A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály
alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban
megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló
indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Országgyűlés az
Alkotmány 63. § (1) bekezdését sértő, mulasztásban
megnyilvánuló alkotmányellenes helyzetet idézett elő azáltal,
hogy nem alkotta meg azokat a különös törvényi rendelkezéseket,
amelyek alapján az ügyész – az Alkotmánynak megfelelően –
törvényességi felügyeletet gyakorolhat az egyesületek felett.
Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotói
kötelezettségének 2011. december 31-ig tegyen eleget.
2. Az Alkotmánybíróság egyebekben a mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványokat
elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló
1972. évi V. törvény 13. § (2) bekezdés c), e) és f) pontjai
alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére
irányuló indítványokat elutasítja.
4. Az Alkotmánybíróság az egyesülési jogról szóló 1989. évi II.
törvény 14. § (1) bekezdése és 16. § (2) bekezdés c) pontja
alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére
irányuló indítványokat elutasítja.
5. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság
Kf.VI.38.210/2001/19. számú ítéletével kapcsolatban benyújtott
alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
6. Az Alkotmánybíróság az egyesülési jogról szóló 1989. évi II.
törvény 2. § (3) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatos
alkotmányos követelmény megállapítására irányuló indítványt
visszautasítja.
7. Az Alkotmánybíróság visszautasítja azt az indítványt, amely
azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy az Országgyűlést
meghatározott tartalmú törvényi módosításra kötelezze.
8. Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló
1972. évi V. törvény 3. § (2) bekezdés g) pontja
alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány
alapján indult eljárást megszünteti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett az ügyészség
társadalmi szervezetek működése feletti törvényességi
felügyelete gyakorlásával kapcsolatos mulasztásban
megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására, továbbá a
Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény (a
továbbiakban: Ütv.), valamint az egyesülési jogról szóló 1989.
évi II. törvény (a továbbiakban: Egytv.) egyes rendelkezéseinek
megsemmisítésére. Egyik indítvány sem általában a törvényességi
felügyelet intézményét támadja, hanem a társadalmi szervezetek
feletti ügyészi törvényességi felügyelet tényleges tartalmára
és az időbeli garanciáira vonatkozó szabályokat kifogásolja.
Az Alkotmánybíróság ezeket a beadványokat az Alkotmánybíróság
ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször
módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü.
határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 28. §
(2) bekezdésének megfelelően egyesítette és egy eljárásban
bírálta el.
1.1. Az első indítvány azt kifogásolja, hogy az Egytv. a
törvényességi felügyelet tekintetében csupán a feladatot
gyakorló szervet, az ügyészséget jelöli ki, de sem az ügyészség
jogkörének terjedelmét, sem azokat a garanciális szabályokat
nem határozza meg, amelyeket az Alkotmányban biztosított
egyesülési jog érvényesülése megkíván.
Az Egytv. 14. § (1) bekezdése csupán egy utaló szabályt
tartalmaz: az ügyészség a „rá irányadó szabályok” szerint
gyakorol törvényességi felügyeletet. Az ügyészségre az
Alkotmányon túl elsődlegesen irányadó szabály az Ütv., amelynek
az ügyészi törvényességi felügyeletről szóló V. fejezetében
foglalt szabályozást a törvényalkotó a törvény megalkotásakor
nyilvánvalóan egészen más körre vonatkozóan alakította ki, így
azok a társadalmi szervezetek esetében – éppen az egyesülési
jog speciális minőségére tekintettel – nem alkalmazhatók
aggálytalanul. Az Egytv. megalkotása óta eltelt idő alatt sem
került sor a társadalmi szervezetek törvényességi
felügyeletének speciális, az Alkotmányban rögzített egyesülési
jogra tekintettel levő garanciális szabályozására, az ügyészség
ezért „önkényesen” a más szervekkel szemben alkalmazható
eszközöket veszi igénybe.
Az indítványozó szerint az Egytv. 14. § (1) bekezdése és az
Egytv. 16. § (2) bekezdésének c) pontja együttes értelmezése
alapján sem állapítható meg, hogy mikor ítélheti úgy az ügyész,
illetve a bíróság, hogy „a társadalmi szervezet működésének
törvényessége másképpen nem biztosítható”. Kétséges, hogy az
ügyész milyen időtartamon belül kezdeményezheti, illetve a
bíróság milyen időtartamra rendelheti el a társadalmi szervezet
tevékenységének felfüggesztését, és felügyelőbiztos
kirendelését.
Mindezek alapján az indítványozó szerint az Országgyűlés az
Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe és 63. § (1) bekezdését sértő
helyzetet idézett elő azáltal, hogy nem szabályozta azon
jogszabályi feltételeket, melyek betartásával az ügyészség a
társadalmi szervezetek működése felett törvényességi
felügyeletet gyakorol.
1.2. Az indítvány a mulasztás megállapítása mellett az Ütv. 13-
16. §-ai megsemmisítését is kezdeményezte. Az indítványozó
elsőként előadott alkotmányossági érvelése szerint az Egytv.
14. § (1) bekezdése, az Ütv. 3. § (2) bekezdésének f) pontja,
valamint az Ütv. V. fejezetének címe azt a látszatot kelti,
mintha az Ütv. 13-16. §-ai vagy annak bizonyos szabályai a
társadalmi szervezetekre is alkalmazhatók volnának. Az
indítványozó szerint az Egytv. 14. § (1) bekezdése és az Ütv.
3. § (2) bekezdésének f) pontja önmagában nem alkotmánysértő,
de egymással és az Ütv. V. fejezetével való összefüggésben azzá
válik. Az alkotmányellenességet azonban orvosolhatja az Ütv. 13-
16. §-ainak megsemmisítése.
Az indítvány egy alternatív indokolást is tartalmaz arra az
esetre, ha az Alkotmánybíróság az iménti érvelést nem fogadná
el. Az indítványozó abból indul ki, hogy az Alkotmánybíróság
szerint az Ütv. 13-16. §-aiban felsorolt eszközök a társadalmi
szervezetek törvényességi felügyelete során is alkalmazhatók,
hiszen az Ütv.-t módosító 1997. évi LXX. törvény kifejezetten
nem zárta ki ennek lehetőségét.
Ha az Alkotmánybíróság ezt fogadja el, akkor az Ütv. 13-16. §-
ai azért ellentétesek a jogállamiság elvéből következő
jogbiztonsággal, mert az alkotmányos egyesülési jog jogosultjai
nem tudhatják, hogy a tevékenységük feletti állami ellenőrzés
meddig terjedhet, illetve annak milyen eszközei vannak.
Emellett, az egyesülési szabadság alkotmányellenes korlátozását
eredményezheti az eljárás során az, hogy az ügyészség
alkotmányellenes analógiát alkalmaz.
Az indítvány továbbá kifogásolja, hogy az Alkotmány 63. § (3)
bekezdése az egyesülési jog szabályozása tekintetében
kétharmados többséggel elfogadott törvényt kíván meg, az Ütv.
azonban egyszerű többséggel elfogadott és módosított törvény.
Végül az indítványozó az Egytv. 14. § (1) bekezdése és 16. §
(2) bekezdés c) pontjának megsemmisítését kéri, mert azok
alapján a társadalmi szervezet tevékenysége felfüggesztésének,
ellenőrzésére felügyelőbiztos kirendelésének kezdeményezése és
az arról való döntés az ügyész, illetve a bíróság tetszőleges
belátásán múlik. A beadvány szerint a jelenlegi feltételeket,
korlátokat és garanciákat nem tartalmazó általános
felhatalmazás az Alkotmány 63. § (1) bekezdésébe ütközik,
továbbá egyértelműség hiányában ellentétes az Alkotmány 2. §
(1) bekezdésében lefektetett jogállamiság elvével, mivel annak
egyik lényeges elemét, a jogbiztonságot sérti.
2.1. Egy másik indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be
az Alkotmánybírósághoz. Ebben azt kifogásolta, hogy az Egytv.
14. §-a nem állapít meg határidőt az ügyészi keresetindításra
abban az esetben, ha az ügyész a párt működését törvénysértőnek
tartja.
Az indítványra az adott okot, hogy a Keresztény Demokrata
Néppárt (a továbbiakban: KDNP) Országos Választmánya 1998.
szeptember 26-i ülésének határozatait – köztük a párt által
elfogadott új alapszabályt – a Legfőbb Ügyészség 2001. július 5-
én bíróság előtt támadta meg. Az elsőfokon eljárt Fővárosi
Bíróság 2001. szeptember 27-én kelt 5.P.20.614/2001/44. számú
ítélete megállapította, hogy a KDNP Országos Választmányának
1998. szeptember 26-i ülésének szabályszerűsége szempontjából
nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a választmányi
ülésre tíz tagot nem hívtak meg. A jegyzőkönyvben rögzített
taglétszámra figyelemmel ugyanis nincs súlya a tíz tag
szabályszerű meghívása elmulasztásának. Ugyanakkor a Fővárosi
Bíróság megállapította, hogy a megismételt választmányi ülésen
az eredeti napirendhez képest újabb napirendi pontok
megtárgyalására jogszerűen nem volt lehetőség, ezért a bíróság
az eredeti napirendet meghaladóan az Országos Választmány által
hozott 203-214/1998. számú határozatokat megsemmisítette. A
Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a
Kf.VI.38.210/2001/19. számú ítéletében azonban úgy ítélte meg,
hogy az 1998. szeptember 12-ére kitűzött, de a
határozatképtelenség miatt szeptember 26-án megtartott
választmányi ülés összehívása nem volt szabályszerű. Ezért a
bíróság a választmányi ülésen hozott valamennyi határozatot
megsemmisítette.
Ezt követően az indítványozó alkotmányjogi panasszal élt az
Alkotmánybíróságnál. Ebben annak megállapítását kérte az
Alkotmánybíróságtól, hogy alkotmányellenes helyzet állt elő,
mert az Országgyűlés az Egytv.-ben nem szabályozta az ügyészi
keresetindítás határidejét. Ez egyrészt jogbizonytalanságot
eredményez a pártok életében, mert az ügyész mindenféle időbeli
korlátozás nélkül megtámadhatja a párt (és bármely társadalmi
szervezet) korábbi határozatát. E bizonytalanság továbbá az
egyesülési jog sérelmével jár, és akadályozza a pártokat az
Alkotmány 3. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott szerepük
betöltésében, illetve jogaik gyakorlásában. Másrészt e
szabályozási hiány szembemegy a jogi eljárások ésszerű időn
belül történő befejezésének elvével.
2.2. Az indítványozó beadványát később kiegészítette, és az
alkotmányjogi panasz mellett mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt is
benyújtott az Alkotmánybírósághoz. Ebben kifejtette: nemcsak a
pártok, hanem a társadalmi szervezetek életében is
jogbizonytalanságot eredményez az ügyész időbeli korlátozás
nélküli joga, amely alapján megtámadhatja a párt vagy
társadalmi szervezet határozatát.
3. A harmadik indítvány elsődlegesen az Egytv. 16. § (2)
bekezdés c) pontjának megsemmisítését kérte az
Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó szerint az Egytv. 16. § (2) bekezdés c) pontja
ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, mert a
„jogalkalmazás során fel nem ismerhető normatartalmat hordoz,
és ezzel hatásában nem kiszámítható, a címzettek számára nem
előre látható normatartalommal bír, az adott rendelkezés a
normavilágosság sérelme alapján alkotmányellenesnek minősül”
[47/2008. (IV. 17.) AB határozat].
Az indítványozó példaként utal az Egytv. 16. § (2) bekezdés d)
pontjára, amely pontosan megszabja, hogy az Egytv. 2. § (2)
bekezdés sérelme váltja ki a jogkövetkezményt. Ezzel
ellentétben a c) pont nem jelöli meg, hogy mely rendelkezés
megsértése válthatja ki az abban foglalt intézkedéseket. Emiatt
nem világos, hogy a „tevékenység felfüggesztése” miféle aktus,
pontosan mit „ellenőriz” a felügyelőbiztos, ki jelölhető ki
felügyelőbiztossá, és mik a felügyelőbiztos jogai és
kötelességei. Az Egytv. 16. § (2) bekezdés c) pontjának
értelmezhetetlensége miatt sérül az Alkotmány 63. §-ban
biztosított egyesüléshez való jog.
Az indítványozó a jogszabályi rendelkezések megsemmisítése
mellett alkotmányos követelmény megállapítását kezdeményezte.
Azt kérte, az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy az Egytv. 2.
§ (3) bekezdésének első fordulatában foglalt „amelyet törvény
nem tilt” kitétel értelmezése akkor felel meg az Alkotmánynak,
ha az egyesülési jog korlátját csak az Egytv. 2. § (2) és (3)
bekezdésében taxatíve felsorolt tilalmak jelentik.
Kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság kötelezze a
törvényhozót, hogy az „egyesülési jog alapján fegyveres
szervezet nem hozható létre” szövegrész az Egytv. 2. § (2)
bekezdésébe kerüljön át. Végül kezdeményezte az indítványozó,
hogy az Alkotmánybíróság kötelezze a törvényhozót az Egytv. 16.
§ (2) bekezdés c) pontja módosítására. Az indítványozó szerint
az Egytv. e pontjának a következőképpen kellene rendelkeznie:
Ha a társadalmi szervezet 2. § (3) bekezdés szerinti működés
törvényessége másképpen nem biztosítható, akkor a bíróság a
törvényi tilalomba ütköző tevékenységet felfüggesztheti és
ennek ellenőrzésére felügyelőbiztost rendelhet ki.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus
jogállam.”
„3. § (1) A Magyar Köztársaságban a pártok az Alkotmány és az
alkotmányos jogszabályok tiszteletben tartása mellett szabadon
alakulhatnak és szabadon tevékenykedhetnek.
(2) A pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és
kinyilvánításában.”
„8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és
kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg,
alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„51. § (1) A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze és az ügyészség
gondoskodik a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi
személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogainak a
védelméről, valamint az alkotmányos rendet, az ország
biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden
cselekmény következetes üldözéséről. ”
„(3) Az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy
mindenki megtartsa a törvényeket. Törvénysértés esetén –
törvényben meghatározott esetekben és módon – fellép a
törvényesség védelmében.”
„63. § (1) A Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján
mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra
szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni. […]
(3) Az egyesülési jogról szóló, valamint a pártok
gazdálkodásáról és működéséről szóló törvény elfogadásához a
jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata
szükséges.”
2. Az indítványok által kifogásolt jogszabályi rendelkezéseknek
a határozat elbírálásakor hatályos szövege:
Egytv.
„2. § (2) Az egyesülési jog gyakorlása nem sértheti az
Alkotmány 2. §-ának (3) bekezdését, nem valósíthat meg
bűncselekményt és bűncselekmény elkövetésére való felhívást,
valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével.
(3) Társadalmi szervezet minden olyan tevékenység végzése
céljából alapítható, amely összhangban áll az Alkotmánnyal és
amelyet törvény nem tilt. Társadalmi szervezet elsődlegesen
gazdasági-vállalkozási tevékenység végzése céljából nem
alapítható. Az egyesülési jog alapján fegyveres szervezet nem
hozható létre.”
„14. § (1) A párt kivételével a társadalmi szervezet működése
felett az ügyészség a reá irányadó szabályok szerint
törvényességi felügyeletet gyakorol. Ha a működés törvényessége
másképpen nem biztosítható, az ügyész a bírósághoz fordulhat.
(2) A párt törvénysértése esetén az ügyész keresetet indít a
párt ellen.”
16. § „(2) A bíróság az ügyész keresete alapján
a) megsemmisítheti a társadalmi szervezet törvénysértő
határozatát, és szükség szerint új határozat hozatalát
rendelheti el;
b) a működés törvényességének helyreállítása céljából
összehívhatja a társadalmi szervezet legfelsőbb szervét;
c) ha a társadalmi szervezet működésének törvényessége
másképpen nem biztosítható, tevékenységét felfüggesztheti,
ellenőrzésére felügyelőbiztost rendelhet ki;
d) feloszlatja a társadalmi szervezetet, ha annak működése a 2.
§ (2) bekezdésébe ütközik;
e) megállapítja a társadalmi szervezet megszűnését, ha legalább
egy éve nem működik vagy tagjainak száma tartósan az e törvény
által megkívánt létszám alatt van.”
Ütv.
„3. § (1) Az ügyészség közreműködik az alkotmányosság
védelmében és a jogszabályok érvényre juttatásában. E
hatáskörében […]
(2) Az (1) bekezdésben megjelölt feladatok érdekében az
ügyészség […]
g) elősegíti, hogy a jogszabályok rendelkezéseit megtartsák, e
körben ellátja a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényben
(a továbbiakban: Rtv.) meghatározott belső bűnmegelőzési és
bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv megbízhatósági
vizsgálatra vonatkozó tevékenységének felügyeletét (ügyészi
törvényességi felügyelet);”
„13. § (1) Az ügyészi törvényességi felügyelet a Kormánynál
alacsonyabb szintű közigazgatási szervek által kibocsátott
jogszabályokra, illetőleg a közjogi szervezetszabályozó
eszközökre, valamint e szervek egyéb, általános érvényű
rendelkezéseire és e szervek jogalkalmazás körébe tartozó
egyedi döntéseire terjed ki. Kiterjed ezen túlmenően a
bíróságon kívüli, jogvitát intéző vagy hatósági jogkört
gyakorló szervek és személyek ez irányú eljárásaira és egyedi
döntéseire, valamint a gazdálkodó és egyéb szerveknek, jogi
személyiséggel nem rendelkező szervezeteknek a munkaviszonnyal
és a szövetkezeti tagsági viszonnyal összefüggő egyedi
döntéseire, továbbá a jogszabályok felhatalmazása alapján
kiadott általános érvényű intézkedéseire. Törvény az ügyészi
törvényességi felügyelet hatályát más – e bekezdésben nem
említett – szervekre is kiterjesztheti.
(2) Az ügyész a törvényesség biztosítása érdekében az ügyészi
törvényességi felügyelet során
a) óvást emelhet az Alkotmánnyal vagy magasabb szintű
jogszabállyal ellentétes jogszabály, illetőleg közjogi
szervezetszabályozó eszköz ellen;
b) elbírálja azokat a törvényességi kérelmeket, közérdekű
bejelentéseket és törvénysértésre utaló jelzéseket, amelyeket
az államigazgatás és más, bíróságon kívüli jogalkalmazó szervek
határozatai, illetőleg törvénysértő mulasztásai ellen az
ügyészséghez benyújtanak;
c) a hatáskörébe tartozó területi és helyi szerveknél általános
érvényű rendelkezés (szabályzat, alapszabály stb.) kiadását,
módosítását vagy egyes rendelkezéseinek hatályon kívül
helyezését kezdeményezheti;
d) ellenőrizheti a körözési nyilvántartásra vonatkozó
jogszabályok megtartását;
e) megtekintheti az ügyészi törvényességi felügyelet körébe
tartozó szervek általános érvényű rendelkezéseit és egyedi
döntéseit, a törvényesség érdekében szükség esetén vizsgálatot
tarthat, illetőleg az ellenőrzési vagy felügyeleti joggal
felruházott szervet vizsgálat tartására kérheti fel; ezzel
összefüggésben a szervek területére, helyiségeibe beléphet;
f) a szervek vezetőitől iratok és adatok rendelkezésre
bocsátását, illetőleg megküldését, továbbá felvilágosítás
adását kérheti.
(3) Az illetékes szerv vezetője a (2) bekezdés e) és f)
pontjában megjelölt ügyészi felkérésnek köteles eleget tenni.”
III.
Az indítványok részben megalapozottak.
Az Alkotmánybíróság elsőként formai szempontból vizsgálta az
ügyész törvényességi felügyeletre vonatkozó Ütv.-beli szabályok
alkotmányosságát.
Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 63. § (3)
bekezdésében megfogalmazott követelménynek megfelelően az
Országgyűlésnek az Ütv. 13-16. §-ait kétharmados szótöbbséggel
kellett volna megszavazni, illetve módosítania. Tekintettel
arra, hogy az Országgyűlés e szabályokat egyszerű többséget
igénylő törvényi rendelkezésként fogadta el, az indítványozó a
rendelkezések megsemmisítését kezdeményezte.
A törvényességi felügyeleti szabályok beiktatásakor az ügyészek
hatáskörére vonatkozó szabályok elfogadása az Alkotmány alapján
önmagában nem igényelt minősített többséget. [A 2010. évi
CXIII. törvény 9. § (2) bekezdése az Alkotmány 53. § (4)
bekezdését 2010. december 24-ei hatállyal úgy módosította, hogy
az ügyészségről, valamint az ügyészek szolgálati viszonyáról
szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési
képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Ez a kétharmados
előírás azonban visszamenőleg nem, csak az alkotmánymódosítás
hatályba lépését követően elfogadott ügyészségről szóló
törvényi rendelkezésekre irányadó.] Az Alkotmány 63. § (3)
bekezdése viszont arra kötelezi az Országgyűlést, hogy az
egyesülési jogról szóló törvényt kétharmados szavazataránnyal
fogadja el. Ez a törvény jelenleg az Egytv. Az
alkotmánybírósági gyakorlat alapján azonban az Alkotmány 63. §
(3) bekezdéséből nem következik, hogy az egyesülési jogról
szóló törvény kétharmadossága az egyesülési jogra vonatkozó
összes törvényi szintet megkövetelő szabályra kiterjed [először
lásd 4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 61.]. A
kétharmados törvény koncepciójának csak a lényegi elemeire
vonatkozik a kétharmados előírás. [31/2001. (VII. 11.) AB
határozat, ABH 2001, 258, 260-264.; 95/B/2001. AB határozat,
ABH 2003, 1327, 1337.] Azok a szabályozási kérdések, amelyek
nem tartoznak az Egytv. lényeges koncepciójába, egyszerű
szótöbbséggel elfogadott törvényben rendezhetők. Az
Alkotmánybíróság ezért a sportegyesületeket vizsgáló 95/B/2001.
AB határozatban nem tartotta alkotmánysértőnek, hogy a sportról
szóló 2000. évi CXLV. törvényt egyszerű szótöbbséggel fogadta
el az Országgyűlés (ABH 2003, 1327.).
Az Alkotmánybíróságnak jelen ügyben azt kellett megvizsgálnia,
hogy az Ütv.-nek az ügyészi törvényességi felügyeletre
vonatkozó szabályai az egyesülési jog törvényi garanciáit
tartalmazó Egytv. szabályozási koncepciójának lényeges elemeit
érintik-e. Az Egytv. egyik lényegi rendelkezése a 14. § (1)
bekezdése, amely megteremti a társadalmi szervezetek feletti
ügyészi törvényességi felügyelet jogalapját. Ezt a rendelkezést
az Országgyűlés a képviselők több, mint kétharmadának
szavazatával fogadta el. A rendelkezés szerint a törvényességi
felügyeletet az ügyészség a „reá irányadó szabályok” szerint
látja el. Jelenleg ez az egyszerű szótöbbséggel elfogadott Ütv.
V. fejezetét jelenti. Ez a fejezet azonban elsődlegesen nem az
egyesületek feletti törvényességi felügyeleti hatáskört
szabályozza, hanem a Kormánynál alacsonyabb szintű
közigazgatási szervek törvényes működését biztosító ügyészi
eszközöket sorolja fel. S önmagában ezek a rendelkezések –
elfogadásuk idején – az Alkotmány alapján nem igényeltek
minősített többséget.
Az Ütv. V. fejezetének egyes szabályai azonban az ügyészeknek
az egyesületek feletti törvényességi felügyeletére is
irányadóak. Ezek kapcsán felvethető az a kérdés, hogy e
rendelkezések az Alkotmány 63. § (3) bekezdése alapján
kétharmados többséget igényelnek-e.
Az Alkotmánybíróság több esetben hangsúlyozta, hogy az
egyesülési jogról szóló törvénynek az Alkotmány 63. § (3)
bekezdésében megkövetelt kétharmadossága nem jelenti azt, hogy
az egyesülési jogra vonatkozó összes, törvényi szintet
megkövetelő szabály minősített többséget kíván. Az egyesülési
jogot érintő szabályozásból az egyszerű szótöbbséggel
elfogadott törvények nincsenek kizárva. [95/B/2001. AB
határozat, ABH 2003, 1327, 1334.]
A társadalmi szervezetek feletti ügyészi kontroll eszközei
kétségtelenül érintik az egyesülési jogot. A korlátozás
jogalapját azonban a minősített többséggel megszavazott Egytv.
14. § (1) bekezdése adja. Az Ütv. V. fejezetének vonatkozó
rendelkezései az Egytv. 14. § (1) bekezdését részletezik, ezért
az Alkotmány 63. § (3) bekezdése alapján nem igényelnek
kétharmados szavazattöbbséget. Az Országgyűlés tehát nem
sértette meg az Alkotmány 63. § (3) bekezdését, amikor az Ütv.
V. fejezetét a jelenlévő képviselők többségének szavazatához
kötött törvényként fogadta el. Az Alkotmánybíróság ezért
elutasította azt az indítványt, amely az Ütv. 13-16. §-ai
megsemmisítését amiatt kérte, mert azokat az Országgyűlés
egyszerű többséget igénylő törvényként fogadta el.
IV.
1. Az Alkotmány 63. § (1) bekezdése mindenki számára
biztosítja, hogy a törvény által nem tiltott célra szervezetet
hozzon létre, illetve ahhoz csatlakozzon. Ez a jog elsősorban
az egyesülés célja megválasztásának a szabadságát jelenti és e
célra rendelt szervezet alapításának szabadságát, továbbá az
ehhez való csatlakozás és a kilépés önkéntességét. A szabadon
létesített egyesület és ennek önkéntessége garantálja a
meggyőződés, szólás, lelkiismeret és véleménynyilvánítási
szabadságot is. Ezt állapította meg az első AB határozat, amely
az egyesülési szabadságnak az alapjogok közötti helyét jelölte
ki, és amely megnyitotta az ún. kamarai határozatok sorát.
[22/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 127, 128-129.;
megerősítve az ún. kamarai határozatokban: 41/1995. (VI. 30.)
AB határozat, ABH 1995, 210.; 38/1997. (VII. 1.) AB határozat,
ABH 1997, 249.; 39/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997,
263.; 21/1998. (V. 27.) AB határozat, ABH 1998, 165.; 41/2002.
(X. 11.) AB határozat, ABH 2002, 295.; 939/B/1997. AB
határozat, ABH 2008, 1587.] Az egyesülési szabadság egy másik
aspektusát, az egyesülethez való csatlakozás és az egyesületi
tagfelvétel szabadságát, illetve annak korlátozhatóságát
érintette a 21/1996. (V. 17.) AB határozat. Több határozat
foglalkozott az egyesületek nyilvántartásba vételének
alkotmányosságával is [1487/D/1995. AB határozat, ABH 1999,
543.; 6/2001. (III. 14.) AB határozat, ABH 2001, 93.].
Az egyesületek önkormányzatiságát és autonóm működését azonban
eddig kevés határozat érintette. Kulcsfontosságú a 27/1993.
(IV. 29.) AB határozat, amely alkotmánysértőnek minősítette,
hogy MT rendelet a művelődési és közoktatási miniszter számára
a művészeti alkotóközösségek tevékenységére kiterjedő általános
felügyeleti jogot biztosított. Azt ugyanis az egyesülési jogot
olyan súlyosan sértő beavatkozásnak tekintette, amelyre
alkotmányosan csak törvényben részletesen meghatározott
feltételek mellett a független bíróságnak lehet hatásköre. A
döntés fontos értéknek tekinti, hogy „a bíróság nem csupán
védelmet nyújt e közösségi szabadságjog gyakorlásához, hanem
egyéb tárgyú szakszerű és elfogulatlan döntéseivel is
közreműködik az egyesülési jog alkotmányos és törvényes
érvényesítésében”. (ABH 1993, 444, 448-450.) A közigazgatási
szerv egyesületek feletti általános felügyeleti joga e döntés
szerint nem egyeztethető össze az Alkotmány 63. § (1)
bekezdésével.
2. Az egyesületek (más néven társadalmi szervezetek) az
Alkotmány 63. § (1) bekezdésében biztosított egyesülési jog
alapján alakulnak meg. Önkéntes alapon létrejött,
önkormányzattal rendelkező és autonóm módon működő szervezetek
(Ptk. 61. §). Ez azt jelenti, hogy az egyesületek az
egyesüléshez való szabadságjog alapján, az alapító tagok és a
résztvevők saját akarat-elhatározásának megfelelően
szerveződnek. Az önkormányzás a közösség belső ügyeinek
vitelére vonatkozik. Az egyesület ugyanis saját ügyeiben
önállóan dönt, és biztosítja, hogy a tagok a döntések
előkészítésében és azok meghozatalában közreműködhessenek. Az
önkormányzatiság magában foglalja az önszabályozás jogát is. Az
arra vonatkozó jogot, hogy az egyesület maga alkossa meg a
saját szervezetére, működésére és tevékenységére vonatkozó
szabályokat, s gondoskodjon azok végrehajtásáról.
Az önkormányzás viszont autonómiát feltételez. Az alkotmányos
demokráciákban az egyesületek a civil társadalom autonóm
szerveződései. Az Alkotmány 63. § (1) bekezdése e szerveződések
alakításának és működésének szabadságát erős alapjogi
védelemben részesíti. Az Alkotmánybíróság esetjoga pedig
elismeri az egyesületek cselekvési autonómiáját, amely alapján
az egyesületek az általuk meghatározott közérdekű
rendeltetésüknek megfelelően állapítják meg alapszabályukat és
hoznak egyedi döntéseket. Az egyesületi autonómia tehát a
szervezet céljához, rendeltetéséhez kötött. [24/1996. (VI. 25.)
AB határozat, ABH 1996, 107, 111-112.] Ezt a szervezeti
autonómiát más jogalanyoktól, de elsősorban az államtól való
függetlenség garantálja. Az államnak ezért az egyesülés joga
alapján létrehozott szervezetek önállóságát tiszteletben kell
tartania. Az Alkotmány 8. § (1) bekezdésének megfelelően
ugyanis az állam elsőrendű kötelessége, hogy tiszteletben
tartsa az alapvető szabadságjogok érvényesülését. Emellett az
állam köteles védeni e szabadságokat, vagyis olyan jogi
környezetet teremteni, amelyben mindenki számára biztosított,
hogy alapvető jogaival élhet. Az Alkotmány 8. § (2)
bekezdéséből következően az egyesüléshez való jogra vonatkozó
szabályokat törvény állapítja meg, de lényeges tartalmát
törvény sem korlátozhatja. Az alkotmánybírósági gyakorlat
szerint az Alkotmány 8. § (2) bekezdése alapján „[a]z állam
akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik
alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve
egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el. Az
alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem
elegendő, hogy az másik alapjog vagy szabadság védelme vagy
egyéb alkotmányos cél érdekében történik, hanem szükséges, hogy
megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt
cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem
súlya megfelelő arányban legyen egymással. A törvényhozó a
korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas
legenyhébb eszközt alkalmazni.” [30/1992. (V. 26.) AB
határozat, ABH 1992, 167, 171.]
Az egyesületek tevékenysége feletti, a szervezeti autonómiát
korlátozó állami kontroll tehát kizárólag akkor tekinthető
alkotmányosnak, ha az elkerülhetetlenül szükséges valamely
kiemelkedően fontos alkotmányos cél elérése érdekében, és a
kontroll mértéke e cél elérésével arányos mértékű.
3.1. Az indítvány szerint az Országgyűlés az Alkotmány 2. § (1)
bekezdését és a 63. § (1) bekezdését sértő helyzetet idézett
elő azáltal, hogy nem szabályozta azon jogszabályi
feltételeket, melyek betartásával az ügyészség a társadalmi
szervezetek működése felett törvényességi felügyeletet
gyakorol.
Az Alkotmánybíróságnak a mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenesség megállapítására irányuló hatáskörét az
Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII törvény (a
továbbiakban: Abtv.) 49. §-a szabályozza. Az Abtv. ezen
rendelkezését, valamint az Alkotmánybíróság gyakorlatát is
figyelembe véve a mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenesség megállapításának két együttes feltétele
van:
– a jogalkotó jogszabályi felhatalmazáson alapuló, vagy
feltétlen jogszabályi rendezést igénylő kérdésben jogalkotói
kötelezettségének nem tesz eleget,
– és a jogalkotói kötelezettség elmulasztásának eredményeként
alkotmányellenes helyzet keletkezik.
Az Alkotmánybíróság a 35/2004. (X. 6.) AB határozatában az
alábbiakban összegezte az Abtv. 49. § (1) bekezdésében szereplő
„jogalkotói mulasztás” és „alkotmányellenes helyzet” egymáshoz
való viszonyára vonatkozó álláspontját: „a jogalkotói
mulasztásnak és az alkotmányellenes helyzetnek együttesen kell
fennállnia [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.;
37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.]. A
jogalkotói feladat elmulasztása önmagában nem feltétlenül
jelent alkotmányellenességet [14/1996. (IV. 24.) AB határozat,
ABH 1996, 56, 58-59.; 479/E/1997. AB határozat, ABH 1998, 967,
968-969.; 1080/D/1997. AB határozat, ABH 1998, 1045, 1046.;
10/2001. (IV. 12.) AB határozat, 2001, 123, 131.], a
mulasztásból eredő alkotmányellenes helyzetet minden esetben
csak konkrét vizsgálat eredményeként lehet megállapítani.” (ABH
2004, 504, 508.)
Az Alkotmány 51. § (1) bekezdése szerint az ügyészség köteles
gondoskodni a természetes és jogi személyek jogainak (jelen
esetben az egyesülési jog) védelméről. Az 51. § (3) bekezdése
alapján az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy
mindenki megtartsa a törvényeket. Törvénysértés esetén –
törvényben meghatározott esetekben és módon – fellép a
törvényesség védelmében. Az Alkotmány tehát a törvényhozónak ad
felhatalmazást az ügyészi törvényességi felügyelet anyagi és
eljárási kérdéseinek szabályozására. Ez a szabályozási
felhatalmazás azonban nem jelenti azt, hogy az ügyészi
törvényességi felügyelet koncepciója függetlenedhet az
alkotmányos rend egészétől, jelen ügyben különösen az Alkotmány
8. § (2) bekezdésétől és az Alkotmány 63. § (1) bekezdésétől. A
törvényi szabályozás ugyanis nem sértheti szükségtelenül és
aránytalan mértékben az egyesülési szabadságot.
A törvényességi felügyelettel az állam biztosítja, hogy az
érintett jogalanyok jogaik gyakorlása és kötelezettségeik
teljesítése során a jogszabályokban foglaltaknak megfelelően
járjanak el, működésük megfeleljen a hatályos jogszabályok
előírásainak. [30/1994. (V. 20.) AB határozat, ABH 1994, 161,
163.]
Az 1/1994. (I. 7.) AB határozat szerint az ügyészi részvétel
fontos területe egyes, a bíróság hatáskörébe tartozó egyoldalú
eljárásokban való közreműködés, amelyekben az ügyészség az a
kívülálló szerv, amely a törvénysértések megelőzésében, illetve
orvoslásában szerepet játszhat. A törvényességi felügyelet
alkotmányosságát az Alkotmánybíróság 1994-ben nem vizsgálta.
Állást foglalt viszont abban, hogy „az ügyész bizonyos polgári
peres és nemperes eljárásokban való közreműködését, perindítási
és egyéb kezdeményezési jogát, perelhetőségét, stb. az
Alkotmány 51. § (3) bekezdése elvileg megalapozza, és
alkotmányossá teszi. Kizárólag esetenként, az egyes törvényi
felhatalmazások alkotmányossági vizsgálatával dönthető el azok
alkotmányellenessége, illetőleg alkotmányos összhangja” (ABH
1994, 29, 33.). E döntésében az Alkotmánybíróság
megállapította, hogy az ügyész polgári ügyekben való
részvételének törvényi biztosítása nem eleve alkotmányellenes,
az alkotmányossági összefüggések csak az egyes, konkrét
felhatalmazást adó törvényi rendelkezések alkotmányossági
vizsgálata során bírálhatók el.
3.2. Jelenleg az egyesületek feletti törvényességi
felügyeletnek két egymásra utaló jogszabályi rendelkezés az
alapja. Egyfelől irányadó rendelkezés az Egytv. 14. § (1)
bekezdésének első mondata, amely szerint „[a] párt kivételével
a társadalmi szervezet működése felett az ügyészség a reá
irányadó szabályok szerint törvényességi felügyeletet
gyakorol”. A „reá irányadó szabályok szerint” fordulatot az
Ütv. releváns rendelkezései töltik meg tartalommal.
Mindenekelőtt az Ütv. 13. § (1) bekezdés utolsó mondata, amely
alapján törvény az ügyészi törvényességi felügyelet hatályát
más, e bekezdésben nem említett szervekre is kiterjesztheti. Az
Ütv. 13. § (2) bekezdése a törvényességi észrevétel különböző
eszközeit sorolja fel.
Az Ütv.-beli törvényességi felügyeleti szabályok egyértelműen a
közigazgatás feletti törvényességi felügyeletre szabottak. Az
itt felsorolt eszközök ugyanis – főszabály szerint – a
Kormánynál alacsonyabb szintű közigazgatási szervek által
kibocsátott jogszabályok, közjogi szervezetszabályozó eszközök,
egyéb általános érvényű rendelkezések, továbbá egyedi döntések
esetében alkalmazhatók. Az államigazgatási szervek normatív és
egyedi aktusaitól azonban jelentős mértékben eltérnek a
közhatalmat nem gyakorló, államigazgatási, hatósági feladatot
el nem látó, az egyesülési szabadság alapján létrejött privát
egyesületek általános érvényű és egyedi döntései.
Az egyesületek ugyanis az Alkotmány 63. § (1) bekezdése alapján
létrejött, a civil társadalomhoz tartozó autonóm szervezetek.
Ez az autonómia megköveteli, hogy az állam, ha valamely
intézményének hatáskört biztosít az egyesületek felügyeletére,
akkor azt törvényben pontosan körülhatárolt módon, az alapjog-
korlátozás alkotmányos mércéjének megfelelően tegye.
A jelenleg irányadó Egytv. és Ütv. szabályok azonban nem
rendelkeznek arról, hogy az ügyészség ellenőrzési jogköre mire
terjed ki: az egyesület teljes működésére vagy csak az
általános érvényű, illetve egyedi döntéseire. Nem rendezi
törvény, hogy az ügyészség eljárhat-e hivatalból vagy csupán
kezdeményezésre, és nem szabályozza azt sem, hogy az ügyész az
ellenőrzés során mit tehet, s ha törvénysértést észlel,
miképpen cselekedhet.
Tekintettel arra, hogy az ügyészi kontroll lehetősége
korlátozza az egyesüléshez való alapjogot, ezért a
törvényhozónak pontosan meg kell határoznia, hogy mire terjed
ki az ügyészség hatásköre, s hogy e hatáskör mit foglal
magában.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenességet állapított meg, mert az Országgyűlés nem
alkotta meg azokat a különös törvényi rendelkezéseket, amelyek
alapján az ügyész – az Alkotmány 63. § (1) bekezdésének
megfelelően – törvényességi felügyeletet gyakorolhat az
egyesületek felett. Ez a hiányosság az egyesülés szabadságához
fűződő jog érvényesülését közvetlenül érinti.
V.
1. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt az indítványt
vizsgálta, amely szerint az Egytv. 14. § (1) bekezdése, továbbá
az Ütv. 3. § (2) bekezdés g) pontja, 13-16. §-ai az Alkotmány
63. § (1) bekezdésébe ütköző módon rendelkeznek a társadalmi
szervezetek feletti törvényességi felügyeletről.
Az Alkotmánybíróság a társadalmi szervezetekre vonatkozó
ügyészi törvényességi felügyeleti jogkör terjedelmével eddig
nem foglalkozott. Állást foglalt viszont az alapítványok
feletti törvényességi ellenőrzésről. A 63/2008. (IV. 30.) AB
határozat szerint az ügyész a következő intézkedések közül
választhat az alapítvány felügyelete során: kezdeményezheti
általános érvényű rendelkezés (szabályzat, alapszabály)
kiadását, módosítását vagy egyes rendelkezéseinek hatályon
kívül helyezését; megtekintheti az alapítvány általános érvényű
rendelkezéseit és egyedi döntéseit, szükség esetén vizsgálatot
tarthat a törvényesség érdekében, s a kezelő szerv vezetőitől
iratok és adatok rendelkezésre bocsátását, megküldését,
felvilágosítás adását kérheti [Ütv. 13. § (2) bekezdés c), e),
f) pontja; ABH 2008, 559, 578-579.].
Az Alkotmánybíróság tehát úgy ítélte meg, hogy az alapítványok
esetében az ügyész a törvényességi felügyeleti eszközök közül
kizárólag azokat alkalmazhatja, amelyek összhangban állnak az
alapítvány magánjogi jellegével. Tekintettel arra, hogy az
Alkotmánybíróság az alapítványok, mint magánjogi jogalanyok
esetében csak az Ütv.-ben foglalt törvényességi felügyelet
három eszközét tartotta alkalmazhatónak, az egyesületek feletti
törvényességi ellenőrzés körében is csupán ezen eszközök
alkalmazásának lehetőségét vette figyelembe. Az egyesüléshez
fűződő alkotmányos alapjog alapján létrejött egyesületek —
személyegyesítő jellegük folytán — az Alkotmány 63. § (1)
bekezdése révén közvetlenebb alkotmányos védelemben
részesülnek, mint például az alapítványok. Ezért az a minimum
követelmény, amelyet az Alkotmánybíróság az alapítványok
esetében meghatározott, bizonyosan irányadó a speciális
alapjogi védelemben részesülő egyesületek esetében. A
következőkben az Alkotmánybíróság az alapjogi teszt alapján
eljárva egyenként vizsgálta, hogy ezeknek az ügyészi
eszközöknek az egyesületek esetében történő alkalmazása
összhangban van-e az Alkotmány 63. § (1) bekezdésével.
2.1. Az Ütv. 13. § (2) bekezdés c) pontja alapján az ügyész a
törvényesség biztosítása érdekében a hatáskörébe tartozó
területi és helyi szerveknél általános érvényű rendelkezés
(szabályzat, alapszabály, stb.) kiadását, módosítását vagy
egyes rendelkezéseinek hatályon kívül helyezését
kezdeményezheti.
A jogszabályi rendelkezés megfogalmazása (területi, helyi
szerv, rendelkezés kiadása) a közigazgatási szervek feletti
törvényességi ellenőrzésre utal. Ennek ellenére adható a
szabálynak olyan értelem, amely alapján az ügyészség például az
egyesület tagjai által elfogadott alapszabályt vizsgálhatja.
Ezt az értelmezést követi az ügyészi törvényességi
felügyeletről szóló 13/1994. (ÜK. 12.) LÜ utasítás (a
továbbiakban: LÜ utasítás), amelynek 2. § (1) bekezdés d)
pontja alapján általában az ügyészi törvényességi felügyelet „a
működés, valamint a működés körében hozott belső normák és
egyedi döntések tekintetében” kiterjed a társadalmi
szervezetekre is. Tekintettel azonban arra, hogy az LÜ utasítás
kizárólag az Ütv. rendelkezéseivel összhangban értelmezhető,
ezért az ügyészségnek az Ütv. 13. § (2) bekezdés c) pontja
alapján csupán a normatív jellegű általános érvényű
rendelkezések tekintetében van kezdeményezési joga.
Az ügyésznek az egyesületek alapszabálya feletti ellenőrzési
jogköre korlátozza az Alkotmány 63. § (1) bekezdésben
biztosított egyesülés szabadságát. E jogkorlátozás az Alkotmány
keretei között marad, ha szükségesnek és arányosnak minősül.
Az egyesületi lét egyik meghatározó tulajdonsága az
önszabályozás. Az egyesület szabadon dönthet a saját
szervezetére és a működésére vonatkozó alapvető szabályok
megalkotásáról és azok megváltoztatásáról. Az egyesülés
szabadságával összeegyeztethetetlen volna az olyan jogszabály,
amely felhatalmazná az ügyészt az egyesületi szabályzatok
előzetes közhatalmi ellenőrzésére, értékelésére, minősítésére.
Ez ugyanis egy előzetes tartalmi vizsgálatot, azaz cenzúrát
megvalósító rendelkezés volna. [Lásd: 20/1997. (III. 19.) AB
határozat, ABH 1997, 85, 95.]
Az egyesületi önszabályozási jog ugyanakkor nem terjed ki arra,
hogy az egyesület jogszabálysértő belső normákat alkosson.
Vagyis működése során az egyesületnek is be kell tartania a
törvényeket és más jogszabályokat. Az ügyészi fellépés
alkotmányos célja, hogy őrködjön az egyesületek törvénynek
megfelelő működése felett, s az egyesület törvénysértő működése
esetén megtegye a szükséges intézkedéseket. Ennek érdekében az
ügyész az egyesület által alkotott általános jellegű
intézkedéseket utólag, a jogszabályszerűség szempontjából
vizsgálhatja. Sor kerülhet erre például, ha az egyesület az
Egytv. 6. és 7. §-ában foglalt előírásokat figyelmen kívül
hagyva fogadja el alapszabályát. Ilyen esetben az ügyészi
fellépésre az Alkotmány 51. § (3) bekezdése ad felhatalmazást,
amely szerint törvénysértés esetén léphet fel az ügyész a
törvényesség védelmében.
Az Ütv. 13. § (2) bekezdés c) pont alapján az ügyész
kezdeményezheti egy adott általános érvényű (jellemzően
alapszabálybeli) rendelkezés megalkotását, módosítását vagy
egyes rendelkezések hatályon kívül helyezését. Az ügyésznek
tehát csak kezdeményező és nem döntési joga van. Ahogyan azt az
Alkotmánybíróság korábban már hangsúlyozta, az ügyészi
törvényességi felügyelet körében „az ügyész nem hozhat olyan
döntéseket, amelyek közvetlenül és akként érintik az ügyfelek
jogállását, hogy részükre állapítanak meg, vagy terhükre
kötelezettséget írnak elő”. [59/E/1994. AB határozat, ABH 1995,
851, 852-853.]. Mégis, ez a kezdeményezési jog is
megvalósíthatja a magánjogi jogalanyok egyesülési szabadságának
aránytalan korlátozását, ha a gyakorlatban arra mintegy
szúrópróbaszerűen, a törvénysértés elkerülése érdekében kerül
sor.
Ennek az alkotmányossági problémának a megoldása azonban nem az
Ütv.-beli rendelkezés megsemmisítésével orvosolható. Az
alkotmányellenességet ugyanis nem az Ütv. létező szabályai
okozzák, hanem éppen az Ütv. hiányossága. Az Alkotmánybíróság
ezért az Ütv. 13. § (2) bekezdés c) pontja megsemmisítésére
irányuló indítványt elutasította, de a határozat rendelkező
részében mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet
állapított meg.
2.2. Az Ütv. 13. § (2) bekezdés e) pontja alapján az ügyész
megtekintheti az ügyészi törvényességi felügyelet körébe
tartozó szervek általános érvényű rendelkezéseit és egyedi
döntéseit, a törvényesség érdekében szükség esetén vizsgálatot
tarthat, illetőleg az ellenőrzési és felügyeleti joggal
felruházott szervet vizsgálat tartására kérheti fel; ezzel
összefüggésben a szervek területére, helyiségeibe beléphet.
Ugyanezen bekezdés c) pontjához hasonlóan az e) pont
megfogalmazása (ellenőrzési, felügyeleti joggal felruházott
szerv) is a közigazgatás törvényes működése feletti kontrollra
utal. E jogszabályi szakasz alapján jelenleg az ügyész az
egyesületek alapszabályait, egyéb általános érvényű
rendelkezését és egyedi döntéseit megtekinti, vizsgálatot tart,
és ennek során az egyesület területére, helyiségébe belép. Az
Alkotmánybíróságnak azt a kérdést kellett megválaszolnia, hogy
ezek az ügyészi jogosítványok szükséges és arányos módon
korlátozzák-e az egyesülés szabadságát.
Ahogyan azt az Alkotmánybíróság a c) pont vizsgálatakor
megállapította, az Alkotmány 51. § (3) bekezdésében adott
felhatalmazás alapján az ügyész utólag, a törvényesség
szempontjából vizsgálhatja az egyesület által alkotott
általános jellegű intézkedéseket. Ugyanez vonatkozik az
egyesület egyedi döntéseire is. Sem az Ütv., sem más jogszabály
nem rendelkezik azonban arról, hogy az ügyész milyen indokkal
tekintheti meg az egyesület általános és egyedi intézkedéseit,
s arról sem, hogy milyen jogi eszközei vannak az egyesületnek a
jogszerűtlennek tartott ügyészi beavatkozással szemben.
Külön vizsgálatot igényel az a jogszabályi rendelkezés, amely
alapján az ügyész az egyesület területére, helyiségébe belép.
Az Alkotmánybíróság már több döntésében foglalkozott azzal a
kérdéssel, hogy milyen feltételek mellett alkotmányos az
államigazgatási szervek (adóhatóság, egészségbiztosítási
felügyelet, stb.) magántulajdonban álló területekre való
belépése.
A 24/2006. (VII. 7.) AB határozat az adóhatósági átvizsgálásra
vonatkozó szabályokat a hiányzó törvényi garanciák miatt
alkotmánysértőnek minősítette, mert az adott ügyben a helyszín,
a helyiség, a gépjármű és a lakás átvizsgálására azonos
szabályok vonatkoztak, és a törvény egyik esetben sem követelt
bírói engedélyt vagy ügyészi jóváhagyást, de még bűncselekmény
egyszerű gyanúját sem. (ABH 2004, 398, 417.)
A 87/2008. (VI. 18.) AB határozat viszont az
egészségbiztosítási felügyelet vizsgálati jogát alkotmányosnak
tartotta, mert az csupán a „legvégső eszköz” lehetett, és a
visszaélésszerű alkalmazással szemben garanciát jelentett az
előzetes bírói engedély, továbbá a háttérjogszabályként
alkalmazandó Ket. (ABH 2008, 707, 713.)
Az ügyészség nem államigazgatási, hanem önálló állami szerv.
(59/E/1994. AB határozat, ABH 1995, 851, 853.) Ennek ellenére
az Alkotmánybíróságnak a fenti alkotmányos követelményeket szem
előtt tartva kellett megvizsgálnia az ügyésznek az egyesületek
területére és helyiségeibe belépést biztosító jogszabályi
rendelkezés alkotmányosságát.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a törvényesség
biztosítása érdekében bizonyos esetekben szükség lehet a
törvénysértő egyesület helyiségeibe való belépésre. A
kifogásolt jogszabályi rendelkezés azonban nem nyújt megfelelő
és elegendő garanciát az esetleges visszaélésekkel szemben. Sem
előzetes bírói engedélyre nincs szükség, sem megfelelő
jogorvoslati eszköz nem áll az egyesület rendelkezésére ahhoz,
hogy a jogszerűtlennek tartott ügyészi intézkedésekkel szemben
fellépjen.
Az Ütv. 13. §-a – és ezen belül a (2) bekezdés az e) pont
utolsó fordulata – elsődlegesen a közigazgatás feletti
törvényességi ellenőrzés, és nem az egyesületek feletti
kontroll eszközeit sorolja fel. Az egyesületi autonómia
aránytalan korlátozását ezért nem az Ütv. 13. § (2) bekezdés e)
pontjában foglalt szabály okozza, hanem annak hiányossága. Az
Alkotmánybíróság mindezek alapján az Ütv. 13. § (2) bekezdés e)
pontja megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította, de a
határozat rendelkező részében mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenességet állapított meg.
2.3. Az Ütv. 13. § (2) bekezdés f) pontja alapján az ügyész a
törvényesség biztosítása érdekében az ügyészi törvényességi
felügyelet során a szervek vezetőitől iratok és adatok
rendelkezésre bocsátását, illetőleg megküldését, továbbá
felvilágosítás adását kérheti.
E jogszabályi rendelkezés megfogalmazása – az imént említett
ellenőrzési eszközökhöz hasonlóan (szervek vezetői) – a
közigazgatási szervek feletti törvényességi ellenőrzésre utal.
Az LÜ utasítás 12. §-a is a közigazgatás ellenőrzésére
vonatkozóan szól arról, hogy az ügyészség akkor kérhet
felvilágosítást és adatot a szervek vezetőitől, ha ez a)
vizsgálat keretében vagy törvényességi kérelem elbírálása
érdekében; b) vizsgálat vagy vizsgálat kezdeményezés előtt a
vizsgálandó szervek kiválasztásához; c) a felettes ügyészi
szervek informálásához szükséges, illetőleg d) az ügyész ily
módon kíván tájékozódni arról, hogy egyes szervek miként tettek
eleget a jogszabályban meghatározott ellenőrzési, felügyeleti,
vagy a jogalkalmazás körébe tartozó kötelezettségüknek.
Az LÜ utasítás 12. § b), c) és d) pontja az egyesületek
esetében nem értelmezhető. Az egyesüléshez való szabadságjog
(és az információs önrendelkezési jog) kizárja, hogy az állami
intézmények magánjogi jogalanyoktól törvénysértés gyanúja
hiányában készletre gyűjtsenek adatot, vagyis kizárólag azért
kérjenek információt, hogy később aztán esetleg a megadott
információk alapján végezzenek vizsgálatot, és kizárja azt is,
hogy az ügyészség pusztán felettes szervének tájékoztatása
érdekében gyűjtsön adatokat. A d) pontban foglaltak pedig azért
nem értelmezhetők az egyesületek esetében, mert az egyesületek
számára jogszabály nem ír elő ellenőrzési, felügyeleti és
jogalkalmazási körbe tartozó kötelezettséget.
Az Ütv. 13. § (2) bekezdés f) pontjából és az LÜ utasítás 12. §
a) pontjából kiindulva tehát az ügyészség akkor kérhet
felvilágosítást az egyesület képviselőjétől, ha az a
törvényességi ellenőrzés keretében szükséges, illetve azt az
Ütv. 25. §-ában foglalt törvényességi kérelem elbírálása
elkerülhetetlenné teszi. Nem rendelkezik azonban jogszabály
arról, hogy az ügyész felvilágosítás-kéréssel milyen esetekben
fordulhat az egyesület képviselőjéhez. Előfordulhat például,
hogy az ügyészség azt észleli, hogy az egyesület legalább egy
éve nem működik, vagy tagjainak létszáma tartósan az Egytv.
által megkövetelt 10 személy alatt van. Ebben az esetben
például az ügyészség jogszerűen kérhet információt arról, hogy
ténylegesen működik-e a nyilvántartásba vett egyesület. Nem
egyeztethető össze viszont az Alkotmány 63. § (1) bekezdésével
az a lehetőség, hogy az ügyész bármikor bármilyen indokkal
felvilágosítást, iratot vagy akár személyes adatot kérhet az
egyesület képviselőjétől. Ez ugyanis folyamatos állami
kontrollt jelentene az egyesületek felett.
Az Alkotmánybíróság ezért egyrészt az Ütv. 13. § (2) bekezdés
f) pontja megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította, de
a határozat rendelkező részében mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenességet állapított meg.
VI.
1. Az indítványozó az Ütv. 3. § (2) bekezdés f) pontjának
megsemmisítését is kezdeményezte. Az f) pont jelölését a 2004.
évi XXXI. törvény g) pontra módosította, s ez a törvény az
indítvány előterjesztésekor hatályos szöveget [az ügyészség
„elősegíti, hogy az állami szervek, a bíróságon kívüli
jogalkalmazó szervek, a társadalom valamennyi szervezete,
valamint az állampolgárok a jogszabályok rendelkezéseit
megtartsák (ügyészi törvényességi felügyelet)”] tartalmilag is
megváltoztatta [az ügyészség „elősegíti, hogy a jogszabályok
rendelkezéseit megtartsák (ügyészi törvényességi felügyelet)”].
Később, az egyes rendészeti tárgyú és az azokkal összefüggő
törvények módosításáról szóló 2010. évi CXLVII. törvény 2. §-a
az Ütv. 3. § (2) bekezdés g) pontját úgy módosította, hogy az
ügyészségi törvényességi felügyelet fogalmát az Rtv.-ben
meghatározott belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat
ellátó szerv megbízhatósági vizsgálatára vonatkozó
tevékenységének felügyeletére alkalmazta. Ebből következően az
Ütv. 3. § (2) bekezdés g) pontjának hatályos szövege már nem
utal az egyesületek törvényességi felügyeletére. Az
Alkotmánybíróság ezért az Ütv. 3. § (2) bekezdés g) pontja
alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány
alapján indult eljárást az Ügyrend 31. § e) pontja alapján –
okafogyottság miatt – megszüntette.
2.1. Két indítvány is kezdeményezte az Egytv. 16. § (2)
bekezdés c) pontjának megsemmisítését. Az egyik indítvány
szerint e jogszabályi rendelkezés sérti az Alkotmány 63. § (1)
bekezdését és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében lefektetett
jogállamiság elvének egyik lényeges elemét, a jogbiztonságot. E
rendelkezés alapján ugyanis a társadalmi szervezet tevékenysége
felfüggesztésének, ellenőrzésére felügyelőbiztos kirendelésének
kezdeményezése és az arról való döntés az ügyész, illetve a
bíróság tetszőleges belátásán múlik.
A másik indítvány szerint az Egytv. 16. § (2) bekezdés c)
pontja ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, mert a
Djogalkalmazás során fel nem ismerhető normatartalmat hordoz”
[47/2008. (IV. 17.) AB határozat]. Az indítvány példaként utal
az Egytv. 16. § (2) bekezdés d) pontjára, amely pontosan
megszabja, hogy az Egytv. 2. § (2) bekezdés sérelme váltja ki a
jogkövetkezményt. Ezzel ellentétben a c) pont nem jelöli meg,
hogy mely rendelkezés megsértése válthatja ki az abban foglalt
intézkedéseket. Emiatt nem világos, hogy a „tevékenység
felfüggesztése” miféle aktus, pontosan mit „ellenőriz” a
felügyelőbiztos, ki jelölhető ki felügyelőbiztossá, és mik a
felügyelőbiztos jogai és kötelességei. Az indítvány szerint az
Egytv. 16. § (2) bekezdés c) pontjának értelmezhetetlensége
miatt sérül az Alkotmány 63. §-ban biztosított egyesüléshez
való jog.
2.2. Az Alkotmánybíróság az indítványokkal összefüggésben
elsőként azt vizsgálta, hogy az indítványok tárgya nem minősül-
e ítélt dolognak. Az Ügyrend 31. § c) pontja értelmében „ítélt
dolog” címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az
indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált
jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés)
felülvizsgálatára irányul és az indítványozó az Alkotmánynak
ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) –
ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri
az alkotmánysértés megállapítását. Az Alkotmánybíróság
gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor res
iudicata, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi
rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben
terjesztik elő. (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972,
973.) Ha viszont az újabb indítványt más okra, illetve más
alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az
újabb indítvány alapján érdemben vizsgálódik. [35/1997. (VI.
11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 17/1999. (VI. 11.) AB
határozat, ABH 1999, 131, 133.; 5/2002. (II. 22.) AB határozat,
ABH 2002, 78, 81.; 37/2004. (X. 15.) AB határozat, ABH 2004,
908, 911.]
Az Alkotmánybíróság az Egytv. 16. § (2) bekezdés c) pontja
alkotmányosságát az Alkotmány 57. § (1) bekezdése szempontjából
az 1431/B/1996. AB határozatában már vizsgálta. Az indítványozó
abban az ügyben azt kifogásolta, hogy az ügyészi törvényességi
felügyelet elvonja az egyén bírósághoz fordulásának jogát. Az
Alkotmánybíróság ezzel szemben azt állapította meg, hogy „nem
jelenti az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglaltak sérelmét
az, hogy a törvényalkotó a társadalmi szervezetek feletti
törvényességi felügyeleti jogkört az ügyészre ruházta, a
törvényességi felügyelet ugyanis nem az egyén bírói úthoz való
jogát csorbító rendelkezés.” A társadalmi szervezet tagjainak
az Egytv. biztosítja a bírói úthoz való jogot, azok pedig, akik
nem tagjai az egyesületnek a Ptk. alapján a Pp. általános
szabályai szerint jogosultak a keresetindításra. (ABH 2001,
886, 888.)
A jelen eljárás alapjául szolgáló indítvány ugyan érdemben
elbírált jogszabályi rendelkezéssel azonos jogszabályi
rendelkezésre irányul, de az indítványozó az Alkotmány egyéb
rendelkezéseire hivatkozott, és a korábbihoz képest más
összefüggésben kérte az Egytv. 16. § (2) bekezdés c) pontja
megsemmisítését, ezért az ügy nem tekinthető ítélt dolognak. Az
Alkotmánybíróság tehát az indítvány által felvetett
alkotmányossági kérdéseket érdemben vizsgálta.
2.3. Elsőként azt az érvet, amely szerint a társadalmi
szervezet tevékenysége felfüggesztésének, ellenőrzésére
felügyelőbiztos kirendelésének kezdeményezése és az arról való
döntés az ügyész, illetve a bíróság tetszőleges belátásán
múlik.
Az Egytv. 16. §-a felsorolja, hogy az ügyész, illetve a
törvénysértő egyesületi határozatot sérelmező tag által
indított perben (Egytv. 10. §) a bíróság a törvényesség
helyreállítása érdekében milyen döntéseket hozhat. E
rendelkezés a törvénysértések súlyosságához és jellegéhez
igazodó döntési lehetőségeket biztosít a bíróság számára. Ennek
megfelelően az ügyész keresete alapján a bíróság a társadalmi
szervezet törvénysértő határozatát megsemmisítheti, szükség
esetén új határozat hozatalát rendelheti el, a működés
törvényességének helyreállítása céljából összehívhatja a
társadalmi szervezet legfelsőbb szervét. Ha ezek az eszközök
kevésnek bizonyulnak, vagy várhatóan nem hoznák meg a kívánt
eredményt (azaz, ha a társadalmi szervezet működésének
törvényessége másképpen nem biztosítható), a bíróság
felfüggesztheti a társadalmi szervezet tevékenységét, illetve
ellenőrzésére felügyelő biztost rendelhet ki. [Lásd 27/1993.
(IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 444, 447.]
Az ügyész, és döntése meghozatalakor a bíróság is szem előtt
tartja a szankciók közötti fokozati különbségeket. Az Egytv.
ugyanis fokozatos lépéseket tartalmaz, az ügyész csak abban az
esetben kezdeményezheti az egyesület működésének
felfüggesztését, ha meg van győződve arról, hogy a szervezet
törvényes működése más módon nem biztosítható, mert az
egyesület működésének zavara állandósult, így önerőből nem
tudja az Egytv.-nek és az alapszabálynak megfelelően
helyreállítani tevékenységét. Ilyen például az az eset, amikor
az egyesület működése nem biztosítja a tagok jogainak
érvényesülését, illetve ha a szervezet vezetésének válsága
állandósult, s ez lehetetlenné teszi az alapszabály szerinti
működést. [Lásd KGD1998. 60.; KGD2000. 293.]
Az ügyész tehát akkor kezdeményezheti, s a bíróság akkor
dönthet az egyesület felfüggesztéséről, ha az a törvényes
működés biztosítása érdekében nélkülözhetetlen. Kizárólag ebben
az esetben kerülhet sor a felügyelőbiztos kirendelésére.
2.4. Az indítványozó másik érve szerint az Egytv. 16. § (2)
bekezdés c) pontja nem jelöli meg, hogy mely rendelkezés
megsértése válthatja ki az abban foglalt intézkedéseket. Emiatt
nem világos, hogy a „tevékenység felfüggesztése” miféle aktus,
pontosan mit „ellenőriz” a felügyelő biztos, ki jelölhető ki
felügyelőbiztossá, és mik a felügyelő biztos jogai és
kötelességei.
Önmagában az Egytv. szövege valóban nem ad választ ezekre a
kérdésekre. Az alkotmánybírósági gyakorlat alapján azonban „a
jogszabályt értelmezett és alkalmazott tartalmával együttesen
kell érteni” („élő jog”) [először: 57/1991. (XI. 28.) AB
határozat, ABH 1991, 272, 277.; legutóbb 1352/B/2007. AB
határozat, ABK 2010. május, 619, 622.]. Azaz a norma
tartalmának megállapításakor figyelemmel kell lenni arra, hogy
hogyan alkalmazzák azt a bíróságok.
A bíróság az egyesület tevékenységét ítélettel függesztheti
fel. Ezt a határozatot be kell jegyeztetni a társadalmi
szervezetek nyilvántartásába. [6/1989. (VI. 8.) IM rendelet a
társadalmi szervezetek nyilvántartásának ügyviteli szabályairól
6. § (2) bekezdés] A bírói joggyakorlatban a szervezet
tevékenységének a felfüggesztése azzal jár, hogy a
felfüggesztés tartama alatt a társadalmi szervezet nem
folytathatja addigi tevékenységét. A felfüggesztés a szervezet
egész működésére, az ügyintéző és képviseleti szervek munkájára
is kihat. Az egyesület nevében és képviseletében a
felfüggesztést követően ugyanis nem járhatnak el a képviseleti
szervek. Az egyesület ügyintéző szervének ilyen esetben együtt
kell működnie a felügyelő biztossal.
A felügyelő biztos személyére az ügyész tesz indítványt, s ha a
bíróság úgy ítéli meg, hogy a javasolt személy képzettsége és
szakmai tapasztalatai, továbbá addigi tevékenysége alapján
alkalmas a feladat elvégzésére, nem érdekelt az egyesület
ügyeiben és nem elfogult, továbbá meghatározott időn belül
vállalja az egyesület törvényes működésének helyreállítását,
akkor a bíróság dönt a kirendelésről. (BH1998. 617.)
A bíróság előzetesen nyilatkoztatja a felügyelő biztosnak
jelölt személyt, hogy a feladatok elvégzését a megadott
határidőre vállalja-e, és milyen díjazásra tart igényt. Ezt
követően a bírósági ítélet részletesen és konkrétan megjelöli a
felügyelőbiztos feladatát, valamint díjazásának mértékét és
módját. (KGD 1998. 110.)
A felügyelő biztos a törvényes működés helyreállítása érdekében
– többek között – új közgyűlést hívhat össze, közreműködhet a
határozatképes közgyűlés megtartásában, az Egytv.-nek megfelelő
alapszabály elfogadásában, az állandósult zavaros pénzügyi és
számviteli helyzet rendezésében, az éves költségvetések
közgyűlési jóváhagyásában. (KGD2000. 293.) A bíróság döntése
alapján rendelkezhet az egyesület bankszámlája és vagyoni
eszközei felett, vagyonleltár készítésére lehet köteles, és a
bíróság előírhatja, hogy a felügyelő biztos meghatározott
időközönként tevékenységéről a bíróságnak beszámoljon.
A felügyelő biztosnak meghatározott időközönként, de legalább
az egyesület évi taggyűlésén az egyesületi tagokat
tájékoztatnia kell az általa végzett tevékenységről és az
egyesület vagyoni, jogi helyzetéről.
A bírói gyakorlat az Egytv. megalkotása óta megtöltötte
tartalommal 16. § (2) bekezdés c) pontját, ezért nem
állapítható meg, hogy az a „jogalkalmazás során fel nem
ismerhető normatartalmat hordozna”, és emiatt sértené az
Alkotmány 2. § (1) bekezdését.
2.5. Az Alkotmány 63. § (1) bekezdése szempontjából azonban a
felügyelő biztosokra vonatkozó bírói gyakorlat önmagában nem
biztosít elégséges garanciát az egyesületi autonómia aránytalan
korlátozásával szemben.
Nem rendelkezik a törvény a felügyelő biztosok jogállásáról,
hatásköréről és kirendelésének szabályairól. Holott a felügyelő
biztos kirendelése lényegesen érinti az egyesület autonóm
működését. A felügyelő biztos kirendelésének célja ugyanis
éppen az, hogy az egyesületi autonómiába beavatkozva
intézkedjen az egyesület ügyeiben.
Más törvények minden olyan esetben, amikor felügyelő biztos
kirendelésére lehetőséget adnak, meghatározzák a felügyelő
biztos jogköreit is. Külön cím alatt (8. cím 82-83. §)
rendelkezik a felügyelő biztos jogköreiről a
cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a
végelszámolásról szóló 2006. törvény V. törvény. A felügyelő
biztos jogállását a köztestületekről szóló törvények is
szabályozzák. Ilyen például az egészségügyben működő szakmai
kamarákról szóló 2006. évi XCVII. törvény, a személy- és
vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység
szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény, a Nemzeti
Akkreditáló Testület szervezetéről, feladata- és hatásköréről,
valamint eljárásáról szóló 2005. évi LXXVIII. törvény, a
gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény, az
igazságügyi szakértői kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény,
a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény, a
bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és a
közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény.
Ha a gazdasági társaságok, köztestületek, sőt állami
intézmények esetében törvény szabályozza a kirendelt biztosok
jogállását, az alkotmányos alapjogon alapuló egyesületek
esetében ez még inkább elvárható. Tekintettel arra, hogy az
egyesületi autonómia alkotmányellenes korlátozásának
lehetőségét nem az Egytv. 16. § (2) bekezdés c) pontjában
foglalt szabály, hanem annak hiányossága teremti meg, az
Alkotmánybíróság az Egytv. 16. § (2) bekezdés c) pontja
alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére
irányuló indítványt elutasította. Ugyanakkor a határozat
rendelkező részében mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenességet állapított meg.
VII.
Az Alkotmánybíróság az alábbiakban azt az indítványi felvetést
vizsgálta, amely azt hiányolta, hogy az Egytv. az ügyészi
fellépésre nem szab határidőt. Az indítványozó szerint az
Egytv. 14. § (1) bekezdése és az Egytv. 16. § (2) bekezdésének
c) pontja együttes értelmezése alapján sem állapítható meg,
hogy az ügyész milyen időtartamon belül kezdeményezheti,
illetve a bíróság milyen időtartamra rendelheti el a társadalmi
szervezet tevékenységének felfüggesztését, és felügyelőbiztos
kirendelését. Egy másik indítvány szerint a társadalmi
szervezetek életében jogbizonytalanságot eredményez az ügyész
időbeli korlátozás nélküli joga, amely alapján megtámadhatja a
párt vagy a társadalmi szervezet határozatát.
1. Az Alkotmánybíróság a 2/2000. (II. 25.) AB határozatban
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított
meg, mert az Ütv. ügyészi óvásra vonatkozó szabályai időbeli
korlátozás nélkül lehetővé tették az államigazgatási határozat
hatályon kívül helyezését, megváltoztatását, ha a törvényesség
helyreállítása jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot nem
sértett. (ABH 2000, 25.)
Az Alkotmány 51. § (3) bekezdése alapján az ügyész
törvénysértés esetén – a törvényben meghatározott esetekben és
módon – fellép a törvényesség védelmében. Az Alkotmány e
szabálya egyfelől az ügyészi fellépés jogalapját teremti meg,
másrészt felhatalmazza a törvényalkotót az ügyészi fellépés
kereteinek szabályozására.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nincs olyan alkotmányos
kötelezettség, amely alapján a jogalkotónak a felfüggesztés
kezdeményezésére és annak elrendelésére minden esetben irányadó
időtartamot kellene meghatároznia. Az ügyész az egyesület
tevékenységének felfüggesztését a fentiekben kifejtettek
alapján akkor kezdeményezheti, ha megbizonyosodott arról, hogy
nem áll rendelkezésére egyéb eszköz az egyesület törvényes
működésének helyreállítására. Az egyesület működése, a
törvénysértés jellege azonban hatással van e döntés
meghozatalára. Minden egyes egyesületeket érintő ügyben más és
más tényállás vezetheti az ügyészt arra, hogy ilyen
kezdeményezéssel éljen. Az állandósult működési zavar egy aktív
egyesület életében rövid időn belül nyilvánvalóvá válhat, míg
egy kevésbé tevékenyen működő szervezet esetében csupán évek
alatt juthat az ügyész arra a következtetésre, hogy az Egytv.
16. § (2) bekezdés c) pontjában foglalt eljárást kezdeményezi.
2. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta azt is, hogy mulasztásban
megnyilvánuló alkotmányellenességet eredményez-e, hogy az
Egytv. nem tartalmaz időbeli korlátot arra vonatkozóan, amikor
az ügyész megtámadja a párt vagy a társadalmi szervezet
határozatát.
Az Alkotmánybíróság a 30/1994. (V. 20.) AB határozatában
részben érintette ezt a problémát. E döntés utal arra, hogy a
törvényességi felügyeletet gyakorló ügyész eljárása során nincs
határidőhöz kötve, intézkedéseit időbeli korlátozás nélkül
teheti meg. Ugyanakkor a határozat is kiemeli, hogy abban az
esetben, ha az egyesület határozatát az ügyész keresettel
bíróság előtt megtámadja, „rá az időmúlás következményei –
hasonlóan a társadalmi szervezet tagjához az általa indított
peres eljárás vonatkozásában – ugyancsak vonatkoznak”. (ABH
1994, 161, 165.) Az Egytv. 10. § (1) bekezdése alapján a
társadalmi szervezet valamely szervének törvénysértő
határozatát bármely tag – a tudomására jutástól számított 30
napon belül – a bíróság előtt megtámadhatja. Az
alkotmánybírósági értelmezés szerint az ügyésznek ugyanezen
feltételekkel, azaz a tudomásra jutástól számított 30 napon
belül van lehetősége a törvénysértő egyesületi határozat
megtámadására.
Az Egytv. 4. § (2) bekezdése alapján a párt munkahelyi
szerveződésére, gazdálkodására, valamint megszűnésére külön
törvény rendelkezései az irányadóak. Az Egytv. 10. § (3)
bekezdése arról is rendelkezik, hogy a párt tagja a párt
határozatát csak az Egytv., valamint a pártok működéséről és
gazdálkodásáról szóló törvény megsértése esetén támadhatja meg.
Egyebekben azonban az Egytv. rendelkezései, mint mögöttes
szabályok, a pártokra is irányadóak. A párt tagjai tehát – az
egyesületi tagokhoz hasonlóan – a tudomásra jutástól számított
30 napon belül támadhatják meg a törvénysértőnek vélt
párthatározatot.
A pártok az Alkotmány 3. § (2) bekezdésében meghatározott
feladat, a népakarat kialakításában és kinyilvánításában való
közreműködés ellátására alakulnak. Emiatt az ügyész mint állami
szerv a pártok felett törvényességi felügyeletet nem
gyakorolhat. Az Egytv. 14. § (2) bekezdésének megfelelően az
ügyésznek arra van hatásköre, hogy a párt törvénysértése esetén
keresetet indítson a párt ellen. Tekintettel arra, hogy a
pártok esetében az ügyészi keresetindításra nyitva álló
határidőről törvény eltérően nem rendelkezik, az Egytv. 10. §
(1) bekezdésében megjelölt, a tudomásra jutástól számított 30
napos határidő az ügyész által indított peres eljárásra is
irányadó.
A fentiekben foglalt indokok alapján az Alkotmánybíróság a
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására
irányuló indítványokat elutasította.
VIII.
1. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy az
alkotmányjogi panaszok megfelelnek-e az Abtv. 48. § (1) és (2)
bekezdéseiben foglalt feltételeknek:
„(1) Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt
alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az,
akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása
folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már
kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára
biztosítva.
(2) Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől
számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.”
Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata szerint az Abtv. 48. §
(1) és (2) bekezdésében foglalt törvényi feltételeket
együttesen kell értelmezni, és figyelembe venni [23/1991. (V.
18.) AB végzés, ABH 1991, 361-362.; 41/1998. (X. 2.) AB
határozat, ABH 1998, 306, 309.].
Az Alkotmánybíróság több határozatában vizsgálta az
alkotmányjogi panasz elbírálására és a mulasztásban
megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló
hatáskörök egymáshoz való viszonyát. E határozataiban
hangsúlyozta: az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltétele,
hogy az Alkotmányban biztosított jogok sérelme „az
alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán” következzék
be. Ezért mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség
megállapítására irányuló indítvány alkotmányjogi panaszként
való előterjesztése az Abtv.-ből nem vezethető le. [27/2001.
(VI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 252, 257.; 1044/B/1997. AB
határozat, ABH 2004, 1160, 1176.; 986/B/1999. AB határozat, ABH
2005, 889, 900.; 1105/D/2004. AB határozat, ABH 2005, 1316,
1326.; 1124/D/2004. AB határozat, ABH 2006, 1702, 1719.;
188/D/2002. AB határozat, ABH 2008, 3398.] Az Alkotmánybíróság
– erre tekintettel – a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú
bíróság a Kf.VI.38.210/2001/19. számú ítéletével kapcsolatban
benyújtott alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § e) pontjára
tekintettel visszautasította.
2. Az Abtv. 1. § b) pontja alapján az Alkotmánybíróság
hatáskörébe tartozik a jogszabály, valamint az állami irányítás
egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálata.
Az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem
alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet
kell tartalmaznia. Az Abtv. 37. §-a kimondja: „Az
alkotmányellenesség utólagos megállapítását kezdeményező
indítványban javasolni kell a jogszabály vagy az állami
irányítás jogi eszközének teljes vagy részbeni
megsemmisítését.”
Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az
indítványozó – az alkotmányellenesnek tartott joggyakorlat
megváltoztatása érdekében – csupán a norma alkotmányos
tartalmának megállapítását és ez alapján a jogalkalmazó
szerveknek szóló alkotmányos követelmény megfogalmazását
kezdeményezte. Az Alkotmánybíróság kizárólag az Abtv.-ben
meghatározott hatásköreiben eljárva – azokkal szoros
összefüggésben – állapíthat meg alkotmányos követelményt.
Jogszabály vagy állami irányítás jogi eszköze alkotmányos
normatartalmának megállapítására, illetve – önmagában –
alkotmányos követelmény megállapítására az Alkotmánybíróságnak
nincs önálló hatásköre. [292/B/2001. AB végzés (ABH 2001,
1591.) megerősítve: 46/2007. (VI. 27.) AB határozat, ABH 2007,
592.; 23/2010. (III. 4.) AB határozat, ABK 2010. március, 212,
219-220.]
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányos követelmény
megállapítására vonatkozó indítványt az Ügyrend 29. § c) pontja
alapján visszautasította.
3. Az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § b) pontja alapján,
hatásköre hiányában visszautasította az indítványnak azt a
részét is, amely azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy az
Országgyűlést meghatározott tartalmú törvényi módosításra
kötelezze.
Az Alkotmánybíróság a mulasztás megállapítására tekintettel
rendelte el e határozat Magyar Közlönyben történő közzétételét.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
előadó alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
. |