English

Hungarian
Ügyszám:
.
714/B/1992
Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 1/1994. (I. 7.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1994/29
.
A döntés kelte: Budapest, 01/04/1994
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

      Az  Alkotmánybíróság   jogszabályok  alkotmányellenességének
      megállapítására és  megsemmisítésére,  továbbá  mulasztásban
      megnyilvánuló alkotmányellenesség  megállapítására  irányuló
      indítványok tárgyában meghozta a következő

                             határozatot :

      Az Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy a polgári eljárásban
      az ügyész  általános perindítási, fellépési, fellebbezési és
      a  jogerős   ítélet  felülvizsgálatára   irányuló  általános
      indítványozási    joga     alkotmányellenes.    Ezért     az
      Alkotmánybíróság   az   e   jogok   gyakorlására   vonatkozó
      jogszabályi rendelkezéseket megsemmisíti.

      Eszerint  a  határozat  közzétételének  napjától  hatályukat
      vesztik   a   Polgári   perrendtartásról   szóló,   többször
      módosított 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp):
      2/A. § (1)  bekezdésének   "fontos  állami  vagy  társadalmi
      érdekből,  illetőleg",   továbbá  "valamint  a  per  bármely
      szakaszában    felléphet     a    törvényesség    érdekében"
      szövegrészei;

           (2) bekezdésének  "A perben  az az  ügyész léphet  fel,
      illetőleg" szövegrésze;

           (3) bekezdésének "fellépése során és" szövegrésze;
      3. § (4) bekezdésének "illetőleg a fellépés" szövegrésze;
      49. § (4) bekezdésének "az ügyész, illetőleg a" szövegrésze;
      233.  §   (1)  bekezdésének  "továbbá  -  akkor  is,  ha  az
      eljárásban még  nem vett  részt -  az ügyész" valamint "Ha a
      felek a  fellebbezésről  lemondtak  (228.  §),  az  elsőfokú
      eljárásban részt  nem vevő ügyész nem élhet fellebbezéssel."
      szövegrészei, valamint a

      270. § (1) bekezdésének "az ügyész" szövegrésze.

      Ugyancsak  a   határozat  közzétételének   napjától  vesztik
      hatályukat  a   Magyar  Köztársaság  ügyészségéről  szóló  -
      többször módosított  - 1972. évi V. törvény (a továbbiakban:
      Ütv):

      10.  §   (2)  bekezdés  b)  pontjának  "fontos  állami  vagy
      társadalmi  érdekből,   illetőleg",  továbbá   "valamint   a
      törvényesség  érdekében   az  eljárás   bármely  szakaszában
      felléphet",  végül   "feltéve,  hogy   annak  gyakorlása   a
      közérdeket  vagy   mások  törvényes   érdekeit  nem   sérti"
      szövegrészei, illetőleg a

           (2) bekezdés c) pontjának "vagy polgári" szövegrésze.
      Végül úgyszintén a határozat közzétételének napjától vesztik
      hatályukat a  polgári perrendtartás  egyes  rendelkezéseinek
      módosításáról    szóló     1957.    évi     VIII.    törvény
      hatálybalépéséről és végrehajtásáról rendelkező 1958. évi 5.
      törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr):

      17. § (1) bekezdése és
          (2) bekezdésének első mondata.

      A Pp rendelkezései a következő szöveggel maradnak hatályban:
      2/A. §  (1) Az  ügyész keresetet  indíthat ha  a jogosult  a
      jogainak védelmére  bármely okból nem képes. Nem indíthat az
      ügyész keresetet olyan jog iránt, amelyet csak jogszabályban
      meghatározott személy vagy szerv érvényesíthet.

           (2) A  pert az  az ügyész  indíthatja meg,  aki a perre
      illetékes  bíróság   területén  működik.  A  legfőbb  ügyész
      rendelkezése  alapján   ezek  a   jogok  bármelyik   ügyészt
      megilletik.

           (3) Az  ügyészt az  általa indított  perben  megilletik
      mindazok a  jogok, amelyek  a felet  megilletik,  egyezséget
      azonban nem köthet, jogról nem mondhat le, illetőleg jogokat
      nem ismerhet  el. Abban  a  perben,  amelynek  megindítására
      külön jogszabály  jogosítja fel  az ügyészt,  vagy amelyet a
      törvény  vagy   külön  jogszabály  értelmében  ellene  lehet
      indítani, az ügyész a fél jogait gyakorolja.

      3. §  (4) A  bíróság értesíti  az ügyészt  a  keresetindítás
      szükségességéről,  ha   ennek  a   2/A.   §-ában   megjelölt
      feltételei a per adatai szerint fennállanak.

      49. §  (4) A  gazdálkodó szervezet,  illetőleg  a  polgár  a
      perben  félként   vesz  részt,   ha  az   őt  illető   igény
      érvényesítése  céljából   az  ügyész,   illetőleg  a   külön
      jogszabállyal erre feljogosított szervezet pert indított. Ha
      a résztvevők  perbeli cselekményei  (nyilatkozatai, kérelmei
      stb.) eltérnek,  azokat a  bíróság a  per egyéb  adatait  is
      figyelembe véve  bírálja el.  Ugyanezt a  rendelkezést  kell
      alkalmazni abban  az esetben,  ha külön  jogszabállyal  erre
      feljogosított szervezet a perben fellép.

      233. § (1) Az elsőfokú bíróság határozata ellen - amennyiben
      a  törvény   ki  nem   zárja  -  fellebbezésnek  van  helye.
      Fellebbezéssel élhet  a fél, a beavatkozó, végül az, akire a
      határozat  rendelkezést   tartalmaz,   a   rendelkezés   reá
      vonatkozó része ellen.

      270. §  (1) Ha  törvény másként  nem rendelkezik,  a jogerős
      ítélet   felülvizsgálatát    a   Legfelsőbb   Bíróságtól   -
      jogszabálysértésre  hivatkozva   -  a   fél,  a  beavatkozó,
      valamint -  a rendelkezés  reá vonatkozó  része ellen  -  az
      kérheti, akire  a határozat  rendelkezést tartalmaz.  Minden
      jogosult ugyanabban  az ügyben  csak  egy  alkalommal  élhet
      felülvizsgálati kérelemmel.

      Az  Ütv   rendelkezései  a   következő  szöveggel   maradnak
      hatályban:

      10. §  (2) bek.  b) ha  a jogosult  bármely okból  nem képes
      jogainak védelmére,  polgári peres  vagy nem  peres eljárást
      indíthat;  a   jogszabály  szerint  kizárólag  meghatározott
      személy által  érvényesíthető jog iránt azonban eljárást nem
      indíthat; az  eljárásban való  részvétele során tiszteletben
      kell tartania a felek rendelkezési jogát;

                c) bármely  büntető ügy  iratait  magához  kérheti
      annak megvizsgálása  végett, hogy az adott ügyben az eljárás
      és a  határozat, illetve  annak  végrehajtása  megfelel-e  a
      törvényeknek.

      A Tvr  rendelkezései pedig  a következő  szöveggel  maradnak
      hatályban:

      17. §  (2) Abban az eljárásban, amelynek megindítására külön
      jogszabály jogosítja  fel az  ügyészt,  vagy  amelyet  külön
      jogszabály értelmében ellene lehet indítani, az ügyész a fél
      jogait gyakorolja.

      Az Alkotmánybíróság  a Pp 2/A. §-ának egyéb rendelkezései, a
      Pp 272.  és 273.  §-ai, továbbá az Ütv 10. § (2) bekezdés d)
      pontja, 13.  és 14. §-ai, végül a mulasztásban megnyilvánuló
      alkotmányellenesség megállapítására  irányuló  indítványokat
      amiatt,  hogy   a  törvényhozó  a  felülvizsgálati  kérelmek
      elbírálására  az   ún.  táblabíróságokat  nem  hozta  létre,
      elutasítja, a  támadott jogszabályok  nemzetközi szerződésbe
      ütközésének   megállapítása    iránti    indítványt    pedig
      visszautasítja.

      Az  Alkotmánybíróság   határozatát   a   Magyar   Közlönyben
      közzéteszi.
                                 Indokolás
                                     I.

        1.  Az   indítványozók   álláspontja   szerint   a   Polgári
        perrendtartásról szóló  - többször  módosított -  1952.  évi
        III. törvény  (Pp) 2/A. §-a, amely az ügyész polgári perbeli
        jogaira   vonatkozó   általános   szabályokat   tartalmazza,
        alkotmányellenes.  Az   egyik  indítvány  szerint  a  Magyar
        Köztársaság Ügyészségéről  szóló  -  többször  módosított  -
        1972. évi  V. törvény  (Ütv) 10.  § (2)  bekezdés b)  és  d)
        pontjai, a  13. és  14. §-ai,  valamint  a  Pp  270.  §  (1)
        bekezdése, 272.  § (1)  bekezdése és 273. § (1) bekezdése az
        ügyészt ugyancsak  alkotmányellenes jogosultságokkal ruházza
        fel.   Egy    további   indítvány    szerint    mulasztásban
        megnyilvánuló alkotmányellenesség  is  fennáll,  tekintettel
        arra,  hogy   a  törvényhozó   a   felülvizsgálati   eljárás
        lehetőségét az 1992. évi LXVIII. tv. 15. §-ával, valamint az
        1992. évi  LXIX. tv.  8. §-ával  megnyitotta ugyan, de annak
        szervezeti feltételei  megteremtéséről már nem gondoskodott,
        mert  a   felsőbíróságok  vagy   legalább  egy  felsőbíróság
        felállításáról nem intézkedett.

        2.  Az   indítványokban  kifejtett   álláspont   szerint   a
        kifogásolt rendelkezések  ellentétesek az Alkotmány 2. § (1)
        bekezdésében deklarált  jogállamisággal, az  Alkotmány 7.  §
        (1)  bekezdésére  is  figyelemmel  sértik  az  Emberi  Jogok
        Európai Egyezményének  6. cikkében foglaltakat, nem felelnek
        meg az  Alkotmány 57.  §  (1)  bekezdésében  a  bíróságokkal
        szemben támasztott  függetlenség és pártatlanság alkotmányos
        követelményeinek,   végül   az   Alkotmány   70/A.   §   (1)
        bekezdésében írt jogegyenlőség alkotmányos elvébe, illetőleg
        a diszkrimináció tilalmába ütköznek.

                                    II.

        1. A Pp 2/A. § értelmében (általános ügyészi keresetindítási
        és perbeli  fellépési  jog)  az  ügyész  keresetet  indíthat
        fontos állami  vagy társadalmi érdekből, illetőleg akkor, ha
        a jogosult  a jogainak  védelmére nem  képes, valamint a per
        bármely szakaszában  felléphet a törvényesség érdekében. Nem
        indíthat az  ügyész  pert  olyan  jog  iránt,  amelyet  csak
        jogszabályban    meghatározott     személy    vagy     szerv
        érvényesíthet. Az  ügyészt perbeli  fellépése  során  a  fél
        jogai illetik  meg, de  egyezséget nem  köthet,  jogról  nem
        mondhat le,  jogokat nem  ismerhet el.  Az  Ütv  10.  §  (2)
        bekezdés b)  pontja tartalmilag a Pp 2/A. §-ával összhangban
        szabályozza  az  ügyész  általános  perindítási  és  perbeli
        fellépési  jogát,   a  c)   pontban  írt  rendelkezés  pedig
        feljogosítja arra,  hogy -  a büntető  ügyiratok  mellett  -
        bármely  polgári   ügy  iratait   is  magához   kérje  annak
        megvizsgálása végett,  hogy az  adott ügyben az eljárás és a
        határozat,   illetve   annak   végrehajtása   megfelel-e   a
        törvényeknek.

        E bekezdés támadott d) pontja szerint az ügyész a törvényben
        meghatározott per-  és jogorvoslatokkal élhet, az Ütv-nek az
        egyik indítvány által ugyancsak kifogásolt 13-14. §-ai pedig
        az ügyészi óvás jogintézményét szabályozzák.

        A Pp  270. § (1) bekezdése alapján, ha a törvény másként nem
        rendelkezik, a  jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb
        Bíróságtól - jogszabálysértésre hivatkozva - bármely polgári
        perben az ügyész is indítványozhatja.

        A  Pp   272.  §   (1)  bekezdése  úgy  rendelkezik,  hogy  a
        felülvizsgálati  kérelmet  az  első  fokú  határozatot  hozó
        bíróságnál kell  a  határozat  közlésétől  számított  hatvan
        napon belül előterjeszteni, igazolási kérelem benyújtására e
        határidő elmulasztása  esetén harminc nap áll rendelkezésre,
        mely határidő jogvesztő.

        A Pp  273. §  (1) bekezdése  alapján a  Legfelsőbb Bíróság a
        felülvizsgálati eljárás  során három  hivatásos bíróból álló
        tanácsban  ítélkezik.   Ha  a   felülvizsgálati  kérelem   a
        Legfelsőbb  Bíróság  jogerős  határozata  ellen  irányul,  a
        Legfelsőbb Bíróság  öt hivatásos  bíróból álló tanácsban jár
        el.

        2. Az  indítványozók a  Pp 3.  § (4) bekezdésének, 49. § (4)
        bekezdésének, 233.  § (1)  bekezdésének, továbbá a Tvr 17. §
        (1) és  (2) bekezdésének  szabályait nem kifogásolták ugyan,
        az   Alkotmánybíróság    azonban   -   a   szoros   tartalmi
        összefüggésre figyelemmel - az alkotmányossági vizsgálatot e
        rendelkezésekre is  kiterjesztette. A  Pp 3. § (4) bekezdése
        és 49. § (4) bekezdése az általános perbeli fellépési joggal
        kapcsolatban  tartalmaz   rendelkezéseket,  a   233.  §  (1)
        bekezdése   az   ügyészt   az   első   fokú   ítélet   ellen
        általánosságban  fellebbezési  jogosultsággal  ruházza  fel,
        akkor is,  ha az  eljárásban még nem vett részt. A Tvr 17. §
        (1) és  (2) bekezdése  pedig a  polgári  nemperes  eljárásra
        nézve  tartalmaz  a  Pp  2/A.  §-ában  foglaltakhoz  hasonló
        rendelkezést mind  az eljárás  megindítását, mind  pedig  az
        eljárásban való fellépést illetően.

        Az   indítványokban    foglaltakra    az    Alkotmánybíróság
        megkeresésére a legfőbb ügyész észrevételeket tett.

                                    III.

        Az Alkotmánybíróság  az indítványokat  részben, az  alábbiak
        szerint megalapozottnak találta.

        1. Az ügyészség - a kontinentális jogrendszerekben általában
        véve  elfogadott   helyzetének  megfelelően   -   a   Magyar
        Köztársaságban  elsősorban   az   ún.   vádfunkciót   ellátó
        szervezet. Ilyen  tartalommal szabályozza az Alkotmány 51. §
        (1) és  (2) bekezdése  az ügyészség  alkotmányos jogállását,
        bűnüldözési és  közvádi funkcióit  és az  azokhoz kapcsolódó
        egyéb feladatait és hatáskörét. A (3) bekezdés értelmében az
        ügyészség e  fő funkció  mellett más feladatokat is ellát. E
        rendelkezés a  törvényesség megtartása  és védelme érdekében
        általánosságban ügyészi közreműködést ír elő. A törvényesség
        érvényesítése alkotmányos  követelmény (Alkotmány  77. § (2)
        bekezdése).  Az   alkotmányos  rend,  az  állampolgárok  (és
        szervezeteik) jogainak  és törvényes  érdekeinek védelme  és
        biztosítása tehát  az ügyészségnek is feladata. E feladatait
        az ügyészség  - az  Alkotmány 51.  § (3) bekezdése szerint -
        törvény keretei  között, törvényben  meghatározott esetekben
        és módon - teljesíti, illetőleg látja el. Eszerint önmagában
        az,  hogy   a  polgári  jogviták  elbírálásánál  az  ügyészi
        közreműködést  törvényi   rendelkezések   lehetővé   teszik,
        összhangban van  az alkotmányi  rendelkezésekkel, ezért  nem
        alkotmányellenes.

        Az ügyész  polgári eljárásban  való közreműködése a közérdek
        érvényesítésére  más  európai  országok  jogrendszerében  is
        ismert és az történetileg nem idegen a magyar jogrendszertől
        sem. A királyi ügyész perbeli közreműködését - bizonyos szűk
        körben - a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. tc. (H.T.)
        honosította meg,  a polgári  perrendtartásról szóló 1911. I.
        tc. (Plósz-féle Pp) pedig közérdekű perbeli közreműködését a
        házassági,  "a   gyermek  törvényességének  megtámadási",  a
        kiskorúsággal és  az atyai hatalommal kapcsolatos, továbbá a
        gondnokság alá  helyezési perekben kiszélesítette. Ez utóbbi
        esetekben az  ún. árvaszéki  ügyész  keresetindítási  joggal
        rendelkezett.

        Az ügyész  polgári perbeli  szerepét  és  általános  polgári
        eljárásbeli jogállását  illetően -  alapvetően a szovjet jog
        mintájára - a szocialista polgári eljárás szabályozása döntő
        fordulatot hozott.  A szocialista  rendelkezési  elvvel  nem
        volt összeegyeztethető  az eljárásban  közvetlenül érdekelt,
        ún.  materiális   fél  keresetindítási   monopóliuma  és   a
        törvényhozás az  ügyészt  mind  a  keresetindítást,  mind  a
        perbeli    fellépést     tekintve     egészen     széleskörű
        jogosítványokkal ruházta fel.

        Az   1952.    évi   Pp    -   a   centralizált   szocialista
        államberendezkedésnek    megfelelően    -    az    ügyésznek
        általánosságban  is   ún.  "szocialista   törvényesség  őri"
        funkciót tulajdonított  és ez  számára a  polgári  peres  és
        nemperes eljárások  tekintetében  törvényességi  felügyeleti
        jogkört biztosított a bíróság munkáját illetően is.

        A  Pp  vonatkozó  rendelkezései  1972-ben  újraszabályozásra
        kerültek, a módosítás azonban változatlanul hagyta az ügyész
        részvételének  általános  jellegét,  noha  beiktatta  azt  a
        megszorító  rendelkezést,   amelynek  értelmében  az  ügyész
        közreműködésre csak  fontos állami vagy társadalmi érdekből,
        illetőleg  akkor   kerülhet  sor,  ha  a  jogosult  jogainak
        védelmére bármely okból nem képes.

        Nem érintette  a  változtatás  a  külön  jogszabályokban  az
        ügyésznek  biztosított   keresetindítási   jogot,   amelynek
        alkotmányos alapja  a közérdek  vagy  az,  hogy  ezekben  az
        eljárásokban az  ügyész többnyire  más  szerv  vagy  személy
        által nem védett, illetőleg olyan, más által jogvédelmet nem
        kezdeményezhető  magánjogi   érdekeket   érvényesít,   amely
        igényérvényesítés éppen  az egyéb érdekvédelem akadálya vagy
        nehézsége  folytán  válik  közérdekűvé.  Ezek  az  eljárások
        többnyire a családjog területére esnek, illetőleg gondnokság
        alá helyezéssel  és  megszüntetéssel  kapcsolatosak,  vagyis
        azok a jogterületek, amelyeken az ügyésznek hagyományosan is
        volt  eljáráskezdeményezési   joga.  Kivételesen   e   külön
        jogszabályok lehetővé  teszik az  ügyész elleni  perindítást
        is.

        Az ügyészi  részvételnek a  polgári eljárásban  egy  további
        fontos  területe   egyes,  a   bíróság  hatáskörébe  tartozó
        egyoldalú eljárásokban való közreműködés, amelyekben egyedül
        az ügyészség  az a  kívülálló szerv, amely a törvénysértések
        megelőzésében, illetőleg  orvoslásában szerepet  játszhat és
        bírósági   eljárást    kezdeményezhet   (pl.    egyesületek,
        alapítványok  stb.  nyilvántartásba  vételével,  működésével
        kapcsolatban).
        Az Alkotmánybíróság  -  bár  ezeknek  a  speciális  törvényi
        rendelkezéseknek az alkotmányosságát erre irányuló indítvány
        hiányában egyenként  nem vizsgálta  - rámutat  arra, hogy az
        ügyész bizonyos polgári peres és nem peres eljárásokban való
        közreműködését, perindítási  és egyéb  kezdeményezési jogát,
        perelhetőségét stb. az Alkotmány 51. § (3) bekezdése elvileg
        megalapozza és alkotmányossá teszi. Kizárólag esetenként, az
        egyes törvényi felhatalmazások alkotmányossági vizsgálatával
        dönthető el azok alkotmányellenessége, illetőleg alkotmányos
        összhangja.

        2.  A  külön  jogszabályi  rendelkezéseken  alapuló  ügyészi
        jogköröktől független  az  ügyészségnek  a  Pp  2/A.  §  (1)
        bekezdésében  szabályozott   általános  keresetindításra  és
        perbeli  fellépésre   adott   felhatalmazása.   Az   ügyészi
        részvétel  itt  intézményesített  két  fő  formája  tehát  a
        keresetindítás és a fellépés.

        2.1.  Az   ügyész   keresetindítási   jogosultsága   a   fél
        rendelkezési jogával van összefüggésben. A feleket megillető
        rendelkezési jog  azt jelenti, hogy a fél anyagi és eljárási
        jogaival szabadon rendelkezik, így mindenkinek szabadságában
        áll  anyagi   jogainak  eljárási  érvényesítése,  a  bíróság
        igénybevétele, peres  vagy nem  peres eljárás kezdeményezése
        is.

        Az eljárásjogi  értelemben vett  fél  rendelkezési  joga  az
        alkotmányos önrendelkezési  jog egyik aspektusa, eljárásjogi
        vonatkozása, amely  az egyén  autonómiáját érinti, illetőleg
        azzal kapcsolatos.  A  fél  rendelkezési  jogának  elvonása,
        illetőleg "helyettesítése"  sérti az  Alkotmány  57.  §  (1)
        bekezdését. A  jogvitában érdekelt  félnek alkotmányos  joga
        van arra, hogy ügyét bíróság elé vigye. Ez a jog - hasonlóan
        a többi szabadságjoghoz - magában foglalja annak szabadságát
        is, hogy  e  jogával  ne  éljen.  Az  Alkotmány  57.  §  (1)
        bekezdése mindenkinek  ahhoz  biztosít  jogosultságot,  hogy
        saját jogát  a független  és pártatlan  bíróság  előtt  maga
        érvényesítse.    Alkotmányosan     indokolt     kivételektől
        eltekintve, senkinek  sincs tehát joga ahhoz, hogy más jogát
        - a  jogosult akaratától függetlenül - bíróság elé vigye. Az
        olyan  szabályozás,   amely  a   közvetlenül  érdekelt,  ún.
        materiális fél akaratától függetlenül, sőt annak ellenére is
        általában   teszi    lehetővé   más    számára   a   bíróság
        "igénybevételét", a  jogok és  kötelezettségek  bíróság  elé
        vitelét, az  Alkotmány 57.  § (1)  bekezdésében  biztosított
        alapjogot sérti, mert az alkotmányos indokok hiányában eleve
        nem lehet e jog sem szükségszerű, sem arányos korlátozása.

        A  jog   alkotmányos  korlátozásának   a  fontos  állami  és
        társadalmi érdek  sem alkalmas eszköze. Az általános ügyészi
        keresetindítást legitimáló  ez a  "jellemző megszorítás"  az
        ügyésznek a  perindításra szabad  belátáson alapuló  jogkört
        biztosít,  amely   a   bíróság   igénybevételére   vonatkozó
        alkotmányos jog  közvetlen sérelme, s így az Alkotmány 57. §
        (1) bekezdésébe ütközik.

        2.2. Az  Alkotmány 54. § (1) bekezdése az emberi méltósághoz
        való jogot  minden ember  veleszületett jogaként deklarálja,
        amelytől  senkit   nem  lehet   önkényesen  megfosztani.  Az
        Alkotmánybíróság  8/1990.  (IV.  23.)  AB  határozatában  az
        emberi méltósághoz való jogot az ún. "általános személyiségi
        jog" egyik  megfogalmazásának tekintette.  Rámutatott  arra,
        hogy  a   modern  alkotmányok,  illetőleg  alkotmánybírósági
        gyakorlat  az   általános   személyiségi   jogot   különféle
        aspektusaival  nevezik   meg:  pl.   a  személyiség   szabad
        kibontakozásához    való     jogként,    az    önrendelkezés
        szabadságához    való    jogként,    általános    cselekvési
        szabadságként, avagy a magánszférához való jogként.

        Az emberi  méltósághoz való  jog tehát  magában foglalja  az
        önrendelkezés  szabadságához   való  alkotmányos  alapjogot,
        amelynek  korlátozása   kizárólag  az  Alkotmány  8.  §  (2)
        bekezdésében foglalt  rendelkezés keretei  között  történhet
        meg. Eszerint a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és
        kötelezettségekre vonatkozó  szabályokat  törvény  állapítja
        meg, alapvető  jog lényeges  tartalmát azonban  törvény  sem
        korlátozhatja.

        Az önrendelkezési jog fontos tartalmi eleme - egyebek között
        - az egyén joga arra, hogy az igény állapotába került alanyi
        jogait a  különböző állami  szervek, így  a bíróság előtt is
        érvényesítse.  Az   önrendelkezési  jog   azonban,  mint  az
        általános    cselekvési    szabadsághoz    való    jog,    a
        jogérvényesítéstől való  tartózkodás, a  nem cselekvés jogát
        is magában  foglalja. Mivel ez a jog az egyén autonómiájának
        védelmére szolgál,  általában mindenkinek  szabadságában áll
        eldönteni,  hogy   jogai  és   törvényes  érdekei  védelmére
        nyitvaálló    és    alkotmányosan    biztosított    hatósági
        igényérvényesítési   utat   igénybe   veszi-e   vagy   attól
        tartózkodik.

        Az általános  ügyészi keresetindítási  jog, amelynek alapján
        az ügyész  fontos állami  vagy  társadalmi  érdekből  a  fél
        helyett keresetet  indíthat, sérti  az egyén  önrendelkezési
        jogát és  cselekvési autonómiáját,  tehát az Alkotmány 54. §
        (1) bekezdését  és ezért  is alkotmányellenes.  Az általános
        felhatalmazás alapján  ugyanis egyáltalában  nem zárható ki,
        hogy az  ügyész bármely  ügyben az  egyén kifejezett akarata
        ellenére    is    éljen    keresetindítási    jogával.    Az
        Alkotmánybíróság   az   idézett   8/1990.   (IV.   23.)   AB
        határozatában  a   szakszervezetnek  a  külön  felhatalmazás
        nélkül is biztosított dolgozói képviseleti jogát minősítette
        alkotmányellenesnek, mert  az a  dolgozó rendelkezési  jogát
        sérti, amely rendelkezési jog szerves része az Alkotmány 54.
        § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz való jognak.

        A fontos állami vagy társadalmi érdek eldöntése tekintetében
        az ügyésznek  biztosított diszkrecionális jog lehetővé teszi
        az alanyi  jogoknak az  egyén akaratától független vagy akár
        azzal  ellentétes   érvényesítését,  a   jogviszonyoknak   a
        személyi    autonómiáját    sértő    megváltoztatását.    Az
        önrendelkezési  jog   az  egyén   autonómiáját   az   állami
        beavatkozásokkal  szemben   is  védi.  Az  ügyész  általános
        keresetindítási joga  éppen ezért  - még ha az fontos állami
        vagy társadalmi  érdekből  történik  is  -  e  jog  lényeges
        tartalmára vonatkozik,  azaz az  emberi méltósághoz való jog
        szerves részét  adó önrendelkezési  jog  olyan  korlátozása,
        amely alkotmányosan megengedhetetlen.

        Az Alkotmánybíróság  a 9/1992.  (I.  30.)  AB  határozatában
        rámutatott arra,  hogy  a  polgári  per  rendelkezési  jogra
        vonatkozó  alapelvének   sérelme  egyben   az  önrendelkezés
        alkotmányos jogának  sérelmét jelenti,  amely a jogállamiság
        alkotmányos elvével is összeegyeztethetetlen (Alkotmány 2. §
        (1) bekezdés).  A jogállami  alkotmány -  egyebek  között  -
        eljárási garanciákat  nyújt az alanyi jogok érvényesítésére,
        a jogérvényesítés  azonban nem  állhat ellentétben  a  felek
        önrendelkezési jogával. A határozat rámutat arra, hogy a fél
        alkotmányos joga  annak eldöntése,  hogy jogvitáját  bíróság
        elé vigye,  avagy e  jogával ne  éljen.  Az  olyan  törvényi
        rendelkezés amely  a fél  akaratától  függetlenül  általában
        teszi lehetővé  a bíróság  igénybevételét, nem tekinthető az
        önrendelkezés alkotmányos joga szükséges, elkerülhetetlen és
        arányos korlátozásának.

        Ezért az  Alkotmánybíróság az  indítványokat ebben  a körben
        megalapozottnak  ítélte   és  az  alkotmányellenes  törvényi
        rendelkezéseket megsemmisítette.

        2.3. A  Pp 2/A.  §-ának (1)  bekezdése keresetindítási jogot
        biztosít az  ügyésznek akkor  is,  ha  a  jogosult  jogainak
        védelmére nem képes. Az alkotmányos önrendelkezési jognak ez
        a korlátozása  elkerülhetetlen  korlátozás  és  megfelel  az
        Alkotmány 51.  § (3)  bekezdésében írt  annak az  alkotmányi
        rendelkezésnek, amely szerint az ügyészségnek is feladata az
        alkotmányos  rend,   az  állampolgárok   (és   szervezeteik)
        jogainak és  törvényes érdekeinek  védelme és biztosítása. A
        jogérvényesítésre,    illetőleg     a    jogok    védelmének
        biztosítására képtelen  fél alanyi  jogainak oltalmazása  az
        állam  alkotmányos   kötelezettsége.   Az   államnak   tehát
        gondoskodnia kell  arról, hogy ilyen esetben valamely szerve
        az egyén  jogainak védelme érdekében fellépjen. Az ügyésznek
        erre a  jogérvényesítésre adott  felhatalmazása az Alkotmány
        2.  §   (1)  bekezdésében   deklarált   jogállamiság   egyik
        megnyilvánulása, éppen ezért az összhangban van az Alkotmány
        8.  §   (2)  bekezdésének   rendelkezésével  is,   így   nem
        alkotmányellenes.

        2.4. A  támadott  törvényi  rendelkezés  szerint  az  ügyész
        bármely polgári  perben, annak bármely szakaszában felléphet
        a törvényesség  érdekében. Az  ügyészi fellépési jogosultság
        terjedelmét a  Pp tehát  sem tárgyilag,  sem időbelileg  nem
        korlátozza. Az  ügyésznek -  fellépése során  - tiszteletben
        kell tartania  a felek  rendelkezési  jogát,  feltéve,  hogy
        annak gyakorlása  a közérdeket  vagy mások törvényes érdekét
        nem sérti. E sajátos "megengedő-korlátozó" technikai szabály
        az ügyésznek  a fél  rendelkezési joga korlátozását illetően
        is diszkrecionális jogkört biztosít.

        Az ügyész korlátozás nélküli perbeli részvételi joga sérti a
        felek magánautonómiáját és a diszkrecionális indítványtételi
        jogosultság  az   önrendelkezés  alkotmányos   jogába   való
        megengedhetetlen  állami  beavatkozást  jelent.  Az  ügyészi
        részvétel megbontja  a polgári  perbeli  felek  pozíciójának
        egyensúlyát, sérti  a felek  mellérendeltségét és az eljárás
        menetét illetően  a bíróság tevékenységére is befolyásolólag
        hathat. Az  ügyésznek ez  a  jogosultsága  -  a  jogosítvány
        diszkrecionális jellege  folytán  -  a  törvényesség  és  az
        igazságosság megvalósulásának  nem alkalmas  eszköze. A  fél
        rendelkezési joga, mint az önrendelkezés alkotmányos jogának
        eljárásjogi aspektusa,  magában foglalja azt a jogosultságot
        is, hogy  a fél  a perbevitt  anyagi  és  eljárási  jogaival
        szabadon rendelkezzen. A félnek szabadságában áll a peranyag
        "szolgáltatásában" való döntés jogosultsága is. Az általános
        fellépési jogon alapuló ügyészi részvétel a feleket e jogaik
        gyakorlásában súlyosan  korlátozhatja, az  ügyészi  fellépés
        folytán a  felek elveszíthetik "perbeli uralmi pozícióikat",
        ezáltal alkotmányos  önrendelkezési joguk  sérül,  amely  az
        Alkotmány 8. § (2) bekezdése alapján megengedhetetlen.

        Az ügyész  általános polgári  perbeli fellépési  joga  tehát
        sérti  az   Alkotmány  2.   §  (1)   bekezdésében  deklarált
        jogállamiságot, és  a minden  ember  veleszületett  jogaként
        alkotmányosan   védett   emberi   méltósághoz   való   jogot
        (Alkotmány 54.  § (1)  bekezdés), továbbá  - közvetve  -  az
        Alkotmány   57.    §   (1)    bekezdését   is,    ezért   az
        alkotmányellenes.

        3. Az  ügyész általános keresetindítási és perbeli fellépési
        jogával kapcsolatosak  a Pp 3. § (4) bekezdésének, 49. § (4)
        bekezdésének, továbbá  az Ütv  10. §  (2) bekezdés  b) és c)
        pontjának egyes  szövegrészei, továbbá a nemperes eljárásban
        való  általános  ügyészi  eljárás-kezdeményezési,  illetőleg
        fellépési jogosultságra  vonatkoznak a  Tvr 17. § (1) és (2)
        bekezdései,   ezért    az   Alkotmánybíróság    ezeket    az
        alkotmányellenes rendelkezéseket,  illetőleg  szövegrészeket
        is megsemmisítette.

        A Pp  233. §  (1) bekezdése  - az  ügyész általános  perbeli
        fellépési  jogának   keretében  -   az  ügyésznek  általános
        fellebbezési jogot  biztosít valamennyi  első fokú határozat
        ellen, akkor  is, ha  az ügyész  az első fokú eljárásban nem
        vett részt, a Pp 270. § (1) bekezdése pedig a jogerős ítélet
        felülvizsgálatának  indítványozására   is  feljogosítja   az
        ügyészt, ha  megítélése szerint  bármely ítélet  jogszabályt
        sért. Ezek a rendelkezések rendes és rendkívüli jogorvoslati
        jogosultságot biztosítanak  az ügyésznek,  vagyis az  ügyész
        általános fellépési  jogának  jogorvoslati  konkretizálásai,
        amelyekkel   kapcsolatban   az   általános   fellépési   jog
        alkotmányossági    szempontjai    érvényesek,    ezért    az
        Alkotmánybíróság   ezeket    a   jogosítványokat   biztosító
        rendelkezéseket    is    alkotmányellenesnek    ítélte    és
        megsemmisítette.

        Az ügyész  általános perbeli  fellépési  jogával  összefüggő
        rendelkezése az  Ütv-nek az  a  szabálya  amely  szerint  az
        ügyész bármely  polgári peres iratba betekinthet. Mivel ez a
        rendelkezés  az   alkotmányellenesnek  minősített  általános
        jogosultság bizonyos  rész-jogosítványa, a fentebb kifejtett
        alkotmányossági szempontok  erre a  szabályra is megfelelően
        irányadóak,  így   az  Alkotmánybíróság  e  rendelkezést  is
        alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette.
                                    IV.

        1. A  Pp 270.  § (1)  bekezdésében foglalt az a rendelkezés,
        amely szerint  minden jogosult ugyanabban az ügyben csak egy
        alkalommal   élhet   felülvizsgálati   kérelemmel,   a   fél
        eljárásjogi  rendelkezési   és  ennek   folytán  alkotmányos
        önrendelkezési jogát  nem érinti, ezért az ezzel kapcsolatos
        indítvány  megalapozatlan.   A   felülvizsgálat   rendkívüli
        jogorvoslat, amely  az  Alkotmány  57.  §  (5)  bekezdésében
        foglalt alkotmányi rendelkezéssel összefüggésbe nem hozható.
        Mivel  az  alkotmányosan  megkövetelt  rendes  jogorvoslaton
        túlmenő rendelkezés,  a törvényhozónak - az egyéb alkotmányi
        rendelkezésekkel összhangban  (pl. diszkrimináció-tilalma) -
        teljes  szabadságában   áll  ennek  tartalmát  és  korlátait
        megállapítani. Csupán utal arra az Alkotmánybíróság, hogy az
        indítványban elfoglalt  állásponttól  eltérően  az  ismételt
        felülvizsgálati  kérelem   kizártsága  csak  az  elutasított
        kezdeményezésre vonatkozik, a kezdeményezés sikere esetén az
        új   eljárásban    hozott   újabb    jogerős   határozat   -
        jogszabálysértésre hivatkozva  - felülvizsgálati  kérelemmel
        újból megtámadható.

        Az Alkotmánybíróság  az alaptalan  indítványt  e  körben  is
        elutasította.

        2. Az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a
        továbbiakban:  ABtv)  49.  §  (1)  bekezdése  értelmében  az
        Alkotmánybíróság         mulasztásban          megnyilvánuló
        alkotmányellenességet akkor  állapíthat meg,  ha a jogalkotó
        szerv a  jogszabályi  felhatalmazásból  származó  jogalkotói
        feladatát  elmulasztotta   és  ezzel   alkotmányellenességet
        idézett elő.

        A   felülvizsgálati    kérelmek   elbírálására   hatáskörrel
        rendelkező    ún.     ítélőtáblák,    mint    felsőbíróságok
        felállítására  a   jogalkotónak  jogszabályi  kötelezettsége
        nincs, így  alkotmányellenes  mulasztás  megállapítására  az
        Alkotmánybíróság  nem   látott  alapot.  A  Pp  273.  §  (1)
        bekezdésének  a   felülvizsgálattal  kapcsolatos   hatásköri
        rendelkezése az  Alkotmány egyik rendelkezésével sem hozható
        összefüggésbe,  a  felülvizsgálatnak  a  Legfelsőbb  Bíróság
        hatáskörébe utalásával  a törvényhozó  sem alkotmánysértést,
        sem alkotmányellenes  mulasztást nem  követett el,  ezért az
        Alkotmánybíróság   az    indítványt   e   vonatkozásban   is
        elutasította.

        3.  Az   Ütv  10.   §  d)   pontjában  foglalt   rendelkezés
        megsemmisítésére irányuló  indítvány is megalapozatlan, mert
        ez  a   rendelkezés  az   ügyészt  nem   általános  per-  és
        jogorvoslati jogosultsággal  ruházza fel, hanem az ügyésznek
        ezt a jogot a törvények keretei között biztosítja. Ahogy ezt
        az Alkotmánybíróság a fentiek során kifejtette, az Alkotmány
        51. §  (3) bekezdése  alapján az  ügyész  eseti  és  konkrét
        polgári ügyekben való részvételének törvényi biztosítása nem
        eleve  alkotmányellenes,  az  alkotmányossági  összefüggések
        csak  az   egyes,  konkrét   felhatalmazást   adó   törvényi
        rendelkezések alkotmányossági  vizsgálata  során  bírálhatók
        el. Ezek  vizsgálatára azonban az előterjesztett indítványok
        kérelmet nem  tartalmaznak, ezért  az Alkotmánybíróság  ezek
        alkotmányossági vizsgálatát mellőzte.

        Ugyancsak elutasította az Alkotmánybíróság az Ütv 13. és 14.
        §-aival   kapcsolatos    indítványt,   mert    e    törvényi
        rendelkezések    az     ügyész    általános    törvényességi
        felügyeletével kapcsolatos  óvási jogára  vonatkoznak és nem
        az indítványban  kifogásolt és sérelmezett ún. törvényességi
        óvásra, amelynek alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság a
        már idézett 9/1992. (I. 30.) AB határozatában megállapította
        és a jogintézmény törvényi rendelkezéseit megsemmisítette.

                                     V.

        1. Az  ABtv 21.  § (3)  bekezdése szerint  az 1. § c) pontja
        szerinti eljárás indítványozására kizárólag az ott felsorolt
        személyek,   illetőleg    szervek   jogosultak.   Jogszabály
        nemzetközi   szerződésbe    ütközésének    vizsgálatát    az
        Alkotmánybíróság   tehát   magánszemély   indítványára   nem
        folytathatja  le,   ezért  az  Alkotmánybíróság  a  támadott
        rendelkezéseknek az  Emberi Jogok  Európai Egyezményének  6.
        cikkében foglaltakba  ütközését nem vizsgálta, az indítványt
        - mint nem jogosulttól származót - visszautasította.

        2.  Az   ABtv  42.   §  (1)   bekezdése   szerint,   ha   az
        Alkotmánybíróság    a    jogszabály    alkotmányellenességét
        állapítja  meg   és  azt   megsemmisíti,  a   megsemmisített
        rendelkezések  a  határozat  közzétételének  napján  vesztik
        hatályukat.  Az   ABtv  43.  §  (2)  bekezdése  azonban  úgy
        rendelkezik, hogy  a megsemmisítés  nem érinti  a  határozat
        közzététele előtt  létrejött  jogviszonyokat,  s  a  belőlük
        származó  jogokat   és  kötelezettségeket.   Mindazokban  az
        eljárásokban tehát, amelyekben az ügyész az Alkotmánybíróság
        határozatának közzététele  előtt általános  keresetindítási,
        fellépési stb. joga alapján már eljárt, az eljárások jogerős
        befejezéséig továbbra is jogosult résztvenni és eljárni.

        3. A  határozatnak a  Magyar  Közlönyben  való  közzétételre
        vonatkozó rendelkezése az ABtv 41. §-án alapszik.
                               Dr. Sólyom László
                           az Alkotmánybíróság elnöke

                     Dr. Ádám Antal        Dr. Kilényi Géza
                      alkotmánybíró         alkotmánybíró

                                Dr. Lábady Tamás
                              előadó alkotmánybíró

                               Dr. Schmidt Péter
                                 alkotmánybíró

                     Dr. Szabó András     Dr. Tersztyánszky Ödön
                       alkotmánybíró            alkotmánybíró

                       Dr. Vörös Imre      Dr. Zlinszky János
                         alkotmánybíró      alkotmánybíró

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          Subject of the case:
          .
          The general and unlimited right of the public prosecutor to institute civil proceedings
          Number of the Decision:
          .
          1/1994. (I. 7.)
          Date of the decision:
          .
          01/04/1994
          .
          CODICES summary:
          http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1994-1-001?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
          .