English
	Hungarian

Ügyszám: .	402/B/1997
Előadó alkotmánybíró: Ádám Antal Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 32/1998. (VI. 25.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1998/251 .

A döntés kelte: Budapest, 06/22/1998 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!      Az  Alkotmánybíróság  jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő                         határozatot :      Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Alkotmány 70/E.  §- ában   meghatározott  szociális  biztonsághoz  való   jog   a szociális   ellátások   összessége  által   nyújtandó   olyan megélhetési  minimum állami biztosítását  tartalmazza,  amely elengedhetetlen    az    emberi    méltósághoz    való    jog megvalósulásához.       Az  Alkotmánybíróság  a  szociális  igazgatásról  és  a szociális  ellátásokról  szóló  1993.  évi  III.  törvény  (a továbbiakban: Sztv.) 37/A. § (2) bekezdés b) pontja tárgyában folytatott eljárását 1998. november 1-ig felfüggeszti.      Az  Alkotmánybíróság  az Sztv.  37/C.  §  (1)  bekezdése alkotmányellenességének megállapítására  és  megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.       Az   Alkotmánybíróság  ezt  a  határozatát   a   Magyar Közlönyben közzéteszi.                           Indokolás                                                            I.                                    Az  indítványozó  azon az alapon  kifogásolja  az  Sztv. 37/A. § (2) bekezdése b) pontját, hogy az ellentétben áll  az Alkotmánynak     a     szociális    biztonságra     vonatkozó rendelkezéseivel. Az Sztv. 37/C. § (1) bekezdése tekintetében abban jelöli meg az alkotmányellenességet, hogy az ellentétes az  Sztv.  93.  §  (1) bekezdésében foglalt  előírásokkal  és egyúttal  sérti  az Alkotmány munkához való  jogra  vonatkozó rendelkezését.                              II.     Az Sztv. kapcsolódó rendelkezései a következők. 37/A.  §  (1)A  települési önkormányzat rendszeres  szociális segélyt állapít meg annak a személynek, aki a)   a   18.   életévét  betöltötte,   de   aktív   korú   és munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette,  illetve  vakok személyi járadékában részesül, b) [Hatályon kívül helyezte: 1997. évi LXXXIV. törvény 13.  § (2) aa). Hatálytalan: 1998. I. 1-től.] c) aktív korú nem foglalkoztatott, feltéve, hogy megélhetése más módon nem biztosított. (2)  Az  (1) bekezdés alkalmazásában akkor nem biztosított  a megélhetése a) az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt személynek, ha havi jövedelme,  valamint  családjában  az  egy  főre  jutó   havi jövedelem  nem  haladja  meg az öregségi  nyugdíj  mindenkori legkisebb összegének 80%-át, b) az (1) bekezdés c) pontjában megjelölt személynek, ha havi jövedelme  nem  haladja  meg az öregségi  nyugdíj  mindenkori legkisebb összegének 70%-át, valamint családjában az egy főre jutó  havi  jövedelem  nem haladja meg  az  öregségi  nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-át, és vagyona sem neki, sem családjának nincs. (3)  Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában aktív korú  nem foglalkoztatott  személynek minősül az, aki a  jövedelempótló támogatás  folyósításának időtartamát kimerítette,  illetőleg igazolja,  hogy a rendszeres szociális segély iránti  kérelme benyújtását  megelőző  három  évben  az  illetékes  munkaügyi központtal  legalább  két év időtartamig  együttműködött,  és keresőtevékenységet nem folytat, ide nem értve az Sztv. 34. § (3) bekezdés d) pontja szerinti keresőtevékenységet. A   37/C.  §  (1)  Az  önkormányzat  rendelete  a  rendszeres szociális  segély folyósításának feltételeként az aktív  korú nem    foglalkoztatott   személy   esetében   előírhatja    a családsegítő   szolgálattal   vagy   a   kijelölt   szociális intézménnyel     való     együttműködési     kötelezettséget. Együttműködésen  az  ellátásban részesülő  személy  szociális helyzetéhez   és  mentális  állapotához  igazodó   programban történő részvételt kell érteni. Az  Sztv.  37/A. § (1) bekezdés c) pontja és (2) bekezdés  b) pontja  határozza  meg  az  aktív  korú  nem  foglalkoztatott számára   nyújtott   rendszeres   szociális   segélyre   való jogosultsági feltételeket. Az Sztv. 37/D. §-a rendelkezik  az ellátás összegszerűségéről. 37/D.   §  A  rendszeres  szociális  segély  havi  összegének megállapítására   a   36.  §  rendelkezéseit   értelemszerűen alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy az aktív  korú  nem foglalkoztatott   személy  esetében   az   öregségi   nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 70%-a az irányadó. 36.  § (1) A jövedelempótló támogatás havi összegét úgy  kell megállapítani, hogy az a) a jövedelemmel nem rendelkező munkanélküli jogosult esetén érje el; b)  jövedelemmel rendelkező munkanélküli jogosult  esetén  az egyéb  jövedelmekkel  együtt  érje  el  az  öregségi  nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-át. 93. § (1) A személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások igénybevétele   önkéntes,  az  ellátást   igénylő   kérelmére történik. Ha az ellátást igénylő cselekvőképtelen, a kérelmet törvényes   képviselője  terjeszti   elő.   A   korlátozottan cselekvőképes   személy  kérelmét  törvényes   képviselőjének beleegyezésével  terjesztheti  elő.  Ha  közöttük  a  kérelem kérdésében vita van, arról a gyámhatóság dönt.      Az  Alkotmány  70/E. § (1) bekezdése alapján:  a  Magyar Köztársaság   állampolgárainak   joguk   van   a    szociális biztonsághoz;   öregség,  betegség,  rokkantság,   özvegység, árvaság  és  önhibájukon kívül bekövetkezett  munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.      Az  Alkotmány  70/B.  §  (1) bekezdésének  rendelkezései szerint:  a  Magyar  Köztársaságban mindenkinek  joga  van  a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. III.       Az   Alkotmánybíróság  a  határozatát  az   alábbiakkal indokolja.      1.  Az indítványozó azon az alapon kifogásolja az  Sztv. 37/A. § (2) bekezdése b) pontját, hogy az ellentétben áll  az Alkotmánynak     a     szociális    biztonságra     vonatkozó rendelkezéseivel,   mivel  a  létminimum   alatti   összegben határozza   meg   a   rendszeres  szociális   segélyre   való jogosultság  feltételeit,  illetve  a  rendszeres   szociális ellátás összegét.      Az Sztv. 37/A. § (2) bekezdésének b) pontja meghatározza azt   a  jövedelem-határt,  amely  alatti  jövedelem  illetve jövedelem-nélküliség esetén az aktív korú nem foglalkoztatott rendszeres   szociális   segélyre  jogosult.   A   rendszeres szociális  járadék  összegének  meghatározását  az  Sztv.  az önkormányzatokra bízza, azzal, hogy annak legkisebb összege a jövedelemmel  nem  rendelkező aktív korú nem  foglalkoztatott esetében  az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 70  %-a,  a  jövedelemmel rendelkező személy  esetében  pedig annyi,   amennyi   a   jövedelmet  eddig   az   összeghatárig kiegészíti.  Az önkormányzatoknak saját forrásból lehetőségük van   ennél  magasabb  összegű  rendszeres  szociális  segély megállapítására is.      Az Alkotmánybíróság több ízben foglalkozott az Alkotmány 70/E.  §-ának  értelmezésével.  Ennek  keretében  fokozatosan bővítette  azoknak  a  jellemzőknek  és  követelményeknek   a meghatározását,   amelyek   az  e  szakaszban   megállapított társadalombiztosításhoz, szociális  ellátási  rendszerhez  és szociális    biztonság    alapjogához    kapcsolódnak.     Az Alkotmánybíróság   a  32/1991.  (VI.  6.)  AB   határozatában rámutatott  arra, hogy az állam az 70/E. §-ban megfogalmazott kötelezettségének   eleget  tesz,  ha  a  szociális   ellátás biztosítására megszervezi és működteti a társadalombiztosítás és a szociális támogatások rendszerét. Ezen belül a jogalkotó maga  határozhatja  meg,  hogy  milyen  eszközökkel  éri   el társadalompolitikai céljait. Az államnak a polgárai szociális biztonsága tekintetében fennálló kötelezettségeit ugyanis  az Alkotmány   70/E.  §  (1)  bekezdésében  foglaltak  általános jelleggel nevesítik. [ABH 1991. 163.]      Az  alkotmányi feladatok megvalósításának,  a  szociális jogok  érvényesítésének  eszközei és mértéke  tekintetében  a jogalkotó viszonylag nagy szabadságot élvez. Az állam  széles körű  jogosítványokkal  rendelkezik a  szociális  ellátásokon belüli változtatásokra, átcsoportosításokra és átalakításokra a  gazdasági  viszonyok függvényében.  A  változtatások  joga azonban  nem minden korlátozás nélkül illeti meg az  államot, állapította meg az Alkotmánybíróság a 26/1993. (IV.  29.)  AB határozatában. [ABH 1993. 196, 199, 200.]       Az   Alkotmánybíróság   a   43/1995.   (VI.   30.)   AB határozatában pedig félreérthetetlenül kinyilvánította: annak elbírálásánál,  hogy a ténylegesen élvezett szolgáltatásokból mit és hogyan lehet alkotmányosan megvonni, a szociális jogok annyiban  játszanak  szerepet, hogy az  elvonások  folytán  a szociális ellátás mértéke egészében nem csökkenhet a 70/E.  § szerint megkövetelhető minimális szint alá. [ ABH 1995. 192.]      Az Alkotmánybíróság e határozatában általános alkotmányi követelményként állapította meg, hogy az Alkotmány  70/E.  §- ában   meghatározott  szociális  biztonsághoz  való   jog   a szociális   ellátások   összessége  által   nyújtandó   olyan megélhetési  minimum állami biztosítását  tartalmazza,  amely elengedhetetlen    az    emberi    méltósághoz    való    jog megvalósulásához.  Eme  alkotmányi  feladatok   megvalósítása során  a  jogalkotó viszonylag nagy szabadságot élvez  és  az egyes   ellátások   minimumösszegeit   meghatározhatja    más jövedelemfajták   (öregségi  nyugdíj   mindenkori   legkisebb összege, minimálbér, stb.) százalékában is.      Az  Alkotmánybíróság  azért függesztette  fel  az  Sztv. 37/A.   §   (2)  bekezdés  b)  pontja  tárgyában   folytatott eljárását,  hogy a törvényalkotás előkészítésében közreműködő szervektől  várt  vizsgálati  eredmények  figyelembevételével dönthesse  el: az aktív korú nem foglalkoztatott  számára  az Sztv.  szerint  járó  rendszeres szociális  segély  minimális összege a szociális ellátások jelenlegi rendszerében az egyéb juttatásokkal  együtt  biztosítja-e —  a  rendelkező  részben megfogalmazott  alkotmányi követelménynek  megfelelően  —  az emberi  méltósághoz való jog megvalósulásához elengedhetetlen megélhetési minimumot.      2.  Az  indítványozó arra is hivatkozott, hogy az  Sztv. 37/C.   §   (1)   bekezdésének  és  93.  §  (1)  bekezdésének rendelkezései   nincsenek  összhangban.  Az  Alkotmánybíróság gyakorlata    szerint   alkotmányellenesség   megállapítására törvényi  rendelkezések kollíziója miatt csak akkor  kerülhet sor,  ha az alkotmányos elvek vagy jogok valamelyike megsérül annak    folytán,    hogy    a   szabályozás    ellentmondása jogszabályértelmezéssel  nem  oldható  fel   és   ez   anyagi alkotmányellenességhez vezet. [35/1991. (VI. 20.) AB hat. ABH 1991.  176-177.] Az indítványozó a mentálhigiénés  programban való kötelező részvétel szabályát egyrészt azért kifogásolja, mert  ez  állítása  szerint ellentétes az  Sztv.  93.  §  (1) bekezdésében  megállapított önkéntességgel,  másrészt  azért, mert  a kötelező együttműködést előíró rendelkezés a munkához való alkotmányos jog sérelmét is jelenti.       Az   Alkotmánybíróság   a   21/1994.   (IV.   16.)   AB határozatában  kifejtette, hogy a munkához  való  jog  alanyi jogi    értelemben   a   munka   (foglalkozás,   vállalkozás) megválasztásának  és  gyakorlásának  szabadságát  jelenti.  A munkához   való   jogtól   mint  alanyi   jogtól   meg   kell különböztetni a munkához való jogot mint szociális  jogot,  s különösen  annak  intézményi oldalát, az  állam  kötelességét megfelelő foglalkoztatáspolitikára, munkahelyteremtésre  stb. [ABH 1994. 120-121.]      A kifogásolt együttműködési kötelezettség célja a tartós munkanélküliségből  eredő  életvezetési  nehézségek,  illetve mentális   problémák  kezelése.  A  programok  azt   kívánják elősegíteni, hogy a rendszeres szociális segélyben  részesülő személy esetében csökkenjen a tartós munkanélküliségből eredő kedvezőtlen  hatás,  illetve  ezzel  összefüggésben  mentális okokból  ne  rosszabbodjon az egyén  munkaerőpiaci  helyzete. Amikor az állam, figyelemmel a foglalkoztatási igényekre  is, az  önkormányzatok  számára lehetővé  teszi,  hogy  a  tartós munkanélküliek   elhelyezkedését   is   segítő   szolgáltatás igénybevételéhez  kössék az ellátást,  a  munkához  való  jog szociális tartalmának megvalósítását is szolgálja.  Az  Sztv. által  előírt  keretek  közötti együttműködési  kötelezettség önkormányzatok   részére  adott  szabályozási  felhatalmazása tehát   nem  áll  ellentétben  az  Alkotmány  70/B.   §   (1) bekezdésének    rendelkezésével.    Mindezek    alapján    az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben elutasította.                       Dr. Sólyom László                  az Alkotmánybíróság elnöke                                         Dr. Ádám Antal            Dr. Bagi István           előadó alkotmánybíró        alkotmánybíró                                         Dr. Erdei Árpád          Dr. Holló András           alkotmánybíró               alkotmánybíró                                         Dr. Kilényi Géza          Dr. Kiss László           alkotmánybíró               alkotmánybíró                                         Dr. Lábady Tamás         Dr. Németh János           alkotmánybíró               alkotmánybíró                                                  Dr. Tersztyánszky Ödön                         alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	Section 37/A para. (2) item b) of Act III/1993 on social administration and welfare benefits
Number of the Decision: .	32/1998. (VI. 25.)
Date of the decision: .	06/22/1998
.
. en_0032_1998.pdf