A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság országos
népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezés aláírásgyűjtő
ívének hitelesítése tárgyában hozott határozata ellen
benyújtott kifogás alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 382/2010.
(V. 19.) OVB határozatát a jelen határozatban foglalt
indokolással helybenhagyja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a
továbbiakban: Ve.) 130. § (1) bekezdése alapján kifogás
érkezett az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási
Bizottság (a továbbiakban: OVB) 382/2010. (V. 19.) OVB
határozata (a továbbiakban: OVBh.) ellen.
Az OVB vitatott határozatával megtagadta az országos
népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezés aláírásgyűjtő
ívének hitelesítését. Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés
szerepelt: „Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés alkosson
törvényt arra nézve, hogy azok a bírósági felülvizsgálati
kérelmet előterjesztő kérelmezők, akik a választási
jogorvoslati eljárásban nem rótták le a Legfelsőbb Bíróság
2/2010. (III. 23.) jogegységi határozatban megjelölt illetéket
és emiatt kérelmük érdemi vizsgálat nélkül, vagy hivatalból
elutasításra került, a megalkotott törvény hatálybalépésétől
számított 60 napon belül – illetékfizetés nélkül – kérhetik a
bíróságtól az elutasított kérelmük érdemi elbírálását?”
Az OVBh. indokolásában megállapította, hogy a népszavazásra
feltenni kívánt kérdés visszaható hatály bevezetését
eredményezné, amelynek tilalma az Alkotmány 2. § (1)
bekezdésében foglalt jogállamiság elvéből következik.
Hivatkozott továbbá arra, hogy a kezdeményezés azon célja,
miszerint a Legfelsőbb Bíróság által meghozott jogegységi
határozatot népszavazás eredményeként megalkotandó
jogszabállyal kívánná módosítani, szintén az Alkotmány 2. §
(1) bekezdéséből levezethető jogállamiság elvébe ütközik.
Fentiek alapján a népszavazás eredményeként megalkotásra
kerülő jogszabály ellentétes lenne az Alkotmány 2. § (1)
bekezdésében foglaltakkal és elfogadása az Alkotmány burkolt
módosítását eredményezné. Utalt az indokolás arra, hogy az OVB
és az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az
Alkotmány módosítására csak az Alkotmány 24. § (3)
bekezdésében foglalt eljárási rendben kerülhet sor, a
népszavazás még közvetett módon sem vonhatja el az
Országgyűlés alkotmányozó hatáskörét. Mindezek alapján az OVB
az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló
1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 10. § b)
pontjában foglaltakat figyelembe véve az aláírásgyűjtő ív
hitelesítését megtagadta.
A kifogástevők – akik azonosak a népszavazás kezdeményezőivel
– szerint az OVBh. több okból is jogszabálysértő. „Az
alkotmányos alapjogok bekövetkezésének helyreállítására
vonatkozó törvényalkotás nem sérti a visszaható hatály
tilalmát. Visszaható hatályról egyébként sincs szó, mivel a
bíróság az ügyekben nem hozott érdemi határozatot.”
Tévesnek tartják a kérdés értelmezését és értékelését, „mivel
a kérdés nem arra irányul, miszerint »a Legfelsőbb Bíróság
által meghozott jogegységi határozat népszavazás eredményeként
megalkotandó jogszabállyal kívánná módosítani«, hanem arra,
hogy a választáshoz és érdemi jogorvoslathoz való jog
sérelmére tekintettel (…) érdemi vizsgálat nélkül elutasított
jogorvoslati kérelmek érdemi elbírálását rendelje el a
törvény.” Álláspontjuk szerint ezért a kérdés nem sérti az
Alkotmány 2. § (1) bekezdését.
A kifogástevők megalapozatlannak tartják a kérdésnek burkolt
alkotmánymódosításra hivatkozó elutasítási indokát, mivel az
OVB ezen álláspontját jogszabállyal nem támasztotta alá.
Érvelésük szerint az Alkotmánybíróság határozata az Nsztv.-ben
történő feltüntetés, illetve hivatkozás hiányában nem lehet
népszavazási kérdés elutasításának jogalapja.
Mindezek alapján az OVBh. megsemmisítését kérik az
Alkotmánybíróságtól.
Az OVBh. a Magyar Közlöny 2010. évi 82. számában, 2010. május
19-én jelent meg, a kifogást 2010. június 2-án, határidőben
terjesztették elő.
II.
Az Alkotmánybíróság határozatának meghozatala során a
következő jogszabályokat vette alapul:
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus
jogállam.”
2. Az Nsztv. rendelkezései:
„2. § Az aláírásgyűjtő ívek mintapéldányát az aláírásgyűjtés
megkezdése előtt – hitelesítés céljából – be kell nyújtani az
Országos Választási Bizottsághoz.”
„10. § Az Országos Választási Bizottság megtagadja az
aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha
a) a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe,
b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani,
c) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt
követelményeknek,
d) ugyanazon tartalmú kérdésben három éven belül eredményes
országos népszavazást tartottak,
e) az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a választási eljárásról
szóló törvényben foglalt követelményeknek.”
„13. § (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell
megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni. ”
A Ve. rendelkezései:
„3. § A választási eljárás szabályainak alkalmazása során a
választásban érintett résztvevőknek érvényre kell juttatniuk
az alábbi alapelveket:
(…)
d) jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás,
(…)”
„77. § (2) A kifogásnak tartalmaznia kell
a) a jogszabálysértés megjelölését,
b) a jogszabálysértés bizonyítékait,
(…)”
„130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az
aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével
kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét
követő tizenöt napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz
címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.
(...)
(3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az
Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg
az Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt
megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg
az Országgyűlést új eljárásra utasítja.”
III.
A kifogás nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét
az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h)
pontjában foglaltaknak megfelelően a Ve. 130. §-a határozza
meg. Az Alkotmánybíróság az OVB határozatai ellen benyújtott
kifogások elbírálása során kialakította következetes
gyakorlatát. Az Alkotmánybíróság a kifogás alapján
lefolytatott jogorvoslati eljárásban azt vizsgálja, hogy a
beérkezett kifogás megfelel-e a Ve. 77. § (2) bekezdésének a)-
c) pontjaiban, illetve 130. § (1) bekezdésében foglalt
feltételeknek, és az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési
eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek
megfelelően járt-e el. Eljárása során az Alkotmánybíróság e
feladatát alkotmányos jogállásával és rendeltetésével
összhangban látja el. [25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH
1999, 251, 256.]
2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a népszavazásra
feltenni kívánt kérdés nem felel meg sem a népszavazás
rendeltetésének, sem pedig az egyértelműség követelményének.
2.1. A népszavazási kezdeményezés tekintetében a
rendeltetésellenes joggyakorlás mércéjét az Alkotmánybíróság
18/2008. (III. 12.) AB számú határozatában fogalmazta meg.
Ezen határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy az
aláírásgyűjtés kezdeményezése a népszavazáshoz való jog
gyakorlásának részjogosítványa, a választópolgárok által
kezdeményezett népszavazási eljárásnak döntő eleme, melynek
célja – rendeltetése – a népszavazási eljárás elindítása. E
jog gyakorlása akkor rendeltetésszerű, ha összhangban áll az
Alkotmány 2. § (2) bekezdésében foglaltakkal, a
népszuverenitás közvetlen, de kiegészítő gyakorlásával: „A
rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye a hitelesítési
eljárás kezdeményezése során azt jelenti, hogy az
aláírásgyűjtés kezdeményezőjének az országos népszavazás
alkotmányos rendeltetésére, a közvetlen hatalomgyakorlás
kivételességére, az állam életében betöltött szerepére és
súlyára tekintettel kell eljárnia. Felelősségteljesen, annak
tudatában kell benyújtania kezdeményezését, hogy az általa
útjára indított népszavazási eljárás állásfoglalásra készteti
az ország valamennyi választópolgárát, és annak eredményeként
az Országgyűlést kötelező döntés születik, amely országgyűlési
döntéssé, törvénnyé válva hosszabb távon meghatározza a
polgárok jogait, kötelezettségeit, befolyásolja a társadalom
életét.” [ABH 2008, 212.; 10/2010. (I. 28.) AB határozat, ABH
2010, 66, 69.]
A Legfelsőbb Bíróság által hozott, a kérdésben hivatkozott
2/2010. (III. 23.) Közigazgatási jogegységi határozat
rendelkező része szerint a Ve. 82. § (1) bekezdésében és 84. §
(2) bekezdésében szabályozott bírósági felülvizsgálat iránti
nemperes eljárás nem tárgyi illetékmentes. A Legfelsőbb
Bíróság az Alkotmánybíróság több határozatára utalva
megállapította, hogy a választójoggal összefüggő alapjogi
jellegű ítélkezés során is az eljárásokat szabályozó
törvényeket kell a bíróságoknak alkalmazni, illetve azokat
mindenképpen alkalmazniuk kell. A Ve. 82-84. §-ai rendelkeznek
a választási bizottság határozatának bírósági
felülvizsgálatáról, azonban ezek a szabályok az eljárási
költség – köztük az illeték – megállapításának és viselésének
kérdéseit nem szabályozzák. A Ve. 84. § (2) bekezdése alapján
a bíróság nemperes eljárásban hoz határozatot, ezért a
választási eljárás sajátosságainak megfelelően alkalmazza a
Pp. [a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény]
szabályait, illetve az illetékkiszabás kérdésében az Itv. [az
illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény] rendelkezéseit.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a választási bizottság
határozatának bírósági felülvizsgálata iránti nemperes
eljárásban az illetékmentesség biztosítását törvényhozási úton
tartja megvalósíthatónak, amelyre az elmúlt években – a
többszöri figyelemfelhívás ellenére – nem került sor.
A népszavazásra feltenni kívánt kérdés nem a választási
bizottság határozatának bírósági felülvizsgálata iránti
nemperes eljárás illetékmentességét biztosító törvény
meghozatalára vonatkozik, hanem az egyszer már elutasított
kérelmek ¬ illetékfizetés nélküli – újabb, érdemi
elbírálásának törvényi biztosítására. Ez a kezdeményezés –
esetleges megvalósulása esetén – első megközelítésben csak
azokat a választópolgárokat érinti, akiknek felülvizsgálati
kérelmét az eljáró bíróságok a hivatkozott jogegységi
határozat jogértelmezésével megegyező módon, az illeték
lerovásának hiánya miatt érdemi vizsgálat nélkül
elutasították. A kérdés bármilyen irányú eldöntése a
választópolgárok meglehetősen szűk körének egy adott
helyzetben aktuális problémáját érinti, és semmiképp nem
tekinthető olyan kezdeményezésnek, amely állásfoglalásra
késztethetné az ország valamennyi választópolgárát. A
kezdeményezés tehát nem alkalmas arra, hogy hosszabb távon
határozza meg a választópolgárok jogait és kötelezettségeit,
és nem egyeztethető össze a népszuverenitás közvetlen, de
kiegészítő jellegű gyakorlásának elvével sem. Ebből
következően az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a kérdés
népszavazásra bocsátása a Ve. 3. § d) pontjában megfogalmazott
rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvének sérelmét
eredményezné.
2.2. A népszavazásra feltenni javasolt kérdés
egyértelműségével kapcsolatban az Alkotmánybíróság
következetesen érvényesített álláspontja, hogy az
egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog
érvényesülésének garanciája. Az egyértelműség követelménye e
tekintetben azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek
egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a
választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen
tudjon válaszolni az szükséges, hogy a kérdés világos és
kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre
igennel vagy nemmel lehessen felelni (választópolgári
egyértelműség). Az eredményes népszavazással hozott döntés
azonban az Országgyűlésnek az Alkotmány 19. § (3) bekezdés b)
pontjában foglalt jogkörének – az Alkotmányban szabályozott –
korlátozása: az Országgyűlés köteles az eredményes
népszavazásból következő döntéseket meghozni. Ezért a kérdés
egyértelműségének megállapításakor az Alkotmánybíróságnak
vizsgálnia kell azt is, hogy a népszavazás eredménye alapján
az Országgyűlés el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási
kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles
(jogalkotói egyértelműség). Az Alkotmánybíróság ugyanakkor azt
is hangsúlyozta, hogy az Nsztv. 13. § (1) bekezdése nem
támaszt olyan követelményt a népszavazás kezdeményezőivel
szemben, hogy a kérdés megfogalmazásakor pontosan használják a
hatályos jogszabályok terminológiáját [52/2001. (XI. 29.) AB
határozat, ABH 2001, 399, 402-403.; 68/2008. (IV. 30.) AB
határozat, ABH 2008, 615, 619.], de a kérdésből mind a
választópolgárok, mind az Országgyűlés számára ki kell
derülnie, hogy milyen lehetséges következményekkel járhat a
népszavazás [99/2007. (XII. 6.) AB határozat, ABH 2007, 815,
818.].
A kezdeményezés nem felel meg a népszavazásra feltenni
javasolt kérdéssel szembeni egyértelműségi követelménynek sem.
A kérdés „a Legfelsőbb Bíróság 2/2010. (III. 23.) jogegységi
határozatban megjelölt illeték” fordulatot használja, amiből a
választópolgár számára nem derül ki az, hogy a jogegységi
határozat jogértelmezése éppen az általános illetékfizetési
szabályok alkalmazását írja elő a választási jogorvoslati
eljárásban. Ezáltal az a látszat keletkezik, mintha a
megalkotandó törvény a jogegységi határozat által megjelölt
illeték megfizetésének elmulasztása miatt elutasított kérelmek
irdemi elbírálását lenne hivatott biztosítani, nem pedig az
általános illetékfizetési kötelezettség elmulasztásának
jogkövetkezményei alól biztosítana kivételt. Ebből következően
a kérdés egy megtévesztésre alkalmas tényállás alapján kérné a
választópolgárok állásfoglalást, melynek folytán a
választópolgári egyértelműséggel szemben támasztott
követelménynek semmiképpen sem tesz eleget.
A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az
Országgyűlés számára világos legyen az, hogy a népszavazás
eredménye alapján milyen tartalmú jogalkotásra lenne köteles.
A kérdésből nem derül ki egyértelműen, hogy a megalkotandó
törvény a jogegységi határozat hatályba lépését megelőzően,
vagy azt követően elutasított kérelmezőkre vonatkozik-e. A
kérdés szerint – a megalkotott törvény hatálybalépésétől
számított 60 napon belül – mindazok kérhetik a bíróságtól
kérelmük érdemi elbírálását, akiknek kérelme az illeték
lerovásának elmaradása miatt elutasításra került. A feltett
kérdés tehát az Országgyűlés jogalkotási kötelezettsége
szempontjából többféleképp is értelmezhető, következésképp a
jogalkotói egyértelműség követelményének nem tesz eleget.
(Ettől független dolog, hogy a kérdés bármiképpeni értelmezése
egyéb alkotmányossági problémákat vet fel.)
3. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította,
hogy az országos népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezés
aláírásgyűjtő ívén szereplő kérdés ellentétes a Ve. 3. § d)
pontjában, valamint az Nsztv. 10. § c) pontjában és 13. § (1)
bekezdésében foglaltakkal, ezért az OVB 382/2010. (V. 19.)
számú, az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését
megtagadó határozatát – a jelen határozatban foglalt indokok
alapján – helybenhagyta.
Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság az OVB hitelesítést
megtagadó határozatát az abban írottaktól eltérő indokok
alapján hagyta helyben, a kifogásban foglalt felvetésekkel
érdemben nem foglalkozott.
Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB
határozatának a Magyar Közlönyben való megjelenésére
tekintettel rendelte el.
Dr. Paczolay Péter
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér Dr. Bihari Mihály
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Bragyova András Dr. Holló András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László Dr. Kovács Péter
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás Dr. Lévay Miklós
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Stumpf István
alkotmánybíró
. |