English
	Hungarian

Ügyszám: .	1086/B/1999
Előadó alkotmánybíró: Erdei Árpád Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 13/2003. (IV. 9.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2003/197 .

A döntés kelte: Budapest, 04/07/2003 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének utólagos  vizsgálatára  irányuló indítvány  tárgyában  -  dr. Németh   János   alkotmánybíró  párhuzamos  indokolásával   - meghozta az alábbi                          határozatot: 1.  Az  Alkotmánybíróság  megállapítja,  hogy  a  közterület- felügyeletről  szóló  1999.  évi LXIII.  törvény  14.  §-ának második,   "A   válaszadás  idejéig   a   kérdezett   személy feltartóztatható."  szövegű mondata  alkotmányellenes,  ezért azt a határozat kihirdetésének napjával megsemmisíti.                                 A 14. § a következő szöveggel marad hatályban:                                     "14.  §  A felügyelő felvilágosítást kérhet attól, akiről alaposan  feltehető,  hogy a felügyelői  feladat  ellátásához érdemi tájékoztatást tud adni." 2.  Az  Alkotmánybíróság  megállapítja,  hogy  a  közterület- felügyeletről  szóló  1999.  évi  LXIII.  törvény  27.  §  c) pontjának    "továbbá,   akitől   felvilágosítást    kér    a felvilágosítás     megadásának     idejére,"      szövegrésze alkotmányellenes,   ezért  azt  a  határozat   kihirdetésének napjával megsemmisíti. A 27. § c) pontja a következő szöveggel marad hatályban:  "27. § E törvény alkalmazása során  [...]  c)   feltartóztatás:  a  felügyelőnek  az  a   tevékenysége, amelynek  során  azt  a  személyt, aki a személyazonosságának igazolását    megtagadja,   vagy   az   igazolásra    történő felszólításnak nem engedelmeskedik, valamint a  szabálysértés elkövetésén  tetten ért személyt, illetőleg a feltartóztatott jármű   vezetőjét  az  intézkedés  idejére  vagy  a   további intézkedés  megtételéig  a helyszín elhagyásában  korlátozza, vagy a helyszín elhagyásában megakadályozza;" 3. Az Alkotmánybíróság a közterület-felügyeletről szóló 1999. évi  LXIII.  törvény 14. §-a egésze és a 15. § (2)  bekezdése második  mondata  alkotmányellenességének megállapítására  és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.                                 Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                                                               I. 1.  Az  indítványozók a közterület-felügyeletről szóló  1999. évi  LXIII. törvény (a továbbiakban: Kftv.) 14. §-a és 15.  § (2)    bekezdés   második   mondata   alkotmányellenességének megállapítását   kérték.  Véleményük   szerint   a   támadott rendelkezések  sértik  az Alkotmány 55.  §  (1)  bekezdésében foglalt    személyi   szabadsághoz   való   jogot,    továbbá ellentétesek    az   Alkotmány   58.   §   (1)   bekezdésében biztosítottakkal,   nevezetesen  a   szabad   mozgás   és   a tartózkodási hely szabad megválasztásának jogával. Az indítványozók kérelmüket arra alapítják, hogy a közterület- felügyelő    számára    biztosított    feltartóztatási    jog határozatlan  időtartamig és céllal  ad  alapjog-korlátozásra alkalmat.  Hangsúlyozzák azt is, hogy a közterület-felügyelet nem    tekinthető    olyan   szervnek,   amelynek    működése alkotmányosan elismert célok (honvédelem, közbiztonság  és  a belső  rend védelme) megvalósítására irányul. Utalnak továbbá arra,  hogy  a Kftv. 14. §-a tekintetében a feltartóztatással megvalósuló  személyi szabadság-korlátozás alapjául  szolgáló körülmény  (a közterület-felügyelő feltételezi,  hogy  valaki információval  segítheti  munkáját)  önmagában  semmilyen,  a korlátozásra okot adó alkotmányos érdeket nem hordoz magában. Az  indítványozói  álláspont  szerint  a  támadott  korlátozó intézkedések   szükségszerűsége  és  arányossága   lényegében megítélhetetlen. 2.   Az  alkotmányossági  vizsgálat  során  figyelembe   vett jogszabályi rendelkezések a következők. 2.1. Az Alkotmány rendelkezései:     "55.  § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga  van a  szabadságra  és a személyi biztonságra, senkit  sem  lehet szabadságától   másként,  mint  a  törvényben   meghatározott okokból   és  a  törvényben  meghatározott  eljárás   alapján megfosztani."    "58.   §   (1)   Mindenkit,   aki  törvényesen   tartózkodik Magyarország  területén  -  törvényben  meghatározott  esetek kivételével - megillet a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad  megválasztásának joga, beleértve a lakóhely  vagy  az ország elhagyásához való jogot is." 2.2. A Kftv. rendelkezései:     "14.  §  A felügyelő felvilágosítást kérhet attól, akiről alaposan  feltehető,  hogy a felügyelői  feladat  ellátásához érdemi  tájékoztatást  tud  adni.  A  válaszadás  idejéig   a kérdezett személy feltartóztatható."    "15.  §  (2) Az igazoltatás - az igazoltatás okának egyidejű közlésével   -   csak  a  személyazonosság   megállapításához szükséges  ideig  tarthat. A személyazonosság megállapításáig az érintett feltartóztatható."  "27. § E törvény alkalmazása során  [...]  c)   feltartóztatás:  a  felügyelőnek  az  a   tevékenysége, amelynek  során  azt  a  személyt, aki a személyazonosságának igazolását    megtagadja,   vagy   az   igazolásra    történő felszólításnak    nem   engedelmeskedik,   továbbá,    akitől felvilágosítást  kér  a felvilágosítás  megadásának  idejére, valamint  a  szabálysértés elkövetésén tetten  ért  személyt, illetőleg  a  feltartóztatott jármű vezetőjét  az  intézkedés idejére  vagy  a  további intézkedés megtételéig  a  helyszín elhagyásában   korlátozza,  vagy  a   helyszín   elhagyásában megakadályozza;"                               II. Az   indítványi  kérelem  alapvetően  a  közterület-felügyelő feltartóztatási      jogosultsága     alkotmányellenességének megállapítására  irányul. A Kftv. 27. § c) pontjában  foglalt értelmező rendelkezés szerint a feltartóztatás nem eredményez fogvatartást,   ezért   a   személyi   szabadságtól   történő megfosztásnak  sem tekinthető. Ennek ellenére  -  a  személyi szabadsághoz  való jog sajátos tartalma miatt - korlátozásnak minősül, egyúttal érinti az Alkotmányban sui generis  jogként meghatározott mozgásszabadságot is. "Az   Emberi   Jogok  Európai  Bírósága  joggyakorlatában   a mozgásszabadság   és  a  tartózkodási  hely  megválasztásának szabadsága   a   személyes  szabadság  egyik  megnyilvánulási formájának tekinthető. A modern nemzetközi dokumentumok pedig e   jogokat  illetően  elsősorban  a  migrációhoz  kapcsolódó rendelkezéseket tartalmaznak. Az Alkotmánybíróság a  60/1993. (XI.  29.)  AB  határozatban értelmezte e  jogok  alkotmányos tartalmát,    s    megállapította,    hogy    -     különböző megnyilvánulásaikban, így pl. a közlekedés szabadsága terén - a  helyváltoztatáshoz  való  jog szabadságát  jelentik.  (ABH 1993, 507, 509-510.)" [35/2002. (VII. 19.) AB határozat,  ABK 2002. június-július, 288, 295.] "Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint az Alkotmány  55.  § (1)  bekezdése  és  az  58.  § (1) bekezdése  szerinti  jogok egymásra vonatkoztatása alapján a személyes szabadsághoz való jog   érdemben   felhívható  valamennyi,  a   mozgás   és   a helyváltoztatást  is  korlátozó  jogszabály   alkotmányossági megítéléséhez.  Az  Alkotmány 58. § (1)  bekezdésébe  foglalt alapjog  az  Alkotmány  55. § (1) bekezdésbe  foglalt  joggal együttesen  is  értelmezhető. [Lásd:  46/1994.  (X.  21.)  AB határozat  ABH  1994,  260, 268.] Ezen  jogok  korlátozásának alkotmányossága, a minden alapjog korlátozására irányadó - az Alkotmány   8.   §  (2)  bekezdésébe  foglalt  -követelmények figyelembevételével  dönthető  el."  [36/2000.  (X.  27.)  AB határozat, ABH 2000, 241, 272.] A   korlátozásra  vonatkozó  törvényi  szabályozásnak  -   az Alkotmány  rendelkezéséből fakadóan  -  tartalmaznia  kell  a korlátozás  okát,  továbbá  meg  kell  határoznia  az   adott korlátozási   formának  megfelelő  eljárást.   A   korlátozás arányosságának és ezzel együtt alkotmányosságának megítélését az alkotmányi követelményeken alapuló tényezők befolyásolják. Ennek  körében meghatározó jelentőségű a mozgás- és  személyi szabadság    korlátozása   időtartamának    mértéke,    annak indokoltsága, valamint a jogtalan korlátozás esetére nyújtott jogorvoslati jog és egyéb jogkövetkezmények meghatározása  és azok megfelelősége. Az   Alkotmánybíróság  az  indítvány  alapján,  a  fentiekben foglaltakra tekintettel a jelen ügyben azt vizsgálta, hogy  a személyi szabadság Kftv. szerinti korlátozása szükséges-e, az elérni  kívánt  cél fontossága és az ennek érdekében  okozott alapjogsérelem súlya arányban áll-e egymással.                                                              III. Az indítvány részben megalapozott. 1.  Tekintettel  arra, hogy az eljárásban az Alkotmánybíróság önkormányzati  közszolgálati feladat ellátását végző  személy intézkedési   jogosultságának   alkotmányosságát   vizsgálta, elsőként  a  közhatalom-gyakorlás - és ezen  belül  is  annak helyi  önkormányzati - megvalósulását tekintette át. Maga  az indítványi   kérelem  is  tartalmaz  kifogást  a  közterület- felügyelet jogállásának alkotmányosságát illetően. Az   Alkotmány  42.  §-ának  meghatározása  alapján  a  helyi önkormányzás  a  helyi  közhatalom gyakorlásának  minősül.  A közhatalom mibenlétét, gyakorlásának kereteit és korlátait, a nevében  eljáró  személyek jogosítványait és kötelezettségeit az  Alkotmánybíróság  számos határozata  érintette.  A  jelen eljárásban is meghatározó főbb megállapítások a következők. "A   jogállamiság   egyik  alapvető  követelménye,   hogy   a közhatalommal  rendelkező szervek a jog  által  meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított működési rendben,  a  jog  által  a polgárok számára  megismerhető  és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik  ki  a tevékenységüket." [56/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH  1991, 454, 456.] "Az  Alkotmánybíróság már több határozatában rámutatott arra, hogy a közigazgatási szervek tevékenységével kapcsolatosan az Alkotmány  2.  §  (1) bekezdésében szabályozott  jogállamiság elvéből   fakadó  követelmény  a  közigazgatás  törvény   alá rendeltségének  követelménye.  Az  a  követelmény,   hogy   a társadalmi   viszonyokba  közhatalom  birtokában   beavatkozó közigazgatási  szervek  a jog által meghatározott  szervezeti keretek között, a jog által szabályozott eljárási rendben, az anyagi  jog  által  megállapított keretek között  hozzák  meg döntéseiket. [56/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991,  454, 56.;  6/1999. (IV. 21.) AB határozat, ABK 1999, április  107, 109.]" [2/2000. (II. 25.) AB határozat, ABH 2000, 25, 28.] "A  helyi önkormányzás az Alkotmány 42. §-a szerint 'a  helyi közhatalomnak  a  lakosság  érdekében  való  gyakorlása.'   A közhatalom gyakorlásának feltételeit és módját, azaz a  helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket - ahogyan  ezt  az Alkotmány 43. § (2) bekezdése kifejezésre juttatja - 'törvény határozza  meg.'  A  helyi önkormányzás fő  megvalósítója,  a képviselő-testület tehát nem korlátozatlan belátása  szerint, hanem  csak  törvény  keretei között élhet jogosultságaival." [29/1996. (VII. 3.) AB határozat, ABH 1996, 277, 279.] A  fentiekben foglaltak alapján megállapítható, hogy a  helyi önkormányzatok,   illetve  azok  szervei  ténylegesen   részt vesznek  a  közhatalom  gyakorlásában, és  ennek  megfelelően közhatalmi   jogosítványokkal   -   ideértve   különösen   az ellenőrzési,   intézkedési,   szankcionálási   jogköröket   - ruházhatók   fel,   amelyeket  a   törvény   keretei   között gyakorolnak. 2.  A továbbiakban az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy  a Kftv.  szabályozása  milyen tartalmú  feladatkört,  és  ehhez rendelten    milyen   jellegű   közhatalmi    jogosítványokat állapított meg a települési önkormányzatok számára. A  helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8.  § (1)  bekezdése szerint a települési önkormányzatok  feladatát képezi  -  többek között - az épített és természeti környezet védelme,  a  köztisztaság és településtisztaság  biztosítása, valamint   a   közbiztonság   helyi   feladatairól    történő gondoskodás. A  Kftv.  1.  §  (4)  bekezdése határozza meg  a  közterület- felügyelet feladatait, amelyek legfőképpen a közterületi rend és  tisztaság fenntartására irányulnak, de emellett - konkrét hatáskör  telepítése  nélkül - a közrend  és  a  közbiztonság védelmében  való  közreműködést  is  magukban  foglalják.   A települési   önkormányzat  döntésétől   függően   közterület- felügyeleti  tevékenységet  önálló  költségvetési  szerv,   a polgármesteri   hivatal   belső  szervezeti   egysége,   több önkormányzat társulása, illetőleg a polgármesteri  hivatalban alkalmazott  egy  vagy  több közterület-felügyelő  láthat  el [Kftv.   1.   §  (2)-(3)  bekezdés].  A  közterület-felügyelő közszolgálati jogviszonyban áll [Kftv. 2. § (1) bekezdés], és feladatkörében eljárva hivatalos személynek számít [Kftv.  1. §   (5)  bekezdés].  A  közterület-felügyelő  eljárására   fő szabályként - az ügy jellegétől függően - "az államigazgatási eljárás    általános   szabályairól   szóló,   illetőleg    a szabálysértésekről   szóló   törvény   rendelkezéseit    kell alkalmazni"  [Kftv.  23.  §  (1) bekezdés].  A  Kftv.  számos intézkedés  megtételére jogosítja fel, illetőleg  kötelezi  a közterület-felügyelőt  (14-22.  §-ok),  illetve  a   jogszerű intézkedés     foganatosításához     kényszerítő     eszközök alkalmazását is lehetővé teszi (24. §). A  törvény  szabályozási tartalmából megállapítható,  hogy  a jogalkotó  egy speciális jogalkalmazó szerv létrehozására  (a már  meglévők  átszervezésére) jogosította fel  a  települési önkormányzatok   képviselő-testületeit.  Az   államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 3. § (1) bekezdése alapján a polgármesteri hivatal,   mint   közigazgatási  szerv  eljárására   az   Áe. rendelkezéseit  kell alkalmazni. Az Áe. 3.  §  (2)  bekezdése lehetővé   teszi,   hogy   törvény  (törvényerejű   rendelet, kormányrendelet) közigazgatási szerven kívül  államigazgatási ügy   intézésére  más  szervet  is  feljogosítson.  A   Kftv. felhatalmazó rendelkezése végrehajtásaként ennek  megfelelően létrehozott,   illetve  átszervezett  közterület-felügyeletek ugyanakkor   változatlanul  nem  minősülnek  egyfajta   helyi rendészeti   szervnek,   s  különösképpen   nem   tekinthetők önkormányzati rendőrségnek. Az   Alkotmánybíróság  a  Kftv.  hatálybalépését   megelőzően alkotmányellenesnek  ítélte az egyik települési  önkormányzat rendeletét,  amellyel  városi  rendészetet  hozott  létre.  A 8/1996.   (II.   23.)   AB   határozat   (ABH   1996,   222.) megállapításainak egy része a jelenleg hatályos, megváltozott jogszabályi környezetben is helytálló. Így mindenekelőtt  az, hogy  a  közterület-felügyelet nem jogosult olyan ellenőrzési feladatot   ellátni,  amely  a  rendőrség  vagy   más   szerv hatáskörébe tartozik (ABH 1996, 222, 225.). A Kftv. 6. §  (2) bekezdése  a  közterület-felügyelőt kétségkívül  a  rendőrség segítőjeként  határozza meg, de ez a minőség  a  rendőrségről szóló  1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 26.  § (1)   bekezdése  értelmében  -  adott  helyzetben  -   bárkit megillethet,  értelemszerűen  anélkül,  hogy  ez  a   segítőt rendőri jogosítványokkal ruházná fel. Egy   másik   döntésében  -  a  kerékbilincs   alkalmazásával kapcsolatban  -  az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  a közterület-felügyelet  feladatai ellenőrzési  és  intézkedési jellegűek,   és   ennek   megfelelően  tevékenységi   körében intézkedési   jogosultság   illeti   meg   (1256/H/1996.   AB határozat, ABH 1996, 789, 798.). 3.   A   Kftv.   14.   §-ában   foglaltakkal   összefüggésben megállapítható,   hogy   a  feladatkörében   ellenőrzési   és intézkedési    jogkörrel   felruházott   közterület-felügyelő munkavégzése során, feladata gyorsabb és hatékonyabb ellátása érdekében indokoltan kérhet felvilágosítást bárkitől, aki  az eljárás   lefolytatása   szempontjából   feltehetően   érdemi információval rendelkezik. A kérdésfeltevés és ezzel együtt a feltartóztatást is magába foglaló megállítás joga megilleti a közterület-felügyelőt,  mert ez  a  jogosultság  tevékenysége ellátásához  szükséges.  Amennyiben  a  válaszadásra  felkért személy önkéntesen, szabad belátása szerint közreműködik, úgy fel sem merülhet a személyi szabadság korlátozásának kérdése. A  közreműködési  akarat  hiánya,  a  válaszadás  megtagadása viszont konfliktus-helyzetet eredményezhet, ami a közterület- felügyelő részéről kiválthatja a támadott szabadság-korlátozó intézkedés    foganatosítását.    Az    Alkotmánybíróság    a továbbiakban  ezért  azt vizsgálta, hogy  ez  az  intézkedési jogosultság   milyen   mértékben   és   milyen   szabályozási korlátokkal érvényesíthető. A  Kftv.  a  felvilágosítás-kérésre,  valamint  a  válaszadás idejéig  történő feltartóztatásra külön eljárási  szabályokat nem   állapít  meg;  a  közterület-felügyelői  eljárásra   is irányadó  más  törvények idevonatkozóan az  alábbiakat  írják elő. Az   Áe.-nek   a   hatósági  ellenőrzés  szabályairól   szóló rendelkezései lehetővé teszik, hogy a hatóság részéről eljáró személy az ügyféltől és képviselőjétől felvilágosítást kérjen [Áe.  57. § (1) bekezdés]. A hatósági ellenőrzés akadályozása maga    után    vonhatja   az   Áe.   35.   §-ában    foglalt jogkövetkezményt, azaz bírság kiszabását, továbbá -  törvény, törvényerejű rendelet vagy kormányrendelet előírása alapján - más kényszerítő eszköz alkalmazását. Ezeket a rendelkezéseket viszont  nem  lehet  kivetíteni a vizsgált szabályozásra,  és emiatt  az alkalmazásuk sem lehetséges, mert a Kftv.  14.  §- ában   a   személyi  kör  nem  szűkül  le  az  ügyfélre,   az információkérés  bárkit érinthet. Az Áe. a  feltartóztatással kapcsolatos rendelkezést nem tartalmaz. A   szabálysértésekről  szóló  1999.  évi  LXIX.  törvény  (a továbbiakban:  Sztv.)  felvilágosítás  adásával  kapcsolatban mindössze a szakértőre vonatkozóan ír elő kötelezettséget. Az Sztv.  76.  §-a  csak  a  szabálysértés elkövetőivel  szemben engedi meg a feltartóztatást, illetve az előállítást. A  Kftv.  vizsgált rendelkezésének második mondata - anélkül, hogy  ezt  kifejezetten  előírná -  gyakorlatilag  kötelezővé teszi   a   válaszadást.   A   közterület-felügyelő   számára biztosított intézkedési jogosultság - a feltartóztatási jog - ugyanis  a válaszadás idejéig teszi lehetővé az intézkedéssel érintett,  ügyfélnek  vagy  szabálysértés  elkövetőjének  nem minősülő    személy    szabadságának   korlátozását.    Ebből következően, ha a válaszadásra felszólított személy  nem  tud vagy  nem akar információt adni - akár a válasz elnyerése,  a tájékoztatásra  való  rászorítás  érdekében  -  időkorlátozás nélkül feltartóztatható. A szabályozás tehát visszaélésre  ad alkalmat,  amely már önmagában a személyi (mozgás)  szabadság fokozott  korlátozását eredményezi. Ezen túlmenően figyelembe veendő  az,  hogy  a  Kftv.  24. § (1)  bekezdése  szerint  a közterület-felügyelő ilyen esetben is jogosult intézkedésének testi  erővel, illetőleg könnygázszóró palack vagy szolgálati kutya alkalmazásával történő kikényszerítésére. Az  Alkotmánybíróság  az 5/1999. (III. 31.)  AB  határozatban összegezte  az  Alkotmány  55. § (1)  bekezdésének  tartalmát érintő  alkotmánybírósági határozatokat és azok lényegét:  az Alkotmány  csak  úgy  teszi lehetővé  a  személyes  szabadság elvonása  okainak  és  az  azzal  kapcsolatos  eljárásnak   a szabályozását,   hogy   ez  a  szabályozás   nem   korlátozza szükségtelenül  vagy  aránytalanul a  személyes  szabadsághoz való jogot (ABH 1999, 75, 84.). Az   alapjogi   korlátozás  aránytalansága   megállapításának kritériumait  az  Alkotmánybíróság így határozta  meg:  "[a]z alapjogok korlátozásának e jogok lényeges tartalma a  határa: az  Alkotmány 8. § (2) bekezdése kimondja, hogy alapvető  jog lényeges    tartalmát   törvény   sem    korlátozhatja.    Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint valamely  alapjog lényeges  tartalmát az a korlátozás sérti, amely  -  valamely más  alapvető  jog  vagy  alkotmányos  cél  érdekében  -  nem elkerülhetetlenül  szükséges, továbbá,  ha  szükséges  is,  a korlátozás  által okozott jogsérelem az elérni kívánt  célhoz képes[t]  aránytalan." [6/1998. (III. 11.) AB határozat,  ABH 1998, 91, 98.] A  Kftv.  14.  §  első mondata olyan rendelkezést  tartalmaz, amelynek   alkalmazása,   vagyis  a  felvilágosítás-kérés   a közterület-felügyelő    hatósági   tevékenysége    eredményes ellátásához szükséges. A kérdés feltevéséhez és ennek folytán az   információ   megszerzéséhez   elengedhetetlenül,   tehát szükségképpen kapcsolódik a kérdés címzettjének  megállítása. Erre  tekintettel  az Alkotmánybíróság a  személyi  szabadság korlátozásának szükségességét megállapította. A  Kftv.  14.  §  második  mondata  viszont  olyan  korlátozó rendelkezést tartalmaz, amely az elérni kívánt céllal nem áll arányban.  A  korlátozás időtartama meghatározatlan,  mert  a feltartóztatás  egészen  a  válaszadás  idejéig  tarthat.   A nemleges   válasz  vagy  a  közterület-felügyelő   megítélése szerinti  nem kielégítő válasz esetén az érintett  huzamosabb ideig  -  elvileg bármeddig - feltartóztatható.  Az  alapjogi korlátozást  fokozza  az  a körülmény,  hogy  a  válaszadásra felszólított  személyt a helyszín elhagyásában a  közterület- felügyelő       kényszerítő      eszközök      alkalmazásával megakadályozhatja, amely a személyi szabadságnak akár már  az emberi  méltóságot  is érintő súlyosabb megsértésével  járhat együtt. A  korlátozás  súlya  mindezek alapján  nem  áll  arányban  a hatósági  feladatellátás biztosításában megjelenő alkotmányos céllal.  Az aránytalanságot a vizsgált esetben két  körülmény különösen  jelentőssé teszi. Az egyik: az alapjogi korlátozás feltevésen  alapul, nevezetesen azon, hogy az elnyert  válasz hozzájárul      a      közterület-felügyelői      tevékenység eredményességéhez.   A   megfelelő  eljárásjogi   szabályozás nélküli kényszerítés a megkérdezett és emiatt feltartóztatott személyt   érdeminek   tűnő,   ám   valótlan   tájékoztatásra szoríthatja,  ami a saját személyi szabadságának korlátozását megszünteti ugyan, de a hatósági feladatellátáshoz segítséget nem  ad,  esetleg  éppen hátráltatja azt.  A  másik  releváns körülmény  abban  ragadható meg, hogy az alapjogi  korlátozás jogsértő    magatartást   nem   tanúsító,   ügyfélnek    vagy szabálysértést  elkövetőnek nem minősülő személyt  érint.  Az Alkotmánybíróság rámutat: alkotmányos cél elérése érdekében a személyi  szabadság  szükséges  és  ezen  túlmenően   arányos törvényi korlátozására általában akkor kerülhet sor, ha azt a korlátozással  érintett  személy  jogsértő  magatartása  vagy cselekménye,  illetőleg kényszerítő ok vagy  nyomós  közérdek alátámasztja,  illetve indokolja. Ilyen feltételek  hiányában az   Alkotmánybíróság   az  alapjog  korlátozását   általában alkotmányellenesnek minősíti. A  fentiekben  foglaltakra  tekintettel  az  Alkotmánybíróság megállapította: a Kftv. 14. § második mondata  azáltal,  hogy aránytalan jogkorlátozásra ad lehetőséget, sérti az Alkotmány 55.  §  (1)  bekezdésében valamint az 58. § (1)  bekezdésében foglaltakat,  ezért  azt a határozat kihirdetésének  napjával megsemmisítette.  Miután  a Kftv.  14.  §  első  mondatát  az Alkotmánybíróság   a  fentebb  írtak  szerint   nem   találta alkotmányellenesnek,  a  14. § egésze alkotmányellenességének megállapítására   és  megsemmisítésére  irányuló   indítványt elutasította. Megállapította  továbbá az Alkotmánybíróság azt  is,  hogy  a Kftv.   27.   §   c)  pontja  a  megsemmisített  szövegrészre kiterjedően is tartalmaz értelmező rendelkezést. Az  Alkotmánybíróság  -  a jogbiztonságra  tekintettel  és  a szoros tartalmi összefüggés alapján - vizsgálati körébe vonja azt  a  jogi szabályozást is, amelyre a megsemmisítés  kihat. [34/1994.  (VI.  24.)  AB határozat,  ABH  1994,  177,  181.; 33/2002.  (VII.  4.)  AB határozat, ABK 2002.  június-július, 275, 282.] Figyelemmel arra, hogy a felvilágosítás-kéréssel kapcsolatban a     feltartóztatási     jog    alkotmányellenességét     az Alkotmánybíróság   kimondta,   az   erre   utaló    értelmező rendelkezést,  vagyis  a  Kftv. 27. §  c)  pontjának  "akitől felvilágosítást  kér  a felvilágosítás megadásának  idejére," szövegrészét is megsemmisítette. 4.  A  Kftv.  15. § (2) bekezdésének második mondata  szintén feltartóztatási  jogosultságot  határoz  meg  a   közterület- felügyelő  számára abban az esetben, ha feljelentés megtétele vagy  egyéb  jogszerű intézkedés céljából a  személyazonosság megállapítása  azt szükségessé teszi. A támadott  rendelkezés tehát  konkrét intézkedés - az igazoltatás - foganatosítására biztosítja a feltartóztatás lehetőségét. Az  igazoltatás  alá vont személyek - a közterület-felügyelet feladatköréhez  tartozó  - jogsértő magatartást  tanúsítottak (szabálysértést  követtek el, hatósági  határozatban  foglalt kötelezettséget   megszegtek)   vagy   ilyen   tevékenységgel összefüggésbe hozhatók (tanú). Vagyis: a személyi kör jogilag behatárolható,  valamilyen  jogi  eljáráshoz  kapcsolható.  A jogilag   szabályozott   egyedi   eljárások   lefolytatásához közérdek fűződik. A személyi szabadság korlátozásának időtartama meghatározott: a  személyazonosság megállapításához szükséges ideig tarthat. Amennyiben  az  érintett személyazonosságát nem  igazolja,  a közterület-felügyelő   a   legközelebbi   rendőri    szervhez előállíthatja.  Ettől kezdve már az Rtv.-nek az  előállításra vonatkozó szabályai lesznek az irányadók. Az  intézkedés  esetleges jogszerűtlensége  esetére  a  Kftv. megfelelő      rendelkezéseket     tartalmaz.     Idetartozik mindenekelőtt  az  az  előírás, hogy  a  közterület-felügyelő szolgálatát országosan egységes egyenruhában teljesíti, így a közterület-felügyelői minőség felismerhető.  Köteles  továbbá az  úgyszintén országosan egységes, egyedi azonosító  számmal ellátott   jelvényt  viselni,  az  intézkedés   előtt   magát szolgálati igazolványával igazolni (Kftv. 4. és 5. §). Az  Alkotmánybíróság  a  hatóság  tagjai  azonosíthatóságának fontosságát  és  jelentőségét  az  54/2000.  (XII.  18.)   AB határozatban kifejtette: "[i]ntézkedésük alkalmával a hatóság tagjai  nyilvánosan, az állam képviselőiként  lépnek  fel.  A hatóság tagjainak intézkedési jogosultságát egyenruhájuk vagy igazolványuk  igazolja.  Az egyenruhát  viselő  hivatásos  és szerződéses  állomány  tagjai  azonban  tevékenységüket   nem 'arctalan    tömegként',   hanem   közhatalom    gyakorlására felruházott    tisztviselőkként   végzik,   akiknek    egyedi azonosíthatósága    alapozza    meg    esetleges    személyes felelősségre  vonásuk  lehetőségét. Az  intézkedés  alá  vont állampolgárnak  jogos  érdeke az, hogy  a  hatósági  fellépés teljes  időtartama  alatt tisztában  legyen  a  vele  szemben intézkedő    személyazonosságával,    'egyediségével'.     Az állampolgár panaszhoz, jogorvoslathoz való joga ugyanis  csak így garantálható." (ABH 2000, 516, 521.) A  Kftv.  23.  §  (3) bekezdése biztosítja  a  panaszjogot  a közterület-felügyelő  intézkedése  ellen,  amelyet  a  jegyző vizsgál meg, és hoz határozatot. A jegyző határozata ellen  a fővárosi,  megyei  közigazgatási  hivatal  vezetőjénél  lehet fellebbezéssel élni [Kftv. 23. § (4) bekezdés]. A  jelen eljárás szempontjából is meghatározó elvek szerint a jogorvoslathoz   való   jog  lényegi   tartalma   az   érdemi határozatok  tekintetében  a  más  szervhez,  vagy  ugyanazon szervezeten  belüli  magasabb fórumhoz  fordulás  lehetőségét jelenti  [5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27,  31.]. Az  Alkotmánybíróság  513/B/1994.  AB  határozata  szerint  a jogorvoslathoz való alapjog biztosítását jelenti  az,  ha  az eljárásban  a  törvény garantálja az érintett  számára,  hogy ügyét  az alapügyben eljáró szervtől különböző szerv  bírálja el (ABH 1994, 731, 734.). Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel a Kftv. 15. § (2) bekezdés  második  mondatáról nem állapította  meg,  hogy  az szükségtelenül vagy aránytalanul korlátozná az Alkotmány  55. §  (1) bekezdésében és az 58. § (1) bekezdésében foglaltakat, ezért  az  alkotmányellenesség megállapítására és a  vizsgált rendelkezés     megsemmisítésére     irányuló      indítványt elutasította. Az Alkotmánybíróság határozatának a Magyar Közlönyben történő közzétételét  az Alkotmánybíróságról szóló 1989.  évi  XXXII. törvény 41. §-a alapján rendelte el.                        Dr. Németh János                   az Alkotmánybíróság elnöke                                     Dr. Bagi István                      Dr. Bihari Mihály     alkotmánybíró                            alkotmánybíró                                     Dr. Czúcz Ottó                         Dr. Erdei Árpád     alkotmánybíró                     előadó alkotmánybíró                                     Dr. Harmathy Attila                   Dr. Holló András     alkotmánybíró                            alkotmánybíró                                     Dr. Kiss László                   Dr. Kukorelli István     alkotmánybíró                            alkotmánybíró                                     Dr. Strausz János    Dr. Tersztyánszkyné Dr.Vasadi Éva     alkotmánybíró                            alkotmánybíró Dr. Németh János alkotmánybíró párhuzamos indokolása Egyetértek  a  határozat  rendelkező részével.  Az  indítvány által   támadott   törvényi  rendelkezések   megsemmisítésére felhozott indokokhoz a következő megjegyzéseket fűzöm. A   személyes  szabadsághoz,  illetőleg  a  mozgás,  valamint helyváltoztatás  szabadságához  való  alkotmányos   alapjogok hasonló   vonásaira,   és  elhatárolásuk   ebből   is   adódó szükségességére  tekintettel  -  amire  az  indokolás   által hivatkozott  60/1993. (XI.29.) AB határozat (ABH 1993,  508.) is  utal  -  fontosnak  tartottam  volna  annak  egyértelművé tételét  az  indokolásban,  hogy  a  közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Kftv.) 14. §- ának, valamint 27. § c) pontjának a rendelkező rész 1. és  2. pontjában  idézett  szövegrésze azért alkotmányellenes,  mert sérti  az  Alkotmány  58. § (1) bekezdése  által  biztosított jogot a mozgásszabadsághoz. A     határozat    indokolása    azonban,    bár     felhívja mozgásszabadsághoz való jogot is, arra a következtetésre  jut a  támadott rendelkezések alkotmányosságát illetően,  hogy  a felügyelő  általi  feltartóztatás  az  Alkotmány  55.  §  (1) bekezdésének    értelmében    vett    személyes     szabadság korlátozásának minősül. A  Kftv.  megsemmisített  rendelkezései  pusztán  azt  tették lehetővé,  hogy  a  felügyelő  időlegesen  megakadályozza  az érintett  személynek  a  közterületen  való  továbbhaladását. Személyeknek   a   felügyelő   által   közterületen   történő feltartóztatása  azonban álláspontom  szerint  önmagában  nem tekinthető a személyes szabadság korlátozásának. A  személyes szabadság korlátozásának ismérve az, hogy az érintett személy a  hatóság őrizetébe kerül, onnan a hatóság engedélye nélküli távozását, ha szükséges fizikai értelemben, például a kijárat őrzésével,  vagy  lezárásával is  megakadályozzák.  Ebben  az értelemben foglalt állást az Emberi Jogok Európai Bírósága is például  az  Engel  és társai kontra Hollandia  ügyben  1976. november 23-án hozott ítéletében, valamint a Raimondo  kontra Olaszország ügyben 1994. február 22-én hozott ítéletében. Budapest, 2003. április 7.                                              Dr. Németh János                                                 alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	Provisions of the Act on the Supervision of Public Lands and Places as the Act is permitting the supervisors of public lands and places to detain persons for the purpose of questioning for the duration of such questioning and persons for the purpose of ascertaining their identity for a report
Number of the Decision: .	13/2003. (IV. 9.)
Date of the decision: .	04/07/2003
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2003-2-001?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
.