Hungarian

Ügyszám: .	914/B/1990
Előadó alkotmánybíró: Sólyom László Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 24/1990. (XI. 8.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1990/115 .

A döntés kelte: Budapest, 10/30/1990 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:              A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! Az Alkotmánybíróság  a legfőbb ügyésznek a magánszemélyek jövedelemadójáról  szóló  1989.  évi  XLV.  törvénynek  a szakszervezeti   tagdíj    megkülönböztetett   helyzetére vonatkozó      rendelkezése       alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére benyújtott indítványa tárgyában meghozta a következő                       határozatot: Az Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy  a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló  1989. évi  XLV.  törvény  34.  § (1)   bekezdésének e ) pontja alkotmányellenes, ezért ezt a   rendelkezést    1990.   december    31-ei   hatállyal megsemmisíti. Ezt a határozatát az Alkotmánybíróság a Magyar Közlönyben közzéteszi.                         Indokolás                            I. A legfőbb  ügyész 1990.  július 18-án  kelt indítványában annak  megállapítását   kérte,  hogy   a   magánszemélyek jövedelemadójáról szóló  1989. évi  XLV.  törvény  34.  § (1)  bekezdésének   e )   pontja,   mely    az    adóalap megállapításakor az  összjövedelemből  levonható  tételek között felsorolja  az adóévben  a magánszemélytől  levont vagy   általa    befizetett   szakszervezeti    tagdíjat, ellentétes az  Alkotmány 4. §-ával, melynek értelmében: A szakszervezetek és  más érdekképviseleti szervek védik és képviselik a  munkavállalók, a  szövetkezeti tagok  és  a vállalkozók  érdekeit.   Az  indítványozó   szerint  ezen alkotmányi  rendelkezés  értelmében  az  érdekképviseleti szervek    egymás     közötti     viszonyában     kiemelt érdekképviseleti  szerv  jelenleg  nincs,  ezért  adójogi szempontból sem  lehet  az  Alkotmány  megsértése  nélkül közöttük  olyan   különbséget  tenni,   amely  az   egyik érdekképviseleti szerv  tagjának a  - többieket  meg  nem illető - anyagi előnyt biztosít.                            II. Az Alkotmánybíróság  az  ügyben  álláspontja  kifejtésére kérte fel  a pénzügymi nisztert, a Magyar Szakszervezetek Országos   Szövetségének    elnökét   és    a   Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának elnökét. 1. A  Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára felhívta a figyelmet arra, hogy a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989.  évi  XLV.  törvény  1.  számú  mellékletének III/4. pontja  a költségelszámolást  alkalmazó személyek, valamint az  e törvény  hatálya alá  tartozó  vállalkozók részére  lehetővé   teszi  az   érdekképviseleti  szervek fenntartásához nyújtott hozzájárulás és tagdíj összegének költségkénti  elszámolását,   ami  az   adóalapnak   ezen összeggel való  csökkentését jelenti. Véleménye szerint a kifogásolt  rendelkezés  megsemmisítése  éppen  az  olyan szakszervezeti tagok vonatkozásában lenne diszkriminatív, akiknek csak  munkaviszonyból  származó  jövedelmük  van, hiszen az ilyen magánszemélyek semmilyen érdekképviseleti szerv fenntartásához  történő hozzájárulásuk  elszámolása tekintetében nem élvezhetnének kedvezményt. 2. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége elnökének álláspontja    szerint     a    szakszervezeti     tagdíj adómentességének  az   Alkotmány  4.   §-a  alapján  való támadása   téves,    mert   a    szakszervezeti    tagdíj adómentességének ügye  nem alkotmányjogi  kérdés, hanem a szuverén adóztató  állam erre feljogosított szerve szabad döntésének tárgya.  Abban a törvényalkotónak az a döntése fejeződik ki,  hogy a  szakszervezetek  szerveződését  és működését    a    tagjaik    által    fizetendő    tagdíj adómentességével is  elősegíti.  A  tagdíj  adómentessége egyben az  adójogszabályok által  más esetekben  elismert célt is  szolgált, mivel  a tagdíjakból  képződő összeg a szakszervezeti   alapszervezeteknél   maradva   szociális segélyezési  és  egyéb  jóléti,  kulturális  stb.  kiadás forrása volt.  E vélemény utalt arra, hogy a vállalkozási nyereségadóról szóló  1988. évi  IX.  törvény  7.  §-ának (1)   bekezdése  alapján mind a munkáltatók, mind pedig a vállalkozók  érdekképviseleti  szervei  részére  fizetett tagdíj  és   fenntartási  költség  szintén  adómentes.  E szervek   esetében   tehát   a   jogalkotó   pusztán   az önszerveződést minősítette kedvezményre jogosítónak. 3. A  Független  Szakszervezetek  Demokratikus  Ligájának véleménye  szerint   a  munka   világában  a  felek  jogi értelemben    vett     egyenlőségén     túl     valóságos esélyegyenlőségük  megteremtésére   is  szükség   van.  A gyengébb,        megosztottabb,        kiszolgáltatottabb munkavállalókat  olyan   helyzetbe   kell   hozni,   hogy szerződőképes szociális  partnerekké  válhassanak.  Ezért fontos  közérdek,   hogy  a   munkavállalók  szervezettek legyenek.  Ezzel   szemben  a   szakszervezeti   tagdíjak adómentességének megszüntetése figyelemmel a folyamatosan romló szociális  körülményekre  is  a  nehéz  körülmények között  szerveződő   és  dolgozó   új   szakszervezeteket hátrányos helyzetbe hozná. 4.  Az  Alkotmánybírósághoz  eljuttatott  véleményében  a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára kifejti, hogy  a   bérből  és   fizetésből  élő   munkavállalók  a társadalom      legkiszolgáltatottabbjai,       s       e kiszolgáltatottság  ellen   szerveződnek   szakszervezeti csoportokba, hogy  így biztosítsanak maguknak garanciákat és jogvé  delmet. Megítélése  szerint a jogi személyek, a magánvállalkozók  érdekképviseleti   szervezetei   és   a munkavállalók szakszervezeti tagdíjai adójogi szempontból azonos  vagy  hasonló  elbírálás  alá  esnek,  ezért  nem kifogásolható a  szakszervezeti tagdíjak adómentességének megállapítása.                           III. Az   Alkotmánybíróság    a   beérkezett    észrevételeket tájékoztatásul   megküldte    az   indítványozó   legfőbb ügyésznek és  egyidejűleg kérte nyilatkozatát arról, hogy tekintettel  a   magánszemélyek  jövedelemadójáról  szóló 1989. évi  XLV. törvény  1.  számú  mellékletének  III/4. pontjában és  a vállalkozási  nyereségadóról szóló  1988. évi IX.  tör vény  7. §-ának  (1)  bekezdésében   foglalt kedvezményekre,  mely  érdekképviseleti  szervekre  nézve látja fennállni a szakszervezetek és az érdekképviseletek közötti alkotmányellenes megkülönböztetést. A  legfőbb   ügyész   válaszában   kifejtette,   hogy   a munkavállalók      érdekképviseletét      jelenleg      a szakszervezetek, a  munkástanácsok és a nem szakszervezet elnevezésű,  társadalmi   szervezetként  bejegyzett   más munkavállalói érdekképviseleti szervezetek ( pl. a Magyar Bírói Egyesület,  az Ügyészek  Országos Egyesülete stb. ) látják el.  Közülük az 1989. évi XLV. törvény 34.  §  (1) bekezdés e )  pontja az  adóalap megállapításánál  csak a szakszervezeteknek  fizetett   tagdíj   levonását   teszi lehetővé.  Ez   a   rendelkezés   véleménye   szerint   a munkaviszonyban álló  és más  jövedelemmel nem rendelkező magánszemélyek  esetében   a  munkavállalói  érdekvédelmi szervezetek    között    alkotmánysértő    diszkriminatív megkülönböztetést tesz.                            IV. Az Alkotmánybíróság  1990. október  30-án tartott  teljes ülésén részt  vett és  felszólalt az indítványozó legfőbb ügyész,   illetve   a   Pénzügyminisztérium,   a   Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége, valamint a Független Szakszervezetek     Demokratikus     Ligája     meghívott képviselője.                            V. 1.  Az   Alkotmánybíróság  az  indítványozó  nyilatkozata alapján azt  vizsgálta,  hogy  a  kifogásolt  rendelkezés megvalósítja-e a  munkavállalói érdekképviseletet  ellátó szervezetek   megkülönböztetését    és   ha   igen,   ezt alkotmányos indokok  alátámasztják-e. Az Alkotmánybíróság abból indult  ki, az  Alkotmány 4.  §- ában  szabályozott munkavállalói    érdekképviseletet    jelenleg    részben szakszervezetek,   részben    pedig   más    elnevezéssel ( munkástanács,  egylet   stb. )  bejegyzett   és  működő társadalmi szervezetek látnak el. 2. Az  Alkotmány 70/A.  § (1)  bekezdése   értelmében   a Magyar  Köztársaság  biztosítja  a  területén  tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely  megkülönböztetés nélkül.  Ugyanakkor az Alkotmánybíróság a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi  XLV.   törvény  34. §  (3) bekezdés a ) és b ) pontjában foglalt rendelkezések megsemmisítésére irányuló kérelem  elutasításáról  szóló  9/1990.  ( IV.  25. )  AB határozatában ( MK.  36. szám )  megállapította, hogy  az adóztatás  szempontjából  a  diszkrimináció  tilalma  nem jelenti azt, hogy minden megkülönböztetés tilos. Megengedett   megkülönböztetés   alapja   lehet,   ha   a magánszemély jövedelméből  közösségi célokra fordít. Ezen az alapon  az Alkotmánynak  megfelelően teszi lehetővé az 1989. évi  XLV. törvény 34.  §  (1) bekezdésének a ), b ) és   d )    pontja    az    alapítvány,    a    közérdekű kötelezettségvállalás,  illetve   a  településfejlesztési hozzájárulás  céljára   fordított  összeg   levonását  az összjövedelemből. A  szakszervezeti tagság is lehet olyan közösségi   cél,    amely    indokolhatja    a    pozitív diszkriminációt. A  szakszervezetek ugyanis  az Alkotmány 70/C. §-ában  foglalt gazdasági érdekek védelme, valamint a  sztrájkjog   gyakorlása  terén   kitüntetett  szerepet játszanak.  E   funkciójuk  közvetlenül   kapcsolódik  az Alkotmány preambulumában  szereplő szociális piacgazdaság megvalósításához.  Ennyiben  a  szakszervezetek  léte  és működése a  tagok magánérdekein  túlmutató közérdeket  is szolgál. Ez  a körülmény  indokolhatja  a  szakszervezeti tagdíjak adójogi szempontból megkülönböztetett kezelését. 3.   Ugyanakkor    az   Alkotmánybíróság   az   Alkotmány 70/A. §-ának értelmezéséről  szóló 21/1990.  ( X. 4. ) AB határozatban ( MK.  98. szám )  kimondta, hogy  ha  adott szabályozási   koncepción    belül   eltérő   szabályozás vonatkozik  valamely  csoportra,  ez  a  megkülönböztetés tilalmába ütközik,  kivéve ha  az eltérésnek  kellő súlyú alkotmányos indoka van. A munkavállalók szakszervezeteken kívüli  szervezetei   ( pl.  a   munkástanácsok )  eltérő szabályozásának   -   a   kedvezmény   hiányának   -   az Alkotmánybíróság  megítélése  szerint  nincs  alkotmányos indoka, így az sérti az Alkotmány 70/A. §-át. 4. Az  alkotmánysértés kiküszöbölése a jogalkotó részéről történhetne az  adókedvezménynek valamennyi munkavállalói érdekképviseleti szervezetre  való  kiterjesztésével.  Az Alkotmánybíróság  azonban   nem  rendelkezvén   jogalkotó hatáskörrel csak  oly  módon  tudja  az  alkotmányellenes állapotot    megszüntetni,     hogy    megsemmisíti     a szakszervezetek     önmagában      nem     alkotmánysértő kedvezményezését is. 5.  Tekintettel   arra,  hogy   a   megsemmisítés   olyan rendelkezésre   vonatkozik,   amely   a   kedvezményezett szervezetek tekintetében  nem  alkotmánysértő,  hanem  az alkotmányellenesség     a     különböző     munkavállalói érdekképviseleti     szervek     közötti     indokolatlan különbségtételben nyilvánul  meg, az  Alkotmánybíróság az 1989.   évi    XXXII.  törvény  43.  §  (4)  bekezdésének alkalmazásával azt  1990. december  31-i hatállyal mondta ki, mert  ez a  határidő lehetővé  teszi  a  jogbiztonság fenntartását, és  megfelelő időt  biztosít  a  kérdés  új szabályozásához.                     Dr. Sólyom László                   előadó alkotmánybíró                az Alkotmánybíróság elnöke        Dr. Ádám Antal              Dr. Herczegh Géza         alkotmánybíró                alkotmánybíró        Dr. Kilényi Géza            Dr. Lábady Tamás         alkotmánybíró                alkotmánybíró        Dr. Schmidt Péter           Dr. Szabó András          alkotmánybíró              alkotmánybíró        Dr. Tersztyánszky Ödön      Dr. Vörös Imre            alkotmánybíró            alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	24/1990. (XI. 8.)
Date of the decision: .	10/30/1990
.
.