Hungarian
Ügyszám:
.
2128/G/1991
Előadó alkotmánybíró: Sólyom László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 8/1992. (I. 30.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1992/51
.
A határozat kelte: Budapest, 01/28/1992
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az  Alkotmánybíróság  a  miniszterelnöknek  az  Alkotmány
    értelmezése tárgyában előterjesztett indítványa alapján -
    Dr. Kilényi  Géza  és  Dr.  Schmidt  Péter  alkotmánybíró
    különvéleményével - meghozta a következő

                          határozatot:

    Az Alkotmánybíróság  az Alkotmány  30/A. §  (1)  bekezdés
    h ),  i )   és   m )  pontja,  valamint  a  30/A. §   (2)
    bekezdése  értelmezése   alapján  megállapítja,   hogy  a
    köztársasági elnök a kinevezési jogkörébe tartozó döntést
    ésszerű határidőn  belül köteles  meghozni,  amely  annak
    megállapításához szükséges,  hogy a kinevezés alkotmányos
    feltételei fennállnak-e.

             E határidő túllépése alkotmányellenes.

    Az  Alkotmánybíróság   ezt  a   határozatát  a     Magyar
    Közlönyben közzéteszi.
                              Indokolás

                                 I.

      A miniszterelnök az Alkotmány 30/A. §  (1)  bekezdés h ),
      i ) és  m ) pontja,  valamint a  30/A. §  (2)   bekezdése
      értelmezését kérte  " abból a szempontból, hogy az elnöki
      kinevezési jogkör gyakorlásához kötődik-e határidő " . Az
      indítvány   szerint     " az   elnöki   döntés   akárcsak
      hozzávetőleges időbeli  korlátainak meghatározása  nélkül
      adott esetben  lehetetlenülhet a  Kormány szándéka " ,  a
      köztársasági elnök  hallgatása révén  - anélkül,  hogy az
      elnök   a       kinevezés    megtagadásának   alkotmányos
      feltételeiről állást  foglalt volna  - ugyanolyan helyzet
      keletkezik, mintha megtagadta volna a kinevezést.

                                 II.

      1. Az  Alkotmány a  köztársasági elnök  egyes jogköreinek
      gyakorlására kifejezetten  határidőt  szab  ( pl.  22. §,
      26. §,  28. §,   19/C. § ).  Más   jogkörökre   vonatkozó
      rendelkezések nem  tartalmaznak szabályt  a  joggyakorlás
      határidejéről. Ebből  azonban nem következik sem az, hogy
      a köztársasági  elnök jogkörének gyakorlása csak abban az
      esetben van  határidőhöz kötve,  ha a határidőt az illető
      jogkör szabályozása  kifejezetten  tartalmazza,  sem  az,
      hogy az  elnök minden  jogköréhez  határidő  tartozna.  A
      köztársasági elnök  alkotmányos jogállása  alapján, és az
      egyes   jogkörök   sajátosságai   szerint   értelmezéssel
      eldönthető, hogy  mely  jogkörök  alkotmányos  gyakorlása
      követel  meg   határidőt.  Az  Alkotmányban  kifejezetten
      szereplő, többnyire  konkrét határidőkkel szemben a többi
      jogkörre vonatkozó határidőt nem lehet napok vagy hónapok
      szerint meghatározni.  Ezekre nézve  csupán általános  és
      rugalmas   szabály    vezethető   le   az   Alkotmányból.
      Kivételesen ilyen  tipusú időmeghatározás  is szerepel az
      Alkotmányban ( 19/C. §  (3)  bekezdés ).

      2.  Az   Alkotmány  kifejezett  rendelkezéssel  háromféle
      határidőt állapít  meg a  köztársasági  elnök  döntésével
      kapcsolatban. Vannak  olyan határidők,  amelyeken belül a
      köztársasági elnöknek  nem csupán joga, hanem kötelessége
      is valamely intézkedés megtétele. Így a választást követő
      egy hónapon  belülre össze  kell hívnia  az  Országgyűlés
      alakuló ülését; a törvényt tizenöt, bizonyos esetekben öt
      napon  belül   ki  kell  hirdetnie;  a  választásokat  az
      Országgyűlés  megbizatásának   lejártától,  feloszlásától
      vagy  feloszlatásától   számított  három  hónapon  belüli
      időpontra ki kell írnia.

      Más esetekben az Alkotmány olyan döntésre szab kifejezett
      határidőt,  amelynek  meghozatala  az  elnök  belátásától
      függ, azaz  nem kötelező. Például a köztársasági elnök az
      elfogadott törvényt - aláírás előtt - tizenöt napon belül
      visszaküldheti az  Országgyűlésnek, vagy  megküldheti  az
      Alkotmánybíróságnak.

      További határidők  nem  valamely  intézkedés  megtételére
      irányulnak,  hanem   az  intézkedés   előfeltételét  vagy
      tartalmát illetően  szabnak  időbeli  határt.  Például  a
      köztársasági  elnök  az  Országgyűlés  ülését  legfeljebb
      harminc  napra   napolhatja  el;   vagy  ha   a   Kormány
      megbizatásának  megszűnése     esetén      az      általa
      miniszterelnöknek javasolt  személyt negyven  napon belül
      nem választják meg, feloszlathatja az Országgyűlést.

      Mindhárom  esetben  a  határidőre  vonatkozó  szabály  az
      államszervezet folyamatos  működését szolgálja.  Ez a cél
      nyilvánvaló ott is, ahol a köztársasági elnök intézkedése
      nem kifejezetten  a folyamatosság  fenntartására irányul,
      mint például  a választások  kiírása vagy az Országgyűlés
      összehívása  esetén,   hanem   ahol   az   államszervezet
      működésébe tartalmilag  avatkozik  be.  Ilyen  intézkedés
      például  az   előzetes  normakontroll  indítványozása  az
      Alkotmánybíróságnál,  vagy   hogy  szükségállapot  esetén
      " haladéktalan "  tájékoztatással   kell  a  köztársasági
      elnök   rendkívüli    intézkedéseit    az    Országgyűlés
      ellenőrzése  alá   helyezni.  Az   utóbbi  intézkedésekre
      szabott határidők  arra szolgálnak,  hogy a  köztársasági
      elnök rendkívüli  közbelépése után  az  ügy  előrelátható
      időn belül, illetve a lehető leghamarább visszakerüljön a
      normális  körülmények   közötti  ügymenetbe,  illetve  az
      ügydöntő szervek hatáskörébe.

      A határidő  meghatározásának minden esetben megtalálható,
      döntő  oka   tehát  az   állam   folyamatos   működésének
      biztosítása.   Az    egyes   jogkörök    más    jellemzői
      lényegtelenek a  határidő szempontjából,  az Alkotmány  a
      legkülönbözőbb fajtájú és jelentőségű döntésekhez kapcsol
      határidőt.

      Az  államszervezet  normális  és  folyamatos  működtetése
      azonban  más   döntések  esetében   is  ugyanolyan  súlyú
      alkotmányos  érdek  és  követelmény,  mint  ahol  ezt  az
      Alkotmány kifejezett  határidővel biztosítja. Ha a jogkör
      az  államszervezet  folyamatos  működéséhez  kapcsolódik,
      nincs elvi  indoka annak,  ha  egyes  esetekben  szerepel
      határidő az Alkotmányban, s máskor nem. Történeti oka van
      annak, hogy  az alkotmányok  legtöbbször  a  parlamenttel
      kapcsolatban   tartalmaznak    határidőket   az   államfő
      intézkedéseire; leghamarább  és legteljesebben  ugyanis a
      törvényhozás önállósult  az  uralkodótól.  Ma  azonban  a
      köztársasági elnök  adott jogkörének  kapcsolata valamely
      hatalmi ággal  nem a  határidő meglétét, hanem legfeljebb
      meghatározása módját  befolyásolhatja. A határidő jellege
      viszont éppen  ennyire függ  gyakorlati  meggondolásoktól
      is.  ( Ezért   tér  el  az  Alkotmány  a  napok  szerinti
      határidőtűzéstől szükségállapot esetén. Ez indokolhatja a
      különbséget a törvény kihirdetése napokban meghatározott,
      illetve  a   nemzetközi  szerződés   megkötése   rugalmas
      határideje között,  noha e  jogkörök jellege megegyezik.)
      Különbséget tenni  tehát nem  a kifejezetten  határidőhöz
      kötött jogkörök  és az  összes többi, hanem azok között a
      jogkörök között  kell, amelyeknél a határidőben cselekvés
      alkotmányos  követelmény,  illetve  amelyeknél  a  kérdés
      ilyen felvetése nem lehetséges.

      3.  Vannak   a  köztársasági   elnöknek  olyan  jogkörei,
      amelyekkel  kapcsolatban  értelmetlen  lenne  határidőről
      beszélni.  Ilyen    a   státuszt    meghatározó    jogkör
      ( " képviseli a  magyar államot ", 30/A. §  (1)  bekezdés
      a ) pont ).  Nem köthető határidőhöz az olyan jogkör sem,
      amelynek gyakorlása  kizárólag az elnök belátásától függ,
      s amelyben  ő a  kezdeményező, feltéve, hogy a jogkör nem
      illeszkedik egyébként  más szervek  döntési  láncolatába.
      Határidőtől függetlenek  tehát az  ugynevezett nem kötött
      jogkörök, ahol  a döntés  nem  más  szerv  előterjesztése
      alapján történik,  feltéve természetesen,  hogy a  jogkör
      gyakorlása nem kötelező. Például nincs határidőhöz kötve,
      hogy az elnök részt vehet és felszólalhat az Országgyűlés
      és az  országgyűlési bizottságok ülésén, javaslatot tehet
      az Országgyűlésnek  intézkedés megtételére,  népszavazást
      kezdeményezhet   ( 30/A. § (1)  bekezdés  e ), f ) és g )
      pont ).

      Ahol a  fenti három  feltétel bármelyike  is hiányzik, az
      államszervezet folyamatos  működésének érdeke megköveteli
      a határidőt.  Ezt  az  Alkotmányban  kifejezetten  előírt
      határidők példája is alátámasztja. A választások kitűzése
      például nem  kötött jogkör,  viszont az elnök jogszabályi
      határidőn belül köteles erre ( 30/A. §  (1)  bekezdés d )
      pont ). A  törvényhozás láncolatának része a köztársasági
      elnöknek az  a döntése,  hogy a  már elfogadott  törvényt
      visszaküldi    az    Országgyűlésnek,    vagy    megküldi
      véleményezésre az  Alkotmánybíróságnak. Noha ez az elnöki
      döntés se  nem kötött,  se nem  kötelező, mégis a törvény
      kihirdetési rendjét  tereli más útra; s az államszervezet
      folyamatos   és   áttekinthető   működése   szempontjából
      indokolt,  hogy   a  törvény   sorsáról  a   kihirdetésre
      rendelkezésre álló időn belül döntés szülessék.

      4.   Az    Alkotmánybíróság  48/1991. (IX.26.) AB   számú
      határozatában megállapította,  hogy  az  Alkotmány  29. §
      (1)   bekezdése   a  köztársasági  elnök  egyik  alapvető
      feladatát  jelöli   meg  (  " őrködik  az  államszervezet
      demokratikus működése felett " ). Ezt az egyes hatáskörök
      értelmezésénél alapul  kell  venni.  Az  Alkotmánybíróság
      továbbá megállapította,  hogy a köztársasági elnök önálló
      politikai döntéseivel  ennek a  feladatának tesz  eleget.
      ( Önálló politikai  döntés  a  köztársasági  elnök  olyan
      döntése, amely  végleges, felülbírálhatatlan, de amelyért
      sem  a  köztársasági  elnök,  sem  más  szerv  nem  visel
      politikai   felelősséget   az   Országgyűlés   előtt.   A
      köztársasági elnöknek  az Alkotmány  olyan  esetekben  ad
      jogot önálló politikai döntésre, amikor az államszervezet
      működésében súlyos  zavarok támadnak,  amelyek elhárítása
      az ő beavatkozását igényli.)

      Az államszervezet demokratikus működése feletti őrködés -
      mint  a  köztársasági  elnöki  intézmény  egyik  alapvető
      feladata  -  nemcsak  az  elnök  rendkívüli  beavatkozási
      jogosítványai  esetén   szolgál  az   alkotmányértelmezés
      alapjául. Következik  ebből a  feladatból az  is, hogy  a
      köztársasági elnöknek  hatásköri jogai  gyakorlása  során
      mindig figyelemmel  kell lennie  az egész  államszervezet
      demokratikus működésére, beleértve ebbe annak eljárási és
      technikai   szempontjait    is.   Az    " őrködés "   nem
      korlátozódik  tehát  krízishelyzetek  feloldására,  hanem
      része  az   államügyek  szokásos  menetének,  s  benne  a
      köztársasági elnök  saját joggyakorlásának  is. Az  elnök
      döntése igen  gyakran a  döntést kezdeményező, illetve az
      azért  politikai  felelősséget  viselő  szerv  jogkörének
      gyakorlásával kapcsolódik  össze, úgy,  hogy csak  a  két
      döntés együtt  váltja ki  a kívánt joghatást. Más esetben
      pedig az  elnök  kezdeményező  aktusát  más  szervnek  az
      elnököt is  kötelező döntése  követI. Az  elnöki jogkörök
      beágyazódása  a   legfelsőbb   állami   szervek   döntési
      mechanizmusába  alapot  ad  a  köztársasági  elnök  mások
      döntésével     összefüggő     jogosítványainak      olyan
      értelmezésére, hogy  azokat a köztársasági elnök bizonyos
      határidőn  belül  köteles  gyakorolni  akkor  is,  ha  az
      Alkotmány  szövege  az  illető  jogkör  gyakorlására  sem
      kötelességet, sem  határidőt nem  ír elő kifejezetten. Ez
      az  értelmezés  a  fentiek szerint az Alkotmány 29. § (1)
      bekezdésére  épül.   Emellett  a   jogállamiság   elvéből
      ( Alkotmány  2. §    (1)   bekezdés )  is  következik  az
      Alkotmányban szabályozott  szerveknek az  a  kötelessége,
      hogy alkotmányos  jelentőségű hatásköreiket  jóhiszeműen,
      feladataik     teljesítését     kölcsönösen      segítve,
      együttműködve gyakorolják.  Ebből is  levezethető, hogy a
      köztársasági  elnök   jogainak  gyakorlása  nem  határidő
      nélküli  -   kivéve  azokat   a  jogköröket,   amelyekhez
      értelemszerűen  nem  rendelhető  határidő.  ( Lásd  fenn,
      3.pont.)

      5.  A   köztársasági  elnök  jogköre  gyakorlására  olyan
      határidőn belül  köteles, amely  a fenti  elvi indokoknak
      megfelel.  Ez   a   határidő   egyrészt   biztosítja   az
      államszervezet folyamatos  működését ( tehát  tekintettel
      van  a  döntési  láncban  résztvevők,  illetve  az  egész
      államszervezet  szempontjaira ),  másrészt  szükséges  és
      ésszerűen elegendő  ahhoz, hogy  az elnök  megalapozottan
      döntsön ( s  ennyiben a köztársasági elnök szempontjaihoz
      is  igazodik ).  Az  Alkotmányban  kifejezetten  meg  nem
      határozott határidő  napok szerint  értelmezés útján  nem
      állapítható meg.

      6. A  köztársasági elnök  kinevezési jogköre az Alkotmány
      értelmében kötött jogkör, a kinevezést nem a köztársasági
      elnök kezdeményezi,  hanem törvényben  meghatározott  más
      szerv.  A   bírák  kinevezését   kivéve  a   kinevezéshez
      miniszterelnöki vagy  miniszteri ellenjegyzés  szükséges,
      illetve  a   minisztereket   a   köztársasági   elnök   a
      miniszterelnök javaslatára  nevezi kI. A kinevezésekért a
      politikai felelősséget  a Kormány,  a bírák kinevezéséért
      pedig az előterjesztő viseli. Az elnök kinevezési jogköre
      tehát mindig  beleágyazódik más  - a  döntésért felelős -
      szervek   döntéshozatalába.    Kinevezési   jogkörét    a
      köztársasági  elnöknek   az  előterjesztéstől   számított
      ésszerű határidőn  belül gyakorolnia  kell: vagy alá kell
      írnia a  kinevezési okmányt, vagy pedig nyilatkoznia kell
      a kinevezés megtagadásáról.

      Kinevezési   jogköre   gyakorlása   során   az   elnöknek
      egyeztetnie  kell  azt  a  két  kötelezettségét,  amelyek
      mindegyike  az   államszervezet   demokratikus   működése
      feletti  őrködésből,   mint  elnöki   feladatból  folyik.
      Egyrészt a  kinevezésről  indokolatlan  késedelem  nélkül
      döntenie  kell,   különben  az   államszervezet  érintett
      hatalmi  ágainak   demokratikus  működését   akadályozná;
      másrészt kellő  időre van  szüksége  ahhoz,  hogy  eleget
      tehessen a  kinevezési jogkörrel  kapcsolatos garanciális
      feladatának.  Ez   utóbbi  révén   a  köztársasági  elnök
      kinevezési  aktusa  nem  puszta  formalitás,  s  az  arra
      nyitvaálló  határidő  sem  pusztán  az  aláírás  hivatali
      lebonyolításához  szükséges   idő.  A  kinevezési  jogkör
      gyakorlása   alkotmányosságához    megkívánt    " ésszerű
      határidő " formulája  mindkét  szempontra  vonatkozik,  s
      azokat egyezteti.

      A   kinevezési    jog   gyakorlásával    kapcsolatban   a
      48/1991. (IX. 26.) AB határozat a következőket állapította
      meg.  " A  köztársasági  elnöknek  meg  kell  tagadnia  a
      kinevezést, illetve  a jóváhagyást,  ha észleli,  hogy az
      ahhoz jogszabályban  előírt feltételek  nem  teljesültek.
      Ezen kívül  csak akkor alkotmányos a kinevezés, illetve a
      jóváhagyás megtagadása,  ha a  köztársasági elnök  alapos
      okkal arra  következtet, hogy  a javaslat  teljesítése az
      államszervezet demokratikus  működését súlyosan  zavarná.
      Az utóbbi szempontból a köztársasági elnök a kinevezésnél
      kizárólag a  személyre tett javaslatot, jóváhagyás esetén
      pedig  kizárólag  a  mindenkori  előterjesztés  tartalmát
      vizsgálhatja felül."  A köztársasági elnöknek tehát akkor
      kell  megtagadnia   formai   okból   a   kinevezést,   ha
      " észleli "  a   jogszabályi   feltételek   hiányát.   Az
      államszervezet  demokratikus   működése  feletti  őrködés
      feladata  nem  arra  kötelezi  az  elnököt,  hogy  minden
      előterjesztés  jogszerűségének   ügyében   kiterjedt   és
      részletekbe menő  vizsgálatot folytasson,  hanem  hogy  a
      nyilvánvaló vagy  egyébként tudomására jutott jogsértések
      esetén  fellépjen.   Az  " ésszerű  határidő "  az  ahhoz
      szükséges időtartam,  hogy a  köztársasági elnök  e  jogi
      kötelességének eleget tehessen.

      Hasonlóképpen nem  köteles a  köztársasági  elnök  minden
      kinevezési javaslat  esetén kideríteni,  fennáll-e  annak
      veszélye, hogy a kinevezendő személye súlyosan megzavarná
      az  államszervezet  demokratikus  működését.  Csak  ha  a
      tényekből    következően    alapos    oka    van    ilyen
      feltételezésre, köteles  az  elnök  ennek  utánajárni,  s
      megbizonyosodni, hogy  gyanuja megalapozott-e.  Ha  olyan
      személy kinevezésére  szóló javaslat kerül a köztársasági
      elnök  elé,  akinek  kinevezése  súlyosan  megzavarná  az
      államszervezet demokratikus  működését, ez önmagában is a
      demokratikus államszervezet  működésének  fogyatékossága.
      Ennek  kiküszöbölése,   s  a   felelősség   megállapítása
      érdekében  a   minél  gyorsabban   meghozott  döntés   az
      " ésszerű ".

      A fenti  szempontok figyelembevételével is csak a konkrét
      eset körülményei  alapján döthető  el, hogy adott esetben
      mi az ésszerű határidő.

      7.  Az  Alkotmány  31. §   (4)   bekezdése  és  31/A. §-a
      szerint a  köztársasági elnök  jogilag felelős  azért, ha
      tisztsége  gyakorlása   során  szándékosan   megsérti  az
      Alkotmányt vagy valamely más törvényt.

      A  köztársasági  elnök köteles  az Alkotmány 30/A. §  (1)
      bekezdés  h ),  i ) és  m )  pontjában,  a  32/D. §   (2)
      bekezdésében, a  33. §  (4)  bekezdésében és a 48. §  (1)
      és  (2)  bekezdésében meghatározott kinevezési jogkörében
      a kinevezési javaslat előterjesztésétől számított ésszerű
      határidőn belül  döntést hozni. E kötelezettség szándékos
      megsértéséért a  köztársasági  elnök  jogi  felelősséggel
      tartozik.

      Az alkotmányos  határidő  meghatározásánál  a  kinevezési
      döntés hivatali lebonyolításához szükséges időt, valamint
      azt az  időt kell  figyelembe  venni,  amely  a  javaslat
      jogszabályi   feltételei    megtartásának,   illetve    -
      rendkívüli esetben  - a  kinevezés  tartalmi  okból  való
      megtagadása  megalapozottságának   vizsgálatához   az   e
      határozatban kifejtettek szerint szükséges.

      Nem vonható  az " ésszerű  határidő " fogalmába  az olyan
      idő, amelynek  során nem  folyik  vizsgálat,  vagy  olyan
      tárgyban folyik,  amely nem tartozik sem a kinevezés jogi
      feltételeihez, sem a személyre tett javaslat tartalmához.
      Az   előterjesztőre,    illetve   az    elnök   aktusáért
      felelősséget   viselő    ellenjegyzőre   tartozik   annak
      eldöntése, hogy  a kinevezés  mikor esedékes.  Az elnök a
      már megindult  kinevezési folyamatba  kapcsolódik bele. A
      kinevezés célszerűsége,  esedékessége, a betölteni kívánt
      tisztséghez tartozó jogosítványok vizsgálata kívül esik a
      köztársasági elnök  kinevezési jogkörén.  Az indokolatlan
      késlekedés -  ideértve a  köztársasági  elnök  hatáskörén
      kívüli körülmények  vizsgálatára fordított  időt is  - az
      ésszerű határidőn belüli döntésre vonatkozó kötelezettség
      megszegésének minősül.
                            Dr. Sólyom László
                          előadó alkotmánybíró
                       az Alkotmánybíróság elnöke

                 Dr. Ádám Antal            Dr. Herczegh Géza
                  alkotmánybíró              alkotmánybíró

              Dr. Kilényi Géza                Dr. Lábady Tamás
                alkotmánybíró                  alkotmánybíró

             Dr. Schmidt Péter                Dr. Szabó András
              alkotmánybíró                    alkotmánybíró

             Dr. Tersztyánszky Ödön        Dr. Zlinszky János
                 alkotmánybíró               alkotmánybíró
        Dr. Kilényi Géza alkotmánybíró és
        Dr. Schmidt Péter alkotmánybíró különvéleménye

        A  köztársasági   elnök  kinevezési  jogkörét  a  kormány
        előterjesztésére,   miniszteri    ellenjegyzés    mellett
        gyakorolja. A  kinevezési hatáskörre vonatkozó alkotmányi
        rendelkezés értelmezéséről  szóló  48/1991. (IX.26.)  AB.
        határozathoz fűzött különvéleményünket fenntartjuk.

        Szükségesnek   tartjuk    ismételten    kifejteni    azon
        álláspontunkat,  mely  szerint  az  Alkotmány  megosztott
        hatáskört hozott létre a kormány és a köztársasági elnök,
        ( az   előterjesztő,   a   köztársasági   elnök   és   az
        ellenjegyző ) között. Ennek lényege az, hogy a résztvevők
        egyike   sem   dönthet   kizárólagosan,   azaz   közöttük
        konszenzusnak kell létrejönni.

        Az Alkotmánynak  e  határozatban  foglalt  értelmezése  a
        köztársasági  elnök   kinevezési   jogkörét   a   kormány
        előterjesztésének alkotmányossági  ellenőrzésére  szűkíti
        le.  Az   Alkotmány  ezzel   szemben   a   kinevezést   a
        köztársasági  elnökre   bízza  és  e  jogkört  a  kormány
        előterjesztési jogával  és  ellenjegyzésével  korlátozza.
        Ebből  következik   az  is,  hogy  a  köztársasági  elnök
        kinevezési   jogköre    gyakorlása   során   nemcsak   az
        előterjesztés  alkotmányszerűségét,  hanem  annak  minden
        vonatkozását vizsgálhatja.

        Egyetértünk  azzal,   hogy   a   konszenzus   alapján   a
        kinevezésnek  az   ország  kormányozhatósága,  az  állami
        feladatok ellátása érdekében ésszerű határidőn belül kell
        létrejönnie. Ennek  alkotmányos  biztosítékát  a  kormány
        parlamentnek való  felelőssége és a köztársasági elnöknek
        az Alkotmány  30/A. §-ában meghatározott jogi felelőssége
        jelenti.

        A  konszenzusteremtés   módjáról  és   határidejéről   az
        Alkotmány nem rendelkezik. Így a kialakult ellentmondás a
        döntésben  résztvevők  jobb  együttműködésével,  vagy  az
        Alkotmány módosításával  oldható fel,  de semmiképpen nem
        tekinthető  az  alkotmányértelmezés  tárgykörébe  tartozó
        kérdésnek.

        Budapest, 1992. január 28.

                Dr. Kilényi Géza         Dr. Schmidt Péter
                 alkotmánybíró             alkotmánybíró
          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          .
          Number of the Decision:
          .
          8/1992. (I. 30.)
          Date of the decision:
          .
          01/28/1992
          .
          .