Hungarian
Ügyszám:
.
1345/H/2008
Előadó alkotmánybíró: Trócsányi László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 126/2009. (XII. 17.) AB határozat1
.
ABH oldalszáma: 2009/1297
.
A határozat kelte: Budapest, 12/15/2009
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos
    vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
                                   
                             határozatot:
                                   
    Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Tata Város Önkormányzati
    Képviselő-testületének  a távhőszolgáltatásról  szóló  25/2007.
    (VII.  1.) rendelete 17/A. § (3)-(4) bekezdése, 17/B. § (1)  és
    (4)-(5)    bekezdése,   valamint   18.    §    (6)    bekezdése
    alkotmányellenes, ezért azokat megsemmisíti.

    Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                                 Indokolás

                                    I.
       
       A  Közép-dunántúli Regionális Közigazgatási  Hivatal  vezetője
      (a   továbbiakban:   hivatalvezető)  —   miután   törvényességi
      észrevételének a képviselő-testület nem adott helyt —  a  helyi
      önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban:
      Ötv.)   99.   §   (2)   bekezdés   a)   pontja   alapján,    az
      Alkotmánybíróságnál  kezdeményezte  Tata  Város   Önkormányzati
      Képviselő-testületének  a távhőszolgáltatásról  szóló  25/2007.
      (VII.  1.)  rendelete  (a  továbbiakban:  Ör.)  17/A.  §   (3)-
      (4) bekezdése, 17/B. § (1) és (4)-(5) bekezdése, valamint 18. §
      (6)   bekezdése   alkotmányellenességének   megállapítását   és
      megsemmisítését.  A  hivatalvezető  szerint  az  Ör.   támadott
      rendelkezései magasabb szintű jogszabályokba ütköznek, s  ezért
      sértik   az   Alkotmány   44/A.  §  (2)  bekezdését,   valamint
      ellentétesek   az  Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésben   foglalt
      jogállamiság elvével.
       
       1.  Az  Ör.-nek az indítványozó által támadott  17/A.  §  (3)-
      (4)  bekezdése,  illetve  17/B. § (1) és  (4)-(5)  bekezdése  a
      távfűtésről   történő   leválásra   vonatkozó   rendelkezéseket
      tartalmaz. E rendelkezésekkel kapcsolatban az indítványozó  azt
      állította,  hogy a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi  XVIII.
      törvény   (a   továbbiakban:   Tszt.),   valamint   e   törvény
      végrehajtásáról szóló 157/2005. (VIII. 15.) Korm.  rendelet  (a
      továbbiakban:   Tsztvhr.)   nem   hatalmazzák   fel   a   helyi
      önkormányzatot  arra, hogy a távfűtésről  történő  leválást,  a
      közüzemi  szerződés  felmondása  kapcsán  a  szolgáltató  és  a
      felhasználó    jogait    és    kötelezettségeit    rendeletében
      szabályozza. Felhatalmazás hiányában pedig a helyi önkormányzat
      a   magasabb   szintű  jogszabályok  (Tszt.,  Tsztvhr.)   által
      szabályozott tárgykörben nem alkothat rendeleti szabályozást.
       Az  indítványozó kifejtette továbbá, hogy a Tszt.  37.  §  (1)
      bekezdése alapján általános, míg a 37. § (3) bekezdése  szerint
      egyedi  közüzemi szerződés jön létre. A Polgári Törvénykönyvről
      szóló  1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 226. §  (1)
      bekezdése  értelmében: „jogszabály meghatározhatja a  szerződés
      egyes   tartalmi   elemeit,  és  kimondhatja,   hogy   ezek   a
      szerződésnek   akkor   is   részei,   ha   a   felek   eltérően
      rendelkeznek”.  Ezzel kapcsolatban az indítványozó  hivatkozott
      arra, hogy a Ptk. alkalmazásában a helyi önkormányzat rendelete
      a  Ptk.  685.  §  a)  pontja értelmében, vagyis  csak  „törvény
      felhatalmazása   alapján,   annak   keretei   között”   minősül
      jogszabálynak.   Ennek  következtében  a   helyi   önkormányzat
      kizárólag  erre vonatkozó törvényi felhatalmazás alapján  lenne
      jogosult  rendeletében  a Tszt. által szabályozott  szerződéses
      viszonyokba beavatkozni.
       Minderre     tekintettel    a    hivatalvezető    kérte     az
      Alkotmánybíróságtól,  hogy az Ör. 17/A. §  (3)-(4)  bekezdését,
      illetve  17/B.  §  (1) és (4)-(5) bekezdését — magasabb  szintű
      jogszabályba   ütközésük  miatt  —   az   Alkotmány   44/A.   §
      (2) bekezdése és 2. § (1) bekezdése alapján semmisítse meg.
       
       2.  Az  indítványozó kifogásolta az Ör. 18. §  (6)  bekezdését
      is,  mely meghatározza, hogy a „távhőszolgáltatás fejlesztésére
      kijelölt   területek  határán  belül”  „minden  új  létesítmény
      kialakításakor,  vagy  a  már  meglévő  energiaellátó  rendszer
      átalakításakor”  „helyi emisszióval nem járó rendszereket  kell
      alkalmazni”.  Ezzel kapcsolatban az indítványozó hivatkozott  a
      környezet  védelmének általános szabályairól  szóló  1995.  évi
      LIII.  törvény  (a továbbiakban: Kvtv.) 48. § (1)  bekezdésére,
      mely  kizárólag  arra  ad felhatalmazást,  hogy  „a  települési
      önkormányzat   képviselő-testülete,   illetőleg   a    fővárosi
      önkormányzat   esetén   a   fővárosi  közgyűlés   önkormányzati
      rendeletben  — törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott
      módon   és   mértékben  —  illetékességi   területére   a   más
      jogszabályokban   előírtaknál   kizárólag   nagyobb   mértékben
      korlátozó környezetvédelmi előírásokat” határozzon meg.  Bár  a
      helyi  önkormányzatok a Kvtv. alapján jogosultak arra,  hogy  a
      más  jogszabályokban  előírtaknál nagyobb  mértékben  korlátozó
      környezetvédelmi   előírásokat   határozzanak   meg,   de    az
      indítványozó szerint e törvényi felhatalmazás csak  a  magasabb
      szintű jogszabályok (Tszt., Korm.r.1., stb.) keretei között  ad
      a  helyi önkormányzatoknak rendeletalkotási hatáskört. A  helyi
      önkormányzat    túllépte    a    Kvtv.    által     biztosított
      rendeletalkotási  hatáskörét akkor, amikor a  távhőszolgáltatás
      fejlesztésére  kijelölt  területek  határán  belül  minden   új
      létesítmény  kialakításakor, vagy a már  meglévő  energiaellátó
      rendszerek  átalakításakor kötelezővé tette a helyi emisszióval
      nem járó rendszerek alkalmazását.
       A  hivatalvezető egyebekben hivatkozott arra,  hogy  a  levegő
      védelmével  kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001.  (II.
      14.)   Korm.   rendelet  (a  továbbiakban:   Korm.r.)   23.   §
      (3)  bekezdés  a)  pontja  a települési önkormányzat  jegyzőjét
      hatalmazza fel, hogy „környezetvédelmi hatósági hatáskörében az
      egy  háztartásban  élő  személy(ek) mindennapi  szükségleteinek
      kielégítésére, otthona fenntartására szolgáló tevékenység és az
      ahhoz  használt berendezés; a családi ház, illetve az egy  vagy
      több  lakás  ellátására  szolgáló, az 500  kW  névleges  bemenő
      hőteljesítményt  meg  nem haladó tüzelő-  és  egyéb,  kizárólag
      füstgázt   kibocsátó   berendezés   (a   továbbiakban   együtt:
      háztartási      tevékenység)     forrásaival”,      kapcsolatos
      levegőtisztaság-védelmi  ügyekben eljárjon.  A  Korm.r.  23.  §
      (4)  bekezdés  i)  pontja  alapján  „a  település  jegyzője   a
      hatáskörébe tartozó légszennyező részére határozattal  —  külön
      jogszabályban  meghatározott — kibocsátási  határértéket  írhat
      elő”.  E rendelkezésekre tekintettel a hivatalvezető szerint  a
      helyi  önkormányzat  képviselő testülete a  jegyző  hatáskörébe
      tartozó  kérdéseket nem szabályozhatja, hatáskörét nem vonhatja
      el.
       
                                    II.
       
       1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
       „2.   §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus
      jogállam.”
       „44/A. § (1) A helyi képviselőtestület:
       a)  önkormányzati  ügyekben  önállóan  szabályoz  és  igazgat,
      döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül,
       (…)
       (2)  A  helyi  képviselőtestület a  feladatkörében  rendeletet
      alkothat,   amely  nem  lehet  ellentétes  a  magasabb   szintű
      jogszabállyal.”
       
       2. Az Ör. érintett rendelkezései:
       „17/A.  §  (3)  A felhasználó a közüzemi szerződés  felmondása
      iránti   szándékát   írásban  köteles   a   távhőszolgáltatónak
      bejelenteni.  A  távhőszolgáltató  15  napon  belül  köteles  a
      felmondás  feltételeiről, az előírt eljárásról  a  felhasználót
      mrásban  tájékoztatni. Felmondás esetén  a  távhőszolgáltató  a
      Tszt.   38.  §  (2)  bekezdésében  előírt  feltételek  meglétét
      jogosult vizsgálni.
       (4)   Amennyiben   a  felhasználási  helyet  magában   foglaló
      ingatlannak   több  tulajdonosa  van  (társasház,  szövetkezeti
      ingatlan,   a   Ptk.  139.  §-a  szerinti  közös  tulajdon)   a
      felhasználó  köteles biztosítani a Tszt. 38. § (2) bekezdés  a)
      pontjában  foglaltaknak  megfelelő hozzájárulások  meglétét  és
      erről  köteles a távhőszolgáltató részére felelős nyilatkozatot
      tenni.”
       „17/B.  §  (1)  A  Tszt. 38. § (5) bekezdésében  foglaltak  az
      egyedi közüzemi szerződés módosítására is irányadóak.
       (4)   Épületrész  leválása  esetén  meg  kell   szüntetni   az
      épületrészben a távhő igénybevételének lehetőségét.  A  hőleadó
      berendezéseket  le  kell  választani  az  épület   felhasználói
      rendszeréről  és  az  átmenő vezetékeket hőszigeteléssel,  kell
      ellátni.  Ezzel egyidőben az épület üzemben maradó felhasználói
      berendezésein — beleértve a hőközpontot is — az annak megfelelő
      működését    biztosító,   a   leválasztás    miatt    szükséges
      átalakításokat,  beszabályozásokat  is  el  kell  végezni.   Az
      előzőek    megvalósításához    szükséges    munkálatokat     az
      ingatlantulajdonos     tulajdonában      lévő      felhasználói
      berendezéseken a felhasználó köteles elvégeztetni.
       (5)  A  (4)  bekezdésben foglalt munkálatokról  a  felhasználó
      arra jogosult által készített tervet és műszaki leírást köteles
      a  távhőszolgáltató  rendelkezésére  bocsátani,  amelyeknek  az
      épület  teljes fűtési rendszerére ki kell terjednie. Az  épület
      üzemben maradó fűtési rendszerét — beleértve a hőközpontot is —
      érintően   a   tervnek   tartalmaznia   kell   a   megváltozott
      hőszükséglet  mértékére vonatkozó számításokat,  a  leválasztás
      miatt   szükséges  átalakításokat,  a  beszabályozási   tervet.
      Amennyiben  a terv szerint az átalakítás jogszabályba,  műszaki
      előírásba ütközik, vagy más felhasználó, díjfizető részére való
      szolgáltatást  akadályozza, a távhőszolgáltató 15  napon  belül
      köteles álláspontját a felhasználóval írásban közölni.  A  terv
      módosítása a felhasználó feladata.”
       „18.   §   (6)  A  távhőszolgáltatás  fejlesztésére   kijelölt
      területek  határán  belül,  —  amelyeket  a  4.  sz.  melléklet
      tartalmaz  — minden új létesítmény kialakításakor, vagy  a  már
      meglévő   energiaellátó   rendszer  átalakításakor   a   levegő
      védelmével  kapcsolatos egyes szabályokról szóló  21/2001  (II.
      14.)  Korm.  rendelet rendelkezései alapján a helyi emisszióval
      nem járó rendszereket kell alkalmazni.”
       
                                   III.
                                     
      Az indítvány megalapozott.

      1.   A   helyi  önkormányzat  rendeletalkotási  hatáskörét   az
      Alkotmány 44/A. §-a, valamint az Ötv. 16. §-a határozza meg.

      Az  Alkotmány  44/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján  a  helyi
      képviselő-testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és
      igazgat.   Az  Alkotmány  44/A.  §  (2)  bekezdése   ugyanakkor
      kimondja,  hogy a helyi képviselő-testület rendelete nem  lehet
      magasabb  szintű jogszabállyal ellentétes. Az Ötv.  16.  §  (1)
      bekezdése  pedig  úgy  rendelkezik,  hogy  a  helyi  képviselő-
      testület   törvény  által  nem  szabályozott  helyi  társadalmi
      viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása  alapján,
      annak végrehajtására rendeletet alkot.

      Az   Alkotmánybíróság  21/2009.  (II.  26.)  AB  határozatában,
      22/2009. (II. 26.) AB határozatában, illetve 59/2009. (V.  22.)
      AB   határozatában  —  a  Tszt.-t  Tszt.2.-ként  megjelölve   —
      kifejtette:

      „A  távhőszolgáltatás helyi közszolgáltatás, a Tszt.2. 6. § (1)
      bekezdése alapján a távhőszolgáltatással ellátott létesítmények
      távhőellátásának   biztosítása   a   települési    önkormányzat
      kötelezettsége.  Így,  mint minden közüzemi  szolgáltatásra,  a
      távhőszolgáltatásra is irányadók a polgári  jognak  a  közüzemi
      szolgáltatásokra   vonatkozó  általános   érvényű   jogszabályi
      előírásai, és a távhőszolgáltatás sajátosságaira tekintettel  a
      szolgáltatás biztonságának, a fogyasztók érdekeinek védelmében,
      valamint    más    energiaellátást    szabályozó    jogszabályi
      előírásokkal való összhang biztosítása érdekében külön törvény,
      a   Tszt.2.   határozza   meg  a  távhőszolgáltatás   speciális
      szabályait.  A távhőszolgáltatás biztosítása tehát olyan  helyi
      közfeladat,   amely  törvényi  szabályozás  alatt   áll.   Erre
      tekintettel   az   önkormányzat   rendeletalkotási   szabadsága
      korlátozott,    a   képviselő-testületet   csak    a    törvény
      felhatalmazása alapján, a törvények keretei között illeti meg a
      szabályozás joga.

      A  települési önkormányzat rendeletalkotási hatáskörébe tartozó
      szabályozási  tárgyköröket  a  Tszt.2.  6.  §  (2)   bekezdése,
      valamint  52.  §  (2) bekezdése határozza  meg,  a  60.  §  (3)
      bekezdése  kifejezetten  kimondja azt  is,  hogy  a  képviselő-
      testület e szabályok keretei között alkot rendeletet.

      A  Tszt.2.  6.  § (2) bekezdés c) pontja alapján  a  képviselő-
      testület  arra rendelkezik felhatalmazással, hogy  rendeletében
      kijelölje   azokat   a  területeket,  ahol  területfejlesztési,
      környezetvédelmi és levegőtisztaság-védelmi szempontok  alapján
      a    távhőszolgáltatás   fejlesztése   célszerű.   A    Tszt.2.
      rendeletalkotási   felhatalmazást   tartalmazó    rendelkezései
      alapján a képviselő-testületnek arra nincs felhatalmazása, hogy
      rendeletében     kötelezővé    tegye    a     távhőszolgáltatás
      igénybevételét és megtiltsa a közüzemi szerződés felmondását.

      A   távhőszolgáltatás  —  különösen  a  lakossági  felhasználók
      tekintetében    —    természetes    monopolhelyzetet     élvező
      szolgáltatás,   ezért   a   távhőszolgáltatás   szabályozásában
      kitüntetett szerepe van a fogyasztók védelmének.

      Amint  arra  a Tszt.2. indoklása is rámutat, a fogyasztóvédelem
      egyik  fontos eleme a szolgáltatás igénybevevőjének az a  joga,
      hogy  a  közüzemi szerződést felmondhatja. Ezért  a  Tszt.2.  a
      felhasználó   jogaként   szabályozza  az   általános   közüzemi
      szerződés  felmondását,  azzal,  hogy  a  38.  §-a  részletesen
      szabályozza a felmondás feltételeit, ezzel biztosítva azt, hogy
      a  szerződés  felmondása más felhasználók jogait ne korlátozza,
      azok  tulajdonában kárt ne okozzon, illetőleg ne veszélyeztesse
      a szolgáltatói és a felhasználói rendszer zavartalan működését.
      A  Tszt.2.  ugyanezen §-a lehetőséget ad a törvényi  feltételek
      betartása mellett, távhővel ellátott épületben, épületrészben a
      távhőszolgáltatás  igénybevételének megszüntetésére  is.”  (ABK
      2009.  február,  147, 150.; 151, 153.; 2009. május,  580,  582-
      583.)

      Az   Alkotmánybíróság  tehát  korábbi  határozataiban  a  Tszt.
      rendelkezései  alapján megállapította, hogy a távhőszolgáltatás
      biztosítása  olyan helyi közfeladat, amely törvényi szabályozás
      alatt  áll,  s  ezért a helyi önkormányzat képviselő-testületét
      csak  a  törvény  felhatalmazása alapján, a  törvények  keretei
      között  illeti  meg  a szabályozás joga. A Tszt.  rendelkezései
      alapján a képviselő-testületnek nincs arra felhatalmazása, hogy
      rendeletében     kötelezővé    tegye    a     távhőszolgáltatás
      igénybevételét és megtiltsa a közüzemi szerződés felmondását.

      2.  Az  Ör.  17/A-17/B.  §-ai  a távfűtésről  történő  leválást
      szabályozzák.  Ezen  belül  az Ör.  17/A.  §  (3)  bekezdése  a
      közüzemi szerződés felmondásának feltételeit határozza meg.  Az
      Ör. 17/A. § (4) bekezdése a felhasználót kötelezi arra, hogy  a
      szerződés  felmondásához szükséges hozzájárulásokat beszerezze,
      s   erről  a  távhőszolgáltató  részére  felelős  nyilatkozatot
      tegyen.  Az  Ör.  17/B. § (1) bekezdése az  általános  közüzemi
      szerződés  módosítására vonatkozó törvényi feltételeket  [Tszt.
      38.   §  (5)  bekezdés]  az  egyedi  közüzemi  szerződésre   is
      kiterjeszti,  ezáltal korlátozva az egyedi  közüzemi  szerződés
      módosításának lehetőségét. Az Ör. 17/B. § (4)-(5) bekezdése  az
      épületrész    leválását    köti    feltételekhez:    munkálatok
      elvégzéséhez,  illetve e munkálatokról terv és  műszaki  leírás
      készíttetéséhez, melyek költségeit a felhasználóra hárítja.

      Az  Ör. 17/A-17/B. §-a tehát a távhő felhasználói számára olyan
      kötelezettségeket,  illetve feltételeket állapít  meg,  amelyek
      megnehezítik a távfűtésről történő leválást, illetve a közüzemi
      szerződés módosítását, ezáltal korlátozza a hőellátó rendszerek
      kialakítását, illetve átalakítását.

      Az   Alkotmánybíróság  59/2009.  (V.  22.)   AB   határozatában
      megállapította:  „A  Tszt.  fentiekben  hivatkozott  6.  §  (2)
      bekezdése,  52.  § (2) bekezdése, illetve 60. §  (3)  bekezdése
      alapján  a  helyi  képviselő-testületnek  nincs  felhatalmazása
      arra,  hogy  rendeletében  a hőellátó rendszerek  kialakítását,
      átalakítását    korlátozza,    s    az    érintettek    számára
      távhőszolgáltatás igénybevételét tegye kötelezővé.” (ABK  2009.
      május,  580,  583.)  Erre figyelemmel az Ör.  17/A-17/B.  §-ai,
      melyek  a távhő felhasználói számára megnehezítik a távfűtésről
      történő leválást, valamint a közüzemi szerződés módosítását,  s
      ilyenformán   kötelezettséget  teremtenek  a  távhőszolgáltatás
      igénybevételére,  ellentétesek  a  Tszt.  38.  §-ával,  mely  a
      felhasználó  jogaként  szabályozza  az  általános,  illetve  az
      egyedi  közüzemi  szerződés  felmondását,  a  távhőszolgáltatás
      vételezésének   megszüntetését.   Ezért   az   Alkotmánybíróság
      megállapította, hogy az Ör.-nek a Tszt. szabályaival ellentétes
      17/A-17/B. §-ai az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe  ütköznek,
      s erre figyelemmel az Ör. e rendelkezéseit megsemmisítette.

      3.  Az  Ör.  18.  §-ának  a hivatalvezető  által  támadott  (6)
      bekezdése  szerint a „távhőszolgáltatás fejlesztésére  kijelölt
      területek  határán  belül,  —  amelyeket  a  4.  sz.  melléklet
      tartalmaz  — minden új létesítmény kialakításakor, vagy  a  már
      meglévő   energiaellátó   rendszer  átalakításakor   a   levegő
      védelmével  kapcsolatos egyes szabályokról szóló  21/2001  (II.
      14.)  Korm.  rendelet rendelkezései alapján a helyi emisszióval
      nem járó rendszereket kell alkalmazni.”

      Az  Ör.  e rendelkezése szinte szó szerint megegyezik  azzal  a
      helyi  önkormányzat által alkotott rendelkezéssel,  amelyet  az
      Alkotmánybíróság 59/2009. (V. 22.) AB határozatában (ABK  2009.
      május, 580.) magasabb szintű jogszabályba (Tszt.) ütközés miatt
      az  Alkotmány  44/A. § (2) bekezdése alapján megsemmisített.  E
      korábbi határozatában az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy
      a  helyi  önkormányzat  nem  kapott felhatalmazást  arra,  hogy
      rendeletében bizonyos energiaellátó rendszerek, így  például  a
      helyi  emisszióval nem járó rendszerek alkalmazását  kötelezővé
      tegye.  Az  Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy  a  helyi
      emisszióval  nem  járó  energiaellátó rendszerek  alkalmazására
      való  kötelezés  elsősorban a távhőszolgáltatás igénybevételére
      vonatkozó kötelezettséget tartalmaz, hiszen a távhővel ellátott
      területeken   gyakorlati   okokból   legtöbbször   egyedül    a
      távhőszolgáltatás képez helyi emisszióval nem  járó  hőenergia-
      ellátást.  Mindezek alapján az Ör. 18. § (6)  bekezdése,  amely
      meghatározott,  távhővel ellátott területen  helyi  emisszióval
      nem   járó  rendszerek,  s  közvetve  távfűtés  igénybevételére
      kötelez,  ellentétes a Tszt. 38. §-ában foglalt rendelkezéssel,
      mely  a felhasználó jogaként állapítja meg a közüzemi szerződés
      felmondását,      a      távhőszolgáltatás     igénybevételének
      megszüntetését. Ezért az Ör.-nek a Tszt.-vel ellentétes  18.  §
      (6)  bekezdése az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütközik,  s
      erre  figyelemmel  az Alkotmánybíróság az Ör.  e  rendelkezését
      megsemmisítette.

      Mivel  az  Alkotmánybíróság az Ör. 17/A. §  (3)-(4)  bekezdése,
      17/B.  § (1) és (4)-(5) bekezdése, valamint 18. § (6) bekezdése
      alkotmányellenességét  a  fentiek  alapján   megállapította   —
      állandó gyakorlatának megfelelően — az indítványokban felhívott
      további   alkotmányi   rendelkezéssel  [az   Alkotmány   2.   §
      (1)   bekezdésével]  fennálló  ellentétet  már  nem  vizsgálta.
      [61/1997. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1997, 361, 364.; 16/2000.
      (V.  24.) AB határozat, ABH 2000, 425, 429.; 56/2001. (XI. 29.)
      AB  határozat,  ABH  2001, 478, 482.; 35/2002.  (VII.  19.)  AB
      határozat, ABH 2002, 199, 213.; 4/2004. (II. 20.) AB határozat,
      ABH  2004, 66, 72.; 9/2005. (III. 31.) AB határozat, ABH  2005,
      627, 636.].

      Az  Ör.  megsemmisített  rendelkezései  az  Alkotmánybíróságról
      szóló  1989. évi XXXII. törvény 42. § (1) bekezdése  alapján  e
      határozatnak  a  Magyar Közlönyben történő  közzététele  napján
      vesztik hatályukat.
               Dr. Balogh Elemér             Dr. Bragyova András
               alkotmánybíró                       alkotmánybíró
                                       
                             Dr. Trócsányi László
                             előadó alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        126/2009. (XII. 17.) 1
        Date of the decision:
        .
        12/15/2009
        .
        .