Hungarian

Ügyszám: .	327/B/1992
Előadó alkotmánybíró: Vörös Imre Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 327/B/1992. AB határozat .

ABH oldalszáma: 1995/604 .

A döntés kelte: Budapest, 02/27/1995 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az    Alkotmánybíróság    jogszabály    alkotmányellenessége megállapítására   és   megsemmisítésére   irányuló   eljárás tárgyában meghozta a következő                        határozatot : Az Alkotmánybíróság  a szövetkezetekről  szóló 1992.  évi I. törvény 65.  §-a és  a szövetkezetekről  szóló 1992.  évi I. törvény hatálybalépéséről  és az átmeneti szabályokról szóló 1992.  évi   II.  törvény  55.  §-a  alkotmányellenességének megállapítására és  megsemmisítésére irányuló  indítványokat elutasítja. Az Alkotmánybíróság  a szövetkezetekről  szóló 1992.  évi I. törvény  65.   §  (1)  bekezdése  "a  fegyelmi  felelősségre vonatkozó szabályok  kivételével" szövegrésze vonatkozásában az eljárást megszünteti.                          Indokolás                              I. 1.   Az indítványok  szerint a  szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény ( a továbbiakban Ámt. ) azáltal, hogy  az  55.  §  rendelkezése  alapján  a  hatályba  lépése napjával, azaz  1992. január  20-ával a szövetkezet és tagja közötti,     korábbi     jogszabályok     szerint     kötött munkamegállapodásokat átalakítja  a  szövetkezetekről  szóló 1992. évi  I. törvény  ( a  továbbiakban  Sztv.  )  65.  §-a szerinti munkaszerződéssé,  a felek  akaratától  függetlenül munkaszerződést hoz létre, mely a szerződéskötés Ptk.-ban és a   Munka   Törvénykönyvében   megfogalmazott   szabadságába ütközik. 2.   A munkamegállapodásoknak  az Ámt. hatályba léptetésével egyidejűleg  munkaszerződéssé   történő  átalakítása   sérti továbbá az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében megfogalmazott munka és  a foglalkozás  szabad megválasztásához való jogot. Ugyanis  a   dolgozó   nem   szabad   elhatározásából   dönt munkájáról, jövőjéről,  nem saját akaratelhatározása alapján és az  új alapszabály elfogadása után felálló munkaszervezet ismeretében alakítja  át -  a szövetkezettel egyetértésben - korábbi munkamegállapodását munkaszerződéssé. 3.   Az  azonnali  hatállyal  történt  átalakítás  sérti  az Alkotmány  70/E.   §  (1)   bekezdésébe  foglalt   szociális ellátáshoz  való  jogot  is.  Eme  alapjog  sérelme  azáltal valósul meg,  hogy bár  az Ámt.  a  jogviszonyokat  azonnali hatállyal munkaszerződéssé alakítja át, egyes olyan korábbi, szövetkezetekre  vonatkozó   jogszabályokat  tart  hatályban átmenetileg (  Ámt. 2.  § (2) ,  (3) bekezdések ) , melyek a foglalkoztatás  szüneteltetését   lehetővé  teszik.   Míg  a foglalkoztatás szünetelésének  idejére a korábbi szabályozás szerint a  szövetkezeti  tag  munkavállalóként  munkanélküli ellátásban  részesült,   az  új  szabályozás  szerint,  mint munkaviszonyban álló  számára  -  a  még  hatályban  tartott jogszabályok alapján  elrendelt szüneteltetés  idejére  -  a munkaügyi  központ  munkanélküli  járadékot  nem  fizet.  Az indítványozó jogértelemzése szerint a munkavállaló tag tehát sem munkabért, sem járadékot nem kap, így ellátatlan marad. 4.   Egy indítványozó  szerint a  szövetkezetek  önállóságát elismerő alkotmányos tételt [ 12. § (1) bekezdés ] sérti az, hogy a  Szvt. 65.  §-a szerint  a  szövetkezet  és  a  tagja közötti  munkavégzésre   irányuló  jogviszonyokra   a  Munka Törvénykönyvéről  szóló   1992.  évi   XXII.  törvényt  (  a továbbiakban  :     Munka   Törvénykönyve   )   a   fegyelmi felelősségre   vonatkozó    szabályok    kivételével    kell alkalmazni. A  szövetkezetnél  dolgozó  tagokkal  szemben  a munkáltatónak így  nincs módja  fegyelmi intézkedést  tenni, ezért az  Szvt.  65.  §-a  a  munkavállalótagot  egyoldalúan megvédi munkáltatójának fegyelmi intézkedései ellen.                             II. 1.   A Szvt.  eredeti 65.  § (1)  bekezdése szerint  :    "A szövetkezet és a tagja között létrejött munkaviszony jellegű jogviszonyra  a   Munka  Törvénykönyve   -  a   felelősségre vonatkozó    szabályok     kivételével,    a    szövetkezeti önkormányzati szabályzat és az ezeknek megfelelően megkötött szerződések az irányadók. " A 65. § (2) bekezdése értelmében a  szövetkezet   alkalmazottainak  munkaviszonyára  a  Munka Törvénykönyvét kell alkalmazni. 2.   Az  1994.   május  7-én   hatályba  lépett,   az  Szvt. módosításáról szóló 1994. évi XLIV. törvény ( a továbbiakban Szvtm. )  9.  §-a  az  Szvt.  korábbi  65.  §-a  helyére  az indítvány által  felülvizsgálni kért  korábbi rendelkezéssel ( az  alkotmányossági probléma szempontjából ) azonos alábbi rendelkezést léptette  :   "A szövetkezet  és  tagja  között létrejött  munkaviszony  jellegű  jogviszonyra,  valamint  a szövetkezet   alkalmazottainak   munkaviszonyára   a   Munka Törvénykönyvét kell alkalmazni. "      Az Ámt.  55. §-a  a következőképpen  rendelkezett :  "A szövetkezet és  tagja között  a korábbi jogszabályok alapján kötött munkamegállapodás  az Szvt.  65. §-ában meghatározott szerződéssé alakul  át. "  Az átalakulás  időpontja - eltérő rendelkezés hiányában  - 1992. január 20-a, az Ámt. hatályba lépésének napja volt. 3.   Az Alkotmánybíróság  jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására  irányuló eljárásban hatályban lévő jogszabályok vizsgálatára  szorítkozik.  Ez  alól  állandóan követett  gyakorlata  szerint  akkor  tesz  kivételt,  ha  a jogszabály   vizsgálatára   bírói   kezdeményezés,   illetve alkotmányjogi panasz keretében kerül sor.      Az indítványozók  egyike, a  Kecskeméti Városi  Bíróság bírája a  per tárgyalásának  egyidejű felfüggesztése mellett kezdeményezte az Ámt. 55. §-a és az Szvt. 65. § (1) bekezdés felülvizsgálatát.  Az   Alkotmánybíróság  azonban   emellett tekintettel volt  arra is,  hogy az  Szvt.-nek az Szvtm.-mel megállapított új  szabálya a  korábbival  -  az  indítványok által felvetett  alkotmányossági  probléma  szempontjából  - azonos rendelkezést  tartalmaz, valamint arra is, hogy a 65. § (1)  bekezdésének alkotmányellenességét  az Ámt.  55. §-án keresztül állították  az indítványozók.  Ezt  a  jogszabályi rendelkezést azonban nem érte módosítás. Az Alkotmánybíróság a fentiek miatt az Szvt. új 65. §-a vonatkozásában folytatta le az alkotmányossági vizsgálatot. 4.   Az    Alkotmánynak     az    indítványokkal    érintett rendelkezései a következők : A 70/B.  § (1)  bekezdése szerint  "A Magyar  Köztársaságban mindenkinek joga  van a  munkához, a  munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.  " A  70/E. § (1) bekezdése alapján "A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz;  öregség,  betegség,  rokkantság,  árvaság  és önhibájukon kívül  bekövetkezett  munkanélküliség  esetén  a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. " Annak ellenére,  hogy az  Alkotmány kifejezetten  nem szól a szerződési szabadságról,  az Alkotmánybíróság  a  szerződési szabadságot több  határozatában  [  432/B/1992.  ,  32/1991. (  VI.  6.  )  AB  határozat,  43/1991.  (  VII.  12.  )  AB határozat ]  az Alkotmány  által védett  olyan jognak  fogta fel, melynek garanciáit a Ptk. tartalmazza.                             III.      Az  Alkotmánybíróság   az  indítványokat   nem  találta megalapozottnak. 1.   Az  Alkotmánybíróság   nem  találta  megalapozottnak  a szerződési  szabadság   sérelmére  alapított   indítványozói érveléseket. 1.1. A  szerződési   szabadság  a  klasszikus  polgári  jogi értelemben a szerződés megkötése vagy meg nem kötése közötti választásban, a  szerződő fél  kiválasztásának, a szerződési típus   megválasztásának    és    a    szerződés    tartalma meghatározásának a  szabadságát  jelenti.  Olyan  intézmény, mely  meghatározott  közgazdasági  teória  terméke,  konkrét megjelenési formája  az állami  beavatkozás terjedelmétől és intenzitásától függ. 1.2. Az Alkotmány  nem nevesít  szerződési  szabadság  néven alkotmányos tételként  alapvető jogot.  Az  Alkotmánybíróság felfogásában  a  szerződési  szabadság  az  alkotmány  által védett jog, melynek garanciáit a Ptk. tartalmazza [ 32/1991. ( VI.  6. ) AB határozat ABH 1991, 153; 432/B/1992 ABH 1992, 608. ]  Abból a  tényből, hogy  sem  az  Alkotmány,  sem  az Alkotmánybíróság nem  ismeri  el  a  szerződési  szabadságot alapvető jogként  vagy állampolgári  jogként, következik az, hogy a szerződési szabadságra nem vonatkozik az Alkotmány 8. § (2)  bekezdésébe foglalt, alapvető jogok lényeges tartalma korlátozására vonatkozó  tilalom. Következik  továbbá az is, hogy,  bár  az  Alkotmánybíróság  a  szerződési  szabadságot önálló alkotmányos  jognak fogja  fel és  ezáltal védelemben részesíti, ez  a védelem  más, az Alkotmány által nevesített alapvető jogokon,  alkotmányos intézményeken  keresztül  jut érvényre.  Közvetlenül   a  szerződési   szabadságra,   mint alkotmányos jogra,  az alapvető  jogok megsértéséhez hasonló alkotmánysérelem azonban nem alapozható.      Alkotmánysértés  megállapításához   az  kell,   hogy  a szerződési szabadsággal  ( mint  absztrakt joggal  )  szoros kapcsolatban álló,  a  szerződési  szabadságot  megvalósító, magában foglaló  alapvető  jog  vagy  alkotmányos  intézmény sérelme  is   megvalósuljon.  A  szerződési  szabadságnak  a említettnél enyhébb  korlátozása közvetlen  alkotmánysértést általában nem alapoz meg.      Ezen alapvető  jogok, államcélok,  alkotmányos  értékek sem biztosítanak  azonban az Alkotmányon nyugvó alanyi jogot a jogintézmények szabályozásának változatlanságához. 1.3. A munkaviszony  létesítésére  irányuló  szerződés  -  a munkaszerződés   -    létrehozása   kapcsán   a   szerződési szabadságnak (  mint jogági  fogalomnak  )  a  polgári  jogi jogviszonyok  testére   szabott,  1.1.   pontban   felsorolt alkotóelemei  eltérően   érvényesülnek.  Mind   a   korábban hatályban  volt   Munka  Törvénykönyve   (  1967.   évi  II. törvény ),  mind az  azóta hatályba  lépett új kódex ( 1992. évi XXII.  törvény  )  a  munkajogot,  mint  önálló  jogágat szabályozza és definiálja. A Ptk. szabályainak alkalmazására joghézag  esetén   is  legfeljebb   "analogia  legis"  útján kerülhet sor.      A munkaviszony  jogi szabályozása  döntően kogens  vagy legalábbis  relatíve   kogens  jogszabályi  rendelkezésekkel történik.  A  szerződő  partner  kiválasztásának  szabadsága csaknem teljes,  korlátozást a kötelező képesítési előírások jelenthetnek.  A   szerződés   típusának   kiválasztása   és tartalmának  meghatározása   során   a   munkáltató   és   a munkavállaló szerződéskötési  szabadságának terjedelme jóval szűkebb, az  állami beavatkozás köre a jogviszony jellegéből adódóan sokkal  tágabb, mint  a  polgári  jogi  jogviszonyok kialakítása során.  A kogens  szabályok a  felek  akaratától függetlenül a  szerződés részei, a relatíve kogens szabályok pedig akkor  nem válnak a szerződés részeivé, ha helyettük a felek a munkavállalóra nézve kedvezőbb szabályokban egyeznek meg. 1.4. A   munkaviszonyok    jogi   szabályozásának    konkrét meghatározása, a  szabályozás módosítása  ( amennyiben az az Alkotmányban    foglalt    alapvető    alkotmányos    jogok, szabadságok,   intézmények   sérelme   nélkül   történik   ) széleskörű társadalmi  egyeztetést igénylő gazdaságpolitikai döntés, mikéntje  a jogalkotói mérlegelés körébe tartozik. A már    fennálló    szerződések    tartalmának    jogszabályi megváltoztatása   kétségtelenül   erősebb   korlátozása   az abszrakt értelemben  felfogott szerződési  szabadságnak és a munkaviszonyok  szabályozása   során  is   olyan   kivételes eszköznek tekintendő, mellyel csak fontos okból, kellő súlyú társadalmi -  gazdasági igény  kielégítése során lehet élni. Mindaddig azonban,  amíg a  - gazdaságpolitikailag egyébként semleges  -   Alkotmány  biztosította  alapvető  jogok  1.2. pontban említett  sérelme nem  valósul meg,  e gazdaság-  és társadalompolitikai       döntés(ek)       felülvizsgálatára alkotmánybírósági szinten nincs lehetőség. 1.5. Az Alkotmánybíróság  emellett a következők megjegyzését tartja fontosnak. 1.5.1.    A munkáltatóra  nézve hátrányos  azonnali  hatályú jogszabályi munkaszerződésmódosítás  nem ismeretlen a magyar joggyakorlatban.   Az   új,   1992-ben   megalkotott   Munka Törvénykönyve   a    hatályba   lépésekor    már    fennálló munkaviszonyokra   nézve    is   a    korábbinál   kedvezőbb szabadságfeltételeket biztosított,  mely  a  munkáltatóra  a korábbinál hátrányosabb feltételek alkalmazását jelenti. 1.5.2.    A     Munka     Törvénykönyve     hatályának     a munkamegállapodásokra való kiterjesztése elsősorban a munkát végző tag  tekintetében és az ő javára garanciális elemekkel bővítette a  jogviszonyt, egyebekben  annak  alapszerkezetét érintetlenül hagyta.  Ez utóbbi  megállapítás kialakításakor az Alkotmánybíróság az alábbiakra volt tekintettel :      Egyrészt a  termelő  típusú  szövetkezetek  és  tagjaik közötti munkamegállapodások az Szvt. hatályba lépése előtt a szövetkezeti tagsági  jogviszony keretén  belül ugyan,  de a más munkáltatókkal létesített munkaviszonyhoz hasonló, azzal szinte  azonos   jogviszonyt  hoztak   létre.  A   munkát  a szövetkezeti tag  meghatározott munkakörben  és munkahelyen, utasításra, rendszeres díjazás mellett végezte.      Másrészt a  korábbi szabályozás  szerint tehát a taggal kötött,  munkavégzésre   irányuló   megállapodás   során   a szövetkezeti tagok  döntő többsége gazdasági tevékenységét a szövetkezeten  belül,   a  szövetkezet   által   biztosított munkavégzés keretén  belül fejtette  ki,  egzisztenciája  is erre épült.  A szövetkezettel  alkalmazotti viszonyban  álló munkavállaló munkaviszonya  és a munkamegállapodást kötő tag munkavégzésre  vonatkozó   jogviszonya  lényeges   elemekben megegyeztek,    az    alkalmazottak    foglalkoztatását    a szövetkezeti jogi  szabályozás is  általános jellegűnek és a tagfoglalkoztatással  egyenértékűnek   tekintette.     (  Az eltérés esetleg  abban állott, hogy a tagi munkamegállapodás a szorosan  vett  munkaviszonyra  koncentrált  és  az  egyéb vagyoni,     "háztáji"     viszonyok     rendezése     külön megállapodásokra maradt,  míg az alkalmazotti munkaszerződés magába foglalta ezeket a viszonyokat, juttatásokat is. )      A  garanciális   jellegű  jogviszonybővítés   éppen   a szövetkezeti munkaviszony  terén létező szerződési szabadság terjedelmét,   fokát   érintette.   A   szövetkezeti   tagok munkamegállapodásainak  részletes   szabályait   megállapító jogszabály  [   7/1977.  (  III.  12.  )  MT  rendelet  ]  a szövetkezet   számára    az   egyoldalú   szerződésmódosítás lehetőségét  is   megadta,  taxatíve   felsorolt  feltételek fennállta esetén  ( 76/A.  § )  . Az Ámt. hatályba lépésekor hatályos  (   és  az   alkotmányossági  vizsgálat  alá  vont rendelkezés   értelmében    alkalmazni   rendelt   )   Munka Törvénykönyve (  1967. évi  II. tv.  ) 24.  §-ában mondta ki azt, hogy  a munkaszerződés csak a felek megegyezése alapján módosítható. 1.6. Az Alkotmánybíróság ezekre tekintettel tehát úgy látta, hogy   a    szerződési   szabadság   sérelmére   tekintettel alkotmányellenesség megállapítására nincs lehetőség. 2. Az  Alkotmány 70/B.  § (1) bekezdésébe foglalt munka és a foglalkozás  szabad  megválasztásához  való  alapjogba  való ütközés   kapcsán    az   Alkotmánybíróság   az   alábbiakat állapította meg. 2.1. A 70/B.  §  (1)  bekezdésébe  foglalt  alapjogba,  mely lényegéből fakadóan  csak természetes személyeket illet meg, bármely  munka,  hivatás,  foglalkozás  megválasztásának  és gyakorlásának  szabadsága   beletartozik.  Ehhez   képest  a vállalkozáshoz    való     jog    a    foglalkozás    szabad megválasztásához való  jog egyik  aspektusa, annak a különös szintjén történő  megfogalmazása [  21/1994. (  IV. 16. ) AB határozat  ABK   1994.  április,  164.  ,  illetve  54/1993. ( X.  13. )  AB határozat  ABH 1993,  340. ], amely bárkinek ( tehát  nemcsak természetes  személyeknek  )  biztosítja  a vállalkozási, üzleti  tevékenység kifejtését.  A munka  és a foglalkozás szabad megválasztásához való alapjog azonban nem alanyi    jogot     garantál    meghatározott    foglalkozás folytatásához,  tevékenység  végzéséhez.  A  munkavállaló  a munkaszerződés  megkötésével  az  állami  közhatalmi  elemek meghatározó részvételével megteremtett feltételrendszerbe, a közjogi elemekkel  átszőtt, jórészt  kogens jellegű munkajog rendszerébe lép  be. E  szerződés megkötésének szabadságát a korábban   kifejtettek    szerint    nem    korlátozzák    a feltételrendszert   meghatározó,    a   munkára,   a   munka díjazására, a  munka és pihenőidőre, valamint a munkaviszony egyéb  lényeges  elemeire  vonatkozó  jogszabályok.  Ezek  a jogszabályi rendelkezések  törvény erejénél  fogva részei  a munkaszerződésnek,  az  alapjog  gyakorlására  ezek  keretei között kerülhet sor. Ezen keretek konkrét tartalmára azonban ebből   az    alkotmányos    tételből    részletekbe    menő következtetéseket nem lehet levonni. 2.2. A munka  és a  foglalkozás szabad megválasztásához való jognak, mint  második generációs  ún. gazdasági és szociális jognak  a  garanciái  nem  elsősorban  az  állami  cselekvés korlátozására   épített   politikai   és   jogi   természetű garanciák, hanem  érvényesüléséhez politikai  és  társadalmi biztosítékokra van szükség :  hátterében megfelelő gazdaság- és  foglalkoztatáspolitikában,  a  munkahelyek  teremtésében megnyilvánuló  aktív   állami  cselekvésrendszer   áll.   Az államnak   kötelessége   e   jog   gyakorlásához   szükséges feltételrendszer létrehozása,  ennek  konkrét  meghatározása során azonban  bár nem  korlátlan, de  nagyfokú szabadsággal rendelkezik.  Az   Alkotmány  70/B.   §  (1)  bekezdése  nem garantálja azt,  hogy az  állam mindenkinek  munkát  köteles biztosítani  és  azt  sem  garantálja,  hogy  a  munka  jogi szabályozására    vonatkozó    jogszabályok    változatlanok maradnak. A  jogalkotónak az Ámt. 55. §-ába foglalt döntése, mely   a   szabályozási   tárgyát   képező,   már   fennálló munkavégzésre  irányuló  jogviszonyokat  azonnali  hatállyal megváltoztatta  (  azon  túl,  hogy  a  jogviszony  lényeges tartalmi elemeit  változatlanul hagyta  ) éppen  a  munkához való jog  gyakorlását  segítette  elő,  a  jog  változatlan, folyamatos gyakorlásának  lehetőségét biztosító  jogszabályi háttér megteremtésével.  A jogalkotó  ugyanis nem  azt  a  - másik   lehetséges   -   megoldást   választotta,   hogy   a munkamegállapodásokat megszűntnek  nyilvánítja, aminek révén az   érintettek    munkahelyüket   elvesztették   volna.   A munkamegállapodások munkaszerződéssé  való átváltoztatásával a  jogalkotó   megőrizte  a   munkahelyet,  a   munkavállaló munkaviszonyának  folyamatosságát,  amelyben  értelemszerűen nyitva áll  a  munkavállaló  számára  az  "új"  munkaviszony felmondásának  lehetősége,   amennyiben  az   átminősítéssel teremtett munkajogi helyzettel nincs megelégedve. Az Alkotmánybíróság  az  Alkotmány  70/B.  §  (1)  bekezdése tekintetében  a   fentiek   alapján   nem   állapított   meg alkotmánysértést. 2.3. Az Alkotmánybíróság  a döntése  meghozatala  alkalmával azt is  figyelembe vette, hogy az Országgyűlés a Szvt. és az Ámt.  megalkotásával   az  Alkotmány   12.  §-ában  foglalt, önkéntes társuláson  alapuló  szövetkezés  elvére  építő,  a piacgazdaság alkotmányos  követelményével (  Alkotmány 9.  § (1)  bekezdés   )  összhangban   álló  szövetkezeti   modell jogszabályi  hátterének   megteremtésére  törekedett,  olyan társadalmi méretű  változás jogszabályi  kereteit alakította ki, mely  az érintett  jogalanyok  jogviszonyainak  bizonyos mértékű     átalakításával     járt.     A     munkavállalás feltételrendszere átalakításának  ilyen módja  a szövetkezet döntési szabadságát  is érintette  ugyan, de a munkához való jog vonatkozásában  annak -  minthogy a munkához, a munka és foglalkozás  szabad  megválasztásához  való  alapjognak  nem alanya - alkotmányos sérelmet nem okozott.      Az Alkotmánybíróság  tekintettel  volt  arra  is,  hogy csupán átmenetileg  ( néhány hónapra ) jelentkező rendkívüli helyzet megoldásáról  volt  szó  és  a  szövetkezet  döntési szabadságának   ilyen    rövid,   átmeneti   időre   történő korlátozása  arányban   áll  a  piacgazdaság  kialakításának feladatát megfogalmazó  államcéllal [  Alkotmány  9.  §  (1) bekezdés ] és alkotmányos értékekkel ( Preambulum ). 3.  Az   Alkotmánybíróság  nem  találta  megalapozottnak  az Alkotmány 70/E.  §-ába foglalt szociális ellátáshoz való jog sérelmét állító  indítványozói állításokat,  melyek lényege, hogy -  az indítványozói  jogértelmezés mellett - a tárgyalt jogviszonyok  azonnali   hatályú   átalakítása   folytán   a foglalkoztatás  szünetelésének   hatálya  alá  eső  tag  sem munkabért,  sem   munkanélküli  járadékot  nem  kap  és  így ellátatlan marad. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítvány érvelése téves jogértelmezésen alapul. 3.1. Az 1992.  január 20-án hatályba lépett Ámt. 2. § (2) és (3)  bekezdése   úgy  rendelkezett,  hogy  szabályait  és  a törvényben  megjelölt  korábbi  szövetkezeti  jogszabályokat 1992.  június   30-ig,   a   mezőgazdasági   és   az   ipari szövetkezetekre 1992.  december 30-ig  lehet  alkalmazni.  A jogalkotó  ezzel  figyelembe  vette  azt  a  tényt,  hogy  a szövetkezetek átalakulása  hosszabb ideig  tartó folyamat és az ez  idő alatt  fellépő jogi problémák csak akkor oldhatók meg, ha  a régi  és az új viszonyok együttes jelenlétével az azokra  vonatkozó  jogi  szabályozás  is  számot  vet,  azaz átmenetileg mindkét  szabályozás a tárgyába tartozó kérdések jogi hátteréül  szolgál. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy egymással   ellentétes   vagy   egymást   kizáró   szabályok egyidejűleg alkalmazhatók. 3.2. Az Ámt.  korábbi  jogszabályok  alkalmazását  megengedő általános szabályához  [ Ámt.  2. §  (2) és  (3) bekezdése ] képest    a    munkamegállapodásokat    munkaviszony-jellegű jogviszonyra irányuló  szerződéssé átalakító szabálya ( Ámt. 55. §-a  ) különös  szabályként  érvényesül  és  mint  ilyen lerontja az  általános szabály  hatályát. Az  Ámt.  hatályba lépését követően  tehát a foglalkoztatás szünetelésére akkor sem  volt   jogi  lehetőség,  ha  a  hatályban  fenntartott, továbbra  is   alkalmazni   rendelt   ágazati   szövetkezeti jogszabály  (  vagy  az  annak  alapján  elfogadott  régebbi szövetkezeti szabályzat  ) ezt  megengedte. Az  Ámt. 55. § a foglalkoztatás szüneteltetése  intézményének alkalmazását  - azzal, hogy  a munkavégzés-jellegű  jogviszonyokra  a  Munka Törvénykönyvét rendelte  alkalmazni, amely  a  szüneteltetés intézményét nem  ismeri  -  külön  hatályon  kívül  helyezés nélkül kizárta. Az Ámt. általános szabályának és az ez alóli kivételt engedő  szabálynak a  fentieken túlmenő értelmezése azonban  nem   elsősorban  az   Alkotmánybíróság,  hanem   a jogalkalmazó   szervek    feladata.   Az    Alkotmánybíróság véleményével azonos  jogértelmezési álláspontra helyezkedett egyébként a  Legfelsőbb Bíróság is két eseti döntésében ( BH 1993, 11. 710. sz. eset; BH 1994, 1.54. sz. eset ) . 3.3. Az Alkotmánybíróság  a továbbiakban  rámutat  arra  is, hogy a  foglalkoztatás elősegítéséről  és  a  munkanélküliek ellátásáról szóló  1991. évi  IV. törvénynek  az  1991.  évi LXXXIX. törvény 27. §-ával módosított 58. § (5) bekezdése az Szvt. és  az Ámt.  hatályba  lépésekor  már  nem  ismerte  a munkavégzési  kötelezettséggel   járó  szövetkezeti  tagsági viszony   intézményét,   így   nem   adott   lehetőséget   a munkanélküli járadék  folyósítására azon  a  címen,  hogy  a szövetkezeti  tagnak   a   foglakoztatását   a   szövetkezet szüneteltette.   ( A  módosítás 1991.  december 29-én lépett hatályba. )  Ezen új  szabályozás értelmében  a munkanélküli járadék  folyósításának  feltétele  a  munkaviszony  jellegű jogviszony megszűnése. Az Ámt. 55. §-ába foglalt rendelkezés hiányában a szövetkezetnek valóban lett volna lehetősége úgy szüneteltetnie a  tag foglalkoztatását,  hogy  az  máshonnan ellátást nem kaphatott volna. Az Ámt.-be foglalt szabályozás éppen azt  a célt  szolgálta, hogy a szövetkezet azon tagja, amelyik a  szövetkezet gazdasági  tevékenysége szempontjából feleslegessé vált,  ellátatlan ne  maradjon,  hiszen  az  új szabályozás :   a  munkaviszonnyá való  átminősítés  alapján számára vagy  az állásidőre  jutó díjazást  kell  kifizetni, vagy a  munkaviszony jellegű  jogviszonyát felmondani, ekkor viszont  munkanélküli   járadékra,  illetve  végkielégítésre válik jogosulttá.  A szabályozás  :   az  Ámt.  55.  §-a  az Alkotmánybíróság   álláspontja    szerint   nem   tekinthető alkotmánysértőnek.      Éppen  ellenkezőleg  :    kifejezetten  a  munkaviszony jellegű  jogviszonyban   munkavállalói  pozíciót   elfoglaló szerződő fél  munkanélküli ellátásra jogosító körülményeiben beállott  lényeges  változás,  valamint  az  önhibán  kívüli munkanélküliség esetére járó megfelelő ellátás biztosítására vonatkozó alkotmányos  kötelezettség ( Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése  )   teljesítése   indította   a   jogalkotót   az alkotmányossági vizsgálat  alá vont  szabályozási  környezet kialakítására. A  munkavállaló  éppen  az  Ámt.  55.  §-ának rendelkezése híján maradt volna ellátatlan. 3.4. Az Alkotmány  70/E. § (1) bekezdésébe foglalt szociális ellátáshoz  való   jog  sérelmére,  illetve  a  munkavállaló szociális ellátatlanságára utaló indítványozói érvelés így - az indítványozó  téves jogértelmezése miatt - nem tekinthető megalapozottnak.    Az     Ámt.    kifogásolt    szabályának hatálybalépése  és  a  szövetkezetek  tényleges  átalakulása közötti időben  a foglalkoztatás  szüneteltetésére  már  nem volt  jogi   lehetőség.  A   szövetkezet   mint   munkáltató érdekkörében  felmerült   okból  történő  munkaidő  kiesésre ( állásidő  ) korábban a munkaviszonyra vonatkozó jogszabály által meghatározott  térítés járt.  A  hatályos  szabályozás szerint (  Munka Törvénykönyve  150.  §  (1)  bekezdés  )  a munkavállalót a  kiesett munkaidőre személyi alapbére illeti meg. A  munkavállaló ennek megfelelően nem marad ellátatlan, így az  Alkotmány 70/E.  § (1)  bekezdésének sérelme fel sem merül. Az  Alkotmánybíróság ezért  az Alkotmány  70/E. § (1) bekezdése     tekintetében      nem      állapított      meg alkotmányellenességet.                             IV.      Az  Szvt.   65.  §   (1)   bekezdésének   "a   fegyelmi felelősségre vonatkozó  szabályok  kivételével"  szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására  és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az Alkotmánybíróság az eljárást megszüntette. Az Szvt.-nek a fegyelmi szabályok alkalmazását megtiltó rendelkezésével  előálló jogi  helyzet egyébként az Ámt.   hatálybalépése   és   az   új   Munka   Törvénykönyve hatálybalépése, 1992.  január 20.  és 1992. július 1. között állt fenn.  Ez alatt az átmeneti időszak alatt a szövetkezet mint  munkáltató   valóban   nem   alkalmazhatott   fegyelmi büntetésként  elbocsátást.   Az  Szvtm.  9.  §-a  értelmében azonban az  Szvt. korábbi  65. §-ának  az indítványozó által támadott szövegrésze  hatályát vesztette,  így e tekintetben az  Alkotmánybíróság   az  eljárást   megszüntetését   látta indokoltnak.      Mindezen  indokok   alapján   az   Alkotmánybíróság   a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.                      Dr. Sólyom László                  az Alkotmánybíróság elnöke      Dr. Ádám Antal                      Dr. Kilényi Géza       alkotmánybíró                        alkotmánybíró      Dr. Lábady Tamás                    Dr. Schmidt Péter       alkotmánybíró                        alkotmánybíró      Dr. Szabó András                 Dr. Tersztyánszky Ödön       alkotmánybíró                        alkotmánybíró                        Dr. Vörös Imre                     előadó alkotmánybíró                      Dr. Zlinszky János                        alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	327/B/1992
Date of the decision: .	02/27/1995
.
.