English
	Hungarian

Ügyszám: .	714/B/1992
Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 1/1994. (I. 7.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1994/29 .

A döntés kelte: Budapest, 01/04/1994 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! Az  Alkotmánybíróság   jogszabályok  alkotmányellenességének megállapítására és  megsemmisítésére,  továbbá  mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség  megállapítására  irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő                        határozatot : Az Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy a polgári eljárásban az ügyész  általános perindítási, fellépési, fellebbezési és a  jogerős   ítélet  felülvizsgálatára   irányuló  általános indítványozási    joga     alkotmányellenes.    Ezért     az Alkotmánybíróság   az   e   jogok   gyakorlására   vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket megsemmisíti. Eszerint  a  határozat  közzétételének  napjától  hatályukat vesztik   a   Polgári   perrendtartásról   szóló,   többször módosított 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp): 2/A. § (1)  bekezdésének   "fontos  állami  vagy  társadalmi érdekből,  illetőleg",   továbbá  "valamint  a  per  bármely szakaszában    felléphet     a    törvényesség    érdekében" szövegrészei;      (2) bekezdésének  "A perben  az az  ügyész léphet  fel, illetőleg" szövegrésze;      (3) bekezdésének "fellépése során és" szövegrésze; 3. § (4) bekezdésének "illetőleg a fellépés" szövegrésze; 49. § (4) bekezdésének "az ügyész, illetőleg a" szövegrésze; 233.  §   (1)  bekezdésének  "továbbá  -  akkor  is,  ha  az eljárásban még  nem vett  részt -  az ügyész" valamint "Ha a felek a  fellebbezésről  lemondtak  (228.  §),  az  elsőfokú eljárásban részt  nem vevő ügyész nem élhet fellebbezéssel." szövegrészei, valamint a 270. § (1) bekezdésének "az ügyész" szövegrésze. Ugyancsak  a   határozat  közzétételének   napjától  vesztik hatályukat  a   Magyar  Köztársaság  ügyészségéről  szóló  - többször módosított  - 1972. évi V. törvény (a továbbiakban: Ütv): 10.  §   (2)  bekezdés  b)  pontjának  "fontos  állami  vagy társadalmi  érdekből,   illetőleg",  továbbá   "valamint   a törvényesség  érdekében   az  eljárás   bármely  szakaszában felléphet",  végül   "feltéve,  hogy   annak  gyakorlása   a közérdeket  vagy   mások  törvényes   érdekeit  nem   sérti" szövegrészei, illetőleg a      (2) bekezdés c) pontjának "vagy polgári" szövegrésze. Végül úgyszintén a határozat közzétételének napjától vesztik hatályukat a  polgári perrendtartás  egyes  rendelkezéseinek módosításáról    szóló     1957.    évi     VIII.    törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról rendelkező 1958. évi 5. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr): 17. § (1) bekezdése és     (2) bekezdésének első mondata. A Pp rendelkezései a következő szöveggel maradnak hatályban: 2/A. §  (1) Az  ügyész keresetet  indíthat ha  a jogosult  a jogainak védelmére  bármely okból nem képes. Nem indíthat az ügyész keresetet olyan jog iránt, amelyet csak jogszabályban meghatározott személy vagy szerv érvényesíthet.      (2) A  pert az  az ügyész  indíthatja meg,  aki a perre illetékes  bíróság   területén  működik.  A  legfőbb  ügyész rendelkezése  alapján   ezek  a   jogok  bármelyik   ügyészt megilletik.      (3) Az  ügyészt az  általa indított  perben  megilletik mindazok a  jogok, amelyek  a felet  megilletik,  egyezséget azonban nem köthet, jogról nem mondhat le, illetőleg jogokat nem ismerhet  el. Abban  a  perben,  amelynek  megindítására külön jogszabály  jogosítja fel  az ügyészt,  vagy amelyet a törvény  vagy   külön  jogszabály  értelmében  ellene  lehet indítani, az ügyész a fél jogait gyakorolja. 3. §  (4) A  bíróság értesíti  az ügyészt  a  keresetindítás szükségességéről,  ha   ennek  a   2/A.   §-ában   megjelölt feltételei a per adatai szerint fennállanak. 49. §  (4) A  gazdálkodó szervezet,  illetőleg  a  polgár  a perben  félként   vesz  részt,   ha  az   őt  illető   igény érvényesítése  céljából   az  ügyész,   illetőleg  a   külön jogszabállyal erre feljogosított szervezet pert indított. Ha a résztvevők  perbeli cselekményei  (nyilatkozatai, kérelmei stb.) eltérnek,  azokat a  bíróság a  per egyéb  adatait  is figyelembe véve  bírálja el.  Ugyanezt a  rendelkezést  kell alkalmazni abban  az esetben,  ha külön  jogszabállyal  erre feljogosított szervezet a perben fellép. 233. § (1) Az elsőfokú bíróság határozata ellen - amennyiben a  törvény   ki  nem   zárja  -  fellebbezésnek  van  helye. Fellebbezéssel élhet  a fél, a beavatkozó, végül az, akire a határozat  rendelkezést   tartalmaz,   a   rendelkezés   reá vonatkozó része ellen. 270. §  (1) Ha  törvény másként  nem rendelkezik,  a jogerős ítélet   felülvizsgálatát    a   Legfelsőbb   Bíróságtól   - jogszabálysértésre  hivatkozva   -  a   fél,  a  beavatkozó, valamint -  a rendelkezés  reá vonatkozó  része ellen  -  az kérheti, akire  a határozat  rendelkezést tartalmaz.  Minden jogosult ugyanabban  az ügyben  csak  egy  alkalommal  élhet felülvizsgálati kérelemmel. Az  Ütv   rendelkezései  a   következő  szöveggel   maradnak hatályban: 10. §  (2) bek.  b) ha  a jogosult  bármely okból  nem képes jogainak védelmére,  polgári peres  vagy nem  peres eljárást indíthat;  a   jogszabály  szerint  kizárólag  meghatározott személy által  érvényesíthető jog iránt azonban eljárást nem indíthat; az  eljárásban való  részvétele során tiszteletben kell tartania a felek rendelkezési jogát;           c) bármely  büntető ügy  iratait  magához  kérheti annak megvizsgálása  végett, hogy az adott ügyben az eljárás és a  határozat, illetve  annak  végrehajtása  megfelel-e  a törvényeknek. A Tvr  rendelkezései pedig  a következő  szöveggel  maradnak hatályban: 17. §  (2) Abban az eljárásban, amelynek megindítására külön jogszabály jogosítja  fel az  ügyészt,  vagy  amelyet  külön jogszabály értelmében ellene lehet indítani, az ügyész a fél jogait gyakorolja. Az Alkotmánybíróság  a Pp 2/A. §-ának egyéb rendelkezései, a Pp 272.  és 273.  §-ai, továbbá az Ütv 10. § (2) bekezdés d) pontja, 13.  és 14. §-ai, végül a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására  irányuló  indítványokat amiatt,  hogy   a  törvényhozó  a  felülvizsgálati  kérelmek elbírálására  az   ún.  táblabíróságokat  nem  hozta  létre, elutasítja, a  támadott jogszabályok  nemzetközi szerződésbe ütközésének   megállapítása    iránti    indítványt    pedig visszautasítja. Az  Alkotmánybíróság   határozatát   a   Magyar   Közlönyben közzéteszi.                          Indokolás                              I. 1.  Az   indítványozók   álláspontja   szerint   a   Polgári perrendtartásról szóló  - többször  módosított -  1952.  évi III. törvény  (Pp) 2/A. §-a, amely az ügyész polgári perbeli jogaira   vonatkozó   általános   szabályokat   tartalmazza, alkotmányellenes.  Az   egyik  indítvány  szerint  a  Magyar Köztársaság Ügyészségéről  szóló  -  többször  módosított  - 1972. évi  V. törvény  (Ütv) 10.  § (2)  bekezdés b)  és  d) pontjai, a  13. és  14. §-ai,  valamint  a  Pp  270.  §  (1) bekezdése, 272.  § (1)  bekezdése és 273. § (1) bekezdése az ügyészt ugyancsak  alkotmányellenes jogosultságokkal ruházza fel.   Egy    további   indítvány    szerint    mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség  is  fennáll,  tekintettel arra,  hogy   a  törvényhozó   a   felülvizsgálati   eljárás lehetőségét az 1992. évi LXVIII. tv. 15. §-ával, valamint az 1992. évi  LXIX. tv.  8. §-ával  megnyitotta ugyan, de annak szervezeti feltételei  megteremtéséről már nem gondoskodott, mert  a   felsőbíróságok  vagy   legalább  egy  felsőbíróság felállításáról nem intézkedett. 2.  Az   indítványokban  kifejtett   álláspont   szerint   a kifogásolt rendelkezések  ellentétesek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált  jogállamisággal, az  Alkotmány 7.  § (1)  bekezdésére  is  figyelemmel  sértik  az  Emberi  Jogok Európai Egyezményének  6. cikkében foglaltakat, nem felelnek meg az  Alkotmány 57.  §  (1)  bekezdésében  a  bíróságokkal szemben támasztott  függetlenség és pártatlanság alkotmányos követelményeinek,   végül   az   Alkotmány   70/A.   §   (1) bekezdésében írt jogegyenlőség alkotmányos elvébe, illetőleg a diszkrimináció tilalmába ütköznek.                             II. 1. A Pp 2/A. § értelmében (általános ügyészi keresetindítási és perbeli  fellépési  jog)  az  ügyész  keresetet  indíthat fontos állami  vagy társadalmi érdekből, illetőleg akkor, ha a jogosult  a jogainak  védelmére nem  képes, valamint a per bármely szakaszában  felléphet a törvényesség érdekében. Nem indíthat az  ügyész  pert  olyan  jog  iránt,  amelyet  csak jogszabályban    meghatározott     személy    vagy     szerv érvényesíthet. Az  ügyészt perbeli  fellépése  során  a  fél jogai illetik  meg, de  egyezséget nem  köthet,  jogról  nem mondhat le,  jogokat nem  ismerhet el.  Az  Ütv  10.  §  (2) bekezdés b)  pontja tartalmilag a Pp 2/A. §-ával összhangban szabályozza  az  ügyész  általános  perindítási  és  perbeli fellépési  jogát,   a  c)   pontban  írt  rendelkezés  pedig feljogosítja arra,  hogy -  a büntető  ügyiratok  mellett  - bármely  polgári   ügy  iratait   is  magához   kérje  annak megvizsgálása végett,  hogy az  adott ügyben az eljárás és a határozat,   illetve   annak   végrehajtása   megfelel-e   a törvényeknek. E bekezdés támadott d) pontja szerint az ügyész a törvényben meghatározott per-  és jogorvoslatokkal élhet, az Ütv-nek az egyik indítvány által ugyancsak kifogásolt 13-14. §-ai pedig az ügyészi óvás jogintézményét szabályozzák. A Pp  270. § (1) bekezdése alapján, ha a törvény másként nem rendelkezik, a  jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól - jogszabálysértésre hivatkozva - bármely polgári perben az ügyész is indítványozhatja. A  Pp   272.  §   (1)  bekezdése  úgy  rendelkezik,  hogy  a felülvizsgálati  kérelmet  az  első  fokú  határozatot  hozó bíróságnál kell  a  határozat  közlésétől  számított  hatvan napon belül előterjeszteni, igazolási kérelem benyújtására e határidő elmulasztása  esetén harminc nap áll rendelkezésre, mely határidő jogvesztő. A Pp  273. §  (1) bekezdése  alapján a  Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás  során három  hivatásos bíróból álló tanácsban  ítélkezik.   Ha  a   felülvizsgálati  kérelem   a Legfelsőbb  Bíróság  jogerős  határozata  ellen  irányul,  a Legfelsőbb Bíróság  öt hivatásos  bíróból álló tanácsban jár el. 2. Az  indítványozók a  Pp 3.  § (4) bekezdésének, 49. § (4) bekezdésének, 233.  § (1)  bekezdésének, továbbá a Tvr 17. § (1) és  (2) bekezdésének  szabályait nem kifogásolták ugyan, az   Alkotmánybíróság    azonban   -   a   szoros   tartalmi összefüggésre figyelemmel - az alkotmányossági vizsgálatot e rendelkezésekre is  kiterjesztette. A  Pp 3. § (4) bekezdése és 49. § (4) bekezdése az általános perbeli fellépési joggal kapcsolatban  tartalmaz   rendelkezéseket,  a   233.  §  (1) bekezdése   az   ügyészt   az   első   fokú   ítélet   ellen általánosságban  fellebbezési  jogosultsággal  ruházza  fel, akkor is,  ha az  eljárásban még nem vett részt. A Tvr 17. § (1) és  (2) bekezdése  pedig a  polgári  nemperes  eljárásra nézve  tartalmaz  a  Pp  2/A.  §-ában  foglaltakhoz  hasonló rendelkezést mind  az eljárás  megindítását, mind  pedig  az eljárásban való fellépést illetően. Az   indítványokban    foglaltakra    az    Alkotmánybíróság megkeresésére a legfőbb ügyész észrevételeket tett.                             III. Az Alkotmánybíróság  az indítványokat  részben, az  alábbiak szerint megalapozottnak találta. 1. Az ügyészség - a kontinentális jogrendszerekben általában véve  elfogadott   helyzetének  megfelelően   -   a   Magyar Köztársaságban  elsősorban   az   ún.   vádfunkciót   ellátó szervezet. Ilyen  tartalommal szabályozza az Alkotmány 51. § (1) és  (2) bekezdése  az ügyészség  alkotmányos jogállását, bűnüldözési és  közvádi funkcióit  és az  azokhoz kapcsolódó egyéb feladatait és hatáskörét. A (3) bekezdés értelmében az ügyészség e  fő funkció  mellett más feladatokat is ellát. E rendelkezés a  törvényesség megtartása  és védelme érdekében általánosságban ügyészi közreműködést ír elő. A törvényesség érvényesítése alkotmányos  követelmény (Alkotmány  77. § (2) bekezdése).  Az   alkotmányos  rend,  az  állampolgárok  (és szervezeteik) jogainak  és törvényes  érdekeinek védelme  és biztosítása tehát  az ügyészségnek is feladata. E feladatait az ügyészség  - az  Alkotmány 51.  § (3) bekezdése szerint - törvény keretei  között, törvényben  meghatározott esetekben és módon - teljesíti, illetőleg látja el. Eszerint önmagában az,  hogy   a  polgári  jogviták  elbírálásánál  az  ügyészi közreműködést  törvényi   rendelkezések   lehetővé   teszik, összhangban van  az alkotmányi  rendelkezésekkel, ezért  nem alkotmányellenes. Az ügyész  polgári eljárásban  való közreműködése a közérdek érvényesítésére  más  európai  országok  jogrendszerében  is ismert és az történetileg nem idegen a magyar jogrendszertől sem. A királyi ügyész perbeli közreműködését - bizonyos szűk körben - a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. tc. (H.T.) honosította meg,  a polgári  perrendtartásról szóló 1911. I. tc. (Plósz-féle Pp) pedig közérdekű perbeli közreműködését a házassági,  "a   gyermek  törvényességének  megtámadási",  a kiskorúsággal és  az atyai hatalommal kapcsolatos, továbbá a gondnokság alá  helyezési perekben kiszélesítette. Ez utóbbi esetekben az  ún. árvaszéki  ügyész  keresetindítási  joggal rendelkezett. Az ügyész  polgári perbeli  szerepét  és  általános  polgári eljárásbeli jogállását  illetően -  alapvetően a szovjet jog mintájára - a szocialista polgári eljárás szabályozása döntő fordulatot hozott.  A szocialista  rendelkezési  elvvel  nem volt összeegyeztethető  az eljárásban  közvetlenül érdekelt, ún.  materiális   fél  keresetindítási   monopóliuma  és   a törvényhozás az  ügyészt  mind  a  keresetindítást,  mind  a perbeli    fellépést     tekintve     egészen     széleskörű jogosítványokkal ruházta fel. Az   1952.    évi   Pp    -   a   centralizált   szocialista államberendezkedésnek    megfelelően    -    az    ügyésznek általánosságban  is   ún.  "szocialista   törvényesség  őri" funkciót tulajdonított  és ez  számára a  polgári  peres  és nemperes eljárások  tekintetében  törvényességi  felügyeleti jogkört biztosított a bíróság munkáját illetően is. A  Pp  vonatkozó  rendelkezései  1972-ben  újraszabályozásra kerültek, a módosítás azonban változatlanul hagyta az ügyész részvételének  általános  jellegét,  noha  beiktatta  azt  a megszorító  rendelkezést,   amelynek  értelmében  az  ügyész közreműködésre csak  fontos állami vagy társadalmi érdekből, illetőleg  akkor   kerülhet  sor,  ha  a  jogosult  jogainak védelmére bármely okból nem képes. Nem érintette  a  változtatás  a  külön  jogszabályokban  az ügyésznek  biztosított   keresetindítási   jogot,   amelynek alkotmányos alapja  a közérdek  vagy  az,  hogy  ezekben  az eljárásokban az  ügyész többnyire  más  szerv  vagy  személy által nem védett, illetőleg olyan, más által jogvédelmet nem kezdeményezhető  magánjogi   érdekeket   érvényesít,   amely igényérvényesítés éppen  az egyéb érdekvédelem akadálya vagy nehézsége  folytán  válik  közérdekűvé.  Ezek  az  eljárások többnyire a családjog területére esnek, illetőleg gondnokság alá helyezéssel  és  megszüntetéssel  kapcsolatosak,  vagyis azok a jogterületek, amelyeken az ügyésznek hagyományosan is volt  eljáráskezdeményezési   joga.  Kivételesen   e   külön jogszabályok lehetővé  teszik az  ügyész elleni  perindítást is. Az ügyészi  részvételnek a  polgári eljárásban  egy  további fontos  területe   egyes,  a   bíróság  hatáskörébe  tartozó egyoldalú eljárásokban való közreműködés, amelyekben egyedül az ügyészség  az a  kívülálló szerv, amely a törvénysértések megelőzésében, illetőleg  orvoslásában szerepet  játszhat és bírósági   eljárást    kezdeményezhet   (pl.    egyesületek, alapítványok  stb.  nyilvántartásba  vételével,  működésével kapcsolatban). Az Alkotmánybíróság  -  bár  ezeknek  a  speciális  törvényi rendelkezéseknek az alkotmányosságát erre irányuló indítvány hiányában egyenként  nem vizsgálta  - rámutat  arra, hogy az ügyész bizonyos polgári peres és nem peres eljárásokban való közreműködését, perindítási  és egyéb  kezdeményezési jogát, perelhetőségét stb. az Alkotmány 51. § (3) bekezdése elvileg megalapozza és alkotmányossá teszi. Kizárólag esetenként, az egyes törvényi felhatalmazások alkotmányossági vizsgálatával dönthető el azok alkotmányellenessége, illetőleg alkotmányos összhangja. 2.  A  külön  jogszabályi  rendelkezéseken  alapuló  ügyészi jogköröktől független  az  ügyészségnek  a  Pp  2/A.  §  (1) bekezdésében  szabályozott   általános  keresetindításra  és perbeli  fellépésre   adott   felhatalmazása.   Az   ügyészi részvétel  itt  intézményesített  két  fő  formája  tehát  a keresetindítás és a fellépés. 2.1.  Az   ügyész   keresetindítási   jogosultsága   a   fél rendelkezési jogával van összefüggésben. A feleket megillető rendelkezési jog  azt jelenti, hogy a fél anyagi és eljárási jogaival szabadon rendelkezik, így mindenkinek szabadságában áll  anyagi   jogainak  eljárási  érvényesítése,  a  bíróság igénybevétele, peres  vagy nem  peres eljárás kezdeményezése is. Az eljárásjogi  értelemben vett  fél  rendelkezési  joga  az alkotmányos önrendelkezési  jog egyik aspektusa, eljárásjogi vonatkozása, amely  az egyén  autonómiáját érinti, illetőleg azzal kapcsolatos.  A  fél  rendelkezési  jogának  elvonása, illetőleg "helyettesítése"  sérti az  Alkotmány  57.  §  (1) bekezdését. A  jogvitában érdekelt  félnek alkotmányos  joga van arra, hogy ügyét bíróság elé vigye. Ez a jog - hasonlóan a többi szabadságjoghoz - magában foglalja annak szabadságát is, hogy  e  jogával  ne  éljen.  Az  Alkotmány  57.  §  (1) bekezdése mindenkinek  ahhoz  biztosít  jogosultságot,  hogy saját jogát  a független  és pártatlan  bíróság  előtt  maga érvényesítse.    Alkotmányosan     indokolt     kivételektől eltekintve, senkinek  sincs tehát joga ahhoz, hogy más jogát - a  jogosult akaratától függetlenül - bíróság elé vigye. Az olyan  szabályozás,   amely  a   közvetlenül  érdekelt,  ún. materiális fél akaratától függetlenül, sőt annak ellenére is általában   teszi    lehetővé   más    számára   a   bíróság "igénybevételét", a  jogok és  kötelezettségek  bíróság  elé vitelét, az  Alkotmány 57.  § (1)  bekezdésében  biztosított alapjogot sérti, mert az alkotmányos indokok hiányában eleve nem lehet e jog sem szükségszerű, sem arányos korlátozása. A  jog   alkotmányos  korlátozásának   a  fontos  állami  és társadalmi érdek  sem alkalmas eszköze. Az általános ügyészi keresetindítást legitimáló  ez a  "jellemző megszorítás"  az ügyésznek a  perindításra szabad  belátáson alapuló  jogkört biztosít,  amely   a   bíróság   igénybevételére   vonatkozó alkotmányos jog  közvetlen sérelme, s így az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe ütközik. 2.2. Az  Alkotmány 54. § (1) bekezdése az emberi méltósághoz való jogot  minden ember  veleszületett jogaként deklarálja, amelytől  senkit   nem  lehet   önkényesen  megfosztani.  Az Alkotmánybíróság  8/1990.  (IV.  23.)  AB  határozatában  az emberi méltósághoz való jogot az ún. "általános személyiségi jog" egyik  megfogalmazásának tekintette.  Rámutatott  arra, hogy  a   modern  alkotmányok,  illetőleg  alkotmánybírósági gyakorlat  az   általános   személyiségi   jogot   különféle aspektusaival  nevezik   meg:  pl.   a  személyiség   szabad kibontakozásához    való     jogként,    az    önrendelkezés szabadságához    való    jogként,    általános    cselekvési szabadságként, avagy a magánszférához való jogként. Az emberi  méltósághoz való  jog tehát  magában foglalja  az önrendelkezés  szabadságához   való  alkotmányos  alapjogot, amelynek  korlátozása   kizárólag  az  Alkotmány  8.  §  (2) bekezdésében foglalt  rendelkezés keretei  között  történhet meg. Eszerint a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó  szabályokat  törvény  állapítja meg, alapvető  jog lényeges  tartalmát azonban  törvény  sem korlátozhatja. Az önrendelkezési jog fontos tartalmi eleme - egyebek között - az egyén joga arra, hogy az igény állapotába került alanyi jogait a  különböző állami  szervek, így  a bíróság előtt is érvényesítse.  Az   önrendelkezési  jog   azonban,  mint  az általános    cselekvési    szabadsághoz    való    jog,    a jogérvényesítéstől való  tartózkodás, a  nem cselekvés jogát is magában  foglalja. Mivel ez a jog az egyén autonómiájának védelmére szolgál,  általában mindenkinek  szabadságában áll eldönteni,  hogy   jogai  és   törvényes  érdekei  védelmére nyitvaálló    és    alkotmányosan    biztosított    hatósági igényérvényesítési   utat   igénybe   veszi-e   vagy   attól tartózkodik. Az általános  ügyészi keresetindítási  jog, amelynek alapján az ügyész  fontos állami  vagy  társadalmi  érdekből  a  fél helyett keresetet  indíthat, sérti  az egyén  önrendelkezési jogát és  cselekvési autonómiáját,  tehát az Alkotmány 54. § (1) bekezdését  és ezért  is alkotmányellenes.  Az általános felhatalmazás alapján  ugyanis egyáltalában  nem zárható ki, hogy az  ügyész bármely  ügyben az  egyén kifejezett akarata ellenére    is    éljen    keresetindítási    jogával.    Az Alkotmánybíróság   az   idézett   8/1990.   (IV.   23.)   AB határozatában  a   szakszervezetnek  a  külön  felhatalmazás nélkül is biztosított dolgozói képviseleti jogát minősítette alkotmányellenesnek, mert  az a  dolgozó rendelkezési  jogát sérti, amely rendelkezési jog szerves része az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz való jognak. A fontos állami vagy társadalmi érdek eldöntése tekintetében az ügyésznek  biztosított diszkrecionális jog lehetővé teszi az alanyi  jogoknak az  egyén akaratától független vagy akár azzal  ellentétes   érvényesítését,  a   jogviszonyoknak   a személyi    autonómiáját    sértő    megváltoztatását.    Az önrendelkezési  jog   az  egyén   autonómiáját   az   állami beavatkozásokkal  szemben   is  védi.  Az  ügyész  általános keresetindítási joga  éppen ezért  - még ha az fontos állami vagy társadalmi  érdekből  történik  is  -  e  jog  lényeges tartalmára vonatkozik,  azaz az  emberi méltósághoz való jog szerves részét  adó önrendelkezési  jog  olyan  korlátozása, amely alkotmányosan megengedhetetlen. Az Alkotmánybíróság  a 9/1992.  (I.  30.)  AB  határozatában rámutatott arra,  hogy  a  polgári  per  rendelkezési  jogra vonatkozó  alapelvének   sérelme  egyben   az  önrendelkezés alkotmányos jogának  sérelmét jelenti,  amely a jogállamiság alkotmányos elvével is összeegyeztethetetlen (Alkotmány 2. § (1) bekezdés).  A jogállami  alkotmány -  egyebek  között  - eljárási garanciákat  nyújt az alanyi jogok érvényesítésére, a jogérvényesítés  azonban nem  állhat ellentétben  a  felek önrendelkezési jogával. A határozat rámutat arra, hogy a fél alkotmányos joga  annak eldöntése,  hogy jogvitáját  bíróság elé vigye,  avagy e  jogával ne  éljen.  Az  olyan  törvényi rendelkezés amely  a fél  akaratától  függetlenül  általában teszi lehetővé  a bíróság  igénybevételét, nem tekinthető az önrendelkezés alkotmányos joga szükséges, elkerülhetetlen és arányos korlátozásának. Ezért az  Alkotmánybíróság az  indítványokat ebben  a körben megalapozottnak  ítélte   és  az  alkotmányellenes  törvényi rendelkezéseket megsemmisítette. 2.3. A  Pp 2/A.  §-ának (1)  bekezdése keresetindítási jogot biztosít az  ügyésznek akkor  is,  ha  a  jogosult  jogainak védelmére nem képes. Az alkotmányos önrendelkezési jognak ez a korlátozása  elkerülhetetlen  korlátozás  és  megfelel  az Alkotmány 51.  § (3)  bekezdésében írt  annak az  alkotmányi rendelkezésnek, amely szerint az ügyészségnek is feladata az alkotmányos  rend,   az  állampolgárok   (és   szervezeteik) jogainak és  törvényes érdekeinek  védelme és biztosítása. A jogérvényesítésre,    illetőleg     a    jogok    védelmének biztosítására képtelen  fél alanyi  jogainak oltalmazása  az állam  alkotmányos   kötelezettsége.   Az   államnak   tehát gondoskodnia kell  arról, hogy ilyen esetben valamely szerve az egyén  jogainak védelme érdekében fellépjen. Az ügyésznek erre a  jogérvényesítésre adott  felhatalmazása az Alkotmány 2.  §   (1)  bekezdésében   deklarált   jogállamiság   egyik megnyilvánulása, éppen ezért az összhangban van az Alkotmány 8.  §   (2)  bekezdésének   rendelkezésével  is,   így   nem alkotmányellenes. 2.4. A  támadott  törvényi  rendelkezés  szerint  az  ügyész bármely polgári  perben, annak bármely szakaszában felléphet a törvényesség  érdekében. Az  ügyészi fellépési jogosultság terjedelmét a  Pp tehát  sem tárgyilag,  sem időbelileg  nem korlátozza. Az  ügyésznek -  fellépése során  - tiszteletben kell tartania  a felek  rendelkezési  jogát,  feltéve,  hogy annak gyakorlása  a közérdeket  vagy mások törvényes érdekét nem sérti. E sajátos "megengedő-korlátozó" technikai szabály az ügyésznek  a fél  rendelkezési joga korlátozását illetően is diszkrecionális jogkört biztosít. Az ügyész korlátozás nélküli perbeli részvételi joga sérti a felek magánautonómiáját és a diszkrecionális indítványtételi jogosultság  az   önrendelkezés  alkotmányos   jogába   való megengedhetetlen  állami  beavatkozást  jelent.  Az  ügyészi részvétel megbontja  a polgári  perbeli  felek  pozíciójának egyensúlyát, sérti  a felek  mellérendeltségét és az eljárás menetét illetően  a bíróság tevékenységére is befolyásolólag hathat. Az  ügyésznek ez  a  jogosultsága  -  a  jogosítvány diszkrecionális jellege  folytán  -  a  törvényesség  és  az igazságosság megvalósulásának  nem alkalmas  eszköze. A  fél rendelkezési joga, mint az önrendelkezés alkotmányos jogának eljárásjogi aspektusa,  magában foglalja azt a jogosultságot is, hogy  a fél  a perbevitt  anyagi  és  eljárási  jogaival szabadon rendelkezzen. A félnek szabadságában áll a peranyag "szolgáltatásában" való döntés jogosultsága is. Az általános fellépési jogon alapuló ügyészi részvétel a feleket e jogaik gyakorlásában súlyosan  korlátozhatja, az  ügyészi  fellépés folytán a  felek elveszíthetik "perbeli uralmi pozícióikat", ezáltal alkotmányos  önrendelkezési joguk  sérül,  amely  az Alkotmány 8. § (2) bekezdése alapján megengedhetetlen. Az ügyész  általános polgári  perbeli fellépési  joga  tehát sérti  az   Alkotmány  2.   §  (1)   bekezdésében  deklarált jogállamiságot, és  a minden  ember  veleszületett  jogaként alkotmányosan   védett   emberi   méltósághoz   való   jogot (Alkotmány 54.  § (1)  bekezdés), továbbá  - közvetve  -  az Alkotmány   57.    §   (1)    bekezdését   is,    ezért   az alkotmányellenes. 3. Az  ügyész általános keresetindítási és perbeli fellépési jogával kapcsolatosak  a Pp 3. § (4) bekezdésének, 49. § (4) bekezdésének, továbbá  az Ütv  10. §  (2) bekezdés  b) és c) pontjának egyes  szövegrészei, továbbá a nemperes eljárásban való  általános  ügyészi  eljárás-kezdeményezési,  illetőleg fellépési jogosultságra  vonatkoznak a  Tvr 17. § (1) és (2) bekezdései,   ezért    az   Alkotmánybíróság    ezeket    az alkotmányellenes rendelkezéseket,  illetőleg  szövegrészeket is megsemmisítette. A Pp  233. §  (1) bekezdése  - az  ügyész általános  perbeli fellépési  jogának   keretében  -   az  ügyésznek  általános fellebbezési jogot  biztosít valamennyi  első fokú határozat ellen, akkor  is, ha  az ügyész  az első fokú eljárásban nem vett részt, a Pp 270. § (1) bekezdése pedig a jogerős ítélet felülvizsgálatának  indítványozására   is  feljogosítja   az ügyészt, ha  megítélése szerint  bármely ítélet  jogszabályt sért. Ezek a rendelkezések rendes és rendkívüli jogorvoslati jogosultságot biztosítanak  az ügyésznek,  vagyis az  ügyész általános fellépési  jogának  jogorvoslati  konkretizálásai, amelyekkel   kapcsolatban   az   általános   fellépési   jog alkotmányossági    szempontjai    érvényesek,    ezért    az Alkotmánybíróság   ezeket    a   jogosítványokat   biztosító rendelkezéseket    is    alkotmányellenesnek    ítélte    és megsemmisítette. Az ügyész  általános perbeli  fellépési  jogával  összefüggő rendelkezése az  Ütv-nek az  a  szabálya  amely  szerint  az ügyész bármely  polgári peres iratba betekinthet. Mivel ez a rendelkezés  az   alkotmányellenesnek  minősített  általános jogosultság bizonyos  rész-jogosítványa, a fentebb kifejtett alkotmányossági szempontok  erre a  szabályra is megfelelően irányadóak,  így   az  Alkotmánybíróság  e  rendelkezést  is alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette.                             IV. 1. A  Pp 270.  § (1)  bekezdésében foglalt az a rendelkezés, amely szerint  minden jogosult ugyanabban az ügyben csak egy alkalommal   élhet   felülvizsgálati   kérelemmel,   a   fél eljárásjogi  rendelkezési   és  ennek   folytán  alkotmányos önrendelkezési jogát  nem érinti, ezért az ezzel kapcsolatos indítvány  megalapozatlan.   A   felülvizsgálat   rendkívüli jogorvoslat, amely  az  Alkotmány  57.  §  (5)  bekezdésében foglalt alkotmányi rendelkezéssel összefüggésbe nem hozható. Mivel  az  alkotmányosan  megkövetelt  rendes  jogorvoslaton túlmenő rendelkezés,  a törvényhozónak - az egyéb alkotmányi rendelkezésekkel összhangban  (pl. diszkrimináció-tilalma) - teljes  szabadságában   áll  ennek  tartalmát  és  korlátait megállapítani. Csupán utal arra az Alkotmánybíróság, hogy az indítványban elfoglalt  állásponttól  eltérően  az  ismételt felülvizsgálati  kérelem   kizártsága  csak  az  elutasított kezdeményezésre vonatkozik, a kezdeményezés sikere esetén az új   eljárásban    hozott   újabb    jogerős   határozat   - jogszabálysértésre hivatkozva  - felülvizsgálati  kérelemmel újból megtámadható. Az Alkotmánybíróság  az alaptalan  indítványt  e  körben  is elutasította. 2. Az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban:  ABtv)  49.  §  (1)  bekezdése  értelmében  az Alkotmánybíróság         mulasztásban          megnyilvánuló alkotmányellenességet akkor  állapíthat meg,  ha a jogalkotó szerv a  jogszabályi  felhatalmazásból  származó  jogalkotói feladatát  elmulasztotta   és  ezzel   alkotmányellenességet idézett elő. A   felülvizsgálati    kérelmek   elbírálására   hatáskörrel rendelkező    ún.     ítélőtáblák,    mint    felsőbíróságok felállítására  a   jogalkotónak  jogszabályi  kötelezettsége nincs, így  alkotmányellenes  mulasztás  megállapítására  az Alkotmánybíróság  nem   látott  alapot.  A  Pp  273.  §  (1) bekezdésének  a   felülvizsgálattal  kapcsolatos   hatásköri rendelkezése az  Alkotmány egyik rendelkezésével sem hozható összefüggésbe,  a  felülvizsgálatnak  a  Legfelsőbb  Bíróság hatáskörébe utalásával  a törvényhozó  sem alkotmánysértést, sem alkotmányellenes  mulasztást nem  követett el,  ezért az Alkotmánybíróság   az    indítványt   e   vonatkozásban   is elutasította. 3.  Az   Ütv  10.   §  d)   pontjában  foglalt   rendelkezés megsemmisítésére irányuló  indítvány is megalapozatlan, mert ez  a   rendelkezés  az   ügyészt  nem   általános  per-  és jogorvoslati jogosultsággal  ruházza fel, hanem az ügyésznek ezt a jogot a törvények keretei között biztosítja. Ahogy ezt az Alkotmánybíróság a fentiek során kifejtette, az Alkotmány 51. §  (3) bekezdése  alapján az  ügyész  eseti  és  konkrét polgári ügyekben való részvételének törvényi biztosítása nem eleve  alkotmányellenes,  az  alkotmányossági  összefüggések csak  az   egyes,  konkrét   felhatalmazást   adó   törvényi rendelkezések alkotmányossági  vizsgálata  során  bírálhatók el. Ezek  vizsgálatára azonban az előterjesztett indítványok kérelmet nem  tartalmaznak, ezért  az Alkotmánybíróság  ezek alkotmányossági vizsgálatát mellőzte. Ugyancsak elutasította az Alkotmánybíróság az Ütv 13. és 14. §-aival   kapcsolatos    indítványt,   mert    e    törvényi rendelkezések    az     ügyész    általános    törvényességi felügyeletével kapcsolatos  óvási jogára  vonatkoznak és nem az indítványban  kifogásolt és sérelmezett ún. törvényességi óvásra, amelynek alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság a már idézett 9/1992. (I. 30.) AB határozatában megállapította és a jogintézmény törvényi rendelkezéseit megsemmisítette.                              V. 1. Az  ABtv 21.  § (3)  bekezdése szerint  az 1. § c) pontja szerinti eljárás indítványozására kizárólag az ott felsorolt személyek,   illetőleg    szervek   jogosultak.   Jogszabály nemzetközi   szerződésbe    ütközésének    vizsgálatát    az Alkotmánybíróság   tehát   magánszemély   indítványára   nem folytathatja  le,   ezért  az  Alkotmánybíróság  a  támadott rendelkezéseknek az  Emberi Jogok  Európai Egyezményének  6. cikkében foglaltakba  ütközését nem vizsgálta, az indítványt - mint nem jogosulttól származót - visszautasította. 2.  Az   ABtv  42.   §  (1)   bekezdése   szerint,   ha   az Alkotmánybíróság    a    jogszabály    alkotmányellenességét állapítja  meg   és  azt   megsemmisíti,  a   megsemmisített rendelkezések  a  határozat  közzétételének  napján  vesztik hatályukat.  Az   ABtv  43.  §  (2)  bekezdése  azonban  úgy rendelkezik, hogy  a megsemmisítés  nem érinti  a  határozat közzététele előtt  létrejött  jogviszonyokat,  s  a  belőlük származó  jogokat   és  kötelezettségeket.   Mindazokban  az eljárásokban tehát, amelyekben az ügyész az Alkotmánybíróság határozatának közzététele  előtt általános  keresetindítási, fellépési stb. joga alapján már eljárt, az eljárások jogerős befejezéséig továbbra is jogosult résztvenni és eljárni. 3. A  határozatnak a  Magyar  Közlönyben  való  közzétételre vonatkozó rendelkezése az ABtv 41. §-án alapszik.                      Dr. Sólyom László                  az Alkotmánybíróság elnöke            Dr. Ádám Antal        Dr. Kilényi Géza             alkotmánybíró         alkotmánybíró                       Dr. Lábady Tamás                     előadó alkotmánybíró                      Dr. Schmidt Péter                        alkotmánybíró            Dr. Szabó András     Dr. Tersztyánszky Ödön              alkotmánybíró            alkotmánybíró              Dr. Vörös Imre      Dr. Zlinszky János                alkotmánybíró      alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	The general and unlimited right of the public prosecutor to institute civil proceedings
Number of the Decision: .	1/1994. (I. 7.)
Date of the decision: .	01/04/1994
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1994-1-001?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
.