Hungarian
Ügyszám:
.
320/B/1992
Előadó alkotmánybíró: Kilényi Géza Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 61/1992. (XI. 20.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1992/280
.
A határozat kelte: Budapest, 11/16/1992
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                   A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
    utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány
    ügyében meghozta az alábbi

                           határozatot :

    Az Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy az Alkotmány 70/A. §
    (1)   bekezdésében  megfogalmazott  tilalom  - amennyiben  a
    különbségtétel sérti  az emberi  méltósághoz  való  jogot  -
    kiterjed az egész jogrendszerre.

    Az Alkotmánybíróság a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló
    1991.  évi    XC. törvény  6. §  (1) bekezdés  a  )  pontja,
    valamint   a  7. §  (1) g )  pontja  alkotmányellenességének
    megállapítására vonatkozó  indítványt, és  e  jogszabályhely
    megsemmisítése iránti kérelmet elutasítja.

    E  határozatát   az  Alkotmánybíróság  a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                               Indokolás

      1. Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 70/A. §-
      át sérti  a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi
      XC. törvény  ( továbbiakban: Szja. ) 6. § (1)   bekezdésének
      a )  pontja. Eszerint bevételnek minősül az az egyébként nem
      adómentes összeg,  amelyet a  társas  vállalkozás  tagjának,
      vagy a  munkáltató alkalmazottjának ( ideértve a szövetkezet
      tagját is  ) nyújtott  hitel (  kölcsön )  visszafizetéséből
      elenged, illetőleg  az az  összeg, amelyet  a társaság tagja
      helyett fizet vissza. Éppen ezért nem élvez adómentességet a
      7. § (1) bek. g ) pontja szerint.

      Az indítványozó  szerint ez  hátrányos  megkülönböztetés  az
      adósok között  hitelezőik  szerint.  Azok  ugyanis,  akik  a
      pénzintézettől  felvett   hitelt  idő  előtt  visszafizetik,
      engedményt  kapnak,   -  és   ez   nem   számít   adóköteles
      jövedelemnek -;  a munkáltatói kölcsön elengedése, illetve a
      társaság tagja  helyetti visszafizetése  viszont az érintett
      törvényhely szerint már adóköteles jövedelem.

      2. Az  Alkotmánybíróság megítélése  szerint az indítvány nem
      megalapozott.

      Az Alkotmány  70/I.  §-a  az  állampolgárok  egyik  alapvető
      kötelezettségeként  mondja   ki,   hogy   mindenki   köteles
      jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez
      hozzájárulni.  E hozzájárulás módját és mértékét az adókról,
      az illetékekről,  a vámokról stb. szóló törvények állapítják
      meg. Az említett törvények megalkotása során az Országgyűlés
      rendszerint   kedvezményeket    is   nyújt    a   jogszabály
      címzettjeinek meghatározott köre számára, illetőleg bizonyos
      tevékenységfajtákra  vagy   árucikkekre.  Amíg   azonban   a
      közterhekhez  való   hozzájárulás  az   állampolgároknak  az
      Alkotmányból  eredő   alapvető   kötelezettsége,   addig   a
      kötelezettség  alóli   mentesülésre  vagy  bizonyos  mértékű
      kedvezményre senkinek  sincs az  Alkotmányon alapuló  alanyi
      joga.

      A mentességek  és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót
      széleskörű mérlegelési  jog  illeti  meg.  Ennek  gyakorlása
      során  tekintettel   lehet  bizonyos,   az  Alkotmányban  is
      nevesített jogokra  - pl.  az egészséges környezethez vagy a
      szociális  biztonsághoz  való  jogra  -  de  ezen  túlmenően
      érvényre  juttathat   az  Alkotmányból  közvetlenül  le  nem
      vezethető,     esetenként      rövid     távra      irányadó
      gazdaságpolitikai, életszínvonal politikai, szociálpolitikai
      és egyéb  célkitűzéseket. Ekként  tehát, noha a jogalkotót a
      mentességek és  kedvezmények megállapításánál  is  kötik  az
      Alkotmányban  meghatározott   jogi  korlátok,  a  jogalkotói
      mérlegelésnél nem a jogi, hanem az egyéb szempontok játsszák
      a  meghatározó   szerepet,  s  ebből  eredően  az  esetleges
      helytelen,  a   társadalom  érdekeivel  ellentétes  tartalmú
      mérlegelés is  elsődlegesen politikai  felelősséget von maga
      után.

      A kifejtettekből következik, hogy a kedvezményekre vonatkozó
      jogszabályi  rendelkezések  alkotmányossági  felülvizsgálata
      során  az   Alkotmánybíróság  hatáskörébe   kizárólag  annak
      ellenőrzése  tartozik:   a  jogalkotó   mérlegelési  jogának
      gyakorlása  során   nem  került-e  ellentétbe  az  Alkotmány
      valamely rendelkezésével, s az Alkotmánybíróság nem jogosult
      a jogalkotói mérlegelés célszerűségi - pl. gazdaságpolitikai
      - szempontú felülbírálatára.

      3. Az  Alkotmánybíróság már  több határozatában foglalkozott
      az   Alkotmány    70/A.   §-ának   értelmezésével.   Bár   a
      jogegyenlőség    fogalma    csupán   a   hivatkozott  §  (3)
      bekezdésének  szövegében   lelhető  fel,   a   jogegyenlőség
      követelménye jelen van a 70/A. § valamennyi szabályában.

      A jogegyenlőség  lényege, hogy  az állam, mint közhatalom, s
      mint  jogalkotó   köteles  egyenlő  elbánást  biztosítani  a
      területén  tartózkodó   minden  személy  számára.  Ebben  az
      összefüggésben nem  tehet különbséget  közöttük  faj,  szín,
      nem, nyelv,  vallás, politikai  vagy más  vélemény,  nemzeti
      vagy társadalmi  származás, vagyoni,  születési  vagy  egyéb
      helyzet szerint.

      Az Alkotmány  70/A. § (1)  bekezdésében  foglalt tilalom nem
      csak az  emberi, illetve  az alapvető  állampolgári  jogokra
      irányadó, hanem  e tilalom  -  amennyiben  a  különbségtétel
      sérti az  emberi méltósághoz  való jogot - kiterjed az egész
      jogrendszerre, ide  értve azokat  a jogokat  is, amelyek nem
      tartoznak   az   emberi   jogok,   illetőleg   az   alapvető
      állampolgári jogok közé.

      A jogegyenlőség  nem jelenti  a természetes  személyeknek  a
      jogon kívüli  szempontok szerinti egyenlőségét is. Az ember,
      mint a  társadalom  tagja  hivatása,  képzettsége,  kereseti
      viszonyai stb. szerint különbözhet és ténylegesen különbözik
      is más emberektől.

      Az állam  joga, - s egyben bizonyos körben kötelezettsége is
      -, hogy  a jogalkotás  során  figyelembe  vegye  az  emberek
      között ténylegesen    meglévő  különbségeket.  Az  Alkotmány
      70/A.  §    (1)    bekezdése    ugyanis    nem    bármifajta
      különbségtételt tilt,  -    egy  ilyen    általános  tilalom
      összeegyeztethetetlen lenne   a   jog   rendeltetésével    -
      hanem   csupán   az   emberi méltósághoz  való  jogot  sértő
      megkülönböztetéseket.

      Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság nyomatékosan rámutat:
      az Alkotmány  hivatkozott rendelkezésének  a vagyoni helyzet
      szerinti különbségtételt  tiltó  szabályát  is  csak  ekként
      szabad   értelmezni.  Amikor  tehát  az Alkotmány  70/I. §-a
      kifejezetten    a     vagyoni     viszonyoknak     megfelelő
      közteherviselést írja  elő, ez  nem jelent  az alaptörvényen
      belüli   ellentétet  a 70/A.  §  (1)  bekezdésével.  Sem   a
      jogegyenlőségből,   sem    a   hátrányos    megkülönböztetés
      tilalmából nem következik ugyanis, hogy

      - vagyoni  helyzetére való  tekintet nélkül  mindenki azonos
      mértékben  lenne   köteles  hozzájárulni   a   közterhekhez,
      illetőleg

      - az  állam bizonyos,  kifejezetten  a  hátrányos  szociális
      helyzet ellensúlyozását  szolgáló jogok  ( pl.  a  szociális
      bérlakás kiutalására  való jogosultság  )  ,  segélyek  vagy
      kedvezmények  szabályozásánál   ne  vehetné   figyelembe  az
      érintett személyek vagyoni helyzetét.

      4.  Az   elbírált  ügyben   az   Alkotmánybíróság   arra   a
      következtetésre   jutott,   hogy   az   indítványozó   által
      sérelmezett adókedvezmény-szabály sem az  Alkotmány 70/A. §-
      ával,  sem   egyéb  rendelkezésével   nem  áll  ellentétben.
      Magánszemély   ugyanis    hitelt   (   kölcsönt   )   kaphat
      pénzintézettől,  munkáltatójától  és  másik  magánszemélytől
      ( pl. hozzátartozójától ).  Ha a hitelező a hitel egy részét
      elengedi, az  az  adós  szempontjából  mindhárom  relációban
      jövedelemnek számít  és elvileg adókötelezettség alá esik. A
      jogalkotó pénzügypolitikai megfontolásból - annak érdekében,
      hogy az adósokat ösztönözze a pénzintézetektől felvett hitel
      határidő előtti  visszafizetésére - a hitelnek a pénzintézet
      által  elengedett   részét   adómentessé   minősítette.   Ez
      kétségtelenül   különbségtételt    jelent   a    két   másik
      hitelkonstrukcióhoz   képest,    ám   e   különbségtétel   a
      kifejtettek  szerint   nem  alkotmányellenes,   s  ezért  az
      Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
                             Dr. Sólyom László
                         az Alkotmánybíróság elnöke

               Dr. Ádám Antal               Dr. Herczegh Géza
               alkotmánybíró                   alkotmánybíró

                              Dr. Kilényi Géza
                            előadó alkotmánybíró

                              Dr. Lábady Tamás
                               alkotmánybíró

              Dr. Schmidt Péter               Dr. Szabó András
               alkotmánybíró                   alkotmánybíró

             Dr. Tersztyánszky Ödön         Dr. Zlinszky János
                alkotmánybíró                  alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        61/1992. (XI. 20.)
        Date of the decision:
        .
        11/16/1992
        .
        .