Hungarian

Ügyszám: .	320/B/1992
Előadó alkotmánybíró: Kilényi Géza Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 61/1992. (XI. 20.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1992/280 .

A döntés kelte: Budapest, 11/16/1992 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány ügyében meghozta az alábbi                        határozatot : Az Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy az Alkotmány 70/A. § (1)   bekezdésében  megfogalmazott  tilalom  - amennyiben  a különbségtétel sérti  az emberi  méltósághoz  való  jogot  - kiterjed az egész jogrendszerre. Az Alkotmánybíróság a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991.  évi    XC. törvény  6. §  (1) bekezdés  a  )  pontja, valamint   a  7. §  (1) g )  pontja  alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó  indítványt, és  e  jogszabályhely megsemmisítése iránti kérelmet elutasítja. E  határozatát   az  Alkotmánybíróság  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                          Indokolás 1. Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 70/A. §- át sérti  a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény  ( továbbiakban: Szja. ) 6. § (1)   bekezdésének a )  pontja. Eszerint bevételnek minősül az az egyébként nem adómentes összeg,  amelyet a  társas  vállalkozás  tagjának, vagy a  munkáltató alkalmazottjának ( ideértve a szövetkezet tagját is  ) nyújtott  hitel (  kölcsön )  visszafizetéséből elenged, illetőleg  az az  összeg, amelyet  a társaság tagja helyett fizet vissza. Éppen ezért nem élvez adómentességet a 7. § (1) bek. g ) pontja szerint. Az indítványozó  szerint ez  hátrányos  megkülönböztetés  az adósok között  hitelezőik  szerint.  Azok  ugyanis,  akik  a pénzintézettől  felvett   hitelt  idő  előtt  visszafizetik, engedményt  kapnak,   -  és   ez   nem   számít   adóköteles jövedelemnek -;  a munkáltatói kölcsön elengedése, illetve a társaság tagja  helyetti visszafizetése  viszont az érintett törvényhely szerint már adóköteles jövedelem. 2. Az  Alkotmánybíróság megítélése  szerint az indítvány nem megalapozott. Az Alkotmány  70/I.  §-a  az  állampolgárok  egyik  alapvető kötelezettségeként  mondja   ki,   hogy   mindenki   köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.  E hozzájárulás módját és mértékét az adókról, az illetékekről,  a vámokról stb. szóló törvények állapítják meg. Az említett törvények megalkotása során az Országgyűlés rendszerint   kedvezményeket    is   nyújt    a   jogszabály címzettjeinek meghatározott köre számára, illetőleg bizonyos tevékenységfajtákra  vagy   árucikkekre.  Amíg   azonban   a közterhekhez  való   hozzájárulás  az   állampolgároknak  az Alkotmányból  eredő   alapvető   kötelezettsége,   addig   a kötelezettség  alóli   mentesülésre  vagy  bizonyos  mértékű kedvezményre senkinek  sincs az  Alkotmányon alapuló  alanyi joga. A mentességek  és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széleskörű mérlegelési  jog  illeti  meg.  Ennek  gyakorlása során  tekintettel   lehet  bizonyos,   az  Alkotmányban  is nevesített jogokra  - pl.  az egészséges környezethez vagy a szociális  biztonsághoz  való  jogra  -  de  ezen  túlmenően érvényre  juttathat   az  Alkotmányból  közvetlenül  le  nem vezethető,     esetenként      rövid     távra      irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal politikai, szociálpolitikai és egyéb  célkitűzéseket. Ekként  tehát, noha a jogalkotót a mentességek és  kedvezmények megállapításánál  is  kötik  az Alkotmányban  meghatározott   jogi  korlátok,  a  jogalkotói mérlegelésnél nem a jogi, hanem az egyéb szempontok játsszák a  meghatározó   szerepet,  s  ebből  eredően  az  esetleges helytelen,  a   társadalom  érdekeivel  ellentétes  tartalmú mérlegelés is  elsődlegesen politikai  felelősséget von maga után. A kifejtettekből következik, hogy a kedvezményekre vonatkozó jogszabályi  rendelkezések  alkotmányossági  felülvizsgálata során  az   Alkotmánybíróság  hatáskörébe   kizárólag  annak ellenőrzése  tartozik:   a  jogalkotó   mérlegelési  jogának gyakorlása  során   nem  került-e  ellentétbe  az  Alkotmány valamely rendelkezésével, s az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés célszerűségi - pl. gazdaságpolitikai - szempontú felülbírálatára. 3. Az  Alkotmánybíróság már  több határozatában foglalkozott az   Alkotmány    70/A.   §-ának   értelmezésével.   Bár   a jogegyenlőség    fogalma    csupán   a   hivatkozott  §  (3) bekezdésének  szövegében   lelhető  fel,   a   jogegyenlőség követelménye jelen van a 70/A. § valamennyi szabályában. A jogegyenlőség  lényege, hogy  az állam, mint közhatalom, s mint  jogalkotó   köteles  egyenlő  elbánást  biztosítani  a területén  tartózkodó   minden  személy  számára.  Ebben  az összefüggésben nem  tehet különbséget  közöttük  faj,  szín, nem, nyelv,  vallás, politikai  vagy más  vélemény,  nemzeti vagy társadalmi  származás, vagyoni,  születési  vagy  egyéb helyzet szerint. Az Alkotmány  70/A. § (1)  bekezdésében  foglalt tilalom nem csak az  emberi, illetve  az alapvető  állampolgári  jogokra irányadó, hanem  e tilalom  -  amennyiben  a  különbségtétel sérti az  emberi méltósághoz  való jogot - kiterjed az egész jogrendszerre, ide  értve azokat  a jogokat  is, amelyek nem tartoznak   az   emberi   jogok,   illetőleg   az   alapvető állampolgári jogok közé. A jogegyenlőség  nem jelenti  a természetes  személyeknek  a jogon kívüli  szempontok szerinti egyenlőségét is. Az ember, mint a  társadalom  tagja  hivatása,  képzettsége,  kereseti viszonyai stb. szerint különbözhet és ténylegesen különbözik is más emberektől. Az állam  joga, - s egyben bizonyos körben kötelezettsége is -, hogy  a jogalkotás  során  figyelembe  vegye  az  emberek között ténylegesen    meglévő  különbségeket.  Az  Alkotmány 70/A.  §    (1)    bekezdése    ugyanis    nem    bármifajta különbségtételt tilt,  -    egy  ilyen    általános  tilalom összeegyeztethetetlen lenne   a   jog   rendeltetésével    - hanem   csupán   az   emberi méltósághoz  való  jogot  sértő megkülönböztetéseket. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság nyomatékosan rámutat: az Alkotmány  hivatkozott rendelkezésének  a vagyoni helyzet szerinti különbségtételt  tiltó  szabályát  is  csak  ekként szabad   értelmezni.  Amikor  tehát  az Alkotmány  70/I. §-a kifejezetten    a     vagyoni     viszonyoknak     megfelelő közteherviselést írja  elő, ez  nem jelent  az alaptörvényen belüli   ellentétet  a 70/A.  §  (1)  bekezdésével.  Sem   a jogegyenlőségből,   sem    a   hátrányos    megkülönböztetés tilalmából nem következik ugyanis, hogy - vagyoni  helyzetére való  tekintet nélkül  mindenki azonos mértékben  lenne   köteles  hozzájárulni   a   közterhekhez, illetőleg - az  állam bizonyos,  kifejezetten  a  hátrányos  szociális helyzet ellensúlyozását  szolgáló jogok  ( pl.  a  szociális bérlakás kiutalására  való jogosultság  )  ,  segélyek  vagy kedvezmények  szabályozásánál   ne  vehetné   figyelembe  az érintett személyek vagyoni helyzetét. 4.  Az   elbírált  ügyben   az   Alkotmánybíróság   arra   a következtetésre   jutott,   hogy   az   indítványozó   által sérelmezett adókedvezmény-szabály sem az  Alkotmány 70/A. §- ával,  sem   egyéb  rendelkezésével   nem  áll  ellentétben. Magánszemély   ugyanis    hitelt   (   kölcsönt   )   kaphat pénzintézettől,  munkáltatójától  és  másik  magánszemélytől ( pl. hozzátartozójától ).  Ha a hitelező a hitel egy részét elengedi, az  az  adós  szempontjából  mindhárom  relációban jövedelemnek számít  és elvileg adókötelezettség alá esik. A jogalkotó pénzügypolitikai megfontolásból - annak érdekében, hogy az adósokat ösztönözze a pénzintézetektől felvett hitel határidő előtti  visszafizetésére - a hitelnek a pénzintézet által  elengedett   részét   adómentessé   minősítette.   Ez kétségtelenül   különbségtételt    jelent   a    két   másik hitelkonstrukcióhoz   képest,    ám   e   különbségtétel   a kifejtettek  szerint   nem  alkotmányellenes,   s  ezért  az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.                      Dr. Sólyom László                  az Alkotmánybíróság elnöke        Dr. Ádám Antal               Dr. Herczegh Géza        alkotmánybíró                   alkotmánybíró                       Dr. Kilényi Géza                     előadó alkotmánybíró                       Dr. Lábady Tamás                        alkotmánybíró       Dr. Schmidt Péter               Dr. Szabó András        alkotmánybíró                   alkotmánybíró      Dr. Tersztyánszky Ödön         Dr. Zlinszky János         alkotmánybíró                  alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	61/1992. (XI. 20.)
Date of the decision: .	11/16/1992
.
.