A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírások
alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló
indítvány, valamint felülvizsgálati kezdeményezés tárgyában
meghozta a következő
határozatot :
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Gárdony Város
Önkormányzatának a közterületek tisztántartásáról, a
települési szilárd hulladék gyűjtéséről és elszállításáról
szóló 18/1995. (VII. 1.) rendelete 12. § (1) és (2)
bekezdése alkotmányellenes, ezért ezeket a rendelkezéseket
megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar
Közlönyben közzéteszi.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó Gárdony Város Önkormányzatának a
közterületek tisztántartásáról, a települési szilárd
hulladék gyűjtéséről és elszállításáról szóló 18/1995.
(VII.1.) rendelete ( a továbbiakban : Ör. )
alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát kérte.
Álláspontja szerint az Ör. ellentétes az Alkotmány 70/A. §-
ában foglalt, a hátrányos megkülönböztetést tiltó
rendelkezéssel, mivel az "a szolgáltatások igénybevevőinek
egy részét jogtalan előnyhöz juttatja, más részét
méltánytalan módon megkárosítja".
Az indítványozó hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről
szóló 1959. évi IV. törvény ( a továbbiakban : Ptk. ) 201.
és 202. §-ában foglalt rendelkezésre is és úgy vélte, hogy
"a szolgáltatás és az érte számított díj mértéke az esetek
egy részében aránytalan".
Az indítványozó az Ör. egészét támadta, érdemben
azonban a 12. § (1) és (2) bekezdésére vonatkozott, ezért az
Alkotmánybíróság vizsgálata e szabályozások
alkotmányosságának megítélésére irányult.
2. A Fejér Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője -
mivel a törvényességi ellenőrzés körében kiadott
felhívásával Gárdony Város Önkormányzata nem értett egyet -
az Alkotmánybírósághoz benyújtott felülvizsgálati
kezdeményezésében az Ör. 12. § (1) bekezdés első mondata
törvényellenességének megállapítását és megsemmisítését
indítványozta.
A kezdeményező szerint az Ör. a Ptk. 201. § (1)
bekezdésében foglaltakkal ellentétes módon rendelkezett a
szemétszállítási díj megfizetéséről, mivel nem vette
figyelembe "sem az üdülőszezon, sem az idény kategóriát".
3. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa -
tekintettel arra, hogy az Ör. módosítására irányuló
ajánlását a gárdonyi képviselőtestület nem fogadta el -
csatlakozott a hivatalvezető kezdeményezéséhez.
Az Alkotmánybíróság a kezdeményezést és az
indítványokat - tartalmi azonosságukra tekintettel -
egyesítette és ebben az eljárásban bírálta el.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt
döntését a következőkre alapozta.
1. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint "a helyi
önkormányzat feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem
lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal". A helyi
önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény ( a
továbbiakban : Ötv. ) 16. § (1) bekezdése pedig előírja,
hogy "a képviselőtestület a törvény által nem szabályozott
helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény
felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati
rendeletet alkot".
Az Ötv. 8. § (1) bekezdése szerint a helyi önkormányzat
feladata a helyi közszolgáltatások körében a
településtisztaság biztosítása. E tárgykörre vonatkozó
részletes szabályozást az egyes helyi közszolgáltatások
kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény ( a
továbbiakban : Kötv. ) tartalmaz, amely - preambuluma
szerint - "a helyi önkormányzati feladatkörbe tartozó, a
köztisztasággal és a településtisztasággal, valamint az
élet- és vagyonbiztonsággal összefüggő egyes -
közszolgáltatás útján megvalósuló - közfeladatok ellátásának
elősegítésére" irányul. E törvény 1. § (1) bekezdése a
települési szilárd hulladék elszállítását közüzemi szerződés
keretében megvalósuló közüzemi szolgáltatássá minősíti és e
szolgáltatás igénybevételét "az ellátott területén lévő
ingatlan tulajdonosa, használója" számára kötelezővé teszi.
A Kötv. 2. § f) pontja pedig felhatalmazza a helyi
önkormányzatot, hogy rendeletében állapítsa meg "az
elvégzendő szolgáltatás alapján a tulajdonost terhelő
díjfizetési kötelezettséget, a díj mértékét, megfizetésének
rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit, vagy a
szolgáltatás ingyenességét". A települési szilárd hulladék
elszállítása díjának önkormányzati rendeleti szabályozását
illetően a Kötv. további előírásokat nem tartalmaz, s nem
határoz meg ilyeneket a települési szilárd és folyékony
hulladékra vonatkozó helyi közszolgáltatás ellátásáról szóló
16/1996. (VII. 15.) BM-KTM együttes rendelet sem.
Az Ör. 12. § (1) és (2) bekezdése a szemétszállítás
díját illetően a következőket írja elő.
" (1) A szemétszállítási díj egy egységnyi mértéke állandó
lakos vagy lakosok által lakott ingatlanok után évi 3. 600,
-Ft, ideiglenes tartózkodási helyű lakosok által lakott
ingatlanok után évi 3. 400, -Ft. Kereskedelmi és szoláltató
egységekre, közterületekre vonatkozó díjakat az I. számú
melléklet tartalmazza.
(2) A szemétszállítási díjfizetési kötelezettség
megállapítása szempontjából egy egységnek kell tekinteni egy
üdülő-, illetve lakótelket vagy egy üdülő-, illetve
lakóegységet. "
A 1122/B/1996. AB határozatában az Alkotmánybíróság már
rámutatott a következőkre : A Kötv. 2. § idézett f )
pontjában foglalt "törvényi szabályozás alapján az
önkormányzat jogosultsága, hogy a települési szilárd
hulladék elszállítása díjáról rendelkezzék. Az önkormányzat
a díjfizetés alapja meghatározásánál is nagyfokú
önállósággal rendelkezik. Mivel azonban - törvényi
felhatalmazás alapján - szerződéses jogviszony elemét
szabályozza, tiszteletben kell tartania a polgári jog olyan
általános alapelvét, mint a szolgáltatás és az
ellenszolgáltatás egyenértékűsége követelményét".
( ABK 1997. február, 72. )
A Ptk. 201. §-a ugyanis a következőket tartalmazza :
" (1) A szerződéssel kikötött szolgáltatásért - ha a
szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem
következik - ellenszolgáltatás jár.
(2) Ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül,
hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a
szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az
értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést
megtámadhatja. "
E törvény 202. §-a pedig így rendelkezik :
"Ha a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél
helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt
kötött ki, a szerződés semmis ( uzsorás szerződés ) . "
2. Az Alkotmánybíróság a települési szilárd hulladék
elszállítása rendjének és e szolgáltatás díja megfizetésének
önkormányzati szabályozásáról alkotott rendeletek
alkotmányosságának vizsgálata alapján arra a következtetésre
jutott, hogy az önkormányzatok a díjfizetés szabályozásánál
általában az alábbi módszereket alkalmazzák :
- a lakásban ( az ingatlanon ) élő személyek számát veszik a
díjfizetés alapjául;
- a lakásban lévő helyiségek ( lakóegységek ) számát
tekintik meghatározónak;
- a szolgáltatás ellátásakor kiürített kukák számát és
űrméretüket tekintik a díjmegállapítás egységének.
E módszerek közös sajátossága, hogy a díj átalány jellegű, a
szolgáltatás teljesítését vélelmezi és valamely képzett
szemét-kibocsátási normát tekint a díjfizetés alapjának.
A Kötv. és a Ptk. idézett rendelkezései alapján az
önkormányzatot elsősorban az a kötelezettség terheli, hogy a
szemét elszállításáról gondoskodjék és e közszolgáltatás
ellátásáért díjat állapítson meg, amelyet a szolgáltatással
ellátott területen meg kell fizetni. A Kötv. tehát
életszerűnek, általánosnak a szemét kibocsátását tekinti.
Mivel az idézettek szerint e törvény lehetőséget ad a
mentességek és kedvezmények körének meghatározására is, az
önkormányzat szabályozhatja az ilyen esetek feltételeit,
kereteit.
A vizsgált tárgykörben az önkormányzati
rendeletalkotással szembeni lényeges követelményként
fogalmazható meg az is, hogy a közszolgáltatás díja az
átalány-jellegtől a ténylegesen ellátott szolgáltatás
értékéhez közelítsen. Az 57/1995. (IX. 15.) AB határozat már
elvi jelleggel hívta fel a figyelmet arra, hogy "önmagában
nem feltétlenül alkotmányellenes, ha a jogalkotó átalánnyal
vagy törvényes vélelem felállításával szabályoz". ( ABH
1995, 284, 286. ) Az átalányjellegű és vélelem alapján
megállapított adókötelezettségek elbírálása során az
Alkotmánybíróság azt is hangsúlyozta, hogy ilyen
szabályozásra csak ún. többletgaranciák mellett kerülhet
sor. [ pl. az 5/1997. (II. 7.) AB határozat, ABK 1997.
február, 30. ]
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint hasonló
tartalmi igényeket kell támasztani a közszolgáltatások díja
megállapításánál is. Az ilyen szolgáltatások díjai ugyanis
nem az érintett felek megállapodásán alapulnak, hanem
valamely közhatalmi szerv normatív rendeletén alapulnak.
3. Az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre arra, hogy
ajánlásokat vagy javaslatokat fogalmazzon meg a jogalkotó
számára. A vázoltak alapján azonban a jogi szabályozásnak
tényleges különbséget kell tennie a települési szilárd
hulladék elszállítása mint közszolgáltatás igénybevételére
kötelezett személyek között a szolgáltatás szempontjából
értékelhető körülményeik tekintetében.
Ilyen jellegű körülmények figyelembevételét teszi
lehetővé a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény, amely a
kommunális jellegű adók között az idegenforgalmi adóra
vonatkozóan a 30. § (1) bekezdés b ) pontjában a következő
rendelkezést tartalmazza : "Adókötelezettség terheli azt a
magánszemélyt, aki az önkormányzat illetékességi területén
olyan üdülésre, pihenésre alkalmas épületeknek . . .
tulajdonosa, amely nem minősül lakásnak".
Az Ör. - amint az az idézett rendelkezéseiből is
kitűnik - nem tesz érdemi különbséget üdülő- és lakóingatlan
között.
4. Az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja valamely
jogszabály - így az Ör. - igazságosságát sem. Alkotmányos
követelménynek tekinti azonban, hogy valamely
közszolgáltatás díja megállapításának a jogalkotó az
érintett csoportokhoz tartozók körülményeit megfelelő
figyelemmel, körültekintéssel és méltányossággal értékelje.
A díjmegállapítás tehát nem lehet önkényes, az objektív
ismérveknek megfelelően meghatározott igénybevevői körre
( körökre ) pedig azonos tartalmú, illetve joghatású
rendelkezéseket kell meghatározni.
A 21/1993. (IV. 2.) AB határozat elvi jelentőségű
megállapításként hangsúlyozta, "hogy az Alkotmánybíróság
felfogásában a jogbiztonság szorosan a jogállamiság
alkotmányjogi elvéhez kapcsolódik. A jogbiztonság pedig - az
Alkotmánybíróság értelmezésében - az államtól, a
jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes
részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek
és a norma címzettjei számára is értelmezhetőek és
követhetőek legyenek. A jogbiztonság e szempontjainak súlyos
megsértése egyben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében
deklarált jogállamiság sérelmét jelenti. " ( ABH 1993, 172,
180. )
Az Ör. 12. § (1) és (2) bekezdése - azáltal, hogy az
életkörülményeik, így lakóhelyük szerint eltérő körbe
tartozó személyekre vonatkozóan csupán csekély eltérést
tartalmazó rendelkezést állapított meg, s nem alkotott az
eltérő jellegű és rendeltetésű ingatlanok tulajdonosi
csoportjait érintő, kellően differenciált szabályozást - nem
tett eleget ennek az alkotmányos követelménynek.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ör. 12. §
(1) és (2) bekezdését a jogállamiság alkotmányos elvét sértő
rendelkezésnek minősítette és megsemmisítette.
Dr. Ádám Antal
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza
alkotmánybíró
. |