett adatai kezelésének megtiltásáról az adattovábbítást megelőzően  történő  tájékoztatás  alapján  nyilatkozhasson.  A szabályozás e hiányossága következtében sérül az Alkotmány 2. § (1)   bekezdésében   rögzített   jogállamiság   részét   képező jogbiztonság  követelménye,  valamint  –  mivel  nem  tartalmaz megfelelő   garanciákat  arra,  hogy   az   ellátásszervező   e tájékoztatás  és  a  nyilatkozattételre  nyitva  álló  határidő eltelte  előtt ne kezeljen adatokat – csorbulhat  az  Alkotmány 59.  §  (1)  bekezdéséből következő információs  önrendelkezési jog.  Az  Alkotmánybíróság felhívta a törvényhozót – az Abtv. 49.  § (1)   bekezdése   alapján  határidő  tűzésével   –   jogalkotói feladatának teljesítésére.                               VI. A 2003. december 22-én kihirdetett Kvt.1. 110. § d) pontjában a Kormány  felhatalmazást kapott az IBM pályázati  kiírásával  és finanszírozásával      kapcsolatos     részletes      szabályok megalkotására.   Az  IBM-mel  összefüggésben  az   egészségügyi szolgáltatások     Egészségbiztosítási     Alapból      történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló  43/1999.  (III. 3.)  Korm.  rendelet módosításáról szóló 264/2004.  (XII.  24.) Korm.  rendelet 21-24. §-a módosította a Kr. 50. §-át, valamint 50/A-D.  §-át.  Ezáltal,  továbbá a Kvt.2.  121.  §  a)  pontja értelmében, amely új felhatalmazást adott a Kormánynak, hogy  a 78. §-ban meghatározott IBM részletes szabályait állapítsa meg, [amelynek     alapján     az    egészségügyi     szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól   szóló   43/1999.  (III.   3.)   Korm.   rendelet módosításáról szóló 15/2005. (I. 26.) Korm. rendelet 11-14. §-a és 19. §-a módosította a Kr. 50. §-át, valamint 50/A-D. §-át] a felhatalmazó  rendelkezés tárgytalanná vált.  2006.  január  1- jével  az  Ebtvm.  19.  § (5) bekezdésének  b)  pontja  folytán hatályát vesztette a Kvt.2. 121. § a) pontja is. A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló  2004.  évi  C.  törvény 28. § (16) bekezdése  folytán  a Kvt.1. 112. § (1) bekezdése helyébe lépett – tartalmilag azonos –  112.  §  (1) bekezdés a) pontja a modellkísérlet  értékelése módjának   és  szakmai  szempontjainak  meghatározására   adott felhatalmazást   az  egészségügyi,  szociális   és   családügyi miniszternek,  amelynek alapján nem született meg  a  vonatkozó rendelet.   A  támadott  rendelkezés  azonban  az  I.   pontban kifejtettek   alapján  az  IBM  megszűnésével  hatályon   kívül helyezettnek tekintendő. A  fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a már nem hatályos rendelkezésekkel  összefüggő eljárást – az  Ügyrend  31.  §  a) pontjára figyelemmel – megszüntette. Az  Alkotmánybíróság  a  határozat  Magyar  Közlönyben  történő közzétételét  a  mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására tekintettel rendelte el.                        Dr. Bihari Mihály                   az Alkotmánybíróság elnöke                                      Dr. Balogh Elemér                Dr. Bragyova András      előadó alkotmánybíró                   alkotmánybíró                                      Dr. Holló András                     Dr. Kiss László      alkotmánybíró                          alkotmánybíró                                      Dr. Kovács Péter                Dr. Kukorelli István      alkotmánybíró                          alkotmánybíró                                      Dr. Lenkovics Barnabás              Dr. Lévay Miklós      alkotmánybíró                          alkotmánybíró                                      Dr. Paczolay Péter              Dr. Trócsányi László      alkotmánybíró                          alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	36/2007. (VI. 6.)
Date of the decision: .	06/04/2007
.
.