A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 47.Pf.636.424/2015/3. számú ítélete és a Kúria Pfv.IV.20.054/2015/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján kérte a Fővárosi Törvényszék 47.Pf.636.424/2015/3. számú ítélete (a továbbiakban: Ítélet), és a Kúria Pfv.IV.20.054/2015/5. számú végzése (a továbbiakban: Végzés) alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[3] Az indítványozó jogi személyt adatközlésre szólította fel egy egyesület, amelynek az indítványozó nem tett eleget. Az adatigénylése elutasítását követően az egyesület keresettel kérte az indítványozó kötelezését ezen közérdekű adatok kiadására.
[4] Az alapügyben eljárt bíróságok a felperes egyesület keresetét elutasították, azonban a Végzés alapján megismételt eljárásra került sor. A Kúria a Végzés indokolásában – az indítványozó által sérelmezetten – rögzítette, hogy az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 1. § (2) bekezdés c) pontja és 3. § (1) bekezdése rendelkezései alapján „az eljárt bíróságok tévesen jutottak arra a következtetésre, hogy az önálló jogi személy gazdasági társaság alperes – a gazdasági társaság tulajdonosainak társaságba bevitt vagyonától – elkülönült vagyonával gazdálkodik, így nem minősül jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szervnek. Amint azt a Legfelsőbb Bíróság hasonló tényállás alapján hozott döntéseiben már korábban kifejtette, az alperes gazdasági társaságban az állam tulajdonában álló – a Vtv. 1. § (2) bekezdés c) pontja szerint állami vagyonnak minősülő – részvények tekintetében a Vtv. 3. § (1) bekezdés alapján a miniszter – az MNV Zrt. útján – a gazdasági társaságban fennálló tagsági jogviszonyból eredő jogok gyakorlásával és kötelezettségek teljesítésével az állami vagyonnal gazdálkodik. Ez a tulajdonosi joggyakorlás azonban nem zárja ki, hogy a gazdasági társaság teljes vagyona felett rendelkezni jogosult, részvénytársasági formában működő alperes – a legfőbb döntéshozó szerve (közgyűlés) útján – a társaság valamennyi tagjának vagyonával, így az államnak a társaságba bevitt vagyonával is gazdálkodik, ezért az alperes a Vtv. 5. § (2) bekezdése alapján egyértelműen közfeladatot ellátó szervnek minősül.”
[5] A Fővárosi Törvényszék a megismételt eljárást lezáró jogerős Ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva mellőzte az alperes perköltségben marasztalását és a közérdekű adat kiadása iránti felperesi keresetet elutasította. Az Ítélet az indokolásában rögzítette, hogy a Kúria hatályon kívül helyező Végzése köti az első-, és a másodfokú bíróságot abban, hogy az indítványozó állami vagyonnal gazdálkodó szervnek minősül, és ebből következően közérdekű adatszolgáltatási kötelezettség terheli, továbbá, hogy a hatályon kívül helyezés oka kizárólag az üzleti titok védelmére hivatkozó alperesi védekezés vizsgálata volt.
[6] Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria Végzése alapján az Ítélet ezen megállapítása egy súlyosan jogsértő – az Alaptörvény, és a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit, a jogi személy létét és értelmét figyelmen kívül hagyó –, a jogi személy tulajdonhoz való jogát megvonó jogértelmezéssel jutott el. Ezért a Végzés alaptörvény-ellenes indokolása alapján hozott Ítélet sérti az indítványozónak mint jogalanyisággal rendelkező jogi személynek az Alaptörvény XIII. cikkének (1) bekezdésébe foglalt tulajdonhoz való jogát és ezért kérte az Ítélet és az annak alapjául szolgáló Végzés megsemmisítését.
[7] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26–27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[8] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben foglalt, a panaszok befogadhatóságára vonatkozó formai feltételeknek.
[9] Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani, mégpedig az Abtv. 53. § (2) bekezdésének megfelelően az ügyben első fokon eljárt bírósághoz címezve. Az Ítéletet az indítványozó jogi képviselője 2015. december 4-én vette át és az alkotmányjogi panaszt 2016. január 29-én, határidőn belül adta postára az elsőfokú bíróságnak címezve.
[10] Az alkotmányjogi panaszban az indítványozó határozott kérelmet terjesztett elő, amely tartalmazza az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt kötelező indítványi elemeket. Az indítványozó
– megjelölte az Abtv. 27. §-át, amely megalapozza az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására;
– megjelölte az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntéseket (az Ítélet és a Végzés);
– megjelölte az Alaptörvényben biztosított jog [XIII. cikk (1) bekezdése] sérelmét;
– kifejtette az Alaptörvényben biztosított joga sérelmének lényegét, előadta az Ítélet és az annak alapjául szolgáló Végzés indokolása alaptörvény-ellenességére vonatkozó okfejtést;
– előterjesztett kifejezett kérelmet a támadott Ítélet és Végzés megsemmisítésére.
[11] 3. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság tartalmi követelményeinek megfelel-e.
[12] Az Abtv. 27. §-a értelmében alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[13] Az indítványozó jogorvoslati lehetőségét kimerítette, alkotmányjogi panaszát a jogerős Ítélet és Kúria felülvizsgálati jogkörében hozott Végzése ellen terjesztette elő, további jogorvoslat nincsen számára biztosítva.
[14] Az indítványozó érintett, mivel a támadott bírósági döntésekben peres félként szerepelt.
[15] Az Ítélet az ügy érdemében hozott döntésnek minősül. A Végzés nem minősül az ügy érdemében hozott döntésnek vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek, mivel a Fővárosi Törvényszék 47.Pf.635.355/2014/5. számú jogerős ítéletét helyezte hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 32. § (3) bekezdés b) pontja rendelkezése szerint az Abtv. 27. §-a alapján alkotmányjogi panasz benyújtásának nincs helye a Kúria hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító döntéséve szemben.
[16] Az indítványozó álláspontja szerint a Végzés alaptörvény-ellenes megállapítást tartalmazó indokolása alapján hozott Ítélet sérti az indítványozónak mint jogalanyisággal rendelkező jogi személynek az Alaptörvény XIII. cikkének (1) bekezdésébe foglalt tulajdonhoz való jogát.
[17] Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az indítványozó és a felperes közötti bírósági eljárás közérdekű adat kiadása iránt indult, továbbá az új eljárásban hozott Ítélet a felperesi kérelmet elutasította.
[18] Az indítványozó a panaszában is utalt rá, hogy „a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik” az Alkotmánybíróság hatáskörébe, a „tényállás és a bíróság jogértelmezésének vizsgálatára, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a bíróság egy-egy bizonyítási indítványt, bizonyítékot milyen szempontok alapján és miként értékelt), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban már nem rendelkezik hatáskörrel”.
[19] A Fővárosi Törvényszék sérelmezett (jogerős) Ítélete a panaszos mint alperes ellen indított közérdekű adat kiadása iránti perben a keresetet elutasította. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az ügy érdemében hozott bírói döntést, vagyis a kereset elutasítását nem támadta, kizárólag az Ítélet indokolásának meghatározott részét sérelmezte, annak alaptörvény-ellenességét állítva. Az alkotmányjogi panasz lényegében tehát kizárólag a kifogásolt Ítélet indokolásának felülbírálatára irányult.
[20] Az Alkotmánybíróság a 3070/2014. (III. 26.) AB végzésében rámutatott: „Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz esetében valamely Alaptörvényben biztosított jog sérelmét maga a bírói döntés okozza. A bírói döntés rendelkező része váltja ki a hozzá kapcsolódó joghatást, így önmagában a bírói döntés indokolásának megváltoztatását nem lehet indítványozni.” {Indokolás [21]} Egyedül a bírói döntés indokolásával szemben – vagyis a bírói döntés rendelkező részét nem érintő indítvány nélkül – benyújtott alkotmányjogi panasz így a jelen esetben sem felel meg az Abtv. 27. §-ának. Az Alkotmánybíróság ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján, az Abtv. 56. § (3) bekezdése alkalmazásával az indítványt visszautasította.
Dr. Szívós Mária s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
alkotmánybíró |
. |