Hungarian

Ügyszám: .	1336/H/2007
Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 27/2008. (III. 12.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2008/289 .

A döntés kelte: Budapest, 03/10/2008 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az   Alkotmánybíróság   az  Országos  Választási   Bizottságnak országos népszavazási kezdeményezés tárgyában hozott határozata ellen  benyújtott kifogások alapján — dr. Bihari Mihály és  dr. Kukorelli  István  alkotmánybírók  párhuzamos  indokolásával  — meghozta a következő                          határozatot: Az  Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 435/2007. (X. 24.) OVB határozatát helybenhagyja. Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                               I. 1.  Az  Országos  Választási Bizottság (a  továbbiakban:  OVB.) 435/2007.  (X.  24.) OVB határozatával úgy  döntött,  hogy  dr. Semjén Zsolt és dr. Navracsics Tibor frakcióvezetők valamint  a Kereszténydemokrata  Néppárt  és  a  Fidesz  –  Magyar  Polgári Szövetség  képviselőcsoportjához tartozó  további  százötvenegy országgyűlési képviselő által benyújtott országos  népszavazási kezdeményezésben   javasolt   konkrét   kérdés    hitelesítését megtagadja.  Az országos népszavazásra javasolt kérdés a következő:   „Egyetért-e  Ön  azzal,  hogy törvény  tiltsa  meg  politikai hirdetés  sajtó  és  szabadtéri  reklámhordozó  útján   történő közzétételét?”.  Az OVB határozatában arra hivatkozott, hogy a „vizsgált kérdés (…)  nem  tekinthető egyértelműnek, mert a kérdés egy  egyszerű többséggel  elfogadott törvényre utal, azonban  tárgya  alapján több olyan kérdést érint, - sajtószabadság, véleménynyilvánítás szabadsága,  a  pártok  működése  —  amelyek  csak  kétharmados többséggel  elfogadott törvénnyel szabályozhatók”.  Hivatkozott arra  is,  hogy  a kérdés több olyan fogalmat használ,  amelyek köznapi  értelme  eltér a jogi definíciótól  (sajtó,  politikai hirdetés, szabadtéri reklámhordozó), így „a választópolgároknak a kezdeményezést támogató »IGEN« szavazata, illetve az e mögött lévő  választói  akarata nagy valószínűséggel  nem  ugyanazt  a tárgykört  fedi, mint amelyet az Országgyűlésnek az  eredményes népszavazás útján újra kell szabályoznia”.   Végül  az  OVB hivatkozott arra is, hogy mivel az  eredményes népszavazás  a politikai tartalmú tömegkommunikáció betiltására kötelezné  az  Országgyűlést,  ezért  a  kezdeményezés  részben alkotmányellenes, részben lehetetlen célra irányul.   Az  OVB  határozata a Magyar Közlöny 2007. évi 145. számában, 2007. október 26-i dátummal jelent meg.   2. A határozat ellen két kezdeményező országgyűlési képviselő nyújtott  be  közös  kifogást. A kifogás  2007.  november  9-én érkezett az OVB-hez, az Alkotmánybíróságnak címezve. A kifogást a   választási  eljárásról  szóló  1997.  évi  C.  törvény   (a továbbiakban:  Ve.) 130. §-ának (1) bekezdésében  meghatározott tizenöt  napos határidőn belül lehet előterjeszteni. A  kifogás határidőn belül érkezett. Az Alkotmánybíróság a kifogást a  Ve. 130.  §  (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően soron  kívül bírálta el.   2.1.  A  kifogást tevők hivatkoztak arra, hogy  a  minősített többséggel  elfogadott  törvények  nem  tartoznak   a   tiltott tárgykörbe,  így  az  a  körülmény, hogy valamilyen  kérdést  a jelenlévő   képviselők  kétharmadának  szavazatával  elfogadott törvény  szabályoz, nem akadálya népszavazás kezdeményezésének. Álláspontjuk  szerint az, hogy a kérdés nem utal  a  minősített többségre, nem sérti az egyértelműség követelményét.   2.2.  Hasonlóan  egyértelműnek tartják a „sajtó”,  „politikai hirdetés”   és  „szabadtéri  reklámhordozó”  fogalmakat.   Ezek definícióit   törvény   tartalmazza,  így   e   fogalmak   csak egyféleképpen    értelmezhetők.   A    „terminus    technikusok egyértelmű,    világos,   felsorolás-jellegű   megfogalmazására figyelemmel”  kijelentik,  hogy  azok  közbeszédben   betöltött szerepe,  a  hozzájuk  rendelt  jelentéstartalom  semmiben  nem különbözik a törvényi meghatározástól.   2.3.  A kifogást tevők tévesnek tartják az OVB azon érvelését is,  hogy  egy  eredményes  népszavazás  a  politikai  tartalmú tömegkommunikáció   betiltására  kötelezné  az   Országgyűlést. Szerintük egy eredményes népszavazást követően csak az időszaki lap,  és  a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996.  évi  I. törvény  (a  továbbiakban: Médiatv.) szerinti  műsorszolgáltató „esne  ki” a körből, de korlátlanul a jelölő szervezetek  és  a jelöltek   rendelkezésére  állna  a  közvetlen   és   közvetett tájékoztatás  minden  további  eszköze,  így  a  Ve.   szerinti plakátkészítés  és  -terjesztés is.  A  kérdésből  ugyanis  nem következik  a  sajtótermék  általi politikai  hirdetés  tilalma (amelybe  a  plakát  is tartozik), csak a sajtó  útján  történő hirdetésé.                               II.  1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései:  „2. § (…)   (2)  A  Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely  a népszuverenitást   választott   képviselői   útján,    valamint közvetlenül gyakorolja.  (…)   3. § (1) A Magyar Köztársaságban a pártok az Alkotmány és  az alkotmányos jogszabályok tiszteletben tartása mellett  szabadon alakulhatnak és szabadon tevékenykedhetnek.   (2)  A  pártok  közreműködnek a népakarat  kialakításában  és kinyilvánításában.  (…)    28/C.   §  (1)  Országos  népszavazást  döntéshozatal   vagy véleménynyilvánítás  céljából  lehet  tartani,  a   népszavazás elrendelésére kötelezően vagy mérlegelés alapján kerül sor. (…)   (4)  Mérlegelés alapján országos népszavazást a  köztársasági elnök,  a Kormány, az országgyűlési képviselők egyharmada  vagy 100   000   választópolgár  kezdeményezésére  az   Országgyűlés rendelhet el.”     2. A Ve. figyelembe vett rendelkezései:  „42. § (1) A választási kampány végéig a jelölő szervezetek és a  jelöltek  engedély nélkül készíthetnek  plakátot.  A  plakát olyan  sajtóterméknek  minősül, amely  engedély  és  bejelentés nélkül  előállítható. Egyebekben a plakátra  a  sajtóról  szóló jogszabályokat kell alkalmazni.  (…)    130.   §   (1)   Az  Országos  Választási  Bizottságnak   az aláírásgyűjtő  ív,  illetőleg a konkrét kérdés  hitelesítésével kapcsolatos  döntése  elleni kifogást a határozat  közzétételét követő  tizenöt  napon  belül lehet  -  az  Alkotmánybírósághoz címezve - az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani. (…)   (3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés  határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és   az   Országos   Választási   Bizottságot,   illetőleg   az Országgyűlést új eljárásra utasítja.”   3.  Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) figyelembe vett rendelkezései:   „9.  §  (1)  A fakultatív népszavazás elrendelésére  irányuló kezdeményezést  a köztársasági elnök, a Kormány,  illetőleg  az országgyűlési  képviselők  egyharmada  az  Országos  Választási Bizottság elnökéhez nyújthatja be.     (…)   13.  §  (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy  kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.”   4.  A  sajtóról szóló 1986. évi II. törvény (a  továbbiakban: Sajtótv.) vonatkozó rendelkezései:  „20. § E törvény alkalmazásában:   a)  sajtó:  az időszaki lap, a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény szerinti műsorszolgáltató és a hírügynökség;  b) sajtótermék: az időszaki lap egyes lapszámai, a rádió- és a televízióműsor, a könyv, a röplap és az egyéb szöveges kiadvány -  ide nem értve a bankjegyet és az értékpapírt -, a zeneművet, grafikát,  rajzot vagy fotót tartalmazó kiadvány, a  térkép,  a nyilvános  közlésre  szánt  műsoros  filmszalag,  videokazetta, videolemez,  hangszalag  és  hanglemez,  továbbá  bármely   más tájékoztatást vagy műsort tartalmazó, nyilvános közlésre  szánt technikai eszköz;”     5. A Médiatv. vonatkozó rendelkezése:  „2. § E törvény alkalmazásában: (…)  39. Politikai hirdetés: olyan műsorszám, amely párt, politikai mozgalom   a)  választásokon való részvételének, sikeres  szereplésének, jelöltjének, népszavazási kezdeményezésének támogatására szólít fel, befolyásol,   b)  nevét,  tevékenységét, céljait, jelszavát, emblémáját,  a róla alkotott képet népszerűsíti.”      6. A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Reklámtv.) vonatkozó rendelkezése:  „2. § E törvény alkalmazásában: (…)   u)  Szabadtéri  reklámhordozó:  reklám  közzététele  céljából építményen kívül elhelyezett eszköz, kivéve az árusítás  helyén elhelyezett áru elérhetőségét jelző eszközöket.”                              III.     A kifogás nem megalapozott.    1.   Az  Alkotmánybíróság  hatáskörét  a  jelen  ügyben   az Alkotmánybíróságról  szóló 1989. évi XXXII.  törvény  1.  §  h) pontjának  megfelelően  a  Ve.  130.  §-a  határozza  meg.   Az Alkotmánybíróság  eljárása  ebben  a  hatáskörben  jogorvoslati természetű. Az Alkotmánybíróság az OVB határozatában,  valamint a  kifogásban foglaltak alapján azt vizsgálja, hogy  az  OVB  a kérdés  hitelesítése  során  az  Alkotmánynak  és  az  irányadó törvényeknek  megfelelően  járt-e el  [63/2002.  (XII.  3.)  AB határozat, ABH 2002, 342, 344.]. Az Alkotmánybíróság  feladatát e   hatáskörben   eljárva   is  alkotmányos   jogállásával   és rendeltetésével  összhangban látja el [25/1999.  (VII.  7.)  AB határozat, ABH 1999, 251, 256.]. A népszavazási kérdés hitelesítéséről szóló határozat egyedül a feltett  kérdés  alkotmányos megengedettségét dönti  el.  Ehhez időnként szükséges, hogy az Alkotmánybíróság állást foglaljon a népszavazási  kérdés eredményes népszavazáson  való  elfogadása után      alkotandó     törvény     lehetséges      tartalmának alkotmányosságáról   —   de  ez  az  állásfoglalás   a   kérdés megengedhetőségéről   szóló  döntés   indokolásához   tartozik, önállóan  semmilyen alkotmányjogi kérdést nem dönt el. Ilyenkor az   OVB   és  az  Alkotmánybíróság  azt  vizsgálja,   hogy   a népszavazási   kérdés  magában  foglal-e  olyan   törvényhozási kötelezettséget,  amely az Alkotmánnyal tartalmilag  ellentétes döntéshez  vezethet, például alapjogot korlátozna; azonban  nem dönt egy el sem fogadott törvény alkotmányellenességéről.   2.  Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a kérdés sérti-e   az   Nsztv.  13.  §  (1)  bekezdésében  meghatározott követelményt, miszerint a kérdést úgy kell megfogalmazni,  hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.   2.1.  Az egyértelműség követelményét az Alkotmánybíróság  már több  határozatában  értelmezte. Ezekben  kifejtette,  hogy  az egyértelműség   követelménye   a   népszavazáshoz   való    jog érvényesülésének  garanciája.  Az  egyértelműség   követelménye ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek  egyértelműen megválaszolhatónak kell  lenni.  Ahhoz, hogy   a   választópolgár  a  népszavazásra  feltett   kérdésre egyértelműen  tudjon válaszolni, az szükséges,  hogy  a  kérdés világos  és  kizárólag  egyféleképpen  értelmezhető  legyen,  a kérdésre    „igen”-nel   vagy   „nem”-mel   lehessen    felelni (választópolgári  egyértelműség). Az eredményes  népszavazással hozott  döntés  az  Országgyűlésnek  az  Alkotmány  19.  §  (3) bekezdés   b)   pontjában  foglalt  jogkörének  —  Alkotmányban szabályozott   —  korlátozása:  az  Országgyűlés   köteles   az eredményes népszavazásból következő döntéseket meghozni.  Ezért a      kérdés     egyértelműségének     megállapításakor     az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kell azt is, hogy a  népszavazás eredménye  alapján  az Országgyűlés — az akkor  hatályban  lévő jogszabályok  szerint  —  el tudja-e  dönteni,  hogy  terheli-e jogalkotási kötelezettség, ha igen, milyen jogalkotásra köteles (jogalkotói  egyértelműség). Ugyanitt az Alkotmánybíróság  arra is  rámutatott,  hogy nem feltétele a népszavazásra  bocsátandó kérdés   egyértelműségének,  hogy  a  kérdés   a   jogszabályok fogalomkészletét  használja. Az  Nsztv.  13.  §  (1)  bekezdése ugyanis   „nem   támaszt  olyan  követelményt   a   népszavazás kezdeményezőivel  szemben, hogy a kérdés  megfogalmazásakor  az egyes  jogágak  kifejezéskészletét, a  jogszabályokban  meglévő fogalmakat,   illetve  az  egyes  tudományágak,   szakterületek terminus  technicusait vegyék alapul” [először:  51/2001.  (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 392, 396.].   A  kérdésben  szereplő fogalmak definícióját  a  Médiatv.,  a Sajtótv.,  illetve a Reklámtv. tartalmazza. Ugyan  e  törvények nem   átfogóan,   hanem  csak  tárgyi  hatályukra   kiterjedően alkalmazhatók,  az  ezekben szereplő meghatározások  segítséget nyújtanak   a   népszavazási   kérdésben   szereplő    fogalmak értelmezéséhez.   Az  e  törvényekben szereplő meghatározások  és  a  kérdésben szereplő  fogalmak köznapi értelemben bevett jelentései  között nincs  lényeges  eltérés, így nincs ok  annak  feltételezésére, hogy  a  közember  számára  e szavak  eleve  értelmezhetetlenek lennének. A jelen ügyben vizsgált népszavazási kérdés  is  csak egyféleképpen értelmezhető, a népszavazási kérdés azt  célozza, hogy párt, politikai mozgalom népszerűsítéséről szóló hirdetést ne    lehessen    időszaki   lapban,   a   Médiatv.    szerinti műsorszolgáltatóban  vagy hírügynökségben,  illetve  szabadtéri reklámhordozón közzétenni.    2.2.   A   kérdés   hitelesíthetősége  szempontjából   nincs jelentősége annak, hogy az egyszerű vagy minősített  többséggel elfogadott  törvény  módosítását célozza.  Az  Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a kétharmados törvények nem állnak a többi törvény felett a jogforrási hierarchiában, s az Alkotmány alapján  minden  —  bármilyen szavazati aránnyal  meghozandó  — törvény „egyenrangú” [4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48,  63.].  Önmagában az a körülmény, hogy a  kérdés  nem  utal kifejezetten   arra,   hogy  kétharmados  törvény   módosítását irányozza  elő, nem veti fel alappal a jogalkotói egyértelműség kérdését.  Ha  valamely  kérdésben  az  Országgyűlés   ügydöntő népszavazást rendel el, akkor a népszavazás eredményét követően megvizsgálja,   hogy   milyen   törvényalkotási   kötelezettség terheli,  és  annak  — az Nsztv. 8. § (1) bekezdése  alapján  — köteles  eleget tenni, függetlenül attól, hogy az adott  kérdés egyszerű vagy minősített többségű szabályozást igényel.   Mindezekre  tekintettel az Alkotmánybíróság  azt  állapította meg, hogy a kérdés nem sérti az Nsztv. 13. § (1) bekezdését.  3. Jelen ügyben az Alkotmánybíróság érdemben vizsgálta, hogy a népszavazási  kezdeményezés  szerinti  kérdés  alkotmányellenes tartalmú  törvény elfogadásának kikényszerítésére irányul-e:  a kérdésben   tartott  eredményes,  ügydöntő  népszavazás   olyan törvény   meghozatalához  vezetne-e,  amely  alkotmányellenesen korlátozná  a  pártoknak azt a jogát, hogy az Alkotmány  és  az alkotmányos jogszabályok tiszteletben tartása mellett  szabadon tevékenykedhetnek  [Alkotmány  3.  §  (1)  bekezdés],   illetve közreműködnek a népakarat kialakításában [Alkotmány  3.  §  (2) bekezdés].   Az Alkotmány 3. § (2) bekezdése értelmében a politikai pártok „közreműködnek      a      népakarat     kialakításában      és kinyilvánításában”, ezáltal sajátos közvetítő szerepet töltenek be  az állam és a társadalom között [2179/B/1991. AB határozat, ABH 1994, 518, 520.; 22/1999. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1999, 176,  191.].  Ez a pártoknak nem csupán joga, hanem alkotmányos kötelezettsége is [1/2002. (I. 11.) AB határozat, ABH 2002, 33, 37.]. A közvetítő szerephez szükségszerűen hozzátartozik,  hogy a   párt   ismertesse  és  népszerűsítse  a   tevékenységét   a választópolgárok  számára, és ezzel  befolyásolja  a  népakarat kialakulását.  A 24/1992. (IV. 21.) AB határozat rámutatott: „Az Alkotmány 3. §   (1)   bekezdése  a  pártok  alapításának   és   működésének szabadságát   az   általános  rendelkezések   körében   önálló, nevesített  alapjogként határozza meg és részesíti  alkotmányos védelemben.   Ez   az   előírás   azonban   a   pártok   szabad tevékenységét, s annak alkotmányos védelmét az Alkotmány és  az alkotmányos jogszabályok keretei között biztosítja” (ABH  1992, 126,   128.).  Az  Alkotmánybíróság  ezért  jelen  ügyben   azt állapította  meg,  hogy a népszavazásra feltenni  szánt  kérdés alapján  meghozandó  törvény, ügydöntő népszavazás  esetén,  az Alkotmány  3.  § (1) és (2) bekezdésében található  jogok  —  a pártoknak  az  Alkotmány  említett  szabályai  értelmében  vett szabad  tevékenységhez való joga és a népakarat  kialakításában való közreműködés — korlátozásához vezetne.   A  pártok szabad működése és a népakarat kialakításában  való közreműködés  nem  korlátozhatatlan jogok. Az  Alkotmánybíróság gyakorlata  szerint  „[a]z  állam  akkor  nyúlhat  az   alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog  és  szabadság védelme  vagy  érvényesülése, illetve egyéb  alkotmányos  érték védelme  más  módon  nem  érhető el. Az alapjog  korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendő, hogy az  másik alapjog  vagy  szabadság  védelme vagy  egyéb  alkotmányos  cél érdekében  történik,  hanem  szükséges,  hogy  megfeleljen   az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az  ennek  érdekében  okozott  alapjogsérelem  súlya  megfelelő arányban  legyen  egymással. A törvényhozó a  korlátozás  során köteles  az  adott  cél elérésére alkalmas  legenyhébb  eszközt alkalmazni.   Alkotmányellenes  a  jog   korlátozása,   ha   az kényszerítő ok nélkül, önkényesen történik vagy ha a korlátozás súlya  az  elérni  kívánt célhoz képest aránytalan”  [elsőként: 30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 171.].   A  népszavazási kérdés nem tesz különbséget a  kampányidőszak alatti  és azon kívüli politikai hirdetések között, azok sajtón és  szabadtéri  reklámhordozón történő  közzétételét  általános jelleggel  célozza megtiltani. Megjegyzendő, a Médiatv.  11.  § (1)  bekezdése  alapján  választási időszakon  kívül  politikai hirdetés   csak  már  elrendelt  népszavazással  összefüggésben közölhető, kampányidőszakon kívül azok közzétételét — a hatálya alá tartozó műsorszolgáltatók számára — a Médiatv. jelenleg sem teszi lehetővé.   A  kiegyensúlyozott  tájékoztatás megvalósulása  érdekében  a törvényhozó   —  az  Alkotmány  keretei  között  —  korlátokat, feltételeket   állíthat  a  politikai  hirdetés   közzétételére vonatkozóan,  ez azonban nem eredményezheti a pártok  Alkotmány 3. §-ában foglalt, említett jogainak aránytalan korlátozását.   Eredményes,  ügydöntő népszavazás esetén — a  sajtó  fogalmát alapul  véve  —  nem  lehetne  politikai  hirdetést  közzétenni időszaki lapban, rádióban, televízióban. Igaz ugyan, hogy a Ve. 42.   §-ában  meghatározott  „plakát”  a  sajtó  fogalmába  nem tartozik   bele,  de  —  tekintettel  arra,  hogy  „reklámozás” céljából  építményen  kívül  elhelyezett  eszköz,  és  ezért  a kérdésben   szereplő   „szabadtéri  reklámhordozó”   fogalmához sorolható — a népszavazási kezdeményezésben szereplő kérdés  az ilyen  módon közzé tett politikai hirdetés tiltását is célozza. Ugyan  a  kezdeményezés nem minden formáját  tiltaná  a  pártok népszerűsítésének   (továbbra  is  lehetőség   lenne   gyűlések szervezésére,  szórólapokra stb.), de annak  elterjedt,  széles körben  alkalmazott  formáit  tilalmazná,  azokat,  amelyek   — jellegüknél  fogva — leginkább alkalmasak a figyelemfelhívásra, a pártok tevékenységének bemutatására, ismertetésre.    Ezt   alapul   véve   a  jelen  ügyben  az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kérdésben tartandó eredményes,  ügydöntő népszavazás    olyan    törvény   alkotására    kötelezné    az Országgyűlést, amely aránytalanul korlátozná a pártok Alkotmány 3.  §  (1) és (2) bekezdésében foglalt, arra vonatkozó  jogait, hogy  szabadon tevékenykedhetnek és közreműködnek  a  népakarat kialakításában. Emiatt az Alkotmánybíróság az OVB  hitelesítést megtagadó határozatát helybenhagyta.   Az  OVB  határozatnak  azzal a részével  kapcsolatban,  amely szerint   a   kérdés  alapján  tartott  eredményes  népszavazás gyakorlatilag    a    politikai   tartalmú    tömegkommunikáció betiltására  kötelezné  az Országgyűlést,  az  Alkotmánybíróság utal  arra,  hogy  a  kérdés alapján  meghozandó,  a  politikai hirdetést a kérdésben foglaltak szerinti általánossággal  tiltó törvény a szabad véleménynyilvánításhoz való jog [Alkotmány 61. §   (1)   bekezdés]   aránytalan  és   ezért   alkotmányellenes korlátozását is eredményezhetné. Az  Alkotmánybíróság — figyelemmel az OVB határozatának  Magyar Közlönyben  való  megjelenésére — elrendelte e határozatának  a Magyar Közlönyben való közzétételét.                        Dr. Bihari Mihály                   Az Alkotmánybíróság elnöke            Dr. Balogh Elemér     Dr. Bragyova András            alkotmánybíró               alkotmánybíró            Dr. Holló András          Dr. Kiss László            alkotmánybíró               alkotmánybíró            Dr. Kovács Péter     Dr. Kukorelli István            alkotmánybíró               alkotmánybíró            Dr. Lenkovics Barnabás   Dr. Lévay Miklós            alkotmánybíró               alkotmánybíró            Dr. Paczolay Péter   Dr. Trócsányi László            előadó alkotmánybíró        alkotmánybíró Dr. Kukorelli István alkotmánybíró párhuzamos indokolása  Egyetértek  a  határozattal, a kérdés nem bocsátható  országos népszavazásra.   A  határozat  rendelkező  részét   azonban   – meggyőződésem  szerint  – másként kellett  volna  indokolni.  A népszavazás      jogintézményével     kapcsolatos      vitatott alkotmányossági  kérdéseken túl jelen ügyben  az  az  alapjogot érintő  kérdés  merült  fel,  hogy  kinek  van  joga  politikai hirdetések  közzétételére.  A határozat  indokolása  szerint  a kérdés   alapján  megalkotandó  törvény  elsősorban  a   pártok Alkotmányban    biztosított   jogait   korlátozná    aránytalan mértékben.     Az   Alkotmány  61.  §  (1)  bekezdése  alapján  a   Magyar Köztársaságban     mindenkinek    joga     van     a     szabad véleménynyilvánításra.   Ez  a  jog  védelemben   részesíti   a politikai   vélemények  közlését  és  a  politikai   hirdetések megjelenítését.  A  politikai  életben,  a  közügyek  nyilvános megvitatásában  nemcsak pártok vesznek részt.  A  politika  nem korlátozódik a pártpolitikára. Politikai hirdetés közzétételére minden  személy és közösség egyenlően jogosult, az nem a pártok kizárólagos joga. A népszavazásra bocsátandó kérdés sem  csupán a  pártok által közzétett, hanem mindenfajta politikai hirdetés betiltására vonatkozik.     A  politikai kommunikáció jellemzően a nyomtatott sajtóban, az  elektronikus médiában, az interneten folyik,  és  politikai üzenetek  a közterek plakátjain is megjelennek. A most vizsgált kérdés  éppen  ezekről a helyszínekről tiltaná ki  a  politikai hirdetéseket.  Mindezek  miatt  a  kérdés  alapján  lefolytatott  népszavazás eredménye nyilvánvalóan a szabad véleménynyilvánításhoz  fűződő alapjog   lényeges   tartalmát  sértő   törvény   megalkotására kötelezné     a    jogalkotót.    Álláspontom    szerint     az Alkotmánybíróságnak  ezzel  az  indokolással  kellett  volna  a 435/2007. (X. 24.) OVB határozatot helybenhagynia. Budapest, 2008. március 10.                                            Dr. Kukorelli István                                                   alkotmánybíró A párhuzamos indokoláshoz csatlakozom.                                               Dr. Bihari Mihály                                                   alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	27/2008. (III. 12.)
Date of the decision: .	03/10/2008
.
.