A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.145/2012/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítvány arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.145/2012/6. számú ítéletének alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt. Kérelmét az Alaptörvénynek a jogállami klauzulát tartalmazó B) cikk (1) bekezdésére, a munka világát érintő XII. cikkére, a szociális biztonságról szóló XIX. cikk (1) bekezdésére, valamint a bírósági jogalkalmazással foglalkozó 28. cikkére alapította.
[3] Az indítvány megfogalmazója hivatkozott továbbá a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénynek (régi Mt.) az ügyben nyilvánvalóan irreleváns 66. § (2) bekezdésére és a 78. § (1) bekezdésére (üzemi tanáccsal kapcsolatos határidő, ill. a munkaviszony kezdő időpontja). A panasz indokolásában már a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (új Mt.) szám szerint ugyanezen rendelkezéseit elemzi, amelyek az indítványban állított jogsérelmet kiváltó rendkívüli felmondáshoz és a vitatott kötelezettségszegéshez kapcsolódnak, de az alapul fekvő eljárásokban a bíróságok még a régi Mt.-t alkalmazták.
[4] 2. Az alkotmányjogi panaszt benyújtó indítványozó munkaviszonyát a munkáltató 2011. március 17-én rendkívüli felmondással megszüntette. Egyoldalú jognyilatkozatát azért tette, mert a panaszos munkavállaló áruházvetői munkakörében úgy rendelkezett, hogy közel 1000 kg veszélyes hulladékot a kommunális hulladékgyűjtőbe helyezzenek el. A jogszabályi előírásokat tételesen sértő magatartás miatt a munkáltató bizalma a munkavállalóval szemben helyrehozhatatlanul megszűnt.
[5] A rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása iránt a panaszos munkaügyi bírósághoz fordult, de a bíróság a kereseti kérelmet elutasította. Az első fokon eljárt bíróság álláspontja szerint a munkavállaló munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét jelentős mértékben megszegte, s ezen magatartás megvalósította a Régi Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjában írt feltételt.
[6] A panaszos fellebbezésében – többek között – előadta, hogy a tárgybeli kötelezettségszegés nem volt sem lényeges, sem jelentős, továbbá vétkessége az ügyben nem áll meg. A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatva megállapította, hogy a rendkívüli felmondás jogellenes volt. Indokolása szerint az egyik törvényi feltétele hiányzik a rendkívüli felmondásnak, nevezetesen nem tekintette jelentős mértékűnek a munkavállaló kötelezettségszegését.
[7] Az alperes munkáltató felülvizsgálati kérelmet, a felperes panaszos pedig csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A Kúria a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét pedig helybenhagyta. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet főként azért találta megalapozottnak, mert a Régi Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt „jelentős mértékű” tényállási elemet a munkaügyi bírósággal egyezően a munkavállaló kötelezettségszegése körében megállapította.
[8] A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete meghozatala során figyelemmel volt joggyakorlatára. Ebből fakadóan értékelte a munkavállalónak a munkahelyi szervezetben elfoglalt helyét, a munkakörén alapuló felelősségét, a hulladékkezeléssel kapcsolatos magatartását. Rámutatott arra is, hogy a kötelezettségszegés mértéke szempontjából nemcsak a bekövetkezett, hanem a potenciális károsodásnak is jelentősége van.
[9] 3. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem fogadható be. Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[10] Az indítványozó alkotmányjogi panasza indokolásában külön kitér a befogadhatóság kérdésére. Álláspontja szerint ügyében nem a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozó kérdésről van szó, hanem arról, hogy a bírósági jogalkalmazásban jelentkező probléma megoldásához az Alkotmánybíróság fellépése szükséges. Úgy véli, hogy a rendes felmondás jogintézménye kiüresedik, ha bármilyen munkavállalói kötelezettségszegés esetén rögtön a legsúlyosabb, a munkavállalóra nézve leghátrányosabb intézkedést, az azonnali hatályú („rendkívüli”) felmondást alkalmazzák és tartják jogszerűnek.
[11] Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban arra utal, hogy egyes jogintézmények esetleges diszfunkcionális működése csak abban az esetben válik alapvető alkotmányjogi kérdéssé, ha a jogi szabályozás alaptörvény-ellenessége merül fel, vagy maga a bírósági jogalkalmazás válik ezáltal alaptörvény-ellenessé. Az indítványozó által felhívott, az Alaptörvényből levezethető munkavállalói védelem nem minősül ilyen tényezőnek.
[12] Az általános (minden munkavállalót érintő) alapjogsérelmen túl, az indítványozó hivatkozik saját jogsérelmére, amely szerinte abban manifesztálódott, hogy a Kúria – a megkövesedni látszó gyakorlatnak megfelelően – az azonnali hatályú felmondást nem rendeltetésszerűen gyakorolta. Ennek megfelelően azt állítja, hogy alkotmányjogi panaszának tárgya nem egy bírói mérlegelés útján meghozott döntés felülvizsgálata, hanem egy alapjog-sértő kúriai döntés alkotmányossági szempontú vizsgálata.
[13] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van jogköre, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség esetén. A bírói döntés irányának, önmagában a bírósági joggyakorlat tartalmának (annak, hogy a rendes bíróságok egy-egy tényt miként értékeltek), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban nem rendelkezik hatáskörrel.
[14] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben megállapította, hogy az indítványozó sem a bíróság eljárásával, sem az ítélet érdemével kapcsolatosan nem állított olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vetne fel. Így az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek, annak befogadására nincs lehetőség.
[15] 4. Mivel a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.145/2012/6. számú ítéletével összefüggésben az Abtv. 29. §-ában meghatározott, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem állapítható meg, az Alkotmánybíróság tanácsa – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése szerint eljárva – az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 29. §-a, továbbá az 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lévay Miklós s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |