Hungarian
Ügyszám:
.
525/B/2001
Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 10/2011. (III. 9.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2011/117
.
A határozat kelte: Budapest, 03/08/2011
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
    A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az  Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint  jogszabály
    alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára  és  mulasztásban
    megnyilvánuló   alkotmányellenesség  megállapítására   irányuló
    indítványok tárgyában meghozta a következő

                             határozatot:

    1.   Az  Alkotmánybíróság  megállapítja:  az  Országgyűlés   az
    Alkotmány    63.   §   (1)   bekezdését   sértő,   mulasztásban
    megnyilvánuló alkotmányellenes helyzetet idézett  elő  azáltal,
    hogy nem alkotta meg azokat a különös törvényi rendelkezéseket,
    amelyek  alapján  az  ügyész  – az Alkotmánynak  megfelelően  –
    törvényességi felügyeletet gyakorolhat az egyesületek felett.

    Az  Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotói
    kötelezettségének 2011. december 31-ig tegyen eleget.

    2.  Az Alkotmánybíróság egyebekben a mulasztásban megnyilvánuló
    alkotmányellenesség   megállapítására  irányuló   indítványokat
    elutasítja.

    3. Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló
    1972.  évi  V. törvény 13. § (2) bekezdés c), e) és f)  pontjai
    alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére
    irányuló indítványokat elutasítja.

    4. Az Alkotmánybíróság az egyesülési jogról szóló 1989. évi II.
    törvény  14.  § (1) bekezdése és 16. § (2) bekezdés  c)  pontja
    alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére
    irányuló indítványokat elutasítja.

    5.     Az     Alkotmánybíróság     a     Legfelsőbb     Bíróság
    Kf.VI.38.210/2001/19. számú ítéletével kapcsolatban  benyújtott
    alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

    6. Az Alkotmánybíróság az egyesülési jogról szóló 1989. évi II.
    törvény   2.  §  (3)  bekezdésének  alkalmazásával  kapcsolatos
    alkotmányos  követelmény  megállapítására  irányuló  indítványt
    visszautasítja.

    7.  Az Alkotmánybíróság visszautasítja azt az indítványt, amely
    azt   kérte   az  Alkotmánybíróságtól,  hogy  az  Országgyűlést
    meghatározott tartalmú törvényi módosításra kötelezze.

    8. Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló
    1972.   évi   V.   törvény  3.  §  (2)   bekezdés   g)   pontja
    alkotmányellenességének  megállapítására   irányuló   indítvány
    alapján indult eljárást megszünteti.

    Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                                 Indokolás
                                     
                                    I.

      Az  Alkotmánybírósághoz több indítvány  érkezett  az  ügyészség
      társadalmi    szervezetek   működése   feletti    törvényességi
      felügyelete      gyakorlásával     kapcsolatos     mulasztásban
      megnyilvánuló  alkotmányellenesség megállapítására,  továbbá  a
      Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény  (a
      továbbiakban: Ütv.), valamint az egyesülési jogról szóló  1989.
      évi II. törvény (a továbbiakban: Egytv.) egyes rendelkezéseinek
      megsemmisítésére. Egyik indítvány sem általában a törvényességi
      felügyelet  intézményét támadja, hanem a társadalmi szervezetek
      feletti  ügyészi törvényességi felügyelet tényleges  tartalmára
      és az időbeli garanciáira vonatkozó szabályokat kifogásolja.
      Az  Alkotmánybíróság ezeket a beadványokat az  Alkotmánybíróság
      ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször
      módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü.
      határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 28. §
      (2)  bekezdésének  megfelelően egyesítette  és  egy  eljárásban
      bírálta el.

      1.1.  Az  első  indítvány azt kifogásolja,  hogy  az  Egytv.  a
      törvényességi  felügyelet  tekintetében  csupán   a   feladatot
      gyakorló szervet, az ügyészséget jelöli ki, de sem az ügyészség
      jogkörének  terjedelmét,  sem azokat a garanciális  szabályokat
      nem   határozza  meg,  amelyeket  az  Alkotmányban  biztosított
      egyesülési jog érvényesülése megkíván.
      Az  Egytv.  14.  §  (1)  bekezdése csupán  egy  utaló  szabályt
      tartalmaz:  az  ügyészség  a  „rá irányadó  szabályok”  szerint
      gyakorol   törvényességi  felügyeletet.   Az   ügyészségre   az
      Alkotmányon túl elsődlegesen irányadó szabály az Ütv., amelynek
      az  ügyészi  törvényességi felügyeletről szóló  V.  fejezetében
      foglalt  szabályozást a törvényalkotó a törvény  megalkotásakor
      nyilvánvalóan egészen más körre vonatkozóan alakította ki,  így
      azok  a  társadalmi szervezetek esetében – éppen az  egyesülési
      jog   speciális  minőségére  tekintettel  –  nem  alkalmazhatók
      aggálytalanul. Az Egytv. megalkotása óta eltelt idő  alatt  sem
      került    sor    a    társadalmi   szervezetek    törvényességi
      felügyeletének speciális, az Alkotmányban rögzített  egyesülési
      jogra tekintettel levő garanciális szabályozására, az ügyészség
      ezért   „önkényesen”  a  más  szervekkel  szemben  alkalmazható
      eszközöket veszi igénybe.
      Az  indítványozó  szerint az Egytv. 14. § (1) bekezdése  és  az
      Egytv.  16.  § (2) bekezdésének c) pontja együttes  értelmezése
      alapján sem állapítható meg, hogy mikor ítélheti úgy az ügyész,
      illetve  a  bíróság,  hogy „a társadalmi szervezet  működésének
      törvényessége  másképpen nem biztosítható”. Kétséges,  hogy  az
      ügyész  milyen  időtartamon  belül kezdeményezheti,  illetve  a
      bíróság milyen időtartamra rendelheti el a társadalmi szervezet
      tevékenységének     felfüggesztését,     és     felügyelőbiztos
      kirendelését.
      Mindezek  alapján  az indítványozó szerint az  Országgyűlés  az
      Alkotmány  2.  § (1) bekezdésébe és 63. § (1) bekezdését  sértő
      helyzetet  idézett  elő  azáltal,  hogy  nem  szabályozta  azon
      jogszabályi  feltételeket, melyek betartásával az  ügyészség  a
      társadalmi    szervezetek   működése    felett    törvényességi
      felügyeletet gyakorol.

      1.2. Az indítvány a mulasztás megállapítása mellett az Ütv. 13-
      16.  §-ai  megsemmisítését  is kezdeményezte.  Az  indítványozó
      elsőként  előadott alkotmányossági érvelése szerint  az  Egytv.
      14.  §  (1) bekezdése, az Ütv. 3. § (2) bekezdésének f) pontja,
      valamint  az  Ütv.  V. fejezetének címe azt a látszatot  kelti,
      mintha  az  Ütv.  13-16. §-ai vagy annak bizonyos  szabályai  a
      társadalmi   szervezetekre   is  alkalmazhatók   volnának.   Az
      indítványozó szerint az Egytv. 14. § (1) bekezdése és  az  Ütv.
      3.  §  (2) bekezdésének f) pontja önmagában nem alkotmánysértő,
      de egymással és az Ütv. V. fejezetével való összefüggésben azzá
      válik. Az alkotmányellenességet azonban orvosolhatja az Ütv. 13-
      16. §-ainak megsemmisítése.
      Az  indítvány  egy alternatív indokolást is tartalmaz  arra  az
      esetre,  ha az Alkotmánybíróság az iménti érvelést nem  fogadná
      el.  Az  indítványozó abból indul ki, hogy az  Alkotmánybíróság
      szerint  az Ütv. 13-16. §-aiban felsorolt eszközök a társadalmi
      szervezetek  törvényességi felügyelete során is  alkalmazhatók,
      hiszen  az  Ütv.-t módosító 1997. évi LXX. törvény kifejezetten
      nem zárta ki ennek lehetőségét.
      Ha  az Alkotmánybíróság ezt fogadja el, akkor az Ütv. 13-16. §-
      ai   azért   ellentétesek  a  jogállamiság  elvéből   következő
      jogbiztonsággal, mert az alkotmányos egyesülési jog jogosultjai
      nem  tudhatják, hogy a tevékenységük feletti állami  ellenőrzés
      meddig   terjedhet,  illetve  annak  milyen  eszközei   vannak.
      Emellett, az egyesülési szabadság alkotmányellenes korlátozását
      eredményezheti   az  eljárás  során  az,  hogy   az   ügyészség
      alkotmányellenes analógiát alkalmaz.
      Az  indítvány továbbá kifogásolja, hogy az Alkotmány 63. §  (3)
      bekezdése   az   egyesülési   jog   szabályozása   tekintetében
      kétharmados többséggel elfogadott törvényt kíván meg,  az  Ütv.
      azonban egyszerű többséggel elfogadott és módosított törvény.
      Végül  az indítványozó az Egytv. 14. § (1) bekezdése és  16.  §
      (2)  bekezdés  c)  pontjának megsemmisítését  kéri,  mert  azok
      alapján  a társadalmi szervezet tevékenysége felfüggesztésének,
      ellenőrzésére felügyelőbiztos kirendelésének kezdeményezése  és
      az  arról  való döntés az ügyész, illetve a bíróság tetszőleges
      belátásán  múlik. A beadvány szerint a jelenlegi  feltételeket,
      korlátokat    és    garanciákat   nem   tartalmazó    általános
      felhatalmazás  az  Alkotmány  63. §  (1)  bekezdésébe  ütközik,
      továbbá  egyértelműség hiányában ellentétes az Alkotmány  2.  §
      (1)  bekezdésében lefektetett jogállamiság elvével, mivel annak
      egyik lényeges elemét, a jogbiztonságot sérti.

      2.1.  Egy másik indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott  be
      az  Alkotmánybírósághoz. Ebben azt kifogásolta, hogy az  Egytv.
      14.  §-a  nem állapít meg határidőt az ügyészi keresetindításra
      abban az esetben, ha az ügyész a párt működését törvénysértőnek
      tartja.
      Az  indítványra  az  adott okot, hogy  a  Keresztény  Demokrata
      Néppárt  (a  továbbiakban:  KDNP) Országos  Választmánya  1998.
      szeptember  26-i ülésének határozatait – köztük  a  párt  által
      elfogadott új alapszabályt – a Legfőbb Ügyészség 2001. július 5-
      én  bíróság  előtt  támadta meg. Az elsőfokon  eljárt  Fővárosi
      Bíróság  2001. szeptember 27-én kelt 5.P.20.614/2001/44.  számú
      ítélete  megállapította,  hogy a KDNP Országos  Választmányának
      1998.  szeptember 26-i ülésének szabályszerűsége  szempontjából
      nincs  jelentősége  annak a körülménynek, hogy  a  választmányi
      ülésre  tíz  tagot  nem hívtak meg. A jegyzőkönyvben  rögzített
      taglétszámra  figyelemmel  ugyanis  nincs  súlya  a   tíz   tag
      szabályszerű meghívása elmulasztásának. Ugyanakkor  a  Fővárosi
      Bíróság megállapította, hogy a megismételt választmányi  ülésen
      az   eredeti   napirendhez   képest  újabb   napirendi   pontok
      megtárgyalására jogszerűen nem volt lehetőség, ezért a  bíróság
      az eredeti napirendet meghaladóan az Országos Választmány által
      hozott  203-214/1998.  számú határozatokat  megsemmisítette.  A
      Legfelsőbb     Bíróság     mint     másodfokú     bíróság     a
      Kf.VI.38.210/2001/19. számú ítéletében azonban úgy ítélte  meg,
      hogy    az   1998.   szeptember   12-ére   kitűzött,    de    a
      határozatképtelenség   miatt   szeptember   26-án    megtartott
      választmányi  ülés összehívása nem volt szabályszerű.  Ezért  a
      bíróság  a  választmányi  ülésen hozott valamennyi  határozatot
      megsemmisítette.
      Ezt  követően  az indítványozó alkotmányjogi panasszal  élt  az
      Alkotmánybíróságnál.  Ebben  annak  megállapítását   kérte   az
      Alkotmánybíróságtól, hogy alkotmányellenes  helyzet  állt  elő,
      mert  az  Országgyűlés az Egytv.-ben nem szabályozta az ügyészi
      keresetindítás  határidejét.  Ez  egyrészt  jogbizonytalanságot
      eredményez a pártok életében, mert az ügyész mindenféle időbeli
      korlátozás  nélkül megtámadhatja a párt (és bármely  társadalmi
      szervezet)  korábbi  határozatát. E bizonytalanság  továbbá  az
      egyesülési  jog sérelmével jár, és akadályozza  a  pártokat  az
      Alkotmány  3. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott  szerepük
      betöltésében,   illetve   jogaik  gyakorlásában.   Másrészt   e
      szabályozási  hiány  szembemegy a jogi eljárások  ésszerű  időn
      belül történő befejezésének elvével.
      2.2.  Az  indítványozó beadványát később kiegészítette,  és  az
      alkotmányjogi   panasz   mellett   mulasztásban   megnyilvánuló
      alkotmányellenesség  megállapítására  irányuló  indítványt   is
      benyújtott az Alkotmánybírósághoz. Ebben kifejtette: nemcsak  a
      pártok,   hanem   a   társadalmi   szervezetek   életében    is
      jogbizonytalanságot  eredményez az  ügyész  időbeli  korlátozás
      nélküli   joga,  amely  alapján  megtámadhatja  a   párt   vagy
      társadalmi szervezet határozatát.

      3.  A  harmadik  indítvány elsődlegesen az  Egytv.  16.  §  (2)
      bekezdés     c)    pontjának    megsemmisítését    kérte     az
      Alkotmánybíróságtól.
      Az  indítványozó szerint az Egytv. 16. § (2) bekezdés c) pontja
      ellentétes  az  Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésével,   mert   a
      „jogalkalmazás  során fel nem ismerhető normatartalmat  hordoz,
      és  ezzel  hatásában nem kiszámítható, a címzettek számára  nem
      előre  látható  normatartalommal bír, az  adott  rendelkezés  a
      normavilágosság  sérelme  alapján alkotmányellenesnek  minősül”
      [47/2008. (IV. 17.) AB határozat].
      Az  indítványozó példaként utal az Egytv. 16. § (2) bekezdés d)
      pontjára,  amely pontosan megszabja, hogy az Egytv.  2.  §  (2)
      bekezdés   sérelme   váltja   ki  a   jogkövetkezményt.   Ezzel
      ellentétben  a  c)  pont nem jelöli meg, hogy mely  rendelkezés
      megsértése válthatja ki az abban foglalt intézkedéseket. Emiatt
      nem  világos, hogy a „tevékenység felfüggesztése” miféle aktus,
      pontosan  mit  „ellenőriz” a felügyelőbiztos, ki  jelölhető  ki
      felügyelőbiztossá,   és   mik  a   felügyelőbiztos   jogai   és
      kötelességei.  Az  Egytv.  16.  §  (2)  bekezdés  c)  pontjának
      értelmezhetetlensége  miatt  sérül  az  Alkotmány   63.   §-ban
      biztosított egyesüléshez való jog.
      Az  indítványozó  a  jogszabályi  rendelkezések  megsemmisítése
      mellett  alkotmányos követelmény megállapítását  kezdeményezte.
      Azt kérte, az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy az Egytv. 2.
      §  (3)  bekezdésének első fordulatában foglalt „amelyet törvény
      nem  tilt” kitétel értelmezése akkor felel meg az Alkotmánynak,
      ha  az egyesülési jog korlátját csak az Egytv. 2. § (2) és  (3)
      bekezdésében taxatíve felsorolt tilalmak jelentik.
      Kérte   továbbá,   hogy   az   Alkotmánybíróság   kötelezze   a
      törvényhozót,   hogy  az  „egyesülési  jog  alapján   fegyveres
      szervezet  nem  hozható létre” szövegrész az Egytv.  2.  §  (2)
      bekezdésébe  kerüljön át. Végül kezdeményezte az  indítványozó,
      hogy az Alkotmánybíróság kötelezze a törvényhozót az Egytv. 16.
      §  (2) bekezdés c) pontja módosítására. Az indítványozó szerint
      az  Egytv.  e pontjának a következőképpen kellene rendelkeznie:
      Ha  a  társadalmi szervezet 2. § (3) bekezdés szerinti  működés
      törvényessége  másképpen nem biztosítható, akkor  a  bíróság  a
      törvényi  tilalomba  ütköző  tevékenységet  felfüggesztheti  és
      ennek ellenőrzésére felügyelőbiztost rendelhet ki.
                                     
                                    II.

      1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

      „2.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus
      jogállam.”
      „3.  § (1) A Magyar Köztársaságban a pártok az Alkotmány és  az
      alkotmányos jogszabályok tiszteletben tartása mellett  szabadon
      alakulhatnak és szabadon tevékenykedhetnek.
      (2)  A  pártok  közreműködnek  a  népakarat  kialakításában  és
      kinyilvánításában.”
      „8.  §  (2)  A  Magyar  Köztársaságban az alapvető  jogokra  és
      kötelességekre  vonatkozó szabályokat  törvény  állapítja  meg,
      alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
      „51. § (1) A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze és az ügyészség
      gondoskodik a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi
      személyiséggel   nem   rendelkező   szervezetek   jogainak    a
      védelméről,   valamint  az  alkotmányos   rendet,   az   ország
      biztonságát  és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető  minden
      cselekmény következetes üldözéséről. ”
      „(3)  Az  ügyészség  közreműködik  annak  biztosításában,  hogy
      mindenki  megtartsa  a  törvényeket.  Törvénysértés  esetén   –
      törvényben  meghatározott  esetekben  és  módon  –   fellép   a
      törvényesség védelmében.”
      „63.  §  (1) A Magyar Köztársaságban az egyesülési jog  alapján
      mindenkinek  joga  van  a  törvény  által  nem  tiltott   célra
      szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni. […]
      (3)   Az   egyesülési   jogról   szóló,   valamint   a   pártok
      gazdálkodásáról  és működéséről szóló törvény  elfogadásához  a
      jelenlévő   országgyűlési  képviselők  kétharmadának  szavazata
      szükséges.”

      2. Az indítványok által kifogásolt jogszabályi rendelkezéseknek
      a határozat elbírálásakor hatályos szövege:

      Egytv.
      „2.  §  (2)  Az  egyesülési  jog  gyakorlása  nem  sértheti  az
      Alkotmány   2.  §-ának  (3)  bekezdését,  nem  valósíthat   meg
      bűncselekményt  és bűncselekmény elkövetésére  való  felhívást,
      valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével.
      (3)  Társadalmi  szervezet  minden  olyan  tevékenység  végzése
      céljából  alapítható, amely összhangban áll az Alkotmánnyal  és
      amelyet  törvény  nem  tilt. Társadalmi szervezet  elsődlegesen
      gazdasági-vállalkozási   tevékenység   végzése   céljából   nem
      alapítható.  Az egyesülési jog alapján fegyveres szervezet  nem
      hozható létre.”
      „14.  §  (1) A párt kivételével a társadalmi szervezet működése
      felett   az   ügyészség  a  reá  irányadó   szabályok   szerint
      törvényességi felügyeletet gyakorol. Ha a működés törvényessége
      másképpen nem biztosítható, az ügyész a bírósághoz fordulhat.
      (2)  A  párt törvénysértése esetén az ügyész keresetet indít  a
      párt ellen.”
      16. § „(2) A bíróság az ügyész keresete alapján
      a)   megsemmisítheti   a   társadalmi  szervezet   törvénysértő
      határozatát,   és   szükség  szerint  új  határozat   hozatalát
      rendelheti el;
      b)   a   működés   törvényességének   helyreállítása   céljából
      összehívhatja a társadalmi szervezet legfelsőbb szervét;
      c)   ha   a   társadalmi  szervezet  működésének  törvényessége
      másképpen   nem  biztosítható,  tevékenységét  felfüggesztheti,
      ellenőrzésére felügyelőbiztost rendelhet ki;
      d) feloszlatja a társadalmi szervezetet, ha annak működése a 2.
      § (2) bekezdésébe ütközik;
      e) megállapítja a társadalmi szervezet megszűnését, ha legalább
      egy  éve nem működik vagy tagjainak száma tartósan az e törvény
      által megkívánt létszám alatt van.”

      Ütv.
      „3.   §   (1)   Az  ügyészség  közreműködik  az  alkotmányosság
      védelmében   és   a   jogszabályok  érvényre  juttatásában.   E
      hatáskörében […]
      (2)  Az  (1)  bekezdésben  megjelölt  feladatok  érdekében   az
      ügyészség […]
      g) elősegíti, hogy a jogszabályok rendelkezéseit megtartsák,  e
      körben ellátja a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényben
      (a  továbbiakban:  Rtv.) meghatározott belső  bűnmegelőzési  és
      bűnfelderítési    feladatokat   ellátó   szerv   megbízhatósági
      vizsgálatra  vonatkozó  tevékenységének  felügyeletét  (ügyészi
      törvényességi felügyelet);”

      „13.  §  (1)  Az ügyészi törvényességi felügyelet a  Kormánynál
      alacsonyabb  szintű  közigazgatási  szervek  által  kibocsátott
      jogszabályokra,   illetőleg   a   közjogi   szervezetszabályozó
      eszközökre,   valamint  e  szervek  egyéb,  általános   érvényű
      rendelkezéseire  és  e  szervek  jogalkalmazás  körébe  tartozó
      egyedi   döntéseire  terjed  ki.  Kiterjed  ezen  túlmenően   a
      bíróságon   kívüli,  jogvitát  intéző  vagy  hatósági   jogkört
      gyakorló  szervek és személyek ez irányú eljárásaira és  egyedi
      döntéseire,  valamint  a gazdálkodó és egyéb  szerveknek,  jogi
      személyiséggel  nem rendelkező szervezeteknek a munkaviszonnyal
      és   a   szövetkezeti  tagsági  viszonnyal  összefüggő   egyedi
      döntéseire,  továbbá  a  jogszabályok  felhatalmazása   alapján
      kiadott  általános érvényű intézkedéseire. Törvény  az  ügyészi
      törvényességi  felügyelet hatályát  más  –  e  bekezdésben  nem
      említett – szervekre is kiterjesztheti.
      (2)  Az  ügyész a törvényesség biztosítása érdekében az ügyészi
      törvényességi felügyelet során
      a)   óvást   emelhet  az  Alkotmánnyal  vagy  magasabb   szintű
      jogszabállyal   ellentétes   jogszabály,   illetőleg    közjogi
      szervezetszabályozó eszköz ellen;
      b)  elbírálja  azokat  a  törvényességi  kérelmeket,  közérdekű
      bejelentéseket  és törvénysértésre utaló jelzéseket,  amelyeket
      az államigazgatás és más, bíróságon kívüli jogalkalmazó szervek
      határozatai,  illetőleg  törvénysértő  mulasztásai   ellen   az
      ügyészséghez benyújtanak;
      c) a hatáskörébe tartozó területi és helyi szerveknél általános
      érvényű  rendelkezés (szabályzat, alapszabály  stb.)  kiadását,
      módosítását   vagy   egyes  rendelkezéseinek   hatályon   kívül
      helyezését kezdeményezheti;
      d)   ellenőrizheti   a   körözési   nyilvántartásra   vonatkozó
      jogszabályok megtartását;
      e)  megtekintheti  az ügyészi törvényességi  felügyelet  körébe
      tartozó  szervek  általános érvényű  rendelkezéseit  és  egyedi
      döntéseit,  a törvényesség érdekében szükség esetén vizsgálatot
      tarthat,  illetőleg  az  ellenőrzési  vagy  felügyeleti  joggal
      felruházott  szervet  vizsgálat tartására  kérheti  fel;  ezzel
      összefüggésben a szervek területére, helyiségeibe beléphet;
      f)   a   szervek  vezetőitől  iratok  és  adatok  rendelkezésre
      bocsátását,   illetőleg  megküldését,  továbbá   felvilágosítás
      adását kérheti.
      (3)  Az  illetékes  szerv vezetője a  (2)  bekezdés  e)  és  f)
      pontjában megjelölt ügyészi felkérésnek köteles eleget tenni.”
                                     
                                   III.

      Az indítványok részben megalapozottak.

      Az  Alkotmánybíróság elsőként formai szempontból  vizsgálta  az
      ügyész törvényességi felügyeletre vonatkozó Ütv.-beli szabályok
      alkotmányosságát.
      Az  indítványozó  álláspontja szerint az Alkotmány  63.  §  (3)
      bekezdésében   megfogalmazott  követelménynek  megfelelően   az
      Országgyűlésnek az Ütv. 13-16. §-ait kétharmados  szótöbbséggel
      kellett  volna  megszavazni, illetve  módosítania.  Tekintettel
      arra,  hogy  az  Országgyűlés e szabályokat egyszerű  többséget
      igénylő törvényi rendelkezésként fogadta el, az indítványozó  a
      rendelkezések megsemmisítését kezdeményezte.
      A törvényességi felügyeleti szabályok beiktatásakor az ügyészek
      hatáskörére vonatkozó szabályok elfogadása az Alkotmány alapján
      önmagában  nem  igényelt  minősített többséget.  [A  2010.  évi
      CXIII.  törvény  9.  §  (2) bekezdése az Alkotmány  53.  §  (4)
      bekezdését 2010. december 24-ei hatállyal úgy módosította, hogy
      az  ügyészségről,  valamint az ügyészek szolgálati  viszonyáról
      szóló   törvény   elfogadásához   a   jelenlévő   országgyűlési
      képviselők  kétharmadának szavazata szükséges. Ez a kétharmados
      előírás  azonban  visszamenőleg nem, csak az alkotmánymódosítás
      hatályba   lépését   követően  elfogadott  ügyészségről   szóló
      törvényi  rendelkezésekre irányadó.] Az  Alkotmány  63.  §  (3)
      bekezdése  viszont  arra  kötelezi az  Országgyűlést,  hogy  az
      egyesülési  jogról szóló törvényt kétharmados  szavazataránnyal
      fogadja   el.   Ez   a   törvény   jelenleg   az   Egytv.    Az
      alkotmánybírósági gyakorlat alapján azonban az Alkotmány 63.  §
      (3)  bekezdéséből  nem  következik, hogy az  egyesülési  jogról
      szóló  törvény  kétharmadossága az egyesülési  jogra  vonatkozó
      összes törvényi szintet megkövetelő szabályra kiterjed [először
      lásd  4/1993.  (II. 12.) AB határozat, ABH 1993,  48,  61.].  A
      kétharmados  törvény  koncepciójának csak  a  lényegi  elemeire
      vonatkozik  a  kétharmados előírás.  [31/2001.  (VII.  11.)  AB
      határozat,  ABH 2001, 258, 260-264.; 95/B/2001.  AB  határozat,
      ABH  2003,  1327, 1337.] Azok a szabályozási kérdések,  amelyek
      nem   tartoznak  az  Egytv.  lényeges  koncepciójába,  egyszerű
      szótöbbséggel    elfogadott    törvényben    rendezhetők.    Az
      Alkotmánybíróság ezért a sportegyesületeket vizsgáló 95/B/2001.
      AB határozatban nem tartotta alkotmánysértőnek, hogy a sportról
      szóló  2000. évi CXLV. törvényt egyszerű szótöbbséggel  fogadta
      el az Országgyűlés (ABH 2003, 1327.).
      Az  Alkotmánybíróságnak jelen ügyben azt kellett megvizsgálnia,
      hogy   az   Ütv.-nek  az  ügyészi  törvényességi   felügyeletre
      vonatkozó  szabályai  az  egyesülési  jog  törvényi  garanciáit
      tartalmazó Egytv. szabályozási koncepciójának lényeges  elemeit
      érintik-e.  Az Egytv. egyik lényegi rendelkezése a  14.  §  (1)
      bekezdése,  amely  megteremti a társadalmi szervezetek  feletti
      ügyészi törvényességi felügyelet jogalapját. Ezt a rendelkezést
      az   Országgyűlés   a   képviselők  több,  mint   kétharmadának
      szavazatával  fogadta el. A rendelkezés szerint a törvényességi
      felügyeletet  az  ügyészség a „reá irányadó szabályok”  szerint
      látja el. Jelenleg ez az egyszerű szótöbbséggel elfogadott Ütv.
      V.  fejezetét jelenti. Ez a fejezet azonban elsődlegesen nem az
      egyesületek   feletti   törvényességi   felügyeleti   hatáskört
      szabályozza,    hanem    a   Kormánynál   alacsonyabb    szintű
      közigazgatási  szervek  törvényes működését  biztosító  ügyészi
      eszközöket  sorolja  fel. S önmagában ezek  a  rendelkezések  –
      elfogadásuk  idején  –  az  Alkotmány  alapján  nem  igényeltek
      minősített többséget.
      Az  Ütv.  V. fejezetének egyes szabályai azonban az ügyészeknek
      az   egyesületek   feletti   törvényességi   felügyeletére   is
      irányadóak.  Ezek  kapcsán  felvethető  az  a  kérdés,  hogy  e
      rendelkezések   az  Alkotmány  63.  §  (3)  bekezdése   alapján
      kétharmados többséget igényelnek-e.
      Az   Alkotmánybíróság  több  esetben  hangsúlyozta,   hogy   az
      egyesülési  jogról  szóló törvénynek az  Alkotmány  63.  §  (3)
      bekezdésében megkövetelt kétharmadossága nem jelenti azt,  hogy
      az   egyesülési   jogra  vonatkozó  összes,  törvényi   szintet
      megkövetelő  szabály minősített többséget kíván. Az  egyesülési
      jogot   érintő   szabályozásból   az   egyszerű   szótöbbséggel
      elfogadott   törvények   nincsenek  kizárva.   [95/B/2001.   AB
      határozat, ABH 2003, 1327, 1334.]
      A  társadalmi  szervezetek  feletti ügyészi  kontroll  eszközei
      kétségtelenül  érintik  az  egyesülési  jogot.   A   korlátozás
      jogalapját azonban a minősített többséggel megszavazott  Egytv.
      14.  §  (1)  bekezdése  adja. Az Ütv. V. fejezetének  vonatkozó
      rendelkezései az Egytv. 14. § (1) bekezdését részletezik, ezért
      az  Alkotmány  63.  §  (3)  bekezdése  alapján  nem  igényelnek
      kétharmados  szavazattöbbséget.  Az  Országgyűlés   tehát   nem
      sértette meg az Alkotmány 63. § (3) bekezdését, amikor az  Ütv.
      V.  fejezetét  a jelenlévő képviselők többségének  szavazatához
      kötött  törvényként  fogadta  el.  Az  Alkotmánybíróság   ezért
      elutasította  azt  az  indítványt, amely az  Ütv.  13-16.  §-ai
      megsemmisítését  amiatt  kérte,  mert  azokat  az  Országgyűlés
      egyszerű többséget igénylő törvényként fogadta el.
                                     
                                    IV.

      1.   Az   Alkotmány  63.  §  (1)  bekezdése  mindenki   számára
      biztosítja,  hogy a törvény által nem tiltott célra szervezetet
      hozzon  létre, illetve ahhoz csatlakozzon. Ez a jog  elsősorban
      az egyesülés célja megválasztásának a szabadságát jelenti és  e
      célra  rendelt szervezet alapításának szabadságát,  továbbá  az
      ehhez  való csatlakozás és a kilépés önkéntességét. A  szabadon
      létesített   egyesület  és  ennek  önkéntessége  garantálja   a
      meggyőződés,   szólás,   lelkiismeret  és  véleménynyilvánítási
      szabadságot is. Ezt állapította meg az első AB határozat, amely
      az  egyesülési szabadságnak az alapjogok közötti helyét jelölte
      ki,  és  amely  megnyitotta az ún. kamarai  határozatok  sorát.
      [22/1994.  (IV.  16.)  AB határozat, ABH 1994,  127,  128-129.;
      megerősítve az ún. kamarai határozatokban: 41/1995.  (VI.  30.)
      AB  határozat, ABH 1995, 210.; 38/1997. (VII. 1.) AB határozat,
      ABH  1997,  249.;  39/1997. (VII. 1.) AB határozat,  ABH  1997,
      263.;  21/1998. (V. 27.) AB határozat, ABH 1998, 165.; 41/2002.
      (X.   11.)  AB  határozat,  ABH  2002,  295.;  939/B/1997.   AB
      határozat, ABH 2008, 1587.] Az egyesülési szabadság  egy  másik
      aspektusát,  az egyesülethez való csatlakozás és az  egyesületi
      tagfelvétel   szabadságát,  illetve   annak   korlátozhatóságát
      érintette  a  21/1996.  (V. 17.) AB határozat.  Több  határozat
      foglalkozott    az   egyesületek   nyilvántartásba    vételének
      alkotmányosságával  is [1487/D/1995. AB  határozat,  ABH  1999,
      543.; 6/2001. (III. 14.) AB határozat, ABH 2001, 93.].
      Az  egyesületek önkormányzatiságát és autonóm működését azonban
      eddig  kevés  határozat érintette. Kulcsfontosságú  a  27/1993.
      (IV.  29.)  AB  határozat, amely alkotmánysértőnek minősítette,
      hogy  MT rendelet a művelődési és közoktatási miniszter számára
      a művészeti alkotóközösségek tevékenységére kiterjedő általános
      felügyeleti jogot biztosított. Azt ugyanis az egyesülési  jogot
      olyan   súlyosan   sértő  beavatkozásnak  tekintette,   amelyre
      alkotmányosan   csak   törvényben   részletesen   meghatározott
      feltételek  mellett a független bíróságnak lehet  hatásköre.  A
      döntés  fontos  értéknek tekinti, hogy „a  bíróság  nem  csupán
      védelmet  nyújt  e közösségi szabadságjog gyakorlásához,  hanem
      egyéb   tárgyú   szakszerű  és  elfogulatlan   döntéseivel   is
      közreműködik   az  egyesülési  jog  alkotmányos  és   törvényes
      érvényesítésében”.  (ABH 1993, 444, 448-450.)  A  közigazgatási
      szerv  egyesületek feletti általános felügyeleti joga e  döntés
      szerint  nem  egyeztethető  össze  az  Alkotmány  63.   §   (1)
      bekezdésével.

      2.   Az  egyesületek  (más  néven  társadalmi  szervezetek)  az
      Alkotmány  63.  § (1) bekezdésében biztosított  egyesülési  jog
      alapján    alakulnak    meg.   Önkéntes    alapon    létrejött,
      önkormányzattal rendelkező és autonóm módon működő  szervezetek
      (Ptk.   61.  §).  Ez  azt  jelenti,  hogy  az  egyesületek   az
      egyesüléshez való szabadságjog alapján, az alapító tagok  és  a
      résztvevők     saját     akarat-elhatározásának     megfelelően
      szerveződnek.   Az  önkormányzás  a  közösség  belső   ügyeinek
      vitelére   vonatkozik.  Az  egyesület  ugyanis  saját  ügyeiben
      önállóan   dönt,  és  biztosítja,  hogy  a  tagok  a   döntések
      előkészítésében  és azok meghozatalában közreműködhessenek.  Az
      önkormányzatiság magában foglalja az önszabályozás jogát is. Az
      arra  vonatkozó  jogot, hogy az egyesület maga  alkossa  meg  a
      saját  szervezetére,  működésére  és  tevékenységére  vonatkozó
      szabályokat, s gondoskodjon azok végrehajtásáról.
      Az  önkormányzás viszont autonómiát feltételez. Az  alkotmányos
      demokráciákban  az  egyesületek  a  civil  társadalom   autonóm
      szerveződései. Az Alkotmány 63. § (1) bekezdése e szerveződések
      alakításának   és   működésének   szabadságát   erős   alapjogi
      védelemben   részesíti.  Az  Alkotmánybíróság  esetjoga   pedig
      elismeri az egyesületek cselekvési autonómiáját, amely  alapján
      az    egyesületek    az    általuk   meghatározott    közérdekű
      rendeltetésüknek megfelelően állapítják meg alapszabályukat  és
      hoznak  egyedi  döntéseket.  Az egyesületi  autonómia  tehát  a
      szervezet céljához, rendeltetéséhez kötött. [24/1996. (VI. 25.)
      AB  határozat,  ABH  1996,  107,  111-112.]  Ezt  a  szervezeti
      autonómiát  más jogalanyoktól, de elsősorban az  államtól  való
      függetlenség  garantálja. Az államnak ezért az  egyesülés  joga
      alapján  létrehozott szervezetek önállóságát tiszteletben  kell
      tartania.  Az  Alkotmány  8.  §  (1)  bekezdésének  megfelelően
      ugyanis  az  állam  elsőrendű  kötelessége,  hogy  tiszteletben
      tartsa  az alapvető szabadságjogok érvényesülését. Emellett  az
      állam  köteles  védeni  e  szabadságokat,  vagyis  olyan   jogi
      környezetet  teremteni, amelyben mindenki számára  biztosított,
      hogy   alapvető  jogaival  élhet.  Az  Alkotmány   8.   §   (2)
      bekezdéséből  következően az egyesüléshez való jogra  vonatkozó
      szabályokat  törvény  állapítja  meg,  de  lényeges   tartalmát
      törvény   sem  korlátozhatja.  Az  alkotmánybírósági  gyakorlat
      szerint  az  Alkotmány 8. § (2) bekezdése alapján  „[a]z  állam
      akkor  nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez,  ha  másik
      alapvető  jog és szabadság védelme vagy érvényesülése,  illetve
      egyéb  alkotmányos érték védelme más módon nem  érhető  el.  Az
      alapjog  korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában  nem
      elegendő,  hogy  az másik alapjog vagy szabadság  védelme  vagy
      egyéb alkotmányos cél érdekében történik, hanem szükséges, hogy
      megfeleljen  az arányosság követelményeinek: az  elérni  kívánt
      cél  fontossága  és  az ennek érdekében okozott  alapjogsérelem
      súlya  megfelelő  arányban legyen egymással.  A  törvényhozó  a
      korlátozás  során  köteles  az  adott  cél  elérésére  alkalmas
      legenyhébb   eszközt  alkalmazni.”  [30/1992.   (V.   26.)   AB
      határozat, ABH 1992, 167, 171.]
      Az  egyesületek  tevékenysége feletti, a szervezeti  autonómiát
      korlátozó  állami  kontroll  tehát kizárólag  akkor  tekinthető
      alkotmányosnak,  ha  az  elkerülhetetlenül  szükséges  valamely
      kiemelkedően  fontos alkotmányos cél elérése  érdekében,  és  a
      kontroll mértéke e cél elérésével arányos mértékű.

      3.1. Az indítvány szerint az Országgyűlés az Alkotmány 2. § (1)
      bekezdését  és  a 63. § (1) bekezdését sértő helyzetet  idézett
      elő    azáltal,   hogy   nem   szabályozta   azon   jogszabályi
      feltételeket,  melyek  betartásával az ügyészség  a  társadalmi
      szervezetek    működése   felett   törvényességi   felügyeletet
      gyakorol.
      Az    Alkotmánybíróságnak    a    mulasztásban    megnyilvánuló
      alkotmányellenesség  megállapítására  irányuló  hatáskörét   az
      Alkotmánybíróságról   szóló  1989.   évi   XXXII   törvény   (a
      továbbiakban:  Abtv.)  49.  §-a  szabályozza.  Az  Abtv.   ezen
      rendelkezését,  valamint  az  Alkotmánybíróság  gyakorlatát  is
      figyelembe      véve      a     mulasztásban      megnyilvánuló
      alkotmányellenesség  megállapításának  két  együttes  feltétele
      van:
      –   a   jogalkotó  jogszabályi  felhatalmazáson  alapuló,  vagy
      feltétlen  jogszabályi rendezést igénylő  kérdésben  jogalkotói
      kötelezettségének nem tesz eleget,
      –  és  a jogalkotói kötelezettség elmulasztásának eredményeként
      alkotmányellenes helyzet keletkezik.
      Az  Alkotmánybíróság  a 35/2004. (X. 6.)  AB  határozatában  az
      alábbiakban összegezte az Abtv. 49. § (1) bekezdésében szereplő
      „jogalkotói mulasztás” és „alkotmányellenes helyzet”  egymáshoz
      való   viszonyára   vonatkozó   álláspontját:   „a   jogalkotói
      mulasztásnak és az alkotmányellenes helyzetnek együttesen  kell
      fennállnia [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83,  86.;
      37/1992.  (VI.  10.)  AB határozat, ABH  1992,  227,  232.].  A
      jogalkotói   feladat  elmulasztása  önmagában  nem  feltétlenül
      jelent  alkotmányellenességet [14/1996. (IV. 24.) AB határozat,
      ABH  1996, 56, 58-59.; 479/E/1997. AB határozat, ABH 1998, 967,
      968-969.;  1080/D/1997. AB határozat, ABH  1998,  1045,  1046.;
      10/2001.   (IV.  12.)  AB  határozat,  2001,  123,   131.],   a
      mulasztásból  eredő alkotmányellenes helyzetet  minden  esetben
      csak konkrét vizsgálat eredményeként lehet megállapítani.” (ABH
      2004, 504, 508.)
      Az  Alkotmány 51. § (1) bekezdése szerint az ügyészség  köteles
      gondoskodni  a  természetes és jogi személyek  jogainak  (jelen
      esetben  az egyesülési jog) védelméről. Az 51. § (3)  bekezdése
      alapján  az  ügyészség közreműködik annak biztosításában,  hogy
      mindenki  megtartsa  a  törvényeket.  Törvénysértés  esetén   –
      törvényben  meghatározott  esetekben  és  módon  –   fellép   a
      törvényesség védelmében. Az Alkotmány tehát a törvényhozónak ad
      felhatalmazást  az ügyészi törvényességi felügyelet  anyagi  és
      eljárási   kérdéseinek  szabályozására.   Ez   a   szabályozási
      felhatalmazás  azonban  nem  jelenti  azt,  hogy   az   ügyészi
      törvényességi   felügyelet   koncepciója   függetlenedhet    az
      alkotmányos rend egészétől, jelen ügyben különösen az Alkotmány
      8. § (2) bekezdésétől és az Alkotmány 63. § (1) bekezdésétől. A
      törvényi  szabályozás  ugyanis nem sértheti  szükségtelenül  és
      aránytalan mértékben az egyesülési szabadságot.
      A  törvényességi  felügyelettel az állam  biztosítja,  hogy  az
      érintett   jogalanyok  jogaik  gyakorlása  és  kötelezettségeik
      teljesítése  során  a jogszabályokban foglaltaknak  megfelelően
      járjanak  el,  működésük  megfeleljen a  hatályos  jogszabályok
      előírásainak. [30/1994. (V. 20.) AB határozat, ABH  1994,  161,
      163.]
      Az  1/1994.  (I. 7.) AB határozat szerint az ügyészi  részvétel
      fontos  területe egyes, a bíróság hatáskörébe tartozó egyoldalú
      eljárásokban  való közreműködés, amelyekben az ügyészség  az  a
      kívülálló szerv, amely a törvénysértések megelőzésében, illetve
      orvoslásában  szerepet  játszhat.  A  törvényességi  felügyelet
      alkotmányosságát  az Alkotmánybíróság 1994-ben  nem  vizsgálta.
      Állást  foglalt viszont abban, hogy „az ügyész bizonyos polgári
      peres és nemperes eljárásokban való közreműködését, perindítási
      és   egyéb  kezdeményezési  jogát,  perelhetőségét,   stb.   az
      Alkotmány   51.   §  (3)  bekezdése  elvileg  megalapozza,   és
      alkotmányossá  teszi. Kizárólag esetenként, az  egyes  törvényi
      felhatalmazások alkotmányossági vizsgálatával dönthető el  azok
      alkotmányellenessége,  illetőleg alkotmányos  összhangja”  (ABH
      1994,    29,    33.).    E   döntésében   az   Alkotmánybíróság
      megállapította,   hogy   az  ügyész   polgári   ügyekben   való
      részvételének  törvényi biztosítása nem eleve alkotmányellenes,
      az   alkotmányossági  összefüggések  csak  az  egyes,   konkrét
      felhatalmazást   adó  törvényi  rendelkezések   alkotmányossági
      vizsgálata során bírálhatók el.

      3.2.    Jelenleg    az   egyesületek   feletti    törvényességi
      felügyeletnek  két  egymásra utaló jogszabályi  rendelkezés  az
      alapja.  Egyfelől  irányadó rendelkezés az  Egytv.  14.  §  (1)
      bekezdésének első mondata, amely szerint „[a] párt  kivételével
      a  társadalmi  szervezet működése felett  az  ügyészség  a  reá
      irányadó    szabályok   szerint   törvényességi    felügyeletet
      gyakorol”.  A  „reá irányadó szabályok szerint”  fordulatot  az
      Ütv.    releváns   rendelkezései   töltik   meg    tartalommal.
      Mindenekelőtt az Ütv. 13. § (1) bekezdés utolsó mondata,  amely
      alapján  törvény  az ügyészi törvényességi felügyelet  hatályát
      más, e bekezdésben nem említett szervekre is kiterjesztheti. Az
      Ütv.  13.  § (2) bekezdése a törvényességi észrevétel különböző
      eszközeit sorolja fel.
      Az Ütv.-beli törvényességi felügyeleti szabályok egyértelműen a
      közigazgatás  feletti törvényességi felügyeletre szabottak.  Az
      itt  felsorolt  eszközök  ugyanis  –  főszabály  szerint  –   a
      Kormánynál  alacsonyabb  szintű  közigazgatási  szervek   által
      kibocsátott jogszabályok, közjogi szervezetszabályozó eszközök,
      egyéb  általános érvényű rendelkezések, továbbá egyedi döntések
      esetében alkalmazhatók. Az államigazgatási szervek normatív  és
      egyedi   aktusaitól  azonban  jelentős  mértékben  eltérnek   a
      közhatalmat  nem gyakorló, államigazgatási, hatósági  feladatot
      el  nem  látó, az egyesülési szabadság alapján létrejött privát
      egyesületek általános érvényű és egyedi döntései.
      Az egyesületek ugyanis az Alkotmány 63. § (1) bekezdése alapján
      létrejött,  a  civil társadalomhoz tartozó autonóm szervezetek.
      Ez  az  autonómia  megköveteli,  hogy  az  állam,  ha  valamely
      intézményének  hatáskört biztosít az egyesületek felügyeletére,
      akkor  azt törvényben pontosan körülhatárolt módon, az alapjog-
      korlátozás alkotmányos mércéjének megfelelően tegye.
      A  jelenleg  irányadó  Egytv.  és Ütv.  szabályok  azonban  nem
      rendelkeznek arról, hogy az ügyészség ellenőrzési jogköre  mire
      terjed  ki:  az  egyesület  teljes  működésére  vagy  csak   az
      általános  érvényű,  illetve  egyedi  döntéseire.  Nem  rendezi
      törvény,  hogy az ügyészség eljárhat-e hivatalból  vagy  csupán
      kezdeményezésre, és nem szabályozza azt sem, hogy az ügyész  az
      ellenőrzés  során  mit  tehet,  s  ha  törvénysértést   észlel,
      miképpen cselekedhet.
      Tekintettel   arra,   hogy  az  ügyészi   kontroll   lehetősége
      korlátozza   az   egyesüléshez   való   alapjogot,   ezért    a
      törvényhozónak pontosan meg kell határoznia, hogy  mire  terjed
      ki  az  ügyészség  hatásköre,  s hogy  e  hatáskör  mit  foglal
      magában.
      Mindezek alapján az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló
      alkotmányellenességet állapított meg, mert az Országgyűlés  nem
      alkotta  meg azokat a különös törvényi rendelkezéseket, amelyek
      alapján  az  ügyész  –  az  Alkotmány 63.  §  (1)  bekezdésének
      megfelelően   –   törvényességi  felügyeletet  gyakorolhat   az
      egyesületek  felett. Ez a hiányosság az egyesülés szabadságához
      fűződő jog érvényesülését közvetlenül érinti.
                                     
                                    V.

      1.   Az   Alkotmánybíróság  ezt  követően  azt  az   indítványt
      vizsgálta, amely szerint az Egytv. 14. § (1) bekezdése, továbbá
      az  Ütv.  3. § (2) bekezdés g) pontja, 13-16. §-ai az Alkotmány
      63.  §  (1)  bekezdésébe ütköző módon rendelkeznek a társadalmi
      szervezetek feletti törvényességi felügyeletről.
      Az   Alkotmánybíróság  a  társadalmi  szervezetekre   vonatkozó
      ügyészi  törvényességi felügyeleti jogkör  terjedelmével  eddig
      nem   foglalkozott.  Állást  foglalt  viszont  az  alapítványok
      feletti  törvényességi ellenőrzésről. A 63/2008. (IV.  30.)  AB
      határozat  szerint  az  ügyész a következő  intézkedések  közül
      választhat  az  alapítvány felügyelete  során:  kezdeményezheti
      általános   érvényű   rendelkezés   (szabályzat,   alapszabály)
      kiadását,  módosítását  vagy  egyes  rendelkezéseinek  hatályon
      kívül helyezését; megtekintheti az alapítvány általános érvényű
      rendelkezéseit és egyedi döntéseit, szükség esetén  vizsgálatot
      tarthat  a  törvényesség érdekében, s a kezelő szerv vezetőitől
      iratok   és   adatok  rendelkezésre  bocsátását,   megküldését,
      felvilágosítás adását kérheti [Ütv. 13. § (2) bekezdés c),  e),
      f) pontja; ABH 2008, 559, 578-579.].
      Az  Alkotmánybíróság tehát úgy ítélte meg, hogy az alapítványok
      esetében  az ügyész a törvényességi felügyeleti eszközök  közül
      kizárólag  azokat alkalmazhatja, amelyek összhangban állnak  az
      alapítvány  magánjogi  jellegével. Tekintettel  arra,  hogy  az
      Alkotmánybíróság  az  alapítványok, mint  magánjogi  jogalanyok
      esetében  csak  az  Ütv.-ben foglalt  törvényességi  felügyelet
      három eszközét tartotta alkalmazhatónak, az egyesületek feletti
      törvényességi  ellenőrzés  körében  is  csupán  ezen   eszközök
      alkalmazásának  lehetőségét vette figyelembe.  Az  egyesüléshez
      fűződő  alkotmányos  alapjog alapján  létrejött  egyesületek  —
      személyegyesítő  jellegük folytán —  az  Alkotmány  63.  §  (1)
      bekezdése    révén    közvetlenebb    alkotmányos    védelemben
      részesülnek, mint például az alapítványok. Ezért az  a  minimum
      követelmény,   amelyet  az  Alkotmánybíróság  az   alapítványok
      esetében   meghatározott,  bizonyosan  irányadó   a   speciális
      alapjogi   védelemben   részesülő   egyesületek   esetében.   A
      következőkben  az  Alkotmánybíróság az alapjogi  teszt  alapján
      eljárva   egyenként   vizsgálta,  hogy   ezeknek   az   ügyészi
      eszközöknek   az   egyesületek  esetében  történő   alkalmazása
      összhangban van-e az Alkotmány 63. § (1) bekezdésével.

      2.1.  Az Ütv. 13. § (2) bekezdés c) pontja alapján az ügyész  a
      törvényesség   biztosítása  érdekében  a  hatáskörébe   tartozó
      területi  és  helyi  szerveknél általános  érvényű  rendelkezés
      (szabályzat,  alapszabály,  stb.)  kiadását,  módosítását  vagy
      egyes     rendelkezéseinek    hatályon     kívül     helyezését
      kezdeményezheti.
      A   jogszabályi  rendelkezés  megfogalmazása  (területi,  helyi
      szerv,  rendelkezés  kiadása) a közigazgatási  szervek  feletti
      törvényességi  ellenőrzésre  utal.  Ennek  ellenére  adható   a
      szabálynak olyan értelem, amely alapján az ügyészség például az
      egyesület  tagjai  által elfogadott alapszabályt  vizsgálhatja.
      Ezt    az   értelmezést   követi   az   ügyészi   törvényességi
      felügyeletről   szóló  13/1994.  (ÜK.  12.)  LÜ   utasítás   (a
      továbbiakban:  LÜ  utasítás), amelynek 2.  §  (1)  bekezdés  d)
      pontja alapján általában az ügyészi törvényességi felügyelet „a
      működés,  valamint  a működés körében hozott  belső  normák  és
      egyedi    döntések   tekintetében”   kiterjed   a    társadalmi
      szervezetekre is. Tekintettel azonban arra, hogy az LÜ utasítás
      kizárólag  az  Ütv. rendelkezéseivel összhangban  értelmezhető,
      ezért  az  ügyészségnek az Ütv. 13. § (2)  bekezdés  c)  pontja
      alapján   csupán   a   normatív   jellegű   általános   érvényű
      rendelkezések tekintetében van kezdeményezési joga.
      Az  ügyésznek  az egyesületek alapszabálya feletti  ellenőrzési
      jogköre   korlátozza  az  Alkotmány  63.  §   (1)   bekezdésben
      biztosított egyesülés szabadságát. E jogkorlátozás az Alkotmány
      keretei között marad, ha szükségesnek és arányosnak minősül.
      Az   egyesületi   lét   egyik   meghatározó   tulajdonsága   az
      önszabályozás.   Az   egyesület  szabadon   dönthet   a   saját
      szervezetére  és  a  működésére  vonatkozó  alapvető  szabályok
      megalkotásáról   és  azok  megváltoztatásáról.   Az   egyesülés
      szabadságával összeegyeztethetetlen volna az olyan  jogszabály,
      amely  felhatalmazná  az  ügyészt  az  egyesületi  szabályzatok
      előzetes  közhatalmi ellenőrzésére, értékelésére, minősítésére.
      Ez  ugyanis  egy előzetes tartalmi vizsgálatot,  azaz  cenzúrát
      megvalósító  rendelkezés volna. [Lásd: 20/1997. (III.  19.)  AB
      határozat, ABH 1997, 85, 95.]
      Az egyesületi önszabályozási jog ugyanakkor nem terjed ki arra,
      hogy  az  egyesület  jogszabálysértő belső  normákat  alkosson.
      Vagyis  működése  során az egyesületnek is be kell  tartania  a
      törvényeket   és   más  jogszabályokat.  Az  ügyészi   fellépés
      alkotmányos  célja,  hogy  őrködjön az  egyesületek  törvénynek
      megfelelő működése felett, s az egyesület törvénysértő működése
      esetén megtegye a szükséges intézkedéseket. Ennek érdekében  az
      ügyész   az   egyesület   által  alkotott   általános   jellegű
      intézkedéseket   utólag,  a  jogszabályszerűség   szempontjából
      vizsgálhatja.  Sor kerülhet erre például, ha  az  egyesület  az
      Egytv.  6.  és  7.  §-ában foglalt előírásokat figyelmen  kívül
      hagyva  fogadja  el  alapszabályát. Ilyen  esetben  az  ügyészi
      fellépésre  az Alkotmány 51. § (3) bekezdése ad felhatalmazást,
      amely  szerint  törvénysértés esetén léphet  fel  az  ügyész  a
      törvényesség védelmében.
      Az   Ütv.  13.  §  (2)  bekezdés  c)  pont  alapján  az  ügyész
      kezdeményezheti   egy   adott  általános  érvényű   (jellemzően
      alapszabálybeli)  rendelkezés  megalkotását,  módosítását  vagy
      egyes  rendelkezések  hatályon kívül helyezését.  Az  ügyésznek
      tehát csak kezdeményező és nem döntési joga van. Ahogyan azt az
      Alkotmánybíróság   korábban  már   hangsúlyozta,   az   ügyészi
      törvényességi  felügyelet körében „az ügyész nem  hozhat  olyan
      döntéseket,  amelyek közvetlenül és akként érintik az  ügyfelek
      jogállását,  hogy  részükre  állapítanak  meg,  vagy   terhükre
      kötelezettséget írnak elő”. [59/E/1994. AB határozat, ABH 1995,
      851,   852-853.].   Mégis,   ez   a   kezdeményezési   jog   is
      megvalósíthatja a magánjogi jogalanyok egyesülési szabadságának
      aránytalan   korlátozását,  ha  a  gyakorlatban  arra   mintegy
      szúrópróbaszerűen, a törvénysértés elkerülése  érdekében  kerül
      sor.
      Ennek az alkotmányossági problémának a megoldása azonban nem az
      Ütv.-beli   rendelkezés   megsemmisítésével   orvosolható.   Az
      alkotmányellenességet  ugyanis nem  az  Ütv.  létező  szabályai
      okozzák,  hanem  éppen az Ütv. hiányossága. Az Alkotmánybíróság
      ezért  az  Ütv.  13. § (2) bekezdés c) pontja  megsemmisítésére
      irányuló  indítványt  elutasította, de a  határozat  rendelkező
      részében   mulasztásban   megnyilvánuló   alkotmányellenességet
      állapított meg.

      2.2.  Az  Ütv. 13. § (2) bekezdés e) pontja alapján  az  ügyész
      megtekintheti   az  ügyészi  törvényességi  felügyelet   körébe
      tartozó  szervek  általános érvényű  rendelkezéseit  és  egyedi
      döntéseit,  a törvényesség érdekében szükség esetén vizsgálatot
      tarthat,   illetőleg  az  ellenőrzési  és  felügyeleti   joggal
      felruházott  szervet  vizsgálat tartására  kérheti  fel;  ezzel
      összefüggésben a szervek területére, helyiségeibe beléphet.
      Ugyanezen   bekezdés  c)  pontjához  hasonlóan   az   e)   pont
      megfogalmazása  (ellenőrzési,  felügyeleti  joggal  felruházott
      szerv)  is a közigazgatás törvényes működése feletti kontrollra
      utal.  E  jogszabályi  szakasz alapján jelenleg  az  ügyész  az
      egyesületek    alapszabályait,    egyéb    általános    érvényű
      rendelkezését és egyedi döntéseit megtekinti, vizsgálatot tart,
      és  ennek során az egyesület területére, helyiségébe belép.  Az
      Alkotmánybíróságnak azt a kérdést kellett megválaszolnia,  hogy
      ezek  az  ügyészi  jogosítványok  szükséges  és  arányos  módon
      korlátozzák-e az egyesülés szabadságát.
      Ahogyan   azt  az  Alkotmánybíróság  a  c)  pont  vizsgálatakor
      megállapította,  az  Alkotmány 51.  §  (3)  bekezdésében  adott
      felhatalmazás   alapján  az  ügyész  utólag,   a   törvényesség
      szempontjából   vizsgálhatja  az   egyesület   által   alkotott
      általános   jellegű  intézkedéseket.  Ugyanez   vonatkozik   az
      egyesület egyedi döntéseire is. Sem az Ütv., sem más jogszabály
      nem  rendelkezik azonban arról, hogy az ügyész milyen  indokkal
      tekintheti  meg az egyesület általános és egyedi intézkedéseit,
      s arról sem, hogy milyen jogi eszközei vannak az egyesületnek a
      jogszerűtlennek tartott ügyészi beavatkozással szemben.
      Külön  vizsgálatot igényel az a jogszabályi rendelkezés,  amely
      alapján  az ügyész az egyesület területére, helyiségébe  belép.
      Az  Alkotmánybíróság már több döntésében foglalkozott  azzal  a
      kérdéssel,  hogy  milyen  feltételek  mellett  alkotmányos   az
      államigazgatási    szervek   (adóhatóság,   egészségbiztosítási
      felügyelet,   stb.)  magántulajdonban  álló  területekre   való
      belépése.
      A  24/2006. (VII. 7.) AB határozat az adóhatósági átvizsgálásra
      vonatkozó  szabályokat  a  hiányzó  törvényi  garanciák   miatt
      alkotmánysértőnek minősítette, mert az adott ügyben a helyszín,
      a  helyiség,  a  gépjármű  és  a  lakás  átvizsgálására  azonos
      szabályok vonatkoztak, és a törvény egyik esetben sem  követelt
      bírói  engedélyt vagy ügyészi jóváhagyást, de még bűncselekmény
      egyszerű gyanúját sem. (ABH 2004, 398, 417.)
      A    87/2008.    (VI.    18.)   AB   határozat    viszont    az
      egészségbiztosítási felügyelet vizsgálati jogát  alkotmányosnak
      tartotta,  mert  az csupán a „legvégső eszköz” lehetett,  és  a
      visszaélésszerű  alkalmazással szemben garanciát  jelentett  az
      előzetes   bírói   engedély,  továbbá  a   háttérjogszabályként
      alkalmazandó Ket. (ABH 2008, 707, 713.)
      Az  ügyészség  nem államigazgatási, hanem önálló állami  szerv.
      (59/E/1994.  AB határozat, ABH 1995, 851, 853.) Ennek  ellenére
      az Alkotmánybíróságnak a fenti alkotmányos követelményeket szem
      előtt  tartva kellett megvizsgálnia az ügyésznek az egyesületek
      területére   és  helyiségeibe  belépést  biztosító  jogszabályi
      rendelkezés alkotmányosságát.
      Az   Alkotmánybíróság   álláspontja  szerint   a   törvényesség
      biztosítása  érdekében  bizonyos  esetekben  szükség  lehet   a
      törvénysértő   egyesület   helyiségeibe   való   belépésre.   A
      kifogásolt jogszabályi rendelkezés azonban nem nyújt  megfelelő
      és elegendő garanciát az esetleges visszaélésekkel szemben. Sem
      előzetes   bírói  engedélyre  nincs  szükség,   sem   megfelelő
      jogorvoslati eszköz nem áll az egyesület rendelkezésére  ahhoz,
      hogy  a jogszerűtlennek tartott ügyészi intézkedésekkel szemben
      fellépjen.
      Az  Ütv.  13.  §-a – és ezen belül a (2) bekezdés  az  e)  pont
      utolsó   fordulata   –  elsődlegesen  a  közigazgatás   feletti
      törvényességi   ellenőrzés,  és  nem  az  egyesületek   feletti
      kontroll   eszközeit  sorolja  fel.  Az  egyesületi   autonómia
      aránytalan korlátozását ezért nem az Ütv. 13. § (2) bekezdés e)
      pontjában  foglalt szabály okozza, hanem annak hiányossága.  Az
      Alkotmánybíróság mindezek alapján az Ütv. 13. § (2) bekezdés e)
      pontja megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította, de  a
      határozat   rendelkező   részében  mulasztásban   megnyilvánuló
      alkotmányellenességet állapított meg.

      2.3.  Az Ütv. 13. § (2) bekezdés f) pontja alapján az ügyész  a
      törvényesség  biztosítása  érdekében az  ügyészi  törvényességi
      felügyelet  során  a  szervek  vezetőitől  iratok   és   adatok
      rendelkezésre   bocsátását,  illetőleg   megküldését,   továbbá
      felvilágosítás adását kérheti.
      E  jogszabályi  rendelkezés megfogalmazása – az imént  említett
      ellenőrzési  eszközökhöz  hasonlóan  (szervek  vezetői)   –   a
      közigazgatási szervek feletti törvényességi ellenőrzésre  utal.
      Az   LÜ  utasítás  12.  §-a  is  a  közigazgatás  ellenőrzésére
      vonatkozóan   szól  arról,  hogy  az  ügyészség  akkor   kérhet
      felvilágosítást  és  adatot  a szervek  vezetőitől,  ha  ez  a)
      vizsgálat   keretében  vagy  törvényességi  kérelem  elbírálása
      érdekében;  b) vizsgálat vagy vizsgálat kezdeményezés  előtt  a
      vizsgálandó  szervek  kiválasztásához; c)  a  felettes  ügyészi
      szervek  informálásához szükséges, illetőleg d) az  ügyész  ily
      módon kíván tájékozódni arról, hogy egyes szervek miként tettek
      eleget  a jogszabályban meghatározott ellenőrzési, felügyeleti,
      vagy a jogalkalmazás körébe tartozó kötelezettségüknek.
      Az  LÜ  utasítás  12.  §  b), c) és d)  pontja  az  egyesületek
      esetében  nem  értelmezhető. Az egyesüléshez való  szabadságjog
      (és  az információs önrendelkezési jog) kizárja, hogy az állami
      intézmények   magánjogi  jogalanyoktól  törvénysértés   gyanúja
      hiányában  készletre gyűjtsenek adatot, vagyis kizárólag  azért
      kérjenek  információt,  hogy később aztán  esetleg  a  megadott
      információk alapján végezzenek vizsgálatot, és kizárja azt  is,
      hogy  az  ügyészség  pusztán felettes  szervének  tájékoztatása
      érdekében gyűjtsön adatokat. A d) pontban foglaltak pedig azért
      nem  értelmezhetők az egyesületek esetében, mert az egyesületek
      számára  jogszabály  nem  ír  elő ellenőrzési,  felügyeleti  és
      jogalkalmazási körbe tartozó kötelezettséget.
      Az Ütv. 13. § (2) bekezdés f) pontjából és az LÜ utasítás 12. §
      a)   pontjából  kiindulva  tehát  az  ügyészség  akkor   kérhet
      felvilágosítást   az   egyesület  képviselőjétől,   ha   az   a
      törvényességi  ellenőrzés keretében szükséges, illetve  azt  az
      Ütv.   25.  §-ában  foglalt  törvényességi  kérelem  elbírálása
      elkerülhetetlenné  teszi.  Nem rendelkezik  azonban  jogszabály
      arról,  hogy az ügyész felvilágosítás-kéréssel milyen esetekben
      fordulhat  az  egyesület képviselőjéhez. Előfordulhat  például,
      hogy  az ügyészség azt észleli, hogy az egyesület legalább  egy
      éve  nem  működik, vagy tagjainak létszáma tartósan  az  Egytv.
      által  megkövetelt  10  személy alatt  van.  Ebben  az  esetben
      például az ügyészség jogszerűen kérhet információt arról,  hogy
      ténylegesen  működik-e a nyilvántartásba  vett  egyesület.  Nem
      egyeztethető  össze viszont az Alkotmány 63. § (1) bekezdésével
      az  a  lehetőség,  hogy az ügyész bármikor  bármilyen  indokkal
      felvilágosítást,  iratot vagy akár személyes adatot  kérhet  az
      egyesület   képviselőjétől.   Ez  ugyanis   folyamatos   állami
      kontrollt jelentene az egyesületek felett.
      Az  Alkotmánybíróság ezért egyrészt az Ütv. 13. § (2)  bekezdés
      f) pontja megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította, de
      a  határozat  rendelkező  részében  mulasztásban  megnyilvánuló
      alkotmányellenességet állapított meg.
                                     
                                    VI.

      1.  Az  indítványozó  az  Ütv. 3. § (2) bekezdés  f)  pontjának
      megsemmisítését is kezdeményezte. Az f) pont jelölését a  2004.
      évi  XXXI.  törvény g) pontra módosította, s ez  a  törvény  az
      indítvány  előterjesztésekor hatályos  szöveget  [az  ügyészség
      „elősegíti,   hogy  az  állami  szervek,  a  bíróságon   kívüli
      jogalkalmazó  szervek,  a  társadalom  valamennyi   szervezete,
      valamint   az   állampolgárok  a  jogszabályok   rendelkezéseit
      megtartsák (ügyészi törvényességi felügyelet)”] tartalmilag  is
      megváltoztatta  [az ügyészség „elősegíti, hogy  a  jogszabályok
      rendelkezéseit megtartsák (ügyészi törvényességi felügyelet)”].
      Később,  az  egyes  rendészeti tárgyú és az azokkal  összefüggő
      törvények módosításáról szóló 2010. évi CXLVII. törvény 2.  §-a
      az  Ütv. 3. § (2) bekezdés g) pontját úgy módosította, hogy  az
      ügyészségi   törvényességi  felügyelet  fogalmát  az   Rtv.-ben
      meghatározott belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat
      ellátó     szerv    megbízhatósági    vizsgálatára    vonatkozó
      tevékenységének felügyeletére alkalmazta. Ebből következően  az
      Ütv.  3.  § (2) bekezdés g) pontjának hatályos szövege már  nem
      utal    az   egyesületek   törvényességi   felügyeletére.    Az
      Alkotmánybíróság  ezért  az Ütv. 3. § (2)  bekezdés  g)  pontja
      alkotmányellenességének  megállapítására   irányuló   indítvány
      alapján  indult eljárást az Ügyrend 31. § e) pontja  alapján  –
      okafogyottság miatt – megszüntette.

      2.1.  Két  indítvány  is kezdeményezte  az  Egytv.  16.  §  (2)
      bekezdés  c)  pontjának  megsemmisítését.  Az  egyik  indítvány
      szerint e jogszabályi rendelkezés sérti az Alkotmány 63. §  (1)
      bekezdését  és  az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében  lefektetett
      jogállamiság elvének egyik lényeges elemét, a jogbiztonságot. E
      rendelkezés alapján ugyanis a társadalmi szervezet tevékenysége
      felfüggesztésének, ellenőrzésére felügyelőbiztos kirendelésének
      kezdeményezése  és  az arról való döntés az ügyész,  illetve  a
      bíróság tetszőleges belátásán múlik.
      A  másik  indítvány  szerint az Egytv. 16. §  (2)  bekezdés  c)
      pontja  ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével,  mert  a
      Djogalkalmazás  során fel nem ismerhető normatartalmat  hordoz”
      [47/2008. (IV. 17.) AB határozat]. Az indítvány példaként  utal
      az  Egytv.  16.  §  (2)  bekezdés d) pontjára,  amely  pontosan
      megszabja, hogy az Egytv. 2. § (2) bekezdés sérelme váltja ki a
      jogkövetkezményt. Ezzel ellentétben a c) pont nem  jelöli  meg,
      hogy  mely rendelkezés megsértése válthatja ki az abban foglalt
      intézkedéseket.  Emiatt  nem  világos,  hogy   a   „tevékenység
      felfüggesztése”  miféle  aktus,  pontosan  mit  „ellenőriz”   a
      felügyelőbiztos, ki jelölhető ki felügyelőbiztossá,  és  mik  a
      felügyelőbiztos jogai és kötelességei. Az indítvány szerint  az
      Egytv.  16.  §  (2)  bekezdés c) pontjának értelmezhetetlensége
      miatt  sérül  az  Alkotmány 63. §-ban biztosított  egyesüléshez
      való jog.

      2.2.   Az  Alkotmánybíróság  az  indítványokkal  összefüggésben
      elsőként azt vizsgálta, hogy az indítványok tárgya nem minősül-
      e  ítélt dolognak. Az Ügyrend 31. § c) pontja értelmében „ítélt
      dolog”  címén  az  eljárás megszüntetésének van  helye,  ha  az
      indítvány  az  Alkotmánybíróság  által  érdemben  már  elbírált
      jogszabállyal   azonos  jogszabály  (jogszabályi   rendelkezés)
      felülvizsgálatára  irányul és az indítványozó  az  Alkotmánynak
      ugyanarra  a  §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére)  –
      ezen  belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva  kéri
      az    alkotmánysértés   megállapítását.   Az   Alkotmánybíróság
      gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés  akkor  res
      iudicata,   ha   az  újabb  indítványt  ugyanazon   jogszabályi
      rendelkezésre  vonatkozóan  azonos  okból  vagy  összefüggésben
      terjesztik  elő.  (1620/B/1991. AB határozat,  ABH  1991,  972,
      973.)  Ha  viszont  az újabb indítványt más okra,  illetve  más
      alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az
      újabb  indítvány alapján érdemben vizsgálódik.  [35/1997.  (VI.
      11.)  AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 17/1999. (VI. 11.)  AB
      határozat, ABH 1999, 131, 133.; 5/2002. (II. 22.) AB határozat,
      ABH  2002,  78, 81.; 37/2004. (X. 15.) AB határozat, ABH  2004,
      908, 911.]
      Az  Alkotmánybíróság  az Egytv. 16. § (2)  bekezdés  c)  pontja
      alkotmányosságát az Alkotmány 57. § (1) bekezdése szempontjából
      az 1431/B/1996. AB határozatában már vizsgálta. Az indítványozó
      abban  az ügyben azt kifogásolta, hogy az ügyészi törvényességi
      felügyelet elvonja az egyén bírósághoz fordulásának  jogát.  Az
      Alkotmánybíróság ezzel szemben azt állapította meg,  hogy  „nem
      jelenti  az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglaltak sérelmét
      az,  hogy  a  törvényalkotó  a társadalmi  szervezetek  feletti
      törvényességi  felügyeleti  jogkört  az  ügyészre  ruházta,   a
      törvényességi felügyelet ugyanis nem az egyén bírói úthoz  való
      jogát  csorbító rendelkezés.” A társadalmi szervezet  tagjainak
      az Egytv. biztosítja a bírói úthoz való jogot, azok pedig, akik
      nem  tagjai  az  egyesületnek a Ptk. alapján  a  Pp.  általános
      szabályai  szerint  jogosultak a keresetindításra.  (ABH  2001,
      886, 888.)
      A  jelen  eljárás  alapjául szolgáló indítvány  ugyan  érdemben
      elbírált    jogszabályi   rendelkezéssel   azonos   jogszabályi
      rendelkezésre  irányul, de az indítványozó az  Alkotmány  egyéb
      rendelkezéseire  hivatkozott,  és  a  korábbihoz   képest   más
      összefüggésben  kérte az Egytv. 16. § (2)  bekezdés  c)  pontja
      megsemmisítését, ezért az ügy nem tekinthető ítélt dolognak. Az
      Alkotmánybíróság   tehát   az   indítvány    által    felvetett
      alkotmányossági kérdéseket érdemben vizsgálta.

      2.3.   Elsőként  azt  az  érvet,  amely  szerint  a  társadalmi
      szervezet    tevékenysége   felfüggesztésének,    ellenőrzésére
      felügyelőbiztos kirendelésének kezdeményezése és az arról  való
      döntés  az  ügyész,  illetve  a bíróság  tetszőleges  belátásán
      múlik.
      Az  Egytv.  16.  §-a  felsorolja, hogy  az  ügyész,  illetve  a
      törvénysértő   egyesületi  határozatot  sérelmező   tag   által
      indított  perben  (Egytv.  10.  §)  a  bíróság  a  törvényesség
      helyreállítása   érdekében   milyen   döntéseket   hozhat.    E
      rendelkezés  a  törvénysértések  súlyosságához  és   jellegéhez
      igazodó döntési lehetőségeket biztosít a bíróság számára. Ennek
      megfelelően  az ügyész keresete alapján a bíróság a  társadalmi
      szervezet  törvénysértő  határozatát  megsemmisítheti,  szükség
      esetén   új  határozat  hozatalát  rendelheti  el,  a   működés
      törvényességének   helyreállítása  céljából   összehívhatja   a
      társadalmi  szervezet legfelsőbb szervét. Ha ezek  az  eszközök
      kevésnek  bizonyulnak, vagy várhatóan nem hoznák meg  a  kívánt
      eredményt   (azaz,   ha  a  társadalmi  szervezet   működésének
      törvényessége   másképpen   nem   biztosítható),   a    bíróság
      felfüggesztheti  a társadalmi szervezet tevékenységét,  illetve
      ellenőrzésére  felügyelő biztost rendelhet ki.  [Lásd  27/1993.
      (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 444, 447.]
      Az  ügyész,  és döntése meghozatalakor a bíróság is szem  előtt
      tartja  a  szankciók közötti fokozati különbségeket. Az  Egytv.
      ugyanis fokozatos lépéseket tartalmaz, az ügyész csak abban  az
      esetben     kezdeményezheti    az     egyesület     működésének
      felfüggesztését,  ha meg van győződve arról, hogy  a  szervezet
      törvényes  működése  más  módon  nem  biztosítható,   mert   az
      egyesület  működésének  zavara állandósult,  így  önerőből  nem
      tudja   az   Egytv.-nek   és   az  alapszabálynak   megfelelően
      helyreállítani tevékenységét. Ilyen például az az eset,  amikor
      az   egyesület   működése  nem  biztosítja  a  tagok   jogainak
      érvényesülését,  illetve  ha  a szervezet  vezetésének  válsága
      állandósult,  s  ez lehetetlenné teszi az alapszabály  szerinti
      működést. [Lásd KGD1998. 60.; KGD2000. 293.]
      Az  ügyész  tehát  akkor kezdeményezheti,  s  a  bíróság  akkor
      dönthet  az  egyesület felfüggesztéséről,  ha  az  a  törvényes
      működés biztosítása érdekében nélkülözhetetlen. Kizárólag ebben
      az esetben kerülhet sor a felügyelőbiztos kirendelésére.

      2.4.  Az  indítványozó másik érve szerint az Egytv. 16.  §  (2)
      bekezdés  c)  pontja  nem  jelöli meg,  hogy  mely  rendelkezés
      megsértése válthatja ki az abban foglalt intézkedéseket. Emiatt
      nem  világos, hogy a „tevékenység felfüggesztése” miféle aktus,
      pontosan  mit  „ellenőriz” a felügyelő biztos, ki jelölhető  ki
      felügyelőbiztossá,  és  mik  a  felügyelő   biztos   jogai   és
      kötelességei.
      Önmagában  az  Egytv. szövege valóban nem ad választ  ezekre  a
      kérdésekre. Az alkotmánybírósági gyakorlat alapján  azonban  „a
      jogszabályt  értelmezett és alkalmazott tartalmával  együttesen
      kell  érteni”  („élő  jog”) [először:  57/1991.  (XI.  28.)  AB
      határozat,  ABH  1991,  272,  277.;  legutóbb  1352/B/2007.  AB
      határozat,   ABK  2010.  május,  619,  622.].  Azaz   a   norma
      tartalmának megállapításakor figyelemmel kell lenni arra,  hogy
      hogyan alkalmazzák azt a bíróságok.
      A  bíróság  az  egyesület tevékenységét ítélettel  függesztheti
      fel.  Ezt  a  határozatot  be  kell  jegyeztetni  a  társadalmi
      szervezetek nyilvántartásába. [6/1989. (VI. 8.) IM  rendelet  a
      társadalmi szervezetek nyilvántartásának ügyviteli szabályairól
      6.   §  (2)  bekezdés]  A  bírói  joggyakorlatban  a  szervezet
      tevékenységének   a   felfüggesztése   azzal   jár,   hogy    a
      felfüggesztés   tartama  alatt  a  társadalmi   szervezet   nem
      folytathatja addigi tevékenységét. A felfüggesztés a  szervezet
      egész működésére, az ügyintéző és képviseleti szervek munkájára
      is   kihat.   Az   egyesület  nevében   és   képviseletében   a
      felfüggesztést követően ugyanis nem járhatnak el a  képviseleti
      szervek. Az egyesület ügyintéző szervének ilyen esetben  együtt
      kell működnie a felügyelő biztossal.
      A felügyelő biztos személyére az ügyész tesz indítványt, s ha a
      bíróság  úgy ítéli meg, hogy a javasolt személy képzettsége  és
      szakmai  tapasztalatai,  továbbá  addigi  tevékenysége  alapján
      alkalmas  a  feladat  elvégzésére, nem  érdekelt  az  egyesület
      ügyeiben  és  nem  elfogult, továbbá meghatározott  időn  belül
      vállalja  az  egyesület törvényes működésének  helyreállítását,
      akkor a bíróság dönt a kirendelésről. (BH1998. 617.)
      A  bíróság  előzetesen  nyilatkoztatja  a  felügyelő  biztosnak
      jelölt   személyt,  hogy  a  feladatok  elvégzését  a  megadott
      határidőre  vállalja-e, és milyen díjazásra  tart  igényt.  Ezt
      követően a bírósági ítélet részletesen és konkrétan megjelöli a
      felügyelőbiztos  feladatát, valamint  díjazásának  mértékét  és
      módját. (KGD 1998. 110.)
      A felügyelő biztos a törvényes működés helyreállítása érdekében
      –  többek között – új közgyűlést hívhat össze, közreműködhet  a
      határozatképes közgyűlés megtartásában, az Egytv.-nek megfelelő
      alapszabály  elfogadásában, az állandósult zavaros pénzügyi  és
      számviteli   helyzet   rendezésében,  az  éves   költségvetések
      közgyűlési  jóváhagyásában. (KGD2000. 293.) A  bíróság  döntése
      alapján  rendelkezhet  az  egyesület  bankszámlája  és  vagyoni
      eszközei felett, vagyonleltár készítésére lehet köteles,  és  a
      bíróság  előírhatja,  hogy  a  felügyelő  biztos  meghatározott
      időközönként tevékenységéről a bíróságnak beszámoljon.
      A  felügyelő biztosnak meghatározott időközönként, de  legalább
      az    egyesület   évi   taggyűlésén   az   egyesületi   tagokat
      tájékoztatnia  kell  az  általa végzett  tevékenységről  és  az
      egyesület vagyoni, jogi helyzetéről.
      A   bírói  gyakorlat  az  Egytv.  megalkotása  óta  megtöltötte
      tartalommal   16.  §  (2)  bekezdés  c)  pontját,   ezért   nem
      állapítható  meg,  hogy  az  a  „jogalkalmazás  során  fel  nem
      ismerhető  normatartalmat  hordozna”,  és  emiatt  sértené   az
      Alkotmány 2. § (1) bekezdését.

      2.5.  Az Alkotmány 63. § (1) bekezdése szempontjából azonban  a
      felügyelő  biztosokra vonatkozó bírói gyakorlat  önmagában  nem
      biztosít elégséges garanciát az egyesületi autonómia aránytalan
      korlátozásával szemben.
      Nem  rendelkezik  a törvény a felügyelő biztosok  jogállásáról,
      hatásköréről és kirendelésének szabályairól. Holott a felügyelő
      biztos  kirendelése  lényegesen  érinti  az  egyesület  autonóm
      működését.  A  felügyelő  biztos kirendelésének  célja  ugyanis
      éppen   az,   hogy   az   egyesületi  autonómiába   beavatkozva
      intézkedjen az egyesület ügyeiben.
      Más  törvények  minden olyan esetben, amikor  felügyelő  biztos
      kirendelésére  lehetőséget  adnak,  meghatározzák  a  felügyelő
      biztos  jogköreit  is.  Külön  cím  alatt  (8.  cím  82-83.  §)
      rendelkezik     a     felügyelő    biztos     jogköreiről     a
      cégnyilvánosságról,    a   bírósági    cégeljárásról    és    a
      végelszámolásról  szóló 2006. törvény V. törvény.  A  felügyelő
      biztos   jogállását  a  köztestületekről  szóló  törvények   is
      szabályozzák.  Ilyen például az egészségügyben  működő  szakmai
      kamarákról  szóló  2006.  évi XCVII.  törvény,  a  személy-  és
      vagyonvédelmi,    valamint    a    magánnyomozói    tevékenység
      szabályairól  szóló  2005.  évi  CXXXIII.  törvény,  a  Nemzeti
      Akkreditáló  Testület szervezetéről, feladata- és hatásköréről,
      valamint  eljárásáról  szóló  2005.  évi  LXXVIII.  törvény,  a
      gazdasági   kamarákról  szóló  1999.  évi  CXXI.  törvény,   az
      igazságügyi szakértői kamaráról szóló 1995. évi CXIV.  törvény,
      a  nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény, a
      bírósági  végrehajtásról szóló 1994. évi  LIII.  törvény  és  a
      közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény.
      Ha   a   gazdasági   társaságok,  köztestületek,   sőt   állami
      intézmények  esetében törvény szabályozza a kirendelt  biztosok
      jogállását,   az  alkotmányos  alapjogon  alapuló   egyesületek
      esetében  ez  még inkább elvárható. Tekintettel arra,  hogy  az
      egyesületi     autonómia    alkotmányellenes     korlátozásának
      lehetőségét  nem  az  Egytv. 16. § (2)  bekezdés  c)  pontjában
      foglalt  szabály,  hanem  annak  hiányossága  teremti  meg,  az
      Alkotmánybíróság  az  Egytv.  16.  §  (2)  bekezdés  c)  pontja
      alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére
      irányuló   indítványt  elutasította.  Ugyanakkor  a   határozat
      rendelkező       részében      mulasztásban       megnyilvánuló
      alkotmányellenességet állapított meg.
                                     
                                   VII.

      Az  Alkotmánybíróság az alábbiakban azt az indítványi felvetést
      vizsgálta,  amely  azt  hiányolta, hogy az  Egytv.  az  ügyészi
      fellépésre  nem  szab  határidőt. Az  indítványozó  szerint  az
      Egytv.  14. § (1) bekezdése és az Egytv. 16. § (2) bekezdésének
      c)  pontja  együttes értelmezése alapján sem  állapítható  meg,
      hogy   az  ügyész  milyen  időtartamon  belül  kezdeményezheti,
      illetve a bíróság milyen időtartamra rendelheti el a társadalmi
      szervezet  tevékenységének felfüggesztését, és  felügyelőbiztos
      kirendelését.   Egy  másik  indítvány  szerint   a   társadalmi
      szervezetek életében jogbizonytalanságot eredményez  az  ügyész
      időbeli korlátozás nélküli joga, amely alapján megtámadhatja  a
      párt vagy a társadalmi szervezet határozatát.

      1.  Az  Alkotmánybíróság a 2/2000. (II.  25.)  AB  határozatban
      mulasztásban  megnyilvánuló  alkotmányellenességet   állapított
      meg,  mert  az Ütv. ügyészi óvásra vonatkozó szabályai  időbeli
      korlátozás nélkül lehetővé tették az államigazgatási  határozat
      hatályon  kívül helyezését, megváltoztatását, ha a törvényesség
      helyreállítása  jóhiszeműen szerzett  és  gyakorolt  jogot  nem
      sértett. (ABH 2000, 25.)
      Az   Alkotmány   51.   §  (3)  bekezdése  alapján   az   ügyész
      törvénysértés esetén – a törvényben meghatározott esetekben  és
      módon  –  fellép  a  törvényesség védelmében.  Az  Alkotmány  e
      szabálya  egyfelől az ügyészi fellépés jogalapját teremti  meg,
      másrészt  felhatalmazza a törvényalkotót  az  ügyészi  fellépés
      kereteinek szabályozására.
      Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nincs olyan alkotmányos
      kötelezettség,  amely  alapján a jogalkotónak  a  felfüggesztés
      kezdeményezésére és annak elrendelésére minden esetben irányadó
      időtartamot  kellene  meghatároznia.  Az  ügyész  az  egyesület
      tevékenységének   felfüggesztését  a   fentiekben   kifejtettek
      alapján akkor kezdeményezheti, ha megbizonyosodott arról,  hogy
      nem  áll  rendelkezésére  egyéb eszköz az  egyesület  törvényes
      működésének   helyreállítására.  Az   egyesület   működése,   a
      törvénysértés   jellege   azonban   hatással   van   e   döntés
      meghozatalára. Minden egyes egyesületeket érintő ügyben más  és
      más   tényállás   vezetheti  az  ügyészt   arra,   hogy   ilyen
      kezdeményezéssel éljen. Az állandósult működési zavar egy aktív
      egyesület  életében rövid időn belül nyilvánvalóvá válhat,  míg
      egy  kevésbé  tevékenyen működő szervezet esetében csupán  évek
      alatt  juthat az ügyész arra a következtetésre, hogy az  Egytv.
      16. § (2) bekezdés c) pontjában foglalt eljárást kezdeményezi.

      2.  Az  Alkotmánybíróság megvizsgálta azt is, hogy mulasztásban
      megnyilvánuló  alkotmányellenességet  eredményez-e,   hogy   az
      Egytv.  nem tartalmaz időbeli korlátot arra vonatkozóan, amikor
      az  ügyész  megtámadja  a  párt  vagy  a  társadalmi  szervezet
      határozatát.
      Az  Alkotmánybíróság  a  30/1994.  (V.  20.)  AB  határozatában
      részben érintette ezt a problémát. E döntés utal arra,  hogy  a
      törvényességi felügyeletet gyakorló ügyész eljárása során nincs
      határidőhöz  kötve,  intézkedéseit  időbeli  korlátozás  nélkül
      teheti  meg. Ugyanakkor a határozat is kiemeli, hogy  abban  az
      esetben,  ha  az  egyesület határozatát  az  ügyész  keresettel
      bíróság  előtt  megtámadja,  „rá az időmúlás  következményei  –
      hasonlóan  a  társadalmi szervezet tagjához az általa  indított
      peres  eljárás  vonatkozásában – ugyancsak  vonatkoznak”.  (ABH
      1994,  161,  165.)  Az  Egytv. 10. § (1)  bekezdése  alapján  a
      társadalmi    szervezet    valamely   szervének    törvénysértő
      határozatát  bármely tag – a tudomására jutástól  számított  30
      napon    belül   –   a   bíróság   előtt   megtámadhatja.    Az
      alkotmánybírósági  értelmezés szerint  az  ügyésznek  ugyanezen
      feltételekkel,  azaz a tudomásra jutástól  számított  30  napon
      belül   van  lehetősége  a  törvénysértő  egyesületi  határozat
      megtámadására.
      Az  Egytv.  4.  §  (2)  bekezdése  alapján  a  párt  munkahelyi
      szerveződésére,  gazdálkodására,  valamint  megszűnésére  külön
      törvény  rendelkezései  az irányadóak.  Az  Egytv.  10.  §  (3)
      bekezdése  arról  is  rendelkezik, hogy a  párt  tagja  a  párt
      határozatát  csak az Egytv., valamint a pártok  működéséről  és
      gazdálkodásáról szóló törvény megsértése esetén támadhatja meg.
      Egyebekben  azonban  az  Egytv.  rendelkezései,  mint  mögöttes
      szabályok, a pártokra is irányadóak. A párt tagjai tehát  –  az
      egyesületi tagokhoz hasonlóan – a tudomásra jutástól  számított
      30   napon   belül  támadhatják  meg  a  törvénysértőnek   vélt
      párthatározatot.
      A  pártok  az  Alkotmány  3.  § (2) bekezdésében  meghatározott
      feladat,  a népakarat kialakításában és kinyilvánításában  való
      közreműködés ellátására alakulnak. Emiatt az ügyész mint állami
      szerv   a   pártok   felett  törvényességi   felügyeletet   nem
      gyakorolhat.  Az Egytv. 14. § (2) bekezdésének  megfelelően  az
      ügyésznek arra van hatásköre, hogy a párt törvénysértése esetén
      keresetet  indítson  a  párt ellen. Tekintettel  arra,  hogy  a
      pártok   esetében  az  ügyészi  keresetindításra  nyitva   álló
      határidőről törvény eltérően nem rendelkezik, az Egytv.  10.  §
      (1)  bekezdésében megjelölt, a tudomásra jutástól számított  30
      napos  határidő  az  ügyész által indított peres  eljárásra  is
      irányadó.
      A  fentiekben  foglalt  indokok alapján az  Alkotmánybíróság  a
      mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására
      irányuló indítványokat elutasította.
                                     
                                   VIII.

      1.  Az  Alkotmánybíróság ezt követően azt  vizsgálta,  hogy  az
      alkotmányjogi panaszok megfelelnek-e az Abtv. 48. § (1) és  (2)
      bekezdéseiben foglalt feltételeknek:
      „(1)  Az  Alkotmányban  biztosított jogainak  megsértése  miatt
      alkotmányjogi  panasszal  fordulhat az Alkotmánybírósághoz  az,
      akinek  a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása
      folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit  már
      kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára
      biztosítva.
      (2) Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől
      számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.”
      Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata szerint az Abtv. 48.  §
      (1)   és   (2)   bekezdésében  foglalt  törvényi   feltételeket
      együttesen  kell értelmezni, és figyelembe venni [23/1991.  (V.
      18.)  AB  végzés,  ABH  1991, 361-362.;  41/1998.  (X.  2.)  AB
      határozat, ABH 1998, 306, 309.].
      Az    Alkotmánybíróság   több   határozatában   vizsgálta    az
      alkotmányjogi    panasz   elbírálására   és   a    mulasztásban
      megnyilvánuló   alkotmányellenesség  megállapítására   irányuló
      hatáskörök   egymáshoz   való   viszonyát.   E   határozataiban
      hangsúlyozta: az alkotmányjogi panasz benyújtásának  feltétele,
      hogy   az   Alkotmányban   biztosított   jogok   sérelme    „az
      alkotmányellenes  jogszabály alkalmazása  folytán”  következzék
      be.   Ezért   mulasztásban  megnyilvánuló   alkotmányellenesség
      megállapítására  irányuló  indítvány  alkotmányjogi  panaszként
      való  előterjesztése az Abtv.-ből nem vezethető  le.  [27/2001.
      (VI.  29.)  AB határozat, ABH 2001, 252, 257.; 1044/B/1997.  AB
      határozat, ABH 2004, 1160, 1176.; 986/B/1999. AB határozat, ABH
      2005,  889,  900.; 1105/D/2004. AB határozat, ABH  2005,  1316,
      1326.;  1124/D/2004.  AB  határozat,  ABH  2006,  1702,  1719.;
      188/D/2002.  AB határozat, ABH 2008, 3398.] Az Alkotmánybíróság
      –  erre  tekintettel  –  a  Legfelsőbb Bíróság  mint  másodfokú
      bíróság  a  Kf.VI.38.210/2001/19. számú ítéletével kapcsolatban
      benyújtott  alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § e)  pontjára
      tekintettel visszautasította.

      2.  Az  Abtv.  1.  §  b)  pontja  alapján  az  Alkotmánybíróság
      hatáskörébe tartozik a jogszabály, valamint az állami irányítás
      egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálata.
      Az  Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem
      alapjául  szolgáló  ok megjelölése mellett határozott  kérelmet
      kell   tartalmaznia.   Az   Abtv.   37.   §-a   kimondja:   „Az
      alkotmányellenesség   utólagos   megállapítását    kezdeményező
      indítványban  javasolni  kell  a  jogszabály  vagy  az   állami
      irányítás     jogi    eszközének    teljes    vagy     részbeni
      megsemmisítését.”
      Az  Alkotmánybíróság  eljárása során  megállapította,  hogy  az
      indítványozó  –  az  alkotmányellenesnek  tartott  joggyakorlat
      megváltoztatása   érdekében  –  csupán  a   norma   alkotmányos
      tartalmának   megállapítását  és  ez  alapján  a   jogalkalmazó
      szerveknek   szóló   alkotmányos  követelmény   megfogalmazását
      kezdeményezte.  Az  Alkotmánybíróság  kizárólag  az   Abtv.-ben
      meghatározott   hatásköreiben   eljárva   –   azokkal    szoros
      összefüggésben  –  állapíthat  meg  alkotmányos   követelményt.
      Jogszabály  vagy  állami  irányítás  jogi  eszköze  alkotmányos
      normatartalmának  megállapítására,  illetve   –   önmagában   –
      alkotmányos  követelmény megállapítására az Alkotmánybíróságnak
      nincs  önálló  hatásköre. [292/B/2001.  AB  végzés  (ABH  2001,
      1591.) megerősítve: 46/2007. (VI. 27.) AB határozat, ABH  2007,
      592.; 23/2010. (III. 4.) AB határozat, ABK 2010. március,  212,
      219-220.]
      Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányos követelmény
      megállapítására vonatkozó indítványt az Ügyrend 29. § c) pontja
      alapján visszautasította.

      3.  Az  Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. §  b)  pontja  alapján,
      hatásköre  hiányában  visszautasította az  indítványnak  azt  a
      részét  is,  amely  azt kérte az Alkotmánybíróságtól,  hogy  az
      Országgyűlést   meghatározott  tartalmú  törvényi   módosításra
      kötelezze.
      Az  Alkotmánybíróság  a  mulasztás megállapítására  tekintettel
      rendelte el e határozat Magyar Közlönyben történő közzétételét.
                           Dr. Paczolay Péter s. k.,
                          az Alkotmánybíróság elnöke,
                             előadó alkotmánybíró

            Dr. Balogh Elemér s. k.,     Dr. Bihari Mihály s. k.,
            alkotmánybíró                           alkotmánybíró

            Dr. Bragyova András s. k.,    Dr. Holló András s. k.,
            alkotmánybíró                           alkotmánybíró

            Dr. Kiss László s. k.,        Dr. Kovács Péter s. k.,
            alkotmánybíró                           alkotmánybíró

            Dr. Lenkovics Barnabás s. k., Dr. Lévay Miklós s. k.,
            alkotmánybíró                           alkotmánybíró

                            Dr. Stumpf István s. k.,
                                 alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        10/2011. (III. 9.)
        Date of the decision:
        .
        03/08/2011
        .
        .