Hungarian
Ügyszám:
.
136/E/1995
Előadó alkotmánybíró: Szabó András Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 31/1997. (V. 16.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1997/154
.
A döntés kelte: Budapest, 05/13/1997
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
            A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az     Alkotmánybíróság      mulasztásban      megnyilvánuló
    alkotmányellenesség  megszüntetésére   irányuló,  hivatalból
    indított eljárásban meghozta a következő

                határozatot:

    1. Az   Alkotmánybíróság   megállapítja :   alkotmányellenes
    helyzet  állott  elő azáltal, hogy a jogalkotó nem megfelelő
    szinten és módon  szabályozza  az egyéni kegyelem elítélttel
    való közlésének módját.

    2. Az   Alkotmánybíróság  megállapítja :  az    Országgyűlés
    alkotmányellenes helyzetet  idézett  elő  akkor,  amikor nem
    szabályozta  törvényben  :   az   egyéni   kegyelem   milyen
    feltételek esetén veszti hatályát, milyen feltételek  esetén
    és milyen eljárásban kell  a büntetés vagy  annak  hátralevő
    része végrehajtásáról rendelkezni, ha a köztársasági elnök a
    büntetés végrehajtását  kegyelemből  próbaidőre felfüggeszti
    és   nem   rendelkezik   a   büntetés   elengedésének   vagy
    mérséklésének feltételeiről.

    Az  Alkotmánybíróság   felhívja   az   Országgyűlést,   hogy
    jogalkotói feladatát 1997. december 31-ig teljesítse.

    3.  Az  Alkotmánybíróság  a  büntetés-végrehajtási szervezet
    eljárásának   vizsgálatára   irányuló  kérelmet, valamint  a
    bíróság  határozata  ellen  benyújtott alkotmányjogi panaszt
    visszautasítja.

    Az   Alkotmánybíróság   határozatát    a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                                  Indokolás

                                      I.

      1. Az  Alkotmánybírósághoz  forduló panaszost a köztársasági
      elnök     kegyelemben    részesítette  :    szabadságvesztés
      büntetésének végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette.
      Beadványában   azt  sérelmezte,   szabadításakor   vele  sem
      írásban,  sem   szóban   nem  közölték,  hogy   a   kegyelem
      feltételes, a kegyelmi döntés csupán felfüggeszti próbaidőre
      a szabadságvesztés  végrehajtását,   így újabb bűncselekmény
      elkövetésekor  azt " visszavonják ", és  a  szabadságvesztés
      hátralévő részét végrehajtják.

      A  beadvány  előkészítő elemzése alapján az Alkotmánybíróság
      arra   a   következtetésre  jutott,  hogy a jogi szabályozás
      hiányosságai az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének, 8. § (1) és
      (2) bekezdésének, valamint 55. § (1) bekezdésének sérelmével
      járó     alkotmányellenes   helyzetet   idéznek   elő.    Az
      Alkotmánybíróság  állandó  gyakorlata  szerint  a  jogalkotó
      szerv    jogszabály-alkotási    kötelezettségének    konkrét
      jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha
      alkotmányos alapjogok érvényesüléséhez szükséges jogszabályi
      garanciák   hiányoznak [  22/1990. ( X. 16. ) AB hat.  ( ABH
      1990,  83. ,  86. ) ;   22/1995 ( III. 31. ) AB   hat. ( ABH
      1995, 180. , 112-113. ) ] . Alkotmányellenes mulasztást kell
      tehát   megállapítani,  ha   az   állam  büntető  hatalmának
      gyakorlásával szorosan összefüggő kérdések szolgálnak a jogi
      szabályozási   igény   alapjául.    Erre   tekintettel    az
      Alkotmánybíróság az eljárást az  1989.  évi  XXXII.  törvény
      ( Abtv. ) 1. § e ) pontjában  meghatározott hatáskörében, az
      Abtv. 21. § (7) bekezdése alapján hivatalból megindította.

      2. Az  alkotmányossági  vizsgálat  a  kegyelmi   elhatározás
      közlésének,  valamint   a  kegyelem  hatályvesztésének  jogi
      szabályozására  terjedt  ki.  Az Alkotmánybíróság vizsgálata
      nem érintette  a köztársasági  elnök  számára  az  Alkotmány
      30/A. §  (1)  bekezdés   k)   pontjában   biztosított egyéni
      kegyelmezési jogot.

      Az  Alkotmánybíróság   több  határozatában   foglalkozott  a
      kegyelmezési jogkörrel. Megállapította, hogy  a  közkegyelem
      és az  egyéni  kegyelem  gyakorlása  tekintetében  nincsenek
      alkotmányos  előírások   [ 39/1991. (VII. 3.) AB hat. (  ABH
      1991, 164. ) ] . A köztársasági  elnök  az  egyéni  kegyelem
      gyakorlásakor   az   állami  büntető  igényről  mond  le.  A
      büntetőjogi   felelősség    jogerős  megállapítása  után  ez
      fogalmilag a  kiszabott   büntetés    végrehajtásáról   való
      lemondást jelenti [ 878/B/1992.  AB  hat. ( ABH  1994,  552-
      553. ) ] . A  köztársasági  elnök  Alkotmányban  biztosított
      kegyelmezési  joga  nem korlátozható [ 11/1992. (III. 5.) AB
      hat. , ABH 1992, 77. , 94. ) ] .

                                   II.

      Az  Alkotmánybíróság a kegyelemre vonatkozó jogi szabályozás
      áttekintése után megállapította, hogy  a  hatályos  szabály-
      rendszer [ 1978. évi  IV.  tv. / Btk. /,   1979. évi 5. tvr.
      /Btké. /, 1973. évi I.  tv. / Be. /, 107/1979.  (IK. 8.)  IM
      utasítás, 101/1981.  ( IK. 2. ) IM  utasítás,  6/1996. (VII.
      12.) IM rendelet ] az egyéni kegyelem anyagi jogi hatásaira,
      a  kegyelem    iránti  előterjesztésre, a  kegyelmi  kérelem
      teljesítése,  illetve elutasítása esetén szükséges teendőkre
      tartalmaz rendelkezéseket.

      1. A hatályos szabályozást áttekintve  megállapítható,  hogy
      az    egyáltalán    nem,    illetve   nem   a   jogbiztonság
      követelményeinek  megfelelő  szinten és módon szabályozza az
      egyéni   kegyelem  közlésének módját.  Hiányzik   a   közlés
      tartalmának   pontos  szabályozása,  formai  kellékeinek  és
      tartalmi elemeinek, vagyis annak jogszabályi rögzítése, hogy
      hogyan és  mit  kell   közölni   a   kegyelemben   részesült
      elítélttel.

      A  kegyelmi  döntést  követő  "közlési eljárást" a 107/1979.
      (IK. 8.)  IM utasítás, a   Büntetésvégrehajtási   Szabályzat
      végrehajtásáról  szóló,  többször  módosított 101/1981. (IK.
      2.) IM utasítás, illetve  a  szabadságvesztés és az előzetes
      letartóztatás   végrehajtásának  szabályairól  szóló 6/1966.
      (VII. 12.) IM rendelet szabályozza.

      A 107/1979. (IK. 8.) IM   utasítás   140.   §-ának (1) - (3)
      bekezdése szerint a köztársasági  elnök  kegyelmet  gyakorló
      határozatát  a  szabadlábon  levő  terhelt előtt az elsőfokú
      bíróság elnöke  vagy  helyettese  hirdeti  ki,  evégből   őt
      hivatali  helyiségébe  megidézi. Ha  a  terhelt  megjelenése
      aránytalan  költséggel járna, az elsőfokú bíróság a kegyelmi
      határozat  kihirdetése   végett   a   terhelt   lakó-   vagy
      tartózkodási helye szerint illetékes helyi bíróság   elnökét
      keresi  meg. A  katonai  bíróság  költségkímélés  okából  az
      említett   helyi  bíróság   elnökét  ugyancsak megkeresheti.
      Fogvalevő terhelttel  a  kegyelmi  határozatot a bv. intézet
      közli.

      A 101/1981. (IK. 2.) IM utasítás 41. § (3) bekezdése szerint
      a kegyelmi elhatározást  az  igazgatási  szolgálat  vezetője
      közli   az  elítélttel.  A    kegyelmi    döntés  közlésének
      alakiságára nézve jogszabályi előírás nincs.

      Ilyen rendelkezést a panasz benyújtását követően megalkotott
      6/1996. (VII. 12.) IM rendelet sem tartalmaz. Az IM rendelet
      előírja, hogy azt az elítéltet,  akinek  a  szabadságvesztés
      hátralévő részét kegyelemből  elengedték vagy mérsékelték, a
      kegyelmi   döntésben   megállapított   napon  szabadon  kell
      bocsátani   ( 201.   §   (1)   bek. d) pont ) . A   szabadon
      bocsátásról  72  órán  belül  értesíteni kell a bíróságot, a
      rendőrkapitányságot   és  a    Belügyminisztérium  illetékes
      szervét. Ez - a  hatóságoknak  szóló - értesítés tartalmazza
      "kegyelem esetén a határozat számát és a rendelkező részének
      a tartalmát"   ( 201-202. § ) . Maga a  szabaduló  igazolást
      kap,  ami  a  szabadítás  jogcímét és időpontját tartalmazza
      ( 201 - 204. § ) .

      A közlés  szabályozásának  jelenlegi  szintje  és   tartalma
      önmagában  sérti   az   Alkotmány   2.  §  (1) bekezdését, a
      jogállamiság    lényegi    elemét     képező    jogbiztonság
      követelményét.   A  jogbiztonság  -   az    Alkotmánybíróság
      értelmezésében - az államtól és  elsősorban  a  jogalkotótól
      azt   várja  el, hogy a jog egésze,  egyes  részterületei és
      egyes   szabályai  is   világosak,   egyértelműek, hatásukat
      tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei  számára előre
      láthatóak legyenek. Az előreláthatóság és a  kiszámíthatóság
      különösen fontos követelmény  az  állam  büntető  hatalmának
      jogi feltételrendszerével szemben [ V. ö. 11/1992. (III. 5.)
      AB hat. , ( ABH 1992, 77. , 84-85. ) ] .

      Kétségtelen, hogy az egyéni kegyelem  közlését  elsődlegesen
      szabályozó  igazságügy-miniszteri  utasítások  címzettjei  a
      megjelölt   bírósági   vezetők   és  a büntetés-végrehajtási
      szervezet,  azonban    az    egyéni   kegyelem   tartalmának
      megismeréséhez   alapvető   érdekei   fűződnek a kegyelemben
      részesülő  személynek. Sem   a  valaha jogszabálynak,  1988.
      január 1-jétől   pedig  az   állami  irányítás  egyéb   jogi
      eszközének   minősülő   utasítások,   sem   pedig  a 6/1996.
      (VII. 12.)  IM  rendelet szabályai ezt a garanciális érdeket
      nem elégítik ki.

      A köztársasági elnök az egyéni kegyelem megadásával az állam
      büntető igényéről mond le. Garanciális követelmény, hogy  az
      állam büntető hatalmát konkrét esetben gyakorló  bíróság  és
      büntetés-végrehajtási  szervezet   a  kegyelmi  elhatározást
      hitelesen és  utólag  ellenőrizhetően közölje az elítélttel.
      Ellenkezik      a     jogbiztonsággal,  ha     az    elítélt
      bizonytalanságban marad   büntető   felelősségre   vonásának
      alakulásáról,  illetve,   ha   a   bíróság   és  a büntetés-
      végrehajtási szervezet eljárása utólag nem ellenőrizhető. Az
      Alkotmánybíróság  álláspontja    szerint  jogszabályban kell
      előírni, hogy  melyik  szervezet  milyen  eljárásban, milyen
      alakiság  mellett közölje a kegyelmi elhatározást. Különösen
      indokolt a  kegyelmi aktus közlésének garanciális kötöttsége
      abban  az  esetben,  ha  a  köztársasági  elnök  a  büntetés
      elengedését vagy mérséklését feltételtől teszi függővé.

      2. A köztársasági elnök kegyelmi  határozata  általában  nem
      rendelkezik a kegyelem hatályvesztésének feltételeiről. Ez a
      rendszerinti  helyzet   még   a   büntetés   végrehajtásának
      próbaidőre   felfüggesztése  esetén is, amikor pedig magától
      értetődő, hogy a kegyelem valamilyen feltételtől függő.

      A hatályos büntető jogszabályok egyáltalán nem  tartalmaznak
      rendelkezést a  büntetés végrehajtását feltételesen elengedő
      egyéni kegyelem  jogkövetkezményeiről. Hiányzik  annak  jogi
      rendezése, hogy  amennyiben a  köztársasági elnök a büntetés
      végrehajtását  próbaidőre  felfüggeszti  és  a  döntésben  a
      kegyelem hatályvesztéséről  külön  nem  rendelkezik,  milyen
      feltételek esetén állapítható meg a próbaidő sikeres eltelte
      vagy sikertelensége,  illetve  milyen  esetekben  és  milyen
      eljárásban  kell   a  próbaidőre   felfüggesztett   büntetés
      végrehajtásáról rendelkezni.

      Az Alkotmánybíróság  hangsúlyozza :   a  köztársasági  elnök
      kegyelmezési jogkörének korlátlanságából következően nem azt
      tekinti alkotmányellenes  helyzetnek, hogy a kegyelmi döntés
      nem   tartalmazza    a   próbaidő    eredményes   elteltének
      feltételeit, hanem azt, hogy amennyiben ilyen rendelkezést a
      köztársasági elnök határozata nem tartalmaz, úgy nincs olyan
      törvényi szabályozás, amely - eltérő rendelkezés hiányában -
      a kegyelem  hatályvesztéséről, így a büntetés vagy hátralévő
      része végrehajtása elrendelésének eseteiről és az elrendelés
      módjáról rendelkezne.

      Az     állami      büntető     hatalom      érvényesítésének
      alkotmányosságához    megkívánt     garanciális     törvényi
      szabályozást a  Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának BK.
      25.  számú   állásfoglalása  pótolja  -  több  mint  40  éve
      lényegében azonos tartalommal.  ( A kollégiumi állásfoglalás
      eredetije a  Bírósági  Határozatok  1956.  évi  9.  számában
      közzétett BK.  162.  számú  állásfoglalás.  )  A  Legfelsőbb
      Bíróság következetes  iránymutatása  szerint  a  kegyelemmel
      próbaidőre    felfüggesztett     büntetés    végrehajtásának
      feltételei azonosak azzal, amit a mindenkor hatályos büntető
      törvény   a    bíróság   által    felfüggesztett    büntetés
      végrehajtásának elrendelésére  előír. Ez jelenleg a Btk. 91.
      § (1)  bekezdés b)  pontja,  ami  szerint  a  felfüggesztett
      büntetést végre  kell hajtani,  ha az  elkövetőt a  próbaidő
      alatt   elkövetett    bűncselekmény   miatt    végrehajtandó
      szabadságvesztésre ítélik.

      Ennek megfelelően  a BK.  25. számú állásfoglalás rendelkező
      része  a   következő,    -  a  bíróságok  számára  csupán  a
      Legfelsőbb Bíróság  szakmai tekintélye  okán  -  iránymutató
      rendelkezést tartalmazza  :   "Ha  a  köztársasági  elnök  a
      büntetés végrehajtását  kegyelemből próbaidőre felfüggeszti,
      ennek a  büntetésnek a  végrehajtását akkor kell elrendelni,
      ha az  elkövetőt a  próbaidő alatt  elkövetett bűncselekmény
      miatt  végrehajtandó   szabadságvesztésre   ítélik.   "   Az
      állásfoglalás  indokolásában   rendelkezik  arról,  hogy  "A
      bíróságnak   az    újabb,   a    szabadságvesztést   kiszabó
      határozatában -  a Be.  220. §  (1) bekezdésének  c)  pontja
      értelmében  -   a  felfüggesztett  büntetés  végrehajtásának
      elrendeléséről kifejezetten rendelkeznie kell. "

      A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása nyomán a joggyakorlat az
      egyéni kegyelem  hatályvesztésének eseteit  kétségtelenül  a
      lehető legszűkebb  körre, a  próbaidő alatt elkövetett olyan
      bűncselekmény miatti elítélésre korlátozza, amikor a bíróság
      a  Btk.   büntetési  rendszerében   kiszabható  legsúlyosabb
      büntetést,   a    végrehajtandó   szabadságvesztést   tartja
      indokoltnak. Ez a bűncselekmény azonban lehet szándékos vagy
      gondatlanságból elkövetett is.

      A köztársasági  elnök a  büntetés végrehajtásának próbaidőre
      felfüggesztésével az  állam  büntető  igényéről  feltételhez
      kötötten mond  le, a  büntetést vagy  egy részét feltételhez
      kötötten  engedi   el.  A  kegyelmezési  jogkör  alkotmányos
      szabályozásából következik, hogy a köztársasági elnök joga a
      feltételek meghatározása.  Az  Alkotmánybíróság  álláspontja
      az, hogy  amennyiben a  köztársasági elnök  ezzel nem  él, a
      feltételeket,   a    próbaidőre   adott    egyéni   kegyelem
      "visszavonásának" eseteit  és módját  a törvényhozónak  kell
      általánosságban  meghatároznia.  Ilyen  esetben  ugyanis  az
      állami  büntető   igény  "feléledéséről"   és   a   büntetés
      végrehajtásában megnyilvánuló  ismételt érvényesítéséről van
      szó. Így  a négy  évtizedes "élő jog" nem pótolja a törvényi
      szintű szabályozást.

      A büntetőjogi  büntetés lényegét  tekintve jogkorlátozás,  a
      fő-   és    mellékbüntetések   többsége    alapjogot    vagy
      alkotmányosan védett jogot és értéket érint [ v. ö. 11/1992.
      (III. 5.)  AB hat.  ,  ( ABH  1992, 77. , 85. ) ] . Az állam
      büntető hatalma  legmarkánsabban a  büntetés végrehajtásának
      menetében   nyilvánul    meg,    ott    válik    valóságosan
      érzékelhetővé. A  megbüntetés jogalapját a büntetőeljárásban
      megszülető  jogerős   bírósági  határozat   tartalmazza,   a
      megbüntetés  tényleges   jogelvonó,  jogkorlátozó  hatása  a
      büntetés-végrehajtásban     érvényesül.      A      büntetés
      végrehajtására  adott   egyéni  kegyelem  "visszavonása",  a
      büntető  felelősségre   vonás  folytatását   jelenti.  Ennek
      feltételeit - arra az esetre, ha a köztársasági elnök ezeket
      külön nem  jelöli meg  - előre  törvényben kell rögzíteni és
      törvényben kell meghatározni magát az eljárást is.

      Az  Alkotmánybíróság   álláspontjának   kialakításánál   nem
      hagyhatta figyelmen  kívül, hogy  a kollégiumi állásfoglalás
      nem  kötelező   a   bíróságokra.   Ennek   megfelelően   nem
      jogszabálysértés, ha  valamelyik bíróság  nem követi  az  LB
      iránymutatását.  Így  elképzelhető,  hogy  egyik  bíróság  a
      próbaidő  alatt   elkövetett   újabb   bűncselekmény   miatt
      kiszabott pénzbüntetés  esetén  "szünteti  meg"  a  kegyelmi
      rendelkezést,   a    másik   bíróság   pedig   végrehajtandó
      szabadságvesztés esetén sem rendelkezik erről.

      A kérdés  büntető eljárási  jogi része  is rendezetlen. A BK
      25.  szerint   a  bíróságnak   a  szabadságvesztést  kiszabó
      határozatában  "a   Be.  220.   §  (1)  bekezdés  c)  pontja
      értelmében"  kifejezetten   rendelkeznie  kell   a  büntetés
      végrehajtásának   elrendeléséről.    A    Be.    hivatkozott
      rendelkezése az  ítélet tartalmaként "a jogszabályon alapuló
      egyéb rendelkezéseket" jelöli meg. Ilyen jogszabály nincs, a
      kollégiumi  állásfoglalás   nem  jogszabály.   ( A  panaszos
      ügyében a  bíróság  az  ítélet  rendelkező  részében  nem  a
      szabadságvesztés  végrehajtását   rendelte  el,   hanem   az
      alkalmazott kegyelmi  rendelkezést "megszüntette", az ítélet
      indokolásában  pedig  megállapította,  hogy  a  köztársasági
      elnök  által   alkalmazott  egyéni   végrehajtási   kegyelem
      "hatályát veszti". )

      A  törvényi   szintű  rendezés  hiánya  valamennyi  büntetés
      esetében a  jogbiztonság jogállami követelményének sérelmét,
      valamint az alapvető jogok törvényi szintű szabályozására az
      Alkotmány 8.  § (1)   és  (2) bekezdéséből  eredő jogalkotói
      kötelezettség  megsértését  jelenti.  Amennyiben  az  egyéni
      kegyelem    szabadságvesztés     büntetés    végrehajtásának
      felfüggesztésében nyilvánult meg, úgy a törvényi szabályozás
      hiánya közvetlenül  az  Alkotmány  55.  §  (1)  bekezdésében
      biztosított alapvető  jog sérelmével  is jár.  E rendelkezés
      szerint ugyanis senkit sem lehet szabadságától másként, mint
      a  törvényben   meghatározott  okokból   és   a   törvényben
      meghatározott   eljárás    alapján    megfosztani.    Azonos
      követelményt támaszt a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi
      Egyezségokmányának 9. cikk 1. pontja ( 1976. évi 8. tvr. ) ,
      valamint az  Európai Emberi Jogi Egyezmény 5. Cikk 1. pontja
      ( 1993. évi XXXI. tv. ) is.

      Az Alkotmánybíróság  fentiekre tekintettel megállapítja :  a
      jogalkotó  alkotmányellenes  helyzetet  idézett  elő  akkor,
      amikor nem szabályozta törvényben :  ha a köztársasági elnök
      a büntetés végrehajtását kegyelemből próbaidőre felfüggeszti
      és nem rendelkezik a próbaidő tartalmáról,  akkor a kegyelem
      milyen feltételek  esetén veszti hatályát, milyen feltételek
      esetén és  kinek, milyen  módon kell  a büntetés  vagy annak
      hátralevő része végrehajtásáról rendelkeznie.

      3.  A   panaszos     az  Alkotmánybíróság  által  hivatalból
      megindított  eljárás  alapjául  szolgáló,  majd  az  eljárás
      menetében benyújtott  beadványaiban  a  kegyelem  közlésének
      konkrét hiányosságait,  az  eljáró  hatóságok  "jogtiprását"
      kifogásolta. Az Alkotmánybíróság az egyedi ügy vizsgálatát -
      hatáskör hiányában - visszautasította.

      A  panaszos   az  1996.   november  25-én  kelt  beadványban
      "alkotmányjogi panaszt"  nyújtott  be  a  Szekszárdi  Városi
      bíróság 1.  B. 736/1994/46.  számú ítélete  ellen,  amely  a
      Tolna  Megyei   Bíróság  Bf.  213/1995/6.  számú  ítéletével
      emelkedett jogerőre,  mivel az  sérti az Alkotmány 55. § (1)
      bekezdését. Az  alkotmányjogi panasz  a bírósági ítéletet az
      újabb bűncselekmények  tekintetében tartja megalapozatlannak
      és  az  Alkotmány  55.  §  (1)  bekezdésével  ellentétesnek,
      illetve a  panaszos a  másodfokú határozat  közlését  követő
      hatvan nap elteltével nyújtotta be. A beadvány nem felel meg
      az alkotmányjogi  panasz tartalmi  és időbeli  feltételeinek
      ( Abtv.  48.  §  (1) - (2)  bek.  ) .  Erre  tekintettel  az
      Alkotmánybíróság     az     alkotmányjogi     panaszt     is
      visszautasította.
                             Dr. Sólyom László
                         az Alkotmánybíróság elnöke

               Dr. Ádám Antal                Dr. Holló András
               alkotmánybíró                    alkotmánybíró

              Dr. Kilényi Géza               Dr. Lábady Tamás
                alkotmánybíró                  alkotmánybíró

                              Dr. Szabó András
                            előadó alkotmánybíró

                           Dr. Tersztyánszky Ödön
                               alkotmánybíró

                             Dr. Zlinszky János
                               alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        31/1997. (V. 16.)
        Date of the decision:
        .
        05/13/1997
        .
        .