Hungarian

Ügyszám: .	933/E/2006
Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 37/2007. (VI. 12.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2007/457 .

A döntés kelte: Budapest, 06/11/2007 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!    Az   Alkotmánybíróság  alkotmányjogi  panasz,   valamint   – hivatalból     eljárva     –     mulasztásban     megnyilvánuló alkotmányellenesség   megállapítása   tárgyában   meghozta    a következő                          határozatot:   1.  Az  Alkotmánybíróság hivatalból eljárva megállapítja:  az Országgyűlés     jogalkotói     feladatának     elmulasztásával alkotmányellenes  helyzetet  idézett  elő   azáltal,   hogy   a társadalombiztosítási  nyugellátásról szóló  1997.  évi  LXXXI. törvény  53.  § (1) bekezdésében meghatározott özvegyi  nyugdíj feléledésének szabályozása során nem biztosította az  Alkotmány 13.  §  (1)  bekezdéséből levezethető garanciális követelmények érvényesülését.    Az   Alkotmánybíróság   felhívja  az   Országgyűlést,   hogy jogalkotási kötelezettségének 2007. december 31. napjáig tegyen eleget.   2. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló  1997.  évi  LXXXI. törvény 53.  §  (1)  bekezdésének  a) pontjába  foglalt  „1993.  március  1-jétől  tíz  éven  belül,” szövegrész    alkotmányellenességének    megállapítására     és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.   Az  Alkotmánybíróság ezt a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                               I.   Az  indítványozó  kiegészített és módosított  beadványában  a társadalombiztosítási  nyugellátásról szóló  1997.  évi  LXXXI. törvény  (a  továbbiakban:  Tny.) 53.  §  (1)  bekezdésének  a) pontjába  foglalt  „1993.  március  1-jétől  tíz  éven  belül,” szövegrész  ellen élt alkotmányjogi panasszal.  Az  indítványra okot  adó  konkrét  esetben,  a Fővárosi  Munkaügyi  Bíróság  a 32.M.2365/2006/6.   számú  határozattal  jogerősen   befejezett ügyben a Tny. említett rendelkezésére alapítottan utasította el az  indítványozó  keresetét. A perben az indítványozó  annak  a társadalombiztosítási határozatnak a bírósági  felülvizsgálatát kérte, amely özvegyi nyugdíj feléledése iránti, 2006. január 6- án  előterjesztett  igényét elutasította.  Az  indítványozó  az igényt   az   1993.  január  17-én  elhunyt  házastársa   jogán terjesztette elő.    Az   indítványozó  szerint  sérti  az  Alkotmány  2.  §  (1) bekezdésében  meghatározott  jogállamiságot,  hogy  az  özvegyi nyugdíj     feléledésére    meghatározott    időtartamot     „a társadalombiztosításról   szóló   1975.   évi    II.    törvény módosításáról és kiegészítéséről” szóló 1993. évi VIII. törvény (a továbbiakban: Tm.) 19. §-a – házastársának halálát követően, 1993.    március   1-i   hatállyal   –   úgy   módosította    a társadalombiztosításról  szóló  1975.  évi   II.   törvény   (a továbbiakban: T.) 60. § (2) bekezdését, hogy tizenöt évről  tíz évre  csökkentette az özvegyi nyugdíj feléledésére nyitva  álló határidőt. Ezt a rendelkezést a T. helyébe lépő Tny. 53. §  (1) bekezdése  tartalmi változás nélkül vette át, és a rendelkezést a bírósági eljárásban az indítványozó ügyében is alkalmazták.  Az indítványozó szerint az időtartam módosításakor a jogalkotó nem  volt  tekintettel azon személyek várományára,  akik  1993. március  1.  napja  előtt özvegyültek meg, azonban  saját  jogú öregségi nyugdíjra csak 2003. március 1. napja – azaz több mint tíz, de kevesebb, mint tizenöt év – után szerezhettek jogot.  A kifogásolt szövegrész megsemmisítése mellett az indítványozó kérte,  hogy az Alkotmánybíróság mondja ki: az alkotmányellenes jogszabály a konkrét ügyben nem alkalmazható.                               II.  1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései:   „2.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam.  (…)   13.  § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”  2. A Tny. kifogásolt rendelkezése:   „53.  §  (1)  Feléled az özvegyi nyugdíja  annak,  akinek  az özvegyi  nyugdíja  nem házasságkötés miatt  szűnt  meg,  ha  az özvegyi nyugdíjra jogosító feltételek valamelyike   a)  a házastárs 1993. március 1-je előtt bekövetkezett halála esetén 1993. március 1-jétől tíz éven belül,   b)  a  házastárs  1993. február 28-át követően  bekövetkezett halála  esetén az özvegyi nyugdíj megszűnését követő  tíz  éven belül bekövetkezik.   (2)  Az  (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben a feléledési idő   nem  haladhatja  meg  az  özvegyi  nyugdíj  megállapítása időpontjában irányadó tizenöt évet.”      3.  A T. 1993. március 1-je előtt hatályban volt szabályai szerint:   „60. § (1) Állandó özvegyi nyugdíjra az egyéb feltételek  (T. 59. §) mellett az jogosult, aki házastársa halálakor  a) a hatvanadik, nő az ötvenötödik életévét betöltötte, vagy  b) rokkant, vagy   c)  házastársa  jogán  legalább  két  árvaellátásra  jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik.   (2) Állandó özvegyi nyugdíj jár akkor is, ha az erre jogosító feltételek valamelyike a házastárs halálától számított  tizenöt éven belül bekövetkezik.  (…)      68. § (1) Feléled az özvegyi nyugdíjra jogosultsága annak, akinek  az özvegyi nyugdíja nem házasságkötés miatt szűnt  meg, ha  az  özvegyi  nyugdíjra jogosító feltételek  valamelyike  az vzvegyi  nyugdíj  megszűnésétől számított  tizenöt  éven  belül bekövetkezik.”                              III.  Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.    1.   Az   indítványozó  2006.  április   7-én   fordult   az Alkotmánybírósághoz,     a     Nyugdíjfolyósító     Igazgatóság igazgatójának   2006.  március  21-én  kelt,  özvegyi   nyugdíj feléledése  iránti  igényt  elutasító  másodfokú  határozatával összefüggésben. Az Alkotmánybíróság főtitkárának tájékoztatását követően, 2006. október 10-én alkotmányjogi panaszát a Tny.-nek a  Fővárosi  Munkaügyi Bíróság 32.M.2365/2006/6.  számú,  2006. augusztus 31-én kelt határozatával jogerősen befejezett  ügyben alkalmazott  53.  § (1) bekezdésének a) pontjával  kapcsolatban tartotta  fenn.  Erre  tekintettel az alkotmányjogi  panasz  az Alkotmánybíróságról   szóló  1989.  évi   XXXII.   törvény   (a továbbiakban:  Abtv.)  48.  §  (2)  bekezdésében  meghatározott határidőn belül érkezett az Alkotmánybíróságra.   2. Az Alkotmánybíróság korábbi határozatában már vizsgálta  a Tny.  53.  §  (1)  és  (2)  bekezdésének  alkotmányosságát   az Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésével  összefüggésben.  Ezért  az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy az indítvány ítélt dologra irányul-e. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről   szóló,  módosított  és  egységes   szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 31. § c)  pontja  szerint, ha az indítvány az Alkotmánybíróság  által érdemben   már   elbírált   jogszabállyal   azonos   jogszabály (jogszabályi  rendelkezés)  felülvizsgálatára  irányul,  és  az indítványozó  az  Alkotmánynak  ugyanarra  a  §-ára,  illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani („ítélt  dolog”), az Alkotmánybíróság az eljárást  megszünteti. Amennyiben   azonban   az  újabb  indítványt   más   okból,   a rendelkezésnek   más  alkotmányossági  összefüggésére   történő hivatkozással,  vagy tartalmilag más rendelkezés megjelölésével terjesztik  elő, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány  érdemi vizsgálatába   bocsátkozik.   Az  elbírálásnál   értelemszerűen felhasználja mindazokat az érveket és megállapításokat, amelyek a  tartalmi összefüggésbe hozható korábbi döntésénél  irányadók voltak (652/B/1997. AB határozat, ABH 1997, 752, 754–755.).   A  966/B/1997.  AB  határozatban (a  továbbiakban:  Abh.)  az Alkotmánybíróság   az   Alkotmány   2.   §   (1)   bekezdésével összefüggésben azt vizsgálta, hogy sérül-e a jogállamiság  elve azáltal, hogy a jogalkotó csak meghatározott időtartamon  belül ismeri el az özvegyi nyugdíj-jogosultság feléledését (ABH 2001, 959,  962.); a határozat az özvegyi nyugdíj feléledésére nyitva álló  határidő  módosításának alkotmányosságát  nem  vizsgálta. Mivel  tehát  jelen esetben az indítványozó az Abh.-tól  eltérő alkotmányjogi összefüggésre alapozva állítja az Alkotmány 2.  § (1) bekezdésének sérelmét, a kérdés nem minősül ítélt dolognak, így az Alkotmánybíróság az eljárást érdemben folytatta le.   3.  A  Tny. 53. §-a az özvegyi nyugdíj feléledésének  számos, egymástól elkülönülő esetét tartalmazza, részben attól függően, hogy  az  özvegyi  nyugdíj milyen okból szűnt meg.  Azoknak  az eseteknek  egy  részében, amelyekben  az  özvegyi  nyugdíj  nem házasságkötés  miatt szűnt meg, az özvegyi  nyugdíj  feléledése két tényezőnek a függvénye: a házastárs halálának az időpontja, valamint  az  az  időtartam, amely a  házastárs  halála  és  az özvegyi  nyugdíj-jogosultság feltételeinek  teljesítése  között telik  el. Ez az időtartam 1993. március 1-je előtt tizenöt  év volt  a  T. 60. § (2) bekezdése alapján. A Tm. 19. §-a  ezt  az időtartamot (a hatálybalépéstől, 1993. március 1-től számított) tíz évre módosította.   Az  Abh.  megállapította, hogy „az Alkotmány rendelkezéseiből nem  következik  az,  hogy az özvegység tényénél  fogva  minden magyar  állampolgárnak alanyi joga lenne özvegyi nyugdíjra.  Az özvegyi   nyugdíj  ugyanis  a  társadalombiztosítás   keretében biztosított  hozzátartozói nyugellátás, amely nem  azonosítható az  Alkotmány  70/E.  §  (1)  bekezdésében  szereplő  özvegység esetére  szóló, megélhetéshez szükséges ellátáshoz való joggal, hanem  annak  csupán  egyik lehetséges – a társadalombiztosítás rendszerében  megvalósuló – formája”  (ABH  2001,  959,  961.). Ebből  következően  a  jogalkotó széles  mérlegelési  jogkörrel rendelkezik   az   özvegyi   nyugdíj,   illetve   feléledésének szabályozása  során.  A jogalkotó mérlegelési  körébe  tartozik annak  meghatározása  is,  hogy hány  évben  állapítja  meg  az özvegyi nyugdíj feléledésére nyitva álló határidőt. Az, hogy  a Tny.  53 § (1) bekezdése a feléledési idő tartamát tíz, és  nem tizenöt  évben  határozza  meg,  önmagában  nem  ellentétes  az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével. A Tny. alkotmányjogi panaszban támadott  szövegrészéből  a  feléledési  idő  csökkentésének  a módjára nem lehet következtetést levonni. A jelen alkotmányjogi panasz   elbírálásától  különálló,  ebben  a  hatáskörben   nem vizsgálható kérdés az átmeneti szabályok indítványban  állított teljes    hiányának   alkotmányossági   megítélése.    Minderre tekintettel   az  Alkotmánybíróság  az  alkotmányjogi   panaszt elutasította.    4.  Az  Alkotmánybíróság  –  hivatalból  eljárva  –  azt  is vizsgálta,  hogy  sérti-e az Alkotmány 13. §  (1)  bekezdésében meghatározott tulajdonhoz való jogot az, hogy a Tm.  19.  §-val bevezetett   módosítás  hatálya  azokra  is   kiterjedt,   akik házastársa a Tm. hatályba lépése előtt halt meg.  A társadalombiztosítási jogalkotást megítélő alkotmánybírósági gyakorlat  visszatérő  megállapítása,  hogy  a  szerzett  jogok megvonása   sérti   a   jogállamisághoz  szervesen   kapcsolódó jogbiztonság elvét [elsőként: 11/1991. (III. 29.) AB határozat, ABH  1991, 34, 35.] Az Alkotmány szerint a társadalombiztosítás az  ellátáshoz való jog megvalósításának egyik eszköze, azaz  a társadalombiztosításnak  a  szerzett  jogok   garantálását   az ellátáshoz  való  alkotmányos  jog megvalósítására  figyelemmel kell  biztosítania [26/1993. (II. 29.) AB határozat, ABH  1993, 196, 199.]. A  vásárolt  jog  az Alkotmánybíróság gyakorlatában  eleinte  a szerzett jog szinonimájaként szerepelt [pl. 26/1993. (II.  29.) AB   határozat,  ABH  1993,  196,  199.],  ami   szó   szerinti jelentésében   is   arra   utal,   hogy   a   járulékfizetéssel ellentételezett   szolgáltatások  állnak  alkotmányos   védelem alatt.   Ugyanekkor   e   határozataiban  az   Alkotmánybíróság hangsúlyozta,  hogy  a vegyes rendszerű társadalombiztosításban nem  választható élesen ketté a biztosítási és a  szolidaritási elem.  A „vásárolt jogra” azonban csak a biztosítással fedezett szolgáltatások esetében lehet sikerrel hivatkozni,  viszont  az elemek  keveredése  miatt nem dönthető el teljes  pontossággal, hogy melyik mögött áll ellenszolgáltatás, és melyik mögött  nem [ld. ABH 1993, 196, 198.].   A  szerzett  jog, mint általános kategória és a vásárolt  jog szinonim  fogalmaként  való  használata  akkor  változott  meg, amikor   az   Alkotmánybíróság  bevezette   a   tulajdonvédelem szempontjainak  alkalmazhatóságát a társadalombiztosítás  terén [43/1995.  (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188.]. E határozat rendelkező  részében az Alkotmánybíróság elvi  éllel  állapítja meg,  hogy  a  jogbiztonság, mint a jogállamiság leglényegesebb fogalmi  eleme  és a szerzett jogok védelmének  elvi  alapja  a szociális   rendszerek   stabilitása   szempontjából    különös jelentőségű.   E  megállapítás  alátámasztására   a   határozat indokolása  kifejtette, hogy „a szolgáltatásokat és a  hozzájuk fűződő várományokat nem lehet sem alkotmányosan megfelelő indok nélkül,  sem  pedig  egyik napról a másikra megváltoztatni.  Az átmenet nélküli változáshoz különös indok szükséges. A kötelező biztosítási  rendszer esetében a járulékok kötelező befizetése, vagyis   e  vagyonelvonás  fejében  a  biztosított  a  rendszer fokozottabb    stabilitását   várhatja    el    (…)    Mindazon társadalombiztosítási   szolgáltatások   esetében,    ahol    a biztosítási    elem   szerepet   játszik,   a    szolgáltatások csökkentésének   vagy   megszüntetésének   alkotmányossága    a tulajdonvédelem ismérvei szerint bírálandó el” (ABH 1995,  188, 193-195.).   A   határozat  hozzátette,  hogy  a   szolgáltatás megvonása  vagy  jogalapjának  kedvezőtlen  megváltoztatása  az alapjogi sérelem ismérvei szerint bírálható el (ABH 1995,  188, 196.).  Azokban  az esetekben tehát, amelyekben  a  biztosítási elemnek van szerepe, a tulajdonvédelem alapján, azokban  pedig, ahol  a  biztosítási  elemnek  nincs  szerepe,  a  jogbiztonság alapján kell megítélni a szociális ellátásokba való beavatkozás alkotmányosságát.   Az Alkotmánybíróság ezeket az alkotmányossági követelményeket következetesen   érvényesítette   minden   olyan    jogszabályi rendelkezés  alkotmányosságának elbírálása során, amikor  az  a kötelező  társadalombiztosítás alapján járó valamely  ellátásra való  jogosultságot rövid határidővel megvont vagy  korlátozott [Pl.  52/1995.  (IX. 15.) AB határozat, ABH  1995,  230,  233.; 56/1995.  (IX.  15.)  AB határozat, ABH  1995,  260,  265–267.; 5/1998. (III. 1.) AB határozat, ABH 1998, 82, 84.].     Az   Alkotmánybíróság   gyakorlatában   a   tulajdonvédelem szempontjából  nincs különbség a saját jogú és a  hozzátartozói nyugdíjak   között.   Az  5/1998.  (III.   1.)   AB   határozat megállapította,  hogy „az özvegyi nyugdíj, a szülői  nyugdíj  – tehát   a   társadalombiztosítási  igény   –   tekintetében   a tulajdonvédelem szempontjából a jogszerző biztosítottal  azonos jogállású a biztosított hozzátartozója. A továbbiakban,  amikor a  biztosítottat megillető tulajdonvédelemről beszélünk ezen az özvegyet és a szülőt megillető tulajdonvédelmet is értjük” (ABH 1998, 82, 86.).   Az  Alkotmánybíróság az özvegyi nyugdíj  feléledésének  egyes szabályait   eddig   is  várományra  vonatkozó   rendelkezésnek tekintette:  a  már  hivatkozott  Abh.  értelmében  az  özvegyi nyugdíj feléledésének lehetősége a szolgáltatásra irányuló  jog megnyíltához  közel álló váromány beteljesedését szolgálja:  „a szolgáltatásra  irányuló jog ugyanis feltételhez  kötött,  s  a jogalkotó  azáltal,  hogy  a  házastárs  (élettárs)  elhunytát, illetve  az  özvegyi nyugdíj megszűnését követő tíz éven  belül elismeri a jog feléledését, egyfajta haladékot ad az özvegynek, ezzel biztosítva a váromány védelmét” (ABH 2001, 959, 962.).   Jelen  esetben  a  jogalkotó nem volt  tekintettel  megfelelő átmeneti  rendelkezés alkotásával azokra,  akiknek  jogszerzése már   folyamatban   volt  a  tizenöt  évre  vonatkozó   szabály kedvezőtlen,  az  özvegyekre nézve hátrányos  módosításakor.  A jogalkotó   semmilyen,   az  érintett   özvegyek   várományának védelmére  vonatkozó  szabályt  nem  alkotott,  és  az  átmenet nélküli  módosításnak a jelen esetben nincs különös indoka.  Az átmeneti  rendelkezéseknek  olyan  garanciális  elemet  kellett volna   tartalmazniuk,  amely  biztosítja  az  özvegyi  nyugdíj feléledését azon özvegyek számára, akik várománya a  Tm.  által bevezetett módosítást megelőzően keletkezett.   Az  özvegyi  nyugdíj nyugellátás. Az a feltételezés,  hogy  a házastárs  halálakor hatályban lévő szabályok szerint számíthat az özvegy további, nem sajátjogú nyugellátásra, hatással van az özvegy  egzisztenciális  döntéseire.  A  Tm.  által  bevezetett módosítás   a   korábbi  rendszerrel  szemben  olyan   jelentős változás,   amely  az  özvegy  megélhetésére  kiható   jogokat, várományokat érint.   Az  Abtv. 49. § (1) bekezdése szerint, ha az Alkotmánybíróság hivatalból  vagy bárki indítványára azt állapítja meg,  hogy  a jogalkotó   szerv   a  jogszabályi  felhatalmazásból   származó jogalkotói      feladatát     elmulasztotta,      és      ezzel alkotmányellenességet  idézett  elő,  a   mulasztást   elkövető szervet   –  határidő  megjelölésével  –  felhívja  feladatának teljesítésére. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogalkotó    szerv   jogalkotási   kötelezettségének    konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet – a jogi szabályozás  iránti  igény  – annak  nyomán  állott  elő,  hogy  az  állam  jogszabályi  úton beavatkozott   bizonyos   életviszonyokba,   és   ezáltal    az állampolgárok  egy  csoportját megfosztotta  alkotmányos  jogai érvényesítésének lehetőségétől [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH   1990,   83,   86.].   Az  Alkotmánybíróság   mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott  tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI.  10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], hanem akkor  is, ha  az  adott  szabályozási koncepción  belül  az  Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III.  31.)  AB  határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997.  (IV. 29.)  AB  határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V.  8.)  AB határozat, ABH 1998, 132, 138.].   Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány 13.  § (1)   bekezdését   sértő  alkotmányellenes   helyzetet   az   a törvényalkotói  mulasztás idézte elő, hogy a  Tny.  53.  §  (1) bekezdésének  szabályozása során nem biztosította azok  özvegyi nyugdíjra  vonatkozó várományát, akik jogviszonya a  Tm.  által bevezetett módosítást megelőzően keletkezett.   5.  Az Alkotmánybíróság a határozat Magyar Közlönyben történő közzétételét  a  mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására tekintettel rendelte el.                        Dr. Bihari Mihály                   az Alkotmánybíróság elnöke                                          Dr. Balogh Elemér         Dr. Bragyova András          alkotmánybíró                   alkotmánybíró                                          Dr. Holló András              Dr. Kiss László          alkotmánybíró                   alkotmánybíró                                          Dr. Kovács Péter         Dr. Kukorelli István          alkotmánybíró                   alkotmánybíró                                          Dr. Lenkovics Barnabás       Dr. Lévay Miklós          alkotmánybíró                   alkotmánybíró                                          Dr. Paczolay Péter       Dr. Trócsányi László          előadó alkotmánybíró            alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	37/2007. (VI. 12.)
Date of the decision: .	06/11/2007
.
.