A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által a
nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII.
törvény 61. § (2) bekezdésén alapuló népi kezdeményezésre
irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldánya és az azon szereplő
kérdés hitelesítése tárgyában hozott határozat ellen benyújtott
kifogás alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 3/2010.
(I. 14.) OVB határozatát helybenhagyja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
1. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a
továbbiakban: Ve.) 130. § (1) bekezdése alapján két kifogás
érkezett az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási
Bizottság (a továbbiakban: OVB) 3/2010. (I. 14.) OVB határozata
(a továbbiakban: OVBh.) ellen, amelyekben az indítványozók az
OVBh. felülvizsgálatát és megsemmisítését kezdeményezték.
Az OVB e határozatában a nemzeti és etnikai kisebbségek
jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban:
Nekt.) 61. § (2) bekezdésén alapuló népi kezdeményezésre
irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítéséről
döntött.
A 2010. január 11-én egy kezdeményező által az OVB-hez
benyújtott aláírásgyűjtő ív mintapéldányán a következő kérdés
szerepel: „A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló
1993. évi LXXVII. törvény – a továbbiakban: kisebbségi törvény
– 61. § 2. bekezdésének értelmében alulírott magyar
állampolgárok kijelentjük, hogy a magyarországi bunyevác
kisebbséghez tartozunk és a kisebbségi törvényben foglalt
feltételeknek megfelelünk. Kérjük a Tisztelt Országgyűlést,
hogy a kisebbségi törvény alapján a bunyevác népcsoportot
ismerjék el nemzeti kisebbségként, és a hivatkozott törvény 61.
§ 1. bekezdésében a ’Magyarországon honos népcsoportok’
felsorolását, a bunyevác kisebbségi népcsoporttal egészítse
ki.”
Az OVB határozatában megállapította, hogy az aláírásgyűjtő ív
a törvényben meghatározott formai, valamint a népi
kezdeményezésre feltenni kívánt kérdésre vonatkozó tartalmi
követelményeknek eleget tesz, ezért a hitelesítésének nincs
akadálya.
Az OVBh. ellen benyújtott egyik kifogás előterjesztői az
alábbiakat fogalmazták meg:
– Az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát egy magánszemély, nem
pedig a magát bunyevác kisebbséghez tartozónak valló legalább
1000 személy nyújtotta be, ezért az OVBh. nem felel meg a Nekt.
61. § (2) bekezdésének, az országos népszavazásról és népi
kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban:
Nsztv.) 2. §-ának, valamint a Ve. több rendelkezésének.
– A Nekt. alapján az OVB-nek az aláírásgyűjtő ív hitelesítése
előtt be kellett volna szereznie a Magyar Tudományos Akadémia
(a továbbiakban: MTA) állásfoglalását.
– Az Alkotmány 28/D. §-a értelmében 50000 – nem pedig 1000 –
választópolgár aláírása szükséges népi kezdeményezéshez.
– A kérdés első mondata nem felel meg a pontosság és az
egyértelműség követelményének.
– Az OVBh. meghozatalának időpontjában a Ve. 131/A. §-a nem
volt hatályban, mert az azt beiktató jogszabály hatályon kívül
helyezésre került.
A másik kifogást az Országos Horvát Önkormányzat terjesztette
elő. Álláspontja szerint a bunyevácok a horvát nyelvet
beszélik, kultúrájuk, hagyományaik a horvát kultúrnemzet részét
alkotják. A kifogás előterjesztője továbbá sérelmezte, hogy az
OVB nem kérte ki a Magyar Tudományos Akadémia elnökének
állásfoglalását a törvényi feltételek fennállásáról.
A népi kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív
előterjesztője az Alkotmánybírósághoz küldött levelében azt a
tájékoztatást adta, hogy az MTA elnöke hivatalos levélben úgy
nyilatkozott: az MTA nem látja akadályát annak, hogy a
bunyevácok önálló nemzeti kisebbségi státuszt kapjanak. Az
Országos Horvát Önkormányzat benyújtotta az Alkotmánybírósághoz
az MTA közleményét, amely szerint az MTA elnökének levele nem a
bunyevác kisebbség elismerésére vonatkozó hivatalos akadémiai
álláspont. Az elnök „levelében ugyanazon kérdések és érvek
szerepeltek, amelyeket a 2006-ban hivatalosan megkért és
kiadott állásfoglalás is tartalmazott, ugyanakkor az Akadémia
elnöke demokratikusan nem kívánta kizárni, hogy egy civil
szervezet önálló nemzeti kisebbsége tudata okán – a korábbi
sikertelen próbálkozásokat követően – néhány év elteltével
elinduljon azon a jogi úton, amelynek eredményeként magukat
nemzetiségként meghatározhatónak remélik.”
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak
közzétételéről szóló, többször módosított és egységes
szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009.
január, 3.) (a továbbiakban: Ügyrend) 28. §-a alapján az
Alkotmánybíróság – a tárgykör azonossága miatt – az ügyeket
egyesítette.
2. Az Alkotmánybíróság határozatának meghozatala során a
következő jogszabályokat vette alapul:
Az Alkotmány rendelkezései:
„28/B. § (1) Országos népszavazás és népi kezdeményezés
tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet.”
„28/D. § Országos népi kezdeményezést legalább 50 000
választópolgár nyújthat be. Az országos népi kezdeményezés arra
irányulhat, hogy az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdést az
Országgyűlés tűzze a napirendjére. Az országos népi
kezdeményezésben megfogalmazott kérdést az Országgyűlés köteles
megtárgyalni.”
A Nekt. rendelkezései:
„1. § (1) E törvény hatálya kiterjed mindazon, a Magyar
Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező magyar
állampolgárokra, akik magukat valamely nemzeti vagy etnikai
kisebbséghez tartozónak tekintik, valamint e személyek
közösségeire.
(2) E törvény értelmében nemzeti és etnikai kisebbség (a
továbbiakban: kisebbség) minden olyan, a Magyar Köztársaság
területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az
állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, tagjai
magyar állampolgárok és a lakosság többi részétől saját nyelve
és kultúrája, hagyományai különböztetik meg, egyben olyan
összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek
megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek
kifejezésére és védelmére irányul.”
„61. § (1) E törvény értelmében Magyarországon honos
népcsoportnak minősülnek: a bolgár, a cigány, a görög, a
horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a ruszin, a
szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán.
(2) Ha az (1) bekezdésben felsoroltakon kívül további
kisebbség kíván bizonyságot tenni arról, hogy megfelel az e
törvényben foglalt feltételeknek, legalább 1000, magát e
kisebbséghez tartozó választópolgár e tárgykörben a népi
kezdeményezésre vonatkozó aláírásgyűjtő íveket az Országos
Választási Bizottság elnökének nyújtja be. Az eljárás során az
országos népszavazásra és népi kezdeményezésre vonatkozó
törvény rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy az Országos
Választási Bizottság az eljárása során köteles kikérni a Magyar
Tudományos Akadémia elnökének állásfoglalását a törvényi
feltételek fennállásáról.”
Az Nsztv. rendelkezései:
„2. § Az aláírásgyűjtő ívek mintapéldányát az aláírásgyűjtés
megkezdése előtt – hitelesítés céljából – be kell nyújtani az
Országos Választási Bizottsághoz.”
„17. § A népi kezdeményezésnek pontosan és egyértelműen
tartalmaznia kell a megtárgyalásra javasolt kérdést.
18. § Az Országos Választási Bizottság akkor tagadja meg az
aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha
a) a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe,
b) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt
követelményeknek,
c) az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a választási eljárásról
szóló törvényben foglalt követelményeknek.
19. § A népi kezdeményezést – az aláírásgyűjtésnek a Ve.
118/A. §-a szerinti szünetelése kivételével – az aláírásgyűjtő
ív hitelesítését követő két hónapon belül egyszer lehet
benyújtani az Országos Választási Bizottság elnökéhez. A
pótlólag benyújtott, a kezdeményezést kiegészítő aláírások
érvénytelenek.
20. § A népi kezdeményezésről a 6. § szerinti bejelentést
követő három hónapon belül dönteni kell.”
A Ve. alkalmazott szabályai:
„130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az
aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével
kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét
követő tizenöt napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz
címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.
(2) Az Országgyűlés népszavazást elrendelő, valamint
kötelezően elrendelendő népszavazás elrendelését elutasító
határozata elleni kifogást a határozat közzétételét követő
nyolc napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz címezve – az
Országos Választási Bizottsághoz benyújtani. [...]
(3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az
Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az
Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti,
és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az
Országgyűlést új eljárásra utasítja.”
II.
A kifogások nem megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét
az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h)
pontjában foglaltaknak megfelelően a Ve. 130. §-a határozza
meg. Az Alkotmánybíróságnak a kifogás alapján lefolytatott
eljárása jogorvoslati eljárás. Ennek során az Alkotmánybíróság
– alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban – a
beérkezett kifogás keretei között azt vizsgálja, hogy az
aláírásgyűjtő ív és a népszavazásra szánt kérdés megfelel-e a
jogszabályi feltételeknek, és hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív
hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó
törvényeknek megfelelően járt-e el.
2. Az Alkotmánybíróság a 27/2006. (VI. 21.) AB határozatban
kifejtette: „A Nekt. 61. § (2) bekezdésében szabályozott népi
kezdeményezés a népi kezdeményezésnek egy sajátos esete,
amelynek anyagi jogi feltételei eltérnek az országos népi
kezdeményezésnek az Alkotmányban is megállapított általános
szabályaitól. Ebben az esetben a népi kezdeményezés
meghatározott célra, a Nekt. 61. § (1) bekezdésének
módosítására, valamely népcsoport kisebbségként való
elismerésére irányul. A népi kezdeményezés benyújtására magát e
kisebbséghez tartozónak valló 1000 választópolgár jogosult. A
népi kezdeményezéssel kapcsolatos eljárási kérdésekben az
országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló törvény
általános rendelkezései az irányadók.
Az Nsztv. 3. § (1) bekezdése alapján a népi kezdeményezést
támogató aláírásokat csak az aláírásgyűjtő ív OVB által
hitelesített mintapéldányával megegyező aláírásgyűjtő íven
lehet gyűjteni. Az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának
hitelesítése során az Nsztv. 17-18. §-ai alapján az OVB azt
vizsgálja, hogy az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés eldöntése
az Országgyűlés hatáskörébe tartozik-e, az aláírásgyűjtő ív
pontosan és egyértelműen tartalmazza-e a megtárgyalásra
javasolt kérdést, a kérdés megfogalmazása megfelel-e a
törvényben foglalt követelményeknek, maga az aláírásgyűjtő ív –
formailag és tartalmilag – megfelel-e a Ve. 118. § (3)-(5)
bekezdésében előírt követelményeknek.” (ABH 2006, 376.)
Következésképpen egy személy is előterjesztheti az OVB-nél az
aláírásgyűjtő ív mintapéldányát, és annak hitelesítése esetén a
népi kezdeményezés benyújtásához szükséges a magát az adott
kisebbséghez tartozónak valló 1000 választópolgár támogató
aláírása.
Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság elutasította
azokat az indítványi részeket, amelyek azt kifogásolták, hogy
egy személy terjesztette elő az aláírásgyűjtő ív
mintapéldányának hitelesítésére irányuló kezdeményezést.
3. Az MTA elnökének állásfoglalásával összefüggésben az
Alkotmánybíróság a 27/2006. (VI. 21.) AB határozatban kimondta:
A Nekt. 61. § (2) bekezdése „pusztán arra kötelezi az OVB-t,
hogy szerezze be az MTA állásfoglalását, nem tartalmaz
rendelkezést arra nézve, hogy az OVB-nek az eljárás mely
szakaszában kell megkeresnie állásfoglalás végett az MTA
elnökét. A népi kezdeményezésre irányuló eljárásnak két olyan
szakasza van, amelyben az OVB elé kerül az ügy. Az első szakasz
a népi kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív hitelesítése,
a második szakasz az összegyűjtött aláírások benyújtása után az
aláírások ellenőrzése és az aláírt aláírásgyűjtő ívek
megküldése az Országgyűlésnek. A Nekt. 61. § (2) bekezdése
második mondatának szövegéből nem következik az, hogy az OVB az
aláírásgyűjtő ív hitelesítését megelőzően köteles az MTA elnöke
állásfoglalásának kikérésére, az OVB e kötelezettségének az
összegyűjtött aláírásoknak az Országgyűlés elé terjesztéséig
bármikor eleget tehet. A Nekt. hivatkozott rendelkezése nem
tartalmaz utalást arra nézve sem, hogy az aláírásgyűjtő ív és a
kérdés hitelesítése során az OVB döntését az MTA elnökének
állásfoglalására figyelemmel kell meghoznia, nem biztosít
hatáskört az OVB-nek arra, hogy az állásfoglalás alapján a
Nekt. 1. § (2) bekezdésében foglalt feltételek fennállását
vizsgálja. Az OVB hatásköre a népi kezdeményezésre irányuló
eljárásban technikai jellegű. Az aláírásgyűjtő ív
hitelesítésének az a funkciója, hogy az OVB előzetesen, az
aláírásgyűjtés megkezdése előtt ellenőrizze, hogy az
aláírásgyűjtő ív hitelesítésre benyújtott mintapéldánya
megfelel-e a törvényben előírt garanciális követelményeknek,
alkalmas-e arra, hogy a megfelelő számú aláírás összegyűjtése
után az Országgyűlés népi kezdeményezésként megtárgyalja azt. A
népi kezdeményezés teljesíthetőségéről való döntés az
Országgyűlés hatáskörébe tartozik. A Nekt. 61. § (2)
bekezdésének az indítványozó által felvetett értelmezése – mely
szerint az aláírásgyűjtő ív hitelesítése során az OVB az MTA
állásfoglalása alapján vizsgálni köteles azt is, hogy az a
népcsoport, amelynek tagjai ’bizonyság’-ot kívánnak tenni
kisebbséghez tartozásukról, megfelel-e a Nekt. 1. § (2)
bekezdésében meghatározott feltételeknek – az Országgyűlést a
népi kezdeményezés tárgyában megillető döntési hatáskör
korlátozását jelentené.” (ABH 2006, 378.)
Következésképpen a Nekt. 61. § (2) bekezdéséből az OVB-nek csak
az a kötelezettsége származik, hogy az MTA elnökének
állásfoglalását beszerezze, és a népi kezdeményezést az MTA
elnökének állásfoglalásával együtt terjessze az Országgyűlés
elé.
Ezért az Alkotmánybíróság elutasította azokat az indítványi
részeket, amelyek azt kifogásolták, hogy az OVB eddigi eljárása
során nem kereste meg az MTA elnökét.
4. Az OVB határozata szerint az aláírásgyűjtő íven
megtárgyalásra javasolt kérdés az Országgyűlés hatáskörébe
tartozik, a kérdés megfogalmazása megfelel az Nsztv. 17. §-ában
szabályozott követelményeknek, az aláírásgyűjtő ív eleget tesz
a Ve. 118. § (3)-(5) bekezdése által támasztott alaki
előírásoknak, ezért az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát
hitelesítette.
Az Alkotmánybíróság egyetért az OVB álláspontjával a
tekintetben, hogy a kérdés megfelel az egyértelműség törvényi
feltételeinek. Ezért az Alkotmánybíróság az egyértelműség
hiányára vonatkozó kifogást elutasította.
5. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a módosított
jogszabályi rendelkezés nem veszíti hatályát, ha a módosító
normát a jogalkotó utólag hatályon kívül helyezi. Egy másik
norma hatályba lépéséről vagy hatályon kívül helyezéséről
rendelkező norma későbbi hatályon kívül helyezése nem
eredményezi a korábbi állapot „feléledését”. [1437/B/1995. AB
határozat, ABH 1998, 616, 618-619.; 90/2007. (XI. 14.) AB
határozat, ABH 2007, 750, 766.]
Ezért az Alkotmánybíróság elutasította azt a kifogást, amely
szerint az OVB eljárása idején a Ve. 131/A. §-a nem volt
hatályban, mert az azt beiktató jogszabály hatályon kívül
helyezésre került.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a 3/2010. (I. 14.)
határozatot helybenhagyta.
Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB
határozatának a Magyar Közlönyben való megjelenésére
tekintettel rendelte el.
Dr. Paczolay Péter
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér Dr. Bragyova András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András Dr. Kiss László
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter Dr. Lenkovics Barnabás
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós Dr. Trócsányi László
alkotmánybíró alkotmánybíró
. |