Hungarian
Ügyszám:
.
970/B/1992
Előadó alkotmánybíró: Tersztyánszky Ödön Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 6/1997. (II. 7.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1997/67
.
A döntés kelte: Budapest, 03/17/1997
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

    Az  Alkotmánybíróság  jogszabály  alkotmányellenességének
    utólagos  vizsgálatára   irányuló   indítvány   tárgyában
    meghozta a következő

                          határozatot:

    Az Alkotmánybíróság  megállapítja: alkotmányellenes, hogy
    a köztisztviselők  jogállásáról szóló  1992.  évi  XXIII.
    törvény (Ktv.) 25. § (2) bekezdése és 72. § (1) bekezdése
    a közszolgálati  jogviszonyban töltött  idő számításánál,
    illetve a köztisztviselő besorolásánál a kötelező katonai
    szolgálatban töltött  időt nem  engedi  teljes  egészében
    figyelembe venni, illetve beszámítani.

    Az Alkotmánybíróság  ezért a Ktv. 25. § (2) bekezdését és
    a 72. § (1) bekezdését megsemmisíti.

    A megsemmisített  rendelkezések 1997.  november  hó    2.
    napján vesztik hatályukat.

    Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
    közzéteszi.
                              Indokolás

                                 I.

      1. Több  indítványozó azért  támadja a  Ktv.  25.  §  (2)
      bekezdését és  72.  §  (1)  bekezdését,  mert  véleményük
      szerint diszkriminatív  (Alkotmány 70/A.  §) az,  hogy  e
      jogszabályok a  közszolgálati jogviszonyban  töltött  idő
      számításánál a  kötelező katonai szolgálatban töltött idő
      teljes  beszámítását  kizárják.  E  szabályok  ugyanis  a
      munkavégzési  kötelezettséggel   nem  járó,   megszakítás
      nélkül  6   hónapot  meghaladó   időtartamot  -   néhány,
      tételesen  meghatározott   más   esettől   eltekintve   -
      figyelmen  kívül   hagyni   rendelik.   Ezzel   hátrányos
      helyzetbe   hozzák   azokat,   akiknek   a   munkavégzési
      kötelezettsége a  törvény erejénél fogva kötelező katonai
      szolgálat teljesítése  és  nem  a  saját  elhatározásukra
      visszavezethető   ok    miatt   szünetelt.    Ez    pedig
      alkotmánysértő hátrányos  megkülönböztetést  valósít  meg
      (Alkotmány 70/A. §).

      2.  A  Ktv.  23.  §-a  szerint  a  köztisztviselőt  az  e
      törvényben meghatározott  feltételek teljesítése esetén -
      a   32.    §-ban   foglaltak    kivételével   -   iskolai
      végzettségének és a közszolgálati jogviszonyban eltöltött
      idejének megfelelően kell besorolni.

      A  24.  §  határozza  meg  az  iskolai  végzettség  és  a
      közszolgálati  jogviszonyban   töltött  idő   alapján   a
      besorolási és fizetési fokozatokat.

      A Ktv.  25. §  (2) bekezdése  szerint a  24.  §  szerinti
      közszolgálati jogviszonyban  töltött idő  számításánál  a
      munkavégzési  kötelezettséggel   nem  járó,   megszakítás
      nélkül 6 hónapot meghaladó időtartamot - kivéve a 10 éven
      aluli  gyermek  ápolásának,  gondozásának  időtartamát  -
      figyelmen kívül kell hagyni.

      A Ktv.  72. §  (1)  bekezdése  szerint  a  köztisztviselő
      besorolásánál (23.  §) a  munkaviszonyban, közszolgálati,
      közalkalmazotti   jogviszonyban,   bírósági   szolgálati,
      illetve munkaviszonyban, ügyészségi, hivatásos szolgálati
      jogviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban
      töltött időt kell alapul venni azzal, hogy a munkavégzési
      kötelezettséggel nem járó, megszakítás nélkül hat hónapot
      meghaladó időtartamból hat hónapot kell beszámítani. A 10
      éven aluli  gyermek ápolására,  gondozására,  valamint  a
      tartós külszolgálatot  teljesítő dolgozó házastársa által
      igénybe vett fizetés nélküli szabadság teljes időtartamát
      figyelembe kell venni.

                                 II.

      Az indítványok megalapozottak.

      1. Az  Alkotmánybíróság már  több határozatban értelmezte
      az Alkotmány  70/A. §-ában  foglalt  tilalom  alkotmányos
      tartalmát, az  emberi méltósághoz  való joggal (Alkotmány
      54. § (1) bek.) is összefüggésben.

      Megállapította,  hogy  "a  jognak  mindenkit  egyenlőként
      (egyenlő méltóságú  személyként) kell  kezelnie, azaz  az
      emberi  méltóság   alapjogán  nem  eshet  csorba,  azonos
      tisztelettel és  körültekintéssel, az  egyéni  szempontok
      azonos mértékű  figyelembevételével kell  a jogosultságok
      és    a     kedvezmények    elosztásának     szempontjait
      meghatározni." (9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990,
      46, 48.)

      Rámutatott arra  is, hogy  "az  alapjognak  nem  minősülő
      egyéb  jogra   vonatkozó,  személyek   közötti  hátrányos
      megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége
      akkor állapítható  meg, ha  a sérelem  összefüggésben áll
      valamely  alapjoggal,  végső  soron  az  emberi  méltóság
      általános személyiségi jogával, és a megkülönböztetésnek,
      illetve  korlátozásnak   nincs   tárgyilagos   mérlegelés
      szerint   ésszerű  indoka,  vagyis   önkényes." (35/1994.
      (VI.24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.)

      Az Alkotmánybíróság ezeket a megállapításokat irányadónak
      tekintette a jelen ügy elbírálásánál is.

      2.  Az,   hogy  a  törvényhozó  hogyan  határozza  meg  a
      közszolgálati  jogviszonyban   töltött  idő   számítását,
      alapjognak nem  minősülő egyéb  jogra vonatkozik,  ekként
      általánosságban  a   törvényhozó   szabadságára   tartozó
      kérdés. A  szabályozás tartalmi korlátját jelenti viszont
      a diszkrimináció-tilalom  és az  emberi méltósághoz  való
      általános  személyiségi   jog,   az   egyenlő   méltóságú
      személyként való kezelés alkotmányos követelménye.

      A   hatályos    rendelkezések   több   olyan   körülményt
      szabályoznak, amelyek  fennállása esetén  a  munkaviszony
      (munkavégzésre    irányuló     jogviszony)    átmenetileg
      munkavégzési kötelezettséggel  nem jár. Példának okáért a
      dolgozó jogszabályban meghatározott esetekben - kérelmére
      - hosszabb  tartamú fizetés nélküli szabadságra jogosult,
      más  esetekben   pedig  jogszabály   vagy  a   munkáltató
      engedélye alapján  mentesül a  munkavégzési kötelezettség
      alól. Ezeket  az eseteket  közérdek, nyomós egyéni érdek,
      valamint személyi és családi körülmények indokolják.

      Munkaviszonyra    vonatkozó    szabály    több    esetben
      jelentőséget tulajdonít  a  munkaviszonyban  töltött  idő
      tartamának. A  köztisztviselőknél például  -  az  iskolai
      végzettség  mellett   -  a  munkaviszonyban  töltött  idő
      tartamának van  jelentős hatása  a dolgozó  besorolására,
      fizetési  fokozatára.  Más  esetekben  a  jogszabályok  a
      munkaviszonyban  töltött   időtől   is   függővé   teszik
      meghatározott   juttatások    (pl.   jubileumi   jutalom)
      folyósítását vagy mértékét.

      A törvényhozó általában szabadon döntheti el azt is, hogy
      a közszolgálati  jogviszonyban töltött  idő  számításánál
      hogyan veszi  figyelembe a  munkavégzési kötelezettséggel
      nem járó  időtartamot. Ennek  során azonban nem járhat el
      önkényesen, azaz  az emberi  méltóság alapjogán nem eshet
      csorba,  azonos   tisztelettel  és  körültekintéssel,  az
      esetleg    eltérő     egyéni     szempontok     megfelelő
      figyelembevételével kell eljárnia.

      A kötelező  (sor- vagy  tartalékos) katonai  szolgálat az
      Alkotmány 70/H.  §-a  alapján,  a  honvédelmi  törvényben
      meghatározottak  szerint   rendelhető  el;   az  érintett
      személynek   ezzel    kapcsolatban   szabad    választási
      lehetősége nincs.  A  munkavégzési  kötelezettség  tartós
      szünetelése egyedül az ilyen személyek esetében vezethető
      vissza  alkotmányos   kötelezettségre.   Az   alkotmányos
      kötelezettség   teljesítése   olyan   jellegű   speciális
      szempont  a  vizsgált  körben,  amelyet  a  mérlegelésnél
      megkülönböztetetten kell figyelembe venni.

      A  vizsgált   szabályok  erre   a  szempontra  egyáltalán
      nincsenek tekintettel,  mert alkotmányossági  szempontból
      értékelhetően   lényegesen    eltérő   helyzetben    lévő
      csoportokra  az  adott  szabályozási  koncepció  azonosan
      vonatkozik.

      Alkotmányellenességhez  nem   csak  az  vezet,  ha  adott
      szabályozási koncepción belül valamely (azonos helyzetben
      lévő) csoportra  -  alkotmányos  indok  nélkül  -  eltérő
      szabályozás vonatkozik,  hanem hátrányos megkülönböztetés
      az is, ha az adott szabályozási koncepció alkotmányossági
      szempontból lényegesen eltérő helyzetben lévő csoportokra
      azonosan vonatkozik,  vagyis e körülményt figyelmen kívül
      hagyja. Ha  az ilyen hátrányokozásnak nem ismerhető fel a
      tárgyilagos mérlegelés  szerint  való  ésszerű  indoka  -
      tehát önkényes -, alkotmányellenesség állapítható meg.

      A sor-  és tartalékos katonai szolgálat az Alkotmány és a
      honvédelmi törvény  alapján  kötelező;  nem  az  érintett
      személy választásától függ, mint a kifogásolt szabályozás
      hatálya alá tartozó más esetekben.

      A kötelező  sor- és  tartalékos katonai  szolgálat  ideje
      mint állampolgári kötelezettség teljesítése ideje alatt a
      munkavégzési kötelezettség  szünetel.  Az  ilyen  személy
      katonai szolgálati  viszonyban áll, amely a honvédelemről
      szóló 1993.  évi CX.  törvény (Htv.)  51. §-a  szerint az
      állam és  a tényleges  katonák között  a  haza  fegyveres
      védelmére létesült  olyan sajátos  jogviszony, amelyben a
      fegyveres szolgálat teljesítése szigorú függelmi rendben,
      fokozott  veszélyeztetettségben  történik.  A  hadköteles
      katonák szolgálati viszonyáról az 1996. évi XLIV. törvény
      szól. Ennek  értelmében a  katonai szolgálat  ideje alatt
      szolgálatteljesítésre kerül sor.

      A Hvt.  70. §-a  értelmében az általános hadkötelezettség
      alapján  minden   magyar  állampolgárságú   és  a  Magyar
      Köztársaság   területén    élő   férfi    hadköteles.   A
      hadkötelezettség a  17. életév  betöltésekor kezdődik  és
      annak az  évnek a december 31. napjáig áll fenn, amelyben
      a hadköteles  az 50. életévét betölti (hadköteles kor). A
      hadkötelezettség   magában    foglalja    a    szolgálati
      kötelezettséget is.  A Hvt.  92.  §-a  kimondja,  hogy  a
      szolgálati kötelezettség keretében a hadköteles fegyveres
      vagy   fegyver   nélküli   katonai,   illetőleg   polgári
      szolgálatot  köteles   teljesíteni.  A  Htv.  93.  §  (1)
      bekezdése  szerint  a  katonai  szolgálati  kötelezettség
      alapján a  hadköteles sor-,  tartalékos és  póttartalékos
      katonai szolgálatot teljesít.

      A sor-,  tartalékos és  póttartalékos  katonai  szolgálat
      teljesítése alatt  az állam  és a  katona között - a haza
      fegyveres védelmére - sajátos jogviszony létesül. A sor-,
      tartalékos    és    póttartalékos    katonai    szolgálat
      teljesítésének  időtartama  nem  minősül  munkaviszonyban
      töltött időnek  és a  hatályos szabályok  azt sem  teszik
      lehetővé, hogy  ezt az időt a munkaviszonyban töltött idő
      számításánál teljes egészében figyelembe vegyék.

      Ezzel a katonai szolgálatot teljesített hadkötelesek mint
      munkavállalók  hátrányos   helyzetbe   kerülnek   azokhoz
      képest,  akiket  hasonló  alkotmányos  kötelezettség  nem
      terhel,  vagy   katonai  szolgálatot  bármely  okból  nem
      kellett  teljesíteniük.   Az  alkotmányos   kötelezettség
      teljesítése   és    emiatt    az    elvben    szerezhető,
      munkaviszonyban töltött  idő korlátozott  volta a fentiek
      szerint olyan súlyú egyéni szempont a katonai szolgálatot
      teljesített  hadköteles   személyek  mint   munkavállalók
      esetében,     amelyet     különös     tisztelettel     és
      körültekintéssel,  fokozott   mértékű  figyelembevétellel
      kell  mérlegelni   a  jogosultságok   és  a  kedvezmények
      elosztásakor.

      A  törvényhozónak   gondoskodnia  kell   arról,  hogy  az
      alkotmányos   kötelezettség    teljesítése   ne   okozzon
      hátrányos munkavállalói  helyzetet, függetlenül attól is,
      hogy a  kötelező katonai szolgálat teljesítése előtt vagy
      alatt   a    katonai   szolgálatra   kötelezett   személy
      munkaviszonyban vagy  azzal  egy  tekintet  alá  eső  más
      jogviszonyban állt-e.

      Az indítványok  a Ktv.  25. § (2) bekezdését és 72. § (1)
      bekezdését támadták  abból az  okból, hogy  e szabályok a
      kötelező katonai  szolgálatban töltött idő munkaviszonyba
      való mikénti  beszámítására is  kiterjedő rendelkezéseket
      tartalmaznak.

      Az  Alkotmánybíróság  az  ABtv.  20.  §-a  értelmében  az
      indítvány alapján  jár el.  Az eljárás  tárgya  ezért  az
      indítványban megjelölt,  az alkotmányosság  szempontjából
      elkülöníthetően vizsgálható rendelkezés (norma) volt.

      Az ABtv.  40. §-a  értelmében, ha  az Alkotmánybíróság  a
      jogszabály  alkotmányellenességét   állapítja  meg,   azt
      teljesen vagy részben megsemmisíti. Az elbírált esetben a
      Ktv. támadott  szabályainak  részleges  megsemmisítése  a
      szövegösszefüggésekre,  a  jogszabálynak  a  gyakorlatban
      való alkalmazhatósága  szempontjaira is  figyelemmel  nem
      volt   lehetséges.    Az   Alkotmánybíróság    ezért   az
      alkotmányellenesség következményeit  - az  ABtv. 40.  §-a
      alapján -  a Ktv.  25. §  (2)  bekezdése  és  72.  §  (1)
      bekezdése teljes  egészében való  megsemmisítésével vonta
      le.

      Az Alkotmánybíróság a hatályvesztésről az Abtv. 43. § (4)
      bekezdése alapján  rendelkezett. Ennek  során figyelemmel
      volt    arra,     hogy     a     vizsgált     rendelkezés
      alkotmányellenessége csak  törvényalkotással küszöbölhető
      ki teljes  egészében, addig  viszont a  jogszabályoknak a
      határozat  közzététele   napján  való  hatályvesztése  az
      alkotmányellenessé nyilvánítottnál hátrányosabb helyzetet
      eredményezhetne.

      Minderre  figyelemmel   az  Alkotmánybíróság  a  támadott
      jogszabályok  alkotmányellenességét  állapította  meg  és
      megsemmisítette azokat.
                            Dr. Sólyom László
                       az Alkotmánybíróság elnöke

                Dr. Holló András         Dr. Kilényi Géza
                 alkotmánybíró             alkotmánybíró

                 Dr. Lábady Tamás       Dr. Szabó András
                  alkotmánybíró           alkotmánybíró

                         Dr. Tersztyánszky Ödön
                          előadó alkotmánybíró

                             Dr. Vörös Imre
                              alkotmánybíró

                           Dr. Zlinszky János
                              alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        6/1997. (II. 7.)
        Date of the decision:
        .
        03/17/1997
        .
        .