A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének
utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a
következő
határozatot :
Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Alkotmány 70/E. §-
ában meghatározott szociális biztonsághoz való jog a
szociális ellátások összessége által nyújtandó olyan
megélhetési minimum állami biztosítását tartalmazza, amely
elengedhetetlen az emberi méltósághoz való jog
megvalósulásához.
Az Alkotmánybíróság a szociális igazgatásról és a
szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a
továbbiakban: Sztv.) 37/A. § (2) bekezdés b) pontja tárgyában
folytatott eljárását 1998. november 1-ig felfüggeszti.
Az Alkotmánybíróság az Sztv. 37/C. § (1) bekezdése
alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére
irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar
Közlönyben közzéteszi.
Indokolás
I.
Az indítványozó azon az alapon kifogásolja az Sztv.
37/A. § (2) bekezdése b) pontját, hogy az ellentétben áll az
Alkotmánynak a szociális biztonságra vonatkozó
rendelkezéseivel. Az Sztv. 37/C. § (1) bekezdése tekintetében
abban jelöli meg az alkotmányellenességet, hogy az ellentétes
az Sztv. 93. § (1) bekezdésében foglalt előírásokkal és
egyúttal sérti az Alkotmány munkához való jogra vonatkozó
rendelkezését.
II.
Az Sztv. kapcsolódó rendelkezései a következők.
37/A. § (1)A települési önkormányzat rendszeres szociális
segélyt állapít meg annak a személynek, aki
a) a 18. életévét betöltötte, de aktív korú és
munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette, illetve vakok
személyi járadékában részesül,
b) [Hatályon kívül helyezte: 1997. évi LXXXIV. törvény 13. §
(2) aa). Hatálytalan: 1998. I. 1-től.]
c) aktív korú nem foglalkoztatott,
feltéve, hogy megélhetése más módon nem biztosított.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában akkor nem biztosított a
megélhetése
a) az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt személynek, ha havi
jövedelme, valamint családjában az egy főre jutó havi
jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori
legkisebb összegének 80%-át,
b) az (1) bekezdés c) pontjában megjelölt személynek, ha havi
jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori
legkisebb összegének 70%-át, valamint családjában az egy főre
jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj
mindenkori legkisebb összegének 80%-át,
és vagyona sem neki, sem családjának nincs.
(3) Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában aktív korú nem
foglalkoztatott személynek minősül az, aki a jövedelempótló
támogatás folyósításának időtartamát kimerítette, illetőleg
igazolja, hogy a rendszeres szociális segély iránti kérelme
benyújtását megelőző három évben az illetékes munkaügyi
központtal legalább két év időtartamig együttműködött, és
keresőtevékenységet nem folytat, ide nem értve az Sztv. 34. §
(3) bekezdés d) pontja szerinti keresőtevékenységet.
A 37/C. § (1) Az önkormányzat rendelete a rendszeres
szociális segély folyósításának feltételeként az aktív korú
nem foglalkoztatott személy esetében előírhatja a
családsegítő szolgálattal vagy a kijelölt szociális
intézménnyel való együttműködési kötelezettséget.
Együttműködésen az ellátásban részesülő személy szociális
helyzetéhez és mentális állapotához igazodó programban
történő részvételt kell érteni.
Az Sztv. 37/A. § (1) bekezdés c) pontja és (2) bekezdés b)
pontja határozza meg az aktív korú nem foglalkoztatott
számára nyújtott rendszeres szociális segélyre való
jogosultsági feltételeket. Az Sztv. 37/D. §-a rendelkezik az
ellátás összegszerűségéről.
37/D. § A rendszeres szociális segély havi összegének
megállapítására a 36. § rendelkezéseit értelemszerűen
alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy az aktív korú nem
foglalkoztatott személy esetében az öregségi nyugdíj
mindenkori legkisebb összegének 70%-a az irányadó.
36. § (1) A jövedelempótló támogatás havi összegét úgy kell
megállapítani, hogy az
a) a jövedelemmel nem rendelkező munkanélküli jogosult esetén
érje el;
b) jövedelemmel rendelkező munkanélküli jogosult esetén az
egyéb jövedelmekkel együtt érje el az öregségi nyugdíj
mindenkori legkisebb összegének 80%-át.
93. § (1) A személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások
igénybevétele önkéntes, az ellátást igénylő kérelmére
történik. Ha az ellátást igénylő cselekvőképtelen, a kérelmet
törvényes képviselője terjeszti elő. A korlátozottan
cselekvőképes személy kérelmét törvényes képviselőjének
beleegyezésével terjesztheti elő. Ha közöttük a kérelem
kérdésében vita van, arról a gyámhatóság dönt.
Az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése alapján: a Magyar
Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális
biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység,
árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség
esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
Az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésének rendelkezései
szerint: a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a
munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.
III.
Az Alkotmánybíróság a határozatát az alábbiakkal
indokolja.
1. Az indítványozó azon az alapon kifogásolja az Sztv.
37/A. § (2) bekezdése b) pontját, hogy az ellentétben áll az
Alkotmánynak a szociális biztonságra vonatkozó
rendelkezéseivel, mivel a létminimum alatti összegben
határozza meg a rendszeres szociális segélyre való
jogosultság feltételeit, illetve a rendszeres szociális
ellátás összegét.
Az Sztv. 37/A. § (2) bekezdésének b) pontja meghatározza
azt a jövedelem-határt, amely alatti jövedelem illetve
jövedelem-nélküliség esetén az aktív korú nem foglalkoztatott
rendszeres szociális segélyre jogosult. A rendszeres
szociális járadék összegének meghatározását az Sztv. az
önkormányzatokra bízza, azzal, hogy annak legkisebb összege a
jövedelemmel nem rendelkező aktív korú nem foglalkoztatott
esetében az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének
70 %-a, a jövedelemmel rendelkező személy esetében pedig
annyi, amennyi a jövedelmet eddig az összeghatárig
kiegészíti. Az önkormányzatoknak saját forrásból lehetőségük
van ennél magasabb összegű rendszeres szociális segély
megállapítására is.
Az Alkotmánybíróság több ízben foglalkozott az Alkotmány
70/E. §-ának értelmezésével. Ennek keretében fokozatosan
bővítette azoknak a jellemzőknek és követelményeknek a
meghatározását, amelyek az e szakaszban megállapított
társadalombiztosításhoz, szociális ellátási rendszerhez és
szociális biztonság alapjogához kapcsolódnak. Az
Alkotmánybíróság a 32/1991. (VI. 6.) AB határozatában
rámutatott arra, hogy az állam az 70/E. §-ban megfogalmazott
kötelezettségének eleget tesz, ha a szociális ellátás
biztosítására megszervezi és működteti a társadalombiztosítás
és a szociális támogatások rendszerét. Ezen belül a jogalkotó
maga határozhatja meg, hogy milyen eszközökkel éri el
társadalompolitikai céljait. Az államnak a polgárai szociális
biztonsága tekintetében fennálló kötelezettségeit ugyanis az
Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében foglaltak általános
jelleggel nevesítik. [ABH 1991. 163.]
Az alkotmányi feladatok megvalósításának, a szociális
jogok érvényesítésének eszközei és mértéke tekintetében a
jogalkotó viszonylag nagy szabadságot élvez. Az állam széles
körű jogosítványokkal rendelkezik a szociális ellátásokon
belüli változtatásokra, átcsoportosításokra és átalakításokra
a gazdasági viszonyok függvényében. A változtatások joga
azonban nem minden korlátozás nélkül illeti meg az államot,
állapította meg az Alkotmánybíróság a 26/1993. (IV. 29.) AB
határozatában. [ABH 1993. 196, 199, 200.]
Az Alkotmánybíróság a 43/1995. (VI. 30.) AB
határozatában pedig félreérthetetlenül kinyilvánította: annak
elbírálásánál, hogy a ténylegesen élvezett szolgáltatásokból
mit és hogyan lehet alkotmányosan megvonni, a szociális jogok
annyiban játszanak szerepet, hogy az elvonások folytán a
szociális ellátás mértéke egészében nem csökkenhet a 70/E. §
szerint megkövetelhető minimális szint alá. [ ABH 1995. 192.]
Az Alkotmánybíróság e határozatában általános alkotmányi
követelményként állapította meg, hogy az Alkotmány 70/E. §-
ában meghatározott szociális biztonsághoz való jog a
szociális ellátások összessége által nyújtandó olyan
megélhetési minimum állami biztosítását tartalmazza, amely
elengedhetetlen az emberi méltósághoz való jog
megvalósulásához. Eme alkotmányi feladatok megvalósítása
során a jogalkotó viszonylag nagy szabadságot élvez és az
egyes ellátások minimumösszegeit meghatározhatja más
jövedelemfajták (öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb
összege, minimálbér, stb.) százalékában is.
Az Alkotmánybíróság azért függesztette fel az Sztv.
37/A. § (2) bekezdés b) pontja tárgyában folytatott
eljárását, hogy a törvényalkotás előkészítésében közreműködő
szervektől várt vizsgálati eredmények figyelembevételével
dönthesse el: az aktív korú nem foglalkoztatott számára az
Sztv. szerint járó rendszeres szociális segély minimális
összege a szociális ellátások jelenlegi rendszerében az egyéb
juttatásokkal együtt biztosítja-e — a rendelkező részben
megfogalmazott alkotmányi követelménynek megfelelően — az
emberi méltósághoz való jog megvalósulásához elengedhetetlen
megélhetési minimumot.
2. Az indítványozó arra is hivatkozott, hogy az Sztv.
37/C. § (1) bekezdésének és 93. § (1) bekezdésének
rendelkezései nincsenek összhangban. Az Alkotmánybíróság
gyakorlata szerint alkotmányellenesség megállapítására
törvényi rendelkezések kollíziója miatt csak akkor kerülhet
sor, ha az alkotmányos elvek vagy jogok valamelyike megsérül
annak folytán, hogy a szabályozás ellentmondása
jogszabályértelmezéssel nem oldható fel és ez anyagi
alkotmányellenességhez vezet. [35/1991. (VI. 20.) AB hat. ABH
1991. 176-177.] Az indítványozó a mentálhigiénés programban
való kötelező részvétel szabályát egyrészt azért kifogásolja,
mert ez állítása szerint ellentétes az Sztv. 93. § (1)
bekezdésében megállapított önkéntességgel, másrészt azért,
mert a kötelező együttműködést előíró rendelkezés a munkához
való alkotmányos jog sérelmét is jelenti.
Az Alkotmánybíróság a 21/1994. (IV. 16.) AB
határozatában kifejtette, hogy a munkához való jog alanyi
jogi értelemben a munka (foglalkozás, vállalkozás)
megválasztásának és gyakorlásának szabadságát jelenti. A
munkához való jogtól mint alanyi jogtól meg kell
különböztetni a munkához való jogot mint szociális jogot, s
különösen annak intézményi oldalát, az állam kötelességét
megfelelő foglalkoztatáspolitikára, munkahelyteremtésre stb.
[ABH 1994. 120-121.]
A kifogásolt együttműködési kötelezettség célja a tartós
munkanélküliségből eredő életvezetési nehézségek, illetve
mentális problémák kezelése. A programok azt kívánják
elősegíteni, hogy a rendszeres szociális segélyben részesülő
személy esetében csökkenjen a tartós munkanélküliségből eredő
kedvezőtlen hatás, illetve ezzel összefüggésben mentális
okokból ne rosszabbodjon az egyén munkaerőpiaci helyzete.
Amikor az állam, figyelemmel a foglalkoztatási igényekre is,
az önkormányzatok számára lehetővé teszi, hogy a tartós
munkanélküliek elhelyezkedését is segítő szolgáltatás
igénybevételéhez kössék az ellátást, a munkához való jog
szociális tartalmának megvalósítását is szolgálja. Az Sztv.
által előírt keretek közötti együttműködési kötelezettség
önkormányzatok részére adott szabályozási felhatalmazása
tehát nem áll ellentétben az Alkotmány 70/B. § (1)
bekezdésének rendelkezésével. Mindezek alapján az
Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben elutasította.
Dr. Sólyom László
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal Dr. Bagi István
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád Dr. Holló András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza Dr. Kiss László
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás Dr. Németh János
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön
alkotmánybíró
. |