A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által
országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ív
és az azon szereplő kérdés hitelesítése tárgyában hozott
határozat ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 663/2010.
(XI. 17.) OVB határozatát — az indokolás kiegészítésével —
helybenhagyja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a
továbbiakban: Ve.) 130. § (1) bekezdése alapján kifogás
érkezett az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási
Bizottság (a továbbiakban: OVB) 663/2010. (XI. 17.) OVB
határozata (a továbbiakban: OVBh.) ellen.
A kezdeményező — aki azonos a kifogástevővel — országos
népszavazás kezdeményezésére irányulóan aláírásgyűjtő ív
mintapéldányát nyújtotta be, amelyen az alábbi kérdés
szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az állampolgárok
magánnyugdíjpénztári tagdíjait kizárólag az általuk
kiválasztott magánnyugdíjpénztár kezelheti?”
Az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését
megtagadta. Megállapította, hogy a kezdeményezésben foglalt
kérdés nem felel meg az országos népszavazásról és népi
kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban:
Nsztv.) 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség
követelményének.
A népszavazásra feltenni kívánt kérdés ugyanis megtévesztő a
választópolgárok számára, mivel azt a téves látszatot kelti,
mintha a különböző magánnyugdíjpénztárak részére befizetett
tagdíjakat jelenleg nem a pénztártag által választott
magánnyugdíjpénztár kezelné. A társadalombiztosítás ellátásaira
és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások
fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban:
Tbj.) és a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló
1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mpt.) hatályos
rendelkezései szerint azonban a befizetett tagdíjakat kizárólag
az a magánnyugdíjpénztár kezeli, amellyel a pénztártag tagsági
jogviszonyt létesített.
A népszavazásra feltenni kívánt kérdés továbbá azt a téves
látszatot kelti, mintha a magánnyugdíjpénztárral létesített
tagsági jogviszony a pénztártag állampolgárságán alapulna.
Ezzel szemben az Mpt. 3. § (2) bekezdése határozza meg pontosan
azon feltételeket, melyek szükségesek ahhoz, hogy valamely
természetes személy pénztártaggá váljon.
Az OVB álláspontja szerint megtévesztő továbbá a népszavazásra
feltenni kívánt kérdés abban a tekintetben is, hogy nem
egyértelmű, hogy a kezdeményező a magánnyugdíjpénztárak mely
formájára — kizárólag a kötelező, vagy kizárólag az önkéntes
belépéssel keletkező pénztártagsági jogviszonyra, esetleg
mindkettőre egyszerre — kívánja alkalmazni a kérdésben
foglaltakat.
Mindezekre tekintettel az OVB — hivatkozással az Nsztv. 10. §
c) pontjára és 13. § (1) bekezdésére — a kérdés hitelesítését
megtagadta.
A kifogástevő szerint az OVB mérlegelése helytelen és az általa
idézett — az egyértelműség követelményével kapcsolatos —
alkotmánybírósági határozatokba ütközik.
Érvelése szerint az OVB döntése meghozatalakor figyelmen kívül
hagyta, hogy maga az Mpt. is használja a kezelés, illetve a
vagyonkezelés kifejezéseket, továbbá a kérdés a népszavazásra
bocsátását követően nyilvános vita tárgyává válik, ami szintén
a választópolgárok tájékozódását segíti.
Kifejti továbbá, hogy a köznyelvben inkább az állampolgár szó
kerül alkalmazásra a jogi nyelvben szakszóként (terminus
technicusként) használatos természetes személy kifejezéssel
szemben, amit a jogi személyek fogalmától történő
elhatárolásként használnak.
Véleménye szerint az OVB azon érve, mely szerint nem lehet
tudni, hogy a kérdés kötelező vagy önkéntes tagságra vonatkozik
irreleváns, mert az Mpt. 4. § (2) bekezdés c) pontja
meghatározza a pénztártag fogalmát. A kifogástevő által idézett
rendelkezés értelmében pénztártag az a természetes személy, aki
pályakezdőként, vagy önkéntes döntés alapján pénztárba belép és
e törvény szerint tagdíjat fizet, illetve a pénztártól
nyugdíjszolgáltatásban részesül.
Mindezekre tekintettel a kifogástevő az OVBh. megsemmisítését
és az OVB új eljárásra való utasítását kéri az
Alkotmánybíróságtól.
Az OVB kifogással támadott határozata a Magyar Közlöny 2010.
évi 175. számában 2010. november 17-én jelent meg, a kifogást
2010. november 26-án — a törvényi határidőn belül —
terjesztették elő az OVB-nél.
II.
Az Alkotmánybíróság az OVB határozata ellen benyújtott kifogást
az alábbi rendelkezések alapján vizsgálta meg:
1. Az Nsztv. érintett rendelkezései:
„13. § (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell
megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.
10. § Az Országos Választási Bizottság megtagadja az
aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha
(…)
c) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt
követelményeknek,
(…).”
2. A Ve. érintett rendelkezései:
„130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az
aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével
kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét
követő tizenöt napon belül lehet — az Alkotmánybírósághoz
címezve — az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.
(…)
(3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az
Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az
Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti,
és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az
Országgyűlést új eljárásra utasítja.”
3. Az Mpt.-nek az országos népszavazás kezdeményezésére
irányulóan aláírásgyűjtő ív mintapéldányának benyújtásakor
hatályos rendelkezései:
„3. § (2) Önkéntes döntése alapján pénztártaggá válhat az a
pályakezdőnek nem minősülő természetes személy, aki
a) Magyarországon nyugdíj-biztosítási jogviszonyban áll, és nem
töltötte be a 30. életévét;
b) első ízben létesít Magyarországon nyugdíj-biztosítási
jogviszonyt;
c) a Tbj.-ben meghatározottak szerinti harmadik állam
állampolgára, illetőleg hontalan, ha Magyarországon nyugdíj-
biztosítási jogviszonyban áll.
4. §
(…)
c) pénztártag: az a természetes személy, aki pályakezdőként,
vagy önkéntes döntés alapján pénztárba belép és e törvény
szerint tagdíjat fizet, illetve a pénztártól
nyugdíjszolgáltatásban részesül,
(…).”
4. Az Mpt.-nek a kifogás elbírálásakor hatályos rendelkezései:
3. § (2) Önkéntes döntése alapján pénztártaggá válhat az a
természetes személy, aki
a) Magyarországon nyugdíj-biztosítási jogviszonyban áll, és nem
töltötte be a 30. életévét;
b) első ízben létesít Magyarországon nyugdíj-biztosítási
jogviszonyt;
c) a Tbj.-ben meghatározottak szerinti harmadik állam
állampolgára, illetőleg hontalan, ha Magyarországon nyugdíj-
biztosítási jogviszonyban áll.
4. §
(…)
c) pénztártag: az a természetes személy, aki pénztárba belép és
e törvény szerint tagdíjat fizet, illetve a pénztártól
nyugdíjszolgáltatásban részesül,.
(…).”
III.
A kifogás nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét az
Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h)
pontjában foglaltaknak megfelelően a Ve. 130. §-a határozza
meg. Az Alkotmánybíróságnak a kifogás alapján lefolytatott
eljárása jogorvoslati eljárás. Ennek során az Alkotmánybíróság
— alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban — a
beérkezett kifogás keretei között azt vizsgálja, hogy az
aláírásgyűjtő ív és a népszavazásra szánt kérdés megfelel-e a
jogszabályi feltételeknek, és hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív
hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó
törvényeknek megfelelően járt-e el. [63/2002. (XII. 3.) AB
határozat, ABH 2002, 342, 344.].
2. Az Alkotmánybíróság korábban már számos határozatában
értelmezte az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt, a
népszavazásra bocsátandó kérdéssel szemben támasztott
egyértelműség követelményét. E határozataiban az
Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy az egyértelműség
követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének
garanciája. Az egyértelműség követelménye ebben az
összefüggésben azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt
kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz,
hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre
egyértelműen tudjon válaszolni az, szükséges, hogy a kérdés
világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a
kérdésre „igen”-nel vagy „nem”-mel lehessen válaszolni
(választópolgári egyértelműség).
Az eredményes népszavazással hozott döntés az Országgyűlésnek
az Alkotmány 19. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt jogkörét —
Alkotmányban szabályozottan — korlátozza, mivel az Országgyűlés
köteles az eredményes népszavazásból következő döntéseket
meghozni. A kérdés egyértelműségének megállapításakor az
Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kell azt is, hogy a népszavazás
eredménye alapján az Országgyűlés — az akkor hatályban lévő
jogszabályok szerint — el tudja-e dönteni, hogy terheli-e
jogalkotási kötelezettség, és ha igen, akkor milyen
jogalkotásra köteles (jogalkotói egyértelműség). [51/2001. (XI.
29.) AB határozat, ABH 2001, 392, 396.; 25/2004. (VII. 7.) AB
határozat, ABH 2004, 381, 386.; 24/2006. (VI. 15.) AB
határozat, ABH 2006, 358, 360-361.; 84/2008. (VI. 13.) AB
határozat, ABH 2008, 695, 703.].
2.1. Az OVB a kifogással támadott határozatában megállapította,
hogy a kérdés nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében
foglalt egyértelműség követelményének, ugyanis megtévesztő a
választópolgárok számára, mivel azt a téves látszatot kelti,
mintha a magánnyugdíjpénztárak részére befizetett tagdíjakat
jelenleg nem a pénztártag által választott magánnyugdíjpénztár
kezelné, valamint mintha a magánnyugdíjpénztárral létesített
tagsági jogviszony a pénztártag állampolgárságán alapulna. Az
Alkotmánybíróság — az OVB határozatában foglalt fenti
indokokkal egyetértve annak helyességére tekintettel — a
kifogást nem találta megalapozottnak.
2.2. Az OVBh. továbbá hivatkozott arra is, hogy a népszavazásra
feltenni kívánt kérdés azért is megtévesztő, mert nem
egyértelmű, hogy a kezdeményező a magánnyugdíjpénztárak mely
formájára — kizárólag a kötelező, vagy kizárólag az önkéntes
belépéssel keletkező pénztártagsági jogviszonyra, esetleg
mindkettőre egyszerre — kívánja alkalmazni a kérdésben
foglaltakat.
Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat során megállapította,
hogy az országos népszavazás kezdeményezésére irányuló
aláírásgyűjtő ív mintapéldányának benyújtása után az
Országgyűlés 2010. október 25-én a nyugdíjpénztár-választás
szabadságáról szóló 2010. évi C. törvényt és a magán-
nyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosításokról
szóló 2010. évi CI. törvényt, 2010. december 13-án pedig a
Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad
nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes
törvénymódosításokról szóló 2010. évi CLIV. törvényt fogadta
el, melyek alapvetően megváltoztatták a Tbj., az Mpt. és a
társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi
LXXXI. törvény rendelkezéseit.
A jogszabályváltozások következtében megszűnt a kötelező
magánnyugdíj-pénztári tagság, valamint a magánnyugdíjpénztári
tagdíj-befizetés 14 hónapra — 2010. november 1-e és 2011.
december 31-e között — felfüggesztésre került, az ezen időszak
alatt fizetett egyéni járulék teljes egészében a
Nyugdíjbiztosítási Alapot illeti meg. A jogszabályok értelmében
tehát az a munkavállaló, aki eddig a kötelező kétpilléres
nyugdíjrendszer tagja volt 2011. január 31-ig választhatott,
hogy visszalép az állami nyugdíjrendszerbe vagy a
magánnyugdíjpénztár tagja marad, vállalva ezzel, hogy
„kiszerződik” az állami nyugdíjpillérből. Aki vissza kívánt
lépni az állami nyugdíjrendszerbe, annak a visszaléptetése
automatikusan megtörtént, aki viszont fenn kívánta tartani
magánnyugdíjpénztári tagságát, annak erről a fent megjelölt
időpontig nyilatkoznia kellett. Ezen felül, aki akar, továbbra
is önkéntes nyugdíjpénztári tag lehet.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a fent nevesített
törvények elfogadásával alapvetően megváltozott az a
jogszabályi háttér, amelyhez igazítottan a népszavazási
kezdeményezést megfogalmazták, ezért a kérdés a kifogás
elbírálásának időpontjában értelmezhetetlenné vált.
Az Alkotmánybíróság a jelen eljárásban megállapította, hogy a
népszavazásra feltenni kívánt kérdés azért nem felel meg az
Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség
követelményének, mert a választópolgárok nem tudják megítélni,
hogy milyen jogalkotást támogatnak, és eredményes népszavazás
esetén a jogalkotó sem tudná meghatározni jogalkotási
kötelezettsége tartalmát [ld. korábban: 51/2008. (IV. 24. AB
határozat, ABH 2008, 502, 504.; 52/2008. (IV. 24. AB határozat,
ABH 2008, 506, 508.; 53/2008. (IV. 24. AB határozat, ABH 2008,
510, 512-513.].
A fent kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság a kifogást nem
találta megalapozottnak, ezért az OVBh.-t — az OVBh.
indokolásának a jelen határozatban foglalt kiegészítésével —
helybenhagyta.
Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB
határozatának a Magyar Közlönyben való megjelenésére
tekintettel rendelte el.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
. |