Hungarian

Ügyszám: .	1345/H/2008
Előadó alkotmánybíró: Trócsányi László Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 126/2009. (XII. 17.) AB határozat1 .

ABH oldalszáma: 2009/1297 .

A döntés kelte: Budapest, 12/15/2009 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő                                                          határozatot:                                 Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Tata Város Önkormányzati Képviselő-testületének  a távhőszolgáltatásról  szóló  25/2007. (VII.  1.) rendelete 17/A. § (3)-(4) bekezdése, 17/B. § (1)  és (4)-(5)    bekezdése,   valamint   18.    §    (6)    bekezdése alkotmányellenes, ezért azokat megsemmisíti. Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                               I.    A  Közép-dunántúli Regionális Közigazgatási  Hivatal  vezetője (a   továbbiakban:   hivatalvezető)  —   miután   törvényességi észrevételének a képviselő-testület nem adott helyt —  a  helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.)   99.   §   (2)   bekezdés   a)   pontja   alapján,    az Alkotmánybíróságnál  kezdeményezte  Tata  Város   Önkormányzati Képviselő-testületének  a távhőszolgáltatásról  szóló  25/2007. (VII.  1.)  rendelete  (a  továbbiakban:  Ör.)  17/A.  §   (3)- (4) bekezdése, 17/B. § (1) és (4)-(5) bekezdése, valamint 18. § (6)   bekezdése   alkotmányellenességének   megállapítását   és megsemmisítését.  A  hivatalvezető  szerint  az  Ör.   támadott rendelkezései magasabb szintű jogszabályokba ütköznek, s  ezért sértik   az   Alkotmány   44/A.  §  (2)  bekezdését,   valamint ellentétesek   az  Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésben   foglalt jogállamiság elvével.    1.  Az  Ör.-nek az indítványozó által támadott  17/A.  §  (3)- (4)  bekezdése,  illetve  17/B. § (1) és  (4)-(5)  bekezdése  a távfűtésről   történő   leválásra   vonatkozó   rendelkezéseket tartalmaz. E rendelkezésekkel kapcsolatban az indítványozó  azt állította,  hogy a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi  XVIII. törvény   (a   továbbiakban:   Tszt.),   valamint   e   törvény végrehajtásáról szóló 157/2005. (VIII. 15.) Korm.  rendelet  (a továbbiakban:   Tsztvhr.)   nem   hatalmazzák   fel   a   helyi önkormányzatot  arra, hogy a távfűtésről  történő  leválást,  a közüzemi  szerződés  felmondása  kapcsán  a  szolgáltató  és  a felhasználó    jogait    és    kötelezettségeit    rendeletében szabályozza. Felhatalmazás hiányában pedig a helyi önkormányzat a   magasabb   szintű  jogszabályok  (Tszt.,  Tsztvhr.)   által szabályozott tárgykörben nem alkothat rendeleti szabályozást.  Az  indítványozó kifejtette továbbá, hogy a Tszt.  37.  §  (1) bekezdése alapján általános, míg a 37. § (3) bekezdése  szerint egyedi  közüzemi szerződés jön létre. A Polgári Törvénykönyvről szóló  1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 226. §  (1) bekezdése  értelmében: „jogszabály meghatározhatja a  szerződés egyes   tartalmi   elemeit,  és  kimondhatja,   hogy   ezek   a szerződésnek   akkor   is   részei,   ha   a   felek   eltérően rendelkeznek”.  Ezzel kapcsolatban az indítványozó  hivatkozott arra, hogy a Ptk. alkalmazásában a helyi önkormányzat rendelete a  Ptk.  685.  §  a)  pontja értelmében, vagyis  csak  „törvény felhatalmazása   alapján,   annak   keretei   között”   minősül jogszabálynak.   Ennek  következtében  a   helyi   önkormányzat kizárólag  erre vonatkozó törvényi felhatalmazás alapján  lenne jogosult  rendeletében  a Tszt. által szabályozott  szerződéses viszonyokba beavatkozni.  Minderre     tekintettel    a    hivatalvezető    kérte     az Alkotmánybíróságtól,  hogy az Ör. 17/A. §  (3)-(4)  bekezdését, illetve  17/B.  §  (1) és (4)-(5) bekezdését — magasabb  szintű jogszabályba   ütközésük  miatt  —   az   Alkotmány   44/A.   § (2) bekezdése és 2. § (1) bekezdése alapján semmisítse meg.    2.  Az  indítványozó kifogásolta az Ör. 18. §  (6)  bekezdését is,  mely meghatározza, hogy a „távhőszolgáltatás fejlesztésére kijelölt   területek  határán  belül”  „minden  új  létesítmény kialakításakor,  vagy  a  már  meglévő  energiaellátó  rendszer átalakításakor”  „helyi emisszióval nem járó rendszereket  kell alkalmazni”.  Ezzel kapcsolatban az indítványozó hivatkozott  a környezet  védelmének általános szabályairól  szóló  1995.  évi LIII.  törvény  (a továbbiakban: Kvtv.) 48. § (1)  bekezdésére, mely  kizárólag  arra  ad felhatalmazást,  hogy  „a  települési önkormányzat   képviselő-testülete,   illetőleg   a    fővárosi önkormányzat   esetén   a   fővárosi  közgyűlés   önkormányzati rendeletben  — törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott módon   és   mértékben  —  illetékességi   területére   a   más jogszabályokban   előírtaknál   kizárólag   nagyobb   mértékben korlátozó környezetvédelmi előírásokat” határozzon meg.  Bár  a helyi  önkormányzatok a Kvtv. alapján jogosultak arra,  hogy  a más  jogszabályokban  előírtaknál nagyobb  mértékben  korlátozó környezetvédelmi   előírásokat   határozzanak   meg,   de    az indítványozó szerint e törvényi felhatalmazás csak  a  magasabb szintű jogszabályok (Tszt., Korm.r.1., stb.) keretei között  ad a  helyi önkormányzatoknak rendeletalkotási hatáskört. A  helyi önkormányzat    túllépte    a    Kvtv.    által     biztosított rendeletalkotási  hatáskörét akkor, amikor a  távhőszolgáltatás fejlesztésére  kijelölt  területek  határán  belül  minden   új létesítmény  kialakításakor, vagy a már  meglévő  energiaellátó rendszerek  átalakításakor kötelezővé tette a helyi emisszióval nem járó rendszerek alkalmazását.  A  hivatalvezető egyebekben hivatkozott arra,  hogy  a  levegő védelmével  kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001.  (II. 14.)   Korm.   rendelet  (a  továbbiakban:   Korm.r.)   23.   § (3)  bekezdés  a)  pontja  a települési önkormányzat  jegyzőjét hatalmazza fel, hogy „környezetvédelmi hatósági hatáskörében az egy  háztartásban  élő  személy(ek) mindennapi  szükségleteinek kielégítésére, otthona fenntartására szolgáló tevékenység és az ahhoz  használt berendezés; a családi ház, illetve az egy  vagy több  lakás  ellátására  szolgáló, az 500  kW  névleges  bemenő hőteljesítményt  meg  nem haladó tüzelő-  és  egyéb,  kizárólag füstgázt   kibocsátó   berendezés   (a   továbbiakban   együtt: háztartási      tevékenység)     forrásaival”,      kapcsolatos levegőtisztaság-védelmi  ügyekben eljárjon.  A  Korm.r.  23.  § (4)  bekezdés  i)  pontja  alapján  „a  település  jegyzője   a hatáskörébe tartozó légszennyező részére határozattal  —  külön jogszabályban  meghatározott — kibocsátási  határértéket  írhat elő”.  E rendelkezésekre tekintettel a hivatalvezető szerint  a helyi  önkormányzat  képviselő testülete a  jegyző  hatáskörébe tartozó  kérdéseket nem szabályozhatja, hatáskörét nem vonhatja el.                                 II.    1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:  „2.   §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam.”  „44/A. § (1) A helyi képviselőtestület:  a)  önkormányzati  ügyekben  önállóan  szabályoz  és  igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül,  (…)  (2)  A  helyi  képviselőtestület a  feladatkörében  rendeletet alkothat,   amely  nem  lehet  ellentétes  a  magasabb   szintű jogszabállyal.”    2. Az Ör. érintett rendelkezései:  „17/A.  §  (3)  A felhasználó a közüzemi szerződés  felmondása iránti   szándékát   írásban  köteles   a   távhőszolgáltatónak bejelenteni.  A  távhőszolgáltató  15  napon  belül  köteles  a felmondás  feltételeiről, az előírt eljárásról  a  felhasználót mrásban  tájékoztatni. Felmondás esetén  a  távhőszolgáltató  a Tszt.   38.  §  (2)  bekezdésében  előírt  feltételek  meglétét jogosult vizsgálni.  (4)   Amennyiben   a  felhasználási  helyet  magában   foglaló ingatlannak   több  tulajdonosa  van  (társasház,  szövetkezeti ingatlan,   a   Ptk.  139.  §-a  szerinti  közös  tulajdon)   a felhasználó  köteles biztosítani a Tszt. 38. § (2) bekezdés  a) pontjában  foglaltaknak  megfelelő hozzájárulások  meglétét  és erről  köteles a távhőszolgáltató részére felelős nyilatkozatot tenni.”  „17/B.  §  (1)  A  Tszt. 38. § (5) bekezdésében  foglaltak  az egyedi közüzemi szerződés módosítására is irányadóak.  (4)   Épületrész  leválása  esetén  meg  kell   szüntetni   az épületrészben a távhő igénybevételének lehetőségét.  A  hőleadó berendezéseket  le  kell  választani  az  épület   felhasználói rendszeréről  és  az  átmenő vezetékeket hőszigeteléssel,  kell ellátni.  Ezzel egyidőben az épület üzemben maradó felhasználói berendezésein — beleértve a hőközpontot is — az annak megfelelő működését    biztosító,   a   leválasztás    miatt    szükséges átalakításokat,  beszabályozásokat  is  el  kell  végezni.   Az előzőek    megvalósításához    szükséges    munkálatokat     az ingatlantulajdonos     tulajdonában      lévő      felhasználói berendezéseken a felhasználó köteles elvégeztetni.  (5)  A  (4)  bekezdésben foglalt munkálatokról  a  felhasználó arra jogosult által készített tervet és műszaki leírást köteles a  távhőszolgáltató  rendelkezésére  bocsátani,  amelyeknek  az épület  teljes fűtési rendszerére ki kell terjednie. Az  épület üzemben maradó fűtési rendszerét — beleértve a hőközpontot is — érintően   a   tervnek   tartalmaznia   kell   a   megváltozott hőszükséglet  mértékére vonatkozó számításokat,  a  leválasztás miatt   szükséges  átalakításokat,  a  beszabályozási   tervet. Amennyiben  a terv szerint az átalakítás jogszabályba,  műszaki előírásba ütközik, vagy más felhasználó, díjfizető részére való szolgáltatást  akadályozza, a távhőszolgáltató 15  napon  belül köteles álláspontját a felhasználóval írásban közölni.  A  terv módosítása a felhasználó feladata.”  „18.   §   (6)  A  távhőszolgáltatás  fejlesztésére   kijelölt területek  határán  belül,  —  amelyeket  a  4.  sz.  melléklet tartalmaz  — minden új létesítmény kialakításakor, vagy  a  már meglévő   energiaellátó   rendszer  átalakításakor   a   levegő védelmével  kapcsolatos egyes szabályokról szóló  21/2001  (II. 14.)  Korm.  rendelet rendelkezései alapján a helyi emisszióval nem járó rendszereket kell alkalmazni.”                                III.                                 Az indítvány megalapozott. 1.   A   helyi  önkormányzat  rendeletalkotási  hatáskörét   az Alkotmány 44/A. §-a, valamint az Ötv. 16. §-a határozza meg. Az  Alkotmány  44/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján  a  helyi képviselő-testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat.   Az  Alkotmány  44/A.  §  (2)  bekezdése   ugyanakkor kimondja,  hogy a helyi képviselő-testület rendelete nem  lehet magasabb  szintű jogszabállyal ellentétes. Az Ötv.  16.  §  (1) bekezdése  pedig  úgy  rendelkezik,  hogy  a  helyi  képviselő- testület   törvény  által  nem  szabályozott  helyi  társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása  alapján, annak végrehajtására rendeletet alkot. Az   Alkotmánybíróság  21/2009.  (II.  26.)  AB  határozatában, 22/2009. (II. 26.) AB határozatában, illetve 59/2009. (V.  22.) AB   határozatában  —  a  Tszt.-t  Tszt.2.-ként  megjelölve   — kifejtette: „A  távhőszolgáltatás helyi közszolgáltatás, a Tszt.2. 6. § (1) bekezdése alapján a távhőszolgáltatással ellátott létesítmények távhőellátásának   biztosítása   a   települési    önkormányzat kötelezettsége.  Így,  mint minden közüzemi  szolgáltatásra,  a távhőszolgáltatásra is irányadók a polgári  jognak  a  közüzemi szolgáltatásokra   vonatkozó  általános   érvényű   jogszabályi előírásai, és a távhőszolgáltatás sajátosságaira tekintettel  a szolgáltatás biztonságának, a fogyasztók érdekeinek védelmében, valamint    más    energiaellátást    szabályozó    jogszabályi előírásokkal való összhang biztosítása érdekében külön törvény, a   Tszt.2.   határozza   meg  a  távhőszolgáltatás   speciális szabályait.  A távhőszolgáltatás biztosítása tehát olyan  helyi közfeladat,   amely  törvényi  szabályozás  alatt   áll.   Erre tekintettel   az   önkormányzat   rendeletalkotási   szabadsága korlátozott,    a   képviselő-testületet   csak    a    törvény felhatalmazása alapján, a törvények keretei között illeti meg a szabályozás joga. A  települési önkormányzat rendeletalkotási hatáskörébe tartozó szabályozási  tárgyköröket  a  Tszt.2.  6.  §  (2)   bekezdése, valamint  52.  §  (2) bekezdése határozza  meg,  a  60.  §  (3) bekezdése  kifejezetten  kimondja azt  is,  hogy  a  képviselő- testület e szabályok keretei között alkot rendeletet. A  Tszt.2.  6.  § (2) bekezdés c) pontja alapján  a  képviselő- testület  arra rendelkezik felhatalmazással, hogy  rendeletében kijelölje   azokat   a  területeket,  ahol  területfejlesztési, környezetvédelmi és levegőtisztaság-védelmi szempontok  alapján a    távhőszolgáltatás   fejlesztése   célszerű.   A    Tszt.2. rendeletalkotási   felhatalmazást   tartalmazó    rendelkezései alapján a képviselő-testületnek arra nincs felhatalmazása, hogy rendeletében     kötelezővé    tegye    a     távhőszolgáltatás igénybevételét és megtiltsa a közüzemi szerződés felmondását. A   távhőszolgáltatás  —  különösen  a  lakossági  felhasználók tekintetében    —    természetes    monopolhelyzetet     élvező szolgáltatás,   ezért   a   távhőszolgáltatás   szabályozásában kitüntetett szerepe van a fogyasztók védelmének. Amint  arra  a Tszt.2. indoklása is rámutat, a fogyasztóvédelem egyik  fontos eleme a szolgáltatás igénybevevőjének az a  joga, hogy  a  közüzemi szerződést felmondhatja. Ezért  a  Tszt.2.  a felhasználó   jogaként   szabályozza  az   általános   közüzemi szerződés  felmondását,  azzal,  hogy  a  38.  §-a  részletesen szabályozza a felmondás feltételeit, ezzel biztosítva azt, hogy a  szerződés  felmondása más felhasználók jogait ne korlátozza, azok  tulajdonában kárt ne okozzon, illetőleg ne veszélyeztesse a szolgáltatói és a felhasználói rendszer zavartalan működését. A  Tszt.2.  ugyanezen §-a lehetőséget ad a törvényi  feltételek betartása mellett, távhővel ellátott épületben, épületrészben a távhőszolgáltatás  igénybevételének megszüntetésére  is.”  (ABK 2009.  február,  147, 150.; 151, 153.; 2009. május,  580,  582- 583.) Az   Alkotmánybíróság  tehát  korábbi  határozataiban  a  Tszt. rendelkezései  alapján megállapította, hogy a távhőszolgáltatás biztosítása  olyan helyi közfeladat, amely törvényi szabályozás alatt  áll,  s  ezért a helyi önkormányzat képviselő-testületét csak  a  törvény  felhatalmazása alapján, a  törvények  keretei között  illeti  meg  a szabályozás joga. A Tszt.  rendelkezései alapján a képviselő-testületnek nincs arra felhatalmazása, hogy rendeletében     kötelezővé    tegye    a     távhőszolgáltatás igénybevételét és megtiltsa a közüzemi szerződés felmondását. 2.  Az  Ör.  17/A-17/B.  §-ai  a távfűtésről  történő  leválást szabályozzák.  Ezen  belül  az Ör.  17/A.  §  (3)  bekezdése  a közüzemi szerződés felmondásának feltételeit határozza meg.  Az Ör. 17/A. § (4) bekezdése a felhasználót kötelezi arra, hogy  a szerződés  felmondásához szükséges hozzájárulásokat beszerezze, s   erről  a  távhőszolgáltató  részére  felelős  nyilatkozatot tegyen.  Az  Ör.  17/B. § (1) bekezdése az  általános  közüzemi szerződés  módosítására vonatkozó törvényi feltételeket  [Tszt. 38.   §  (5)  bekezdés]  az  egyedi  közüzemi  szerződésre   is kiterjeszti,  ezáltal korlátozva az egyedi  közüzemi  szerződés módosításának lehetőségét. Az Ör. 17/B. § (4)-(5) bekezdése  az épületrész    leválását    köti    feltételekhez:    munkálatok elvégzéséhez,  illetve e munkálatokról terv és  műszaki  leírás készíttetéséhez, melyek költségeit a felhasználóra hárítja. Az  Ör. 17/A-17/B. §-a tehát a távhő felhasználói számára olyan kötelezettségeket,  illetve feltételeket állapít  meg,  amelyek megnehezítik a távfűtésről történő leválást, illetve a közüzemi szerződés módosítását, ezáltal korlátozza a hőellátó rendszerek kialakítását, illetve átalakítását. Az   Alkotmánybíróság  59/2009.  (V.  22.)   AB   határozatában megállapította:  „A  Tszt.  fentiekben  hivatkozott  6.  §  (2) bekezdése,  52.  § (2) bekezdése, illetve 60. §  (3)  bekezdése alapján  a  helyi  képviselő-testületnek  nincs  felhatalmazása arra,  hogy  rendeletében  a hőellátó rendszerek  kialakítását, átalakítását    korlátozza,    s    az    érintettek    számára távhőszolgáltatás igénybevételét tegye kötelezővé.” (ABK  2009. május,  580,  583.)  Erre figyelemmel az Ör.  17/A-17/B.  §-ai, melyek  a távhő felhasználói számára megnehezítik a távfűtésről történő leválást, valamint a közüzemi szerződés módosítását,  s ilyenformán   kötelezettséget  teremtenek  a  távhőszolgáltatás igénybevételére,  ellentétesek  a  Tszt.  38.  §-ával,  mely  a felhasználó  jogaként  szabályozza  az  általános,  illetve  az egyedi  közüzemi  szerződés  felmondását,  a  távhőszolgáltatás vételezésének   megszüntetését.   Ezért   az   Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör.-nek a Tszt. szabályaival ellentétes 17/A-17/B. §-ai az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe  ütköznek, s erre figyelemmel az Ör. e rendelkezéseit megsemmisítette. 3.  Az  Ör.  18.  §-ának  a hivatalvezető  által  támadott  (6) bekezdése  szerint a „távhőszolgáltatás fejlesztésére  kijelölt területek  határán  belül,  —  amelyeket  a  4.  sz.  melléklet tartalmaz  — minden új létesítmény kialakításakor, vagy  a  már meglévő   energiaellátó   rendszer  átalakításakor   a   levegő védelmével  kapcsolatos egyes szabályokról szóló  21/2001  (II. 14.)  Korm.  rendelet rendelkezései alapján a helyi emisszióval nem járó rendszereket kell alkalmazni.” Az  Ör.  e rendelkezése szinte szó szerint megegyezik  azzal  a helyi  önkormányzat által alkotott rendelkezéssel,  amelyet  az Alkotmánybíróság 59/2009. (V. 22.) AB határozatában (ABK  2009. május, 580.) magasabb szintű jogszabályba (Tszt.) ütközés miatt az  Alkotmány  44/A. § (2) bekezdése alapján megsemmisített.  E korábbi határozatában az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy a  helyi  önkormányzat  nem  kapott felhatalmazást  arra,  hogy rendeletében bizonyos energiaellátó rendszerek, így  például  a helyi  emisszióval nem járó rendszerek alkalmazását  kötelezővé tegye.  Az  Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy  a  helyi emisszióval  nem  járó  energiaellátó rendszerek  alkalmazására való  kötelezés  elsősorban a távhőszolgáltatás igénybevételére vonatkozó kötelezettséget tartalmaz, hiszen a távhővel ellátott területeken   gyakorlati   okokból   legtöbbször   egyedül    a távhőszolgáltatás képez helyi emisszióval nem  járó  hőenergia- ellátást.  Mindezek alapján az Ör. 18. § (6)  bekezdése,  amely meghatározott,  távhővel ellátott területen  helyi  emisszióval nem   járó  rendszerek,  s  közvetve  távfűtés  igénybevételére kötelez,  ellentétes a Tszt. 38. §-ában foglalt rendelkezéssel, mely  a felhasználó jogaként állapítja meg a közüzemi szerződés felmondását,      a      távhőszolgáltatás     igénybevételének megszüntetését. Ezért az Ör.-nek a Tszt.-vel ellentétes  18.  § (6)  bekezdése az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütközik,  s erre  figyelemmel  az Alkotmánybíróság az Ör.  e  rendelkezését megsemmisítette. Mivel  az  Alkotmánybíróság az Ör. 17/A. §  (3)-(4)  bekezdése, 17/B.  § (1) és (4)-(5) bekezdése, valamint 18. § (6) bekezdése alkotmányellenességét  a  fentiek  alapján   megállapította   — állandó gyakorlatának megfelelően — az indítványokban felhívott további   alkotmányi   rendelkezéssel  [az   Alkotmány   2.   § (1)   bekezdésével]  fennálló  ellentétet  már  nem  vizsgálta. [61/1997. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1997, 361, 364.; 16/2000. (V.  24.) AB határozat, ABH 2000, 425, 429.; 56/2001. (XI. 29.) AB  határozat,  ABH  2001, 478, 482.; 35/2002.  (VII.  19.)  AB határozat, ABH 2002, 199, 213.; 4/2004. (II. 20.) AB határozat, ABH  2004, 66, 72.; 9/2005. (III. 31.) AB határozat, ABH  2005, 627, 636.]. Az  Ör.  megsemmisített  rendelkezései  az  Alkotmánybíróságról szóló  1989. évi XXXII. törvény 42. § (1) bekezdése  alapján  e határozatnak  a  Magyar Közlönyben történő  közzététele  napján vesztik hatályukat.        Dr. Balogh Elemér             Dr. Bragyova András        alkotmánybíró                       alkotmánybíró                                                      Dr. Trócsányi László                      előadó alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	126/2009. (XII. 17.) 1
Date of the decision: .	12/15/2009
.
.