English
Hungarian
Ügyszám:
.
1086/B/1999
Előadó alkotmánybíró: Erdei Árpád Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 13/2003. (IV. 9.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2003/197
.
A döntés kelte: Budapest, 04/07/2003
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                       A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
      utólagos  vizsgálatára  irányuló indítvány  tárgyában  -  dr.
      Németh   János   alkotmánybíró  párhuzamos  indokolásával   -
      meghozta az alábbi

                               határozatot:

      1.  Az  Alkotmánybíróság  megállapítja,  hogy  a  közterület-
      felügyeletről  szóló  1999.  évi LXIII.  törvény  14.  §-ának
      második,   "A   válaszadás  idejéig   a   kérdezett   személy
      feltartóztatható."  szövegű mondata  alkotmányellenes,  ezért
      azt a határozat kihirdetésének napjával megsemmisíti.
                                     
      A 14. § a következő szöveggel marad hatályban:
                                     
          "14.  §  A felügyelő felvilágosítást kérhet attól, akiről
      alaposan  feltehető,  hogy a felügyelői  feladat  ellátásához
      érdemi tájékoztatást tud adni."

      2.  Az  Alkotmánybíróság  megállapítja,  hogy  a  közterület-
      felügyeletről  szóló  1999.  évi  LXIII.  törvény  27.  §  c)
      pontjának    "továbbá,   akitől   felvilágosítást    kér    a
      felvilágosítás     megadásának     idejére,"      szövegrésze
      alkotmányellenes,   ezért  azt  a  határozat   kihirdetésének
      napjával megsemmisíti.

      A 27. § c) pontja a következő szöveggel marad hatályban:

       "27. § E törvény alkalmazása során
       [...]
       c)   feltartóztatás:  a  felügyelőnek  az  a   tevékenysége,
      amelynek  során  azt  a  személyt, aki a személyazonosságának
      igazolását    megtagadja,   vagy   az   igazolásra    történő
      felszólításnak nem engedelmeskedik, valamint a  szabálysértés
      elkövetésén  tetten ért személyt, illetőleg a feltartóztatott
      jármű   vezetőjét  az  intézkedés  idejére  vagy  a   további
      intézkedés  megtételéig  a helyszín elhagyásában  korlátozza,
      vagy a helyszín elhagyásában megakadályozza;"

      3. Az Alkotmánybíróság a közterület-felügyeletről szóló 1999.
      évi  LXIII.  törvény 14. §-a egésze és a 15. § (2)  bekezdése
      második  mondata  alkotmányellenességének megállapítására  és
      megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
                                     
      Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát a  Magyar  Közlönyben
      közzéteszi.
                                   Indokolás
                                       
                                      I.

        1.  Az  indítványozók a közterület-felügyeletről szóló  1999.
        évi  LXIII. törvény (a továbbiakban: Kftv.) 14. §-a és 15.  §
        (2)    bekezdés   második   mondata   alkotmányellenességének
        megállapítását   kérték.  Véleményük   szerint   a   támadott
        rendelkezések  sértik  az Alkotmány 55.  §  (1)  bekezdésében
        foglalt    személyi   szabadsághoz   való   jogot,    továbbá
        ellentétesek    az   Alkotmány   58.   §   (1)   bekezdésében
        biztosítottakkal,   nevezetesen  a   szabad   mozgás   és   a
        tartózkodási hely szabad megválasztásának jogával.

        Az indítványozók kérelmüket arra alapítják, hogy a közterület-
        felügyelő    számára    biztosított    feltartóztatási    jog
        határozatlan  időtartamig és céllal  ad  alapjog-korlátozásra
        alkalmat.  Hangsúlyozzák azt is, hogy a közterület-felügyelet
        nem    tekinthető    olyan   szervnek,   amelynek    működése
        alkotmányosan elismert célok (honvédelem, közbiztonság  és  a
        belső  rend védelme) megvalósítására irányul. Utalnak továbbá
        arra,  hogy  a Kftv. 14. §-a tekintetében a feltartóztatással
        megvalósuló  személyi szabadság-korlátozás alapjául  szolgáló
        körülmény  (a közterület-felügyelő feltételezi,  hogy  valaki
        információval  segítheti  munkáját)  önmagában  semmilyen,  a
        korlátozásra okot adó alkotmányos érdeket nem hordoz magában.
        Az  indítványozói  álláspont  szerint  a  támadott  korlátozó
        intézkedések   szükségszerűsége  és  arányossága   lényegében
        megítélhetetlen.

        2.   Az  alkotmányossági  vizsgálat  során  figyelembe   vett
        jogszabályi rendelkezések a következők.

        2.1. Az Alkotmány rendelkezései:

            "55.  § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga  van
        a  szabadságra  és a személyi biztonságra, senkit  sem  lehet
        szabadságától   másként,  mint  a  törvényben   meghatározott
        okokból   és  a  törvényben  meghatározott  eljárás   alapján
        megfosztani."
         
         "58.   §   (1)   Mindenkit,   aki  törvényesen   tartózkodik
        Magyarország  területén  -  törvényben  meghatározott  esetek
        kivételével - megillet a szabad mozgás és a tartózkodási hely
        szabad  megválasztásának joga, beleértve a lakóhely  vagy  az
        ország elhagyásához való jogot is."

        2.2. A Kftv. rendelkezései:

            "14.  §  A felügyelő felvilágosítást kérhet attól, akiről
        alaposan  feltehető,  hogy a felügyelői  feladat  ellátásához
        érdemi  tájékoztatást  tud  adni.  A  válaszadás  idejéig   a
        kérdezett személy feltartóztatható."
         
         "15.  §  (2) Az igazoltatás - az igazoltatás okának egyidejű
        közlésével   -   csak  a  személyazonosság   megállapításához
        szükséges  ideig  tarthat. A személyazonosság megállapításáig
        az érintett feltartóztatható."

         "27. § E törvény alkalmazása során
         [...]
         c)   feltartóztatás:  a  felügyelőnek  az  a   tevékenysége,
        amelynek  során  azt  a  személyt, aki a személyazonosságának
        igazolását    megtagadja,   vagy   az   igazolásra    történő
        felszólításnak    nem   engedelmeskedik,   továbbá,    akitől
        felvilágosítást  kér  a felvilágosítás  megadásának  idejére,
        valamint  a  szabálysértés elkövetésén tetten  ért  személyt,
        illetőleg  a  feltartóztatott jármű vezetőjét  az  intézkedés
        idejére  vagy  a  további intézkedés megtételéig  a  helyszín
        elhagyásában   korlátozza,  vagy  a   helyszín   elhagyásában
        megakadályozza;"

                                      II.

        Az   indítványi  kérelem  alapvetően  a  közterület-felügyelő
        feltartóztatási      jogosultsága     alkotmányellenességének
        megállapítására  irányul. A Kftv. 27. § c) pontjában  foglalt
        értelmező rendelkezés szerint a feltartóztatás nem eredményez
        fogvatartást,   ezért   a   személyi   szabadságtól   történő
        megfosztásnak  sem tekinthető. Ennek ellenére  -  a  személyi
        szabadsághoz  való jog sajátos tartalma miatt - korlátozásnak
        minősül, egyúttal érinti az Alkotmányban sui generis  jogként
        meghatározott mozgásszabadságot is.

        "Az   Emberi   Jogok  Európai  Bírósága  joggyakorlatában   a
        mozgásszabadság   és  a  tartózkodási  hely  megválasztásának
        szabadsága   a   személyes  szabadság  egyik  megnyilvánulási
        formájának tekinthető. A modern nemzetközi dokumentumok pedig
        e   jogokat  illetően  elsősorban  a  migrációhoz  kapcsolódó
        rendelkezéseket tartalmaznak. Az Alkotmánybíróság a  60/1993.
        (XI.  29.)  AB  határozatban értelmezte e  jogok  alkotmányos
        tartalmát,    s    megállapította,    hogy    -     különböző
        megnyilvánulásaikban, így pl. a közlekedés szabadsága terén -
        a  helyváltoztatáshoz  való  jog szabadságát  jelentik.  (ABH
        1993, 507, 509-510.)" [35/2002. (VII. 19.) AB határozat,  ABK
        2002. június-július, 288, 295.]

        "Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint az Alkotmány  55.  §
        (1)  bekezdése  és  az  58.  § (1) bekezdése  szerinti  jogok
        egymásra vonatkoztatása alapján a személyes szabadsághoz való
        jog   érdemben   felhívható  valamennyi,  a   mozgás   és   a
        helyváltoztatást  is  korlátozó  jogszabály   alkotmányossági
        megítéléséhez.  Az  Alkotmány 58. § (1)  bekezdésébe  foglalt
        alapjog  az  Alkotmány  55. § (1) bekezdésbe  foglalt  joggal
        együttesen  is  értelmezhető. [Lásd:  46/1994.  (X.  21.)  AB
        határozat  ABH  1994,  260, 268.] Ezen  jogok  korlátozásának
        alkotmányossága, a minden alapjog korlátozására irányadó - az
        Alkotmány   8.   §  (2)  bekezdésébe  foglalt  -követelmények
        figyelembevételével  dönthető  el."  [36/2000.  (X.  27.)  AB
        határozat, ABH 2000, 241, 272.]

        A   korlátozásra  vonatkozó  törvényi  szabályozásnak  -   az
        Alkotmány  rendelkezéséből fakadóan  -  tartalmaznia  kell  a
        korlátozás  okát,  továbbá  meg  kell  határoznia  az   adott
        korlátozási   formának  megfelelő  eljárást.   A   korlátozás
        arányosságának és ezzel együtt alkotmányosságának megítélését
        az alkotmányi követelményeken alapuló tényezők befolyásolják.
        Ennek  körében meghatározó jelentőségű a mozgás- és  személyi
        szabadság    korlátozása   időtartamának    mértéke,    annak
        indokoltsága, valamint a jogtalan korlátozás esetére nyújtott
        jogorvoslati jog és egyéb jogkövetkezmények meghatározása  és
        azok megfelelősége.

        Az   Alkotmánybíróság  az  indítvány  alapján,  a  fentiekben
        foglaltakra tekintettel a jelen ügyben azt vizsgálta, hogy  a
        személyi szabadság Kftv. szerinti korlátozása szükséges-e, az
        elérni  kívánt  cél fontossága és az ennek érdekében  okozott
        alapjogsérelem súlya arányban áll-e egymással.

                                       
                                     III.

        Az indítvány részben megalapozott.

        1.  Tekintettel  arra, hogy az eljárásban az Alkotmánybíróság
        önkormányzati  közszolgálati feladat ellátását végző  személy
        intézkedési   jogosultságának   alkotmányosságát   vizsgálta,
        elsőként  a  közhatalom-gyakorlás - és ezen  belül  is  annak
        helyi  önkormányzati - megvalósulását tekintette át. Maga  az
        indítványi   kérelem  is  tartalmaz  kifogást  a  közterület-
        felügyelet jogállásának alkotmányosságát illetően.

        Az   Alkotmány  42.  §-ának  meghatározása  alapján  a  helyi
        önkormányzás  a  helyi  közhatalom gyakorlásának  minősül.  A
        közhatalom mibenlétét, gyakorlásának kereteit és korlátait, a
        nevében  eljáró  személyek jogosítványait és kötelezettségeit
        az  Alkotmánybíróság  számos határozata  érintette.  A  jelen
        eljárásban is meghatározó főbb megállapítások a következők.

        "A   jogállamiság   egyik  alapvető  követelménye,   hogy   a
        közhatalommal  rendelkező szervek a jog  által  meghatározott
        szervezeti keretek között, a jog által megállapított működési
        rendben,  a  jog  által  a polgárok számára  megismerhető  és
        kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik  ki  a
        tevékenységüket." [56/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH  1991,
        454, 456.]

        "Az  Alkotmánybíróság már több határozatában rámutatott arra,
        hogy a közigazgatási szervek tevékenységével kapcsolatosan az
        Alkotmány  2.  §  (1) bekezdésében szabályozott  jogállamiság
        elvéből   fakadó  követelmény  a  közigazgatás  törvény   alá
        rendeltségének  követelménye.  Az  a  követelmény,   hogy   a
        társadalmi   viszonyokba  közhatalom  birtokában   beavatkozó
        közigazgatási  szervek  a jog által meghatározott  szervezeti
        keretek között, a jog által szabályozott eljárási rendben, az
        anyagi  jog  által  megállapított keretek között  hozzák  meg
        döntéseiket. [56/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991,  454,
        56.;  6/1999. (IV. 21.) AB határozat, ABK 1999, április  107,
        109.]" [2/2000. (II. 25.) AB határozat, ABH 2000, 25, 28.]

        "A  helyi önkormányzás az Alkotmány 42. §-a szerint 'a  helyi
        közhatalomnak  a  lakosság  érdekében  való  gyakorlása.'   A
        közhatalom gyakorlásának feltételeit és módját, azaz a  helyi
        önkormányzati jogokat és kötelezettségeket - ahogyan  ezt  az
        Alkotmány 43. § (2) bekezdése kifejezésre juttatja - 'törvény
        határozza  meg.'  A  helyi önkormányzás fő  megvalósítója,  a
        képviselő-testület tehát nem korlátozatlan belátása  szerint,
        hanem  csak  törvény  keretei között élhet jogosultságaival."
        [29/1996. (VII. 3.) AB határozat, ABH 1996, 277, 279.]

        A  fentiekben foglaltak alapján megállapítható, hogy a  helyi
        önkormányzatok,   illetve  azok  szervei  ténylegesen   részt
        vesznek  a  közhatalom  gyakorlásában, és  ennek  megfelelően
        közhatalmi   jogosítványokkal   -   ideértve   különösen   az
        ellenőrzési,   intézkedési,   szankcionálási   jogköröket   -
        ruházhatók   fel,   amelyeket  a   törvény   keretei   között
        gyakorolnak.

        2.  A továbbiakban az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy  a
        Kftv.  szabályozása  milyen tartalmú  feladatkört,  és  ehhez
        rendelten    milyen   jellegű   közhatalmi    jogosítványokat
        állapított meg a települési önkormányzatok számára.

        A  helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8.  §
        (1)  bekezdése szerint a települési önkormányzatok  feladatát
        képezi  -  többek között - az épített és természeti környezet
        védelme,  a  köztisztaság és településtisztaság  biztosítása,
        valamint   a   közbiztonság   helyi   feladatairól    történő
        gondoskodás.

        A  Kftv.  1.  §  (4)  bekezdése határozza meg  a  közterület-
        felügyelet feladatait, amelyek legfőképpen a közterületi rend
        és  tisztaság fenntartására irányulnak, de emellett - konkrét
        hatáskör  telepítése  nélkül - a közrend  és  a  közbiztonság
        védelmében  való  közreműködést  is  magukban  foglalják.   A
        települési   önkormányzat  döntésétől   függően   közterület-
        felügyeleti  tevékenységet  önálló  költségvetési  szerv,   a
        polgármesteri   hivatal   belső  szervezeti   egysége,   több
        önkormányzat társulása, illetőleg a polgármesteri  hivatalban
        alkalmazott  egy  vagy  több közterület-felügyelő  láthat  el
        [Kftv.   1.   §  (2)-(3)  bekezdés].  A  közterület-felügyelő
        közszolgálati jogviszonyban áll [Kftv. 2. § (1) bekezdés], és
        feladatkörében eljárva hivatalos személynek számít [Kftv.  1.
        §   (5)  bekezdés].  A  közterület-felügyelő  eljárására   fő
        szabályként - az ügy jellegétől függően - "az államigazgatási
        eljárás    általános   szabályairól   szóló,   illetőleg    a
        szabálysértésekről   szóló   törvény   rendelkezéseit    kell
        alkalmazni"  [Kftv.  23.  §  (1) bekezdés].  A  Kftv.  számos
        intézkedés  megtételére jogosítja fel, illetőleg  kötelezi  a
        közterület-felügyelőt  (14-22.  §-ok),  illetve  a   jogszerű
        intézkedés     foganatosításához     kényszerítő     eszközök
        alkalmazását is lehetővé teszi (24. §).

        A  törvény  szabályozási tartalmából megállapítható,  hogy  a
        jogalkotó  egy speciális jogalkalmazó szerv létrehozására  (a
        már  meglévők  átszervezésére) jogosította fel  a  települési
        önkormányzatok   képviselő-testületeit.  Az   államigazgatási
        eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a
        továbbiakban: Áe.) 3. § (1) bekezdése alapján a polgármesteri
        hivatal,   mint   közigazgatási  szerv  eljárására   az   Áe.
        rendelkezéseit  kell alkalmazni. Az Áe. 3.  §  (2)  bekezdése
        lehetővé   teszi,   hogy   törvény  (törvényerejű   rendelet,
        kormányrendelet) közigazgatási szerven kívül  államigazgatási
        ügy   intézésére  más  szervet  is  feljogosítson.  A   Kftv.
        felhatalmazó rendelkezése végrehajtásaként ennek  megfelelően
        létrehozott,   illetve  átszervezett  közterület-felügyeletek
        ugyanakkor   változatlanul  nem  minősülnek  egyfajta   helyi
        rendészeti   szervnek,   s  különösképpen   nem   tekinthetők
        önkormányzati rendőrségnek.

        Az   Alkotmánybíróság  a  Kftv.  hatálybalépését   megelőzően
        alkotmányellenesnek  ítélte az egyik települési  önkormányzat
        rendeletét,  amellyel  városi  rendészetet  hozott  létre.  A
        8/1996.   (II.   23.)   AB   határozat   (ABH   1996,   222.)
        megállapításainak egy része a jelenleg hatályos, megváltozott
        jogszabályi környezetben is helytálló. Így mindenekelőtt  az,
        hogy  a  közterület-felügyelet nem jogosult olyan ellenőrzési
        feladatot   ellátni,  amely  a  rendőrség  vagy   más   szerv
        hatáskörébe tartozik (ABH 1996, 222, 225.). A Kftv. 6. §  (2)
        bekezdése  a  közterület-felügyelőt kétségkívül  a  rendőrség
        segítőjeként  határozza meg, de ez a minőség  a  rendőrségről
        szóló  1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 26.  §
        (1)   bekezdése  értelmében  -  adott  helyzetben  -   bárkit
        megillethet,  értelemszerűen  anélkül,  hogy  ez  a   segítőt
        rendőri jogosítványokkal ruházná fel.

        Egy   másik   döntésében  -  a  kerékbilincs   alkalmazásával
        kapcsolatban  -  az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  a
        közterület-felügyelet  feladatai ellenőrzési  és  intézkedési
        jellegűek,   és   ennek   megfelelően  tevékenységi   körében
        intézkedési   jogosultság   illeti   meg   (1256/H/1996.   AB
        határozat, ABH 1996, 789, 798.).

        3.   A   Kftv.   14.   §-ában   foglaltakkal   összefüggésben
        megállapítható,   hogy   a  feladatkörében   ellenőrzési   és
        intézkedési    jogkörrel   felruházott   közterület-felügyelő
        munkavégzése során, feladata gyorsabb és hatékonyabb ellátása
        érdekében indokoltan kérhet felvilágosítást bárkitől, aki  az
        eljárás   lefolytatása   szempontjából   feltehetően   érdemi
        információval rendelkezik. A kérdésfeltevés és ezzel együtt a
        feltartóztatást is magába foglaló megállítás joga megilleti a
        közterület-felügyelőt,  mert ez  a  jogosultság  tevékenysége
        ellátásához  szükséges.  Amennyiben  a  válaszadásra  felkért
        személy önkéntesen, szabad belátása szerint közreműködik, úgy
        fel sem merülhet a személyi szabadság korlátozásának kérdése.
        A  közreműködési  akarat  hiánya,  a  válaszadás  megtagadása
        viszont konfliktus-helyzetet eredményezhet, ami a közterület-
        felügyelő részéről kiválthatja a támadott szabadság-korlátozó
        intézkedés    foganatosítását.    Az    Alkotmánybíróság    a
        továbbiakban  ezért  azt vizsgálta, hogy  ez  az  intézkedési
        jogosultság   milyen   mértékben   és   milyen   szabályozási
        korlátokkal érvényesíthető.

        A  Kftv.  a  felvilágosítás-kérésre,  valamint  a  válaszadás
        idejéig  történő feltartóztatásra külön eljárási  szabályokat
        nem   állapít  meg;  a  közterület-felügyelői  eljárásra   is
        irányadó  más  törvények idevonatkozóan az  alábbiakat  írják
        elő.

        Az   Áe.-nek   a   hatósági  ellenőrzés  szabályairól   szóló
        rendelkezései lehetővé teszik, hogy a hatóság részéről eljáró
        személy az ügyféltől és képviselőjétől felvilágosítást kérjen
        [Áe.  57. § (1) bekezdés]. A hatósági ellenőrzés akadályozása
        maga    után    vonhatja   az   Áe.   35.   §-ában    foglalt
        jogkövetkezményt, azaz bírság kiszabását, továbbá -  törvény,
        törvényerejű rendelet vagy kormányrendelet előírása alapján -
        más kényszerítő eszköz alkalmazását. Ezeket a rendelkezéseket
        viszont  nem  lehet  kivetíteni a vizsgált szabályozásra,  és
        emiatt  az alkalmazásuk sem lehetséges, mert a Kftv.  14.  §-
        ában   a   személyi  kör  nem  szűkül  le  az  ügyfélre,   az
        információkérés  bárkit érinthet. Az Áe. a  feltartóztatással
        kapcsolatos rendelkezést nem tartalmaz.

        A   szabálysértésekről  szóló  1999.  évi  LXIX.  törvény  (a
        továbbiakban:  Sztv.)  felvilágosítás  adásával  kapcsolatban
        mindössze a szakértőre vonatkozóan ír elő kötelezettséget. Az
        Sztv.  76.  §-a  csak  a  szabálysértés elkövetőivel  szemben
        engedi meg a feltartóztatást, illetve az előállítást.

        A  Kftv.  vizsgált rendelkezésének második mondata - anélkül,
        hogy  ezt  kifejezetten  előírná -  gyakorlatilag  kötelezővé
        teszi   a   válaszadást.   A   közterület-felügyelő   számára
        biztosított intézkedési jogosultság - a feltartóztatási jog -
        ugyanis  a válaszadás idejéig teszi lehetővé az intézkedéssel
        érintett,  ügyfélnek  vagy  szabálysértés  elkövetőjének  nem
        minősülő    személy    szabadságának   korlátozását.    Ebből
        következően, ha a válaszadásra felszólított személy  nem  tud
        vagy  nem akar információt adni - akár a válasz elnyerése,  a
        tájékoztatásra  való  rászorítás  érdekében  -  időkorlátozás
        nélkül feltartóztatható. A szabályozás tehát visszaélésre  ad
        alkalmat,  amely már önmagában a személyi (mozgás)  szabadság
        fokozott  korlátozását eredményezi. Ezen túlmenően figyelembe
        veendő  az,  hogy  a  Kftv.  24. § (1)  bekezdése  szerint  a
        közterület-felügyelő ilyen esetben is jogosult intézkedésének
        testi  erővel, illetőleg könnygázszóró palack vagy szolgálati
        kutya alkalmazásával történő kikényszerítésére.

        Az  Alkotmánybíróság  az 5/1999. (III. 31.)  AB  határozatban
        összegezte  az  Alkotmány  55. § (1)  bekezdésének  tartalmát
        érintő  alkotmánybírósági határozatokat és azok lényegét:  az
        Alkotmány  csak  úgy  teszi lehetővé  a  személyes  szabadság
        elvonása  okainak  és  az  azzal  kapcsolatos  eljárásnak   a
        szabályozását,   hogy   ez  a  szabályozás   nem   korlátozza
        szükségtelenül  vagy  aránytalanul a  személyes  szabadsághoz
        való jogot (ABH 1999, 75, 84.).

        Az   alapjogi   korlátozás  aránytalansága   megállapításának
        kritériumait  az  Alkotmánybíróság így határozta  meg:  "[a]z
        alapjogok korlátozásának e jogok lényeges tartalma a  határa:
        az  Alkotmány 8. § (2) bekezdése kimondja, hogy alapvető  jog
        lényeges    tartalmát   törvény   sem    korlátozhatja.    Az
        Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint valamely  alapjog
        lényeges  tartalmát az a korlátozás sérti, amely  -  valamely
        más  alapvető  jog  vagy  alkotmányos  cél  érdekében  -  nem
        elkerülhetetlenül  szükséges, továbbá,  ha  szükséges  is,  a
        korlátozás  által okozott jogsérelem az elérni kívánt  célhoz
        képes[t]  aránytalan." [6/1998. (III. 11.) AB határozat,  ABH
        1998, 91, 98.]

        A  Kftv.  14.  §  első mondata olyan rendelkezést  tartalmaz,
        amelynek   alkalmazása,   vagyis  a  felvilágosítás-kérés   a
        közterület-felügyelő    hatósági   tevékenysége    eredményes
        ellátásához szükséges. A kérdés feltevéséhez és ennek folytán
        az   információ   megszerzéséhez   elengedhetetlenül,   tehát
        szükségképpen kapcsolódik a kérdés címzettjének  megállítása.
        Erre  tekintettel  az Alkotmánybíróság a  személyi  szabadság
        korlátozásának szükségességét megállapította.

        A  Kftv.  14.  §  második  mondata  viszont  olyan  korlátozó
        rendelkezést tartalmaz, amely az elérni kívánt céllal nem áll
        arányban.  A  korlátozás időtartama meghatározatlan,  mert  a
        feltartóztatás  egészen  a  válaszadás  idejéig  tarthat.   A
        nemleges   válasz  vagy  a  közterület-felügyelő   megítélése
        szerinti  nem kielégítő válasz esetén az érintett  huzamosabb
        ideig  -  elvileg bármeddig - feltartóztatható.  Az  alapjogi
        korlátozást  fokozza  az  a körülmény,  hogy  a  válaszadásra
        felszólított  személyt a helyszín elhagyásában a  közterület-
        felügyelő       kényszerítő      eszközök      alkalmazásával
        megakadályozhatja, amely a személyi szabadságnak akár már  az
        emberi  méltóságot  is érintő súlyosabb megsértésével  járhat
        együtt.

        A  korlátozás  súlya  mindezek alapján  nem  áll  arányban  a
        hatósági  feladatellátás biztosításában megjelenő alkotmányos
        céllal.  Az aránytalanságot a vizsgált esetben két  körülmény
        különösen  jelentőssé teszi. Az egyik: az alapjogi korlátozás
        feltevésen  alapul, nevezetesen azon, hogy az elnyert  válasz
        hozzájárul      a      közterület-felügyelői      tevékenység
        eredményességéhez.   A   megfelelő  eljárásjogi   szabályozás
        nélküli kényszerítés a megkérdezett és emiatt feltartóztatott
        személyt   érdeminek   tűnő,   ám   valótlan   tájékoztatásra
        szoríthatja,  ami a saját személyi szabadságának korlátozását
        megszünteti ugyan, de a hatósági feladatellátáshoz segítséget
        nem  ad,  esetleg  éppen hátráltatja azt.  A  másik  releváns
        körülmény  abban  ragadható meg, hogy az alapjogi  korlátozás
        jogsértő    magatartást   nem   tanúsító,   ügyfélnek    vagy
        szabálysértést  elkövetőnek nem minősülő személyt  érint.  Az
        Alkotmánybíróság rámutat: alkotmányos cél elérése érdekében a
        személyi  szabadság  szükséges  és  ezen  túlmenően   arányos
        törvényi korlátozására általában akkor kerülhet sor, ha azt a
        korlátozással  érintett  személy  jogsértő  magatartása  vagy
        cselekménye,  illetőleg kényszerítő ok vagy  nyomós  közérdek
        alátámasztja,  illetve indokolja. Ilyen feltételek  hiányában
        az   Alkotmánybíróság   az  alapjog  korlátozását   általában
        alkotmányellenesnek minősíti.

        A  fentiekben  foglaltakra  tekintettel  az  Alkotmánybíróság
        megállapította: a Kftv. 14. § második mondata  azáltal,  hogy
        aránytalan jogkorlátozásra ad lehetőséget, sérti az Alkotmány
        55.  §  (1)  bekezdésében valamint az 58. § (1)  bekezdésében
        foglaltakat,  ezért  azt a határozat kihirdetésének  napjával
        megsemmisítette.  Miután  a Kftv.  14.  §  első  mondatát  az
        Alkotmánybíróság   a  fentebb  írtak  szerint   nem   találta
        alkotmányellenesnek,  a  14. § egésze alkotmányellenességének
        megállapítására   és  megsemmisítésére  irányuló   indítványt
        elutasította.

        Megállapította  továbbá az Alkotmánybíróság azt  is,  hogy  a
        Kftv.   27.   §   c)  pontja  a  megsemmisített  szövegrészre
        kiterjedően is tartalmaz értelmező rendelkezést.

        Az  Alkotmánybíróság  -  a jogbiztonságra  tekintettel  és  a
        szoros tartalmi összefüggés alapján - vizsgálati körébe vonja
        azt  a  jogi szabályozást is, amelyre a megsemmisítés  kihat.
        [34/1994.  (VI.  24.)  AB határozat,  ABH  1994,  177,  181.;
        33/2002.  (VII.  4.)  AB határozat, ABK 2002.  június-július,
        275, 282.]

        Figyelemmel arra, hogy a felvilágosítás-kéréssel kapcsolatban
        a     feltartóztatási     jog    alkotmányellenességét     az
        Alkotmánybíróság   kimondta,   az   erre   utaló    értelmező
        rendelkezést,  vagyis  a  Kftv. 27. §  c)  pontjának  "akitől
        felvilágosítást  kér  a felvilágosítás megadásának  idejére,"
        szövegrészét is megsemmisítette.

        4.  A  Kftv.  15. § (2) bekezdésének második mondata  szintén
        feltartóztatási  jogosultságot  határoz  meg  a   közterület-
        felügyelő  számára abban az esetben, ha feljelentés megtétele
        vagy  egyéb  jogszerű intézkedés céljából a  személyazonosság
        megállapítása  azt szükségessé teszi. A támadott  rendelkezés
        tehát  konkrét intézkedés - az igazoltatás - foganatosítására
        biztosítja a feltartóztatás lehetőségét.

        Az  igazoltatás  alá vont személyek - a közterület-felügyelet
        feladatköréhez  tartozó  - jogsértő magatartást  tanúsítottak
        (szabálysértést  követtek el, hatósági  határozatban  foglalt
        kötelezettséget   megszegtek)   vagy   ilyen   tevékenységgel
        összefüggésbe hozhatók (tanú). Vagyis: a személyi kör jogilag
        behatárolható,  valamilyen  jogi  eljáráshoz  kapcsolható.  A
        jogilag   szabályozott   egyedi   eljárások   lefolytatásához
        közérdek fűződik.

        A személyi szabadság korlátozásának időtartama meghatározott:
        a  személyazonosság megállapításához szükséges ideig tarthat.
        Amennyiben  az  érintett személyazonosságát nem  igazolja,  a
        közterület-felügyelő   a   legközelebbi   rendőri    szervhez
        előállíthatja.  Ettől kezdve már az Rtv.-nek az  előállításra
        vonatkozó szabályai lesznek az irányadók.

        Az  intézkedés  esetleges jogszerűtlensége  esetére  a  Kftv.
        megfelelő      rendelkezéseket     tartalmaz.     Idetartozik
        mindenekelőtt  az  az  előírás, hogy  a  közterület-felügyelő
        szolgálatát országosan egységes egyenruhában teljesíti, így a
        közterület-felügyelői minőség felismerhető.  Köteles  továbbá
        az  úgyszintén országosan egységes, egyedi azonosító  számmal
        ellátott   jelvényt  viselni,  az  intézkedés   előtt   magát
        szolgálati igazolványával igazolni (Kftv. 4. és 5. §).

        Az  Alkotmánybíróság  a  hatóság  tagjai  azonosíthatóságának
        fontosságát  és  jelentőségét  az  54/2000.  (XII.  18.)   AB
        határozatban kifejtette: "[i]ntézkedésük alkalmával a hatóság
        tagjai  nyilvánosan, az állam képviselőiként  lépnek  fel.  A
        hatóság tagjainak intézkedési jogosultságát egyenruhájuk vagy
        igazolványuk  igazolja.  Az egyenruhát  viselő  hivatásos  és
        szerződéses  állomány  tagjai  azonban  tevékenységüket   nem
        'arctalan    tömegként',   hanem   közhatalom    gyakorlására
        felruházott    tisztviselőkként   végzik,   akiknek    egyedi
        azonosíthatósága    alapozza    meg    esetleges    személyes
        felelősségre  vonásuk  lehetőségét. Az  intézkedés  alá  vont
        állampolgárnak  jogos  érdeke az, hogy  a  hatósági  fellépés
        teljes  időtartama  alatt tisztában  legyen  a  vele  szemben
        intézkedő    személyazonosságával,    'egyediségével'.     Az
        állampolgár panaszhoz, jogorvoslathoz való joga ugyanis  csak
        így garantálható." (ABH 2000, 516, 521.)

        A  Kftv.  23.  §  (3) bekezdése biztosítja  a  panaszjogot  a
        közterület-felügyelő  intézkedése  ellen,  amelyet  a  jegyző
        vizsgál meg, és hoz határozatot. A jegyző határozata ellen  a
        fővárosi,  megyei  közigazgatási  hivatal  vezetőjénél  lehet
        fellebbezéssel élni [Kftv. 23. § (4) bekezdés].

        A  jelen eljárás szempontjából is meghatározó elvek szerint a
        jogorvoslathoz   való   jog  lényegi   tartalma   az   érdemi
        határozatok  tekintetében  a  más  szervhez,  vagy  ugyanazon
        szervezeten  belüli  magasabb fórumhoz  fordulás  lehetőségét
        jelenti  [5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27,  31.].
        Az  Alkotmánybíróság  513/B/1994.  AB  határozata  szerint  a
        jogorvoslathoz való alapjog biztosítását jelenti  az,  ha  az
        eljárásban  a  törvény garantálja az érintett  számára,  hogy
        ügyét  az alapügyben eljáró szervtől különböző szerv  bírálja
        el (ABH 1994, 731, 734.).

        Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel a Kftv. 15. § (2)
        bekezdés  második  mondatáról nem állapította  meg,  hogy  az
        szükségtelenül vagy aránytalanul korlátozná az Alkotmány  55.
        §  (1) bekezdésében és az 58. § (1) bekezdésében foglaltakat,
        ezért  az  alkotmányellenesség megállapítására és a  vizsgált
        rendelkezés     megsemmisítésére     irányuló      indítványt
        elutasította.

        Az Alkotmánybíróság határozatának a Magyar Közlönyben történő
        közzétételét  az Alkotmánybíróságról szóló 1989.  évi  XXXII.
        törvény 41. §-a alapján rendelte el.
                                 Dr. Németh János
                            az Alkotmánybíróság elnöke
                                         
              Dr. Bagi István                      Dr. Bihari Mihály
              alkotmánybíró                            alkotmánybíró
                                         
              Dr. Czúcz Ottó                         Dr. Erdei Árpád
              alkotmánybíró                     előadó alkotmánybíró
                                         
              Dr. Harmathy Attila                   Dr. Holló András
              alkotmánybíró                            alkotmánybíró
                                         
              Dr. Kiss László                   Dr. Kukorelli István
              alkotmánybíró                            alkotmánybíró
                                         
              Dr. Strausz János    Dr. Tersztyánszkyné Dr.Vasadi Éva
              alkotmánybíró                            alkotmánybíró
          Dr. Németh János alkotmánybíró párhuzamos indokolása

          Egyetértek  a  határozat  rendelkező részével.  Az  indítvány
          által   támadott   törvényi  rendelkezések   megsemmisítésére
          felhozott indokokhoz a következő megjegyzéseket fűzöm.

          A   személyes  szabadsághoz,  illetőleg  a  mozgás,  valamint
          helyváltoztatás  szabadságához  való  alkotmányos   alapjogok
          hasonló   vonásaira,   és  elhatárolásuk   ebből   is   adódó
          szükségességére  tekintettel  -  amire  az  indokolás   által
          hivatkozott  60/1993. (XI.29.) AB határozat (ABH 1993,  508.)
          is  utal  -  fontosnak  tartottam  volna  annak  egyértelművé
          tételét  az  indokolásban,  hogy  a  közterület-felügyeletről
          szóló 1999. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Kftv.) 14. §-
          ának, valamint 27. § c) pontjának a rendelkező rész 1. és  2.
          pontjában  idézett  szövegrésze azért alkotmányellenes,  mert
          sérti  az  Alkotmány  58. § (1) bekezdése  által  biztosított
          jogot a mozgásszabadsághoz.

          A     határozat    indokolása    azonban,    bár     felhívja
          mozgásszabadsághoz való jogot is, arra a következtetésre  jut
          a  támadott rendelkezések alkotmányosságát illetően,  hogy  a
          felügyelő  általi  feltartóztatás  az  Alkotmány  55.  §  (1)
          bekezdésének    értelmében    vett    személyes     szabadság
          korlátozásának minősül.

          A  Kftv.  megsemmisített  rendelkezései  pusztán  azt  tették
          lehetővé,  hogy  a  felügyelő  időlegesen  megakadályozza  az
          érintett  személynek  a  közterületen  való  továbbhaladását.
          Személyeknek   a   felügyelő   által   közterületen   történő
          feltartóztatása  azonban álláspontom  szerint  önmagában  nem
          tekinthető a személyes szabadság korlátozásának. A  személyes
          szabadság korlátozásának ismérve az, hogy az érintett személy
          a  hatóság őrizetébe kerül, onnan a hatóság engedélye nélküli
          távozását, ha szükséges fizikai értelemben, például a kijárat
          őrzésével,  vagy  lezárásával is  megakadályozzák.  Ebben  az
          értelemben foglalt állást az Emberi Jogok Európai Bírósága is
          például  az  Engel  és társai kontra Hollandia  ügyben  1976.
          november 23-án hozott ítéletében, valamint a Raimondo  kontra
          Olaszország ügyben 1994. február 22-én hozott ítéletében.

          Budapest, 2003. április 7.
                                                       Dr. Németh János
                                                          alkotmánybíró

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          Subject of the case:
          .
          Provisions of the Act on the Supervision of Public Lands and Places as the Act is permitting the supervisors of public lands and places to detain persons for the purpose of questioning for the duration of such questioning and persons for the purpose of ascertaining their identity for a report
          Number of the Decision:
          .
          13/2003. (IV. 9.)
          Date of the decision:
          .
          04/07/2003
          .
          CODICES summary:
          http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2003-2-001?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
          .