Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján - a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 108/F. § (6) bekezdés a) pontja és (7) bekezdése, 108/G. §-a, valamint a 108/H. § (1) és (2) bekezdése, illetve a Győri Törvényszék 10.K.700.038/2024/18. számú ítélete ellen nyújtott be alkotmányjogi panaszt.
Az indítványozó az alapul fekvő ingatlan-nyilvántartási jogvitában felperes volt. A tulajdonos és az alperesi érdekelt mint jogosult egyes ingatlanok vonatkozásában kilencvenkilenc évre szóló haszonélvezeti jog alapításáról szóló szerződést kötöttek. Az eladó, az indítványozó mint állagvevő és az alperesi érdekelt mint haszonélvezeti vevő között adásvételi szerződés jött létre, amely nyomán a szerződés tárgyát képező mindkét ingatlan vonatkozásában az alperesi érdekelt javára határozatlan időre terjedő haszonélvezeti jog került az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre. Az eladó azonban az adásvételi szerződés megkötésekor arról tájékoztatta az indítványozót, hogy az alperesi érdekelt haszonélvezeti joga törlése érdekében intézkedni fog, azonban erre nem került sor. Ezt követően az ingatlan-nyilvántartást vezető hatóság - jogszabályi rendelkezés alapján - törölte az alperesi érdekeltet megillető haszonélvezeti jogokat. Az alperesi érdekelt a Fétv. módosítását követően haszonélvezeti jog visszajegyzése iránt nyújtott be kérelmet a Nemzeti Földügyi Központhoz (a továbbiakban: NFK). Az NFK végzéseivel tájékoztatta az alperesi kormányhivatalt, hogy a két ingatlan vonatkozásában a haszonélvezeti jog visszavezetésének feltételei fennállnak, így az alperes köteles intézkedni a haszonélvezeti jogok ingatlan-nyilvántartási átvezetéséről. Az alperes erről szóló határozatai ellen az indítványozó bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett, az indítványozó kereseteit azonban az eljáró bíróság elutasított.
Az indítványozó álláspontja szerint az eljáró bíróság megsértette az indítványozónak az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogát, mert az indítványozó tulajdonhoz való jogának sérelme nem került kompenzálásra, továbbá a jogalkotó a támadott jogszabályi rendelkezések megalkotásánál nem volt figyelemmel arra, hogy a fennálló jogsérelem orvoslása megvalósítható-e anélkül, hogy az egy másik alanyi kör számára alapjogsérelmet eredményezzen. Az indítványozó álláspontja szerint továbbá a támadott jogszabályi rendelkezések ellentétesek az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság követelményéből levezethető visszaható hatályú jogalkotás tilalmával..
. |