A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének
utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja: alkotmányellenes, hogy
a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII.
törvény (Ktv.) 25. § (2) bekezdése és 72. § (1) bekezdése
a közszolgálati jogviszonyban töltött idő számításánál,
illetve a köztisztviselő besorolásánál a kötelező katonai
szolgálatban töltött időt nem engedi teljes egészében
figyelembe venni, illetve beszámítani.
Az Alkotmánybíróság ezért a Ktv. 25. § (2) bekezdését és
a 72. § (1) bekezdését megsemmisíti.
A megsemmisített rendelkezések 1997. november hó 2.
napján vesztik hatályukat.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
1. Több indítványozó azért támadja a Ktv. 25. § (2)
bekezdését és 72. § (1) bekezdését, mert véleményük
szerint diszkriminatív (Alkotmány 70/A. §) az, hogy e
jogszabályok a közszolgálati jogviszonyban töltött idő
számításánál a kötelező katonai szolgálatban töltött idő
teljes beszámítását kizárják. E szabályok ugyanis a
munkavégzési kötelezettséggel nem járó, megszakítás
nélkül 6 hónapot meghaladó időtartamot - néhány,
tételesen meghatározott más esettől eltekintve -
figyelmen kívül hagyni rendelik. Ezzel hátrányos
helyzetbe hozzák azokat, akiknek a munkavégzési
kötelezettsége a törvény erejénél fogva kötelező katonai
szolgálat teljesítése és nem a saját elhatározásukra
visszavezethető ok miatt szünetelt. Ez pedig
alkotmánysértő hátrányos megkülönböztetést valósít meg
(Alkotmány 70/A. §).
2. A Ktv. 23. §-a szerint a köztisztviselőt az e
törvényben meghatározott feltételek teljesítése esetén -
a 32. §-ban foglaltak kivételével - iskolai
végzettségének és a közszolgálati jogviszonyban eltöltött
idejének megfelelően kell besorolni.
A 24. § határozza meg az iskolai végzettség és a
közszolgálati jogviszonyban töltött idő alapján a
besorolási és fizetési fokozatokat.
A Ktv. 25. § (2) bekezdése szerint a 24. § szerinti
közszolgálati jogviszonyban töltött idő számításánál a
munkavégzési kötelezettséggel nem járó, megszakítás
nélkül 6 hónapot meghaladó időtartamot - kivéve a 10 éven
aluli gyermek ápolásának, gondozásának időtartamát -
figyelmen kívül kell hagyni.
A Ktv. 72. § (1) bekezdése szerint a köztisztviselő
besorolásánál (23. §) a munkaviszonyban, közszolgálati,
közalkalmazotti jogviszonyban, bírósági szolgálati,
illetve munkaviszonyban, ügyészségi, hivatásos szolgálati
jogviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban
töltött időt kell alapul venni azzal, hogy a munkavégzési
kötelezettséggel nem járó, megszakítás nélkül hat hónapot
meghaladó időtartamból hat hónapot kell beszámítani. A 10
éven aluli gyermek ápolására, gondozására, valamint a
tartós külszolgálatot teljesítő dolgozó házastársa által
igénybe vett fizetés nélküli szabadság teljes időtartamát
figyelembe kell venni.
II.
Az indítványok megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróság már több határozatban értelmezte
az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt tilalom alkotmányos
tartalmát, az emberi méltósághoz való joggal (Alkotmány
54. § (1) bek.) is összefüggésben.
Megállapította, hogy "a jognak mindenkit egyenlőként
(egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az
emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos
tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok
azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok
és a kedvezmények elosztásának szempontjait
meghatározni." (9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990,
46, 48.)
Rámutatott arra is, hogy "az alapjognak nem minősülő
egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos
megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége
akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll
valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság
általános személyiségi jogával, és a megkülönböztetésnek,
illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés
szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes." (35/1994.
(VI.24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.)
Az Alkotmánybíróság ezeket a megállapításokat irányadónak
tekintette a jelen ügy elbírálásánál is.
2. Az, hogy a törvényhozó hogyan határozza meg a
közszolgálati jogviszonyban töltött idő számítását,
alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozik, ekként
általánosságban a törvényhozó szabadságára tartozó
kérdés. A szabályozás tartalmi korlátját jelenti viszont
a diszkrimináció-tilalom és az emberi méltósághoz való
általános személyiségi jog, az egyenlő méltóságú
személyként való kezelés alkotmányos követelménye.
A hatályos rendelkezések több olyan körülményt
szabályoznak, amelyek fennállása esetén a munkaviszony
(munkavégzésre irányuló jogviszony) átmenetileg
munkavégzési kötelezettséggel nem jár. Példának okáért a
dolgozó jogszabályban meghatározott esetekben - kérelmére
- hosszabb tartamú fizetés nélküli szabadságra jogosult,
más esetekben pedig jogszabály vagy a munkáltató
engedélye alapján mentesül a munkavégzési kötelezettség
alól. Ezeket az eseteket közérdek, nyomós egyéni érdek,
valamint személyi és családi körülmények indokolják.
Munkaviszonyra vonatkozó szabály több esetben
jelentőséget tulajdonít a munkaviszonyban töltött idő
tartamának. A köztisztviselőknél például - az iskolai
végzettség mellett - a munkaviszonyban töltött idő
tartamának van jelentős hatása a dolgozó besorolására,
fizetési fokozatára. Más esetekben a jogszabályok a
munkaviszonyban töltött időtől is függővé teszik
meghatározott juttatások (pl. jubileumi jutalom)
folyósítását vagy mértékét.
A törvényhozó általában szabadon döntheti el azt is, hogy
a közszolgálati jogviszonyban töltött idő számításánál
hogyan veszi figyelembe a munkavégzési kötelezettséggel
nem járó időtartamot. Ennek során azonban nem járhat el
önkényesen, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet
csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az
esetleg eltérő egyéni szempontok megfelelő
figyelembevételével kell eljárnia.
A kötelező (sor- vagy tartalékos) katonai szolgálat az
Alkotmány 70/H. §-a alapján, a honvédelmi törvényben
meghatározottak szerint rendelhető el; az érintett
személynek ezzel kapcsolatban szabad választási
lehetősége nincs. A munkavégzési kötelezettség tartós
szünetelése egyedül az ilyen személyek esetében vezethető
vissza alkotmányos kötelezettségre. Az alkotmányos
kötelezettség teljesítése olyan jellegű speciális
szempont a vizsgált körben, amelyet a mérlegelésnél
megkülönböztetetten kell figyelembe venni.
A vizsgált szabályok erre a szempontra egyáltalán
nincsenek tekintettel, mert alkotmányossági szempontból
értékelhetően lényegesen eltérő helyzetben lévő
csoportokra az adott szabályozási koncepció azonosan
vonatkozik.
Alkotmányellenességhez nem csak az vezet, ha adott
szabályozási koncepción belül valamely (azonos helyzetben
lévő) csoportra - alkotmányos indok nélkül - eltérő
szabályozás vonatkozik, hanem hátrányos megkülönböztetés
az is, ha az adott szabályozási koncepció alkotmányossági
szempontból lényegesen eltérő helyzetben lévő csoportokra
azonosan vonatkozik, vagyis e körülményt figyelmen kívül
hagyja. Ha az ilyen hátrányokozásnak nem ismerhető fel a
tárgyilagos mérlegelés szerint való ésszerű indoka -
tehát önkényes -, alkotmányellenesség állapítható meg.
A sor- és tartalékos katonai szolgálat az Alkotmány és a
honvédelmi törvény alapján kötelező; nem az érintett
személy választásától függ, mint a kifogásolt szabályozás
hatálya alá tartozó más esetekben.
A kötelező sor- és tartalékos katonai szolgálat ideje
mint állampolgári kötelezettség teljesítése ideje alatt a
munkavégzési kötelezettség szünetel. Az ilyen személy
katonai szolgálati viszonyban áll, amely a honvédelemről
szóló 1993. évi CX. törvény (Htv.) 51. §-a szerint az
állam és a tényleges katonák között a haza fegyveres
védelmére létesült olyan sajátos jogviszony, amelyben a
fegyveres szolgálat teljesítése szigorú függelmi rendben,
fokozott veszélyeztetettségben történik. A hadköteles
katonák szolgálati viszonyáról az 1996. évi XLIV. törvény
szól. Ennek értelmében a katonai szolgálat ideje alatt
szolgálatteljesítésre kerül sor.
A Hvt. 70. §-a értelmében az általános hadkötelezettség
alapján minden magyar állampolgárságú és a Magyar
Köztársaság területén élő férfi hadköteles. A
hadkötelezettség a 17. életév betöltésekor kezdődik és
annak az évnek a december 31. napjáig áll fenn, amelyben
a hadköteles az 50. életévét betölti (hadköteles kor). A
hadkötelezettség magában foglalja a szolgálati
kötelezettséget is. A Hvt. 92. §-a kimondja, hogy a
szolgálati kötelezettség keretében a hadköteles fegyveres
vagy fegyver nélküli katonai, illetőleg polgári
szolgálatot köteles teljesíteni. A Htv. 93. § (1)
bekezdése szerint a katonai szolgálati kötelezettség
alapján a hadköteles sor-, tartalékos és póttartalékos
katonai szolgálatot teljesít.
A sor-, tartalékos és póttartalékos katonai szolgálat
teljesítése alatt az állam és a katona között - a haza
fegyveres védelmére - sajátos jogviszony létesül. A sor-,
tartalékos és póttartalékos katonai szolgálat
teljesítésének időtartama nem minősül munkaviszonyban
töltött időnek és a hatályos szabályok azt sem teszik
lehetővé, hogy ezt az időt a munkaviszonyban töltött idő
számításánál teljes egészében figyelembe vegyék.
Ezzel a katonai szolgálatot teljesített hadkötelesek mint
munkavállalók hátrányos helyzetbe kerülnek azokhoz
képest, akiket hasonló alkotmányos kötelezettség nem
terhel, vagy katonai szolgálatot bármely okból nem
kellett teljesíteniük. Az alkotmányos kötelezettség
teljesítése és emiatt az elvben szerezhető,
munkaviszonyban töltött idő korlátozott volta a fentiek
szerint olyan súlyú egyéni szempont a katonai szolgálatot
teljesített hadköteles személyek mint munkavállalók
esetében, amelyet különös tisztelettel és
körültekintéssel, fokozott mértékű figyelembevétellel
kell mérlegelni a jogosultságok és a kedvezmények
elosztásakor.
A törvényhozónak gondoskodnia kell arról, hogy az
alkotmányos kötelezettség teljesítése ne okozzon
hátrányos munkavállalói helyzetet, függetlenül attól is,
hogy a kötelező katonai szolgálat teljesítése előtt vagy
alatt a katonai szolgálatra kötelezett személy
munkaviszonyban vagy azzal egy tekintet alá eső más
jogviszonyban állt-e.
Az indítványok a Ktv. 25. § (2) bekezdését és 72. § (1)
bekezdését támadták abból az okból, hogy e szabályok a
kötelező katonai szolgálatban töltött idő munkaviszonyba
való mikénti beszámítására is kiterjedő rendelkezéseket
tartalmaznak.
Az Alkotmánybíróság az ABtv. 20. §-a értelmében az
indítvány alapján jár el. Az eljárás tárgya ezért az
indítványban megjelölt, az alkotmányosság szempontjából
elkülöníthetően vizsgálható rendelkezés (norma) volt.
Az ABtv. 40. §-a értelmében, ha az Alkotmánybíróság a
jogszabály alkotmányellenességét állapítja meg, azt
teljesen vagy részben megsemmisíti. Az elbírált esetben a
Ktv. támadott szabályainak részleges megsemmisítése a
szövegösszefüggésekre, a jogszabálynak a gyakorlatban
való alkalmazhatósága szempontjaira is figyelemmel nem
volt lehetséges. Az Alkotmánybíróság ezért az
alkotmányellenesség következményeit - az ABtv. 40. §-a
alapján - a Ktv. 25. § (2) bekezdése és 72. § (1)
bekezdése teljes egészében való megsemmisítésével vonta
le.
Az Alkotmánybíróság a hatályvesztésről az Abtv. 43. § (4)
bekezdése alapján rendelkezett. Ennek során figyelemmel
volt arra, hogy a vizsgált rendelkezés
alkotmányellenessége csak törvényalkotással küszöbölhető
ki teljes egészében, addig viszont a jogszabályoknak a
határozat közzététele napján való hatályvesztése az
alkotmányellenessé nyilvánítottnál hátrányosabb helyzetet
eredményezhetne.
Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság a támadott
jogszabályok alkotmányellenességét állapította meg és
megsemmisítette azokat.
Dr. Sólyom László
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Holló András Dr. Kilényi Géza
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás Dr. Szabó András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János
alkotmánybíró
. |