Hungarian
Ügyszám:
.
815/B/1998
Előadó alkotmánybíró: Holló András Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 12/2001. (V. 14.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2001/163
.
A határozat kelte: Budapest, 05/08/2001
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az    Alkotmánybíróság    jogszabály    alkotmányellenességének
    vizsgálatára  és  megsemmisítésére irányuló  indítvány  alapján
    meghozta a következő:

                             határozatot:
                                   

    1.   Az   Alkotmánybíróság   a   bíróságok   szervezetéről   és
    igazgatásáról  szóló  1997.  évi  LXVI.  törvény  27.   §   (2)
    bekezdése,  31. § (1) bekezdés a) pontja, 31. § (2)  bekezdése,
    32.  §  (4)-(5)-(6) bekezdései, 33. § (1) bekezdése,  105.  §-a
    alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére
    irányuló indítványt elutasítja.

    2.   Az   Alkotmánybíróság  az  alkotmányértelmezésre  irányuló
    indítványt visszautasítja.

    Az   Alkotmánybíróság   e  határozatát  a   Magyar   Közlönyben
    közzéteszi.
                                 Indokolás

                                    I.

      Az   Alkotmánybírósághoz   indítvány   érkezett   a   bíróságok
      szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a
      továbbiakban: Bsz.) egyes rendelkezései alkotmányellenességének
      vizsgálatára az alábbiak szerint:

      1.  A  Bsz.  31.  §-a szabályozza, hogy mely esetekben  kell  a
      jogegységi  eljárást  lefolytatni. Az indítványozó  úgy  vélte,
      hogy  a jogegységi határozat kezdeményezésére jogosultak  körén
      belül a legfőbb ügyész – az Alkotmánnyal össze nem egyeztethető
      módon  –  csak  korlátozott  jogosítványokkal  rendelkezik.  Az
      Alkotmány 51. § (1) bekezdése értelmében a legfőbb ügyész és az
      ügyészség gondoskodik az állampolgárok jogainak védelméről.  Az
      indítványozó    szerint    a   legfőbb    ügyész    alkotmányos
      feladatellátásával  az  állna  összhangban,  ha  a   jogegységi
      eljárás   kezdeményezésére   egyébként   jogosultakkal   azonos
      szabályozás vonatkozna rá.

      2.   Az   indítványozó  a  jogegységi  határozat  közzétételére
      vonatkozóan  is  kérelmet terjesztett elő. Kifejtette,  hogy  a
      jogalkotásról  szóló  1987. évi XI.  törvény  (a  továbbiakban:
      Jat.)  még  a  korábbi  “eszközök”, az irányelvek  és  az  elvi
      döntések  Magyar Közlönyben való közzétételéről rendelkezik,  a
      jogegységi  határozatról nem. Ezért a  törvények  között  nincs
      összhang.  A  Bsz.  32.  § (5) bekezdése szerint  a  Legfelsőbb
      Bíróság  jogegységi  határozatát és a jogegységi  tanács  által
      kiválasztott elvi bírósági határozatot hivatalos gyűjteményében
      közzéteszi.  Az  indítványozó szerint a Jat. “Hivatalos  lapok”
      című fejezetében ilyen kiadvány nem szerepel, a Jat. alapján  a
      Bírósági Határozatok nem minősülnek hivatalos gyűjteménynek.  A
      Bsz. és a Jat. között ezért ellentmondás feszül.

      3.   A  Bsz.  32.  §  (6)  bekezdése  értelmében  a  jogegységi
      határozatnak  –  ha  törvény kivételt  nem  tesz  –  a  felekre
      kiterjedő  hatálya nincs. Az indítványozó szerint e rendelkezés
      ellentétes  az  Alkotmány  47. § (2)  bekezdésével,  hiszen  az
      Alkotmány  kimondja, hogy a jogegységi határozat a  bíróságokra
      kötelező.  Az indítványozó kifejti, hogy a Bsz. szerint,  ha  a
      Legfelsőbb Bíróság egyik tanácsa jogkérdésben el kíván térni  a
      másik  ítélkező tanács határozatától, akkor jogegységi eljárást
      kell kezdeményeznie, és a jogegységi határozat meghozataláig  a
      saját eljárását felfüggeszti. Az indítványozó szerint ebben  az
      esetben   konkrét   ügyekben  indult  eljárásokról   van   szó,
      amelyekben  az  így meghozott jogegységi határozat  közvetlenül
      hatályosul.  Ugyan  így kihat a felekre a jogegységi  határozat
      akkor is, ha jogegységi határozatra hivatkozva kezdeményezik  a
      jogerős döntés felülvizsgálatát.

      4.  Az  indítványozó  a jogegységi határozat  mellett  kifogást
      terjesztett elő az “elvi bírósági határozatok”-kal szemben  is.
      A  Bsz.  27.  §  (2)  bekezdése szerint  a  Legfelsőbb  Bíróság
      jogegységi  határozatokat  hoz és elvi  bírósági  határozatokat
      tesz  közzé,  a  31.  § (5) bekezdése pedig  az  elvi  bírósági
      határozatok   hivatalos   gyűjteményben   való   közzétételéről
      rendelkezik. Az indítványozó szerint az Alkotmány nem ismeri az
      elvi  bírósági határozatot, mint a Legfelsőbb Bíróság  által  a
      jogalkalmazás egységének biztosításához alkalmazható eszközt. A
      Bsz.  nem  rendelkezik  arról az eljárásról,  amely  alapján  a
      jogegységi  tanács e határozatokat kiválasztja,  nincs  szabály
      arról,  hogy  ezek a bíróságokra kötelezők-e?  Az  indítványozó
      szerint e kérdés alkotmányos rendezést igényel, e nélkül a Bsz.
      fenti rendelkezései a jogbiztonságot sértik.
      Az indítványozó álláspontja szerint – a fentiekhez hasonló okok
      miatt  –  alkotmányellenes a Bsz. 33. §  (1)  bekezdése.  Ennek
      értelmében  a kollégium az egységes bírói gyakorlat biztosítása
      érdekében   elemzi  a  bíróságok  gyakorlatát,   és   véleményt
      nyilvánít a vitás jogalkalmazási kérdésekben. Az indítványozó e
      rendelkezésből  a  véleménynyilvánításra  vonatkozó  szövegrész
      megsemmisítését  kérte.  Kifejtette,  hogy  a  gyakorlatban   e
      véleménynyilvánítás   a  kollégiumi  “irányítás”   eszköze,   a
      Bírósági  Határozatokban “ajánlás” és “vélemény”  címszó  alatt
      közzétetteket  a  bíróságok  kötelező  módon  alkalmazzák.   Az
      indítványozó szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, a 7. §
      (2)   bekezdésével  és  a  47.  §  (2)  bekezdésével   egyaránt
      ellentétesek  a  Bsz.-ben  nevesített  jogegységi   határozaton
      kívüli eszközök.

      5.  A  Bsz.  105.  §-a  szerint az  e  törvény  hatálybalépését
      megelőzően  hozott  irányelvek,  elvi  döntések  és  kollégiumi
      állásfoglalások  az eltérő iránymutatást tartalmazó  jogegységi
      határozat meghozataláig alkalmazhatók. Az indítványozó  szerint
      a   jogbiztonságot  sérti,  hogy  az  átmeneti  alkalmazhatóság
      tekintetében a Bsz. nem tartalmaz végső határidőt (ahogy  teszi
      a   106.  §-ában  az  igazságügyminiszteri  rendeletekkel).   E
      rendelkezéssel   kapcsolatban  továbbá   kifejtette,   hogy   a
      kollégiumi állásfoglalások alkalmazhatóságának még az  időleges
      fenntartása  is  alkotmányellenes, mert azok  kibocsátása  –  a
      jogbiztonságot   sértő  módon  –  az  akkori  Alkotmánnyal   is
      ellentétes volt.
      Az  indítványozó több, a gyakorlatból vett példát is  felhozott
      arra  vonatkozóan,  hogy  a jogegységi határozatok  (illetve  a
      korábbi irányelvek, elvi döntések) miként hatályosulnak a bírói
      gyakorlatban.

      6.   Az   indítványozó,   összegezve   álláspontját,   arra   a
      következtetésre    jutott,    hogy    az    általa    felvetett
      alkotmányossági  problémák (alkotmánysértések)  elvi  alapja  a
      hatalommegosztás  elvének  a bírói  függetlenség  elvével  való
      összeegyeztetése.  Az  indítványozó  ezért   kérte,   hogy   az
      Alkotmánybíróság  a  Bsz. alkotmányossági  vizsgálata  során  –
      különös       tekintettel      a      bíróságokra      kötelező
      törvényértelmezésekre  –  jelölje  ki  a   bírói   függetlenség
      határait.

                                    II.

      1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései szerint:

       “2.   §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus
      jogállam.”
       “7.  §  (2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek
      elfogadásához    a    jelenlévő    országgyűlési     képviselők
      kétharmadának szavazata szükséges.”
         “47.  §  (2)  A  Legfelsőbb Bíróság biztosítja  a  bíróságok
      jogalkalmazásának    egységét,   jogegységi    határozatai    a
      bíróságokra kötelezőek.”
       “50.  §  (3)  A bírák függetlenek és csak a törvénynek  vannak
      alárendelve.  A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és  politikai
      tevékenységet nem folytathatnak.”
       “51.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  legfőbb  ügyésze  és  az
      ügyészség  gondoskodik az állampolgárok jogainak a  védelméről,
      valamint  az  alkotmányos  rendet,  az  ország  biztonságát  és
      függetlenségét  sértő  vagy  veszélyeztető  minden   cselekmény
      következetes üldözéséről.”

      2. A Bsz. indítvánnyal érintett szabályai szerint:

      “27.  §  (1) A bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása  a
      Legfelsőbb Bíróság feladata.
      (2)  A  Legfelsőbb  Bíróság  az (1)  bekezdésben  meghatározott
      feladatának ellátása körében jogegységi határozatokat  hoz,  és
      elvi bírósági határozatokat tesz közzé.”

      “29. § (1) Jogegységi eljárásnak van helye, ha
       a)   a   joggyakorlat  továbbfejlesztése  vagy   az   egységes
      ítélkezési  gyakorlat  biztosítása  érdekében  elvi   kérdésben
      jogegységi határozat meghozatala szükséges,
       b)  a  Legfelsőbb  Bíróság  valamely tanácsa  jogkérdésben  el
      kíván  térni  a  Legfelsőbb Bíróság másik  ítélkező  tanácsának
      határozatától.
       (2)   Az   (1)  bekezdés  b)  pontjában  említett  esetben   a
      Legfelsőbb Bíróság tanácsa kezdeményezi a jogegységi  eljárást,
      és   a   jogegységi   határozat   meghozataláig   az   eljárást
      felfüggeszti.”

      “31. § (1) Jogegységi eljárást kell lefolytatni,
       a)  ha  azt  Legfelsőbb Bíróság elnöke vagy kollégiumvezetője,
      illetőleg – a (2) bekezdésben meghatározott körben – a  legfőbb
      ügyész indítványozza, továbbá
       b) a 29. § (1) bekezdésének b) pontjában említett esetben.
      (2)   A   legfőbb  ügyész  jogegységi  eljárást  indítványozhat
      büntetőeljárásban,  továbbá polgári  eljárásban  akkor,  ha  az
      eljárás  megindítására  vagy az abban  való  részvételre  külön
      jogszabály feljogosítja.

      32.   §   (1)   A  jogegységi  határozat  hozatalára   irányuló
      indítványban az indítványozónak meg kell jelölnie, hogy  milyen
      kérdésekben   és   mely  okokból  kéri  a   jogegységi   tanács
      határozatának meghozatalát.
      (2) Az indítvány alapján a jogegységi tanács elnöke tűzi ki  az
      ülés  határnapját. A jogegységi tanács ülésére az indítványozót
      és a legfőbb ügyészt meg kell hívni.
      (3)  Az  ülést  az elnök vezeti, az indítványozó és  a  legfőbb
      ügyész felszólalhat.
      (4) Az indítvány alapján a jogegységi tanács határozatot hoz. A
      jogegységi határozatát "A Magyar Köztársaság nevében" hozza  és
      azt a Magyar Közlönyben közzé kell tenni.
      (5) A Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatát és a jogegységi
      tanács  által kiválasztott elvi bírósági határozatot  hivatalos
      gyűjteményében közzéteszi.
      (6) A jogegységi határozatnak – ha törvény kivételt nem tesz  –
      a felekre kiterjedő hatálya nincs.
      (7)  A  Törvény  a  jogegységi  eljárásra  vonatkozóan  további
      szabályokat állapíthat meg.
      (8)  A jogegységi eljárásra vonatkozó ügyviteli rendelkezéseket
      a Legfelsőbb Bíróság ügyviteli szabályzata állapítja meg.”
       
      “33.  §  (1)  A  kollégium  az  egységes  ítélkezési  gyakorlat
      biztosítása  érdekében  elemzi  a  bíróságok  gyakorlatát,   és
      véleményt nyilvánít a vitás jogalkalmazási kérdésekben.”
       
      “105.   §  Az  e  törvény  hatálybalépését  megelőzően   hozott
      irányelvek,  elvi  döntések  és kollégiumi  állásfoglalások  az
      eltérő    iránymutatást    tartalmazó   jogegységi    határozat
      meghozataláig alkalmazhatók.”

      3. A Jat. irányadó rendelkezései értelmében:

      “57.  §  (1)  A  Magyar Köztársaság hivatalos  lapja  a  Magyar
      Közlöny.
      (2) A Magyar Közlöny tartalmazza a jogszabályokat, a nemzetközi
      szerződéseket,  az  Országgyűlés és a Kormány  határozatait  és
      jogi iránymutatásait, a Legfelsőbb Bíróság irányelveit, és elvi
      döntéseit,  valamint a személyi kérdésekben hozott  döntéseket,
      ideértve a Kormány által adományozott kitüntetéseket is.
      (3)  Jogszabály, illetőleg a Miniszterelnök a Magyar Közlönyben
      más közlemény közzétételét is elrendelheti.”
       
      “61.  §  (3)  E  törvény  nem érinti  az  Alkotmányjogi  Tanács
      jogkörét, továbbá a Legfelsőbb Bíróságnak az Alkotmány 47. §-a,
      illetőleg a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény 45-49. §-a
      alapján  kibocsátott irányelvét, elvi döntését, állásfoglalását
      és egyéb iránymutatását.”
                                     
                                   III.

      Az indítvány megalapozatlan.

      1.  Az  Alkotmánybíróság  a legfőbb ügyész  jogegységi  eljárás
      kezdeményezésére irányadó jogának vizsgálata kapcsán az  alábbi
      következtetésre jutott. A Bsz. 29. § (1) bekezdés b) pontja, és
      a  31. §-a szerint jogegységi eljárást kell lefolytatni, ha azt
      a    Legfelsőbb    Bíróság   elnöke,   vagy   kollégiumvezetője
      kezdeményezi, továbbá ha a Legfelsőbb Bíróság valamely  tanácsa
      jogkérdésben   el   kíván   térni  a  másik   ítélkező   tanács
      határozatától.  A  legfőbb  ügyész  indítványára  lefolytatandó
      jogegységi  eljárás tekintetében a Bsz. 31. § (1)  bekezdés  a)
      pontja  és  31.  § (2) bekezdése alapján akkor kell  jogegységi
      eljárást    lefolytatatni,   ha   a    legfőbb    ügyész    azt
      büntetőeljárásban  indítványozza,  polgári   eljárásban   pedig
      akkor,   ha  az  eljárás  megindítására  vagy  az  abban   való
      részvételre külön jogszabály feljogosítja. Az indítványozó  úgy
      véli,  hogy  a polgári eljárásra vonatkozó, a büntetőeljárástól
      eltérő  rendelkezés az Alkotmány 51. § (1) bekezdésébe ütközik,
      hiszen ezen alkotmányi szabály alapján a legfőbb ügyész  és  az
      ügyészség   alkotmányos  feladata  –  a  különböző  eljárásokra
      tekintet nélkül – az állampolgárok jogainak védelme.

      Az  Alkotmánybíróság  mindenek előtt azt jegyzi  meg,  hogy  az
      állampolgárok  jogainak  védelme nemcsak  az  ügyészség,  hanem
      valamennyi alkotmányos szerv feladata. Az Alkotmány  8.  §  (1)
      bekezdése  szerint  az  állam elsőrendű  kötelessége  az  ember
      sérthetetlen    és    elidegeníthetetlen   alapvető    jogainak
      tiszteletben  tartása  és védelme. Az Alkotmány  8.  §  (1)-(2)
      bekezdései  és  19.  §  (3)  bekezdés  b)  pontja  alapján   az
      Országgyűlés  köteles megalkotni az alapjogok  érvényesüléséhez
      szükséges  törvényeket; az Alkotmány  35.  §  (1)  bekezdés  a)
      pontja  a  Kormány tekintetében fogalmazza meg az állampolgárok
      jogainak  védelmét,  és biztosítását; a köztársasági  elnök  az
      Alkotmány  29.  §-a  szerinti,  az államszervezet  demokratikus
      működése  feletti  őrködés alkotmányos  előírása  alapján  vesz
      részt   az   Alkotmány   8.   §   (1)   bekezdésébe   foglaltak
      érvényesítésében.   Az  állampolgárok  jogainak   védelmét   az
      Alkotmánybíróság az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése  szerint  a
      jogszabályok   alkotmányossági  vizsgálata  és   a   törvénnyel
      hatáskörébe   utalt   egyéb  feladatok   ellátása   útján,   az
      állampolgári jogok országgyűlési biztosai az Alkotmány 32/B. §-
      ába foglalt szabályok alapján látják el.
      Az  ügyészségre  irányadó, az Alkotmány 51. §  (1)  bekezdésébe
      foglalt  szabállyal azonos rendelkezést tartalmaz az  Alkotmány
      50.  § (1) bekezdése a bíróságok tekintetében is, e rendelkezés
      –   többek  között  –  kimondja,  hogy  a  bíróságok  védik  és
      biztosítják  az  állampolgárok jogait  és  törvényes  érdekeit.
      Tehát  az  állampolgári  jogok  védelme  általános,  valamennyi
      alkotmányos  szervre irányadó rendelkezés, amelyet a  különböző
      államhatalmi  ágak,  az állam különböző szervezetei  feladat-és
      hatáskörükbe tartozó módon látnak el.

      Az  ügyészség alkotmányos jogállását az Alkotmány XI.  fejezete
      szabályozza. Az Alkotmány e rendelkezéseiből is megállapítható,
      hogy  az  ügyészség alkotmányos feladatellátása  különválik  az
      állam   büntetőhatalmának  gyakorlása  és  az  egyéb  eljárások
      tekintetében.  Az  Alkotmány az 51. § (2) bekezdésében  konkrét
      feladat-meghatározást  tartalmaz:  “az   ügyészség   törvényben
      meghatározott  jogokat  gyakorol a nyomozással  összefüggésben,
      képviseli  a  vádat a bírósági eljárásban, továbbá felügyeletet
      gyakorol  a  büntetés-végrehajtás  törvényessége  felett.”   Az
      Alkotmány  51.  §  (3)  bekezdése szerint  az  ügyészség  e  fő
      funkciói mellett egyéb feladatokat is elláthat. E szerint:  “az
      ügyészség  közreműködik annak biztosításában, hogy a társadalom
      valamennyi  szervezete,  minden  állami  szerv  és  állampolgár
      megtartsa  a  törvényeket. Törvénysértés  esetén  –  törvényben
      meghatározott  esetekben  és  módon  –  fellép  a  törvényesség
      védelmében.”
      Az   Alkotmánybíróság  az  1/1994.  (I.  7.)  AB  határozatában
      rámutatott arra, hogy az Alkotmány 51. § (3) bekezdése bizonyos
      polgári peres és nemperes eljárásokban való ügyészi részvételt,
      és  a  bíróság  hatáskörébe  tartozó  egyes  eljárásokban  való
      közreműködés jogát elvileg megalapozza és alkotmányossá  teszi.
      (ABH  1994.  29., 34.) Ugyanakkor e határozat – a  fél  perbeli
      rendelkezési  jogának  védelme miatt  –  a  rendelkező  részben
      mondta  ki,  hogy  a  polgári eljárásban  az  ügyész  általános
      perindítási,  fellépési,  fellebbezési  és  a  jogerős   ítélet
      felülvizsgálatára   irányuló  általános   indítványozási   joga
      alkotmányellenes. (ABH 1994. 29.)

      Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Bsz.-ben  a  legfőbb
      ügyésznek  a jogegységi eljárás kezdeményezésére irányuló  joga
      összhangban   van   az  ügyészség  –  fentebb   ismertetett   –
      alkotmányos jogállásával. A Bsz. 31. § (2) bekezdése szerint  a
      legfőbb   ügyész   büntetőeljárásban  általános  indítványozási
      joggal rendelkezik a jogegységi eljárás kezdeményezésére, míg a
      polgári eljárásban akkor, ha más jogszabályok által joga van az
      adott eljárás megindítására vagy abban való részvételre. Így  a
      polgári  eljárás  körében a legfőbb ügyész  jogegységi  eljárás
      kezdeményezésére azokban az esetekben jogosult,  ha  az  önálló
      ügyészi  részvétel egyébként is biztosított (lényegében azokban
      az  ügycsoportokban, amelyekre a jogszabály által feljogosított
      feladatellátás  során “rálát”). De mindez  a  “korlát”  csak  a
      jogegységi  eljárás indítványozására vonatkozik.  Egyébiránt  a
      Bsz.  32.  §  (2) bekezdése kimondja, hogy a jogegységi  tanács
      ülésére a legfőbb ügyészt – ha nem ő volt az indítványozó akkor
      is  –  meg  kell  hívni. A Bsz. 32. § (3) bekezdése  értelmében
      pedig az ülésen a legfőbb ügyész felszólalhat.
      A  Bsz.  32.  § (2) és (3) bekezdései megfelelő szabályok  arra
      vonatkozóan polgári eljárásokban is, hogy a legfőbb  ügyész  az
      egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása, a bírói joggyakorlat
      továbbfejlesztése, vagy éppen a vitás jogkérdések  eldöntésekor
      a  jogegységi eljárásról értesüljön, a felszólalás jogával élve
      részt vegyen a döntés kialakításában.

      Az  Alkotmánybíróság a fentiek miatt a Bsz. 31. § (1)  bekezdés
      a)  pontja  és  31.  §  (2)  bekezdése  alkotmányellenességének
      megállapítására   és   megsemmisítésére  vonatkozó   indítványt
      elutasította.


      2.   Az  indítvány  a  Jat.  és  a  Bsz.  közötti  ellentmondás
      vizsgálata   tárgyában  két  kérelmet  tartalmaz.  Egyrészt   a
      jogbiztonság szempontjából az indítványozó azt veti fel, hogy a
      Jat.  a  Magyar  Közlönyben  való  közzététel  tekintetében   a
      Legfelsőbb Bíróság irányelveit és elvi döntéseit jelöli meg nem
      pedig a jogegységi határozatot, másrészt azt, hogy a Jat.-nak a
      hivatalos   lapok   felsorolására   vonatkozó   fejezete    nem
      tartalmazza  a  Bsz.  32. § (5) bekezdésében  jelölt  hivatalos
      gyűjteményt. Az indítvány e tekintetben is megalapozatlan.

      2.1. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az, hogy a Jat. nem
      követte   az  Alkotmány  azon  módosítását  amely  jelenleg   a
      jogegységi   határozatot  jelöli  meg  a  bírói   jogalkalmazás
      egységesítésére  szolgáló eszközként, sem a Jat.,  sem  a  Bsz.
      vonatkozó  rendelkezését nem teszi alkotmányellenessé.  A  Bsz.
      32.  §  (4) bekezdése szerint a Legfelsőbb Bíróság a jogegységi
      határozatát a Magyar Köztársaság nevében hozza, és azt a Magyar
      Közlönyben  közzé kell tenni. E rendelkezéssel  a  jogbiztonság
      szempontjából    releváns    –    a    jogegységi     határozat
      megismerhetőségére  és előrelátható alkalmazására  vonatkozó  –
      követelmény  teljesül.  A  Bsz. 32. §  (4)  bekezdése  tehát  a
      jogszabályokhoz hasonló módon rendeli közzétenni  a  jogegységi
      határozatot,  ezáltal  a  címzettek [az  Alkotmány  47.  §  (2)
      bekezdése  szerint a bíróság] és egyéb érdekeltek a  Legfelsőbb
      Bíróság döntéséről megfelelő módon tudomást szerezhetnek.
      Ezen  túl kétségtelen, hogy a Jat. 57. § (2) bekezdése továbbra
      is  a  Legfelsőbb Bíróság irányelveinek és elvi  döntéseinek  a
      közzétételéről  rendelkezik, de a Bsz. és a Jat.  közötti  ezen
      formális  ellentmondást maga az Alkotmány 47. §  (2)  bekezdése
      oldja  fel  a jogegységi határozat nevesítésével. Az  Alkotmány
      alapján a Jat. megfelelő tartalommal értelmezhető, a Bsz. 32. §
      (4)  bekezdése pedig épp a jogbiztonság érdekében rendeli el  a
      jogegységi határozat Magyar Közlönyben való közzétételét.
      Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint tehát az, hogy  a  Jat.
      57. § (2) bekezdésének módosítása elmaradt, önmagában nem olyan
      súlyú  probléma, amely alapján akár e rendelkezés, akár a  Bsz.
      32. § (4) bekezdésének alkotmányellenessége – az Alkotmány 2. §
      (1)    bekezdése   alapján   –   megállapítható    lenne.    Az
      Alkotmánybíróság    ezért   az   indítványt    e    tekintetben
      elutasította.

      2.2.  A  Jat.  a  “ Hivatalos lapok” IV. fejezetében  a  Magyar
      Közlönyt,  a  Határozatok  Tárát, a  minisztérium  és  országos
      hatáskörű   szerv   hivatalos  lapját,  illetve   a   hivatalos
      jogszabálygyűjteményeket jelöli meg. A Bsz. 32. § (5) bekezdése
      szerint  a  Legfelsőbb  Bíróság  jogegységi  határozatát  és  a
      jogegységi  tanács által kiválasztott elvi bírósági határozatot
      hivatalos gyűjteményében közzéteszi.
      Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint valóban helytálló az az
      indítványozói észrevétel, hogy a Jat. akár a Magyar  Közlönyben
      való   közzététel,   akár   a   hivatalos   lapok   megjelölése
      tekintetében nem igazodott az egyéb törvényi változásokhoz,  és
      a  Jat.  ezen  rendelkezéseit csak más  jogszabályok  “együttes
      olvasata” útján lehet a hatályos joggal összhangban értelmezni.
      Azonban az Alkotmánynak sem a jogalkotási törvény meghozatalára
      irányadó  7.  § (2) bekezdéséből, sem más rendelkezéseiből  nem
      következik,   hogy  csak  olyan  elnevezésű   hivatalos   lapok
      jelenhetnek meg, amelyeket a Jat. felsorol. A hatályos jogban a
      Jat.  IV.  fejezetében  foglaltakon kívül  a  különböző  állami
      szervek  által  kiadott  hivatalos lapoknak  jelenleg  többféle
      fajtája és formája létezik. Pusztán emiatt azonban sem a  Jat.,
      sem   pedig   a  Jat.  tárgykörébe  is  tartozó  más  törvények
      alkotmányellenességét   nem  lehet   megállapítani.   Mivel   a
      “hivatalos   lapok”  kizárólagos  Jat.-beli   szabályozása   az
      Alkotmányból  nem  következik,  legfeljebb  az  azonos   szintű
      jogszabályok   (jelen  esetben  a  Bsz.  és  a  Jat.)   közötti
      ellentmondás   problémája  merülhet  fel.  Az  erre   vonatkozó
      alkotmánybírósági  gyakorlat  szerint  “azonban   meghatározott
      életviszonyok,  illetőleg  tényállások  ellentétes  –  vagy  az
      értelmezéstől függően ellentétes – törvényi rendezése önmagában
      nem    jelent   alkotmányellenességet.   Az   ilyen    rendezés
      alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az egyben az  Alkotmány
      valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár, vagyis, ha
      az       ellentétes      tartalmú      szabályozás       anyagi
      alkotmányellenességhez vezet, tehát például ha a  rendelkezések
      valamelyike    meg   nem   engedett   diszkriminációt,    egyéb
      alkotmányellenes   helyzet  megteremtését,   vagy   alkotmányos
      alapjog  korlátozását  eredményezi. Két  (vagy  több)  törvényi
      rendelkezés  esetleges kollíziója folytán  előálló  értelmezési
      nehézség  azonban  magába véve még nem  elegendő  feltétele  az
      alkotmányellenesség megállapításának.” [35/1991. (VI.  20.)  AB
      határozat ABH 1991. 175, 176.]
      Minderre  tekintettel az Alkotmánybíróság  a  Bsz.  32.  §  (5)
      bekezdése   alkotmányellenességének  megállapítására   irányuló
      kérelmet elutasította.

      3.  Az  indítványozó a Bsz. 32. § (6) bekezdése vizsgálatát  is
      kérte.  A  Bsz. 32. § (6) bekezdése kimondja, hogy a jogegységi
      határozatnak  –  ha a törvény kivételt nem  tesz  –  a  felekre
      kiterjedő  hatálya nincs. Az indítványozó szerint e rendelkezés
      az Alkotmány 47. § (2) bekezdésébe ütközik. Kifejtette továbbá,
      hogy a Bsz. 32. § (6) bekezdésével ellentétben a Bsz. 29. § (2)
      bekezdése  és  az  eljárási törvények több  olyan  rendelkezést
      tartalmaznak,   amelyből  mégiscsak  az  következik,   hogy   a
      jogegységi   határozat   a  felekre   közvetlenül   kihat.   Az
      indítványozó  kérte  az alkotmányellenesség  megszüntetését,  a
      törvényen belüli ellentmondás feloldását.

      3.1.  Az  Alkotmány  47. § (2) bekezdése szerint  a  Legfelsőbb
      Bíróság   jogegységi   határozatai  a   bíróságokra   általános
      érvénnyel    kötelezőek.   Az   Alkotmány   e   rendelkezéséből
      következően  a jogegységi határozat hatálya a felekre  a  bírói
      jogalkalmazás  útján  –  a  kötelezően  előírt  jogértelmezésen
      alapuló   ítélet  közvetítésével  –  szükségképpen   kihat.   A
      jogegységi határozatnak ez, az Alkotmány 47. § (2) bekezdéséből
      következő  általános  –  a bíróságokra kötelező  –  érvénye,  a
      meghozatalát  követően  érvényesülhet.  Ettől  különböznek   az
      eljárási  törvényekbe foglalt azon esetek, amikor a  jogegységi
      határozat közvetlenül érinti (érintheti) az alapul fekvő  ügyet
      (ügyeket) is.

      3.2.  A  Bsz.  29. § (1) bekezdés b) pontja szerint  jogegységi
      eljárásnak van helye akkor is, ha a Legfelsőbb Bíróság valamely
      tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság  másik
      tanácsának  határozatától. Ilyenkor a Bsz. 29. § (2)  bekezdése
      szerint   a  jogegységi  határozat  meghozataláig  az  eljárást
      felfüggeszti.  Ugyan  ezt  a  szabályt  tartalmazza  a  polgári
      eljárásról  szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban:  Pp.)
      274.  § (6) bekezdése a felülvizsgálati eljáráshoz kapcsolódva,
      és  a továbbiakról úgy rendelkezik, hogy: “a jogegységi eljárás
      befejezése  után a bíróság a jogkérdést elvi jelleggel  eldöntő
      jogegységi határozatnak megfelelő határozatot hoz.”
      Szintén  az  adott – már elbírált – ügyet érinti  a  jogegységi
      határozat,   ha  a  tartalma  szerinti  jogszabály-értelmezésre
      tekintettel    a    már    létrejött   jogviszonyok    egyfajta
      felülvizsgálatára  nyílik lehetőség. Ennek módja  a  jogegységi
      határozat    miatt   kezdeményezhető   perújítás    [lásd:    a
      büntetőeljárásról  szóló  1973.  évi  I.  törvény  276.  §  (5)
      bekezdés b) pont].
      Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint a jogegységi  határozat
      rendkívüli  jogorvoslat  (perújítás,  felülvizsgálati  eljárás)
      formában   történő  továbbhatása  az  Alkotmány   47.   §   (2)
      bekezdéséből    (“a   bíróságokra   kötelező”    szövegrészből)
      következik, így azzal nem áll ellentétben.

      3.3. A fentiektől eltérő az az eset, amikor a jogegységi tanács
      maga   rendezheti   a  jogegységi  eljárás  alapjául   szolgáló
      jogviszonyt, konkrét ügyet. A hatályos jogban egy ilyen esetkör
      van, amelyet a büntetőeljárásról szóló – többször módosított  –
      1973.  évi  I. törvény (a továbbiakban: Be.) szabályoz.  A  Be.
      291/K. § (2) bekezdése értelmében: “Ha az elvi kérdésben  adott
      iránymutatásból következően a jogegységi határozattal  érintett
      jogerős    bírósági   határozatnak   a   terhelt    büntetőjogi
      felelősségét    megállapító   rendelkezése   törvénysértő,    a
      jogegységi  tanács a törvénysértő rendelkezést  hatályon  kívül
      helyezi,   és   a  terheltet  felmenti,  illetve  az   eljárást
      megszünteti.  Ha  a  terhelt fogva  van,  a  fogva  tartást  is
      megszünteti.” A 291/K. § (3) bekezdése pedig úgy szól, hogy  “A
      jogegységi  tanács a határozatát tizenöt napon  belül  közli  a
      legfőbb  ügyésszel,  és azzal a terhelttel, akit  felmentettek,
      vagy   akivel   szemben  az  eljárást  megszüntették.   Ha   az
      alapeljárásban  a  vádat magánvádló képviselte,  a  határozatot
      vele is közölni kell.”

      Az  Alkotmánybíróság  álláspontja szerint a  Be.-ben  található
      fent  idézett  kivétel  és az Alkotmány 2.  §  (1)  bekezdésébe
      foglalt   jogállamiságból  eredő  jogbiztonság  között   szoros
      összefüggés  van.  A  büntető ügyekben  megfogalmazott,  a  Be.
      291/K.  §  (2) bekezdése szerinti szabály mögött – az Alkotmány
      57.  § (4) bekezdéséből is következő – nullum crimen sine  lege
      és nulla poena sine lege alapelvek érvényesülése is állhat.

      3.4. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy
      a  Bsz.  32. § (6) bekezdésébe foglalt – “ha a törvény kivételt
      nem   tesz”  –  kitétel  a  hatályos  jogi  megoldásokban   nem
      ellentétes   az   Alkotmány  47.  §  (2)  bekezdésével,   mivel
      megteremti a lehetőségét annak, hogy – a bírói döntések útján a
      későbbiekben  egyébként is hatályosuló –  jogegységi  határozat
      jogkövetkezményeit   a   jogbiztonságra  tekintettel   rendezni
      lehessen.  Ugyanakkor az Alkotmánybíróság  e  probléma  kapcsán
      rámutat  arra,  hogy  a  Bsz.  32. §  (6)  bekezdésébe  foglalt
      felhatalmazás  nem teremt korlátlan lehetőséget  arra,  hogy  a
      jogegységi  határozatnak a felekre közvetlenül  kiható  hatálya
      intézményessé   váljon.  Az  eljárási   törvények,   vagy   más
      jogszabályok ilyen tartalmú módosítása, kiegészítése esetén  az
      Alkotmánybíróságnak  –  erre  irányuló  indítvány   alapján   –
      esetenként kell vizsgálnia, hogy a jogegységi határozat feleket
      közvetlenül  érintő hatálya nem sért-e alkotmányos jogot,  vagy
      alapelvet (pl. hogy a jogbiztonságot szolgálja-e, nem töri-e át
      alkotmánysértő módon a jogerő intézményét), illetve  vizsgálnia
      kell  azt,  hogy meg van-e a kellő súlyú alkotmányos indoka  az
      adott kivételnek.

      Az  Alkotmánybíróság  a  föntiek  alapján  a  Bsz.  32.  §  (6)
      bekezdésének megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasította.

      4.  Az  indítványozó alkotmányossági vizsgálat iránti  kérelmet
      terjesztett   elő   a   Bsz.-ben  nevesített   “elvi   bírósági
      határozatokkal” szemben is. A Bsz. 27. § (1) bekezdése  szerint
      a   Legfelsőbb   Bíróság  feladata  a  bírósági   jogalkalmazás
      egységének  biztosítása, a Bsz. 27. § (2) bekezdése  értelmében
      pedig  e  feladatának  ellátása körében  a  Legfelsőbb  Bíróság
      jogegységi  határozatot hoz és elvi bírósági  határozatot  tesz
      közzé.  A  Bsz. 31. § (5) bekezdése az elvi bírósági  határozat
      hivatalos  gyűjteményben  való közzétételéről  rendelkezik.  Az
      indítványozó  véleménye szerint az Alkotmány csak a  jogegységi
      határozatot ismeri, ezért kéri a fenti rendelkezésekből az elvi
      bírósági határozat szövegrész megsemmisítését. Véleménye,  hogy
      az  elvi  bírósági határozat ítélkezési gyakorlatot egységesítő
      szerepe  alkotmányos  rendezést  igényelne,  e  nélkül  a  Bsz.
      vonatkozó szabályai a jogbiztonságot sértik.

      Hasonló következtetésre jutott az indítványozó a Bsz. 33. § (1)
      bekezdésében szereplő kollégiumi vélemény tekintetében is

      4.1.  Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Bsz. 27.  §  (2)
      bekezdése  és  32.  §  (5)  bekezdése  nem  alkotmánysértő.  Az
      Alkotmány  47. § (2) bekezdése a Legfelsőbb Bíróság  feladatává
      teszi  annak  biztosítását,  hogy  a  bíróságok  jogalkalmazása
      egységes legyen. Az Alkotmány e rendelkezése nem zárja ki, hogy
      a Legfelsőbb Bíróság ezen alkotmányos feladatellátása érdekében
      törvény  –  a  jogegységi határozaton kívül – a  feladatellátás
      módjait  kiegészítse. Ezt tette a Bsz., amikor az elvi bírósági
      határozatok  közzétételéről rendelkezett. A Bsz.  rendelkezései
      alapján  megállapítható,  hogy  az  elvi  bírósági  határozatok
      közzétételének   szabályozása   lehetőséget   kíván    nyújtani
      bármelyik  bíró illetve bíróság számára, hogy bekapcsolódhasson
      a  bírósági  jogalkalmazás  egységét is  szolgáló  joggyakorlat
      továbbfejlesztésének legfelsőbb bírósági feladatába. Mindez  az
      Alkotmány 47. § (2) bekezdésével nem áll ellentétben.

      Az   indítványozó  a  jogbiztonság  sérelmét   is   felveti   a
      tekintetben,  hogy a Bsz. nem rendelkezik arról az  eljárásról,
      amely alapján az elvi bírósági határozat közzétételre kerül.
      A Bsz. 28. § (1) bekezdése szerint: “Ha az ítélőtábla, a megyei
      bíróság  vagy  a  helyi bíróság tanácsa, illetőleg  egyesbírája
      valamely  elvi  kérdésben határozott és a  határozata  jogerőre
      emelkedett, köteles az elvi jelentőségű határozatot  a  bíróság
      elnökének   bemutatni”.  A  28.  §   (2)   bekezdés   pedig   a
      következőképpen rendelkezik: “Az ítélőtábla, a  megyei  bíróság
      elnöke,  a  kollégiumvezetője, valamint a helyi bíróság  elnöke
      köteles   a   vezetése   alatt   álló   bíróságok   ítélkezését
      folyamatosan  figyelemmel kísérni. Ha az (1) bekezdés  szerinti
      határozatból,   a   bíróság  által   elintézett   ügyekből,   a
      bíróságokon  lefolytatott vizsgálat alkalmával vagy  más  módon
      arról   szerzett  tudomást,  hogy  a  vezetése,   illetőleg   a
      felügyelete  alatt  álló bíróságnál elvi  kérdésben  ellentétes
      gyakorlat  alakult  ki, vagy ellentétes  elvi  alapokon  nyugvó
      jogerős  határozatokat hoztak, erről köteles a magasabb  szintű
      bíróság elnökét – a határozatok, illetőleg a szükséghez  képest
      az egyéb iratok felterjesztésével – tájékoztatni.”
      A  Bsz.  – idézett – 28. §-a szerinti rendelkezésekből kiderül,
      hogy  a  bírósági szervezeti törvény hangsúlyt helyez  az  elvi
      kérdések  egységes megítélésére, és ennek érdekében a  bírósági
      szervezetrendszeren  belül  szabályozza  azt  a  “mechanizmust”
      amelynek  útján  az  elvi kérdést eldöntő bírósági  határozatok
      eljutnak  a magasabb bírói fórumokhoz, végső soron a Legfelsőbb
      Bírósághoz. Tehát az elvi határozatokkal kapcsolatos eljárás  a
      Bsz.-ben   szabályozást  nyert.  Amennyiben  az  elvi  bírósági
      határozat a Legfelsőbb Bíróság elé kerül, a Legfelsőbb  Bíróság
      Alkotmányban  rögzített feladatellátása,  és  az  ebből  fakadó
      jogai  az irányadóak: nevezetesen a bíróságok jogalkalmazásának
      az  egységesítése. Amennyiben a Legfelsőbb Bíróság szükségesnek
      tartja,  hogy  valamely  bírósági határozatban  kifejtett  elvi
      álláspont  az  ítélkezési  gyakorlatban  széleskörűen  ismertté
      váljon, lehetősége van az adott határozatot közzétenni. Ezáltal
      a   bírói  gyakorlatot  megfelelően  orientálhatja.  A  Bsz.  a
      közzétett  elvi bírósági határozatok követéséről nem szól,  nem
      tartalmaz  olyan  rendelkezést, mint  amilyet  az  Alkotmány  a
      jogegységi határozat vonatkozásában.
      A Bsz. vonatkozó szabályaiból azonban az következik, hogy ha az
      elvi  kérdések eldöntése során ellentétes gyakorlat alakul  ki,
      akkor  jogegységi  eljárás kezdeményezésének  van  helye.  Erre
      nyilván  akkor  is  sor  kerülhet, ha az  ellentétes  gyakorlat
      amiatt  alakul  ki, mert a bíróságok a korábban közzétett  elvi
      bírósági  határozatot nem követik. Az ennek  kapcsán  született
      jogegységi határozat viszont a bíróságokra már kötelező.  Tehát
      az  elvi  bírósági határozat közzétételének törvényi lehetősége
      nem   okoz   jogbizonytalanságot,  mert  az  –   a   jogegységi
      határozattal ellentétben – nem kötelező.

      Mindezen  indokok alapján az Alkotmánybíróság úgy  ítélte  meg,
      hogy  a  Bsz.  27. § (2) bekezdésében és 32. § (5) bekezdésében
      szereplő “elvi bírósági határozat” közzététele sem az Alkotmány
      47.  §  (2)  bekezdését, sem az Alkotmány 2.  §  (1)  bekezdése
      szerinti   jogbiztonság  követelményét  nem  sérti,  ezért   az
      Alkotmánybíróság  a  Bsz. 27. § (2)  bekezdése  és  32.  §  (5)
      bekezdése     alkotmányellenességének    megállapítására     és
      megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasította.

      4.2.  A  Bsz.  33.  §-a  a  kollégium  szerepét  szabályozza  a
      jogegységi  eljárásban. Az (1) bekezdés szerint a kollégium  az
      egységes  ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében  elemzi  a
      bíróságok   gyakorlatát,  és  véleményt   nyilvánít   a   vitás
      jogalkalmazási  kérdésekben.  Az  Alkotmánybíróság   megítélése
      szerint e rendelkezés sem sérti a jogbiztonságot. A Bsz. 33.  §
      (1)  bekezdésében nem arról van szó, hogy a Legfelsőbb  Bíróság
      vagy  a  megyei bíróságok kollégiumai végérvényesen és kötelező
      erővel  döntenek  egyes szakmai kérdésekben.  A  jogalkalmazási
      kérdésekben való kollégiumi véleménynyilvánítás Bsz.-be foglalt
      szabálya   csupán   a   vitás  kérdések  eldöntését   elősegítő
      rendelkezés.  Ezt  támasztja alá  a  Bsz.  33.  §  (2)  és  (3)
      bekezdése  is,  amely  ezzel kapcsolatban a kollégiumvezetőknek
      javaslati,  illetve kezdeményezési jogot biztosít a  jogegységi
      eljárás  megindítására. Erre akkor is sor kerülhet – a  törvény
      szóhasználata  szerint “szükség esetén” –  ha  a  jogalkalmazás
      egységesítéséhez  a kollégiumi vélemény nem elégséges.  A  Bsz.
      33.  §-a  a kollégium szerepét átláthatóan rendezi a jogegységi
      eljárásban, és az egységes ítélkezési gyakorlat biztosításában,
      ezért az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével nem áll ellentéten.
      Az   Alkotmánybíróság   e   kérdéskörrel   kapcsolatban   végül
      megjegyzi, hogy a különböző bíróknak és bíróságoknak a Bsz. 33.
      §  (1)  bekezdése szerinti kollégiumi véleményhez való viszonya
      kívül esik az alkotmányossági vizsgálat körén.

      A  fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Bsz. 33.  §  (1)
      bekezdésének    megsemmisítésére    irányuló    kérelmet     is
      elutasította.

      5. A Bsz. 105. §-ával kapcsolatban az indítványozó az Alkotmány
      2.  §  (1) bekezdéséből eredő jogbiztonság sérelmét állítja  az
      alábbiak miatt:

      5.1.  A  Bsz. 105. §-a a jogegységi határozat és az  ítélkezési
      gyakorlat  egységesítésére szolgáló korábbi eszközök  viszonyát
      rendezi.  Ennek  értelmében  a Bsz. hatálybalépését  megelőzően
      hozott  irányelvek, elvi döntések és kollégiumi állásfoglalások
      az   eltérő   iránymutatást  tartalmazó  jogegységi   határozat
      meghozataláig  alkalmazhatók. A Bsz.  106.  §-a  értelmében  az
      igazságügyminiszter   köteles   e   törvény   hatálybalépésétől
      számított    egy    éven   belül   a   bíróságokra    vonatkozó
      igazságügyminiszteri rendeleteket felülvizsgálni, és e  törvény
      végrehajtásához   szükséges   mértékben   azokat    módosítani,
      illetőleg hatályon kívül helyezni.
      Az   indítványozó   álláspontja  szerint  alkotmányellenes,   a
      jogbiztonságot  sérti,  hogy az irányelvek,  elvi  döntések  és
      kollégiumi     állásfoglalások     továbbélésének     –      az
      igazságügyminiszteri  rendeletekhez  hasonlóan  –  nincs  végső
      határideje.

      Az   Alkotmánybíróság   megítélése   szerint   nem   sérti    a
      jogbiztonságot  az  irányelvek,  elvi  döntések  és  kollégiumi
      állásfoglalások  továbbélése  az  eltérő  tartalmú   jogegységi
      határozatig. Kétségtelen, hogy az egységes ítélkezési gyakorlat
      biztosítása érdekében a jogegységi határozat egy új “minőséget”
      jelent   a   korábbi   viszonylag  tagolt  szakmai   irányítási
      eszközrendszerhez képest. A korábbi irányelvek,  elvi  döntések
      és   kollégiumi  állásfoglalások  tömeges,  határidőhöz  kötött
      felülvizsgálatát    azonban   semmi   nem   indokolja,    ennek
      szükségessége   az   Alkotmány  2.  §  (1)   bekezdéséből   nem
      következik.   Az  irányelvek,  elvi  döntések   és   kollégiumi
      állásfoglalások  egykori  kiadásának megfelelő  alkotmányos  és
      törvényi (1972. évi IV. törvény 46. § és 49. §-ai) alapja volt,
      meghozataluk – ugyan úgy ahogy a jogegységi határozat  esetében
      –, a Legfelsőbb Bíróság jogkörébe tartozott.

      Az  Alkotmánybíróság a fenti indokok alapján a Bsz. 105. §-ának
      megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasította.

      5.2. Az indítványozó a Bsz. 105. §-ával kapcsolatban kifejtette
      még,  hogy  a  kollégiumi állásfoglalások a korábbi  Alkotmány-
      szöveggel   is   ellentétesek  voltak,  ezért   azok   időleges
      továbbélése e miatt is alkotmánysértő.

      Az  Alkotmánybíróság a jogszabályok alkotmányossági  vizsgálata
      során az elbíráláskor hatályos alkotmányszöveghez van kötve.  A
      hatályos  Alkotmánnyal  vetette  össze  az  Alkotmánybíróság  a
      27/1991.  (V.  20.)  AB  határozatában a  korábbi  államosítási
      jogszabályokat  (ABH  1991.  73.,); a  népszavazásra  vonatkozó
      Alkotmány-kiegészítést követően az új alkotmányi  rendelkezések
      váltak  irányadóvá  az e tárgykört szabályozó  korábbi  törvény
      alkotmányossági vizsgálata során [lásd: 52/1997.  (X.  14.)  AB
      határozatban (ABH 1997. 331.)].
      Az  Alkotmány 47. § (2) bekezdésének hatályos szövegét az 1997.
      évi LIX alkotmánymódosító törvény 9. §-a állapította meg. Ezért
      az  Alkotmánybíróság nem foglalkozott érdemben  azzal,  hogy  a
      kollégiumi  állásfoglalások összhangban álltak-e  az  Alkotmány
      47.  §  (2) bekezdésének 1997. október 1. előtt hatályban  volt
      rendelkezéseivel.   A   korábbi,   az   ítélkezési    gyakorlat
      egységesítését   biztosító  eszközök  továbbélését   pedig   az
      Alkotmánybíróság a föntiekben nem találta alkotmánysértőnek.

      Minderre  tekintettel  az  Alkotmánybíróság  az  indítványt   e
      részében is elutasította.

      6. Az indítványozó végül azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy
      a  Bsz.  előzőekben részletezett – rendelkezéseinek  vizsgálata
      során    a    két    alkotmányos   alapelv,   nevezetesen:    a
      hatalommegosztás  elvének  és  a  bírói  függetlenség   elvének
      összevetése  eredményeként  jelölje  ki  a  bírói  függetlenség
      határait.
      Az  Alkotmánybíróság  megítélése  szerint  az  indítványozó  ez
      irányú  kérelme  –  tartalma szerint – az Alkotmány  2.  §  (1)
      bekezdésének   és  az  50.  §  (3)  bekezdésének  értelmezésére
      irányul.  Az  Alkotmánybíróság absztrakt  alkotmányértelmezésre
      irányuló  hatáskörét  az  Abtv. 1.  §  g)  pontja,  21.  §  (6)
      bekezdése, és 51. §-a szabályozza. Az Abtv. 21. § (6) bekezdése
      szerint ezt az eljárást nem kezdeményezheti bárki, csak az  ott
      meghatározott közjogi szervek-és tisztséget viselők.  Mivel  az
      alkotmányértelmezésre   irányuló  indítvány   nem   jogosulttól
      érkezett,  ezért  az  Alkotmánybíróság azt –  érdemi  vizsgálat
      nélkül – visszautasította.

      Az  Alkotmánybíróság e határozatának a Magyar  Közlönyben  való
      közzétételét az ügy jelentőségére tekintettel rendelte el.
                               Dr. Németh János
                          az Alkotmánybíróság elnöke
                                       
            Dr. Bagi István                       Dr. Bihari Mihály
            alkotmánybíró                             alkotmánybíró
                                       
            Dr. Czúcz Ottó                          Dr. Erdei Árpád
            alkotmánybíró                             alkotmánybíró
                                       
            Dr. Harmathy Attila                    Dr. Holló András
            alkotmánybíró                      előadó alkotmánybíró
                                       
            Dr. Kiss László                    Dr. Kukorelli István
            alkotmánybíró                             alkotmánybíró
                                       
            Dr. Strausz János     Dr. Tesztyánszkyné dr. Vasadi Éva
            alkotmánybíró                             alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        12/2001. (V. 14.)
        Date of the decision:
        .
        05/08/2001
        .
        .