Hungarian

Ügyszám: .	66/B/1993
Előadó alkotmánybíró: Szabó András Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 3/1998. (II. 11.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1998/61 .

A döntés kelte: Budapest, 02/09/1998 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !                                   Az  Alkotmánybíróság  jogszabály  alkotmányellenességének utólagos  vizsgálatára irányuló indítványok és  alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő                         határozatot :                               1.  Az  Alkotmánybíróság  a közúti közlekedés  rendőrhatósági igazgatásáról  szóló 48/1997. (VIII. 26.) BM rendelet  16.  § (1)  bekezdés  a/-b/  pontja, 17. § (1) bekezdés  b/  pontja, valamint  17.  §  (2)-(3)  bekezdése  alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványokat elutasítja. 2.  Az  Alkotmánybíróság az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 72. § (4)  bekezdése alkotmányellenességének megállapítására  irányuló  indítványt elutasítja. 3.  Az  Alkotmánybíróság  a közúti közlekedés  rendőrhatósági igazgatásáról szóló 20/1990. (VIII. 6.) BM rendelet 5. §  (1) bekezdés c/ pontja és 5. § (2) bekezdése, illetőleg 5. §  (3) bekezdése  konkrét  ügyben  való  alkalmazásával  kapcsolatos alkotmányjogi      panaszokat      elutasítja,      illetőleg visszautasítja. Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                           Indokolás A   közúti  közlekedés  rendőrhatósági  igazgatásáról   szóló 20/1990.  (VIII.  6.)  BM  rendelet  (a  továbbiakban:  BMr.) szabályozásával  kapcsolatban  több  indítvány  érkezett   az Alkotmánybírósághoz.  Az  Alkotmánybíróság  az  indítványokat egyesítette és egy eljárás keretében bírálta el. Az  Alkotmánybíróság eljárása során figyelemmel volt  arra  a lényeges körülményre, hogy a kifogásolt miniszteri rendeletet — 1998. január 1-jei hatállyal — új szabályozás váltotta fel. A   közúti   igazgatás  rendőrhatósági  igazgatásáról   szóló 48/1997.  (VIII.  26.) BM rendelet (a továbbiakban:  hatályos BMr.)   a   korábbihoz  képest  tartalmilag  részben   eltérő rendelkezéseket  tartalmaz, s ezáltal az  indítványozók  több kifogását  meghaladottá, tárgytalanná teszi. A hatályos  BMr. ugyanis megteremti azokat a jogi garanciákat, amelyek korábbi hiányos volta az indítványok előterjesztését eredményezte. A  jogszabályi  változásokra figyelemmel az  Alkotmánybíróság eljárása   során   a   hatályos  BMr.  azon  rendelkezéseinek alkotmányosságát vizsgálta, amelyek a korábban hatályban volt BMr.  szabályaival tartalmilag megegyeznek. (Ez  az  eljárási mód  megfelel  az  Alkotmánybíróság hosszabb  ideje  követett gyakorlatának: lásd pl. 324/B/1991. AB hat., ABH 1992.  464.) Az   Alkotmánybíróság  megvizsgálta  továbbá   azokat   —   a szabályozás   egészére   irányuló,   általános   jellegű    — alkotmányossági  kifogásokat is,  amelyek  az  új  miniszteri rendelet  konkrét rendelkezéseitől függetlenül  jelentőséggel bírnak  (pl.  a  közlekedéshez való  jog  alapjog  jellegének megítélése, annak szabályozási konzekvenciái).                              I.                               1.   Az   indítványokban   foglalt   kérdések   megítéléséhez nélkülözhetetlen a korábban (1997. december 31-ig)  hatályban volt,   továbbá   a   jelenleg  hatályos   új   rendelkezések bemutatása.   Az   indítványokkal  érintett  jogszabályhelyek tartalma a következő. 20/1990.   (VIII.   6.)  BM  rendelet  a  közúti   közlekedés rendőrhatósági igazgatásáról: "5. § (1) A rendőrhatóság a vezetői engedélyt visszavonja, ha c/   a   járművezető   ellen  a  közúti  közlekedés   körében segítségnyújtás   elmulasztása   (Btk.   172.   §),    közúti veszélyeztetés  (Btk. 186. §), közúti baleset  okozása  (Btk. 187.  §),  ittas  járművezetés (Btk.  188.  §),  járművezetés tiltott  átengedése  (Btk. 189. §), vagy cserbenhagyás  (Btk. 190. §) bűncselekmény miatt indult büntető eljárás, a büntető eljárás jogerős befejezéséig, d/  a  járművezető  ellen ittas vezetés miatt  szabálysértési eljárás    indult,    a   szabálysértési   eljárás    jogerős befejezéséig," "5.  § (2) Az (1) bekezdés c/ pontja alapján a közúti baleset okozása  (Btk. 187. §) miatt a vezetői engedélyt  akkor  kell visszavonni,   ha  a  bűncselekmény  tömegszerencsétlenséget, halált vagy halálos tömegszerencsétlenséget okozott." "5.  §  (3)  A vezetői engedélyt a szabálysértési  eljárásban alkalmazott   járművezetéstől  eltiltás  (...)   esetén   egy hónaptól egy évig terjedő időre lehet visszavonni." "6.  §  (2)  A  rendőr  a vezetői engedélyt  elveheti,  ha  a járművezető  a  közúti közlekedés szabályainak  megszegésével halálos    balesetet,    illetőleg    tömegszerencsétlenséget okozott." 48/1997.   (VIII.  26.)  BM  rendelet  a  közúti   közlekedés rendőrhatósági igazgatásáról: "16. § (1) A rendőr a vezetői engedélyt a helyszínen elveszi, ha a/ a járművezető azzal gyanúsítható, hogy a közúti közlekedés körében   cselekményével  megvalósította  a   segítségnyújtás elmulasztása    (Btk.172.§),    a    közúti    veszélyeztetés (Btk.186.§), a járművezetés tiltott átengedése (Btk.189.  §), a   cserbenhagyás  (Btk.  190.  §),  közúti   baleset   során tömegszerencsétlenséget,  halált,  több  ember  halálát  vagy halálos  tömegszerencsétlenséget  okozó  (Btk.  187.  §   (2) bekezdés) bűncselekményt, b/  a  jármű vezetője ittas vezetés szabálysértés vagy  ittas járművezetés   bűncselekmény  (Btk.  188.  §)   elkövetésével alaposan gyanúsítható," "17. § (1) A rendőrhatóság a vezetői engedélyt visszavonja: b/  a  16.  §  (1) bekezdés a/ és b/ pontjában  meghatározott bűncselekmények    esetén   a   büntető    eljárás    jogerős befejezéséig, de legfeljebb 1 évre, a 16. § (1)  bekezdés  b/ pontjában  meghatározott szabálysértés  elkövetése  esetén  a szabálysértési eljárás jogerős befejezéséig, de legfeljebb  6 hónapra," "17.   §   (2)  A  szabálysértési  hatóság  —  amennyiben   a szabálysértési   tényállást  megállapító  jogszabály   az   e rendeletben  meghatározott közlekedési igazgatási  intézkedés alkalmazását  is lehetővé teszi — 1 hónaptól 1  évig  terjedő időtartamra elrendelheti a vezetői engedély, illetve egy vagy több    kategóriára,   járműfajtára   vonatkozó   jogosultság visszavonását. (3)  Az  (1)  bekezdés  b/  pontja esetén  az  ügyben  eljáró ügyészség vagy a bíróság, illetőleg a szabálysértési  hatóság kezdeményezésére  a  rendőrhatóság  a  vezetői  engedélyt   a határidő   letelte   előtt  is  visszaadja,   illetve   annak visszavonásától eltekint." 1.1.   Több   indítványozó   szerint   a   vezetői   engedély visszavonására  vonatkozó  rendelkezések  alkotmányellenesek, mert  miniszteri  rendeleti szinten  kerültek  szabályozásra. Álláspontjukat arra alapozzák, hogy a közlekedéshez való  jog az  alapvető jogok körébe tartozik és ezért korlátozását — az Alkotmány  8.  § (2) bekezdésére figyelemmel — csak  törvényi szinten   lehetne   rendezni.   Előadják,   hogy   a   közúti közlekedésről  szóló  1988. évi I. törvény  (a  továbbiakban: Kötv.)  3.  §  (1) bekezdése szerint "A közúti  közlekedésben mindenkinek joga van részt venni ...", s a közlekedéshez való jog  alapjog jellegének megalapozásául az Alkotmány 58. § (1) bekezdésére   is  hivatkoznak  ("Mindenkit,  aki  törvényesen tartózkodik  Magyarország területén  ...  megillet  a  szabad mozgás   és   a  tartózkodási  hely  szabad  megválasztásának joga."). Az indítványozók a BMr. szabályozásában alapvető jog rendeleti szintű korlátozását látják. 1.2. Az indítványozók részéről az egyik legvitatottabb kérdés az,  hogy a BMr. 5. § (1) bekezdés c/ pontjába (hatályos BMr. 17. § (1) bek. b/ pont) foglalt vezetői engedély visszavonása közigazgatási   hatósági   aktusnak   vagy   büntető-eljárási kényszerintézkedésnek tekintendő-e. Többek véleménye  szerint a  vezetői  engedély visszavonása tartalmában, alkalmazásának és  joghatásának jellemzőiben teljes egészében  megegyezik  a büntető   eljárásról  szóló  1973.  évi  I.   törvényben   (a továbbiakban:  Be.) szabályozott kényszerintézkedésekkel.  Az indítványozók   szerint   a  vezetői  engedély   visszavonása kizárólag   a   büntető   eljárás   céljának   megvalósulását szolgálja, ezért az intézkedésnek a Be.-ben lenne a helye,  s annak  alkalmazására  csak  a bíróság  lehetne  jogosult.  Az indítványozók szerint a jelenlegi helyzet az Alkotmány 45.  § (1)  bekezdését  sérti, ugyanis "A Magyar  Köztársaságban  az igazságszolgáltatást ... a bíróságok gyakorolják." 1.3. Több indítványozó a vezetői engedélynek a büntető vagy a szabálysértési  eljárás  megindításával  egyidejűleg  történő kötelező  visszavonását  (BMr. 5.  §  (1)  bek.  c/-d/  pont, illetőleg hatályos BMr. 17. § (1) bek. b/ pont) azért  tartja alkotmányellenesnek, mert az mintegy prejudikálja az érintett vétkességét, s így az ártatlanság vélelmének elvébe  ütközik. Az  Alkotmány  57.  § (2) bekezdése értelmében  ugyanis  "... senki  sem  tekinthető bűnösnek mindaddig,  amíg  büntetőjogi felelősségét   a   bíróság   jogerős   határozata   meg   nem állapította." 2.    Az   egyik   indítványozó   álláspontja   szerint    az allamigazgatási  eljárás általános szabályairól  szóló  1957. évi  IV.  törvény (a továbbiakban: Áe.) 72. §  (4)  bekezdése alkotmányellenes,    mert   nem    teszi    lehetővé,    hogy szabálysértési ügyekben az elkövető a számára  sérelmes  —  a vezetői   engedély   visszavonásának  alapjául   szolgáló   — határozat   bírósági   felülvizsgálatát   kérje.   Indítványa megalapozásául az Alkotmány 57. § (5) bekezdésére hivatkozik, amely  szerint  "...  a  törvényben  meghatározottak  szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírói, államigazgatási vagy  más  hatósági  döntés ellen,  amely  jogát  vagy  jogos érdekét sérti." 3.  A  korábban hatályban volt BMr. rendelkezéseinek  konkrét ügyben  való  alkalmazásával kapcsolatban három alkotmányjogi panasz érkezett az Alkotmánybírósághoz. 3.1. Az egyik panaszos a BMr. 5. § (1) bek. c/ pontja (és  az azzal  összefüggő  5.  § (2) bekezdés) alkotmányellenességére hivatkozik.  Esetében a rendőrhatóság azért  vonta  vissza  a vezetői  engedélyt,  mert  alapos  gyanú  utalt  arra,   hogy elkövette  a  halálos  közúti  baleset  gondatlan  okozásának vétségét  (Btk. 187. §), utóbb azonban a bíróság  felmentette az  ellene emelt vád alól. A panasz előterjesztője sérelmezi, hogy  a  vezetői  engedély visszavonásáról "éppen  a  büntető ügyekben  eljáró  hatóságok  nem határozhatnak."  A  panaszos szerint  "a jelenlegi szabályozás azáltal sérti különösen  az ártatlanság  vélelmét, hogy nem rendelkezik a kártalanításról arra  az  esetre,  ha  az eljárás a járművezetéstől  eltiltás nélkül fejeződik be." 3.2.  A  BMr.  5.  §  (3) bekezdésének alkotmányellenességére hivatkozva  ketten  terjesztettek elő alkotmányjogi  panaszt. Mindkét  panaszos  a  szabálysértési  eljárásban  alkalmazott "járművezetéstől  eltiltás" intézkedés jogszabályi  alapjának hiányára  hivatkozik. Álláspontjuk szerint  a  szabálysértési hatóságokat  erre  a  döntésre  anyagi  jogi  jogszabály  nem jogosítja fel, amit az is bizonyít, hogy az általuk  vitatott ügyekben   a   hatóságok  döntési  jogosultságukat   a   BMr. hivatkozott  eljárási jogi normájára alapozták. A  panaszosok alkotmányellenesnek    tartják   a   rendőrhatóságok    olyan gyakorlatát,  amely  szerint  "a vezetői  engedély  bármilyen szabálysértés  miatt visszavonható" (pl. a sebességkorlátozás jelentős   túllépése   miatt  is.).  Véleményük   szerint   a szabálysértési  hatóságot  ilyen  tartalmú  döntésre   —   az Alkotmány  8.  § (2) bekezdésére figyelemmel — csak  törvényi szintű felhatalmazás jogosíthatja fel.                                                            II.                               Az  Alkotmánybíróság a határozat rendelkező részében  foglalt döntéseit a következőkre alapítja. 1.1.  Az  indítványozók  a  közlekedéshez  való  jog  alapjog jellegét elsődlegesen a Kötv. 3. § (1) bekezdésére alapozzák. E szerint: "A közúti közlekedésben mindenkinek joga van részt venni,  a közutat és a közforgalom elől el nem zárt magánutat közlekedés   céljából  gyalogosként  vagy   —   meghatározott feltételek teljesítése esetén — járművezetőként bárki igénybe veheti.  Jogszabály  gyalogosok és járművezetők  közlekedését egyes közutakon korlátozhatja vagy kizárhatja." A hivatkozott rendelkezések   összevetésén  alapuló  helyes   jogértelmezés szerint azonban a Kötv. e §-ában nem a közlekedéshez való jog általános  érvényű deklarálásáról van szó, hanem a közlekedés területével,  annak használatával kapcsolatos kérdésekről.  A jogalkotó  azt  kívánja kiemelni, hogy  senkinek  nincs  joga közutat és magánutat önkényesen kivonni a közhasználat  alól; tilos   bárki   szabad   mozgását   indokolatlanul   gátolni, lehetetlenné  tenni. Az Alkotmánybíróság álláspontja  szerint tehát  az  indítványozók téves jogértelmezésén  alapul  az  a vélemény, amely  a közlekedésben való részvétel jogát a Kötv. 3 § (1) bekezdésének tartalmából próbálja levezetni. Az  Alkotmány 58. §-a rögzíti a szabad mozgás, a tartózkodási hely  szabad  megválasztásának jogát. Az  Alkotmánybíróság  a 60/1993.  (XI.  29.)  AB  határozatban  értelmezte  a  szabad mozgáshoz   való  jog  alkotmányos  tartalmát,  a  következők szerint:  "A  szabad  mozgáshoz való jog a helyváltoztatáshoz való jog szabadságát jelenti. A magyar alkotmány a közlekedés szabadságát  külön nem nevesíti, de a szabad  mozgáshoz  való jog   magában   foglalja  a  járművön  vagy   járművel   való helyváltoztatás, a közlekedés szabadságát is." (ABH 1993. 509- 510.)  Mivel a szabad mozgás joga alapvető jog, az  Alkotmány 8.  §  (2) bekezdése szerint az e jogra vonatkozó szabályokat csak  törvény  állapíthatja  meg.  Az  Alkotmánybíróság  több döntésében  —  így a 64/1991. (XII. 17.) és a  27/1993.  (IV. 29.)  AB  határozatokban  is  —  kifejtette,  hogy  "Valamely alapjog  tartalmának  meghatározása és lényeges  garanciáinak meghatározása  csakis  törvényben  történhet,  törvény   kell továbbá az alapjog közvetlen és jelentős korlátozásához is." A  szabad  mozgáshoz  való jog, a közlekedés  szabadsága  nem fogható     fel     abszolút    jellegű,     korlátozhatatlan jogosultságként.  A  jogalkotó  a  kellő  indokok  alapján  — alapvetően   a   közúti  közlekedés  valamennyi   résztvevője életének,  biztonságának védelme érdekében  —  határozza  meg azokat   a   szabályokat,  amelyek  a  közúti   közlekedésben résztvevő  személyekre vonatkoznak. Így a gépjárművet  vezető személytől  megkívánja,  hogy vezetésre  alkalmas  állapotban legyen, az előírt vezetői engedéllyel rendelkezzen, a  közúti közlekedés   rendjére   vonatkozó   jogszabályi   előírásokat betartsa  (Kötv.  5. § (2) bek., 6-7. §-ok).  A  jogalkotó  a közlekedés rendjét szabályozó előírások betartását  különböző —  igazgatási, szabálysértési, büntető — szankciók  kilátásba helyezésével  is  elősegíteni  kívánja.  E  jogkövetkezmények ugyancsak  törvényi  szintű szabályozáson  alapulnak,  így  a Rendőrségi törvény (Rtv.), a Szabálysértési törvény  (Sztv.), a  Büntető  Törvénykönyv (Btk.) rendelkezésein.  A  részletes felsorolást mellőzve elegendő utalni pl. az Rtv.  44.  §  (1) bek.   d/   pontjára  (vezetői  engedély  helyszínen  történő elvétele), az Sztv. 116/A §-ára (ittas vezetés), vagy a  Btk. 190.  §-ára (cserbenhagyás). A gépjárművezetők utánképzésének intézménye   a  Közlekedési  törvény  (Kötv.)   18.   §   (4) bekezdésének rendelkezésein alapul. A   közlekedés   szabadságát  közvetlenül   és   elsődlegesen korlátozó  normák  tehát  törvényi szintűek,  az  alacsonyabb szintű  jogforrások  e  törvények  alapján,  azok  előírásait részletezve    tartalmaznak   további   rendelkezéseket.    A rendőrségről  szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.)  a  rendőr  által  foganatosítható kényszerintézkedések között  lehetővé teszi a vezetői engedély helyszínen  történő elvételét.  Az  elvett engedélyt a rendőrség  visszavonja,  a vezetési jogosultságot korlátozza, stb. (Rtv. 44. § (1)  bek. d/  pont,  44.  §  (2)  bek.).  Az  Rtv.  a  belügyminisztert hatalmazza  fel,  hogy rendelettel állapítsa  meg  a  rendőri szervek feladat- és hatáskörét, "a közúti járművek vezetésére jogosító   engedély  kiadásának  ...  szabályait,   helyszíni elvételük és visszavonásuk feltételeit ..." (Rtv. 101. §  (1) bek. a/ és m/ pontok). E   törvényi  felhatalmazás  tartalmával  összhangban  áll  a belügyminiszternek   a   közúti   közlekedés   rendőrhatósági igazgatásáról    szóló    rendelete.   Az    Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint nem alkotmányellenes az  a  körülmény, hogy  a  vezetői  engedély visszavonásával  összefüggő  egyes kérdéseket a belügyminiszter rendelete szabályozza,  mivel  a BMr. vitatott rendelkezései törvényi szabályozáson alapulnak, nem   tekinthetők  alapjogot  korlátozó  elsődleges  (primer) jogforrásnak. 1.2.   Az   Alkotmánybíróság  nem  adott  helyt  azoknak   az indítványoknak sem, amelyek a vezetői engedély  visszavonását büntető-eljárásjogi   kényszerintézkedésnek    tekintik,    s intézményesítését csak a Be.-ben foglalt kényszerintézkedések közé  való  felvételével látják alkotmányosan biztosítottnak. Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint a korábban hatályban volt  és  a jelenleg hatályos BMr.-ben szabályozott esetekben (BMr. 5. § (1) - (2) bek., illetőleg hatályos BMr. 17-18.  §) a  vezetői  engedély  visszavonása rendőrhatósági  igazgatási rendelkezésnek    minősül,   mégpedig    hatósági    engedély visszavonásának. A  közúti  járművezetés  engedélyhez kötött  tevékenység.  Az engedélyezési   eljárás   során  a  rendőrhatóság   különböző feltételeket   figyelembe  véve  dönt  a   vezetői   engedély megadásáról és egyben pozitív kötelezettségeket is  előír  az engedélyt elnyerő járművezető számára. Mindez a közösségi  és az   egyéni   érdekek  védelmét  szolgálja.   Amennyiben   az engedélyező rendőrhatóság — közvetlenül vagy közvetve — olyan információk  birtokába  jut, amelyek arra  utalnak,  hogy  az engedélyezett  tevékenység gyakorlásának feltételei  már  nem állnak  fenn  — vagy annak hiányára alapos gyanú  utal  —  az engedélyt visszavonja (végleg vagy időlegesen). A  közlekedés  biztonságának megsértéséről a  rendőrség  több forrásból  is  értesülhet. Tudomást szerezhet a rendszeresen, feladatkörébe    tartozóan    végzett    közlekedésrendészeti ellenőrzéseiből (ezek hatósági ellenőrzések), a rendőri és az ügyészi  nyomozóhatóságok megkereséseiből,  a  szabálysértési hatóságok  határozataiból,  de a  bíróságok  ítéleteiből  is. Amennyiben   a   hatóság  tudomásra  jutott   körülmények   a közlekedés biztonsága szempontjából jelentőséggel  bírnak,  a rendőrség  megteszi a szükséges intézkedést  (pl.  a  vezetői engedélyt visszavonja). Az  indítványozók által legvitatottabb esetek azok, amikor  a rendőrhatóság meghatározott közlekedési bűncselekmény  alapos gyanúja  miatt  indított büntető eljárás  kapcsán  a  vezetői engedélyt visszavonja. Ezt sokan önálló szankciónak, "többlet- jogfosztásnak"  tekintik.  A  vezetői  engedély  visszavonása azonban  nem  válik büntetőjogi szankcióvá  azáltal,  hogy  a büntetőeljárás megindításához köti a jogszabály. Az  engedély visszavonása  nem előrehozott büntetés: ezt az intézkedést  a közlekedési   bűncselekmény  elkövetésének   alapos   gyanúja alapozza  meg,  s éppen erre figyelemmel a közúti  közlekedés biztonságának megóvása érdekében történik. 1.3.  Több  indítványozó  szerint  a  vezetői  engedélynek  a büntető   vagy   a   szabálysértési  eljárás   megindításával egyidejűleg  történő  kötelező  visszavonása  az  ártatlanság vélelmének  elvébe ütközik. Az Alkotmány 57. § (2)  bekezdése valóban  kimondja,  hogy "... senki sem  tekinthető  bűnösnek mindaddig,  amíg  büntetőjogi felelősségét a bíróság  jogerős határozata nem állapította meg" (ezt az elvet a Be. 3. §-a is megismétli). Ez a tétel azonban nem értelmezhető akként, hogy a  hatóságok  ne  alkalmazhatnának bizonyos — alapjogokat  is korlátozó — intézkedéseket a gyanúsítottakkal szemben. Ez  a  felfogás  és gyakorlat a jog nemzetközi  normáival  is összhangban áll. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye  6.  cikk 2.  bekezdése rögzíti az ártatlanság vélelmének elvét, de  az 5.  cikk  szerint  a gyanúsított — indokolt  esetben  —  akár személyes   szabadságától  is  megfosztható.  E   felfogással összhangban  a  hazai  jogban  az  Alkotmány  sérelme  nélkül szerepel  az  őrizetbe vétel, az előzetes  letartóztatás,  az ideiglenes kényszergyógykezelés, a lakhely elhagyási tilalom. Valamennyi  ilyen intézkedés alkotmányos alapjogot  korlátoz, természetesen megfelelő jogi, bírói biztosítékok mellett. A    vizsgált    esetben   a   gépjármű   vezetői    engedély visszavonásához  ugyancsak  több  jogi  garanciát  rendel   a jogalkotó.  A  hatályos BMr. a vezetői engedély ún.  kötelező (az eljáró hatóság mérlegelésétől független) visszavonását  — meghatározott   bűncselekmények  esetén  —  a  büntetőeljárás jogerős  befejezéséig,  de legfeljebb 1  évre,  meghatározott szabálysértés   elkövetése  esetén  pedig  a   szabálysértési eljárás  jogerős befejezéséig, de legfeljebb 6 hónapra  teszi lehetővé  (BMr.  17. § (1) bek. b/ pont).  További  garanciát jelent,  hogy a hatályos BMr. szerint: "... az ügyben  eljáró ügyészség  vagy  bíróság, illetőleg a szabálysértési  hatóság kezdeményezésére  a  rendőrhatóság  a  vezetői  engedélyt   a határidő   letelte   előtt  is  visszaadja,   illetve   annak visszavonásától eltekint." (BMr. 17. § (3) bek.) A  hatályos  szabályozás alkalmasnak mutatkozik  az  olyan  — orábban előfordult, s az indítványozók által is kifogásolt  — esetek  megelőzésére,  amikor  az  elkövető  a  rendőrhatóság vezetői  engedélyt  visszavonó határozata folytán  a  bíróság ítéletében  meghatározott időtartamnál  hosszabb  ideig  állt joghátrány  hatálya  alatt  (pl. a  bíróság  által  kiszabott járművezetéstől eltiltás büntetés időtartama  rövidebb  volt, mint  az  engedély visszavonásától a bírósági eljárás jogerős befejezéséig eltelt idő). Az    Alkotmánybíróság   állandó   gyakorlata   szerint    az Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII.   törvény   (a továbbiakban:  Abtv.)  1., 37., 40. §-ára  és  a  42.  §  (1) bekezdésére    figyelemmel   a   nem   hatályos    jogszabály tekintetében nincs helye utólagos és elvont normakontrollnak, ha    annak    egyedüli   eljárási   következménye    —    az alkotmányellenesség megállapítása esetén is  —  a  jogszabály hatályvesztésének kimondása lehetne (1449/B/1992. AB hat. ABH 1994.  564/859., 71/B/1994. AB végz. ABH 1995. 1026.).  Mivel az  Alkotmánybíróság  ettől eltérő körülmény fennállását  nem látta,     a     20/1990.    (VIII.    6.)    BM     rendelet alkotmányellenességének   utólagos   vizsgálatára    irányuló eljárást megszüntette. 2.   Az  Alkotmánybíróság  elutasította  azt  az  indítványt, amelynek  előterjesztője  az Áe. 72.  §-ának  (4)  bekezdését azért tartja alkotmányellenesnek, mert — véleménye szerint  — az    kizárja    a   szabálysértési   határozatok    bírósági felülvizsgálatát.  Az  indítvány téves jogszabályértelmezésen alapul  —  helytelenül jelöli meg az Áe.-t, mint  e  tárgyban releváns   törvényt,  tartalmilag  pedig  időközben   —   más indítványok kapcsán — érdemi elbírálást nyert. Az  Áe. hatálya nem terjed ki a szabálysértési eljárásra (Áe. 3.   §  (7)  bek.).  A  szabálysértési  anyagi,  eljárási  és végrehajtási jog egységes kódexe az 1968. évi I.  törvény  (a továbbiakban:  Sztv.). Az Sztv. azonban ez  idő  szerint  nem teszi  lehetővé  a szabálysértési határozatok bíróság  előtti megtámadását,   ami  a  jogállamiság  követelményeit   sértő, alkotmányellenes     helyzet.     Erre     figyelemmel     az Alkotmánybíróság  a  63/1997. (XII. 12.) AB  határozatában  a következők   szerint  foglalt  állást:  "Az  Alkotmánybíróság megállapítja,   hogy   az   Országgyűlés   elmulasztotta    a szabálysértési  jognak  az Alkotmány  50.  §  (2)  bekezdése, illetőleg  az  Alkotmány 57. § (1) bekezdése követelményeinek megfelelő  újraszabályozására vonatkozó jogalkotói feladatát. Ezért  az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy  a szükséges  törvényalkotást legkésőbb  1998.  december  31.-ig végezze   el."   (MK.  1997.  évi  111.   szám,   8328.)   Az Alkotmánybíróság  döntésének  végrehajtását  követően   tehát megnyílik  a  bírói  út  az  indítványozó  által  hivatkozott szabálysértés tekintetében is. 3.  A korábban hatályban volt BMr. alkalmazásával kapcsolatos alkotmányjogi  panaszoknak  az  Alkotmánybíróság  nem   adott helyt. 3.1. Az egyik panaszos szerint az őt ért jogsérelem a BMr. 5. §  (1) bekezdés c/ pontjában és 5. § (2) bekezdésében foglalt alkotmányellenes     rendelkezések    alkalmazása     folytán következett  be.  A  konkrét ügyben a BRFK Igazgatásrendészet Rendészeti  Osztálya  —  a panaszos  ellen  folyamatban  lévő büntetőeljárás  befejezéséig — a vezetői engedélyt  jogerősen visszavonta  (13-179/1991.  számú határozat),  amely  döntést utóbb   a   Fővárosi  Bíróság,  mint  másodfokú  bíróság   is helybenhagyott  (58.  Kf. 33.371/1992./2.).  A  rendőrhatóság intézkedésének  alapjául  szolgáló  büntető   ügyben   eljárt bíróság  végül  a  panaszost  —  bűncselekmény  hiányában   — felmentette az ellene emelt vád alól. A  Bmr.  5.  §  (1) bekezdésének c/ pontja —, amely  lehetővé tette  a panaszos járművezetői engedélyének a büntető eljárás jogerős   befejezéséig  való  visszavonását  —  ma  már   nem hatályos. Az  Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint nem  hatályos jogszabály  alkotmány-ellenességének  megállapítására  és   a jogszabály     konkrét    esetben    való    alkalmazhatósága meghatározására  irányuló alkotmányjogi panasz  esetén  —  az egyéb  törvényi  feltételek vizsgálata  mellett  —  vizsgálni kell,  hogy  a  nem  hatályos jogszabály alkotmányellenessége megállapításának   lehet-e   az  alkotmánysértés   kimondásán túlmenő eljárásjogi következménye. Az  Abtv.  43. § (4) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság  a 42. § (1) bekezdésében, valamint a 43. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott  időponttól  eltérően  is  meghatározhatja   az alkotmányellenes  jogszabály  alkalmazhatóságát,  ha  ezt   a jogbiztonság, vagy az eljárást kezdeményező különösen  fontos érdeke  indokolja.  Alkotmányjogi  panasz  esetében   a   nem hatályos   jogszabály   alkotmányossági   vizsgálatának    az alkotmánysértés     megállapításán    túlmenő     eljárásjogi következménye a konkrét esetben való alkalmazhatóság kizárása lehetne.  Ennek  azonban  törvényi feltétele,  hogy  azt  "az eljárást  kezdeményező  különösen fontos  érdeke"  indokolja. (1352/D/1992. AB hat., ABH 1995. 649.) A vizsgált esetben  az Alkotmánybíróság  az  Abtv.  43. §  (4)  bekezdésben  foglalt kivételes jogosultságának gyakorlására nem látott okot, ezért az alkotmányjogi  panaszt elutasította. 3.2.  A  BMr. 5. § (3) bekezdésének alkotmányosságát  vitatva két alkotmányjogi panasz érkezett az Alkotmánybírósághoz.  Az egyik   panaszost   a   Veszprém   megyei   Rendőrkapitányság Igazgatásrendészeti  Osztálya  a  3/11/1993.  számú   jogerős határozatában — sebességkorlátozás jelentős túllépése miatt — pénzbírsággal  sújtotta  és vezetői engedélyét  meghatározott időre  visszavonta.  Hasonló tartalmú  döntést  vitatott  egy másik  panaszos, aki a Siófoki Városi Rendőrkapitányság 2315- 4/1992.  számú  jogerős  határozata  ellen  a  bírósághoz  is fordult,   a   Somogy  Megyei  Bíróság  azonban   a   3.   Pf .20.570/1995/3. számú ítéletében — bírósági hatáskör hiányára hivatkozva — a keresetet jogerősen elutasította. Mindkét  szabálysértési ügyben az eljárt  rendőrhatóságok  az Sztv.   116.   §-ában,  illetőleg  az  egyes  szabálysértések végrehajtásáról  szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm.  rendelet  (a továbbiakban:   Sztvhr.)  62.  §  (3)  bekezdésében   foglalt felhatalmazás   alapján  intézkedtek,   amely   szerint:   "A szabálysértési  hatóság  a  közúti  közlekedés  szabálysértés elbírálása  alkalmával  a  külön jogszabályban  meghatározott közlekedési igazgatási intézkedést is megteheti."  A  vezetői engedély    határozott   időre   történt   visszavonását    a rendőrhatóságok  a  korábban hatályban volt  BMr.  5.  §  (3) bekezdésére  alapították.  A panaszosok  —  a  szabálysértési eljárás  során, a bírósági keresetben, továbbá  alkotmányjogi panaszukban   is  —  a  járművezetői  engedély   visszavonása jogszabályi   alapjának  hiányára  hivatkoznak,  álláspontjuk szerint önmagában a BMr. rendelkezése ilyen tartalmú döntésre nem jogosítja fel a rendőrhatóságot. Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Sztv. és Sztvhr., illetőleg a BMr. hivatkozott rendelkezéseinek értelmezése  és konkrét  esetekben  történő alkalmazása  nem  alkotmányossági kérdés, hanem jogalkalmazói feladat. A 35/1991. (VI. 20.)  AB határozatban a testület elvi éllel mutatott rá, hogy "...  az Alkotmánybíróságnak    sem    jogalkotási,     sem     önálló jogértelmezési   hatásköre   nincs,   kivéve   az   Alkotmány értelmezésére  vonatkozó hatáskörét." Ugyancsak  e  határozat szerint:  "...  a  jogalkalmazás hivatott eldönteni,  hogy  a konkrét    jogviszonyokban    az   ellentétet    (látszólagos ellentétet)  hordozó rendelkezések közül  melyik  törvényhely alkalmazásával   kell   eljárni."  (ABH.   1991.   176.)   Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Sztv., az Sztvhr.  és a   BMr.  rendelkezéseinek  jogalkalmazói  értelmezésével   a konkrét   jogviták   eldönthetők,  ezért   az   alkotmányjogi panaszokat visszautasította.                       Dr. Lábady Tamás              az Alkotmánybíróság helyettes elnöke                                       Dr. Ádám Antal             Dr. Bagi István         alkotmánybíró               alkotmánybíró         Dr. Holló András           Dr. Kilényi Géza          alkotmánybíró               alkotmánybíró         Dr. Németh János           Dr. Szabó András           alkotmánybíró          előadó alkotmánybíró    Az aláírásban akadályozott   Az aláírásban akadályozott         Dr. Vörös Imre             Dr. Zlinszky János      alkotmánybíró helyett        alkotmánybíró helyett         Dr. Lábady Tamás           Dr. Lábady Tamás       az Alkotmánybíróság        az Alkotmánybíróság         helyettes elnöke           helyettes elnöke .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	3/1998. (II. 11.)
Date of the decision: .	02/09/1998
.
.