A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által a
nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII.
törvény 61. § (2) bekezdésén alapuló népi kezdeményezésre
irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldánya és az azon szereplő
kérdés hitelesítése tárgyában hozott határozat ellen benyújtott
kifogás alapján – Dr. Kovács Péter alkotmánybíró
különvéleményével – meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 84/2006.
(III. 9.) OVB határozatát helybenhagyja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a
továbbiakban: Ve.) 130. § (1) bekezdése alapján a 84/2006.
(III. 9.) OVB határozat ellen kifogást nyújtottak be az
Alkotmánybírósághoz, amelyben az indítványozó a határozat
felülvizsgálatát és megsemmisítését kezdeményezi. Az Országos
Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) e határozatában a
nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII.
törvény (a továbbiakban: Nekt.) 61. § (2) bekezdésén alapuló
népi kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldányának
hitelesítéséről döntött.
Az OVB határozatát 2006. március 9-i ülésén fogadta el, és a
Magyar Közlöny 29. számában 2006. március 14-én tette közzé. A
kifogást a Ve. 130. § (1) bekezdésében előírt határidőn belül,
március 28.-án nyújtották be az Országos Választási
Bizottsághoz.
Az OVB által hitelesített aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés a
következő:
„A magyarországi oroszok a nemzeti és etnikai kisebbségek
jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban:
Kisebbségi törvény) 61. § (2) bekezdésének felhatalmazása
alapján bizonyságot kívánnak tenni arról, hogy megfelelnek a
kisebbségi törvényben foglaltaknak. Ezen oknál fogva
alulírottak kijelentjük, hogy az orosz kisebbséghez tartozónak
valljuk magunkat!”
A kifogásban foglaltak szerint az aláírásgyűjtő íven szereplő
kérdés hitelesítése törvénysértő. Az indítványozó álláspontja
szerint azzal, hogy a Nekt. 61. § (2) bekezdését a kisebbségi
önkormányzati választásról, valamint a nemzeti és etnikai
kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló
2005. évi CXIV. törvény (a továbbiakban: Nektm.) 58. §-a –
2005. november 25-i hatállyal – módosította, megváltozott az
OVB hatásköre az aláírásgyűjtő ívek hitelesítésére irányuló
eljárásban. A Nekt. 61. §-ának módosított (2) bekezdése az OVB
kötelezettségévé teszi azt, hogy a hitelesítési eljárásban
kikérje a Magyar Tudományos Akadémia (a továbbiakban: MTA)
elnökének állásfoglalását. Ezzel – az országos népszavazásról
és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvényben (a
továbbiakban: Nsztv.) szabályozott feltételeken túl – az OVB
kötelezettségévé vált annak vizsgálata is, hogy a kisebbség
megfelel-e a Nekt. 1. § (1) bekezdésében foglalt
követelményeknek. Az OVB törvényt sértett azzal, hogy a
hitelesítési eljárás során nem kérte meg az MTA elnökének
állásfoglalását, és eljárása során nem vizsgálta, hogy az orosz
kisebbség tartalmi szempontból megfelel-e az Nekt. által a
kisebbségekkel szemben támasztott követelményeknek. Az
Alkotmánybíróság az Országos Választási Iroda által a
kifogáshoz csatolt iratok alapján megállapította, hogy az MTA
elnökének állásfoglalása 2006. március 7.-én megérkezett a BM
Központi Hivatal Választási Főosztályához, így az az OVB 2006.
március 9-i ülésén az OVB tagjainak rendelkezésére állt.
II.
Az Alkotmánybíróság a következő jogszabályi rendelkezések
alapján hozta meg határozatát:
1) Az Alkotmánynak a népi kezdeményezésre vonatkozó
rendelkezései:
„28/B. § (1) Országos népszavazás és népi kezdeményezés
tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet.”
„28/D. § Országos népi kezdeményezést legalább 50 000
választópolgár nyújthat be. Az országos népi kezdeményezés arra
irányulhat, hogy az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdést az
Országgyűlés tűzze a napirendjére. Az országos népi
kezdeményezésben megfogalmazott kérdést az Országgyűlés köteles
megtárgyalni.”
2) A Nekt. 1. §-ának hatályos rendelkezései:
„1. § (1) E törvény hatálya kiterjed mindazon, a Magyar
Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező magyar
állampolgárokra, akik magukat valamely nemzeti vagy etnikai
kisebbséghez tartozónak tekintik, valamint e személyek
közösségeire.
(2) E törvény értelmében nemzeti és etnikai kisebbség (a
továbbiakban: kisebbség) minden olyan, a Magyar Köztársaság
területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az
állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, tagjai
magyar állampolgárok és a lakosság többi részétől saját nyelve
és kultúrája, hagyományai különböztetik meg, egyben olyan
összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek
megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek
kifejezésére és védelmére irányul.”
A Nekt. 61. §-ának a Nektm. 58. §-a által módosított szövege:
„(1) E törvény értelmében Magyarországon honos
népcsoportnak minősülnek: a bolgár, a cigány, a görög, a
horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a ruszin, a
szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán.
(2) Ha az (1) bekezdésben felsoroltakon kívül további
kisebbség kíván bizonyságot tenni arról, hogy megfelel az e
törvényben foglalt feltételeknek, legalább 1000, magát e
kisebbséghez tartozó választópolgár e tárgykörben a népi
kezdeményezésre vonatkozó aláírásgyűjtő íveket az Országos
Választási Bizottság elnökének nyújtja be. Az eljárás során az
országos népszavazásra és népi kezdeményezésre vonatkozó
törvény rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy az Országos
Választási Bizottság az eljárása során köteles kikérni a Magyar
Tudományos Akadémia elnökének állásfoglalását a törvényi
feltételek fennállásáról.”
3) Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló
1998. évi III. törvénynek (a továbbiakban: Nsztv.) a népi
kezdeményezésre vonatkozó szabályai:
„17. § A népi kezdeményezésnek pontosan és egyértelműen
tartalmaznia kell a megtárgyalásra javasolt kérdést.
18. § Az Országos Választási Bizottság akkor tagadja meg
az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha
a) a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe,
b) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt
követelményeknek,
c) az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a választási eljárásról
szóló törvényben foglalt követelményeknek.
19. § A népi kezdeményezést – az aláírásgyűjtésnek a Ve.
118/A. §-a szerinti szünetelése kivételével – az aláírásgyűjtő
ív hitelesítését követő két hónapon belül egyszer lehet
benyújtani az Országos Választási Bizottság elnökéhez. A
pótlólag benyújtott, a kezdeményezést kiegészítő aláírások
érvénytelenek.
20. § A népi kezdeményezésről a 6. § szerinti bejelentést
követő három hónapon belül dönteni kell.”
4) A Ve.-nek az országos népi kezdeményezésre irányuló
aláírásgyűjtő ív hitelesítésére vonatkozó szabályai:
„131. § Az országos népi kezdeményezés során a 117-121. §
és a 130. § (1) és (3) bekezdésének rendelkezéseit kell
megfelelően alkalmazni.”
„117. § (1) Az Országos Választási Bizottság a jogszabályi
feltételeknek megfelelő aláírásgyűjtő ívet, illetőleg kérdést a
benyújtástól számított harminc napon belül hitelesíti.
(2) Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő
ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos
határozatát nyolc napon belül a Magyar Közlönyben közzé kell
tenni.”
„118. § (…)
(3) Valamennyi aláírásgyűjtő ívet a népszavazásra javasolt
kérdéssel kell kezdeni. Egy aláírásgyűjtő íven egy kérdés
szerepelhet. Az aláírásoknak a kérdéssel azonos oldalon kell
szerepelniük.
(4) Az aláírásgyűjtő íveken a saját kezű aláírás mellett –
az aláírás hitelességének ellenőrzése céljából – fel kell
tüntetni a kezdeményező olvasható családi és utónevét,
lakcímét, valamint személyi azonosítóját.
(5) Az aláírásgyűjtő ívet az aláírást gyűjtő polgár az
aláírásával látja el.”
„130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az
aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével
kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét
követő tizenöt napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz
címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.
(…)
(3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el.
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg
az Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt
megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg
az Országgyűlést új eljárásra utasítja.”
III.
Az Alkotmánybíróság hatáskörét a jelen ügyben az
Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a
továbbiakban: Abtv.) 1. §-a h) pontja alapján a Ve. 130. §-a
határozza meg. Az Alkotmánybíróság eljárása ebben a hatáskörben
jogorvoslati természetű. Az Alkotmánybíróság az OVB
határozatában, valamint a kifogásban foglaltak alapján azt
vizsgálja, hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítése során
az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e
el [63/2002. (XII. 3.) AB határozat, ABH 2002, 342, 344.]. Az
Alkotmánybíróság feladatát e hatáskörben eljárva is alkotmányos
jogállásával és, rendeltetésével összhangban látja el [25/1999.
(VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 251, 256.].
A Nekt. 61. § (2) bekezdésében szabályozott népi kezdeményezés
a népi kezdeményezésnek egy sajátos esete, amelynek anyagi jogi
feltételei eltérnek az országos népi kezdeményezésnek az
Alkotmányban is megállapított általános szabályaitól. Ebben az
esetben a népi kezdeményezés meghatározott célra, a Nekt. 61. §
(1) bekezdésének módosítására, valamely népcsoport
kisebbségként való elismerésére irányul. A népi kezdeményezés
benyújtására magát e kisebbséghez tartozónak valló 1000
választópolgár jogosult. A népi kezdeményezéssel kapcsolatos
eljárási kérdésekben az országos népszavazásról és népi
kezdeményezésről szóló törvény általános rendelkezései az
irányadók.
Az Nsztv. 3. § (1) bekezdése alapján a népi kezdeményezést
támogató aláírásokat csak az aláírásgyűjtő ív OVB által
hitelesített mintapéldányával megegyező aláírásgyűjtő íven
lehet gyűjteni. Az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának
hitelesítése során az Nsztv. 17-18. §-ai alapján az OVB azt
vizsgálja, hogy az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés eldöntése
az Országgyűlés hatáskörébe tartozik-e, az aláírásgyűjtő ív
pontosan és egyértelműen tartalmazza-e a megtárgyalásra
javasolt kérdést, a kérdés megfogalmazása megfelel-e a
törvényben foglalt követelményeknek, maga az aláírásgyűjtő ív –
formailag és tartalmilag – megfelel-e a Ve. 118. (3)-(5)
bekezdésében előírt követelményeknek.
Az OVB határozatában megállapította, hogy az aláírásgyűjtő íven
megtárgyalásra javasolt kérdés az Országgyűlés hatáskörébe
tartozik, a kérdés megfogalmazása megfelel az Nsztv. 17. §-ában
szabályozott követelményeknek, az aláírásgyűjtő ív eleget tesz
a Ve. 118. § (3)-(5) bekezdése által támasztott alaki
előírásoknak, ezért az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát
hitelesítette.
Az OVB határozata ellen kifogást benyújtó nem e törvényi
előírások megsértésére, hanem arra alapította jogorvoslati
kérelmét, hogy az OVB nem tett eleget Nekt. 61. § (2)
bekezdésében foglaltaknak, nem kérte meg az MTA elnökének
állásfoglalását és nem vizsgálta, hogy a Magyarországon élő
orosz nemzetiségű népcsoport megfelel-e a kisebbségekkel
szemben a Nekt. 1. § (2) bekezdésében támasztott
követelményeknek.
Az Alkotmánybíróságnak a kifogás alapján tehát – miután az MTA
elnökének állásfoglalását az OVB kikérte – abban a kérdésben
kellett állást foglalnia, hogy törvénysértő-e az OVB határozata
amiatt, mert az OVB a hitelesítési eljárás során nem foglalt
állást abban a kérdésben, hogy fennállnak-e a kisebbségként
történő elismerés törvényi feltételei.
Az Alkotmánybíróság egy korábbi ügyben már kifejtette
alláspontját arra nézve, hogy miként értelmezendő az OVB
hatásköre a kisebbségként való elismerésre irányuló népi
kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítése iránti
eljárásban.
A 2/2006. (I. 30.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.)
megállapította:
„Az Alkotmány 28/D. §-a alapján a népi kezdeményezés arra
irányul, hogy az Országgyűlés a hatáskörébe tartozó kérdést
tűzze napirendre, érdemben tárgyalja meg és döntsön annak
elfogadásáról, vagy elvetéséről. ’A népi kezdeményezésből
csupán törvényhozási kérdésben való vita és döntés következik.
Így a népi kezdeményezés aláírásgyűjtő ívén szereplő kérdéssel
szemben is mindössze annyi az elvárás, hogy törvényhozási
tárgykörre vonatkozzon.’ [42/2002. (X. 11.) AB határozat, ABH
2002, 316, 318.]”
A Nekt. 61. § (2) bekezdésében szabályozott népi kezdeményezés
bár tárgykörét tekintve kötött, de az is arra irányul, hogy az
Országgyűlés a népi kezdeményezésben foglalt törvényhozási
kezdeményezést tűzze napirendjére, tárgyalja meg, és a népi
kezdeményezés bejelentésétől számított három hónapon belül a
népi kezdeményezés tárgyában hozzon döntést. A kezdeményezésben
foglaltak nem kötik az Országgyűlést. Ennek megfelelően az
aláírásgyűjtő ív hitelesítésére irányuló eljárásban a népi
kezdeményezés ezen esetében sem támasztható nagyobb követelmény
az aláírásgyűjtő íven megfogalmazott kérdéssel szemben, mint
az, hogy a kérdésnek a Nekt. 61. § (2) bekezdésében
szabályozott törvényhozási kezdeményezésre kell irányulnia. Az
OVB-nek az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítése során
nem feladata annak vizsgálata, hogy a népi kezdeményezés
teljesíthetőségének törvényi feltételei fennállnak-e. Annak
megítélése, hogy az aláírásgyűjtő ív aláírói által tett
„bizonyság” megfelel-e a Nekt.-ben foglalt feltételeknek,
fennállnak-e a Nekt. 61. § (1) bekezdése módosításának a Nekt.
1. § (2) bekezdésében foglalt feltételei, az Országgyűlés
hatáskörébe tartozik.” (ABK 2006. január, 6, 8-9.)
Az Abh.-ban felülvizsgált OVB határozat olyan időpontban
született, amikor a Nektm. még nem lépett hatályba. Így e
határozatban az Alkotmánybíróságnak azt kellett vizsgálnia,
hogy a Nektm. hatályba lépésével változott-e – az Abh.-ban
értelmezett szabályozáshoz képest – az OVB hatáskörének
terjedelme.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Nekt. 61. § (2)
bekezdésének módosítása az aláírásgyűjtő hitelesítésére
irányuló eljárást nem érintette.
A korábbi szabályozás szerint az összegyűjtött aláírásokat az
Országgyűlés elnökéhez kellett benyújtani és az Országgyűlés
döntésének előkészítése során, a Kormány feladata volt a MTA
elnöke állásfoglalásának kikérése. (Ez történt a hunok nemzeti
kisebbségként való elismerésére irányuló népi kezdeményezés
tárgyában lefolytatott eljárásban. Ld.: Országgyűlési Napló
2005. 217. ülésnap)
A Nektm. annyiban módosította a 61. § (2) bekezdését, hogy az
aláírásokat tartalmazó aláírásgyűjtő íveket nem az Országgyűlés
elnökéhez, hanem az OVB-hez kell benyújtani, és az OVB eljárása
során köteles beszerezni az MTA elnökének állásfoglalását.
A Nekt.-nek ez az új rendelkezése pusztán arra kötelezi az OVB-
t, hogy szerezze be az MTA állásfoglalását, nem tartalmaz
rendelkezést arra nézve, hogy az OVB-nek az eljárás mely
szakaszában kell megkeresnie állásfoglalás végett az MTA
elnökét. A népi kezdeményezésre irányuló eljárásnak két olyan
szakasza van, amelyben az OVB elé kerül az ügy. Az első szakasz
a népi kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív hitelesítése,
a második szakasz az összegyűjtött aláírások benyújtása után az
aláírások ellenőrzése és az aláírt aláírásgyűjtő ívek
megküldése az Országgyűlésnek. A Nekt. 61. § (2) bekezdésének
második mondatának szövegéből nem következik az, hogy az OVB az
aláírásgyűjtő ív hitelesítését megelőzően köteles az MTA elnöke
állásfoglalásának kikérésére, az OVB e kötelezettségének az
összegyűjtött aláírásoknak az Országgyűlés elé terjeszteséig
bármikor eleget tehet. A Nekt. hivatkozott rendelkezése nem
tartalmaz utalást arra nézve sem, hogy az aláírásgyűjtő ív és a
kérdés hitelesítése során az OVB-nek döntését az MTA elnökének
állásfoglalására figyelemmel kell meghoznia, nem biztosít
hatáskört az OVB-nek arra, hogy az állásfoglalás alapján a
Nekt. 1. § (2) bekezdésében foglalt feltételek fennállását
vizsgálja. Az OVB hatásköre a népi kezdeményezésre irányuló
eljárásban technikai jellegű. Az aláírásgyűjtő ív
hitelesítésének az a funkciója, hogy az OVB előzetesen, az
aláírásgyűjtés megkezdése előtt ellenőrizze, hogy az
aláírásgyűjtő ív hitelesítésre benyújtott mintapéldánya
megfelel-e a törvényben előírt garanciális követelményeknek,
alkalmas-e arra, hogy a megfelelő számú aláírás összegyűjtése
után az Országgyűlés népi kezdeményezésként megtárgyalja azt. A
népi kezdeményezés teljesíthetőségéről való döntés az
Országgyűlés hatáskörébe tartozik. A Nekt. 61. § (2)
bekezdésének az indítványozó által felvetett értelmezése, –
mely szerint az aláírásgyűjtő ív hitelesítése során az OVB az
MTA állásfoglalása alapján vizsgálni köteles azt is, hogy az a
népcsoport, amelynek tagjai „bizonyság”-ot kívánnak tenni
kisebbséghez tartozásukról, megfelel-e a Nekt. 1. § (2)
bekezdésében meghatározott feltételeknek, – az Országgyűlést a
népi kezdeményezés tárgyában megillető döntési hatáskör
korlátozását jelentené.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a
Nekt. 61. § (2) bekezdésének módosítása nem változtatta meg az
OVB-t az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítése során
megillető hatáskör terjedelmét. A Nekt.-nek a Nektm.-el
módosított 61. § (2) bekezdése sem jogosítja fel az OVB-t a
Nekt. 1. § (2) bekezdésében foglalt feltételek vizsgálatára, e
rendelkezésből az OVB-nek csak az a kötelezettsége származik,
hogy az MTA elnökének állásfoglalását beszerezze és a népi
kezdeményezést az MTA elnökének állásfoglalásával együtt
terjessze az Országgyűlés elé.
A fentieket figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította,
hogy az OVB nem követett el törvénysértést akkor, amikor a
84/2006. (X. 20.) OVB határozatában az MTA elnökének
állásfoglalása alapján érdemben nem vizsgálta a Nekt. 1. § (2)
bekezdésében foglalt feltételek meglétét. A kifogásolt OVB
határozat megfelel a Nekt. 61. § (2) bekezdésén alapuló népi
kezdeményezés támogatására kezdeményezett aláírásgyűjtő ív
mintapéldányának hitelesítésére az Nsztv.-ben szabályozott
törvényi előírásoknak, ezért azt helybenhagyta.
Dr. Bihari Mihály
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér Dr. Bragyova András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád Dr. Harmathy Attila
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András Dr. Kiss László
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter Dr. Kukorelli István
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter alkotmánybíró különvéleménye
I.
Akárcsak a 2/2006. (I. 30.) AB határozathoz (ABK 2006. január,
6.) fűzött különvéleményemben, a jelen határozat esetében is
úgy vélem, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló
1993. évi LXXVII. törvényben (a továbbiakban: Nekt.) nevesített
kisebbségek felsorolásának bővítésére irányuló kezdeményezés
esetében az Országos Választási Bizottságnak az ún.
bizonyságtételre vonatkozó aláírásgyűjtés kérdésének
hitelesítése során csak mutatis mutandis kell alkalmaznia a
választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a
továbbiakban: Ve.) szabályait. Tekintettel arra, hogy a Nekt.
módosítása bevezette az Magyar Tudományos Akadémia elnökének
állásfoglalását a kisebbség fogalma törvényi kritériumainak
teljesüléséről, és mivel az OVB-nek eljárásában már
rendelkezésére állt az MTA elnökének az állásfoglalása arról,
hogy bizonyosan nem teljesül az orosz kisebbség esetében az ún.
egy évszázados magyarországi jelenlét kritériuma, nyilvánvaló
volt, hogy a kezdeményezés – az esetleg összegyűlő aláírások
dacára – sem vezethet pozitív döntésre, a közösség
kisebbségkénti jogi elismerésére.
Nézetem szerint a Nekt. említett módosítása következtében az
OVB hatáskörébe tartozik a törvényi feltételek fennállásának
vizsgálata és ennek hiányában a feltett kérdés hitelesítésének
elutasítása.
Ettől független kérdés, hogy az ilyen természetű eljárásban az
OVB-t a Ve. szerint megillető jogosítványok terjedelme körüli,
ismétlődő vitákból (amelyek különböző intenzitással, de
egyértelműen megjelentek például az ún. „égei makedón”, „hun”,
zsidó kisebbség elismerésére irányuló kezdeményezések
megítélésekor) a törvényhozó milyen következtetést von le.
Budapest, 2006. június 19.
Dr. Kovács Péter
alkotmánybíró
. |