English
	Hungarian

Ügyszám: .	689/E/2004
Előadó alkotmánybíró: Holló András Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 32/2004. (IX. 14.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2004/446 .

A döntés kelte: Budapest, 09/13/2004 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az      Alkotmánybíróság      mulasztásban      megnyilvánuló alkotmányellenesség   megállapítása,   valamint    jogszabály alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítvány alapján meghozta az alábbi                                                       határozatot:      1. Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Alkotmány 70.  § (1)   bekezdését   sértő  –  mulasztásban   megnyilvánuló   – alkotmányellenes helyzet jött létre annak következtében, hogy az  Országgyűlés  nem alkotta meg azokat  a  rendelkezéseket, amelyek a választás napján külföldön tartózkodó, az Alkotmány alapján   választójogosultsággal   rendelkező   állampolgárok számára   az   országgyűlési  képviselők  választásán   aktív választójoguk    gyakorlásának,   illetőleg    az    országos népszavazáson   való   részvételük   módját   és   garanciáit szabályozzák. Az   Alkotmánybíróság   felhívja   az   Országgyűlést,   hogy jogalkotási  kötelezettségének haladéktalanul tegyen  eleget, figyelemmel    az   országos   népszavazásokkal,    illetőleg országgyűlési     képviselő    választásokkal     kapcsolatos határidőkre.         2.   Az   Alkotmánybíróság   –   hivatalból   eljárva   – megállapítja,  hogy  az  Alkotmány  71.  §  (1)  bekezdésében szabályozott   választási   alapelv   érvényesülését   sértő, alkotmányellenes  helyzet  keletkezett  annak  következtében, hogy a törvényhozó a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvényben   nem   alkotta  meg  a  külképviseleti   szavazás tekintetében  a  szavazás titkosságát  biztosító  garanciális rendelkezéseket. Az   Alkotmánybíróság   felhívja   az   Országgyűlést,   hogy jogalkotási  kötelezettségének az 1. pontban  meghatározottak szerint tegyen eleget.      3.  Az  Alkotmánybíróság a választási  eljárásról  szóló 1997.    évi    C.    törvény    99/N.    és    99/O.     §-a alkotmányellenességének megállapítására  és  megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. Az   Alkotmánybíróság  e  határozatát  a  Magyar   Közlönyben közzéteszi.                           Indokolás                              I.         1.   Az   indítványozó   az   Országgyűlés   népszavazást elrendelő  46/2004. (V. 18.) OGY határozat  ellen  benyújtott jogorvoslati kérelmében, azzal összefüggésben kérte  azt  is, hogy   az   Alkotmánybíróság  állapítson   meg   mulasztásban megnyilvánuló   alkotmányellenességet  is  azért,   mert   az Országgyűlés  nem  alkotta meg azokat a szabályokat,  amelyek biztosítják   a   szavazás   napján   külföldön    tartózkodó választópolgárok  számára  aktív választójoguk  gyakorlásának feltételeit,   továbbá   ugyanezen  indítványában   kérte   a választási   eljárásról  szóló  1997.  évi  C.   törvény   (a továbbiakban:  Ve.)  99/N-99/O. §-ai  alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az  Alkotmánybíróság  az országos népszavazás  elrendeléséről szóló   határozat  ellen  benyújtott  jogorvoslati   kérelmet elkülönítette és külön eljárásban bírálja el.  Így  ebben  az eljárásban   –   a   választási  és   népszavazási   eljárást általánosan     érintő    –    mulasztásban     megnyilvánuló alkotmányellenesség   megállapítására    és    az    utólagos normakontrollra      irányuló     indítványban      felvetett alkotmányossági problémákat vizsgálta az Alkotmánybíróság.     2.   A   mulasztásban  megnyilvánuló  alkotmányellenesség megállapítására    irányuló   kérelmében   az    indítványozó rámutatott   arra,   hogy  a  választójog   gyakorlásához   a választójog  anyagi  jogi  szabályainak  meghatározásán   túl kifejezett  eljárási  szabályok  is  szükségesek,  mert  ezek nélkül  a  választópolgár  ténylegesen  nem  tudja  leadni  a szavazatát. Az Alkotmány 70. § (1) bekezdésének – az  Európai Unióhoz  történő  csatlakozásról szóló nemzetközi  egyezményt kihirdető törvény hatályba lépésének napján, 2004.  május  1- jén   hatályba   lépett   –   új  rendelkezése   alapján   az országgyűlési    képviselők    választásán,    az    országos népszavazáson részt vehetnek azok a választópolgárok is, akik a  szavazás  napján  nem tartózkodnak  a  Magyar  Köztársaság területén.   A  Ve.  hatályos  szabályai  csak   az   európai parlamenti képviselők választása tekintetében állapítanak meg eljárási szabályokat ezen állampolgároknak a szavazásban való részvételére. Az indítványozó álláspontja szerint a  szavazás napján    külföldön    tartózkodó   választópolgárok    aktív választójogát sérti az, hogy az Országgyűlés az országgyűlési képviselők választása és az országos népszavazás esetében nem szabályozta a szavazásban való részvételük rendjét.     3.  Az indítvány szerint a Ve. 99/N-99/O. §-ai sértik  az Alkotmány  71.  §  (1)  bekezdésében  szabályozott  titkosság követelményét.   A  Ve.  e  szabályai  szerint   az   európai parlamenti képviselők választásán a szavazás napján külföldön tartózkodó     választópolgárok    a    Magyar    Köztársaság külképviseletein    adják    le   szavazatukat,    amennyiben felvételüket    kérik    a    külképviselet    külképviseleti névjegyzékébe.  Abban az esetben, ha csak egy  választópolgár kéri  a felvételét a külképviselet névjegyzékébe – figyelembe véve a szavazatszámláló bizottság tagjait is – legfeljebb  öt választópolgár  fog  szavazni a  külképviseleten,  azaz  húsz százalékos  valószínűséggel kiszámítható  egy  választópolgár szavazata.   Az  indítványozó  –  a  20/1990.  (X.   4.)   AB határozatra  hivatkozással – fejti ki  azt  az  álláspontját, hogy  a  választójog titkossága nem abszolút  követelmény,  a szükségesség/arányosság tesztje szerint korlátozható, azonban ez  a  teszt  magában foglalja azt is, hogy a  törvényhozó  a korlátozás  során  köteles az adott cél  elérésére  alkalmas, legenyhébb  eszközt  választani. A  törvényhozónak  ebben  az esetben  lehetősége lett volna az alkotmányos  demokráciákban széles  körben  alkalmazott, a választás titkosságát  kevésbé korlátozó    eszközt   választani   a   szavazás    rendjének szabályozása során. Az   indítványozó   rámutat  arra   is,   hogy   a   vitatott rendelkezések alkotmányellenességét nem érinti az  sem,  hogy az  Országgyűlés  2004.  május 24-i ülésnapján  a  Ve.  olyan módosítását  fogadta el, amely szerint az európai  parlamenti képviselők  2004.  évi  választásán  a  Ve.  99/O.  §-a   nem alkalmazandó, a 99/N. § szabályait pedig azzal az  eltéréssel rendeli  alkalmazni,  hogy az összes külképviseleten  leadott szavazatok  számlálását  együttesen  az  Országos  Választási Bizottság hatáskörébe utalja. Ez a szabályozás csak átmeneti, egyszeri  választás  lebonyolítására vonatkozik,  a  vitatott szabályok továbbra is hatályban maradtak.                              II.                               Az  Alkotmánybíróság  e  határozatát  az  alábbi  jogszabályi rendelkezésekre alapította:      1.  Az  Alkotmánynak  az  indítványozó  által  felhívott szabályai: „70.   §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  területén  lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt megillet az  a jog, hogy az országgyűlési képviselők választásán választó és választható legyen, valamint országos népszavazásban és  népi kezdeményezésben részt vegyen.”   „71.  §  (1)  Az  országgyűlési  képviselőket,  az  Európai Parlament  képviselőit,  a helyi önkormányzati  képviselőket, valamint  a  polgármestert  és a fővárosi  főpolgármestert  a választópolgárok  általános és egyenlő  választójog  alapján, közvetlen és titkos szavazással választják.”       2.   A   Ve.-nek   az   indítványozó   által   vitatott rendelkezései: „99/N.  § (1) A külképviseleti szavazás akkor lehetséges,  ha azt a fogadó állam nem ellenzi. Nem kerül sor szavazásra azon a    külképviseleten,   amelynek   névjegyzékében    egyetlen választópolgár sem szerepel.  (2)  A külképviseleti névjegyzékbe felvett választópolgár  a külképviseleten, vagy ha a külképviselet épülete nem alkalmas a szavazás lebonyolítására, a külképviselet által biztosított egyéb helyiségben szavazhat. A 61. § (3) bekezdését nem  kell alkalmazni.    Minden   szavazóhelyiségben    legalább    egy szavazófülkét  kell kialakítani és legalább  egy  urnát  kell felállítani.  (3)  A  külképviseleten  a  magyarországi  szavazás  napján, helyi idő szerint 6 és 19 óra között lehet szavazni. Azokon a külképviseleteken,  ahol  az  időeltolódás  a   közép-európai időhöz  képest  –  1 óra (greenwichi időzóna),  a  helyi  idő szerinti 6 óra és a közép-európai idő szerinti 19 óra  között lehet    szavazni.   Az   amerikai   kontinensen   létesített külképviseleteken a magyarországi szavazást  megelőző  napon, helyi idő szerint 6 és 19 óra között lehet szavazni.  (4)  Szavazni  személyesen lehet. A  külképviseleten  működő szavazatszámláló   bizottság   –   az    útlevél    vagy    a személyazonosság  megállapítására  alkalmas,  magyar  hatóság által kiállított igazolvány alapján – megállapítja a szavazni kívánó  polgár személyazonosságát és azt, hogy  szerepel-e  a külképviseleti névjegyzékben. Vissza kell utasítani azt,  aki személyazonosságát a fenti módon nem tudja igazolni, vagy nem szerepel a külképviseleti névjegyzéken.  (5)  Ha  a  külképviseleten  a szavazás  lezárását  megelőző óráig egyetlen választópolgár sem szavaz, az elsőként szavazó választópolgár a szavazatszámláló bizottság tagja is lehet.  (6)  A szavazást akkor is le kell zárni, ha a külképviseleti névjegyzéken   szereplő   valamennyi  választópolgár   leadta szavazatát.”    „99/O.  § (1) A külképviseleti szavazás eredményéről készült jegyzőkönyvet  a külképviseleti választási iroda  vezetője  – elektronikus  úton  – haladéktalanul továbbítja  az  Országos Választási   Irodához.   A  jegyzőkönyv   elektronikus   úton továbbított  adatait az adatlapok adataival  megegyező  módon kell  kezelni,  a  külképviseleti választás eredményéről  nem kell külön adatlapot kiállítani.  (2)  Az  Országos Választási Iroda az (1) bekezdés  szerinti adatokat  úgy  tárolja,  hogy csak a  szavazás  magyarországi lezárását  követően  válhassanak hozzáférhetővé.  A  szavazás magyarországi  lezárását  követően  ezeket  az  adatokat   az Országos  Választási  Iroda  mint  a  választás  nem  hiteles eredményét    tartalmazó    tájékoztató    adatokat     hozza nyilvánosságra.  (3)   A   külképviseleti   szavazás   eredményéről   készült jegyzőkönyvet  és  az  egyéb választási  iratokat  –  az  (5) bekezdésben    foglalt   jegyzőkönyv    kivételével    –    a külképviseleten  működő  szavazatszámláló  bizottság   elnöke haladéktalanul az Országos Választási Bizottsághoz szállítja.  (4)  A  választás eredményét a szavazatszámláló  bizottságok és a külképviseleteken működő szavazatszámláló bizottságok  – a  (3)  bekezdés szerint az Országos Választási  Bizottsághoz eljuttatott  –  jegyzőkönyvei alapján az Országos  Választási Bizottság állapítja meg a jegyzőkönyvek beérkezését követően.  (5)   A   külképviseleti  szavazás  eredményéről  kiállított jegyzőkönyv  egy  példánya  a külképviseleten  –  a  szavazás magyarországi lezárását követően – három napig megtekinthető. Ezt  követően a jegyzőkönyvet az Országos Választási Irodához kell továbbítani.  (6)   A   külképviseleti  szavazás  választási  iratait   az Országos  Választási Irodában a 75. § (3)  bekezdése  szerint kell kezelni.”                             III. Az   indítvány  alapján  az  Alkotmánybíróság  elsőként   azt vizsgálta, hogy megállapítható-e a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség amiatt, mert a Ve. nem állapította meg  a szavazás   napján   külföldön   tartózkodó   választópolgárok szavazásának  rendjére  vonatkozó  eljárási  szabályokat   az országgyűlési   képviselői   választások   és   az   országos népszavazás esetén. Az    Alkotmánybíróságnak   a   mulasztásban    megnyilvánuló alkotmányellenesség  megállapítására irányuló  hatáskörét  az Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII.   törvény   (a továbbiakban: Abtv.) 49. §-a szabályozza. Az Abtv. 49. §  (1) bekezdése  szerint,  ha az Alkotmánybíróság  hivatalból  vagy bárki  indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a  jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő,  a mulasztást  elkövető  szervet  –  határidő  megjelölésével  – felhívja   feladatának  teljesítésére.  Az   Alkotmánybíróság allandó  gyakorlata  szerint  a jogalkotó  szerv  jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet – a jogi szabályozás iránti igény – annak nyomán állott elő,  hogy  az állam  jogszabályi úton avatkozott bizonyos  életviszonyokba, és  ezáltal  az  állampolgárok  egy  csoportját  megfosztotta alkotmányos  jogai  érvényesítésének lehetőségétől  [22/1990. (X.   16.)   AB   határozat,   ABH   1990,   83,   86.].   Az Alkotmánybíróság          mulasztásban          megnyilvánuló alkotmányellenességet  állapít  meg  akkor  is,  ha   alapjog érvényesüléséhez  szükséges jogszabályi garanciák  hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.]. Az  Alkotmánybíróság  korábban már  foglalkozott  a  szavazás napján    külföldön    tartózkodó   választópolgárok    aktív választójogának   gyakorlására  vonatkozó  jogi   szabályozás alkotmányossági   kérdéseivel.  A  3/1990.   (III.   4.)   AB határozatában     alkotmányellenesnek     minősítette      és megsemmisítette  az  országgyűlési  képviselők  választásáról szóló  1989. évi XXXIV. törvénynek azt a rendelkezését, amely kimondta,  hogy  a  választásban  akadályozott  az,   aki   a választás   napján   külföldön   tartózkodik.   A   határozat indokolásában kifejtette, hogy a szabály nem alkotmányellenes azon  állampolgárok tekintetében, akiknek nincs magyarországi lakóhelyük,  de  sérti azoknak a magyar  állampolgároknak  az Alkotmány 70. § (1) bekezdésében biztosított alapvető  jogát, akik  belföldi  lakóhellyel rendelkeznek,  csak  a  választás napján   tartózkodnak  külföldön.  „Az   átmeneti   külföldön tartózkodás   ugyanis  a  modern  hírközlési  és  közlekedési viszonyok  mellett  nem képezheti akadályát  az  állampolgári jogok gyakorlásának.” (ABH 1990, 25, 26.) E  határozatában  az  Alkotmánybíróság felhívta  a  jogalkotó figyelmét a következőkre is: „A   törvényi  rendelkezés  részbeni  megsemmisítése  folytán joghézag  keletkezett,  mivel a választási  törvényben  nincs rendelkezés   arra  vonatkozóan,  hogy  a  választás   napján külföldön   tartózkodó  magyar  állampolgárok  a   választási jogukat   hogyan   gyakorolhatják.   Erre   tekintettel    az Országgyűlésnek ezt a joghézagot – lehetőség  szerint  már  a jelen   választásokra   kiható  hatállyal   –   a   választás titkosságának  követelményét szem előtt tartva  jogalkotással kellene pótolni.” (ABH 1990, 25, 26-27.) Az  Országgyűlés  akkor a szabályozás hiánya miatt  létrejött alkotmányellenes helyzetet úgy oldotta meg, hogy az Alkotmány módosításával  szűkítette az aktív választójoggal  rendelkező magyar    állampolgárok   körét,   a    Magyar    Köztársaság Alkotmányáról  szóló  1949.  évi  XX.  törvény  módosításáról rendelkező  1994.  évi  LXI. törvény 2.  §  (1)  bekezdésével ugyanis a következőképpen módosította az Alkotmány 70. §  (1) bekezdését: „(1)  A  Magyar  Köztársaság területén  élő  minden  nagykorú magyar  állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az  országgyűlési és  a helyi önkormányzati, továbbá a kisebbségi önkormányzati választásokon  választható  és – ha  a  választás,  illetőleg népszavazás napján az ország területén tartózkodik – választó legyen,  valamint országos vagy helyi népszavazásban és  népi kezdeményezésben részt vegyen.”    Az   Alkotmány  70.  §  (1)  bekezdésének  ilyen  tartalmú módosítására tekintettel a Ve. megalkotása során  nem  merült fel   a   külföldön   történő  szavazás  rendjére   vonatkozó szabályozás igénye. Az  Alkotmány  70.  §  (1) bekezdésének a Magyar  Köztársaság Alkotmányáról  szóló  1949.  évi  XX.  törvény  módosításáról rendelkező  2002. évi LXI. törvény 7. §-a által megállapított –  2004.  május 1-jén hatályba lépett – hatályos rendelkezése az   aktív   választójog   korábbi  alkotmányi   korlátozását megszüntette,  minden  Magyarországon lakóhellyel  rendelkező nagykorú magyar állampolgár számára biztosítja mind az  aktív választójogot, mind az országos népszavazásban való részvétel jogát. Így az aktív választójog és az országos népszavazásban való  részvétel joga az Alkotmány 70. § (1) bekezdése alapján megilleti   azokat  a  magyarországi  lakóhellyel  rendelkező nagykorú  magyar  állampolgárokat is, akik a szavazás  napján külföldön tartózkodnak. Az  Alkotmány  70.  §  (1)  bekezdésében  szabályozott  aktív választójog  és  a népszavazásban való részvétel  joga  olyan alkotmányos  alapvető jog, amely akkor képes  érvényesülésre, ha  az  állam  biztosítja gyakorlásának feltételeit,  törvény szabályozza   gyakorlásuk   módját,   garanciarendszerét.   A szabályozás  hiánya  lehetetlenné  teszi  a  választópolgárok számára alapvető joguk gyakorlását. A Ve. csak az Európai Parlament tagjainak választásáról szóló 2003.  évi CXIII. törvény (a továbbiakban: Epvt.) 20.  §-ával beiktatott,  új  XI/A.  fejezetében tartalmaz  szabályokat  a szavazás  napján külföldön tartózkodó választópolgárok  aktív választójogának gyakorlására nézve. E szabályok azonban  csak az    Európai    Parlament   tagjainak    választása    során alkalmazandók, az országgyűlési képviselők választására és az országos népszavazásra nem irányadók. A külföldön történő szavazás szabályainak hiánya az Alkotmány 70. § (1) bekezdése alapján választójogosultsággal rendelkező állampolgárokat    kizár   alapvető   jogaik    gyakorlásának lehetőségéből. Ezért megállapítható, hogy az Alkotmány 70.  § (1)  bekezdését  sértő alkotmányellenes  helyzet  keletkezett annak  következtében, hogy a jogalkotó nem teremtette meg  az összhangot   az   Alkotmány  70.  §   (1)   bekezdésének   új rendelkezése  és  a  Ve. között, nem alkotta  meg  azokat  az eljárási    szabályokat,   amelyek   a    választójogosultság Alkotmányban   történő  kiszélesítésére  tekintettel   minden választópolgár    számára    biztosítják    a     választójog gyakorlásának feltételeit. Mindezekre  tekintettel az Alkotmánybíróság – az indítványnak helyt adva – a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség fennállását megállapította, kimondta: az Alkotmány 70. §  (1) bekezdését  sértő alkotmányellenes helyzet jött  létre  annak következtében, hogy az Országgyűlés nem alkotta meg azokat  a rendelkezéseket,   amelyek  a  választás   napján   külföldön tartózkodó,   az   Alkotmány  alapján  választójogosultsággal rendelkező  állampolgárok számára az országgyűlési képviselők választásán  aktív választójoguk gyakorlásának, illetőleg  az országos  népszavazáson való részvételük módját és garanciáit szabályozzák. Az     Alkotmánybíróság    a    mulasztásban    megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása mellett az Abtv. 49. §-ában foglaltaknak    megfelelően   felhívta    az    Országgyűlést jogalkotási feladatának teljesítésére. Az Alkotmánybíróság  a jogalkotási  feladat  teljesítésére  irányuló  felhívását   – eddigi  gyakorlatától  eltérően – arra tekintettel  határozta meg,   hogy  e  határozat  meghozatalának  időpontjában  több országos   népszavazás  elrendelésére   irányuló,   illetőleg időközi választási eljárás van folyamatban. Elkerülendő  azt, hogy  e  népszavazások, illetőleg a szükségessé váló  időközi választások lebonyolítására – a szabályozás hiányossága miatt –   alkotmányellenes   helyzetben  kerüljön   sor,   valamint figyelemmel    a    mulasztás    megszüntetésére     irányuló törvényjavaslat  országgyűlési  tárgyalásának   előrehaladott voltára, az Alkotmánybíróság arra hívta fel az Országgyűlést, hogy jogalkotási feladatának az országos népszavazással és az országgyűlési   képviselők   választásával    (az    országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi  III. törvény   14-16.   §,   Ve.  115.  §)  kapcsolatos   törvényi határidőkre is tekintettel haladéktalanul tegyen eleget.                              IV.         1.  Az indítvány alapján az Alkotmánybíróság vizsgálta  a Ve.   99/N.   és   99/O.   §-ai   alkotmányosságát   is.   Az indítványozónak  –  a  20/1990. (X. 4.) AB  határozatra  (ABH 1990,  69, 71.) hivatkozással – kifejtett álláspontja szerint a  vitatott  szabályok azért sértik az Alkotmány  71.  §  (1) bekezdését,  mert a törvényhozó – mivel nem a cél  eléréséhez szükséges legenyhébb módszert választotta – abban az esetben, ha   csak   egy   választópolgár   kérte   a   külképviseleti névjegyzékbe  való  felvételét,  aránytalanul  korlátozza   a választójog titkosságát.     Az indítvány részben megalapozott. Az  Alkotmány  71.  § (1) bekezdésében szabályozott  szavazás titkossága  önmagában nem alapvető jog, hanem  a  választások egyik  alapelve,  a választójog, illetőleg  a  népszavazáshoz való   alkotmányos  alapjog  gyakorlásának,   a   választások demokratizmusának az Alkotmányban szabályozott egyik eljárási garanciája.  Ezért  az  Alkotmányban  szabályozott   alapvető jogokat     korlátozó     jogszabályok     alkotmányosságának megítélésére   az   Alkotmánybíróság  által   kimunkált   un. „szükségesség/arányosság”  teszt  alkalmazásával  a  szavazás rendjére     vonatkozó    választási    eljárási    szabályok alkotmányellenessége a szavazás titkosságának  sérelme  miatt nem ítélhető meg. A  szavazás  titkosságát szabályozó 71.  §  (1)  bekezdés  az Alkotmány  „A  választások  alapelvei”  címet  viselő   XIII. fejezetében  nyert  elhelyezést.  Az  Alkotmány  71.  §   (1) bekezdése  a  választási  rendszer  klasszikus  alapelveit  – általános   és  egyenlő  választójog,  közvetlen  és   titkos szavazás – tartalmazza, a demokratikus választási rendszerrel szemben    támasztott   azon   alkotmányos    követelményeket fogalmazza    meg,    amelyek   érvényesüléséhez    szükséges garanciarendszert  a  választási rendszer  kialakítása,  jogi szabályozása és működése során biztosítani kell. A  szavazás titkosságának követelménye azt jelenti,  hogy  az egyes   választópolgárok  által  leadott  szavazat   tartalma semmilyen körülmények között nem kerülhet nyilvánosságra.  Ez az  alkotmányos  alapelv  azt  a  követelményt  támasztja  az állammal  szemben, hogy a szavazás rendjére és  a  szavazatok számlálására,   összesítésére   olyan   szabályokat   köteles alkotni,   és   a  szavazáskor  olyan  feltételeket   köteles biztosítani, amelyek garantálják, hogy a választópolgár által leadott   szavazat   tartalma   mások   számára   ne   legyen megismerhető, illetőleg megállapítható. Az   Alkotmány   a  választójogosultságra  és  a   választási alapelvekre   vonatkozó   szabályokon   túl   nem   tartalmaz rendelkezéseket a választási rendszerre nézve, a 71.  §  (3)- (4)   bekezdésében  a  törvényhozásra  bízza   a   választási rendszerre vonatkozó szabályok megalkotását, így a választási alapelvek   garanciarendszerének   kialakítását   is.   Ennek megfelelően  az  Országgyűlésnek  széles  mozgástere  van   a választási szabályok megalkotásában. „[…]    [A]z   Országgyűlés   széles   döntési   szabadsággal rendelkezik a választási rendszer megválasztása, a választási eljárás   szabályainak  megállapítása  során.  A  törvényhozó szabadon  határozza  meg a választókerületi  rendszereket,  a jelöltállítás,  a szavazás és a mandátumszerzés  rendjét.  Az Országgyűlés   ezt  a  döntési  szabadságát  a   választójogi szabályok  megalkotása során is, csak  az  Alkotmány  keretei között   gyakorolhatja,  úgy  köteles  ezeket  a  szabályokat meghozni,   hogy   azok  az  Alkotmány  rendelkezéseivel   ne ütközzenek,   Alkotmányban   szabályozott   alapvető    jogot alkotmányellenes  módon  ne  korlátozzanak.”  (63/B/1995.  AB határozat, ABH 1996, 509, 513.) Ennek   megfelelően  az  Országgyűlés  szabad  mérlegelésének tárgya   az  is,  hogy  a  szavazás  milyen  módját   rendeli alkalmazni a külföldön történő szavazás esetén. Önmagában az, hogy  a  törvényhozó a szavazásnak milyen rendjét szabályozza nem alkotmányossági kérdés, alkotmányossági kérdést akkor vet fel   a  szavazás,  illetőleg  a  szavazatszámlálás  törvényi rendezése, ha szabályai az Alkotmány valamely rendelkezésével ellentétesek. A   külképviseleti  szavazás  szabályait,  mint  az   Európai Parlament   tagjainak  megválasztására  vonatkozó   speciális szabályokat az Epvt. iktatta be a Ve.-be, oly módon,  hogy  a szavazás rendjére vonatkozó általános szabályokat adaptálta a külképviseleten történő szavazásra. Ennek megfelelően  a  Ve. 99/N.  §-a  csak  néhány speciális rendelkezést  tartalmaz  a szavazás  módjára nézve (a szavazás időtartama, legalább  egy szavazófülke,    legalább   egy    urna    biztosítása),    a szavazatszámlálás módját pedig nem szabályozza.  A  99/A.  §- ában úgy rendelkezik, hogy a Ve. I-X. fejezet, valamint 89. § és   93.   §   rendelkezéseit  a  XI/A.  fejezetben   foglalt eltérésekkel  az  Európai Parlament tagjainak megválasztására is alkalmazni kell. Ennek megfelelően a szavazás módjára és a szavazatszámlálásra – néhány szabály kivételével – az európai parlamenti  választások  során is  a  Ve.  VIII.  fejezetében megállapított    általános   szabályok    alkalmazandók.    A külképviseleten történő szavazás titkosságát tehát alapvetően a  választási eljárás általános szabályai garantálják. A  Ve. 99/N.  és  99/O. §-a nem tartalmaz olyan rendelkezést,  amely önmagában  a szavazás titkosságának az Alkotmány  71.  §  (1) bekezdésében szabályozott követelményét sértené. Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Ve. 99/N. és 99/O.  §-a  tekintetében az Alkotmány 71. § (1)  bekezdésének sérelme  nem  állapítható meg, ezért a vitatott rendelkezések megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.     2.   Az   indítványozó  álláspontja  szerint  az  európai parlamenti   képviselők  választása  során  a  külképviseleti szavazásra  vonatkozó szabályozás azért is  alkotmányellenes, mert,  ha  egy külképviseleten egy választópolgár adja  le  a szavazatát,   a   szavazatszámláló   bizottság   a   szavazás titkosságát sértő, nagy valószínűséggel meg tudja  állapítani a választópolgár szavazatának tartalmát. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a szavazás titkossága a  választásokkal szemben támasztott feltétlen  érvényesülést kívánó követelmény. A szavazás titkosságát az államnak minden körülmények  között biztosítania kell. A szavazás titkosságát sérti az is, ha a szavazatok számlálása során rekonstruálható a   választópolgár   által  leadott  szavazat   tartalma,   a szavazatszámláló  bizottság  meg  tudja  állapítani,  hogy  a választópolgár milyen szavazatot adott le. Az  Alkotmánybíróság  megállapította, hogy  a  külképviseleti szavazás  hatályos  szabályozása  valóban  magában  rejti  az indítványozó  által  felvetett alkotmányossági  problémát.  A külképviseleti szavazás esetén a szavazásra – még  akkor  is, ha   arra  alapvetően  a  szavazás  általános  szabályai   az irányadók   –   a  hazai  szavazás  kialakult  és   szigorúan ellenőrzött  rendjétől eltérő, rendkívüli körülmények  között kerül  sor.  A külképviseleti szavazás során kisszámú  –  nem tekinthető kivételes helyzetnek az sem, hogy csak egyetlen  – szavazó adja le a szavazatát. Ezért a külképviseleti szavazás esetén   a   szavazás   titkosságának  biztosítása   fokozott garanciákat  igényel.  A szavazás titkossága  követelményének biztosítására  már  fent  idézett,  3/1990.  (III.   4.)   AB határozatában  is  felhívta az Alkotmánybíróság  a  jogalkotó figyelmét.  A  Ve.-nek a külképviseleti szavazásra  vonatkozó szabályai   nem   biztosítják  teljes   körben   a   szavazás titkosságának  garanciáit.  Így nem  biztosított  a  szavazás titkossága  az  indítványozó  által  felvetett  esetben  sem, amikor  a  külképviseleten csak egy  választópolgár  adja  le szavazatát.  Ebben  az esetben a szavazás rendjére  vonatkozó szabályok   lehetőséget  adnak  arra,  hogy  a  szavazatszedő bizottság   a   szavazatszámlálás   során   rekonstruálja   a választópolgár   által   leadott   szavazat   tartalmát.    A választópolgár  szavazatának tartalmára  való  következtetést lehetővé  teszi  a leadott szavazatok kis száma,  a  kisszámú szavazat  miatt  nyomon  követhető  a  szavazatok  leadásának sorrendje.   (A  Ve.  64.  §-a  alapján  elsőként   az   urna lezárásakor  és  az  ellenőrző lap  elhelyezésekor  jelenlévő választópolgár adja le a szavazatát, a 99/N. § (5)  bekezdése alapján  a szavazatszámláló bizottság tagja csak akkor  lehet elsőként  szavazó  választópolgár, ha  a  szavazás  lezárását megelőző óráig egyetlen választópolgár sem szavazott.) Az  Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint  a  választópolgár által leadott szavazat megismerhetősége az ilyen esetekben  a szavazás titkosságának sérelmét eredményezi. A  törvényhozó ezt az alkotmányossági problémát a  2004.  évi európai   parlamenti  választások  esetében   megoldotta.   A választási   eljárásról   szóló   1997.   évi   C.    törvény módosításáról rendelkező 2004. évi XLIII. törvény új 172.  §- sal  egészítette ki a Ve.-t. Ebben úgy rendelkezett,  hogy  a 2004.  évi  európai  parlamenti  választásokon  szavazatszedő bizottságok nem működnek. Az urna felbontását és a szavazatok számlálását,    a   külképviseleti   szavazás    eredményének megállapítását  az Országos Választási Bizottság  három  erre kijelölt  tagjának hatáskörébe utalta. Ez a szabályozás  csak egyszeri   alkalommal,   a  2004.  évi   európai   parlamenti választások  alkalmával  volt  alkalmazandó,  a   2004.   évi választások lezárultával hatályát vesztette. Következésképpen a szavazás titkosságának garanciarendszere a Ve.-nek   a  külképviseleti  szavazásra  vonatkozó   hatályos szabályozásában hiányos, amely hiányosság a következő európai parlamenti  választások  során a titkosság  elvének  sérelmét eredményezheti. Erre  tekintettel az Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva  – megállapította,  hogy  az Alkotmány 71.  §  (1)  bekezdésében szabályozott   választási   alapelv   érvényesülését   sértő, alkotmányellenes  helyzet  keletkezett  annak  következtében, hogy  a  törvényhozó  a külképviseleti szavazás  szabályozása során  nem  alkotta  meg  a  szavazás  titkosságát  biztosító garanciális rendelkezéseket. Egyúttal   felhívta  a  jogalkotót  arra,  hogy   jogalkotási kötelezettségének    a   rendelkező   rész    1.    pontjában meghatározottak szerint tegyen eleget. Az  Alkotmánybíróság  a határozat Magyar  Közlönyben  történő közzétételét  a  választópolgárok széles körét  érintő  volta miatta rendelte el.                       Dr. Holló András                  az Alkotmánybíróság elnöke                     előadó alkotmánybíró                                  Dr. Bagi István                       Dr. Bihari Mihály    alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                  Dr. Erdei Árpád                     Dr. Harmathy Attila    alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                  Dr. Kiss László                    Dr. Kukorelli István    alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                  Dr. Strausz János    Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva    alkotmánybíró                             alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	The Parliament failing to adopt provisions on the manner and guarantees of the exercise of the active voting rights of citizens entitled to vote on the basis of the Constitution who are staying abroad on the day of the vote; Act C of 1997 on the Election Procedure
Number of the Decision: .	32/2004. (IX. 14.)
Date of the decision: .	09/13/2004
.
. en_0032_2004.pdf