English
	Hungarian

Ügyszám: .	277/B/1997
Előadó alkotmánybíró: Holló András Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 277/B/1997. AB határozat .

ABH oldalszáma: 1997/740 .

A döntés kelte: Budapest, 05/27/1997 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének utólagos  megállapítására   és   megsemmisítésére   irányuló indítvány alapján  - Dr.  Kilényi Géza,  Dr. Szabó András és Dr.  Zlinszky   János  alkotmánybírók   különvéleményével  - meghozta a következő                        határozatot : Az Alkotmánybíróság  a társadalombiztosításról  szóló  1975. évi    II.     törvény     38/A.     §     (3)     bekezdése alkotmányellenességének  megállapítása   és   megsemmisítése iránt benyújtott indítványt elutasítja.                          Indokolás                              I. Indítványozó a  társadalombiztosításról szóló  1975. évi II. törvény ( a  továbbiakban :   Tb  tv.  )  38/A.  §-ának  (3) bekezdésében  foglalt   rendelkezés  alkotmányellenességének megállapítását kérte. A Tb  tv. 38/A.  §-a  a  nyugellátás,  baleseti  nyugellátás évenkénti rendszeres emeléséről rendelkezik. Eszerint  :      " (1)    A     Nyugdíjbiztosítási    Alap     és     az Egészségbiztosítási Alap  kiadásának minősülő  nyugellátást, baleseti nyugellátást - megállapításuk naptári évét követően - évente  a tárgyévet megelőző naptári év nettó átlagkereset tényleges növekedésének  megfelelően, két  alkalommal január hónapban és  - januári  visszamenőleges hatállyal  -  július hónapban kell emelni.       (2)  A  nyugellátás,  baleseti  nyugellátás  évenkénti rendszeres emelésének végrehajtásához szükséges tényadatot - a  tárgyévet   megelőző  naptári   évben  megvalósult  nettó átlagkereset-növekedés mértékére  vonatkozó számadatot  -  a Központi Statisztikai  Hivatal hivatalos  lapjában évenként, legkésőbb május hónap 15. napjáig közzé kell tenni.       (3)  A   Kormány  felhatalmazást   kap  arra,  hogy  a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Önkormányzattal egyetértésben,  rendeletben   állapítsa  meg   az   esedékes emelések  mértékét,   az  emelés   legkisebb  és  legnagyobb összegét, a végrehajtás szabályait. " Indítványozó álláspontja szerint a (3) bekezdése, amely arra ad felhatalmazást  a Kormánynak,  hogy  az  esedékes  emelés mértékének  meghatározása   során,  meghatározza  az  emelés legkisebb és  legnagyobb mértékét,  sérti az Alkotmány 70/A. §-át,    alkotmányellenes    megkülönböztetést    tartalmazó jogszabály megalkotására szóló felhatalmazást tartalmaz.                             II. Az indítvány nem megalapozott. Az  Alkotmánybíróság  már  több  határozatában  vizsgálta  a nyugdíjemelés és a nyugdíjak értékállandóságának megóvásával kapcsolatos alkotmányossági kérdéseket. [ 26/1993.  (IV.29.) AB   határozat  ABH   1993, 196.  -219. ;   1067/B/1993.  AB határozat ABH  1996, 446.  -451. ]  E határozataiban  többek között  állást   foglalt  az  indítványozó  által  felvetett alkotmányossági kérdésben is. A 26/1993.  (IV. 29.)  AB határozatában - nem a Tb tv. 38/A. §-ának alkotmányossági vizsgálata kapcsán - hanem a 18/1992. (III. 11.)  OGY határozat,  valamint az  57/1992. (III. 25.) Korm.   rendelet    egyes    rendelkezéseivel    kapcsolatos alkotmányossági  vizsgálat   során  kifejtette  álláspontját azzal kapcsolatosan is, hogy sérti-e az Alkotmány 70/A. §-át a nyugellátások  emelésének az  a  módja,  amely  az  emelés mértékét százalékosan  határozza meg,  azzal, hogy  egyúttal meghatározza az emelés legkisebb és legnagyobb mértékét is. E  határozatának   indokolásában  rámutatott  arra,  hogy  a társadalombiztosítás  rendszere   csak  részben   működik  a "vásárolt jog"  elve alapján,  másrészt szociális szempontok működtetik. "A  társadalombiztosítás és  ezen belül  az  ún. nyugdíjbiztosítás   is    tehát   olyan   vegyes   rendszerű biztosítás,   amelynek    tartalma    nem    kizárólag    az ellenszolgáltatásért szerzett  jogosultság, amely  tehát nem kizárólag piaci  mechanizmusok alapján  működő újraelosztást valósít  meg,   hanem  amelyen   belül  különféle  szociális szempontok is érvényesülnek. " ( ABH 1993, 198. ) Az   Alkotmány   70/E.   §-ának   értelmezése   alapján   az Alkotmánybíróság  megállapította   azt  is,  hogy  a  vegyes rendszerű      társadalombiztosítás       önmagában      nem alkotmányellenes  mindaddig,   ameddig  az   állam  a   jogi szabályozással úgy  működteti azt,  hogy a  biztosítás útján szerzett jogokat,  továbbá a szociális biztonsághoz való jog tartalmi elemét  adó ellátáshoz  való jogot  nem sérti.  "Az arányok önkényes  megváltoztatása ( pl. a magasabb nyugdíjak nominális  csökkentése   az  alacsonyabb  összegű  nyugdíjak szociális  szempontú   emelése   érdekében )   azonban   már alkotmányellenes volna. "  ( ABH 1993, 199. -200. ) A 26/1993.  (IV. 29.)  AB határozatban  az  Alkotmánybíróság kifejtette, hogy  az Alkotmány  70/A. § (1) bekezdéséből nem következik  az   államnak  a   nyugdíjak  arányos  emelésére vonatkozó kötelezettsége.  Megállapította,  hogy  az  emelés legkisebb mértékének  meghatározása a  kisnyugdíjasok javára pozitív   diszkrimináció    alkalmazását   jelenti,    amely kifejezetten  összhangban  áll  az  Alkotmány  70/A.  §  (3) bekezdésében foglalt rendelkezéssel, illetőleg a 70/E. § (1) bekezdésében  megfogalmazott   követelménnyel.   Ez   utóbbi rendelkezésben az  Alkotmány a  szociális biztonsághoz  való jog alatt az állampolgárok megélhetéséhez szükséges ellátási jogosultságát   nevesíti,   amely   nem   az   életszínvonal megőrzésére vonatkozó  jogosultságot, hanem - összefüggésben az Alkotmány  17. §-ával  - a  szociális ellátásra vonatkozó állami kötelezettséget emeli alkotmányos tétellé. "A  nyugdíjak   nominális  maximálása   a  vegyes  rendszerű társadalombiztosításon   belül    alapvetően   a   szociális vonatkozás kifejeződése. Mivel a társadalombiztosítás - és a költségvetés -  lehetőségei korlátozottak,  a  megélhetéshez szükséges ellátási jog biztosítása pedig az államnak a 70/E. §-ból     folyó      alkotmányos     kötelezettsége,     nem alkotmányellenes,  hogy   az  állam   az  alacsony   összegű nyugdíjak emelését - legalább részben - a magasabb nyugdíjak emelésének nominálisan maximált technikájával valósítja meg. " ( ABH 1993, 201. -202. ) Az   Alkotmánybíróság    eddigi   következetes   gyakorlatát figyelembe   véve   megállapítható,   hogy   önmagában   nem tekinthető az Alkotmány 70/A. §-ába ütközőnek a Tb tv. 38/A. § (3)  bekezdésében foglalt  azon szabály  sem, amely  ilyen szabályozási mód  alkalmazására -  az  emelés  legkisebb  és legnagyobb mértékének  meghatározására - ad felhatalmazást a Kormánynak. A  nyugdíjemelés felső határának alkotmányossága a Tb  tv. 38/A.  § (3)  bekezdésének felhatalmazása  alapján elfogadott  kormányrendelet   tekintetében  vizsgálható.  Az Alkotmánybíróság korábbi határozatában kifejtett álláspontja szerint a  magasabb összegű  nyugdíjak emelésének  nominális maximálása olyan technikai kérdés, amely csak szélső esetben vethet fel  alkotmányossági problémát, nevezetesen akkor, ha a magasabb  nyugdíjak tekintetében a jogalkotó a biztosítási elemet -  önkényesen - teljesen figyelmen kívül hagyná, vagy csak aránytalanul venné figyelembe.  ( ABH 1993, 202. ) Az indítványozó  által  vitatott  rendelkezésben  a  Kormány számára adott  felhatalmazás - a nyugdíjemelés mértékének és végrehajtási módjának  szabályozására -  nem  tekinthető  az alapvető jogra  vonatkozó  olyan  szabályozásnak,  amely  az Alkotmány 8.  § (2)  bekezdése alapján törvényi szabályozást igényelne. ( 64/1991. (XII. 17.) AB hat. , ABH 1991, 300. ) Mindezekre tekintettel  az Alkotmánybíróság a Tb tv. 38/A. § (3)  bekezdése  alkotmányellenességének  megállapítására  és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.                      Dr. Sólyom László                  az Alkotmánybíróság elnöke                        Dr. Ádám Antal                        alkotmánybíró                       Dr. Holló András                     előadó alkotmánybíró      Dr. Kilényi Géza                  Dr. Lábady Tamás        alkotmánybíró                    alkotmánybíró      Dr. Szabó András           Dr. Tersztyánszky Ödön        alkotmánybíró                   alkotmánybíró       Dr. Vörös Imre               Dr. Zlinszky János        alkotmánybíró                   alkotmánybíró Dr. Kilényi Géza alkotmánybíró különvéleménye A  határozat   indokolása  helytállóan   mutat  rá  :    "az Alkotmánybíróság  már   több   határozatában   vizsgálta   a nyugdíjemelés és a nyugdíjak értékállandóságának megóvásával kapcsolatos alkotmányossági kérdéseket. " Miként a határozat is  számos   vonatkozásban  visszautal  a  testület  korábbi döntéseire, én  sem tehetek  mást, mint kivonatosan utalok a 26/1993. (IV.  29.) AB  határozathoz fűzött  különvéleményem lényegére, amely  - mivel  álláspontom időközben  semmit nem változott - nem teszi lehetővé számomra, hogy alkotmányosnak tudjam elfogadni  a  nyugdíjemelés  mértékének  maximálására irányuló rendelkezést. Az  Alkotmányból   eredően  az  államot  nem  terheli  olyan kötelezettség, hogy  maradéktalanul garantálja akár a bérek, akár a  nyugdíjak reálértékének  megőrzését. Ilyen garanciát egyetlen  ország   sem  tud   vállalni,  különösen  nem  két számjegyű  infláció   mellett.   Realitásként   kell   tehát tudomásul  venni,  hogy  a  nyugdíjak  emelésére  fordítható összeg  nagyságát  az  államháztartás  mindenkori  teherbíró képessége - az Országgyűlés maximális jószándéka ellenére is - korlátok  közé szorítja.  Határozottan vallottam és vallom azonban :   az e célra rendelkezésre álló összeget fel lehet osztani    alkotmányosan     és    alkotmányellenesen;    az államháztartás  pillanatnyi   szorult  helyzete   tehát  sem elégséges oka,  sem  alkotmányosan  elfogadható  indoka  nem lehet az  alkotmányellenes jogi  szabályozásnak, miként  nem fogadható el  alkotmányos indokként  a  szolidaritás  elvére való hivatkozás sem. Azok  ugyanis,   akik  viszonylag   magas  -   de  csak  más nyugdíjakhoz viszonyítottan magas, ámde aktív korukban elért jövedelmük töredékét  kitevő összegű  - nyugdíjjal  vonultak nyugalomba, e  nyugdíjukat  nem  kegydíjként  kapják,  hanem járadékfizetéssel  "vásárolt   jogként"  jutottak  hozzá.  E személyek  a  szolidaritás  elvárható  mértékét  maximálisan teljesítették azáltal,  hogy magas  összegű nyugdíjjáradékot fizettek,  ugyanakkor   a  részükre   folyósítható   nyugdíj összegét egyfelől  a járulékplafon,  másfelől  a  drasztikus mértékű degresszivitás radikálisan korlátozza. Senki sem  vitatja el  az állam  arra irányuló jogát, hogy a legkedvezőtlenebb helyzetben  lévő -  legalacsonyabb összegű ellátásban   részesülő    -   nyugdíjasok   javára   pozitív diszkriminációt   alkalmazzon   a   nyugdíjemelésnél,   azaz nyugdíjukat az  általánosnál nagyobb  mértékben  emelje.  Az ehhez szükséges  összeget azonban  nem lehet  más  nyugdíjas csoport jogfosztása révén előteremteni. Önként kínálkozik az a felosztási  mód, hogy a törvényalkotó a rendelkezésre álló összeg egy részét a pozitív diszkrimináció céljára különítse el, a  fennmaradó  összegből  viszont  az  emelés  maximális mértékének meghatározása  nélkül hajtsa  végre  a  nyugdíjak emelését. Az  emelés   maximumának  meghatározása   ugyanis  mind   az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdését, mind a 70/A. §-ának (1) bekezdését sérti. Budapest, 1997. május 27.                                             Dr. Kilényi Géza                                              alkotmánybíró Dr. Szabó András alkotmánybíró  és Dr. Zlinszky János alkotmánybíró különvéleménye Egyetértve    Dr.     Kilényi    Géza    alkotmánybíró    úr különvéleményében foglaltakkal, magunk is visszautalunk arra a különvéleményre,  amelyet  a  jelen  határozatban  idézett 26/1993. (IV. 29.) AB határozathoz fűztünk. Ott kifejtettük, hogy a  társadalombiztosítási járulék  fizetésével  szerzett járadékra   ( nyugdíjra )   való   jog   a   tulajdonvédelem alkotmányos szabályai  alá  tartozó  jog,  annak  elvonására tehát csak  a  tulajdonvédelem  tiszteletben  tartásával  az Alkotmány 13. § szabályai szerint kerülhet sor. Ezzel szemben  a  létminimumot  kitevő  ellátásra  való  jog szociális szolidaritáson  alapuló jog.  Arra a  jövedelmi és vagyoni  viszonyaik   egybevetése  alapján   rászorulók   az Alkotmány 70/E.  § alapján  jogosultak. Az  ilyen  ellátásra érvényes az  Alkotmány 70/E.  § (2)  bekezdése, mely szerint azt a  Magyar Köztársaság  a társadalombiztosítás útján és a szociális  intézmények   rendszerével  valósítja  meg.  Hogy melyikkel  milyen  arányban,  abban  a  törvényhozónak  nagy szabadsága  van.   ( Vesd  össze  a  31/1993.  (V.  21.)  AB határozattal és  az ahhoz fűzött párhuzamos indokolásban már kifejtettekkel. ) A   két    tétel   egybevetéséből    következik,   hogy    a társadalombiztosítás  mai   rendszerében  csak   a   nyugdíj megállapításáig érvényesülhet a szolidaritás és a biztosítás kettős elve,  amint érvényesül  is. Jelentős járadékfizetési többlet terheli a rendszerben a magasabb keresetűeket. Ehhez képest  a   magasabb  keresetűek   nyugdíja  a   nyugdíjalap számításának   jelentős    degresszivitásával,   elvonással, leértékeléssel és  több más csökkentő tényező, többek közt a járadékplafon, közrehatásával  kerül megállapításra. Annak a szociális  biztonság  alkotmányos  ígéretéhez  mai  nyugdíj- megállapítások esetén  már  csak  annyi  köze  van,  hogy  a nyugdíjbavonulók biztonsággal  ismerik előre  azt a jelentős életnívócsökkentést, amely  őket   éppen gondozásra  szoruló éveikben elháríthatatlanul érni fogja. A rendszer a magasabb keresetűek  szolidaritási  hozzájárulását  a  nyugdíjjárulék fizetésekor   is    és   a   nyugdíj   megállapításakor   is nagymértékben  igénybe   veszi,  hozzájárulásukból   viszont nyugdíjat juttat  bizonyos minimumon  olyanoknak is, akiknek előzetes  befizetése   nem  volt  vagy  az  a  megállapított nyugdíjat csak részben ellentételezi. Az ilyen módon összegszerűen megállapított nyugdíjak azonban már  bekerülnek   a   tulajdonvédelem   körébe.   Kivált   a magasabbak, amelyekben a szolidaritás az elmondottak szerint csak negatív  irányban érvényesül  :   amit  kapnak,  azt  a biztosításként kötelezően  befizetett  járadékuk  egy  része után kapják, nyugdíjukat a járadékkal túlfizették. A nyugdíj tulajdonvédelme  azt   jelenti,  hogy  a  társadalom  anyagi helyzetének általános  elnehezülését, vagyoni  és  jövedelmi viszonyainak     romlását      nem     lehet     egyszerűen, kiszolgáltatottságukkal  visszaélve,  a  nyugdíjasokra  vagy azok  egy   csoportjára  hárítani,   s  különösen   nem   az úgynevezett "magas nyugdíjasokra". A   26/1993.    (VI.   28.)    AB    határozathoz    csatolt különvéleményben már  foglalkoztunk  az  állami  juttatások, támogatások   rendszerének   lebontásából   eredő   nyugdíj- értékcsökkenéssel. Ma viszont a nyugdíjakat, csakúgy, mint a béreket    és     fizetéseket,    elsősorban    a    tudatos forintleértékelés hatása érinti. Ha az  állam a  költségvetés terheit  pénzrontással  kívánja enyhíteni és  arra megszerzi  a törvényhozás hozzájárulását, ez a  nyugdíjak vonalán vagyonelvonásként, vagyondézsmaként, a  szolidaritás   terheivel  megállapított,   de   tulajdoni jelleggel védendő  nyugdíjak  elvonásaként  jelentkezik.  Az ellentételezés a  nyugdíjasokat olyan  arányban illetné meg, amilyen arányban a bérből és fizetésből élőket. A bérből  és fizetésből  élők,  valamint  a  pénztartalékkal rendelkezők  sem   kapják  meg   az  infláció,   az   állami pénzértékrontás teljes ellentételezését, hisz a költségvetés a  pénzrontással   haszonhoz,  terhei  csökkentéséhez  kíván jutni. Ha a pénz értékromlása következtében a csökkenő bérek és járadékok  révén az  állampolgárok egy része a létminimum alá süllyed,  mert nem  tudja más forrásból ellentételezni a veszteséget, az  Alkotmány 70/E. § (2) bekezdése alapján jár részére -  valamelyik ott  megjelölt forráson  keresztül - a létminimum biztosítása.  Az Alkotmány azonban sem a béreknél nem írja  elő ennek  forrását, sem  azt nem  írja elő,  hogy ennek nyugdíjasok  esetében a  többi  nyugdíjas  ellátásának terhére  kell   történnie,  amint  a  minimálbéreket  sem  a magasabb bérből  és fizetésből  élők terhére  biztosítja  az állam.   ( Adó-   és  bérrendezési   intézkedéseiben  inkább fordított irányt látszik érvényesíteni. ) A létminimum biztosításának nem a nyugdíjasok szolidaritása, hanem   a    társadalom   szolidaritása    keretében    kell megvalósulnia. Önmagában  az, hogy  valakinek a  nyugdíja  a létminimum alatt  kerül megállapításra,  vagy az inflációnak meg nem  felelő emelés  miatt oda  süllyed, nem  is jelenti, hogy rászorul  és jogosult  erre a  szolidaritásra :   lehet vagyona, megtakarítása,  önkéntes  biztosítása,  őt  eltartó házastársa. A  létminimum viszont  az Alkotmány  szerint  az önhibáján kívül rászorulónak jár. A nyugdíjemelés  alsó határának  megállapítása  sok  mindent kifejezhet :  lehet pénzügyi oka, lehet társadalmi hangulati oka, célozhatja  a járadékok  alsó szintjének  emelését  is. Azonban sem meg nem oldja a létminimum biztosítását, sem nem szolgálja azt  feltétlenül ( hiszen  juttathat kisnyugdíjas, de gazdag személynek is. ) Ilyen körülmények  között nem  helytálló  a  határozat  azon álláspontja, mely  szerint a  Kormány joga  a  nyugdíjemelés felső  határának  megállapítására  a  szolidaritás  jegyében alkotmányosan védett  tulajdoni igény  elvonására arányos és szükséges intézkedési  jogosultság.  A nyugdíjak emelésére a pénzromlás  következtében   az  állam  a  járadékok  egyenlő értékállósága    ( értékvesztése )    körében    jogállamban vagyonvédelmi de  adósi kötelezettsége  körében is  köteles. Mégpedig minden  nyugdíj, minden  egyszer már a szolidaritás szabályai   szerint   megállapított   járadék   és   ellátás vonatkozásában,  hátrányos   megkülönböztetés   nélkül.   Ha esetleg a  létminimumra  való  jog  miatt  alkalmaz  pozitív előnyt,  azt   a  rászoruló,   nem  pedig   a   kisnyugdíjas vonatkozásában, és nem a többi nyugdíjas terhére, vagy egyes nyugdíjas rétegek terhére, hanem az állampolgárok összessége terhére, a  közteherviselés szabályai  szerint, az Alkotmány 70/I. §  szabályának szigorú  figyelembe  vételével  köteles tenni. A támadott  törvényes  rendelkezés  semmi  biztosítékot  nem tartalmaz mindezen  alkotmányos szempontok  érvényesülésére. Egyszerűen felhatalmazást  ad  a  Kormánynak  arra,  hogy  a pénzromlás   hatását   egyes   nyugdíjas   rétegeknél   akár egyáltalán ne,  vagy csökkentett mértékben hárítsa el. Ebben a felhatalmazásban  még csak  az  úgynevezett  szolidaritási elem  sem  jelenik  meg,  hiszen  a  kisnyugdíjak  minimális emelésének és  a magasabb  nyugdíjak emelése  felső határhoz kötésének nem  kell együtt  megtörténnie,  nem  kell  azonos eredményt hoznia,  költségvetésileg egyenleget  adnia :    a Kormánynak arra  is joga nyílik, hogy a nyugdíj-értékállóság felső határának megállapításával minden kedvezés nélkül csak elvonást alkalmazzon,  akár alsó  határ megállapítása nélkül is !  Ez  egyértelműen  vagyondézsma,  ami  sem  a  jogállam általános elveinek,  sem a  szociális biztonságnak,  sem  az alkotmányos  tulajdonvédelemnek   nem   felel   meg   -   de szolidaritási  ( tévesen   értelmezett )  elem  sincs  benne biztosítva,  a   felső  határ   megállapítása  ugyanis   nem feltétlenül  szolgálja   sem  a   kisnyugdíjasokat,  sem   a létminimum alá süllyedőket. Az is  lehetséges -  a mai  piaci viszonyok között - hogy az alsó nyugdíjemelési mérték kedvezménye olyanokat érint, akik egyéb vagyoni  helyzetük miatt  lényegesen kevésbé szorulnak rá az emelésre, mint azok, akiknek nyugdíja emelését a felső határ megállapításával a Kormány nem biztosítja. A lehetőség nemcsak  hamisan   értelmezett,  alkalmatlan   szolidaritási eszköz, hanem  az arányosság  és szükségesség mértékének sem felel meg a tulajdonelvonás vonatkozásában. Budapest, 1997. május 27.        Dr. Szabó András            Dr. Zlinszky János         alkotmánybíró                 alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	Article 38/A.3 of Law II of 1975 on Social Security, according to which pensions and accident pensions must be increased twice a year in proportion to the increase in the average net salary
Number of the Decision: .	277/B/1997
Date of the decision: .	05/27/1997
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1997-2-006?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
.