English
Hungarian
Ügyszám:
.
689/E/2004
Előadó alkotmánybíró: Holló András Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 32/2004. (IX. 14.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2004/446
.
A döntés kelte: Budapest, 09/13/2004
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                      A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az      Alkotmánybíróság      mulasztásban      megnyilvánuló
      alkotmányellenesség   megállapítása,   valamint    jogszabály
      alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt
      benyújtott indítvány alapján meghozta az alábbi

                                   
                              határozatot:

           1. Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Alkotmány 70.  §
      (1)   bekezdését   sértő  –  mulasztásban   megnyilvánuló   –
      alkotmányellenes helyzet jött létre annak következtében, hogy
      az  Országgyűlés  nem alkotta meg azokat  a  rendelkezéseket,
      amelyek a választás napján külföldön tartózkodó, az Alkotmány
      alapján   választójogosultsággal   rendelkező   állampolgárok
      számára   az   országgyűlési  képviselők  választásán   aktív
      választójoguk    gyakorlásának,   illetőleg    az    országos
      népszavazáson   való   részvételük   módját   és   garanciáit
      szabályozzák.

      Az   Alkotmánybíróság   felhívja   az   Országgyűlést,   hogy
      jogalkotási  kötelezettségének haladéktalanul tegyen  eleget,
      figyelemmel    az   országos   népszavazásokkal,    illetőleg
      országgyűlési     képviselő    választásokkal     kapcsolatos
      határidőkre.
         
          2.   Az   Alkotmánybíróság   –   hivatalból   eljárva   –
      megállapítja,  hogy  az  Alkotmány  71.  §  (1)  bekezdésében
      szabályozott   választási   alapelv   érvényesülését   sértő,
      alkotmányellenes  helyzet  keletkezett  annak  következtében,
      hogy a törvényhozó a választási eljárásról szóló 1997. évi C.
      törvényben   nem   alkotta  meg  a  külképviseleti   szavazás
      tekintetében  a  szavazás titkosságát  biztosító  garanciális
      rendelkezéseket.

      Az   Alkotmánybíróság   felhívja   az   Országgyűlést,   hogy
      jogalkotási  kötelezettségének az 1. pontban  meghatározottak
      szerint tegyen eleget.

           3.  Az  Alkotmánybíróság a választási  eljárásról  szóló
      1997.    évi    C.    törvény    99/N.    és    99/O.     §-a
      alkotmányellenességének megállapítására  és  megsemmisítésére
      irányuló indítványt elutasítja.

      Az   Alkotmánybíróság  e  határozatát  a  Magyar   Közlönyben
      közzéteszi.
                                  Indokolás

                                     I.
           
            1.   Az   indítványozó   az   Országgyűlés   népszavazást
        elrendelő  46/2004. (V. 18.) OGY határozat  ellen  benyújtott
        jogorvoslati kérelmében, azzal összefüggésben kérte  azt  is,
        hogy   az   Alkotmánybíróság  állapítson   meg   mulasztásban
        megnyilvánuló   alkotmányellenességet  is  azért,   mert   az
        Országgyűlés  nem  alkotta meg azokat a szabályokat,  amelyek
        biztosítják   a   szavazás   napján   külföldön    tartózkodó
        választópolgárok  számára  aktív választójoguk  gyakorlásának
        feltételeit,   továbbá   ugyanezen  indítványában   kérte   a
        választási   eljárásról  szóló  1997.  évi  C.   törvény   (a
        továbbiakban:  Ve.)  99/N-99/O. §-ai  alkotmányellenességének
        megállapítását és megsemmisítését.

        Az  Alkotmánybíróság  az országos népszavazás  elrendeléséről
        szóló   határozat  ellen  benyújtott  jogorvoslati   kérelmet
        elkülönítette és külön eljárásban bírálja el.  Így  ebben  az
        eljárásban   –   a   választási  és   népszavazási   eljárást
        általánosan     érintő    –    mulasztásban     megnyilvánuló
        alkotmányellenesség   megállapítására    és    az    utólagos
        normakontrollra      irányuló     indítványban      felvetett
        alkotmányossági problémákat vizsgálta az Alkotmánybíróság.

            2.   A   mulasztásban  megnyilvánuló  alkotmányellenesség
        megállapítására    irányuló   kérelmében   az    indítványozó
        rámutatott   arra,   hogy  a  választójog   gyakorlásához   a
        választójog  anyagi  jogi  szabályainak  meghatározásán   túl
        kifejezett  eljárási  szabályok  is  szükségesek,  mert  ezek
        nélkül  a  választópolgár  ténylegesen  nem  tudja  leadni  a
        szavazatát. Az Alkotmány 70. § (1) bekezdésének – az  Európai
        Unióhoz  történő  csatlakozásról szóló nemzetközi  egyezményt
        kihirdető törvény hatályba lépésének napján, 2004.  május  1-
        jén   hatályba   lépett   –   új  rendelkezése   alapján   az
        országgyűlési    képviselők    választásán,    az    országos
        népszavazáson részt vehetnek azok a választópolgárok is, akik
        a  szavazás  napján  nem tartózkodnak  a  Magyar  Köztársaság
        területén.   A  Ve.  hatályos  szabályai  csak   az   európai
        parlamenti képviselők választása tekintetében állapítanak meg
        eljárási szabályokat ezen állampolgároknak a szavazásban való
        részvételére. Az indítványozó álláspontja szerint a  szavazás
        napján    külföldön    tartózkodó   választópolgárok    aktív
        választójogát sérti az, hogy az Országgyűlés az országgyűlési
        képviselők választása és az országos népszavazás esetében nem
        szabályozta a szavazásban való részvételük rendjét.

            3.  Az indítvány szerint a Ve. 99/N-99/O. §-ai sértik  az
        Alkotmány  71.  §  (1)  bekezdésében  szabályozott  titkosság
        követelményét.   A  Ve.  e  szabályai  szerint   az   európai
        parlamenti képviselők választásán a szavazás napján külföldön
        tartózkodó     választópolgárok    a    Magyar    Köztársaság
        külképviseletein    adják    le   szavazatukat,    amennyiben
        felvételüket    kérik    a    külképviselet    külképviseleti
        névjegyzékébe.  Abban az esetben, ha csak egy  választópolgár
        kéri  a felvételét a külképviselet névjegyzékébe – figyelembe
        véve a szavazatszámláló bizottság tagjait is – legfeljebb  öt
        választópolgár  fog  szavazni a  külképviseleten,  azaz  húsz
        százalékos  valószínűséggel kiszámítható  egy  választópolgár
        szavazata.   Az  indítványozó  –  a  20/1990.  (X.   4.)   AB
        határozatra  hivatkozással – fejti ki  azt  az  álláspontját,
        hogy  a  választójog titkossága nem abszolút  követelmény,  a
        szükségesség/arányosság tesztje szerint korlátozható, azonban
        ez  a  teszt  magában foglalja azt is, hogy a  törvényhozó  a
        korlátozás  során  köteles az adott cél  elérésére  alkalmas,
        legenyhébb  eszközt  választani. A  törvényhozónak  ebben  az
        esetben  lehetősége lett volna az alkotmányos  demokráciákban
        széles  körben  alkalmazott, a választás titkosságát  kevésbé
        korlátozó    eszközt   választani   a   szavazás    rendjének
        szabályozása során.
        Az   indítványozó   rámutat  arra   is,   hogy   a   vitatott
        rendelkezések alkotmányellenességét nem érinti az  sem,  hogy
        az  Országgyűlés  2004.  május 24-i ülésnapján  a  Ve.  olyan
        módosítását  fogadta el, amely szerint az európai  parlamenti
        képviselők  2004.  évi  választásán  a  Ve.  99/O.  §-a   nem
        alkalmazandó, a 99/N. § szabályait pedig azzal az  eltéréssel
        rendeli  alkalmazni,  hogy az összes külképviseleten  leadott
        szavazatok  számlálását  együttesen  az  Országos  Választási
        Bizottság hatáskörébe utalja. Ez a szabályozás csak átmeneti,
        egyszeri  választás  lebonyolítására vonatkozik,  a  vitatott
        szabályok továbbra is hatályban maradtak.

                                     II.
                                     
        Az  Alkotmánybíróság  e  határozatát  az  alábbi  jogszabályi
        rendelkezésekre alapította:
             1.  Az  Alkotmánynak  az  indítványozó  által  felhívott
        szabályai:
        „70.   §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  területén  lakóhellyel
        rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt megillet az  a
        jog, hogy az országgyűlési képviselők választásán választó és
        választható legyen, valamint országos népszavazásban és  népi
        kezdeményezésben részt vegyen.”
          „71.  §  (1)  Az  országgyűlési  képviselőket,  az  Európai
        Parlament  képviselőit,  a helyi önkormányzati  képviselőket,
        valamint  a  polgármestert  és a fővárosi  főpolgármestert  a
        választópolgárok  általános és egyenlő  választójog  alapján,
        közvetlen és titkos szavazással választják.”

              2.   A   Ve.-nek   az   indítványozó   által   vitatott
        rendelkezései:
        „99/N.  § (1) A külképviseleti szavazás akkor lehetséges,  ha
        azt a fogadó állam nem ellenzi. Nem kerül sor szavazásra azon
        a    külképviseleten,   amelynek   névjegyzékében    egyetlen
        választópolgár sem szerepel.
         (2)  A külképviseleti névjegyzékbe felvett választópolgár  a
        külképviseleten, vagy ha a külképviselet épülete nem alkalmas
        a szavazás lebonyolítására, a külképviselet által biztosított
        egyéb helyiségben szavazhat. A 61. § (3) bekezdését nem  kell
        alkalmazni.    Minden   szavazóhelyiségben    legalább    egy
        szavazófülkét  kell kialakítani és legalább  egy  urnát  kell
        felállítani.
         (3)  A  külképviseleten  a  magyarországi  szavazás  napján,
        helyi idő szerint 6 és 19 óra között lehet szavazni. Azokon a
        külképviseleteken,  ahol  az  időeltolódás  a   közép-európai
        időhöz  képest  –  1 óra (greenwichi időzóna),  a  helyi  idő
        szerinti 6 óra és a közép-európai idő szerinti 19 óra  között
        lehet    szavazni.   Az   amerikai   kontinensen   létesített
        külképviseleteken a magyarországi szavazást  megelőző  napon,
        helyi idő szerint 6 és 19 óra között lehet szavazni.
         (4)  Szavazni  személyesen lehet. A  külképviseleten  működő
        szavazatszámláló   bizottság   –   az    útlevél    vagy    a
        személyazonosság  megállapítására  alkalmas,  magyar  hatóság
        által kiállított igazolvány alapján – megállapítja a szavazni
        kívánó  polgár személyazonosságát és azt, hogy  szerepel-e  a
        külképviseleti névjegyzékben. Vissza kell utasítani azt,  aki
        személyazonosságát a fenti módon nem tudja igazolni, vagy nem
        szerepel a külképviseleti névjegyzéken.
         (5)  Ha  a  külképviseleten  a szavazás  lezárását  megelőző
        óráig egyetlen választópolgár sem szavaz, az elsőként szavazó
        választópolgár a szavazatszámláló bizottság tagja is lehet.
         (6)  A szavazást akkor is le kell zárni, ha a külképviseleti
        névjegyzéken   szereplő   valamennyi  választópolgár   leadta
        szavazatát.”
         
         „99/O.  § (1) A külképviseleti szavazás eredményéről készült
        jegyzőkönyvet  a külképviseleti választási iroda  vezetője  –
        elektronikus  úton  – haladéktalanul továbbítja  az  Országos
        Választási   Irodához.   A  jegyzőkönyv   elektronikus   úton
        továbbított  adatait az adatlapok adataival  megegyező  módon
        kell  kezelni,  a  külképviseleti választás eredményéről  nem
        kell külön adatlapot kiállítani.
         (2)  Az  Országos Választási Iroda az (1) bekezdés  szerinti
        adatokat  úgy  tárolja,  hogy csak a  szavazás  magyarországi
        lezárását  követően  válhassanak hozzáférhetővé.  A  szavazás
        magyarországi  lezárását  követően  ezeket  az  adatokat   az
        Országos  Választási  Iroda  mint  a  választás  nem  hiteles
        eredményét    tartalmazó    tájékoztató    adatokat     hozza
        nyilvánosságra.
         (3)   A   külképviseleti   szavazás   eredményéről   készült
        jegyzőkönyvet  és  az  egyéb választási  iratokat  –  az  (5)
        bekezdésben    foglalt   jegyzőkönyv    kivételével    –    a
        külképviseleten  működő  szavazatszámláló  bizottság   elnöke
        haladéktalanul az Országos Választási Bizottsághoz szállítja.
         (4)  A  választás eredményét a szavazatszámláló  bizottságok
        és a külképviseleteken működő szavazatszámláló bizottságok  –
        a  (3)  bekezdés szerint az Országos Választási  Bizottsághoz
        eljuttatott  –  jegyzőkönyvei alapján az Országos  Választási
        Bizottság állapítja meg a jegyzőkönyvek beérkezését követően.
         (5)   A   külképviseleti  szavazás  eredményéről  kiállított
        jegyzőkönyv  egy  példánya  a külképviseleten  –  a  szavazás
        magyarországi lezárását követően – három napig megtekinthető.
        Ezt  követően a jegyzőkönyvet az Országos Választási Irodához
        kell továbbítani.
         (6)   A   külképviseleti  szavazás  választási  iratait   az
        Országos  Választási Irodában a 75. § (3)  bekezdése  szerint
        kell kezelni.”

                                    III.

        Az   indítvány  alapján  az  Alkotmánybíróság  elsőként   azt
        vizsgálta, hogy megállapítható-e a mulasztásban megnyilvánuló
        alkotmányellenesség amiatt, mert a Ve. nem állapította meg  a
        szavazás   napján   külföldön   tartózkodó   választópolgárok
        szavazásának  rendjére  vonatkozó  eljárási  szabályokat   az
        országgyűlési   képviselői   választások   és   az   országos
        népszavazás esetén.

        Az    Alkotmánybíróságnak   a   mulasztásban    megnyilvánuló
        alkotmányellenesség  megállapítására irányuló  hatáskörét  az
        Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII.   törvény   (a
        továbbiakban: Abtv.) 49. §-a szabályozza. Az Abtv. 49. §  (1)
        bekezdése  szerint,  ha az Alkotmánybíróság  hivatalból  vagy
        bárki  indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv
        a  jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát
        elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő,  a
        mulasztást  elkövető  szervet  –  határidő  megjelölésével  –
        felhívja   feladatának  teljesítésére.  Az   Alkotmánybíróság
        allandó  gyakorlata  szerint  a jogalkotó  szerv  jogalkotási
        kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is
        köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet – a jogi
        szabályozás iránti igény – annak nyomán állott elő,  hogy  az
        állam  jogszabályi úton avatkozott bizonyos  életviszonyokba,
        és  ezáltal  az  állampolgárok  egy  csoportját  megfosztotta
        alkotmányos  jogai  érvényesítésének lehetőségétől  [22/1990.
        (X.   16.)   AB   határozat,   ABH   1990,   83,   86.].   Az
        Alkotmánybíróság          mulasztásban          megnyilvánuló
        alkotmányellenességet  állapít  meg  akkor  is,  ha   alapjog
        érvényesüléséhez  szükséges jogszabályi garanciák  hiányoznak
        [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.].

        Az  Alkotmánybíróság  korábban már  foglalkozott  a  szavazás
        napján    külföldön    tartózkodó   választópolgárok    aktív
        választójogának   gyakorlására  vonatkozó  jogi   szabályozás
        alkotmányossági   kérdéseivel.  A  3/1990.   (III.   4.)   AB
        határozatában     alkotmányellenesnek     minősítette      és
        megsemmisítette  az  országgyűlési  képviselők  választásáról
        szóló  1989. évi XXXIV. törvénynek azt a rendelkezését, amely
        kimondta,  hogy  a  választásban  akadályozott  az,   aki   a
        választás   napján   külföldön   tartózkodik.   A   határozat
        indokolásában kifejtette, hogy a szabály nem alkotmányellenes
        azon  állampolgárok tekintetében, akiknek nincs magyarországi
        lakóhelyük,  de  sérti azoknak a magyar  állampolgároknak  az
        Alkotmány 70. § (1) bekezdésében biztosított alapvető  jogát,
        akik  belföldi  lakóhellyel rendelkeznek,  csak  a  választás
        napján   tartózkodnak  külföldön.  „Az   átmeneti   külföldön
        tartózkodás   ugyanis  a  modern  hírközlési  és  közlekedési
        viszonyok  mellett  nem képezheti akadályát  az  állampolgári
        jogok gyakorlásának.” (ABH 1990, 25, 26.)
        E  határozatában  az  Alkotmánybíróság felhívta  a  jogalkotó
        figyelmét a következőkre is:
        „A   törvényi  rendelkezés  részbeni  megsemmisítése  folytán
        joghézag  keletkezett,  mivel a választási  törvényben  nincs
        rendelkezés   arra  vonatkozóan,  hogy  a  választás   napján
        külföldön   tartózkodó  magyar  állampolgárok  a   választási
        jogukat   hogyan   gyakorolhatják.   Erre   tekintettel    az
        Országgyűlésnek ezt a joghézagot – lehetőség  szerint  már  a
        jelen   választásokra   kiható  hatállyal   –   a   választás
        titkosságának  követelményét szem előtt tartva  jogalkotással
        kellene pótolni.” (ABH 1990, 25, 26-27.)

        Az  Országgyűlés  akkor a szabályozás hiánya miatt  létrejött
        alkotmányellenes helyzetet úgy oldotta meg, hogy az Alkotmány
        módosításával  szűkítette az aktív választójoggal  rendelkező
        magyar    állampolgárok   körét,   a    Magyar    Köztársaság
        Alkotmányáról  szóló  1949.  évi  XX.  törvény  módosításáról
        rendelkező  1994.  évi  LXI. törvény 2.  §  (1)  bekezdésével
        ugyanis a következőképpen módosította az Alkotmány 70. §  (1)
        bekezdését:
        „(1)  A  Magyar  Köztársaság területén  élő  minden  nagykorú
        magyar  állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az  országgyűlési
        és  a helyi önkormányzati, továbbá a kisebbségi önkormányzati
        választásokon  választható  és – ha  a  választás,  illetőleg
        népszavazás napján az ország területén tartózkodik – választó
        legyen,  valamint országos vagy helyi népszavazásban és  népi
        kezdeményezésben részt vegyen.”

           Az   Alkotmány  70.  §  (1)  bekezdésének  ilyen  tartalmú
        módosítására tekintettel a Ve. megalkotása során  nem  merült
        fel   a   külföldön   történő  szavazás  rendjére   vonatkozó
        szabályozás igénye.

        Az  Alkotmány  70.  §  (1) bekezdésének a Magyar  Köztársaság
        Alkotmányáról  szóló  1949.  évi  XX.  törvény  módosításáról
        rendelkező  2002. évi LXI. törvény 7. §-a által megállapított
        –  2004.  május 1-jén hatályba lépett – hatályos rendelkezése
        az   aktív   választójog   korábbi  alkotmányi   korlátozását
        megszüntette,  minden  Magyarországon lakóhellyel  rendelkező
        nagykorú magyar állampolgár számára biztosítja mind az  aktív
        választójogot, mind az országos népszavazásban való részvétel
        jogát. Így az aktív választójog és az országos népszavazásban
        való  részvétel joga az Alkotmány 70. § (1) bekezdése alapján
        megilleti   azokat  a  magyarországi  lakóhellyel  rendelkező
        nagykorú  magyar  állampolgárokat is, akik a szavazás  napján
        külföldön tartózkodnak.
        Az  Alkotmány  70.  §  (1)  bekezdésében  szabályozott  aktív
        választójog  és  a népszavazásban való részvétel  joga  olyan
        alkotmányos  alapvető jog, amely akkor képes  érvényesülésre,
        ha  az  állam  biztosítja gyakorlásának feltételeit,  törvény
        szabályozza   gyakorlásuk   módját,   garanciarendszerét.   A
        szabályozás  hiánya  lehetetlenné  teszi  a  választópolgárok
        számára alapvető joguk gyakorlását.
        A Ve. csak az Európai Parlament tagjainak választásáról szóló
        2003.  évi CXIII. törvény (a továbbiakban: Epvt.) 20.  §-ával
        beiktatott,  új  XI/A.  fejezetében tartalmaz  szabályokat  a
        szavazás  napján külföldön tartózkodó választópolgárok  aktív
        választójogának gyakorlására nézve. E szabályok azonban  csak
        az    Európai    Parlament   tagjainak    választása    során
        alkalmazandók, az országgyűlési képviselők választására és az
        országos népszavazásra nem irányadók.

        A külföldön történő szavazás szabályainak hiánya az Alkotmány
        70. § (1) bekezdése alapján választójogosultsággal rendelkező
        állampolgárokat    kizár   alapvető   jogaik    gyakorlásának
        lehetőségéből. Ezért megállapítható, hogy az Alkotmány 70.  §
        (1)  bekezdését  sértő alkotmányellenes  helyzet  keletkezett
        annak  következtében, hogy a jogalkotó nem teremtette meg  az
        összhangot   az   Alkotmány  70.  §   (1)   bekezdésének   új
        rendelkezése  és  a  Ve. között, nem alkotta  meg  azokat  az
        eljárási    szabályokat,   amelyek   a    választójogosultság
        Alkotmányban   történő  kiszélesítésére  tekintettel   minden
        választópolgár    számára    biztosítják    a     választójog
        gyakorlásának feltételeit.

        Mindezekre  tekintettel az Alkotmánybíróság – az indítványnak
        helyt adva – a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség
        fennállását megállapította, kimondta: az Alkotmány 70. §  (1)
        bekezdését  sértő alkotmányellenes helyzet jött  létre  annak
        következtében, hogy az Országgyűlés nem alkotta meg azokat  a
        rendelkezéseket,   amelyek  a  választás   napján   külföldön
        tartózkodó,   az   Alkotmány  alapján  választójogosultsággal
        rendelkező  állampolgárok számára az országgyűlési képviselők
        választásán  aktív választójoguk gyakorlásának, illetőleg  az
        országos  népszavazáson való részvételük módját és garanciáit
        szabályozzák.

        Az     Alkotmánybíróság    a    mulasztásban    megnyilvánuló
        alkotmányellenesség megállapítása mellett az Abtv. 49. §-ában
        foglaltaknak    megfelelően   felhívta    az    Országgyűlést
        jogalkotási feladatának teljesítésére. Az Alkotmánybíróság  a
        jogalkotási  feladat  teljesítésére  irányuló  felhívását   –
        eddigi  gyakorlatától  eltérően – arra tekintettel  határozta
        meg,   hogy  e  határozat  meghozatalának  időpontjában  több
        országos   népszavazás  elrendelésére   irányuló,   illetőleg
        időközi választási eljárás van folyamatban. Elkerülendő  azt,
        hogy  e  népszavazások, illetőleg a szükségessé váló  időközi
        választások lebonyolítására – a szabályozás hiányossága miatt
        –   alkotmányellenes   helyzetben  kerüljön   sor,   valamint
        figyelemmel    a    mulasztás    megszüntetésére     irányuló
        törvényjavaslat  országgyűlési  tárgyalásának   előrehaladott
        voltára, az Alkotmánybíróság arra hívta fel az Országgyűlést,
        hogy jogalkotási feladatának az országos népszavazással és az
        országgyűlési   képviselők   választásával    (az    országos
        népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi  III.
        törvény   14-16.   §,   Ve.  115.  §)  kapcsolatos   törvényi
        határidőkre is tekintettel haladéktalanul tegyen eleget.

                                     IV.
           
            1.  Az indítvány alapján az Alkotmánybíróság vizsgálta  a
        Ve.   99/N.   és   99/O.   §-ai   alkotmányosságát   is.   Az
        indítványozónak  –  a  20/1990. (X. 4.) AB  határozatra  (ABH
        1990,  69, 71.) hivatkozással – kifejtett álláspontja szerint
        a  vitatott  szabályok azért sértik az Alkotmány  71.  §  (1)
        bekezdését,  mert a törvényhozó – mivel nem a cél  eléréséhez
        szükséges legenyhébb módszert választotta – abban az esetben,
        ha   csak   egy   választópolgár   kérte   a   külképviseleti
        névjegyzékbe  való  felvételét,  aránytalanul  korlátozza   a
        választójog titkosságát.
           
        Az indítvány részben megalapozott.
        Az  Alkotmány  71.  § (1) bekezdésében szabályozott  szavazás
        titkossága  önmagában nem alapvető jog, hanem  a  választások
        egyik  alapelve,  a választójog, illetőleg  a  népszavazáshoz
        való   alkotmányos  alapjog  gyakorlásának,   a   választások
        demokratizmusának az Alkotmányban szabályozott egyik eljárási
        garanciája.  Ezért  az  Alkotmányban  szabályozott   alapvető
        jogokat     korlátozó     jogszabályok     alkotmányosságának
        megítélésére   az   Alkotmánybíróság  által   kimunkált   un.
        „szükségesség/arányosság”  teszt  alkalmazásával  a  szavazás
        rendjére     vonatkozó    választási    eljárási    szabályok
        alkotmányellenessége a szavazás titkosságának  sérelme  miatt
        nem ítélhető meg.

        A  szavazás  titkosságát szabályozó 71.  §  (1)  bekezdés  az
        Alkotmány  „A  választások  alapelvei”  címet  viselő   XIII.
        fejezetében  nyert  elhelyezést.  Az  Alkotmány  71.  §   (1)
        bekezdése  a  választási  rendszer  klasszikus  alapelveit  –
        általános   és  egyenlő  választójog,  közvetlen  és   titkos
        szavazás – tartalmazza, a demokratikus választási rendszerrel
        szemben    támasztott   azon   alkotmányos    követelményeket
        fogalmazza    meg,    amelyek   érvényesüléséhez    szükséges
        garanciarendszert  a  választási rendszer  kialakítása,  jogi
        szabályozása és működése során biztosítani kell.
        A  szavazás titkosságának követelménye azt jelenti,  hogy  az
        egyes   választópolgárok  által  leadott  szavazat   tartalma
        semmilyen körülmények között nem kerülhet nyilvánosságra.  Ez
        az  alkotmányos  alapelv  azt  a  követelményt  támasztja  az
        állammal  szemben, hogy a szavazás rendjére és  a  szavazatok
        számlálására,   összesítésére   olyan   szabályokat   köteles
        alkotni,   és   a  szavazáskor  olyan  feltételeket   köteles
        biztosítani, amelyek garantálják, hogy a választópolgár által
        leadott   szavazat   tartalma   mások   számára   ne   legyen
        megismerhető, illetőleg megállapítható.

        Az   Alkotmány   a  választójogosultságra  és  a   választási
        alapelvekre   vonatkozó   szabályokon   túl   nem   tartalmaz
        rendelkezéseket a választási rendszerre nézve, a 71.  §  (3)-
        (4)   bekezdésében  a  törvényhozásra  bízza   a   választási
        rendszerre vonatkozó szabályok megalkotását, így a választási
        alapelvek   garanciarendszerének   kialakítását   is.   Ennek
        megfelelően  az  Országgyűlésnek  széles  mozgástere  van   a
        választási szabályok megalkotásában.
        „[…]    [A]z   Országgyűlés   széles   döntési   szabadsággal
        rendelkezik a választási rendszer megválasztása, a választási
        eljárás   szabályainak  megállapítása  során.  A  törvényhozó
        szabadon  határozza  meg a választókerületi  rendszereket,  a
        jelöltállítás,  a szavazás és a mandátumszerzés  rendjét.  Az
        Országgyűlés   ezt  a  döntési  szabadságát  a   választójogi
        szabályok  megalkotása során is, csak  az  Alkotmány  keretei
        között   gyakorolhatja,  úgy  köteles  ezeket  a  szabályokat
        meghozni,   hogy   azok  az  Alkotmány  rendelkezéseivel   ne
        ütközzenek,   Alkotmányban   szabályozott   alapvető    jogot
        alkotmányellenes  módon  ne  korlátozzanak.”  (63/B/1995.  AB
        határozat, ABH 1996, 509, 513.)

        Ennek   megfelelően  az  Országgyűlés  szabad  mérlegelésének
        tárgya   az  is,  hogy  a  szavazás  milyen  módját   rendeli
        alkalmazni a külföldön történő szavazás esetén. Önmagában az,
        hogy  a  törvényhozó a szavazásnak milyen rendjét szabályozza
        nem alkotmányossági kérdés, alkotmányossági kérdést akkor vet
        fel   a  szavazás,  illetőleg  a  szavazatszámlálás  törvényi
        rendezése, ha szabályai az Alkotmány valamely rendelkezésével
        ellentétesek.

        A   külképviseleti  szavazás  szabályait,  mint  az   Európai
        Parlament   tagjainak  megválasztására  vonatkozó   speciális
        szabályokat az Epvt. iktatta be a Ve.-be, oly módon,  hogy  a
        szavazás rendjére vonatkozó általános szabályokat adaptálta a
        külképviseleten történő szavazásra. Ennek megfelelően  a  Ve.
        99/N.  §-a  csak  néhány speciális rendelkezést  tartalmaz  a
        szavazás  módjára nézve (a szavazás időtartama, legalább  egy
        szavazófülke,    legalább   egy    urna    biztosítása),    a
        szavazatszámlálás módját pedig nem szabályozza.  A  99/A.  §-
        ában úgy rendelkezik, hogy a Ve. I-X. fejezet, valamint 89. §
        és   93.   §   rendelkezéseit  a  XI/A.  fejezetben   foglalt
        eltérésekkel  az  Európai Parlament tagjainak megválasztására
        is alkalmazni kell. Ennek megfelelően a szavazás módjára és a
        szavazatszámlálásra – néhány szabály kivételével – az európai
        parlamenti  választások  során is  a  Ve.  VIII.  fejezetében
        megállapított    általános   szabályok    alkalmazandók.    A
        külképviseleten történő szavazás titkosságát tehát alapvetően
        a  választási eljárás általános szabályai garantálják. A  Ve.
        99/N.  és  99/O. §-a nem tartalmaz olyan rendelkezést,  amely
        önmagában  a szavazás titkosságának az Alkotmány  71.  §  (1)
        bekezdésében szabályozott követelményét sértené.

        Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Ve. 99/N. és
        99/O.  §-a  tekintetében az Alkotmány 71. § (1)  bekezdésének
        sérelme  nem  állapítható meg, ezért a vitatott rendelkezések
        megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

            2.   Az   indítványozó  álláspontja  szerint  az  európai
        parlamenti   képviselők  választása  során  a  külképviseleti
        szavazásra  vonatkozó szabályozás azért is  alkotmányellenes,
        mert,  ha  egy külképviseleten egy választópolgár adja  le  a
        szavazatát,   a   szavazatszámláló   bizottság   a   szavazás
        titkosságát sértő, nagy valószínűséggel meg tudja  állapítani
        a választópolgár szavazatának tartalmát.

        Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a szavazás titkossága
        a  választásokkal szemben támasztott feltétlen  érvényesülést
        kívánó követelmény. A szavazás titkosságát az államnak minden
        körülmények  között biztosítania kell. A szavazás titkosságát
        sérti az is, ha a szavazatok számlálása során rekonstruálható
        a   választópolgár   által  leadott  szavazat   tartalma,   a
        szavazatszámláló  bizottság  meg  tudja  állapítani,  hogy  a
        választópolgár milyen szavazatot adott le.
        Az  Alkotmánybíróság  megállapította, hogy  a  külképviseleti
        szavazás  hatályos  szabályozása  valóban  magában  rejti  az
        indítványozó  által  felvetett alkotmányossági  problémát.  A
        külképviseleti szavazás esetén a szavazásra – még  akkor  is,
        ha   arra  alapvetően  a  szavazás  általános  szabályai   az
        irányadók   –   a  hazai  szavazás  kialakult  és   szigorúan
        ellenőrzött  rendjétől eltérő, rendkívüli körülmények  között
        kerül  sor.  A külképviseleti szavazás során kisszámú  –  nem
        tekinthető kivételes helyzetnek az sem, hogy csak egyetlen  –
        szavazó adja le a szavazatát. Ezért a külképviseleti szavazás
        esetén   a   szavazás   titkosságának  biztosítása   fokozott
        garanciákat  igényel.  A szavazás titkossága  követelményének
        biztosítására  már  fent  idézett,  3/1990.  (III.   4.)   AB
        határozatában  is  felhívta az Alkotmánybíróság  a  jogalkotó
        figyelmét.  A  Ve.-nek a külképviseleti szavazásra  vonatkozó
        szabályai   nem   biztosítják  teljes   körben   a   szavazás
        titkosságának  garanciáit.  Így nem  biztosított  a  szavazás
        titkossága  az  indítványozó  által  felvetett  esetben  sem,
        amikor  a  külképviseleten csak egy  választópolgár  adja  le
        szavazatát.  Ebben  az esetben a szavazás rendjére  vonatkozó
        szabályok   lehetőséget  adnak  arra,  hogy  a  szavazatszedő
        bizottság   a   szavazatszámlálás   során   rekonstruálja   a
        választópolgár   által   leadott   szavazat   tartalmát.    A
        választópolgár  szavazatának tartalmára  való  következtetést
        lehetővé  teszi  a leadott szavazatok kis száma,  a  kisszámú
        szavazat  miatt  nyomon  követhető  a  szavazatok  leadásának
        sorrendje.   (A  Ve.  64.  §-a  alapján  elsőként   az   urna
        lezárásakor  és  az  ellenőrző lap  elhelyezésekor  jelenlévő
        választópolgár adja le a szavazatát, a 99/N. § (5)  bekezdése
        alapján  a szavazatszámláló bizottság tagja csak akkor  lehet
        elsőként  szavazó  választópolgár, ha  a  szavazás  lezárását
        megelőző óráig egyetlen választópolgár sem szavazott.)

        Az  Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint  a  választópolgár
        által leadott szavazat megismerhetősége az ilyen esetekben  a
        szavazás titkosságának sérelmét eredményezi.

        A  törvényhozó ezt az alkotmányossági problémát a  2004.  évi
        európai   parlamenti  választások  esetében   megoldotta.   A
        választási   eljárásról   szóló   1997.   évi   C.    törvény
        módosításáról rendelkező 2004. évi XLIII. törvény új 172.  §-
        sal  egészítette ki a Ve.-t. Ebben úgy rendelkezett,  hogy  a
        2004.  évi  európai  parlamenti  választásokon  szavazatszedő
        bizottságok nem működnek. Az urna felbontását és a szavazatok
        számlálását,    a   külképviseleti   szavazás    eredményének
        megállapítását  az Országos Választási Bizottság  három  erre
        kijelölt  tagjának hatáskörébe utalta. Ez a szabályozás  csak
        egyszeri   alkalommal,   a  2004.  évi   európai   parlamenti
        választások  alkalmával  volt  alkalmazandó,  a   2004.   évi
        választások lezárultával hatályát vesztette.

        Következésképpen a szavazás titkosságának garanciarendszere a
        Ve.-nek   a  külképviseleti  szavazásra  vonatkozó   hatályos
        szabályozásában hiányos, amely hiányosság a következő európai
        parlamenti  választások  során a titkosság  elvének  sérelmét
        eredményezheti.
        Erre  tekintettel az Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva  –
        megállapította,  hogy  az Alkotmány 71.  §  (1)  bekezdésében
        szabályozott   választási   alapelv   érvényesülését   sértő,
        alkotmányellenes  helyzet  keletkezett  annak  következtében,
        hogy  a  törvényhozó  a külképviseleti szavazás  szabályozása
        során  nem  alkotta  meg  a  szavazás  titkosságát  biztosító
        garanciális rendelkezéseket.
        Egyúttal   felhívta  a  jogalkotót  arra,  hogy   jogalkotási
        kötelezettségének    a   rendelkező   rész    1.    pontjában
        meghatározottak szerint tegyen eleget.

        Az  Alkotmánybíróság  a határozat Magyar  Közlönyben  történő
        közzétételét  a  választópolgárok széles körét  érintő  volta
        miatta rendelte el.
                                Dr. Holló András
                           az Alkotmánybíróság elnöke
                              előadó alkotmánybíró
                                       
             Dr. Bagi István                       Dr. Bihari Mihály
             alkotmánybíró                             alkotmánybíró
                                       
             Dr. Erdei Árpád                     Dr. Harmathy Attila
             alkotmánybíró                             alkotmánybíró
                                       
             Dr. Kiss László                    Dr. Kukorelli István
             alkotmánybíró                             alkotmánybíró
                                       
             Dr. Strausz János    Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva
             alkotmánybíró                             alkotmánybíró

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          Subject of the case:
          .
          The Parliament failing to adopt provisions on the manner and guarantees of the exercise of the active voting rights of citizens entitled to vote on the basis of the Constitution who are staying abroad on the day of the vote; Act C of 1997 on the Election Procedure
          Number of the Decision:
          .
          32/2004. (IX. 14.)
          Date of the decision:
          .
          09/13/2004
          .
          .
          en_0032_2004.pdfen_0032_2004.pdf