Hungarian

Ügyszám: .	1083/H/2006
Előadó alkotmánybíró: Bragyova András Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 26/2007. (IV. 25.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2007/332 .

A döntés kelte: Budapest, 04/24/2007 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az  Alkotmánybíróság  az  Országos Választási  Bizottságnak  az országos    népszavazás   kitűzésére   irányuló   kezdeményezés aláírásgyűjtő  ív  mintapéldányának, illetve az  azon  szereplő kérdés  hitelesítésével  kapcsolatban hozott  határozata  ellen benyújtott  kifogás alapján — dr. Kiss László és dr.  Lenkovics Barnabás  alkotmánybírók párhuzamos indokolásával — meghozta  a következő                          határozatot: Az  Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 573/2006. (XI. 22.) OVB határozatát helybenhagyja. Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                               I. Az    indítványozó    országos    népszavazási    kezdeményezés aláírásgyűjtő  ívének mintapéldányát nyújtotta  be  hitelesítés céljából  az  Országos Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OVB). Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e  ön  azzal, hogy vendéglátó üzletek  vendégeinek  a sörért ne kelljen fizetniük?” Az  OVB álláspontja szerint a kezdeményezés ellentétben áll  az Alkotmány  9.  §-ában foglaltakkal, amely szerint  Magyarország gazdasága  olyan  piacgazdaság, amelyben  a  köztulajdon  és  a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül, illetve a  Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát. Az  OVB  a  kezdeményezést  ellentétesnek  találta  továbbá  az Alkotmány  28/C. § (5) bekezdése b) pontjával is, mely  szerint nem  lehet  országos  népszavazást tartani hatályos  nemzetközi szerződésből  eredő  kötelezettségekről.  Az  OVB   álláspontja szerint  a  kezdeményezés  sérti az  1994.  évi  I.  törvénnyel kihirdetett,  a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek  és azok    tagállamai   között   társulás   létesítéséről   szóló, Brüsszelben 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás (a továbbiakban:  Európai Megállapodás) 62. cikkét.  Ezen  indokok alapján  az  OVB  az  573/2006.  (XI.  22.)  OVB  határozatával megtagadta az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését. A kezdeményező a törvényes határidőn belül kifogást nyújtott be az    Alkotmánybírósághoz   az   OVB   határozatával   szemben. Álláspontja  szerint  a határozat indokolásában  a  hitelesítés megtagadásának  érvei  alkotmányosan  megalapozatlanok.   Ezért indítványozta,  hogy  az Alkotmánybíróság  az  OVB  határozatát semmisítse meg, és új eljárás lefolytatására kötelezze.                               II. Az  Alkotmánybíróság  a  kifogást az  Alkotmány,  a  választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény, (a továbbiakban: Ve.) az országos  népszavazásról és népi kezdeményezésről  szóló  1998. évi  III.  törvény,  (a  továbbiakban: Nsztv.)  és  az  Európai Megállapodás alábbi rendelkezései alapján vizsgálta meg: Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései:  „28/C. § (5) Nem lehet országos népszavazást tartani: (…) b)  hatályos  nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve    az   e   kötelezettségeket   tartalmazó    törvények tartalmáról. (...)” Nsztv. „10.   §   Az  Országos  Választási  Bizottság  megtagadja   az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha (…) c)  a  kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek,  (…)” „13.  §  (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést  úgy  kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni. (2)   A   konkrét  kérdést  a  kezdeményezésben  megfogalmazott formában kell népszavazásra bocsátani.” Ve.: „130.   §   (1)   Az   Országos  Választási   Bizottságnak   az aláírásgyűjtő  ív,  illetőleg a konkrét kérdés  hitelesítésével kapcsolatos  döntése  elleni kifogást a határozat  közzétételét követő  tizenöt  napon  belül lehet  —  az  Alkotmánybírósághoz címezve — az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani. (...) (3)  Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el.  Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés  határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, is   az   Országos   Választási   Bizottságot,   illetőleg   az Országgyűlést új eljárásra utasítja.” Európai Megállapodás: „62. Cikk 1.  A Megállapodás megfelelő működésével, amennyiben érinthetik a    Közösség    és    Magyarország   közötti    kereskedelmet, összeegyeztethetetlenek a következők: (…) (iii)  bármely  állami támogatás, amely azáltal, hogy  előnyben részesít   egyes  vállalatokat  vagy  egyes  áruk   termelését, torzítja a versenyt vagy azzal fenyeget.”                              III.   Az   Alkotmánybíróság   az   OVB  573/2006.   (XI.   22.)   OVB határozatának     rendelkező    részét     helybenhagyta     az Alkotmánybíróság jelen határozatában foglaltak szerint. Az    Alkotmánybíróság   hatáskörét   a   jelen    ügyben    az Alkotmánybíróságról  szóló 1989. évi XXXII.  törvény  1.  §  h) pontjában  foglaltaknak megfelelően a Ve.  130.  §-a  határozza meg.  Az Alkotmánybíróság kifogás alapján lefolytatott eljárása jogorvoslati  eljárás,  melynek  során  az  Alkotmánybíróság  — alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban  —  azt vizsgálja, hogy a beérkezett kifogás megfelel-e a Ve. 77. § (2) bekezdésének   a)-c)  pontjaiban,  valamint  a   130.   §   (1) bekezdésében  foglalt  feltételeknek,  valamint   az   OVB   az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el. Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kifogás — tartalmát tekintve — megfelel a törvényi feltételeknek, ezért azt  a  Ve. 130. § (3) bekezdése alapján érdemben bírálta el. 1.  Az  Alkotmánybíróság elsőként azt  vizsgálta,  hogy  a  sör ingyenessé  tétele  a  vendéglátó  üzletek  látogatói   számára ellentétes-e a Európai Megállapodás 62. cikkével és ezáltal  az Alkotmány  28/C. § (5) bekezdés b) pontjába ütközik-e,  ahogyan azt az OVB megállapította. Az OVB álláspontja szerint ugyanis a kezdeményezés ellentétes az Alkotmány 28/C. § (5)  bekezdés  b) pontjával,  mivel  sérti  az Európai Megállapodás  62.  cikkét, amely  kimondja,  hogy  a Megállapodással összeegyeztethetetlen „bármely   állami  támogatás,  amely  azáltal,  hogy   előnyben részesít   egyes  vállalatokat  vagy  egyes  áruk   termelését, torzítja a versenyt vagy azzal fenyeget”.   Az  Alkotmánybíróság  megítélése szerint  az  OVB  határozata indokolását   nem  az  Európai  Megállapodásra  kellett   volna alapozni,  mivel  az  formálisan  ugyan  nincs  hatályon  kívül helyezve, ténylegesen már nem hatályos nemzetközi szerződés. Az Európai  Megállapodást Magyarország az Európai  Közösséggel  és annak  tagállamaival kötötte 1991-ben, amikor még nem tartozott az  Európai  Unió  tagállamai  közé.  Az  Európai  Megállapodás Preambuluma   rögzíti,   hogy   a   Megállapodás   megkötésénél figyelembe  vették „Magyarországnak azt a határozott szándékát, hogy teljes mértékben része kíván lenni az új Európa politikai, gazdasági   és   biztonsági   rendszerének”,   továbbá,    hogy Magyarország végső célja, a Közösség tagjává válás. Az  Európai Megállapodást  Magyarország Európai Unióhoz  való  csatlakozása elősegítése  érdekében  kötötték. Ez a  cél  megvalósult,  s  a csatlakozási szerződéssel Magyarország 2004. május 1.  napjától az Európai Unió tagállama lett, ami egyben — az Európai Unióról szóló szerződés 1. cikke szerint — az Európai Közösséghez  való tartozást  is  jelenti.  Így  Magyarország,  mint  az   Európai Közösség  tagállama  — miután a csatlakozási  okmány  2.  cikke alapján  az  EU (ideértve az EK-t is) intézményei  csatlakozást megelőzően elfogadott jogi aktusai, így a társulási szerződések is,  az  új tagállamok számára kötelezőek — önmagával, valamint az   EU-val,   illetve  az  EK-val,  mint  annak  tagja   állna szerződéses kapcsolatban. Ez azért is lehetetlen lenne, mert az EK szerződés 310. cikke szerint a Közösség társulási szerződést csak  harmadik államokkal vagy nemzetközi szervezetekkel köthet — saját tagjaival természetesen nem. 2.  Az  Alkotmánybíróság ezt követően  azt  vizsgálta,  hogy  a hitelesítésre  benyújtott aláírásgyűjtő  íven  szereplő  kérdés megfelel-e  az  Nsztv.  13.  §  (1)  bekezdésében  szabályozott egyértelműség kritériumának. Az   Alkotmánybíróság   ez   idáig   már   több   határozatában foglalkozott  az  Nsztv.  13.  §  (1)  bekezdésében  foglalt  a népszavazásra  feltenni kívánt kérdésekkel  szemben  támasztott egyértelműség követelményével [51/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH,  2001,  392, 396.; 25/ 2004. (VII. 7.) AB  határozat,  ABH 2004,  381,  386.; 24/2006. (VI. 15.) AB határozat,  ABK  2006. június,  429,  430.].  Az  Alkotmánybíróság  által  kialakított gyakorlat az egyértelműség követelményét a népszavazáshoz  való jog  érvényesülésének alkotmányos garanciájaként  értelmezi.  A népszavazásra  bocsátott kérdésnek egyrészt  a  választópolgár, másrészt  a  jogalkotó  számára egyértelműnek  kell  lennie.  A választópolgári    egyértelműség   követelménye    szerint    a népszavazásra feltett kérdésnek egyértelműen eldönthetőnek kell lennie, arra a választópolgárnak „igen”-nel vagy „nem”-mel kell tudnia   válaszolni.  Mindez  feltételezi  a   feltett   kérdés tényleges  egyértelműségét,  érthetőségét.  A  fent  leírtakból következik, hogy a túl bonyolult, érthetetlen vagy félreérthető kérdés sem tekinthető egyértelműnek. A  jogalkotói  egyértelműség megkívánja, hogy  a  népszavazásra bocsátott  kérdésben született eredmény alapján az Országgyűlés el  tudja  dönteni,  milyen tartalmú jogalkotási  kötelezettség terheli a népszavazás eredményeként, mivel az Nsztv. 8.  §  (1) bekezdése  értelmében „[a]z eredményes ügydöntő  népszavazással hozott  döntés  az  Országgyűlésre kötelező”. Az  aláírásgyűjtő íven  szereplő kérdés egyértelműségének megítélésénél egyébként sem  az  aláírás gyűjtését kezdeményezők szándéka, sem pedig  a népszavazás  általuk  remélt eredménye  nem  bír  jelentőséggel [76/2006.  (XII.  20.) AB határozat, ABK 2007.  február,  1088, 1091.]. Az Alkotmánybíróság szerint a kérdés a jogalkotói egyértelműség követelményének azért nem felel meg, mivel nem  határozza  meg, hogy  — eredményes népszavazás esetén — az Országgyűlést milyen jogalkotási kötelezettség terheli, ugyanis nem jelöli meg, hogy milyen  forrásból  kellene biztosítani  a  vendéglátóüzletekben kötelezően ingyenesen felszolgált sör ellenértékét. Az  Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy  minden  népszavazásra feltenni kívánt kérdés, amely valamely termék vagy szolgáltatás kötelező  ingyenességére  irányul  csak  akkor  felel   meg   a jogalkotói   egyértelműség  követelményének,  ha   meghatározza milyen  forrásból  kell  az ingyenesen elfogyasztott  termékek, illetve    ellenérték   megfizetése   nélkül    igénybe    vett szolgáltatások  árát  fedezni,  vagyis  ha  megjelöli,  hogy  a fogyasztó illetve a szolgáltatás igénybevevője helyett ki lenne a  gazdasági teher viselője. Ennek indoka, hogy az ingyenesség, térítésmentesség szükségképpen azt jelenti, hogy a termék  vagy szolgáltatás   ellenértékét  nem   a   fogyasztó,   illetve   a szolgáltatást  igénybe  vevő,  hanem  valaki  más  fedezi.   Az alkotmányos piacgazdaságban (Alkotmány 9. §) általános szabály, hogy  minden  áru és szolgáltatás ellenértékét  az  igénybevevő maga   fizeti   meg.  Piacgazdaságban  e  szabálytól   lehetnek alkotmányosan   indokolható  eltérések  (pl.:   a   gyógyszerek esetében,  vagy  bizonyos szociális indíttatású ártámogatások), amelyeket  az állami költségvetés fedez. Ha tehát  a  jogalkotó valamely áru vagy szolgáltatás kötelező ingyenességét írja elő, gondoskodnia  kell  arról is, hogy ki, milyen  forrásból  fogja fedezni   az  azok  előállításához  szükséges  költségeket.   A népszavazásra     feltenni    kívánt     kérdés     alkotmányos megengedettsége is csak annak ismeretében dönthető el,  hogy  a kezdeményező   kire   kívánja   ennek   szükségszerű    terheit áthárítani. A     jogalkotói    egyértelműséggel    szorosan     összefüggő választópolgári  egyértelműség követelményének  része,  hogy  a választópolgárok   a   kérdés   megválaszolásának    lehetséges következményeit    világosan   lássák.   Következésképpen    az Alkotmánybíróság   álláspontja  szerint  a   választópolgárokat félrevezető,   félreérthető  kérdések  nem  felelnek   meg   az egyértelműség  követelményének.  A  választópolgároknak   jelen esetben a kérdés alapján úgy kellene döntésüket meghozni,  hogy nem  lenne  egyértelmű számukra: a kezdeményezés sikere  esetén kinek  kellene megtérítenie a vendéglátó üzletekben a  vendégek által  ingyenesen elfogyasztott sör ellenértékét,  továbbá  azt sem    tudhatnák,   a   sört   nem   fogyasztókat    terhelné-e többletkötelezettség   a   vendéglátóüzletek   vendégei   által elfogyasztott  sör ellenértékének fedezésével  kapcsolatban.  A választópolgárok tehát döntésük meghozatalakor a kérdés alapján nem lehetnének tisztában azzal, miről döntenek. A  fent kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy  az  aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés —  „Egyetért-e  ön azzal, hogy a vendéglátóüzletek vendégeinek a sörért ne kelljen fizetniük?”—  nem  felel  meg  sem  a  választópolgári,  sem  a jogalkotói egyértelműség követelményeinek, vagyis az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az OVB 573/2006. (XI. 22.) határozatának     rendelkező    részét    helybenhagyta,     az Alkotmánybíróság jelen határozatában kifejtett indokok alapján. 3.  Az  Alkotmánybíróság  az OVB határozatai  elleni  kifogások elbírálásakor — ahogyan azt már az Alkotmánybíróság fentebb  is említette   —   jogorvoslati  fórum.   Alkotmányvédő   szerepét jogorvoslati   hatáskörének  keretei  között  gyakorolja.   „Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban az Alkotmányból  — a  taxatív  módon  felsorolt tiltott kérdéskörökön  kívül  —  a népszavazásnak  más korlátai is levezethetők.” [25/1999.  (VII. 7.)  AB határozat, ABH 1999, 251, 263.] Ilyen korlát, hogy csak olyan     népszavazási    kérdés    tekinthető    alkotmányosan megengedhetőnek, amely nem áll ellentétben a népszavazásnak  az alkotmányos    berendezkedésben   betöltött    szerepével.    A népszavazás        alkotmányos        funkciójával         való összeegyeztethetőséget  az  Alkotmánybíróság   a   népszavazási kérdés egyértelműsége részének tekinti és esetenként vizsgálja. Az  Alkotmánybíróság által az OVB népszavazási ügyekben  hozott határozatai  elleni kifogások elbírálása során — Nsztv.  13.  § (1)  bekezdése  alapján — kialakított, de alkotmányos  rangúnak tekintett   egyértelműségi  teszt  [32/2001.   (VII.   1.)   AB határozat,  ABH 2001, 287, 296.; 52/2001. (XI. 29.)  ABH  2001, 399, 403.; 76/2006. (XII. 20.) AB határozat, ABK 2007. február, 1088,  1091.] Az egyértelműség követelményének lényege, hogy  a népszavazási kérdésnek döntésre alkalmasnak kell lennie, aminek a  jogalkotói  és  a választópolgári egyértelműség  feltétlenül szükséges, de nem egyetlen feltétele. Az egyértelműség részének tekinti   az  Alkotmánybíróság  azt  is,  hogy  a  népszavazási kérdésben    foglalt    döntési   kötelezettség    ne    legyen kivitelezhetetlen,     végrehajthatatlan,     következményeiben kiszámíthatatlan. Ezért az Alkotmánybíróság a jövőben az  egyes népszavazási  kérdések  alkotmányos  megengedhetőségéről  szóló döntéseiben e szempontot is figyelembe fogja venni. Az   Alkotmánybíróság   határozatának   közzétételét   az   OVB határozatnak a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el.                        Dr. Bihari Mihály                   az Alkotmánybíróság elnöke                                        Dr. Balogh Elemér             Dr. Bragyova András        alkotmánybíró                előadó alkotmánybíró                                        Dr. Holló András                  Dr. Kiss László        alkotmánybíró                       alkotmánybíró                                                 Dr. Bihari Mihály                 az Alkotmánybíróság elnöke,                 az aláírásban akadályozott       Dr. Kovács Péter              Dr. Kukorelli István       alkotmánybíró helyett                alkotmánybíró                                       Dr. Lenkovics Barnabás             Dr. Lévay Miklós       alkotmánybíró                         alkotmánybíró                                                 Dr. Bihari Mihály                 az Alkotmánybíróság elnöke,                 az aláírásban akadályozott       Dr. Paczolay Péter             Dr. Trócsányi László       alkotmánybíró helyett                 alkotmánybíró Dr. Kiss László alkotmánybíró párhuzamos indokolása Egyetértek  azzal,  hogy az Alkotmánybíróság  helybenhagyja  az Országos   Választási  Bizottság  573/2006.   (XI.   22.)   OVB határozatát,  amely  nem hitelesítette  az  indítványozónak  az országos    népszavazási   kezdeményezés   aláírásgyűjtő    íve mintapéldányán szereplő kérdést. A határozat indokolását azonban más alapokra helyezném, illetve szükségesnek tartanám azt is, hogy az Alkotmánybíróság rögzítse álláspontját a feltett kérdés kapcsán is. Részletesebben: 1.  Az  Alkotmánybíróság  döntését mindenekelőtt  az  Alkotmány 28/B.   §   (1)  bekezdésére  alapoznám,  amelynek   értelmében „Országos   népszavazás   és  népi  kezdeményezés   tárgya   az Országgyűlés  hatáskörébe tartozó kérdés lehet”.  Ennek  alapja pedig  az,  hogy  az  Országgyűlés  a  sör  árának  (ingyenessé tételének)    meghatározása   tekintetében   nem    rendelkezik hatáskörrel,  lévén hogy ehhez hiányzik az árhatósági  jogköre. Elvi  tételként  hangsúlyoznám, és  pedig  valamennyi  országos népszavazásra kiterjedően: ha a hitelesítésre szánt kérdés  nem tartozik  az  Országgyűlés hatáskörébe,  akkor  minden  esetben elutasításnak  van  helye és további  vizsgálódás  már  nem  is szükséges. A  megoldás  tehát  –  a  jelen  esetben  –  már  a  „küszöbön” megtalálható,  nincs  szükség arra,  hogy  az  Alkotmánybíróság részletes  vizsgálatokat  folytasson  atekintetben,  sérti-e  a népszavazásra  bocsátandó  kérdés  az  Alkotmány  28/C.  §  (5) bekezdése   b)  pontjában  foglaltakat.  Ez  utóbbi   részletes taglalása  messze értékén felül kezelné a hitelesíttetni  szánt kérdést. 2.  A  konkrét  ügy vizsgálata néhány általánosabb  összefüggés megvilágítását is szükségessé teszi. Az Alkotmánybíróság már több határozatában hangsúlyozta, hogy a Magyar  Köztársaság  alkotmányos  rendjében  a  népszuverenitás gyakorlásának  elsődleges  formája a képviselet  útján  történő hatalomgyakorlás,  amelyhez képest az  országos  népszavazással való  döntés  csak  kivételes lehet.  Népszavazás  is  csak  az Alkotmány és az alkotmányosan alkotott törvények keretei között dönthet az Országgyűlés hatáskörébe tartozó ügyben. Az   Alkotmány   28/C.   §-ának  (5)  bekezdése   az   országos népszavazásra nem bocsátható kérdéseket határozza  meg.  Minden negatív  taxatio  magában hordozza azonban az olyan  értelmezés veszélyét,  mely  szerint a felsorolásban nem szereplő  bármely kérdésben  szabadon lehetne országos népszavazást tartani.  Ezt az értelmezést magam nem osztom. Álláspontom    alátámasztása    céljából    hangsúlyozom:    az Alkotmánybíróság más összefüggéseket vizsgálva  már  rámutatott arra,  hogy az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésében meghatározott ügyekben  sem  kötelező,  sem  fakultatív,  sem  ügydöntő,  sem véleménynyilvánító    népszavazásnak    helye     nincs.     Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban – a taxatív  módon felsorolt tiltott kérdéskörökön kívül – a népszavazásnak  egyéb más  korlátai  is vannak [25/1999. (VII. 7.) AB határozat,  ABH 1999, 260-261, 263.]. Éppen a konkrét vizsgálat tárgyát képező ügy veti fel az „egyéb alkotmányos  korlátok”  megjelölésének  és  időszerűségének  az indokoltságát. Az  Alkotmánybíróság  az elékerülő egyes  népszavazási  ügyeket bírálja  el.  Tette ezt eddig úgy, hogy az országos népszavazás egyes összefüggéseiről már kialakított alkotmányos elveket (pl. az   országos   népszavazás   a  hatalomgyakorlás   kiegészítő, másodlagos  formája,  az  országos népszavazás  nem  irányulhat burkolt alkotmánymódosításra). Ugyanakkor – s éppen a precedens bíráskodás  jellegéből  következően – az  országos  népszavazás intézményéről átfogó, az intézmény rendeltetésével  összhangban álló,  illetőleg  az  intézmény rendeltetésétől  eltérő,  ezért alkotmányosan meg nem engedhető kereteiről még nem  fogalmazott meg  alkotmányos elvárásokat. A most vizsgált ügy  kapcsán  már elérkezettnek látom az időt arra, hogy az országos  népszavazás alkotmányos    rendeltetésének   meghatározása   céljából    az Alkotmánybíróság  a  korábbi  precedenseiben   kimondott   elvi tételeket továbbiakkal gazdagítsa. 3.   Kiindulópont  tehát  az,  hogy  a  hatalomgyakorlás  egyik (kivételes) formájának számító országos népszavazás  intézménye csak  rendeltetésszerűen gyakorolható. A  hitelesítendő  kérdés tárgya  nem a rendeltetésszerű joggyakorlás előtt nyitna  utat, hanem  annak  „befogadása”  éppenhogy  alkotmányos  intézmények [Országgyűlés  (Alkotmány  II. fejezete);  az  Alkotmánybíróság (Alkotmány   IV.  fejezete);  országos  népszavazás   és   népi kezdeményezés (Alkotmány 28/B. §-28/E. §)] zavartalan működését akadályozná. E – demokratikus hatalomgyakorlásban meghatározóan fontos    szerepet   betöltő   –   szervek    és    intézmények rendeltetésszerű működéséhez, e munkájuk zavartalansághoz pedig alkotmányos érdek fűződik. Ez  az  érdek  olyan  érdek, amely az állam  „intézményvédelmi” kötelezettsége alá esik. A céljának, rendeltetésének  megfelelő népszavazás   intézményének  védelmében  állapította   meg   az 52/1997. (X. 14.) AB határozat, hogy a népszavazáshoz való  jog olyan  fontos politikai alapjog, amely maga után vonja az állam objektív   intézményvédelmi  kötelezettségét   a   joggyakorlás feltételeinek   a   biztosítására.  (ABH   1997,   331,   343). Hangsúlyozom  azonban: ez az intézményvédelmi  kötelezettség  a céljának,   rendeltetésének   megfelelő,   azt   szolgáló    és kifejezésre juttató országos népszavazást illeti meg, s nem azt jelenti,  hogy mindenre tekintet nélkül elsőbbséget élvez  egy- egy  népszavazási  kezdeményezés.  Az  intézményvédelem  körébe tartozik   tehát  az  is,  ha  az  állam  a  nem  céljának   és rendeltetésének  megfelelő népszavazási  kezdeményezéseket  nem részesíti  védelemben. A nyilvánvalóan komolytalan népszavazási kezdeményezések  kétséget kizáróan nem élvezhetnek  alkotmányos védelmet.   Köztudott   az  állampolgárok   (mint   potenciális népszavazás  kezdeményezők) előtt is az, mire szolgál  maga  az intézmény.    Minden   olyan   kérdésfeltevés   tehát,    amely nyilvánvalóan  az  állam alkotmányos szerveinek  (Országgyűlés, Alkotmánybíróság,  Országos  Választási  Bizottság)  felesleges munkát    okoz    –   álláspontom   szerint   –    rosszhiszemű kérdésfeltevésnek minősíthető. Másképpen  fogalmazva:  ha valamely indítványozó  olyan  kérdés hitelesítését kéri, amely e szervek munkáját (és a  népszavazás intézményét)    nyilvánvalóan   eltéríti   azok    alkotmányos, rendeltetésszerű    gyakorlásától,   úgy   megállapítható    az indítványozó rosszhiszeműsége. Nem  állt  volna tőlem távol ezért annak felvetése sem,  ha  az Alkotmánybíróság az indítványozó esetében alkalmazta  volna  az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény  28.  §  (2) bekezdésében     foglaltakat,    melynek    értelmében:     „Az Alkotmánybíróság     az    eljárásából    eredő     költségeket felszámíthatja az indítványozónak, ha annak rosszhiszeműsége az indítvány   előterjesztésével   kapcsolatban   megállapítható.” (Álláspontom szerint a költségek megtérítésének felvetését  nem befolyásolhatta  volna az a körülmény, hogy az Alkotmánybíróság jelen ügyben folyó eljárása jogorvoslati eljárás. Az Abtv.  28. §   (2)   bekezdése   –   álláspontom  szerint   –   valamennyi Alkotmánybíróság előtt folyó eljárásra gondolva lehetővé  teszi a rosszhiszemű indítványozókkal szemben a költségek megtérítési kötelezettségének előírhatóságát.) Az  Alkotmánybíróság  elnöke – az Alkotmánybíróság  működésének elején – két esetben mérlegelte már a költségek felszámításának lehetőségét: a)  A  2215/B/1991. elnöki végzésben kimondta: „Az  indítványok előterjesztését  illetően megállapítható volt  az  indítványozó rosszhiszeműsége    is,   mivel   úgy   kért    alkotmányossági vizsgálatot,  hogy  a támadott jogszabályi helyeket  önkényesen ragadta ki a normaszövegből. Ennél fogva a támadott jogszabályi rendelkezések  más  értelmet  nyertek,  mint   ami   a   teljes normaszövegből   következett,   illetve   maga   a   jogszabály tartalmazott   olyan  rendelkezéseket,  amelyek   hiányára   az indítványozó   a   beadványát  »alapozta«…Végezetül,   bár   az indítványozó  rosszhiszeműsége az indítványok előterjesztésénél –  az  Abtv.  28.  §  (2) bekezdése értelmében  –  egyértelműen megállapítható,   az  Alkotmánybíróság  az   eljárásból   eredő költségek  felszámításától – ez esetben  –  eltekintett.”  (ABH 1993, 942.) b)  A  1673/B/1992. elnöki végzés a következőket emeli ki:  „Az indítvány     az    Alkotmánybíróság    hatáskörébe     tartozó alkotmányossági   problémát   nem   jelöl   meg,    ezért    az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi  XXXII.  tv.  23.  §-ának  (1)  bekezdése  alapján  –  mint nyilvánvalóan  alaptalant  – elutasítom.  Bár  az  indítványozó rosszhiszeműsége az indítvány előterjesztésénél megállapítható, az  Alkotmánybíróság az eljárásból eredő költségeknek az  Abtv. 28.  §  (2)  bekezdése szerinti felszámításától – ez esetben  – eltekintett.” (ABH 1993, 947.) A  költségtérítés  Alkotmánybíróság  (nem  az  Alkotmánybíróság elnöke)  általi megállapítását annál is inkább megfontolandónak ítélem,   mivel   –   mint   fentebb   hangsúlyoztam    –    az Alkotmánybíróság alkotmányos kötelessége az is,  hogy  védje  a rendeltetésszerűen működő alkotmányos szervek  munkáját,  s  az alapvetően képviseleti demokrácia elvén nyugvó hatalomgyakorlás védelme  érdekében  megállapítsa a  közvetlen  hatalomgyakorlás alkotmányos korlátait, jelen esetben azt a „küszöböt”, amely  e két  hatalomgyakorlási formát a maga valós és  rendeltetésszerű alkotmányos  szerepkörében tartja meg.  Az  Alkotmánybíróságnak ezt     az    önmeghatározását    általános    alkotmányvédelmi szerepköréből egyenesen levezethetőnek is látom. Ettől  független  dolog az, hogy magának az Országgyűlésnek  is arra  kell  törekednie, hogy az országos  népszavazásról  szóló törvényi szabályozás maga is pontosan és világosan rögzítse  az országos    népszavazás   formájában   megvalósuló    közvetlen hatalomgyakorlás igénybevételének lehetőségeit és korlátait. Budapest, 2007. április 24.                                                 Dr. Kiss László                                                   alkotmánybíró A párhuzamos indokoláshoz csatlakozom:                                          Dr. Lenkovics Barnabás                                                   alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	26/2007. (IV. 25.)
Date of the decision: .	04/24/2007
.
.