Hungarian
Ügyszám:
.
327/B/1992
Előadó alkotmánybíró: Vörös Imre Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 327/B/1992. AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1995/604
.
A határozat kelte: Budapest, 02/27/1995
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                   A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az    Alkotmánybíróság    jogszabály    alkotmányellenessége
    megállapítására   és   megsemmisítésére   irányuló   eljárás
    tárgyában meghozta a következő

                           határozatot :

    Az Alkotmánybíróság  a szövetkezetekről  szóló 1992.  évi I.
    törvény 65.  §-a és  a szövetkezetekről  szóló 1992.  évi I.
    törvény hatálybalépéséről  és az átmeneti szabályokról szóló
    1992.  évi   II.  törvény  55.  §-a  alkotmányellenességének
    megállapítására és  megsemmisítésére irányuló  indítványokat
    elutasítja.

    Az Alkotmánybíróság  a szövetkezetekről  szóló 1992.  évi I.
    törvény  65.   §  (1)  bekezdése  "a  fegyelmi  felelősségre
    vonatkozó szabályok  kivételével" szövegrésze vonatkozásában
    az eljárást megszünteti.
                               Indokolás

                                   I.

      1.   Az indítványok  szerint a  szövetkezetekről szóló 1992.
      évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról
      szóló 1992. évi II. törvény ( a továbbiakban Ámt. ) azáltal,
      hogy  az  55.  §  rendelkezése  alapján  a  hatályba  lépése
      napjával, azaz  1992. január  20-ával a szövetkezet és tagja
      közötti,     korábbi     jogszabályok     szerint     kötött
      munkamegállapodásokat átalakítja  a  szövetkezetekről  szóló
      1992. évi  I. törvény  ( a  továbbiakban  Sztv.  )  65.  §-a
      szerinti munkaszerződéssé,  a felek  akaratától  függetlenül
      munkaszerződést hoz létre, mely a szerződéskötés Ptk.-ban és
      a   Munka   Törvénykönyvében   megfogalmazott   szabadságába
      ütközik.

      2.   A munkamegállapodásoknak  az Ámt. hatályba léptetésével
      egyidejűleg  munkaszerződéssé   történő  átalakítása   sérti
      továbbá az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében megfogalmazott
      munka és  a foglalkozás  szabad megválasztásához való jogot.
      Ugyanis  a   dolgozó   nem   szabad   elhatározásából   dönt
      munkájáról, jövőjéről,  nem saját akaratelhatározása alapján
      és az  új alapszabály elfogadása után felálló munkaszervezet
      ismeretében alakítja  át -  a szövetkezettel egyetértésben -
      korábbi munkamegállapodását munkaszerződéssé.

      3.   Az  azonnali  hatállyal  történt  átalakítás  sérti  az
      Alkotmány  70/E.   §  (1)   bekezdésébe  foglalt   szociális
      ellátáshoz  való  jogot  is.  Eme  alapjog  sérelme  azáltal
      valósul meg,  hogy bár  az Ámt.  a  jogviszonyokat  azonnali
      hatállyal munkaszerződéssé alakítja át, egyes olyan korábbi,
      szövetkezetekre  vonatkozó   jogszabályokat  tart  hatályban
      átmenetileg (  Ámt. 2.  § (2) ,  (3) bekezdések ) , melyek a
      foglalkoztatás  szüneteltetését   lehetővé  teszik.   Míg  a
      foglalkoztatás szünetelésének  idejére a korábbi szabályozás
      szerint a  szövetkezeti  tag  munkavállalóként  munkanélküli
      ellátásban  részesült,   az  új  szabályozás  szerint,  mint
      munkaviszonyban álló  számára  -  a  még  hatályban  tartott
      jogszabályok alapján  elrendelt szüneteltetés  idejére  -  a
      munkaügyi  központ  munkanélküli  járadékot  nem  fizet.  Az
      indítványozó jogértelemzése szerint a munkavállaló tag tehát
      sem munkabért, sem járadékot nem kap, így ellátatlan marad.

      4.   Egy indítványozó  szerint a  szövetkezetek  önállóságát
      elismerő alkotmányos tételt [ 12. § (1) bekezdés ] sérti az,
      hogy a  Szvt. 65.  §-a szerint  a  szövetkezet  és  a  tagja
      közötti  munkavégzésre   irányuló  jogviszonyokra   a  Munka
      Törvénykönyvéről  szóló   1992.  évi   XXII.  törvényt  (  a
      továbbiakban  :     Munka   Törvénykönyve   )   a   fegyelmi
      felelősségre   vonatkozó    szabályok    kivételével    kell
      alkalmazni. A  szövetkezetnél  dolgozó  tagokkal  szemben  a
      munkáltatónak így  nincs módja  fegyelmi intézkedést  tenni,
      ezért az  Szvt.  65.  §-a  a  munkavállalótagot  egyoldalúan
      megvédi munkáltatójának fegyelmi intézkedései ellen.

                                  II.

      1.   A Szvt.  eredeti 65.  § (1)  bekezdése szerint  :    "A
      szövetkezet és a tagja között létrejött munkaviszony jellegű
      jogviszonyra  a   Munka  Törvénykönyve   -  a   felelősségre
      vonatkozó    szabályok     kivételével,    a    szövetkezeti
      önkormányzati szabályzat és az ezeknek megfelelően megkötött
      szerződések az irányadók. " A 65. § (2) bekezdése értelmében
      a  szövetkezet   alkalmazottainak  munkaviszonyára  a  Munka
      Törvénykönyvét kell alkalmazni.

      2.   Az  1994.   május  7-én   hatályba  lépett,   az  Szvt.
      módosításáról szóló 1994. évi XLIV. törvény ( a továbbiakban
      Szvtm. )  9.  §-a  az  Szvt.  korábbi  65.  §-a  helyére  az
      indítvány által  felülvizsgálni kért  korábbi rendelkezéssel
      ( az  alkotmányossági probléma szempontjából ) azonos alábbi
      rendelkezést léptette  :   "A szövetkezet  és  tagja  között
      létrejött  munkaviszony  jellegű  jogviszonyra,  valamint  a
      szövetkezet   alkalmazottainak   munkaviszonyára   a   Munka
      Törvénykönyvét kell alkalmazni. "

           Az Ámt.  55. §-a  a következőképpen  rendelkezett :  "A
      szövetkezet és  tagja között  a korábbi jogszabályok alapján
      kötött munkamegállapodás  az Szvt.  65. §-ában meghatározott
      szerződéssé alakul  át. "  Az átalakulás  időpontja - eltérő
      rendelkezés hiányában  - 1992. január 20-a, az Ámt. hatályba
      lépésének napja volt.

      3.   Az Alkotmánybíróság  jogszabály alkotmányellenességének
      utólagos megállapítására  irányuló eljárásban hatályban lévő
      jogszabályok vizsgálatára  szorítkozik.  Ez  alól  állandóan
      követett  gyakorlata  szerint  akkor  tesz  kivételt,  ha  a
      jogszabály   vizsgálatára   bírói   kezdeményezés,   illetve
      alkotmányjogi panasz keretében kerül sor.

           Az indítványozók  egyike, a  Kecskeméti Városi  Bíróság
      bírája a  per tárgyalásának  egyidejű felfüggesztése mellett
      kezdeményezte az Ámt. 55. §-a és az Szvt. 65. § (1) bekezdés
      felülvizsgálatát.  Az   Alkotmánybíróság  azonban   emellett
      tekintettel volt  arra is,  hogy az  Szvt.-nek az Szvtm.-mel
      megállapított új  szabálya a  korábbival  -  az  indítványok
      által felvetett  alkotmányossági  probléma  szempontjából  -
      azonos rendelkezést  tartalmaz, valamint arra is, hogy a 65.
      § (1)  bekezdésének alkotmányellenességét  az Ámt.  55. §-án
      keresztül állították  az indítványozók.  Ezt  a  jogszabályi
      rendelkezést azonban nem érte módosítás. Az Alkotmánybíróság
      a fentiek miatt az Szvt. új 65. §-a vonatkozásában folytatta
      le az alkotmányossági vizsgálatot.

      4.   Az    Alkotmánynak     az    indítványokkal    érintett
      rendelkezései a következők :

      A 70/B.  § (1)  bekezdése szerint  "A Magyar  Köztársaságban
      mindenkinek joga  van a  munkához, a  munka és a foglalkozás
      szabad megválasztásához.  " A  70/E. § (1) bekezdése alapján
      "A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális
      biztonsághoz;  öregség,  betegség,  rokkantság,  árvaság  és
      önhibájukon kívül  bekövetkezett  munkanélküliség  esetén  a
      megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. "

      Annak ellenére,  hogy az  Alkotmány kifejezetten  nem szól a
      szerződési szabadságról,  az Alkotmánybíróság  a  szerződési
      szabadságot több  határozatában  [  432/B/1992.  ,  32/1991.
      (  VI.  6.  )  AB  határozat,  43/1991.  (  VII.  12.  )  AB
      határozat ]  az Alkotmány  által védett  olyan jognak  fogta
      fel, melynek garanciáit a Ptk. tartalmazza.

                                  III.

           Az  Alkotmánybíróság   az  indítványokat   nem  találta
      megalapozottnak.

      1.   Az  Alkotmánybíróság   nem  találta  megalapozottnak  a
      szerződési  szabadság   sérelmére  alapított   indítványozói
      érveléseket.

      1.1. A  szerződési   szabadság  a  klasszikus  polgári  jogi
      értelemben a szerződés megkötése vagy meg nem kötése közötti
      választásban, a  szerződő fél  kiválasztásának, a szerződési
      típus   megválasztásának    és    a    szerződés    tartalma
      meghatározásának a  szabadságát  jelenti.  Olyan  intézmény,
      mely  meghatározott  közgazdasági  teória  terméke,  konkrét
      megjelenési formája  az állami  beavatkozás terjedelmétől és
      intenzitásától függ.

      1.2. Az Alkotmány  nem nevesít  szerződési  szabadság  néven
      alkotmányos tételként  alapvető jogot.  Az  Alkotmánybíróság
      felfogásában  a  szerződési  szabadság  az  alkotmány  által
      védett jog, melynek garanciáit a Ptk. tartalmazza [ 32/1991.
      ( VI.  6. ) AB határozat ABH 1991, 153; 432/B/1992 ABH 1992,
      608. ]  Abból a  tényből, hogy  sem  az  Alkotmány,  sem  az
      Alkotmánybíróság nem  ismeri  el  a  szerződési  szabadságot
      alapvető jogként  vagy állampolgári  jogként, következik az,
      hogy a szerződési szabadságra nem vonatkozik az Alkotmány 8.
      § (2)  bekezdésébe foglalt, alapvető jogok lényeges tartalma
      korlátozására vonatkozó  tilalom. Következik  továbbá az is,
      hogy,  bár  az  Alkotmánybíróság  a  szerződési  szabadságot
      önálló alkotmányos  jognak fogja  fel és  ezáltal védelemben
      részesíti, ez  a védelem  más, az Alkotmány által nevesített
      alapvető jogokon,  alkotmányos intézményeken  keresztül  jut
      érvényre.  Közvetlenül   a  szerződési   szabadságra,   mint
      alkotmányos jogra,  az alapvető  jogok megsértéséhez hasonló
      alkotmánysérelem azonban nem alapozható.

           Alkotmánysértés  megállapításához   az  kell,   hogy  a
      szerződési szabadsággal  ( mint  absztrakt joggal  )  szoros
      kapcsolatban álló,  a  szerződési  szabadságot  megvalósító,
      magában foglaló  alapvető  jog  vagy  alkotmányos  intézmény
      sérelme  is   megvalósuljon.  A  szerződési  szabadságnak  a
      említettnél enyhébb  korlátozása közvetlen  alkotmánysértést
      általában nem alapoz meg.

           Ezen alapvető  jogok, államcélok,  alkotmányos  értékek
      sem biztosítanak  azonban az Alkotmányon nyugvó alanyi jogot
      a jogintézmények szabályozásának változatlanságához.

      1.3. A munkaviszony  létesítésére  irányuló  szerződés  -  a
      munkaszerződés   -    létrehozása   kapcsán   a   szerződési
      szabadságnak (  mint jogági  fogalomnak  )  a  polgári  jogi
      jogviszonyok  testére   szabott,  1.1.   pontban   felsorolt
      alkotóelemei  eltérően   érvényesülnek.  Mind   a   korábban
      hatályban  volt   Munka  Törvénykönyve   (  1967.   évi  II.
      törvény ),  mind az  azóta hatályba  lépett új kódex ( 1992.
      évi XXII.  törvény  )  a  munkajogot,  mint  önálló  jogágat
      szabályozza és definiálja. A Ptk. szabályainak alkalmazására
      joghézag  esetén   is  legfeljebb   "analogia  legis"  útján
      kerülhet sor.

           A munkaviszony  jogi szabályozása  döntően kogens  vagy
      legalábbis  relatíve   kogens  jogszabályi  rendelkezésekkel
      történik.  A  szerződő  partner  kiválasztásának  szabadsága
      csaknem teljes,  korlátozást a kötelező képesítési előírások
      jelenthetnek.  A   szerződés   típusának   kiválasztása   és
      tartalmának  meghatározása   során   a   munkáltató   és   a
      munkavállaló szerződéskötési  szabadságának terjedelme jóval
      szűkebb, az  állami beavatkozás köre a jogviszony jellegéből
      adódóan sokkal  tágabb, mint  a  polgári  jogi  jogviszonyok
      kialakítása során.  A kogens  szabályok a  felek  akaratától
      függetlenül a  szerződés részei, a relatíve kogens szabályok
      pedig akkor  nem válnak a szerződés részeivé, ha helyettük a
      felek a munkavállalóra nézve kedvezőbb szabályokban egyeznek
      meg.

      1.4. A   munkaviszonyok    jogi   szabályozásának    konkrét
      meghatározása, a  szabályozás módosítása  ( amennyiben az az
      Alkotmányban    foglalt    alapvető    alkotmányos    jogok,
      szabadságok,   intézmények   sérelme   nélkül   történik   )
      széleskörű társadalmi  egyeztetést igénylő gazdaságpolitikai
      döntés, mikéntje  a jogalkotói mérlegelés körébe tartozik. A
      már    fennálló    szerződések    tartalmának    jogszabályi
      megváltoztatása   kétségtelenül   erősebb   korlátozása   az
      abszrakt értelemben  felfogott szerződési  szabadságnak és a
      munkaviszonyok  szabályozása   során  is   olyan   kivételes
      eszköznek tekintendő, mellyel csak fontos okból, kellő súlyú
      társadalmi -  gazdasági igény  kielégítése során lehet élni.
      Mindaddig azonban,  amíg a  - gazdaságpolitikailag egyébként
      semleges  -   Alkotmány  biztosította  alapvető  jogok  1.2.
      pontban említett  sérelme nem  valósul meg,  e gazdaság-  és
      társadalompolitikai       döntés(ek)       felülvizsgálatára
      alkotmánybírósági szinten nincs lehetőség.

      1.5. Az Alkotmánybíróság  emellett a következők megjegyzését
      tartja fontosnak.

      1.5.1.    A munkáltatóra  nézve hátrányos  azonnali  hatályú
      jogszabályi munkaszerződésmódosítás  nem ismeretlen a magyar
      joggyakorlatban.   Az   új,   1992-ben   megalkotott   Munka
      Törvénykönyve   a    hatályba   lépésekor    már    fennálló
      munkaviszonyokra   nézve    is   a    korábbinál   kedvezőbb
      szabadságfeltételeket biztosított,  mely  a  munkáltatóra  a
      korábbinál hátrányosabb feltételek alkalmazását jelenti.

      1.5.2.    A     Munka     Törvénykönyve     hatályának     a
      munkamegállapodásokra való kiterjesztése elsősorban a munkát
      végző tag  tekintetében és az ő javára garanciális elemekkel
      bővítette a  jogviszonyt, egyebekben  annak  alapszerkezetét
      érintetlenül hagyta.  Ez utóbbi  megállapítás kialakításakor
      az Alkotmánybíróság az alábbiakra volt tekintettel :

           Egyrészt a  termelő  típusú  szövetkezetek  és  tagjaik
      közötti munkamegállapodások az Szvt. hatályba lépése előtt a
      szövetkezeti tagsági  jogviszony keretén  belül ugyan,  de a
      más munkáltatókkal létesített munkaviszonyhoz hasonló, azzal
      szinte  azonos   jogviszonyt  hoztak   létre.  A   munkát  a
      szövetkezeti tag  meghatározott munkakörben  és munkahelyen,
      utasításra, rendszeres díjazás mellett végezte.

           Másrészt a  korábbi szabályozás  szerint tehát a taggal
      kötött,  munkavégzésre   irányuló   megállapodás   során   a
      szövetkezeti tagok  döntő többsége gazdasági tevékenységét a
      szövetkezeten  belül,   a  szövetkezet   által   biztosított
      munkavégzés keretén  belül fejtette  ki,  egzisztenciája  is
      erre épült.  A szövetkezettel  alkalmazotti viszonyban  álló
      munkavállaló munkaviszonya  és a munkamegállapodást kötő tag
      munkavégzésre  vonatkozó   jogviszonya  lényeges   elemekben
      megegyeztek,    az    alkalmazottak    foglalkoztatását    a
      szövetkezeti jogi  szabályozás is  általános jellegűnek és a
      tagfoglalkoztatással  egyenértékűnek   tekintette.     (  Az
      eltérés esetleg  abban állott, hogy a tagi munkamegállapodás
      a szorosan  vett  munkaviszonyra  koncentrált  és  az  egyéb
      vagyoni,     "háztáji"     viszonyok     rendezése     külön
      megállapodásokra maradt,  míg az alkalmazotti munkaszerződés
      magába foglalta ezeket a viszonyokat, juttatásokat is. )

           A  garanciális   jellegű  jogviszonybővítés   éppen   a
      szövetkezeti munkaviszony  terén létező szerződési szabadság
      terjedelmét,   fokát   érintette.   A   szövetkezeti   tagok
      munkamegállapodásainak  részletes   szabályait   megállapító
      jogszabály  [   7/1977.  (  III.  12.  )  MT  rendelet  ]  a
      szövetkezet   számára    az   egyoldalú   szerződésmódosítás
      lehetőségét  is   megadta,  taxatíve   felsorolt  feltételek
      fennállta esetén  ( 76/A.  § )  . Az Ámt. hatályba lépésekor
      hatályos  (   és  az   alkotmányossági  vizsgálat  alá  vont
      rendelkezés   értelmében    alkalmazni   rendelt   )   Munka
      Törvénykönyve (  1967. évi  II. tv.  ) 24.  §-ában mondta ki
      azt, hogy  a munkaszerződés csak a felek megegyezése alapján
      módosítható.

      1.6. Az Alkotmánybíróság ezekre tekintettel tehát úgy látta,
      hogy   a    szerződési   szabadság   sérelmére   tekintettel
      alkotmányellenesség megállapítására nincs lehetőség.

      2. Az  Alkotmány 70/B.  § (1) bekezdésébe foglalt munka és a
      foglalkozás  szabad  megválasztásához  való  alapjogba  való
      ütközés   kapcsán    az   Alkotmánybíróság   az   alábbiakat
      állapította meg.

      2.1. A 70/B.  §  (1)  bekezdésébe  foglalt  alapjogba,  mely
      lényegéből fakadóan  csak természetes személyeket illet meg,
      bármely  munka,  hivatás,  foglalkozás  megválasztásának  és
      gyakorlásának  szabadsága   beletartozik.  Ehhez   képest  a
      vállalkozáshoz    való     jog    a    foglalkozás    szabad
      megválasztásához való  jog egyik  aspektusa, annak a különös
      szintjén történő  megfogalmazása [  21/1994. (  IV. 16. ) AB
      határozat  ABK   1994.  április,  164.  ,  illetve  54/1993.
      ( X.  13. )  AB határozat  ABH 1993,  340. ], amely bárkinek
      ( tehát  nemcsak természetes  személyeknek  )  biztosítja  a
      vállalkozási, üzleti  tevékenység kifejtését.  A munka  és a
      foglalkozás szabad megválasztásához való alapjog azonban nem
      alanyi    jogot     garantál    meghatározott    foglalkozás
      folytatásához,  tevékenység  végzéséhez.  A  munkavállaló  a
      munkaszerződés  megkötésével  az  állami  közhatalmi  elemek
      meghatározó részvételével megteremtett feltételrendszerbe, a
      közjogi elemekkel  átszőtt, jórészt  kogens jellegű munkajog
      rendszerébe lép  be. E  szerződés megkötésének szabadságát a
      korábban   kifejtettek    szerint    nem    korlátozzák    a
      feltételrendszert   meghatározó,    a   munkára,   a   munka
      díjazására, a  munka és pihenőidőre, valamint a munkaviszony
      egyéb  lényeges  elemeire  vonatkozó  jogszabályok.  Ezek  a
      jogszabályi rendelkezések  törvény erejénél  fogva részei  a
      munkaszerződésnek,  az  alapjog  gyakorlására  ezek  keretei
      között kerülhet sor. Ezen keretek konkrét tartalmára azonban
      ebből   az    alkotmányos    tételből    részletekbe    menő
      következtetéseket nem lehet levonni.

      2.2. A munka  és a  foglalkozás szabad megválasztásához való
      jognak, mint  második generációs  ún. gazdasági és szociális
      jognak  a  garanciái  nem  elsősorban  az  állami  cselekvés
      korlátozására   épített   politikai   és   jogi   természetű
      garanciák, hanem  érvényesüléséhez politikai  és  társadalmi
      biztosítékokra van szükség :  hátterében megfelelő gazdaság-
      és  foglalkoztatáspolitikában,  a  munkahelyek  teremtésében
      megnyilvánuló  aktív   állami  cselekvésrendszer   áll.   Az
      államnak   kötelessége   e   jog   gyakorlásához   szükséges
      feltételrendszer létrehozása,  ennek  konkrét  meghatározása
      során azonban  bár nem  korlátlan, de  nagyfokú szabadsággal
      rendelkezik.  Az   Alkotmány  70/B.   §  (1)  bekezdése  nem
      garantálja azt,  hogy az  állam mindenkinek  munkát  köteles
      biztosítani  és  azt  sem  garantálja,  hogy  a  munka  jogi
      szabályozására    vonatkozó    jogszabályok    változatlanok
      maradnak. A  jogalkotónak az Ámt. 55. §-ába foglalt döntése,
      mely   a   szabályozási   tárgyát   képező,   már   fennálló
      munkavégzésre  irányuló  jogviszonyokat  azonnali  hatállyal
      megváltoztatta  (  azon  túl,  hogy  a  jogviszony  lényeges
      tartalmi elemeit  változatlanul hagyta  ) éppen  a  munkához
      való jog  gyakorlását  segítette  elő,  a  jog  változatlan,
      folyamatos gyakorlásának  lehetőségét biztosító  jogszabályi
      háttér megteremtésével.  A jogalkotó  ugyanis nem  azt  a  -
      másik   lehetséges   -   megoldást   választotta,   hogy   a
      munkamegállapodásokat megszűntnek  nyilvánítja, aminek révén
      az   érintettek    munkahelyüket   elvesztették   volna.   A
      munkamegállapodások munkaszerződéssé  való átváltoztatásával
      a  jogalkotó   megőrizte  a   munkahelyet,  a   munkavállaló
      munkaviszonyának  folyamatosságát,  amelyben  értelemszerűen
      nyitva áll  a  munkavállaló  számára  az  "új"  munkaviszony
      felmondásának  lehetősége,   amennyiben  az   átminősítéssel
      teremtett munkajogi helyzettel nincs megelégedve.

      Az Alkotmánybíróság  az  Alkotmány  70/B.  §  (1)  bekezdése
      tekintetében  a   fentiek   alapján   nem   állapított   meg
      alkotmánysértést.

      2.3. Az Alkotmánybíróság  a döntése  meghozatala  alkalmával
      azt is  figyelembe vette, hogy az Országgyűlés a Szvt. és az
      Ámt.  megalkotásával   az  Alkotmány   12.  §-ában  foglalt,
      önkéntes társuláson  alapuló  szövetkezés  elvére  építő,  a
      piacgazdaság alkotmányos  követelményével (  Alkotmány 9.  §
      (1)  bekezdés   )  összhangban   álló  szövetkezeti   modell
      jogszabályi  hátterének   megteremtésére  törekedett,  olyan
      társadalmi méretű  változás jogszabályi  kereteit alakította
      ki, mely  az érintett  jogalanyok  jogviszonyainak  bizonyos
      mértékű     átalakításával     járt.     A     munkavállalás
      feltételrendszere átalakításának  ilyen módja  a szövetkezet
      döntési szabadságát  is érintette  ugyan, de a munkához való
      jog vonatkozásában  annak -  minthogy a munkához, a munka és
      foglalkozás  szabad  megválasztásához  való  alapjognak  nem
      alanya - alkotmányos sérelmet nem okozott.

           Az Alkotmánybíróság  tekintettel  volt  arra  is,  hogy
      csupán átmenetileg  ( néhány hónapra ) jelentkező rendkívüli
      helyzet megoldásáról  volt  szó  és  a  szövetkezet  döntési
      szabadságának   ilyen    rövid,   átmeneti   időre   történő
      korlátozása  arányban   áll  a  piacgazdaság  kialakításának
      feladatát megfogalmazó  államcéllal [  Alkotmány  9.  §  (1)
      bekezdés ] és alkotmányos értékekkel ( Preambulum ).

      3.  Az   Alkotmánybíróság  nem  találta  megalapozottnak  az
      Alkotmány 70/E.  §-ába foglalt szociális ellátáshoz való jog
      sérelmét állító  indítványozói állításokat,  melyek lényege,
      hogy -  az indítványozói  jogértelmezés mellett - a tárgyalt
      jogviszonyok  azonnali   hatályú   átalakítása   folytán   a
      foglalkoztatás  szünetelésének   hatálya  alá  eső  tag  sem
      munkabért,  sem   munkanélküli  járadékot  nem  kap  és  így
      ellátatlan marad.

      Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítvány érvelése
      téves jogértelmezésen alapul.

      3.1. Az 1992.  január 20-án hatályba lépett Ámt. 2. § (2) és
      (3)  bekezdése   úgy  rendelkezett,  hogy  szabályait  és  a
      törvényben  megjelölt  korábbi  szövetkezeti  jogszabályokat
      1992.  június   30-ig,   a   mezőgazdasági   és   az   ipari
      szövetkezetekre 1992.  december 30-ig  lehet  alkalmazni.  A
      jogalkotó  ezzel  figyelembe  vette  azt  a  tényt,  hogy  a
      szövetkezetek átalakulása  hosszabb ideig  tartó folyamat és
      az ez  idő alatt  fellépő jogi problémák csak akkor oldhatók
      meg, ha  a régi  és az új viszonyok együttes jelenlétével az
      azokra  vonatkozó  jogi  szabályozás  is  számot  vet,  azaz
      átmenetileg mindkét  szabályozás a tárgyába tartozó kérdések
      jogi hátteréül  szolgál. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy
      egymással   ellentétes   vagy   egymást   kizáró   szabályok
      egyidejűleg alkalmazhatók.

      3.2. Az Ámt.  korábbi  jogszabályok  alkalmazását  megengedő
      általános szabályához  [ Ámt.  2. §  (2) és  (3) bekezdése ]
      képest    a    munkamegállapodásokat    munkaviszony-jellegű
      jogviszonyra irányuló  szerződéssé átalakító szabálya ( Ámt.
      55. §-a  ) különös  szabályként  érvényesül  és  mint  ilyen
      lerontja az  általános szabály  hatályát. Az  Ámt.  hatályba
      lépését követően  tehát a foglalkoztatás szünetelésére akkor
      sem  volt   jogi  lehetőség,  ha  a  hatályban  fenntartott,
      továbbra  is   alkalmazni   rendelt   ágazati   szövetkezeti
      jogszabály  (  vagy  az  annak  alapján  elfogadott  régebbi
      szövetkezeti szabályzat  ) ezt  megengedte. Az  Ámt. 55. § a
      foglalkoztatás szüneteltetése  intézményének alkalmazását  -
      azzal, hogy  a munkavégzés-jellegű  jogviszonyokra  a  Munka
      Törvénykönyvét rendelte  alkalmazni, amely  a  szüneteltetés
      intézményét nem  ismeri  -  külön  hatályon  kívül  helyezés
      nélkül kizárta. Az Ámt. általános szabályának és az ez alóli
      kivételt engedő  szabálynak a  fentieken túlmenő értelmezése
      azonban  nem   elsősorban  az   Alkotmánybíróság,  hanem   a
      jogalkalmazó   szervek    feladata.   Az    Alkotmánybíróság
      véleményével azonos  jogértelmezési álláspontra helyezkedett
      egyébként a  Legfelsőbb Bíróság is két eseti döntésében ( BH
      1993, 11. 710. sz. eset; BH 1994, 1.54. sz. eset ) .

      3.3. Az Alkotmánybíróság  a továbbiakban  rámutat  arra  is,
      hogy a  foglalkoztatás elősegítéséről  és  a  munkanélküliek
      ellátásáról szóló  1991. évi  IV. törvénynek  az  1991.  évi
      LXXXIX. törvény 27. §-ával módosított 58. § (5) bekezdése az
      Szvt. és  az Ámt.  hatályba  lépésekor  már  nem  ismerte  a
      munkavégzési  kötelezettséggel   járó  szövetkezeti  tagsági
      viszony   intézményét,   így   nem   adott   lehetőséget   a
      munkanélküli járadék  folyósítására azon  a  címen,  hogy  a
      szövetkezeti  tagnak   a   foglakoztatását   a   szövetkezet
      szüneteltette.   ( A  módosítás 1991.  december 29-én lépett
      hatályba. )  Ezen új  szabályozás értelmében  a munkanélküli
      járadék  folyósításának  feltétele  a  munkaviszony  jellegű
      jogviszony megszűnése. Az Ámt. 55. §-ába foglalt rendelkezés
      hiányában a szövetkezetnek valóban lett volna lehetősége úgy
      szüneteltetnie a  tag foglalkoztatását,  hogy  az  máshonnan
      ellátást nem kaphatott volna. Az Ámt.-be foglalt szabályozás
      éppen azt  a célt  szolgálta, hogy a szövetkezet azon tagja,
      amelyik a  szövetkezet gazdasági  tevékenysége szempontjából
      feleslegessé vált,  ellátatlan ne  maradjon,  hiszen  az  új
      szabályozás :   a  munkaviszonnyá való  átminősítés  alapján
      számára vagy  az állásidőre  jutó díjazást  kell  kifizetni,
      vagy a  munkaviszony jellegű  jogviszonyát felmondani, ekkor
      viszont  munkanélküli   járadékra,  illetve  végkielégítésre
      válik jogosulttá.  A szabályozás  :   az  Ámt.  55.  §-a  az
      Alkotmánybíróság   álláspontja    szerint   nem   tekinthető
      alkotmánysértőnek.

           Éppen  ellenkezőleg  :    kifejezetten  a  munkaviszony
      jellegű  jogviszonyban   munkavállalói  pozíciót   elfoglaló
      szerződő fél  munkanélküli ellátásra jogosító körülményeiben
      beállott  lényeges  változás,  valamint  az  önhibán  kívüli
      munkanélküliség esetére járó megfelelő ellátás biztosítására
      vonatkozó alkotmányos  kötelezettség ( Alkotmány 70/E. § (1)
      bekezdése  )   teljesítése   indította   a   jogalkotót   az
      alkotmányossági vizsgálat  alá vont  szabályozási  környezet
      kialakítására. A  munkavállaló  éppen  az  Ámt.  55.  §-ának
      rendelkezése híján maradt volna ellátatlan.

      3.4. Az Alkotmány  70/E. § (1) bekezdésébe foglalt szociális
      ellátáshoz  való   jog  sérelmére,  illetve  a  munkavállaló
      szociális ellátatlanságára utaló indítványozói érvelés így -
      az indítványozó  téves jogértelmezése miatt - nem tekinthető
      megalapozottnak.    Az     Ámt.    kifogásolt    szabályának
      hatálybalépése  és  a  szövetkezetek  tényleges  átalakulása
      közötti időben  a foglalkoztatás  szüneteltetésére  már  nem
      volt  jogi   lehetőség.  A   szövetkezet   mint   munkáltató
      érdekkörében  felmerült   okból  történő  munkaidő  kiesésre
      ( állásidő  ) korábban a munkaviszonyra vonatkozó jogszabály
      által meghatározott  térítés járt.  A  hatályos  szabályozás
      szerint (  Munka Törvénykönyve  150.  §  (1)  bekezdés  )  a
      munkavállalót a  kiesett munkaidőre személyi alapbére illeti
      meg. A  munkavállaló ennek megfelelően nem marad ellátatlan,
      így az  Alkotmány 70/E.  § (1)  bekezdésének sérelme fel sem
      merül. Az  Alkotmánybíróság ezért  az Alkotmány  70/E. § (1)
      bekezdése     tekintetében      nem      állapított      meg
      alkotmányellenességet.

                                  IV.

           Az  Szvt.   65.  §   (1)   bekezdésének   "a   fegyelmi
      felelősségre vonatkozó  szabályok  kivételével"  szövegrésze
      alkotmányellenességének megállapítására  és megsemmisítésére
      irányuló indítvány tárgyában az Alkotmánybíróság az eljárást
      megszüntette. Az Szvt.-nek a fegyelmi szabályok alkalmazását
      megtiltó rendelkezésével  előálló jogi  helyzet egyébként az
      Ámt.   hatálybalépése   és   az   új   Munka   Törvénykönyve
      hatálybalépése, 1992.  január 20.  és 1992. július 1. között
      állt fenn.  Ez alatt az átmeneti időszak alatt a szövetkezet
      mint  munkáltató   valóban   nem   alkalmazhatott   fegyelmi
      büntetésként  elbocsátást.   Az  Szvtm.  9.  §-a  értelmében
      azonban az  Szvt. korábbi  65. §-ának  az indítványozó által
      támadott szövegrésze  hatályát vesztette,  így e tekintetben
      az  Alkotmánybíróság   az  eljárást   megszüntetését   látta
      indokoltnak.

           Mindezen  indokok   alapján   az   Alkotmánybíróság   a
      rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
                             Dr. Sólyom László
                         az Alkotmánybíróság elnöke

             Dr. Ádám Antal                      Dr. Kilényi Géza
              alkotmánybíró                        alkotmánybíró

             Dr. Lábady Tamás                    Dr. Schmidt Péter
              alkotmánybíró                        alkotmánybíró

             Dr. Szabó András                 Dr. Tersztyánszky Ödön
              alkotmánybíró                        alkotmánybíró

                               Dr. Vörös Imre
                            előadó alkotmánybíró

                             Dr. Zlinszky János
                               alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        327/B/1992
        Date of the decision:
        .
        02/27/1995
        .
        .