Hungarian

Ügyszám: .	647/B/2008
Előadó alkotmánybíró: Kovács Péter Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 647/B/2008. AB határozat .

ABH oldalszáma: 2008/3354 .

A döntés kelte: Budapest, 11/17/2008 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az       Alkotmánybíróság      mulasztásban       megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására, valamint állami  irányítás egyéb  jogi  eszköze alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő                          határozatot: 1.   Az  Alkotmánybíróság  a  Magyarországi  Zsidó  Hitközségek Szövetségén  kívüli zsidó egyházak tekintetében a volt  egyházi ingatlanok  tulajdoni  helyzetének rendezésével,  illetőleg  az abból    származó   pénzbeli   igény   járadékká   alakításával összefüggésben    benyújtott,    mulasztásban     megnyilvánuló alkotmányellenesség    megállapítására   irányuló    indítványt elutasítja. 2.  Az  Alkotmánybíróság  a Magyar Köztársaság  Kormánya  és  a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége között 1998. október 1-jén  létrejött  Megállapodás közzétételéről szóló  1058/1999. (V.  28.)  Korm. határozat alkotmányellenessége megállapítására irányuló indítványt visszautasítja. 3.  Az  Alkotmánybíróság  a Magyar Köztársaság  Kormánya  és  a Magyarországi   Zsidó  Hitközségek  Szövetsége   között   2000. december   21-én   aláírt  megállapodás  közzétételéről   szóló 1045/2001.   (IV.  20.)  Korm.  határozat  alkotmányellenessége megállapítására irányuló indítványt visszautasítja                            Indokolás                               I. A  lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló  1990. évi IV. törvény alapján 2004-ben bejegyzett egyház (a  továbbiakban:  indítványozó)  beadványában  három  kérelmet terjesztett az Alkotmánybíróság elé. Az  indítványozó kezdeményezte a Magyar Köztársaság Kormánya és a  Magyarországi  Zsidó  Hitközségek  Szövetsége  között  1998. október  1-jén  létrejött  Megállapodás  közzétételéről   szóló 1058/1999.   (V.   28.)   Korm.  határozat   (a   továbbiakban: Korm.hat.1.),  valamint  a  Magyar Köztársaság  Kormánya  és  a Magyarországi   Zsidó  Hitközségek  Szövetsége   között   2000. december   21-én   aláírt  megállapodás  közzétételéről   szóló 1045/2001.   (IV.   20.)  Korm.  határozat   (a   továbbiakban: Korm.hat.2.)     alkotmányellenessége     megállapítását     és megsemmisítését.  Álláspontja szerint  e  két  Korm.  határozat 2004.    június   15-ével   vált   alkotmányellenessé,   amikor bejegyezték  a  — Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségétől (a  továbbiakban: MAZSIHISZ) független — Egységes Magyarországi Izraelita   Hitközség  (statusquo  ante)  zsidó   egyházat   (a továbbiakban:   EMIH).  Mivel  a  Kormány  ezt   követően   nem módosította  a  támadott,  a  Kormány  és  a  MAZSIHISZ  között létrejött    megállapodásokat   közzétevő   Korm.hat.1-et    és Korm.hat.2-őt,  ezért azok az indítványozó  szerint  sértik  az Alkotmány 60. § (1)-(3) bekezdéseiben foglalt, a vallás  szabad gyakorlásához   fűződő  jogot  és  az  állam   és   az   egyház elválasztásának  elvét,  továbbá  az  Alkotmány  70/A.   §-ában megfogalmazott diszkrimináció tilalmát. Az   indítványozó  a  Korm.hat.1.  alkotmányellenességét  abban látja,  hogy  „az  örökjáradék alapjául szolgáló,  a  MAZSIHISZ által  lajstromba  vett  ingatlanokat a zsidó  közösség  egésze használta  és  azok  jogellenes elvételével  a  zsidó  közösség egésze  szenvedett  kárt. (…) 2004. június 15.-től  kezdve  már nemcsak   a  MAZSIHISZ,  de  az  EMIH  is  képviseli  a   zsidó közösséget.  A  Kormány így nem teheti meg, hogy  kárpótolja  – támogatja   a   MAZSIHISZ-hez  tartozó  zsidók  hitéletét,   de diszkriminálja pl. az EMIH híveit”. Az   indítványozó  a  Korm.hat.2.  alkotmányellenességét   arra alapította,  hogy  a  Kormány  és  a  MAZSIHISZ  által   kötött megállapodásban  „a  Kormány  elismerte,  hogy  a  MAZSIHISZ  a hitéleti,   közszolgálati,  közéleti  és  társadalmi  feladatok területén  széles és egyedülálló hatáskörrel rendelkezik  és  e feladatok  ellátására az állam anyagi támogatásban részesíti  a MAZSIHISZ-t. (…) [A] megállapodás szövegében ugyan  nem  fordul elő   a   kizárólagos  jelző,  ám  a  szövegben  megfogalmazott széleskörű  hatáskör,  valamint a  változtatásnak  a  MAZSIHISZ egyetértéséhez való kötése ezt az értelmezést támogatja”. Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló, az Alkotmány 60.  § (3)   és   70/A.   §   (1)   bekezdéseinek   sérelmét   jelentő alkotmányellenesség  megállapítását is  kérte  amiatt,  hogy  a Kormány  „az  EMIH  megalakulását követően nem  módosította”  a kifogásolt   Korm.   határozatokat  és   „az   EMIH   többszöri megkeresésére  is  visszautasította, hogy megállapodást  kössön vele (…), így az EMIH-t — egyebek között — az egyházak hitéleti támogatását  biztosító örökjáradékból is  diszkriminatív  módon kizárta”.                               II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: „60.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban mindenkinek  joga  van  a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára. (2)  Ez  a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását,  és  azt  a szabadságot,  hogy vallását és meggyőződését mindenki  vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon  akár egyénileg,   akár   másokkal   együttesen   nyilvánosan    vagy magánkörben  kinyilváníthassa  vagy  kinyilvánítását  mellőzze, gyakorolhassa vagy taníthassa. (3)  A  Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik. (…) 70/A.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  biztosítja  a  területén tartózkodó  minden  személy  számára  az  emberi,  illetve   az állampolgári  jogokat,  bármely  megkülönböztetés,  nevezetesen faj,  szín,  nem, nyelv, vallás, politikai vagy  más  vélemény, nemzeti  vagy  társadalmi  származás, vagyoni,  születési  vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.” 2. Az indítvánnyal támadott Korm.hat.1.: „A Kormány 1.  e  határozat mellékleteként közzéteszi a Magyar Köztársaság Kormánya és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége között 1998. október 1-jén létrejött Megállapodást; 2.  felhívja  az érintett minisztereket, hogy a Megállapodásban foglaltak végrehajtásáról gondoskodjanak. Felelős: érintett miniszterek Határidő: folyamatos”. 3. Az indítvánnyal támadott Korm.hat.2.: „A Kormány 1.  e  határozat mellékleteként közzéteszi a Magyar Köztársaság Kormánya és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége között 2000. december 21-én aláírt megállapodást; 2.  felhívja  az érintett minisztereket, hogy a megállapodásban foglaltak végrehajtásáról gondoskodjanak. Felelős: érintett miniszterek Határidő: folyamatos”.                              III. Az indítványok nem megalapozottak. 1.  Az Alkotmánybíróság elsőként a Korm.hat.1. és a Korm.hat.2. alkotmányosságának vizsgálhatósága kérdésében foglalt állást. Az  Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII.  törvény  (a továbbiakban:   Abtv.)   1.   §   b)   pontja   értelmében   az Alkotmánybíróság hatáskörébe a jogszabály, valamint  az  állami irányítás  egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének  utólagos vizsgálata  tartozik.  A  jogalkotásról  szóló  1987.  évi  XI. törvény  (a továbbiakban: Jat.) 46. § (1) bekezdése  szerint  a Kormány   —   állami   irányítás  egyéb  jogi   eszközeként   — határozatban   szabályozza   az   általa   irányított   szervek feladatait, a saját működését és határozatban állapítja  meg  a feladatkörébe  tartozó terveket. A Jat.  46.  §  (2)  bekezdése rögzíti,  hogy e hivatkozott rendelkezés nem érinti  az  egyedi határozat meghozatalára vonatkozó jogot. Az  Alkotmánybíróság  következetesen érvényesített  gyakorlata, hogy a „hatáskör vizsgálatánál nem az aktus elnevezése, hanem a benne   foglalt   rendelkezések  jogi  jellege  az   irányadó”. „Önmagában  véve  (…) az, hogy valamely aktust olyan  elnevezés alatt  bocsátanak  ki,  amelyet a Jat. a jogszabályok  vagy  az állami irányítás egyéb jogi eszközei megjelölésére használ, még nem szükségképpen alapozza meg az adott aktus felülvizsgálatára nézve  az  Alkotmánybíróság hatáskörét” [52/1993.  (X.  7.)  AB végzés, ABH 1993, 407, 408.]. Az   Alkotmánybíróság  megvizsgálta,  hogy  a  támadott   Korm. határozatok  a  Jat.  46.  § (1) bekezdése  alapján  az  állami irányítás   egyéb   jogi  eszközei  körébe   tartozó   normatív határozatnak  minősülnek-e. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy   a   Korm.hat.1.   az  egyházak   hitéleti   és   közcélú tevékenységének  anyagi feltételeiről szóló  1997.  évi  CXXIV. törvény   3.   §  (1)  és  (4)  bekezdésében  foglalt   feladat végrehajtásaként  hozott, a MAZSIHISZ  által  nem  természetben visszakért ingatlanokra vonatkozó pénzbeli igény járadékká való átalakításáról szóló konkrét megállapodás. A Korm.hat.2.  pedig a Kormány és a MAZSIHISZ együttműködésének kereteit meghatározó megállapodás.  Az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  egyik Korm.  határozatnak  sem  tulajdonítható  a  Jat.  46.  §   (1) bekezdésében  taxatíve meghatározott, normatív tartalom:  Mivel sem  a  Korm.hat.1.,  sem a Korm.hat.2. nem  tekinthető  állami irányítás  egyéb jogi eszközének, ezért az Alkotmánybíróság  az indítványt ebben a részében — hatáskörének hiányára tekintettel — visszautasította. 2.      Az      indítványozó     mulasztásban     megnyilvánuló alkotmányellenesség     megállapítását     is     kérte.     Az Alkotmánybíróság  erre vonatkozó hatáskörét az  Abtv.  49.  §-a szabályozza,    mely    szerint   mulasztásban    megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet  sor,  ha  a jogalkotó   szerv   a  jogszabályi  felhatalmazásból   származó jogalkotói      feladatát      elmulasztotta      és      ezzel alkotmányellenességet   idézett   elő.   Az    Alkotmánybíróság következetes   gyakorlata  értelmében  e  két  feltételnek   (a jogalkotói  feladat  elmulasztásának  és  az  ebből   következő alkotmányellenes   helyzetnek)   együttesen   kell   fennállnia [22/1990.  (X.  16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.;  37/1992. (VI.   10.)   AB   határozat,  ABH   1992,   227,   232.].   Az Alkotmánybíróság azt is hangsúlyozta, hogy a jogalkotói feladat elmulasztása      önmagában     nem     feltétlenül      jelent alkotmányellenességet  [14/1996. (IV. 24.)  AB  határozat,  ABH 1996, 56, 58-59.; 479/E/1997. AB határozat, ABH 1998, 967, 968- 969.;   1080/D/1997.  AB  határozat,  ABH  1998,  1045,  1046.; 10/2001.  (IV.  12.)  AB határozat, ABH  2001,  123,  131.],  a mulasztásból  eredő  alkotmányellenes  helyzetet  pedig  minden esetben    konkrét   vizsgálat   eredményeként    lehet    csak megállapítani  [35/2004. (X. 6.) AB határozat, ABH  2004,  504, 508.]. A    fentiekre    tekintettel   az   indítvány    alapján    az Alkotmánybíróság  megvizsgálta, hogy a volt egyházi  ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésével, illetőleg az abból származó pénzbeli  igény  járadékká  alakításával  kapcsolatban   volt-e olyan,   a   Kormányt  terhelő  jogalkotói   feladat,   melynek elmulasztása alkotmányellenességet eredményezett. A  volt  egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének  rendezéséről szóló  1991.  évi XXXII. törvény (a továbbiakban:  Etv.)  1991. július 30-án lépett hatályba. Az Etv. értelmében a volt egyházi tulajdonban   álló  —  meghatározott  feltételek   szerinti   — ingatlanokat  a  törvény  hatálybalépését  követő   90   napon, illetőleg  az azt követő 10 éven belül lehetett visszaigényelni [1. § (1) bekezdés, 11. § (1)-(2) bekezdés]. 1998. január 15-én lépett hatályba a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosításáról szóló 1997.  évi  CXXV. törvény, melynek 7. § (2) bekezdése kimondta, hogy   hatálybalépésével  egyidejűleg  az   Etv.   alapján   az ingatlanigénylés lehetősége megszűnik. 1998. január 15-ével  az igénylési folyamat lezárult. Az EMIH tehát — nem működő, be nem jegyzett  egyházként  — nem volt abban  a  helyzetben,  hogy  a jogelődjétől  kártalanítás  nélkül  állami  tulajdonba   került ingatlan(oka)t  a jogszabályban rendelkezésre álló  határidőben igényelje.  A Kormány viszont az indítványozó által sérelmezett „örökjáradék”  megállapításakor  az  Etv.  alapján  keletkezett pénzbeli  kártalanítási  igények járadékká  alakításának  —  az egyházak    hitéleti   és   közcélú   tevékenységének    anyagi feltételeiről  szóló  1997.  évi  CXXIV.  törvény  3.   §   (4) bekezdésében számára meghatározott — feladatát hajtotta  végre. A    törvényi   szabályok   alkotmányellenességének    utólagos vizsgálatát az indítványozó nem kezdeményezte, és nem állította azt  sem, hogy az Országgyűlés mint jogalkotó szerv mulasztotta el jogalkotói feladatát. Mindezek  alapján  az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  a 2004-ben  bejegyzett  egyház tekintetében nem  állapítható  meg olyan  jogalkotói  feladat, melynek elmulasztásával  a  Kormány alkotmányellenes  állapotot  idézhetett  volna  elő,  ezért  az indítványt ebben a részében elutasította. Az Alkotmánybíróság az indítvány kapcsán megjegyzi, hogy a volt egyházi  tulajdonokkal  kapcsolatos  esetleges  egyedi  vagyoni igények elbírálására nincs hatásköre.          Dr. Holló András             Dr. Kiss László          alkotmánybíró                  alkotmánybíró                        Dr. Kovács Péter                      előadó alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	647/B/2008
Date of the decision: .	11/17/2008
.
.