A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 14.Kpk.45.723/2012/2. számú végzése, valamint a Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság D.370/6/2012. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé.
[2] 1. Az indítvány arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Fővárosi Törvényszék 14.Kpk. 45.723/2012/2. számú végzése, valamint a Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) D.370/6/2012. számú végzése alaptörvény-ellenességét és semmisítse azokat meg.
[3] 1.1. Az indítványozó közbeszerzési eljárás lebonyolítására kötött szerződést egy városi önkormányzattal (a továbbiakban: ajánlatkérő) a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) VI. fejezete szerinti tárgyalás nélküli egyszerű közbeszerzési eljárás lebonyolítására, önkormányzati ügyviteli szoftver és a hozzá kapcsolódó képzés beszerzésére.
[4] Az ajánlattételi határidőben, 2010. január 4-éig három ajánlat érkezett. 2010. január 5-én az ajánlatkérő hiánypótlást adott ki, amelyben az ajánlatot benyújtóktól felvilágosítást kért több kérdésben. 2010. január 6-án az egyik ajánlatot benyújtó (aki később a Döntőbizottság eljárását kezdeményezte, a továbbiakban: kérelmező) válaszolt a felvilágosítás kérésre, ugyanakkor az ajánlatkérőtől magyarázatot kért a hiánypótlás egyik kérdésének értelmezése tekintetében. A 2010. január 15-én megtartott eredményhirdetésen az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárást a Kbt. 92. § b) pontja alapján eredménytelennek nyilvánította, mivel arra kizárólag érvénytelen ajánlatot nyújtottak be. A kérelmező ajánlatát a Kbt. 88. § (1) bekezdés f), g) és h) pontja alapján nyilvánította érvénytelennek.
[5] 1.2. A kérelmező a Döntőbizottsághoz 2010. január 19-én terjesztett elő jogorvoslati kérelmet, melyet a tárgyalási nyilatkozatában pontosított. Ebben kérte a jogsértés megállapítását, a saját ajánlatát érvénytelenné nyilvánító döntés megsemmisítését és az ajánlatkérő kötelezését a jogorvoslat költségeinek a viselésére. A Döntőbizottság 2010. március 2-án hozott határozatában a kérelmező jogorvoslati kérelmének részben helyt adott és megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 81. § (3) bekezdését és 92. § b) pontját. Megsemmisítette a közbeszerzési eljárást lezáró döntésnek a kérelmező ajánlatának érvénytelenségét és az eljárás eredménytelenségét megállapító részét, és kötelezte ajánlatkérőt, hogy a kérelmezőnek fizessen meg 150 000 Ft igazgatási szolgáltatási díjat. Ezt meghaladóan a felek viselik az eljárás során felmerült költségeiket.
[6] Az indítványozó arról nyilatkozott, hogy az ajánlatkérő megkötötte a szerződést a kérelmezővel, az indítványozó pedig szerződéses kötelezettsége alapján, az ajánlatkérő helyett megfizette az igazgatási szolgáltatási díjat.
[7] Az ajánlatkérő keresetet nyújtott be a Fővárosi Bíróságra a Döntőbizottság határozatának felülvizsgálatát kérve. Az ajánlatkérő pernyertességének az érdekében az indítványozó felperesi beavatkozóként beavatkozott. A Fővárosi Bíróság az ajánlatkérő keresetét elutasította.
[8] A Fővárosi Bíróság ítélete ellen az indítványozó mint felperesi beavatkozó nyújtott be fellebbezést a Fővárosi Ítélőtáblához. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[9] 1.3. A Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletével szemben indítványozó mint felperesi beavatkozó nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a Kúriához. A Kúria Kfv.II.37.349/2011/3. számú ítéletével mindhárom addig született döntést (Fővárosi Ítélőtábla, Fővárosi Bíróság, Döntőbizottság határozata) a keresettel támadott részében hatályon kívül helyezte, és a Döntőbizottságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte. A Kúria álláspontja szerint “megalapozatlanul jutottak a bíróságok arra a következtetésre, hogy az alperes [a Döntőbizottság] helytállóan állapította meg, hogy a felperes [az ajánlatkérő] törvénysértő módon járt el a közbeszerzési eljárás során”. Az ítélet kifejtette továbbá, hogy a Döntőbizottság, valamint a bíróságok “lényeges körülmények egyenkénti és összességében való értékelését mellőzték, alapvető kérdésekre nem adtak választ, mely okból sem a felperesi kereset, sem a felperesi beavatkozói fellebbezés elutasításának nem álltak fenn a törvényi feltételei”.
[10] 1.4. Tekintettel arra, hogy a kérelmező írásbeli nyilatkozatában bejelentette: jogorvoslati kérelmét nem tartja fenn, a Döntőbizottság D.370/6/2012. számú végzésében (az előtte 2010. január 19-én indított) jogorvoslati eljárást megszüntette. Rendelkezett arról, hogy a jogorvoslati eljárás során felmerült költségeket a felek maguk viselik.
[11] A D.370/6/2012. számú döntőbizottsági végzés bírósági felülvizsgálatát az indítványozó kérte a Fővárosi Törvényszéktől. Az indítványozó a végzés hatályon kívül helyezését, és azt kérte, hogy a bíróság kötelezze a Döntőbizottságot az eljárás lefolytatására és érdemi határozat hozatalára a Kúria ítéletnek megfelelően. Jogi álláspontja szerint a Döntőbizottság jogellenesen szüntette meg az eljárást a kérelmező jogorvoslati kérelmének visszavonására tekintettel, mivel erre csak 2010. március 2-ig, az alapeljárásban hozott érdemi döntésig lett volna lehetősége. A Döntőbizottság álláspontja szerint a Kúria megsemmisítő ítéletének következtében nincsen érdemi határozat, ez alapján a kérelmező a Kbt. 325. § (5) bekezdése alapján visszavonhatta a jogorvoslati kérelmét. Kiemelte, hogy a megismételt eljárást is az eredeti jogorvoslati kérelem keretei között kellett volna lefolytatnia, a jogorvoslati kérelem visszavonása következtében, kérelem hiányában meg kellett szüntetnie az eljárást. A Fővárosi Törvényszék kifejtette: “A bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy a kérelmezett jogszerűen szüntette-e meg a jogorvoslati eljárást. […] A felek közötti vita abban volt, hogy a Kbt. idézett rendelkezése szempontjából érdemi határozatnak tekintendő-e a kérelmezettnek [a Döntőbizottságnak] az alapeljárásban – 2010. március 2. napján – meghozott, majd utóbb a legvégső jogi fórumként eljáró Kúria ítéletében megsemmisített […] határozata. A bíróság rögzíti, hogy a [Döntőbizottság] alapeljárásban hozott határozatát a Kúria megsemmisítette, ennélfogva az jogilag nem létezik. A nemlétező határozathoz és a meghozatalának időpontjához joghatás sem fűződik. Fennállt tehát a jogi lehetősége a [kérelmezőnek], hogy a jogorvoslati kérelmét visszavonja, tekintettel arra, hogy a [Döntőbizottság] a megismételt eljárás során érdemi döntést még nem hozott.” A Fővárosi Törvényszék mindezekre tekintettel 14.Kpk.45.723/2012/2. számú végzésében elutasította az indítványozónak a Döntőbizottság végzésének megsemmisítésére irányuló jogorvoslati kérelmét.
[12] 2. Az indítványozó a Fővárosi Törvényszék és a Döntőbizottság végzése ellen az Abtv. 27. §-a alapján nyújtott be alkotmányjogi panaszt, mivel álláspontja szerint a kifogásolt döntések az Alaptörvényben rögzített jogokat és érdekeket sértenek, és érintik a közigazgatási hatóság kialakult joggyakorlatát, így számos más egyedi ügyben is hangsúlyos a jelentőségük.
[13] Az indítványozó álláspontja szerint a kifogásolt döntések az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogát sértik. Az alkalmazandó jogszabályi rendelkezések megfelelnek az Alaptörvény rendelkezéseinek, de az eljáró közigazgatási, illetve bírói szervek jogértelmezése alaptörvény-ellenes. Nézete szerint “a jogorvoslati jog kizárólag akkor biztosított, akkor felel meg az Alaptörvényben meghatározottaknak, ha a jogorvoslati eljárás során hozott döntést végre lehet hajtani, illetőleg azt az arra kötelezett végrehajtja. […] Ha a jogorvoslat során hozott kötelező döntést a hatóság vagy a bíróság nem hajtja végre, akkor sérül a jogorvoslathoz való alapvető jog, ezért a bíróság, hatóság döntése […] alaptörvény-ellenes. A Döntőbizottság azzal, hogy új érdemi döntés meghozatala helyett – a közigazgatási határozat felülvizsgálatára irányuló eljárásban nem érdekelt fél kérelmére – az eljárást érdemi vizsgálat nélkül megszüntette, az Indítványozó Alaptörvényben is biztosított jogorvoslathoz való jogát kizárta, illetve kiüresítette.” Az indítványozó álláspontja szerint a Döntőbizottságnak az új eljárásban meg kellett volna állapítania, hogy a kérelmező ajánlata érvénytelen, valamint, hogy a már kézhez vett igazgatási szolgáltatási díjat kamataival együtt vissza kell fizetnie, továbbá, hogy az ajánlatkérő, illetve az indítványozó (mint a közbeszerzési eljárást lebonyolító) nem követett el jogsértést. “Annak kimondását, hogy az ajánlatkérő és a lebonyolító [indítványozó] jogszerűen járt el, az eljárás érdemi vizsgálat nélkül történő megszüntetése miatt a Döntőbizottság nem rögzítette. Az indítványozó arra mutatott rá, hogy a Döntőbizottság olyan ügyben szüntette meg az eljárást, amelyben a kérelmező által indított jogorvoslati kérelem egyes részei hatályban voltak, mivel azokat a Kúria nem helyezte hatályon kívül. A Kúria – álláspontja szerint – kimondta, hogy a döntés “alapját képező kérelem alaptalan és a kérelmet el kell utasítani.” “A korábbi érdemi határozat helyett – amit a bíróság előtt kétfokú eljárásban, illetve rendkívüli jogorvoslati eljárásban is lehet vitatni – az eljárást érdemi vizsgálat nélkül megszüntető végzést hozott a Döntőbizottság, melyre figyelemmel a bírósági felülvizsgálati eljárás a megismételt új eljárásban csak egyfokú lett, és nincs lehetőség rendkívüli perorvoslatra.” Az indítványozó hangsúlyozta, hogy a Döntőbizottság kötve volt a Kúria ítéletéhez, más tartalmú döntést nem hozhatott volna, nem szüntethette volna meg az eljárást. Mivel az alapeljárásban a kérelmező nem vonta vissza a jogorvoslati kérelmét, ezért ezt az eljárási cselekményt a megismételt eljárásban sem lehet figyelembe venni. “Az Indítványozó álláspontja szerint a hatályon kívül helyezés miatt megismételt új eljárás a jogorvoslati eljárás része, tulajdonképpen a jogorvoslati eljárásban hozott döntés végrehajtása, így ennek körében, az eljárás e szakaszában az »ügy ura« már nem lehet az a fél, aki egyébként a jogorvoslati eljárásban nem érdekelt és akinek érdeke pontosan a jogorvoslati eljárás elmaradásához fűződik. […] A megismételt eljárás tulajdonképpen az Alaptörvényben biztosított jogorvoslati eljárás része, annak lezárása, és nem új kérelem alapján indult új eljárás. […][A] Törvényszék és a Döntőbizottság végzése sérti a Kbt. és a Ket. vonatkozó rendelkezéseit, azonban az ezzel okozott jogsérelem, illetőleg a Törvényszék és a Döntőbizottság megismételt eljárásban hozott megszüntető végzése Alaptörvény-ellenes, sérti az Indítványozó alapvető jogait. Továbbá mivel ezt a joggyakorlatot folytatja a Törvényszék és a Döntőbizottság más szervezet alapvető jogait is érinti, sérti.” Az indítványozó hivatkozott az Alkotmánybíróság 38/2002. (IX. 25.) AB határozatára, mely rögzíti, hogy “A jogorvoslathoz való jog tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy a magasabb fórumhoz fordulás lehetősége.” “Az Indítványozó álláspontja szerint a jogorvoslati eljárásban hozott döntés végrehajtásának elmaradása súlyos jogsértés, sérti a jogorvoslati eljárás célját, és ténylegesen nem is biztosítja a jogorvoslathoz való jogot. A jogorvoslati jognak akkor van értelme, és akkor biztosított az alapjog, ha a jogorvoslati eljárásban magasabb fórum által hozott döntést végre is lehet hajtani. A jogorvoslati eljárás utolsó szakasza lett volna jelen ügyben a Döntőbizottság – Kúria ítéletének megfelelő – döntése. […] Az Indítványozó álláspontja szerint az Alaptörvény rendelkezése nemcsak azzal a Döntőbizottsági magatartással, eljárással sérült, hogy a Döntőbizottság figyelmen kívül hagyta a Kúria döntését, és nem hajtotta azt végre, hanem azzal is, hogy érdemi döntés helyett, érdemi vizsgálat nélkül – visszavonásra irányuló kérelemmel – végzéssel megszüntette a jogorvoslati eljárást. A végzés ellen korlátozottan biztosított a jogorvoslati jog […]. Erre is figyelemmel nyújtja be a jelen alkotmányjogi panaszát az Indítványozó.”
[14] 3. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az alkotmányjogi panasz benyújtására vonatkozó, az Abtv.-be foglalt formai feltételeknek. Bár az alkotmányjogi panasz az Abtv. 30. § (1) bekezdésében foglalt 60 napos határidőn túl érkezett a Fővárosi Törvényszékre, az indítványozó igazolási kérelmet is előterjesztett, melynek az Alkotmánybíróság helyt adott. Az indítványozó gondoskodott az Abtv. 51. § (2)–(3) bekezdése szerinti jogi képviseletéről, az indítvány az Abtv. 52. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelel.
[15] 4. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványt az Abtv. 27. §-a szerint a benyújtásra jogosult (az egyedi ügyben érintett) szervezet nyújtotta be, jogorvoslati jogának kimerítését követően.
[16] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. A vizsgált végzésekben ilyen, az ügyet érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség nincs, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az indítvány nem vet fel. Az indítványozó jogorvoslati jogának a sérelmét amiatt állította, hogy az eljárásban a magasabb fórum által hozott döntést nem hajtották végre, és a Döntőbizottság végzése ellen csak egyfokú volt a jogorvoslat. Nézete szerint alapjogsérelmét az alaptörvény-ellenes hatósági és bírói jogértelmezés okozta. Az indítványozó más alapjogának sérelmét nem állította.
[17] A többfokú jogorvoslat követelménye nem vezethető le az Alaptörvényből. Az indítványozónak mind az alapeljárásban, mind a megismételt eljárásban megvolt a lehetősége arra, hogy az általa sérelmesnek vélt hatósági döntéssel szemben jogorvoslattal éljen. Tekintettel arra, hogy a Kúria megsemmisítette az alapeljárásban született határozatokat (döntőbizottsági és bírósági határozatok), ezért nincs olyan határozat, amely kimondaná, hogy az ajánlatkérő jogsértő módon járt el.
[18] Az az értelmezési kérdés, hogy a Kúria döntése nyomán indult megismételt eljárás új eljárásnak tekinthető-e, vagy a jogorvoslati eljárás része, nem alkotmányossági, hanem törvényességi kérdés. Az első fokon eljárt jogalkalmazó szerv úgy értelmezte, hogy új eljárásnak tekinthető, hiszen nincsen érdemi határozat, ezért fennállnak azok a jogok, amelyek a kérelmezőt az érdemi döntés meghozataláig megilletik (pl. a kérelem visszavonásának a joga). Ezt a jogértelmezést a Fővárosi Törvényszék törvényességi szempontból felülvizsgálta és helybenhagyta.
[19] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek (eljárást lezáró végzéseknek) kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálata során van jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére. A bírói döntés irányának, tartalmának felülbírálatára az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel. A bíró jogszabály-értelmezését is csak abban az esetben vizsgálhatja felül, ha az ellentétes az Alaptörvénnyel, illetve az Alaptörvényben biztosított jogok sérelméhez vezet. Az indítványozó azonban nem állított olyan alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni. Az általa felvetett jogértelmezési kérdés törvényességi és nem alkotmányossági kérdés.
[20] 5. Mivel a Fővárosi Törvényszék 14.Kpk.45.723/ 2012/2. számú végzésével, valamint a Döntőbizottság D.370/6/2012. számú végzésével összefüggésben benyújtott alkotmányjogi panasz alapján az Abtv. 29. §-ában meghatározott, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság tanácsa – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján eljárva – az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 29. §-a, továbbá az 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
megbízott tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |