A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !
Az Alkotmánybíróság jogszabályok alkotmányellenességének
megállapítására és megsemmisítésére, továbbá mulasztásban
megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló
indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot :
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a polgári eljárásban
az ügyész általános perindítási, fellépési, fellebbezési és
a jogerős ítélet felülvizsgálatára irányuló általános
indítványozási joga alkotmányellenes. Ezért az
Alkotmánybíróság az e jogok gyakorlására vonatkozó
jogszabályi rendelkezéseket megsemmisíti.
Eszerint a határozat közzétételének napjától hatályukat
vesztik a Polgári perrendtartásról szóló, többször
módosított 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp):
2/A. § (1) bekezdésének "fontos állami vagy társadalmi
érdekből, illetőleg", továbbá "valamint a per bármely
szakaszában felléphet a törvényesség érdekében"
szövegrészei;
(2) bekezdésének "A perben az az ügyész léphet fel,
illetőleg" szövegrésze;
(3) bekezdésének "fellépése során és" szövegrésze;
3. § (4) bekezdésének "illetőleg a fellépés" szövegrésze;
49. § (4) bekezdésének "az ügyész, illetőleg a" szövegrésze;
233. § (1) bekezdésének "továbbá - akkor is, ha az
eljárásban még nem vett részt - az ügyész" valamint "Ha a
felek a fellebbezésről lemondtak (228. §), az elsőfokú
eljárásban részt nem vevő ügyész nem élhet fellebbezéssel."
szövegrészei, valamint a
270. § (1) bekezdésének "az ügyész" szövegrésze.
Ugyancsak a határozat közzétételének napjától vesztik
hatályukat a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló -
többször módosított - 1972. évi V. törvény (a továbbiakban:
Ütv):
10. § (2) bekezdés b) pontjának "fontos állami vagy
társadalmi érdekből, illetőleg", továbbá "valamint a
törvényesség érdekében az eljárás bármely szakaszában
felléphet", végül "feltéve, hogy annak gyakorlása a
közérdeket vagy mások törvényes érdekeit nem sérti"
szövegrészei, illetőleg a
(2) bekezdés c) pontjának "vagy polgári" szövegrésze.
Végül úgyszintén a határozat közzétételének napjától vesztik
hatályukat a polgári perrendtartás egyes rendelkezéseinek
módosításáról szóló 1957. évi VIII. törvény
hatálybalépéséről és végrehajtásáról rendelkező 1958. évi 5.
törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr):
17. § (1) bekezdése és
(2) bekezdésének első mondata.
A Pp rendelkezései a következő szöveggel maradnak hatályban:
2/A. § (1) Az ügyész keresetet indíthat ha a jogosult a
jogainak védelmére bármely okból nem képes. Nem indíthat az
ügyész keresetet olyan jog iránt, amelyet csak jogszabályban
meghatározott személy vagy szerv érvényesíthet.
(2) A pert az az ügyész indíthatja meg, aki a perre
illetékes bíróság területén működik. A legfőbb ügyész
rendelkezése alapján ezek a jogok bármelyik ügyészt
megilletik.
(3) Az ügyészt az általa indított perben megilletik
mindazok a jogok, amelyek a felet megilletik, egyezséget
azonban nem köthet, jogról nem mondhat le, illetőleg jogokat
nem ismerhet el. Abban a perben, amelynek megindítására
külön jogszabály jogosítja fel az ügyészt, vagy amelyet a
törvény vagy külön jogszabály értelmében ellene lehet
indítani, az ügyész a fél jogait gyakorolja.
3. § (4) A bíróság értesíti az ügyészt a keresetindítás
szükségességéről, ha ennek a 2/A. §-ában megjelölt
feltételei a per adatai szerint fennállanak.
49. § (4) A gazdálkodó szervezet, illetőleg a polgár a
perben félként vesz részt, ha az őt illető igény
érvényesítése céljából az ügyész, illetőleg a külön
jogszabállyal erre feljogosított szervezet pert indított. Ha
a résztvevők perbeli cselekményei (nyilatkozatai, kérelmei
stb.) eltérnek, azokat a bíróság a per egyéb adatait is
figyelembe véve bírálja el. Ugyanezt a rendelkezést kell
alkalmazni abban az esetben, ha külön jogszabállyal erre
feljogosított szervezet a perben fellép.
233. § (1) Az elsőfokú bíróság határozata ellen - amennyiben
a törvény ki nem zárja - fellebbezésnek van helye.
Fellebbezéssel élhet a fél, a beavatkozó, végül az, akire a
határozat rendelkezést tartalmaz, a rendelkezés reá
vonatkozó része ellen.
270. § (1) Ha törvény másként nem rendelkezik, a jogerős
ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól -
jogszabálysértésre hivatkozva - a fél, a beavatkozó,
valamint - a rendelkezés reá vonatkozó része ellen - az
kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz. Minden
jogosult ugyanabban az ügyben csak egy alkalommal élhet
felülvizsgálati kérelemmel.
Az Ütv rendelkezései a következő szöveggel maradnak
hatályban:
10. § (2) bek. b) ha a jogosult bármely okból nem képes
jogainak védelmére, polgári peres vagy nem peres eljárást
indíthat; a jogszabály szerint kizárólag meghatározott
személy által érvényesíthető jog iránt azonban eljárást nem
indíthat; az eljárásban való részvétele során tiszteletben
kell tartania a felek rendelkezési jogát;
c) bármely büntető ügy iratait magához kérheti
annak megvizsgálása végett, hogy az adott ügyben az eljárás
és a határozat, illetve annak végrehajtása megfelel-e a
törvényeknek.
A Tvr rendelkezései pedig a következő szöveggel maradnak
hatályban:
17. § (2) Abban az eljárásban, amelynek megindítására külön
jogszabály jogosítja fel az ügyészt, vagy amelyet külön
jogszabály értelmében ellene lehet indítani, az ügyész a fél
jogait gyakorolja.
Az Alkotmánybíróság a Pp 2/A. §-ának egyéb rendelkezései, a
Pp 272. és 273. §-ai, továbbá az Ütv 10. § (2) bekezdés d)
pontja, 13. és 14. §-ai, végül a mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványokat
amiatt, hogy a törvényhozó a felülvizsgálati kérelmek
elbírálására az ún. táblabíróságokat nem hozta létre,
elutasítja, a támadott jogszabályok nemzetközi szerződésbe
ütközésének megállapítása iránti indítványt pedig
visszautasítja.
Az Alkotmánybíróság határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
1. Az indítványozók álláspontja szerint a Polgári
perrendtartásról szóló - többször módosított - 1952. évi
III. törvény (Pp) 2/A. §-a, amely az ügyész polgári perbeli
jogaira vonatkozó általános szabályokat tartalmazza,
alkotmányellenes. Az egyik indítvány szerint a Magyar
Köztársaság Ügyészségéről szóló - többször módosított -
1972. évi V. törvény (Ütv) 10. § (2) bekezdés b) és d)
pontjai, a 13. és 14. §-ai, valamint a Pp 270. § (1)
bekezdése, 272. § (1) bekezdése és 273. § (1) bekezdése az
ügyészt ugyancsak alkotmányellenes jogosultságokkal ruházza
fel. Egy további indítvány szerint mulasztásban
megnyilvánuló alkotmányellenesség is fennáll, tekintettel
arra, hogy a törvényhozó a felülvizsgálati eljárás
lehetőségét az 1992. évi LXVIII. tv. 15. §-ával, valamint az
1992. évi LXIX. tv. 8. §-ával megnyitotta ugyan, de annak
szervezeti feltételei megteremtéséről már nem gondoskodott,
mert a felsőbíróságok vagy legalább egy felsőbíróság
felállításáról nem intézkedett.
2. Az indítványokban kifejtett álláspont szerint a
kifogásolt rendelkezések ellentétesek az Alkotmány 2. § (1)
bekezdésében deklarált jogállamisággal, az Alkotmány 7. §
(1) bekezdésére is figyelemmel sértik az Emberi Jogok
Európai Egyezményének 6. cikkében foglaltakat, nem felelnek
meg az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében a bíróságokkal
szemben támasztott függetlenség és pártatlanság alkotmányos
követelményeinek, végül az Alkotmány 70/A. § (1)
bekezdésében írt jogegyenlőség alkotmányos elvébe, illetőleg
a diszkrimináció tilalmába ütköznek.
II.
1. A Pp 2/A. § értelmében (általános ügyészi keresetindítási
és perbeli fellépési jog) az ügyész keresetet indíthat
fontos állami vagy társadalmi érdekből, illetőleg akkor, ha
a jogosult a jogainak védelmére nem képes, valamint a per
bármely szakaszában felléphet a törvényesség érdekében. Nem
indíthat az ügyész pert olyan jog iránt, amelyet csak
jogszabályban meghatározott személy vagy szerv
érvényesíthet. Az ügyészt perbeli fellépése során a fél
jogai illetik meg, de egyezséget nem köthet, jogról nem
mondhat le, jogokat nem ismerhet el. Az Ütv 10. § (2)
bekezdés b) pontja tartalmilag a Pp 2/A. §-ával összhangban
szabályozza az ügyész általános perindítási és perbeli
fellépési jogát, a c) pontban írt rendelkezés pedig
feljogosítja arra, hogy - a büntető ügyiratok mellett -
bármely polgári ügy iratait is magához kérje annak
megvizsgálása végett, hogy az adott ügyben az eljárás és a
határozat, illetve annak végrehajtása megfelel-e a
törvényeknek.
E bekezdés támadott d) pontja szerint az ügyész a törvényben
meghatározott per- és jogorvoslatokkal élhet, az Ütv-nek az
egyik indítvány által ugyancsak kifogásolt 13-14. §-ai pedig
az ügyészi óvás jogintézményét szabályozzák.
A Pp 270. § (1) bekezdése alapján, ha a törvény másként nem
rendelkezik, a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb
Bíróságtól - jogszabálysértésre hivatkozva - bármely polgári
perben az ügyész is indítványozhatja.
A Pp 272. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a
felülvizsgálati kérelmet az első fokú határozatot hozó
bíróságnál kell a határozat közlésétől számított hatvan
napon belül előterjeszteni, igazolási kérelem benyújtására e
határidő elmulasztása esetén harminc nap áll rendelkezésre,
mely határidő jogvesztő.
A Pp 273. § (1) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság a
felülvizsgálati eljárás során három hivatásos bíróból álló
tanácsban ítélkezik. Ha a felülvizsgálati kérelem a
Legfelsőbb Bíróság jogerős határozata ellen irányul, a
Legfelsőbb Bíróság öt hivatásos bíróból álló tanácsban jár
el.
2. Az indítványozók a Pp 3. § (4) bekezdésének, 49. § (4)
bekezdésének, 233. § (1) bekezdésének, továbbá a Tvr 17. §
(1) és (2) bekezdésének szabályait nem kifogásolták ugyan,
az Alkotmánybíróság azonban - a szoros tartalmi
összefüggésre figyelemmel - az alkotmányossági vizsgálatot e
rendelkezésekre is kiterjesztette. A Pp 3. § (4) bekezdése
és 49. § (4) bekezdése az általános perbeli fellépési joggal
kapcsolatban tartalmaz rendelkezéseket, a 233. § (1)
bekezdése az ügyészt az első fokú ítélet ellen
általánosságban fellebbezési jogosultsággal ruházza fel,
akkor is, ha az eljárásban még nem vett részt. A Tvr 17. §
(1) és (2) bekezdése pedig a polgári nemperes eljárásra
nézve tartalmaz a Pp 2/A. §-ában foglaltakhoz hasonló
rendelkezést mind az eljárás megindítását, mind pedig az
eljárásban való fellépést illetően.
Az indítványokban foglaltakra az Alkotmánybíróság
megkeresésére a legfőbb ügyész észrevételeket tett.
III.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat részben, az alábbiak
szerint megalapozottnak találta.
1. Az ügyészség - a kontinentális jogrendszerekben általában
véve elfogadott helyzetének megfelelően - a Magyar
Köztársaságban elsősorban az ún. vádfunkciót ellátó
szervezet. Ilyen tartalommal szabályozza az Alkotmány 51. §
(1) és (2) bekezdése az ügyészség alkotmányos jogállását,
bűnüldözési és közvádi funkcióit és az azokhoz kapcsolódó
egyéb feladatait és hatáskörét. A (3) bekezdés értelmében az
ügyészség e fő funkció mellett más feladatokat is ellát. E
rendelkezés a törvényesség megtartása és védelme érdekében
általánosságban ügyészi közreműködést ír elő. A törvényesség
érvényesítése alkotmányos követelmény (Alkotmány 77. § (2)
bekezdése). Az alkotmányos rend, az állampolgárok (és
szervezeteik) jogainak és törvényes érdekeinek védelme és
biztosítása tehát az ügyészségnek is feladata. E feladatait
az ügyészség - az Alkotmány 51. § (3) bekezdése szerint -
törvény keretei között, törvényben meghatározott esetekben
és módon - teljesíti, illetőleg látja el. Eszerint önmagában
az, hogy a polgári jogviták elbírálásánál az ügyészi
közreműködést törvényi rendelkezések lehetővé teszik,
összhangban van az alkotmányi rendelkezésekkel, ezért nem
alkotmányellenes.
Az ügyész polgári eljárásban való közreműködése a közérdek
érvényesítésére más európai országok jogrendszerében is
ismert és az történetileg nem idegen a magyar jogrendszertől
sem. A királyi ügyész perbeli közreműködését - bizonyos szűk
körben - a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. tc. (H.T.)
honosította meg, a polgári perrendtartásról szóló 1911. I.
tc. (Plósz-féle Pp) pedig közérdekű perbeli közreműködését a
házassági, "a gyermek törvényességének megtámadási", a
kiskorúsággal és az atyai hatalommal kapcsolatos, továbbá a
gondnokság alá helyezési perekben kiszélesítette. Ez utóbbi
esetekben az ún. árvaszéki ügyész keresetindítási joggal
rendelkezett.
Az ügyész polgári perbeli szerepét és általános polgári
eljárásbeli jogállását illetően - alapvetően a szovjet jog
mintájára - a szocialista polgári eljárás szabályozása döntő
fordulatot hozott. A szocialista rendelkezési elvvel nem
volt összeegyeztethető az eljárásban közvetlenül érdekelt,
ún. materiális fél keresetindítási monopóliuma és a
törvényhozás az ügyészt mind a keresetindítást, mind a
perbeli fellépést tekintve egészen széleskörű
jogosítványokkal ruházta fel.
Az 1952. évi Pp - a centralizált szocialista
államberendezkedésnek megfelelően - az ügyésznek
általánosságban is ún. "szocialista törvényesség őri"
funkciót tulajdonított és ez számára a polgári peres és
nemperes eljárások tekintetében törvényességi felügyeleti
jogkört biztosított a bíróság munkáját illetően is.
A Pp vonatkozó rendelkezései 1972-ben újraszabályozásra
kerültek, a módosítás azonban változatlanul hagyta az ügyész
részvételének általános jellegét, noha beiktatta azt a
megszorító rendelkezést, amelynek értelmében az ügyész
közreműködésre csak fontos állami vagy társadalmi érdekből,
illetőleg akkor kerülhet sor, ha a jogosult jogainak
védelmére bármely okból nem képes.
Nem érintette a változtatás a külön jogszabályokban az
ügyésznek biztosított keresetindítási jogot, amelynek
alkotmányos alapja a közérdek vagy az, hogy ezekben az
eljárásokban az ügyész többnyire más szerv vagy személy
által nem védett, illetőleg olyan, más által jogvédelmet nem
kezdeményezhető magánjogi érdekeket érvényesít, amely
igényérvényesítés éppen az egyéb érdekvédelem akadálya vagy
nehézsége folytán válik közérdekűvé. Ezek az eljárások
többnyire a családjog területére esnek, illetőleg gondnokság
alá helyezéssel és megszüntetéssel kapcsolatosak, vagyis
azok a jogterületek, amelyeken az ügyésznek hagyományosan is
volt eljáráskezdeményezési joga. Kivételesen e külön
jogszabályok lehetővé teszik az ügyész elleni perindítást
is.
Az ügyészi részvételnek a polgári eljárásban egy további
fontos területe egyes, a bíróság hatáskörébe tartozó
egyoldalú eljárásokban való közreműködés, amelyekben egyedül
az ügyészség az a kívülálló szerv, amely a törvénysértések
megelőzésében, illetőleg orvoslásában szerepet játszhat és
bírósági eljárást kezdeményezhet (pl. egyesületek,
alapítványok stb. nyilvántartásba vételével, működésével
kapcsolatban).
Az Alkotmánybíróság - bár ezeknek a speciális törvényi
rendelkezéseknek az alkotmányosságát erre irányuló indítvány
hiányában egyenként nem vizsgálta - rámutat arra, hogy az
ügyész bizonyos polgári peres és nem peres eljárásokban való
közreműködését, perindítási és egyéb kezdeményezési jogát,
perelhetőségét stb. az Alkotmány 51. § (3) bekezdése elvileg
megalapozza és alkotmányossá teszi. Kizárólag esetenként, az
egyes törvényi felhatalmazások alkotmányossági vizsgálatával
dönthető el azok alkotmányellenessége, illetőleg alkotmányos
összhangja.
2. A külön jogszabályi rendelkezéseken alapuló ügyészi
jogköröktől független az ügyészségnek a Pp 2/A. § (1)
bekezdésében szabályozott általános keresetindításra és
perbeli fellépésre adott felhatalmazása. Az ügyészi
részvétel itt intézményesített két fő formája tehát a
keresetindítás és a fellépés.
2.1. Az ügyész keresetindítási jogosultsága a fél
rendelkezési jogával van összefüggésben. A feleket megillető
rendelkezési jog azt jelenti, hogy a fél anyagi és eljárási
jogaival szabadon rendelkezik, így mindenkinek szabadságában
áll anyagi jogainak eljárási érvényesítése, a bíróság
igénybevétele, peres vagy nem peres eljárás kezdeményezése
is.
Az eljárásjogi értelemben vett fél rendelkezési joga az
alkotmányos önrendelkezési jog egyik aspektusa, eljárásjogi
vonatkozása, amely az egyén autonómiáját érinti, illetőleg
azzal kapcsolatos. A fél rendelkezési jogának elvonása,
illetőleg "helyettesítése" sérti az Alkotmány 57. § (1)
bekezdését. A jogvitában érdekelt félnek alkotmányos joga
van arra, hogy ügyét bíróság elé vigye. Ez a jog - hasonlóan
a többi szabadságjoghoz - magában foglalja annak szabadságát
is, hogy e jogával ne éljen. Az Alkotmány 57. § (1)
bekezdése mindenkinek ahhoz biztosít jogosultságot, hogy
saját jogát a független és pártatlan bíróság előtt maga
érvényesítse. Alkotmányosan indokolt kivételektől
eltekintve, senkinek sincs tehát joga ahhoz, hogy más jogát
- a jogosult akaratától függetlenül - bíróság elé vigye. Az
olyan szabályozás, amely a közvetlenül érdekelt, ún.
materiális fél akaratától függetlenül, sőt annak ellenére is
általában teszi lehetővé más számára a bíróság
"igénybevételét", a jogok és kötelezettségek bíróság elé
vitelét, az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében biztosított
alapjogot sérti, mert az alkotmányos indokok hiányában eleve
nem lehet e jog sem szükségszerű, sem arányos korlátozása.
A jog alkotmányos korlátozásának a fontos állami és
társadalmi érdek sem alkalmas eszköze. Az általános ügyészi
keresetindítást legitimáló ez a "jellemző megszorítás" az
ügyésznek a perindításra szabad belátáson alapuló jogkört
biztosít, amely a bíróság igénybevételére vonatkozó
alkotmányos jog közvetlen sérelme, s így az Alkotmány 57. §
(1) bekezdésébe ütközik.
2.2. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdése az emberi méltósághoz
való jogot minden ember veleszületett jogaként deklarálja,
amelytől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. Az
Alkotmánybíróság 8/1990. (IV. 23.) AB határozatában az
emberi méltósághoz való jogot az ún. "általános személyiségi
jog" egyik megfogalmazásának tekintette. Rámutatott arra,
hogy a modern alkotmányok, illetőleg alkotmánybírósági
gyakorlat az általános személyiségi jogot különféle
aspektusaival nevezik meg: pl. a személyiség szabad
kibontakozásához való jogként, az önrendelkezés
szabadságához való jogként, általános cselekvési
szabadságként, avagy a magánszférához való jogként.
Az emberi méltósághoz való jog tehát magában foglalja az
önrendelkezés szabadságához való alkotmányos alapjogot,
amelynek korlátozása kizárólag az Alkotmány 8. § (2)
bekezdésében foglalt rendelkezés keretei között történhet
meg. Eszerint a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és
kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja
meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban törvény sem
korlátozhatja.
Az önrendelkezési jog fontos tartalmi eleme - egyebek között
- az egyén joga arra, hogy az igény állapotába került alanyi
jogait a különböző állami szervek, így a bíróság előtt is
érvényesítse. Az önrendelkezési jog azonban, mint az
általános cselekvési szabadsághoz való jog, a
jogérvényesítéstől való tartózkodás, a nem cselekvés jogát
is magában foglalja. Mivel ez a jog az egyén autonómiájának
védelmére szolgál, általában mindenkinek szabadságában áll
eldönteni, hogy jogai és törvényes érdekei védelmére
nyitvaálló és alkotmányosan biztosított hatósági
igényérvényesítési utat igénybe veszi-e vagy attól
tartózkodik.
Az általános ügyészi keresetindítási jog, amelynek alapján
az ügyész fontos állami vagy társadalmi érdekből a fél
helyett keresetet indíthat, sérti az egyén önrendelkezési
jogát és cselekvési autonómiáját, tehát az Alkotmány 54. §
(1) bekezdését és ezért is alkotmányellenes. Az általános
felhatalmazás alapján ugyanis egyáltalában nem zárható ki,
hogy az ügyész bármely ügyben az egyén kifejezett akarata
ellenére is éljen keresetindítási jogával. Az
Alkotmánybíróság az idézett 8/1990. (IV. 23.) AB
határozatában a szakszervezetnek a külön felhatalmazás
nélkül is biztosított dolgozói képviseleti jogát minősítette
alkotmányellenesnek, mert az a dolgozó rendelkezési jogát
sérti, amely rendelkezési jog szerves része az Alkotmány 54.
§ (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz való jognak.
A fontos állami vagy társadalmi érdek eldöntése tekintetében
az ügyésznek biztosított diszkrecionális jog lehetővé teszi
az alanyi jogoknak az egyén akaratától független vagy akár
azzal ellentétes érvényesítését, a jogviszonyoknak a
személyi autonómiáját sértő megváltoztatását. Az
önrendelkezési jog az egyén autonómiáját az állami
beavatkozásokkal szemben is védi. Az ügyész általános
keresetindítási joga éppen ezért - még ha az fontos állami
vagy társadalmi érdekből történik is - e jog lényeges
tartalmára vonatkozik, azaz az emberi méltósághoz való jog
szerves részét adó önrendelkezési jog olyan korlátozása,
amely alkotmányosan megengedhetetlen.
Az Alkotmánybíróság a 9/1992. (I. 30.) AB határozatában
rámutatott arra, hogy a polgári per rendelkezési jogra
vonatkozó alapelvének sérelme egyben az önrendelkezés
alkotmányos jogának sérelmét jelenti, amely a jogállamiság
alkotmányos elvével is összeegyeztethetetlen (Alkotmány 2. §
(1) bekezdés). A jogállami alkotmány - egyebek között -
eljárási garanciákat nyújt az alanyi jogok érvényesítésére,
a jogérvényesítés azonban nem állhat ellentétben a felek
önrendelkezési jogával. A határozat rámutat arra, hogy a fél
alkotmányos joga annak eldöntése, hogy jogvitáját bíróság
elé vigye, avagy e jogával ne éljen. Az olyan törvényi
rendelkezés amely a fél akaratától függetlenül általában
teszi lehetővé a bíróság igénybevételét, nem tekinthető az
önrendelkezés alkotmányos joga szükséges, elkerülhetetlen és
arányos korlátozásának.
Ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat ebben a körben
megalapozottnak ítélte és az alkotmányellenes törvényi
rendelkezéseket megsemmisítette.
2.3. A Pp 2/A. §-ának (1) bekezdése keresetindítási jogot
biztosít az ügyésznek akkor is, ha a jogosult jogainak
védelmére nem képes. Az alkotmányos önrendelkezési jognak ez
a korlátozása elkerülhetetlen korlátozás és megfelel az
Alkotmány 51. § (3) bekezdésében írt annak az alkotmányi
rendelkezésnek, amely szerint az ügyészségnek is feladata az
alkotmányos rend, az állampolgárok (és szervezeteik)
jogainak és törvényes érdekeinek védelme és biztosítása. A
jogérvényesítésre, illetőleg a jogok védelmének
biztosítására képtelen fél alanyi jogainak oltalmazása az
állam alkotmányos kötelezettsége. Az államnak tehát
gondoskodnia kell arról, hogy ilyen esetben valamely szerve
az egyén jogainak védelme érdekében fellépjen. Az ügyésznek
erre a jogérvényesítésre adott felhatalmazása az Alkotmány
2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság egyik
megnyilvánulása, éppen ezért az összhangban van az Alkotmány
8. § (2) bekezdésének rendelkezésével is, így nem
alkotmányellenes.
2.4. A támadott törvényi rendelkezés szerint az ügyész
bármely polgári perben, annak bármely szakaszában felléphet
a törvényesség érdekében. Az ügyészi fellépési jogosultság
terjedelmét a Pp tehát sem tárgyilag, sem időbelileg nem
korlátozza. Az ügyésznek - fellépése során - tiszteletben
kell tartania a felek rendelkezési jogát, feltéve, hogy
annak gyakorlása a közérdeket vagy mások törvényes érdekét
nem sérti. E sajátos "megengedő-korlátozó" technikai szabály
az ügyésznek a fél rendelkezési joga korlátozását illetően
is diszkrecionális jogkört biztosít.
Az ügyész korlátozás nélküli perbeli részvételi joga sérti a
felek magánautonómiáját és a diszkrecionális indítványtételi
jogosultság az önrendelkezés alkotmányos jogába való
megengedhetetlen állami beavatkozást jelent. Az ügyészi
részvétel megbontja a polgári perbeli felek pozíciójának
egyensúlyát, sérti a felek mellérendeltségét és az eljárás
menetét illetően a bíróság tevékenységére is befolyásolólag
hathat. Az ügyésznek ez a jogosultsága - a jogosítvány
diszkrecionális jellege folytán - a törvényesség és az
igazságosság megvalósulásának nem alkalmas eszköze. A fél
rendelkezési joga, mint az önrendelkezés alkotmányos jogának
eljárásjogi aspektusa, magában foglalja azt a jogosultságot
is, hogy a fél a perbevitt anyagi és eljárási jogaival
szabadon rendelkezzen. A félnek szabadságában áll a peranyag
"szolgáltatásában" való döntés jogosultsága is. Az általános
fellépési jogon alapuló ügyészi részvétel a feleket e jogaik
gyakorlásában súlyosan korlátozhatja, az ügyészi fellépés
folytán a felek elveszíthetik "perbeli uralmi pozícióikat",
ezáltal alkotmányos önrendelkezési joguk sérül, amely az
Alkotmány 8. § (2) bekezdése alapján megengedhetetlen.
Az ügyész általános polgári perbeli fellépési joga tehát
sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált
jogállamiságot, és a minden ember veleszületett jogaként
alkotmányosan védett emberi méltósághoz való jogot
(Alkotmány 54. § (1) bekezdés), továbbá - közvetve - az
Alkotmány 57. § (1) bekezdését is, ezért az
alkotmányellenes.
3. Az ügyész általános keresetindítási és perbeli fellépési
jogával kapcsolatosak a Pp 3. § (4) bekezdésének, 49. § (4)
bekezdésének, továbbá az Ütv 10. § (2) bekezdés b) és c)
pontjának egyes szövegrészei, továbbá a nemperes eljárásban
való általános ügyészi eljárás-kezdeményezési, illetőleg
fellépési jogosultságra vonatkoznak a Tvr 17. § (1) és (2)
bekezdései, ezért az Alkotmánybíróság ezeket az
alkotmányellenes rendelkezéseket, illetőleg szövegrészeket
is megsemmisítette.
A Pp 233. § (1) bekezdése - az ügyész általános perbeli
fellépési jogának keretében - az ügyésznek általános
fellebbezési jogot biztosít valamennyi első fokú határozat
ellen, akkor is, ha az ügyész az első fokú eljárásban nem
vett részt, a Pp 270. § (1) bekezdése pedig a jogerős ítélet
felülvizsgálatának indítványozására is feljogosítja az
ügyészt, ha megítélése szerint bármely ítélet jogszabályt
sért. Ezek a rendelkezések rendes és rendkívüli jogorvoslati
jogosultságot biztosítanak az ügyésznek, vagyis az ügyész
általános fellépési jogának jogorvoslati konkretizálásai,
amelyekkel kapcsolatban az általános fellépési jog
alkotmányossági szempontjai érvényesek, ezért az
Alkotmánybíróság ezeket a jogosítványokat biztosító
rendelkezéseket is alkotmányellenesnek ítélte és
megsemmisítette.
Az ügyész általános perbeli fellépési jogával összefüggő
rendelkezése az Ütv-nek az a szabálya amely szerint az
ügyész bármely polgári peres iratba betekinthet. Mivel ez a
rendelkezés az alkotmányellenesnek minősített általános
jogosultság bizonyos rész-jogosítványa, a fentebb kifejtett
alkotmányossági szempontok erre a szabályra is megfelelően
irányadóak, így az Alkotmánybíróság e rendelkezést is
alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette.
IV.
1. A Pp 270. § (1) bekezdésében foglalt az a rendelkezés,
amely szerint minden jogosult ugyanabban az ügyben csak egy
alkalommal élhet felülvizsgálati kérelemmel, a fél
eljárásjogi rendelkezési és ennek folytán alkotmányos
önrendelkezési jogát nem érinti, ezért az ezzel kapcsolatos
indítvány megalapozatlan. A felülvizsgálat rendkívüli
jogorvoslat, amely az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében
foglalt alkotmányi rendelkezéssel összefüggésbe nem hozható.
Mivel az alkotmányosan megkövetelt rendes jogorvoslaton
túlmenő rendelkezés, a törvényhozónak - az egyéb alkotmányi
rendelkezésekkel összhangban (pl. diszkrimináció-tilalma) -
teljes szabadságában áll ennek tartalmát és korlátait
megállapítani. Csupán utal arra az Alkotmánybíróság, hogy az
indítványban elfoglalt állásponttól eltérően az ismételt
felülvizsgálati kérelem kizártsága csak az elutasított
kezdeményezésre vonatkozik, a kezdeményezés sikere esetén az
új eljárásban hozott újabb jogerős határozat -
jogszabálysértésre hivatkozva - felülvizsgálati kérelemmel
újból megtámadható.
Az Alkotmánybíróság az alaptalan indítványt e körben is
elutasította.
2. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a
továbbiakban: ABtv) 49. § (1) bekezdése értelmében az
Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenességet akkor állapíthat meg, ha a jogalkotó
szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói
feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet
idézett elő.
A felülvizsgálati kérelmek elbírálására hatáskörrel
rendelkező ún. ítélőtáblák, mint felsőbíróságok
felállítására a jogalkotónak jogszabályi kötelezettsége
nincs, így alkotmányellenes mulasztás megállapítására az
Alkotmánybíróság nem látott alapot. A Pp 273. § (1)
bekezdésének a felülvizsgálattal kapcsolatos hatásköri
rendelkezése az Alkotmány egyik rendelkezésével sem hozható
összefüggésbe, a felülvizsgálatnak a Legfelsőbb Bíróság
hatáskörébe utalásával a törvényhozó sem alkotmánysértést,
sem alkotmányellenes mulasztást nem követett el, ezért az
Alkotmánybíróság az indítványt e vonatkozásban is
elutasította.
3. Az Ütv 10. § d) pontjában foglalt rendelkezés
megsemmisítésére irányuló indítvány is megalapozatlan, mert
ez a rendelkezés az ügyészt nem általános per- és
jogorvoslati jogosultsággal ruházza fel, hanem az ügyésznek
ezt a jogot a törvények keretei között biztosítja. Ahogy ezt
az Alkotmánybíróság a fentiek során kifejtette, az Alkotmány
51. § (3) bekezdése alapján az ügyész eseti és konkrét
polgári ügyekben való részvételének törvényi biztosítása nem
eleve alkotmányellenes, az alkotmányossági összefüggések
csak az egyes, konkrét felhatalmazást adó törvényi
rendelkezések alkotmányossági vizsgálata során bírálhatók
el. Ezek vizsgálatára azonban az előterjesztett indítványok
kérelmet nem tartalmaznak, ezért az Alkotmánybíróság ezek
alkotmányossági vizsgálatát mellőzte.
Ugyancsak elutasította az Alkotmánybíróság az Ütv 13. és 14.
§-aival kapcsolatos indítványt, mert e törvényi
rendelkezések az ügyész általános törvényességi
felügyeletével kapcsolatos óvási jogára vonatkoznak és nem
az indítványban kifogásolt és sérelmezett ún. törvényességi
óvásra, amelynek alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság a
már idézett 9/1992. (I. 30.) AB határozatában megállapította
és a jogintézmény törvényi rendelkezéseit megsemmisítette.
V.
1. Az ABtv 21. § (3) bekezdése szerint az 1. § c) pontja
szerinti eljárás indítványozására kizárólag az ott felsorolt
személyek, illetőleg szervek jogosultak. Jogszabály
nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát az
Alkotmánybíróság tehát magánszemély indítványára nem
folytathatja le, ezért az Alkotmánybíróság a támadott
rendelkezéseknek az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6.
cikkében foglaltakba ütközését nem vizsgálta, az indítványt
- mint nem jogosulttól származót - visszautasította.
2. Az ABtv 42. § (1) bekezdése szerint, ha az
Alkotmánybíróság a jogszabály alkotmányellenességét
állapítja meg és azt megsemmisíti, a megsemmisített
rendelkezések a határozat közzétételének napján vesztik
hatályukat. Az ABtv 43. § (2) bekezdése azonban úgy
rendelkezik, hogy a megsemmisítés nem érinti a határozat
közzététele előtt létrejött jogviszonyokat, s a belőlük
származó jogokat és kötelezettségeket. Mindazokban az
eljárásokban tehát, amelyekben az ügyész az Alkotmánybíróság
határozatának közzététele előtt általános keresetindítási,
fellépési stb. joga alapján már eljárt, az eljárások jogerős
befejezéséig továbbra is jogosult résztvenni és eljárni.
3. A határozatnak a Magyar Közlönyben való közzétételre
vonatkozó rendelkezése az ABtv 41. §-án alapszik.
Dr. Sólyom László
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal Dr. Kilényi Géza
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás
előadó alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter
alkotmánybíró
Dr. Szabó András Dr. Tersztyánszky Ödön
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre Dr. Zlinszky János
alkotmánybíró alkotmánybíró
. |