Hungarian
Ügyszám:
.
1059/H/1996
Előadó alkotmánybíró: Ádám Antal Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 26/1997. (IV. 25.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1997/482
.
A döntés kelte: Budapest, 04/21/1997
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                   A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

         Az Alkotmánybíróság  önkormányzati rendeleti  előírások
    alkotmányellenességének   utólagos   vizsgálatára   irányuló
    indítvány, valamint  felülvizsgálati kezdeményezés tárgyában
    meghozta a következő

                           határozatot  :

         Az Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy  Gárdony  Város
    Önkormányzatának   a   közterületek   tisztántartásáról,   a
    települési szilárd  hulladék gyűjtéséről  és elszállításáról
    szóló  18/1995.  (VII.  1.)  rendelete  12.  §  (1)  és  (2)
    bekezdése alkotmányellenes,  ezért ezeket  a rendelkezéseket
    megsemmisíti.

         Az  Alkotmánybíróság   ezt  a   határozatát  a   Magyar
    Közlönyben közzéteszi.
                               Indokolás

                                   I.

           1. Az  indítványozó Gárdony  Város  Önkormányzatának  a
      közterületek   tisztántartásáról,   a   települési   szilárd
      hulladék   gyűjtéséről  és  elszállításáról  szóló  18/1995.
      (VII.1.)   rendelete    ( a   továbbiakban    :     Ör.   )
      alkotmányellenességének    utólagos    vizsgálatát    kérte.
      Álláspontja szerint  az Ör. ellentétes az Alkotmány 70/A. §-
      ában   foglalt,    a   hátrányos   megkülönböztetést   tiltó
      rendelkezéssel, mivel  az "a  szolgáltatások igénybevevőinek
      egy  részét   jogtalan   előnyhöz   juttatja,   más   részét
      méltánytalan módon megkárosítja".

           Az indítványozó  hivatkozott a  Polgári Törvénykönyvről
      szóló 1959.  évi IV. törvény ( a továbbiakban :  Ptk. ) 201.
      és 202.  §-ában foglalt  rendelkezésre is és úgy vélte, hogy
      "a szolgáltatás  és az  érte számított díj mértéke az esetek
      egy részében aránytalan".

           Az  indítványozó   az  Ör.  egészét  támadta,  érdemben
      azonban a 12. § (1) és (2) bekezdésére vonatkozott, ezért az
      Alkotmánybíróság      vizsgálata       e       szabályozások
      alkotmányosságának megítélésére irányult.

           2. A  Fejér Megyei  Közigazgatási  Hivatal  vezetője  -
      mivel   a    törvényességi   ellenőrzés    körében   kiadott
      felhívásával Gárdony  Város Önkormányzata nem értett egyet -
      az    Alkotmánybírósághoz     benyújtott     felülvizsgálati
      kezdeményezésében az  Ör. 12.  § (1)  bekezdés első  mondata
      törvényellenességének  megállapítását   és   megsemmisítését
      indítványozta.

           A kezdeményező  szerint  az  Ör.  a  Ptk.  201.  §  (1)
      bekezdésében foglaltakkal  ellentétes módon  rendelkezett  a
      szemétszállítási  díj   megfizetéséről,  mivel   nem   vette
      figyelembe "sem az üdülőszezon, sem az idény kategóriát".

           3.  Az   állampolgári  jogok  országgyűlési  biztosa  -
      tekintettel  arra,   hogy  az   Ör.  módosítására   irányuló
      ajánlását a  gárdonyi képviselőtestület  nem  fogadta  el  -
      csatlakozott a hivatalvezető kezdeményezéséhez.

           Az   Alkotmánybíróság    a   kezdeményezést    és    az
      indítványokat  -   tartalmi  azonosságukra   tekintettel   -
      egyesítette és ebben az eljárásban bírálta el.

                                  II.

           Az  Alkotmánybíróság   a  rendelkező   részben  foglalt
      döntését a következőkre alapozta.

           1. Az  Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint "a helyi
      önkormányzat feladatkörében  rendeletet alkothat,  amely nem
      lehet ellentétes  a magasabb  szintű jogszabállyal". A helyi
      önkormányzatokról  szóló   1990.  évi   LXV.   törvény   ( a
      továbbiakban :   Ötv.  ) 16.  § (1) bekezdése pedig előírja,
      hogy "a  képviselőtestület a  törvény által nem szabályozott
      helyi  társadalmi  viszonyok  rendezésére,  továbbá  törvény
      felhatalmazása alapján,  annak végrehajtására  önkormányzati
      rendeletet alkot".

           Az Ötv. 8. § (1) bekezdése szerint a helyi önkormányzat
      feladata    a     helyi    közszolgáltatások    körében    a
      településtisztaság  biztosítása.   E  tárgykörre   vonatkozó
      részletes  szabályozást  az  egyes  helyi  közszolgáltatások
      kötelező igénybevételéről  szóló 1995. évi XLII. törvény ( a
      továbbiakban :   Kötv.  )  tartalmaz,  amely  -  preambuluma
      szerint -  "a helyi  önkormányzati feladatkörbe  tartozó,  a
      köztisztasággal  és  a  településtisztasággal,  valamint  az
      élet-   és    vagyonbiztonsággal    összefüggő    egyes    -
      közszolgáltatás útján megvalósuló - közfeladatok ellátásának
      elősegítésére" irányul.  E törvény  1.  §  (1)  bekezdése  a
      települési szilárd hulladék elszállítását közüzemi szerződés
      keretében megvalósuló  közüzemi szolgáltatássá minősíti és e
      szolgáltatás  igénybevételét  "az  ellátott  területén  lévő
      ingatlan tulajdonosa, használója" számára kötelezővé teszi.

           A Kötv.  2. §  f) pontja  pedig felhatalmazza  a  helyi
      önkormányzatot,  hogy   rendeletében   állapítsa   meg   "az
      elvégzendő  szolgáltatás   alapján  a   tulajdonost  terhelő
      díjfizetési kötelezettséget,  a díj mértékét, megfizetésének
      rendjét,  az   esetleges  kedvezmények   eseteit,   vagy   a
      szolgáltatás ingyenességét".  A települési  szilárd hulladék
      elszállítása díjának  önkormányzati rendeleti  szabályozását
      illetően a  Kötv. további  előírásokat nem  tartalmaz, s nem
      határoz meg  ilyeneket a  települési  szilárd  és  folyékony
      hulladékra vonatkozó helyi közszolgáltatás ellátásáról szóló
      16/1996. (VII. 15.) BM-KTM együttes rendelet sem.

           Az Ör.  12. §  (1) és  (2) bekezdése  a szemétszállítás
      díját illetően a következőket írja elő.

      " (1) A  szemétszállítási díj  egy egységnyi mértéke állandó
      lakos vagy  lakosok által lakott ingatlanok után évi 3. 600,
      -Ft, ideiglenes  tartózkodási  helyű  lakosok  által  lakott
      ingatlanok után  évi 3. 400, -Ft. Kereskedelmi és szoláltató
      egységekre, közterületekre  vonatkozó díjakat  az  I.  számú
      melléklet tartalmazza.

       (2)   A    szemétszállítási    díjfizetési    kötelezettség
      megállapítása szempontjából egy egységnek kell tekinteni egy
      üdülő-,  illetve   lakótelket  vagy   egy  üdülő-,   illetve
      lakóegységet. "

           A 1122/B/1996. AB határozatában az Alkotmánybíróság már
      rámutatott a  következőkre :   A  Kötv.  2.  §  idézett  f )
      pontjában   foglalt   "törvényi   szabályozás   alapján   az
      önkormányzat  jogosultsága,   hogy  a   települési   szilárd
      hulladék elszállítása  díjáról rendelkezzék. Az önkormányzat
      a   díjfizetés    alapja   meghatározásánál    is   nagyfokú
      önállósággal   rendelkezik.   Mivel   azonban   -   törvényi
      felhatalmazás  alapján   -  szerződéses   jogviszony  elemét
      szabályozza, tiszteletben  kell tartania a polgári jog olyan
      általános   alapelvét,    mint   a    szolgáltatás   és   az
      ellenszolgáltatás egyenértékűsége követelményét".

      ( ABK 1997. február, 72. )

           A Ptk. 201. §-a ugyanis a következőket tartalmazza :

      " (1)  A   szerződéssel  kikötött  szolgáltatásért  -  ha  a
      szerződésből vagy  a  körülményekből  kifejezetten  más  nem
      következik - ellenszolgáltatás jár.

      (2) Ha  a szolgáltatás  és ellenszolgáltatás között anélkül,
      hogy az  egyik felet  az  ajándékozás  szándéka  vezetné,  a
      szerződés  megkötésének   időpontjában  feltűnően   nagy  az
      értékkülönbség,  a   sérelmet  szenvedő   fél  a  szerződést
      megtámadhatja. "

           E törvény 202. §-a pedig így rendelkezik :

           "Ha a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél
      helyzetének  kihasználásával   feltűnően  aránytalan  előnyt
      kötött ki, a szerződés semmis ( uzsorás szerződés ) . "

           2. Az Alkotmánybíróság a  települési  szilárd  hulladék
      elszállítása rendjének és e szolgáltatás díja megfizetésének
      önkormányzati    szabályozásáról     alkotott     rendeletek
      alkotmányosságának vizsgálata alapján arra a következtetésre
      jutott, hogy  az önkormányzatok a díjfizetés szabályozásánál
      általában az alábbi módszereket alkalmazzák :

      - a lakásban ( az ingatlanon ) élő személyek számát veszik a
      díjfizetés alapjául;

      -  a   lakásban  lévő   helyiségek  ( lakóegységek )  számát
      tekintik meghatározónak;

      - a  szolgáltatás  ellátásakor  kiürített  kukák  számát  és
      űrméretüket tekintik a díjmegállapítás egységének.

      E módszerek közös sajátossága, hogy a díj átalány jellegű, a
      szolgáltatás  teljesítését  vélelmezi  és  valamely  képzett
      szemét-kibocsátási normát tekint a díjfizetés alapjának.

           A Kötv.  és a  Ptk. idézett  rendelkezései  alapján  az
      önkormányzatot elsősorban az a kötelezettség terheli, hogy a
      szemét elszállításáról  gondoskodjék  és  e  közszolgáltatás
      ellátásáért díjat  állapítson meg, amelyet a szolgáltatással
      ellátott  területen   meg  kell   fizetni.  A   Kötv.  tehát
      életszerűnek, általánosnak  a szemét  kibocsátását  tekinti.
      Mivel az  idézettek  szerint  e  törvény  lehetőséget  ad  a
      mentességek és  kedvezmények körének  meghatározására is, az
      önkormányzat szabályozhatja  az  ilyen  esetek  feltételeit,
      kereteit.

           A     vizsgált     tárgykörben     az     önkormányzati
      rendeletalkotással   szembeni    lényeges    követelményként
      fogalmazható meg  az is,  hogy  a  közszolgáltatás  díja  az
      átalány-jellegtől  a   ténylegesen   ellátott   szolgáltatás
      értékéhez közelítsen. Az 57/1995. (IX. 15.) AB határozat már
      elvi jelleggel  hívta fel  a figyelmet arra, hogy "önmagában
      nem feltétlenül  alkotmányellenes, ha a jogalkotó átalánnyal
      vagy törvényes  vélelem  felállításával  szabályoz".   ( ABH
      1995, 284,  286. )  Az  átalányjellegű  és  vélelem  alapján
      megállapított   adókötelezettségek   elbírálása   során   az
      Alkotmánybíróság   azt    is   hangsúlyozta,    hogy   ilyen
      szabályozásra csak  ún.  többletgaranciák  mellett  kerülhet
      sor.  [ pl.  az 5/1997.  (II. 7.)  AB határozat,   ABK 1997.
      február, 30. ]

           Az   Alkotmánybíróság   álláspontja   szerint   hasonló
      tartalmi igényeket  kell támasztani a közszolgáltatások díja
      megállapításánál is.  Az ilyen  szolgáltatások díjai ugyanis
      nem  az   érintett  felek  megállapodásán  alapulnak,  hanem
      valamely közhatalmi szerv normatív rendeletén alapulnak.

           3. Az  Alkotmánybíróságnak nincs  hatásköre arra,  hogy
      ajánlásokat vagy  javaslatokat fogalmazzon  meg a  jogalkotó
      számára. A  vázoltak alapján  azonban a  jogi szabályozásnak
      tényleges  különbséget  kell  tennie  a  települési  szilárd
      hulladék elszállítása  mint közszolgáltatás  igénybevételére
      kötelezett személyek  között  a  szolgáltatás  szempontjából
      értékelhető körülményeik tekintetében.

           Ilyen  jellegű   körülmények  figyelembevételét   teszi
      lehetővé a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény, amely a
      kommunális  jellegű  adók  között  az  idegenforgalmi  adóra
      vonatkozóan a  30. §  (1) bekezdés b ) pontjában a következő
      rendelkezést tartalmazza  :  "Adókötelezettség terheli azt a
      magánszemélyt, aki  az önkormányzat  illetékességi területén
      olyan  üdülésre,   pihenésre  alkalmas  épületeknek  .  .  .
      tulajdonosa, amely nem minősül lakásnak".

           Az Ör.  -  amint  az  az  idézett  rendelkezéseiből  is
      kitűnik - nem tesz érdemi különbséget üdülő- és lakóingatlan
      között.

           4.  Az   Alkotmánybíróság  nem   vizsgálhatja  valamely
      jogszabály -  így az  Ör. -  igazságosságát sem. Alkotmányos
      követelménynek    tekinti     azonban,     hogy     valamely
      közszolgáltatás  díja   megállapításának  a   jogalkotó   az
      érintett  csoportokhoz   tartozók   körülményeit   megfelelő
      figyelemmel, körültekintéssel  és méltányossággal értékelje.
      A díjmegállapítás  tehát nem  lehet  önkényes,  az  objektív
      ismérveknek  megfelelően  meghatározott  igénybevevői  körre
      ( körökre )  pedig   azonos  tartalmú,   illetve   joghatású
      rendelkezéseket kell meghatározni.

           A 21/1993.  (IV.  2.)  AB  határozat  elvi  jelentőségű
      megállapításként  hangsúlyozta,  "hogy  az  Alkotmánybíróság
      felfogásában  a   jogbiztonság   szorosan   a   jogállamiság
      alkotmányjogi elvéhez kapcsolódik. A jogbiztonság pedig - az
      Alkotmánybíróság   értelmezésében    -   az    államtól,   a
      jogalkotótól  azt   várja  el,  hogy  a  jog  egésze,  egyes
      részterületei és  egyes szabályai is világosak, egyértelműek
      és  a   norma  címzettjei   számára  is   értelmezhetőek  és
      követhetőek legyenek. A jogbiztonság e szempontjainak súlyos
      megsértése  egyben   az  Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésében
      deklarált jogállamiság  sérelmét jelenti. " ( ABH 1993, 172,
      180. )

           Az Ör.  12. §  (1) és  (2) bekezdése - azáltal, hogy az
      életkörülményeik,  így   lakóhelyük  szerint   eltérő  körbe
      tartozó  személyekre  vonatkozóan  csupán  csekély  eltérést
      tartalmazó rendelkezést  állapított meg,  s nem  alkotott az
      eltérő  jellegű   és  rendeltetésű   ingatlanok  tulajdonosi
      csoportjait érintő, kellően differenciált szabályozást - nem
      tett eleget ennek az alkotmányos követelménynek.

           Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ör. 12. §
      (1) és (2) bekezdését a jogállamiság alkotmányos elvét sértő
      rendelkezésnek minősítette és megsemmisítette.
                               Dr. Ádám Antal
                            előadó alkotmánybíró

                              Dr. Holló András
                               alkotmánybíró

                              Dr. Kilényi Géza
                               alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        26/1997. (IV. 25.)
        Date of the decision:
        .
        04/21/1997
        .
        .