Hungarian

Ügyszám: .	954/H/2010
Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 69/2011. (VIII. 31.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2011/1007 .

A döntés kelte: Budapest, 08/29/2011 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság országos népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítése tárgyában hozott határozata ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő                          határozatot:                                 Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 382/2010. (V. 19.) OVB határozatát a jelen határozatban foglalt indokolással helybenhagyja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                               I. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 130. § (1) bekezdése alapján kifogás érkezett az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 382/2010. (V. 19.) OVB határozata (a továbbiakban: OVBh.) ellen. Az OVB vitatott határozatával megtagadta az országos népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését. Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt arra nézve, hogy azok a bírósági felülvizsgálati kérelmet előterjesztő kérelmezők, akik a választási jogorvoslati eljárásban nem rótták le a Legfelsőbb Bíróság 2/2010. (III. 23.) jogegységi határozatban megjelölt illetéket és emiatt kérelmük érdemi vizsgálat nélkül, vagy hivatalból elutasításra került, a megalkotott törvény hatálybalépésétől számított 60 napon belül – illetékfizetés nélkül – kérhetik a bíróságtól az elutasított kérelmük érdemi elbírálását?” Az OVBh. indokolásában megállapította, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdés visszaható hatály bevezetését eredményezné, amelynek tilalma az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvéből következik. Hivatkozott továbbá arra, hogy a kezdeményezés azon célja, miszerint a Legfelsőbb Bíróság által meghozott jogegységi határozatot népszavazás eredményeként megalkotandó jogszabállyal kívánná módosítani, szintén az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezethető jogállamiság elvébe ütközik. Fentiek alapján a népszavazás eredményeként megalkotásra kerülő jogszabály ellentétes lenne az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglaltakkal és elfogadása az Alkotmány burkolt módosítását eredményezné. Utalt az indokolás arra, hogy az OVB és az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Alkotmány módosítására csak az Alkotmány 24. § (3) bekezdésében foglalt eljárási rendben kerülhet sor, a népszavazás még közvetett módon sem vonhatja el az Országgyűlés alkotmányozó hatáskörét. Mindezek alapján az OVB az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 10. § b) pontjában foglaltakat figyelembe véve az aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadta. A kifogástevők – akik azonosak a népszavazás kezdeményezőivel – szerint az OVBh. több okból is jogszabálysértő. „Az alkotmányos alapjogok bekövetkezésének helyreállítására vonatkozó törvényalkotás nem sérti a visszaható hatály tilalmát. Visszaható hatályról egyébként sincs szó, mivel a bíróság az ügyekben nem hozott érdemi határozatot.” Tévesnek tartják a kérdés értelmezését és értékelését, „mivel a kérdés nem arra irányul, miszerint »a Legfelsőbb Bíróság által meghozott jogegységi határozat népszavazás eredményeként megalkotandó jogszabállyal kívánná módosítani«, hanem arra, hogy a választáshoz és érdemi jogorvoslathoz való jog sérelmére tekintettel (…) érdemi vizsgálat nélkül elutasított jogorvoslati kérelmek érdemi elbírálását rendelje el a törvény.” Álláspontjuk szerint ezért a kérdés nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését. A kifogástevők megalapozatlannak tartják a kérdésnek burkolt alkotmánymódosításra hivatkozó elutasítási indokát, mivel az OVB ezen álláspontját jogszabállyal nem támasztotta alá. Érvelésük szerint az Alkotmánybíróság határozata az Nsztv.-ben történő feltüntetés, illetve hivatkozás hiányában nem lehet népszavazási kérdés elutasításának jogalapja. Mindezek alapján az OVBh. megsemmisítését kérik az Alkotmánybíróságtól. Az OVBh. a Magyar Közlöny 2010. évi 82. számában, 2010. május 19-én jelent meg, a kifogást 2010. június 2-án, határidőben terjesztették elő.                               II. Az   Alkotmánybíróság   határozatának  meghozatala   során   a következő jogszabályokat vette alapul: 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése: „2.   §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam.” 2. Az Nsztv. rendelkezései: „2.  §  Az aláírásgyűjtő ívek mintapéldányát az aláírásgyűjtés megkezdése előtt – hitelesítés céljából – be kell nyújtani  az Országos Választási Bizottsághoz.” „10.   §  Az  Országos  Választási  Bizottság  megtagadja   az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha a) a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe, b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani, c)  a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, d)  ugyanazon  tartalmú kérdésben három éven belül  eredményes országos népszavazást tartottak, e)  az  aláírásgyűjtő ív nem felel meg a választási eljárásról szóló törvényben foglalt követelményeknek.” „13.  §  (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy  kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni. ” A Ve. rendelkezései: „3.  §  A választási eljárás szabályainak alkalmazása során  a választásban  érintett résztvevőknek érvényre kell  juttatniuk az alábbi alapelveket: (…) d) jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás, (…)” „77. § (2) A kifogásnak tartalmaznia kell a) a jogszabálysértés megjelölését, b) a jogszabálysértés bizonyítékait, (…)” „130.   §   (1)   Az   Országos  Választási  Bizottságnak   az aláírásgyűjtő  ív, illetőleg a konkrét kérdés  hitelesítésével kapcsolatos  döntése elleni kifogást a határozat  közzétételét követő  tizenöt  napon  belül lehet –  az  Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani. (...) (3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el.  Az Alkotmánybíróság  az Országos Választási Bizottság,  illetőleg az    Országgyűlés   határozatát   helybenhagyja,   vagy   azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az Országgyűlést új eljárásra utasítja.”                              III. A kifogás nem megalapozott. 1.  Az  Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h) pontjában  foglaltaknak megfelelően a Ve. 130.  §-a  határozza meg.  Az  Alkotmánybíróság az OVB határozatai ellen benyújtott kifogások    elbírálása   során   kialakította    következetes gyakorlatát.    Az   Alkotmánybíróság   a   kifogás    alapján lefolytatott  jogorvoslati eljárásban azt  vizsgálja,  hogy  a beérkezett kifogás megfelel-e a Ve. 77. § (2) bekezdésének a)- c)   pontjaiban,  illetve  130.  §  (1)  bekezdésében  foglalt feltételeknek,  és  az  OVB az aláírásgyűjtő  ív  hitelesítési eljárásában   az  Alkotmánynak  és  az  irányadó  törvényeknek megfelelően  járt-e  el. Eljárása során az Alkotmánybíróság  e feladatát    alkotmányos   jogállásával   és   rendeltetésével összhangban  látja el. [25/1999. (VII. 7.) AB  határozat,  ABH 1999, 251, 256.] 2.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja,  hogy  a  népszavazásra feltenni  kívánt  kérdés  nem  felel  meg  sem  a  népszavazás rendeltetésének, sem pedig az egyértelműség követelményének. 2.1.    A    népszavazási   kezdeményezés    tekintetében    a rendeltetésellenes  joggyakorlás mércéjét az  Alkotmánybíróság 18/2008.  (III.  12.) AB számú határozatában  fogalmazta  meg. Ezen  határozatában  az Alkotmánybíróság rámutatott,  hogy  az aláírásgyűjtés  kezdeményezése  a  népszavazáshoz   való   jog gyakorlásának   részjogosítványa,  a  választópolgárok   által kezdeményezett  népszavazási eljárásnak döntő  eleme,  melynek célja  –  rendeltetése – a népszavazási eljárás elindítása.  E jog  gyakorlása akkor rendeltetésszerű, ha összhangban áll  az Alkotmány    2.    §   (2)   bekezdésében   foglaltakkal,    a népszuverenitás  közvetlen,  de kiegészítő  gyakorlásával:  „A rendeltetésszerű  joggyakorlás  követelménye  a   hitelesítési eljárás   kezdeményezése   során   azt   jelenti,   hogy    az aláírásgyűjtés   kezdeményezőjének  az  országos   népszavazás alkotmányos   rendeltetésére,  a  közvetlen   hatalomgyakorlás kivételességére,  az  állam életében  betöltött  szerepére  és súlyára  tekintettel kell eljárnia. Felelősségteljesen,  annak tudatában  kell  benyújtania kezdeményezését, hogy  az  általa útjára  indított népszavazási eljárás állásfoglalásra készteti az  ország valamennyi választópolgárát, és annak eredményeként az Országgyűlést kötelező döntés születik, amely országgyűlési döntéssé,  törvénnyé  válva  hosszabb  távon  meghatározza   a polgárok  jogait, kötelezettségeit, befolyásolja a  társadalom életét.” [ABH 2008, 212.; 10/2010. (I. 28.) AB határozat,  ABH 2010, 66, 69.] A  Legfelsőbb  Bíróság  által hozott, a kérdésben  hivatkozott 2/2010.   (III.   23.)   Közigazgatási  jogegységi   határozat rendelkező része szerint a Ve. 82. § (1) bekezdésében és 84. § (2)  bekezdésében szabályozott bírósági felülvizsgálat  iránti nemperes   eljárás  nem  tárgyi  illetékmentes.  A  Legfelsőbb Bíróság   az   Alkotmánybíróság   több   határozatára   utalva megállapította,  hogy  a  választójoggal  összefüggő  alapjogi jellegű   ítélkezés   során  is  az   eljárásokat   szabályozó törvényeket  kell  a bíróságoknak alkalmazni,  illetve  azokat mindenképpen alkalmazniuk kell. A Ve. 82-84. §-ai rendelkeznek a      választási     bizottság     határozatának     bírósági felülvizsgálatáról,  azonban  ezek  a  szabályok  az  eljárási költség  – köztük az illeték – megállapításának és viselésének kérdéseit nem szabályozzák. A Ve. 84. § (2) bekezdése  alapján a   bíróság  nemperes  eljárásban  hoz  határozatot,  ezért  a választási  eljárás sajátosságainak megfelelően  alkalmazza  a Pp.  [a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény] szabályait, illetve az illetékkiszabás kérdésében az Itv.  [az illetékekről  szóló 1990. évi XCIII. törvény]  rendelkezéseit. Mindezek  alapján a Legfelsőbb Bíróság a választási  bizottság határozatának   bírósági   felülvizsgálata   iránti   nemperes eljárásban az illetékmentesség biztosítását törvényhozási úton tartja  megvalósíthatónak,  amelyre  az  elmúlt  években  –  a többszöri figyelemfelhívás ellenére – nem került sor. A  népszavazásra  feltenni  kívánt  kérdés  nem  a  választási bizottság   határozatának  bírósági   felülvizsgálata   iránti nemperes   eljárás   illetékmentességét   biztosító    törvény meghozatalára  vonatkozik, hanem az  egyszer  már  elutasított kérelmek   ¬   illetékfizetés   nélküli   –   újabb,    érdemi elbírálásának  törvényi biztosítására. Ez  a  kezdeményezés  – esetleges  megvalósulása  esetén – első  megközelítésben  csak azokat  a  választópolgárokat érinti, akiknek  felülvizsgálati kérelmét   az   eljáró  bíróságok  a  hivatkozott   jogegységi határozat   jogértelmezésével  megegyező  módon,  az   illeték lerovásának    hiánya    miatt   érdemi    vizsgálat    nélkül elutasították.   A   kérdés  bármilyen  irányú   eldöntése   a választópolgárok   meglehetősen   szűk   körének   egy   adott helyzetben  aktuális  problémáját  érinti,  és  semmiképp  nem tekinthető   olyan  kezdeményezésnek,  amely   állásfoglalásra késztethetné   az   ország  valamennyi   választópolgárát.   A kezdeményezés  tehát  nem alkalmas arra, hogy  hosszabb  távon határozza  meg  a választópolgárok jogait és kötelezettségeit, és  nem  egyeztethető  össze a népszuverenitás  közvetlen,  de kiegészítő   jellegű   gyakorlásának   elvével   sem.    Ebből következően  az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy  a  kérdés népszavazásra bocsátása a Ve. 3. § d) pontjában megfogalmazott rendeltetésszerű     joggyakorlás     alapelvének     sérelmét eredményezné. 2.2.     A     népszavazásra    feltenni    javasolt    kérdés egyértelműségével     kapcsolatban     az     Alkotmánybíróság következetesen    érvényesített    álláspontja,    hogy     az egyértelműség   követelménye   a   népszavazáshoz   való   jog érvényesülésének garanciája. Az egyértelműség  követelménye  e tekintetben azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt  kérdésnek egyértelműen  megválaszolhatónak kell lennie.  Ahhoz,  hogy  a választópolgár  a népszavazásra feltett kérdésre  egyértelműen tudjon  válaszolni  az szükséges, hogy  a  kérdés  világos  és kizárólag   egyféleképpen  értelmezhető  legyen,  a   kérdésre igennel   vagy   nemmel   lehessen  felelni   (választópolgári egyértelműség).  Az  eredményes népszavazással  hozott  döntés azonban az Országgyűlésnek az Alkotmány 19. § (3) bekezdés  b) pontjában foglalt jogkörének – az Alkotmányban szabályozott  – korlátozása:    az   Országgyűlés   köteles   az    eredményes népszavazásból következő döntéseket meghozni. Ezért  a  kérdés egyértelműségének   megállapításakor  az   Alkotmánybíróságnak vizsgálnia  kell azt is, hogy a népszavazás eredménye  alapján az Országgyűlés el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség,   és  ha  igen,  milyen  jogalkotásra   köteles (jogalkotói egyértelműség). Az Alkotmánybíróság ugyanakkor azt is  hangsúlyozta,  hogy  az Nsztv. 13.  §  (1)  bekezdése  nem támaszt  olyan  követelményt  a  népszavazás  kezdeményezőivel szemben, hogy a kérdés megfogalmazásakor pontosan használják a hatályos jogszabályok terminológiáját [52/2001. (XI.  29.)  AB határozat,  ABH  2001, 399, 402-403.; 68/2008.  (IV.  30.)  AB határozat,  ABH  2008,  615, 619.],  de  a  kérdésből  mind  a választópolgárok,  mind  az  Országgyűlés  számára   ki   kell derülnie,  hogy milyen lehetséges következményekkel  járhat  a népszavazás [99/2007. (XII. 6.) AB határozat, ABH  2007,  815, 818.]. A   kezdeményezés  nem  felel  meg  a  népszavazásra  feltenni javasolt kérdéssel szembeni egyértelműségi követelménynek sem. A  kérdés  „a Legfelsőbb Bíróság 2/2010. (III. 23.) jogegységi határozatban megjelölt illeték” fordulatot használja, amiből a választópolgár  számára nem derül ki  az,  hogy  a  jogegységi határozat  jogértelmezése  éppen az általános  illetékfizetési szabályok  alkalmazását  írja elő  a  választási  jogorvoslati eljárásban.  Ezáltal  az  a  látszat  keletkezik,   mintha   a megalkotandó  törvény a jogegységi határozat  által  megjelölt illeték megfizetésének elmulasztása miatt elutasított kérelmek irdemi  elbírálását lenne hivatott biztosítani, nem  pedig  az általános    illetékfizetési   kötelezettség   elmulasztásának jogkövetkezményei alól biztosítana kivételt. Ebből következően a kérdés egy megtévesztésre alkalmas tényállás alapján kérné a választópolgárok    állásfoglalást,    melynek    folytán    a választópolgári     egyértelműséggel    szemben     támasztott követelménynek semmiképpen sem tesz eleget. A    jogalkotói   egyértelműség   alapkritériuma,   hogy    az Országgyűlés  számára világos legyen az,  hogy  a  népszavazás eredménye alapján milyen tartalmú jogalkotásra lenne  köteles. A  kérdésből  nem derül ki egyértelműen, hogy  a  megalkotandó törvény  a  jogegységi határozat hatályba lépését  megelőzően, vagy  azt  követően elutasított kérelmezőkre  vonatkozik-e.  A kérdés  szerint  –  a  megalkotott  törvény  hatálybalépésétől számított  60  napon  belül – mindazok kérhetik  a  bíróságtól kérelmük  érdemi  elbírálását,  akiknek  kérelme  az   illeték lerovásának  elmaradása miatt elutasításra került.  A  feltett kérdés   tehát   az  Országgyűlés  jogalkotási  kötelezettsége szempontjából  többféleképp is értelmezhető, következésképp  a jogalkotói  egyértelműség  követelményének  nem  tesz  eleget. (Ettől független dolog, hogy a kérdés bármiképpeni értelmezése egyéb alkotmányossági problémákat vet fel.) 3.  Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az országos népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezés aláírásgyűjtő ívén szereplő kérdés ellentétes a Ve.  3.  §  d) pontjában, valamint az Nsztv. 10. § c) pontjában és 13. §  (1) bekezdésében  foglaltakkal, ezért az OVB  382/2010.  (V.  19.) számú,  az  aláírásgyűjtő  ív  mintapéldányának  hitelesítését megtagadó  határozatát – a jelen határozatban foglalt  indokok alapján – helybenhagyta. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság az OVB hitelesítést megtagadó  határozatát  az  abban  írottaktól  eltérő  indokok alapján  hagyta  helyben, a kifogásban  foglalt  felvetésekkel érdemben nem foglalkozott. Az   Alkotmánybíróság   a  határozat   közzétételét   az   OVB határozatának   a   Magyar   Közlönyben   való   megjelenésére tekintettel rendelte el.                      Dr. Paczolay Péter                   az Alkotmánybíróság elnöke                          Dr. Balogh Elemér                   Dr. Bihari Mihály      alkotmánybíró                           alkotmánybíró      Dr. Bragyova András                  Dr. Holló András      alkotmánybíró                           alkotmánybíró      Dr. Kiss László                      Dr. Kovács Péter      alkotmánybíró                           alkotmánybíró      Dr. Lenkovics Barnabás               Dr. Lévay Miklós      előadó alkotmánybíró                    alkotmánybíró                       Dr. Stumpf István                         alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	69/2011. (VIII. 31.)
Date of the decision: .	08/29/2011
.
.