A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.I.35.040/2022/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésre irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A gazdasági társaság indítványozó jogi képviselője (dr. Nanyista László ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján az Alkotmánybírósághoz fordult.
[2] Az indítványozó a 2022. szeptember 19-én benyújtott alkotmányjogi panasz indítványában a Kúria Kfv.I.35.040/2022/8. számú, 2022. július 19-én kézhez vett ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását kérte és azt, hogy a kúriai ítéletet az Alkotmánybíróság – a Fővárosi Törvényszék 35.K.701.472/202/43. ítéletére és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) Fellebbviteli Igazgatósága 2061150626 számú határozatára kiterjedő hatállyal – semmisítse meg.
[3] 1.1. Az alapul fekvő ügyben az alkotmányjogi panasz, a mellékletei és a bírói döntések szerint a belföldi illetékességű adózó indítványozó mint felperes az állami adóhatóság alperes határozata bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. Az adóhatósági alapeljárás tárgya egy határokon átnyúló, több nemzeti jog, kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmény és az uniós jog alkalmazását megkövetelő összetett társasági jogi, részvény-adásvételi ügylettel kapcsolatos adójogi jogvita volt, amelyben a 2010-es adóévre társasági adó adónemben tett bevallás utólagos ellenőrzése alapján keletkezett határozat. A jogvita arra a kérdésre fókuszált, hogy az indítványozónál, mint részvényesnél a luxemburgi illetőségű leányvállalatától interim dividend megnevezéssel kapott kifizetés miként minősül az indítványozónak a magyar jog szerinti adókötelezettsége szempontjából: osztaléknak, vagy osztalékelőlegnek; másrészt kérdéses volt az is, hogy az interim dividendhez kapcsolódó jogok és kötelezettségek a leányvállalati részesedés eladásával átszálltak-e a részesedést megvásárló vevőre.
[4] Az elsőfokú adóhatóság az interim dividend kifizetést osztalékelőlegnek minősítette, és azt is megállapította, hogy az eladott részesedéshez kapcsolódó jogokkal és kötelezettségekkel együtt az interim dividendhez kapcsolódó jogok és kötelezettségek is átszálltak a vevőre; az adóhatóság a 2010. adóévre 5.270.062.000 forint adóhiánynak minősülő társasági adó különbözetet állapított meg az indítványozó terhére, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Alperes másodfokú adóhatóság a 2061150626 számú határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.34.019/2016/20. számú végzésével kijavított 2.K.34.019/2016/19. számú ítéletével az alperes adóhatóság határozatának egyes pontjait hatályon kívül helyezte. Ezt az ítéletet a Kúria a Kfv.I.35.243/2019/8. számú végzésével hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Kúria végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság visszautasította [3249/2020. (VII. 1.) AB végzés]. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban ítéletével elutasította a felperes keresetét. Az ítéletet a Kúria hatályában fenntartotta.
[5] 2. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a tartalma szerint bírálta el.
[6] Az alkotmányjogi panasz szerint a jelen ügyben az Abtv. 29. §-a szerinti, alapvető alkotmányossági jelentőségű kérdés merül fel, a jelen ügy tárgyát képező jogvita alkotmányjogi szempontból kiemelt jelentőségű, mert adóügyekben egyre gyakoribb, hogy az adóhatóság nem a magyar, hanem külföldi magánjog hatálya alatt megvalósult jogügyletet minősítve állapít meg adókötelezettséget. Ezekben az eljárásokban garanciális jelentősége van annak, hogy az adóhatóság a magánjogi jogügyletek értelmezésénél az irányadó külföldi jogot megfelelően figyelembe vegye, ugyanis egyetlen jogügylet sem szakítható ki a rá irányadó jog rendszeréből. A panasz szerint azt még nem vizsgálta az Alkotmánybíróság, hogy miként érvényesülnek az Alaptörvényben foglalt követelmények, különösen a hatóságnak és a bíróságnak a jogállamiság elvéből következő joghoz kötöttsége és a tisztességes eljárás részét képező fegyverek egyenlőségének elve az olyan hatósági és közigazgatási bírósági eljárások esetében, amelyekben a hatóság külföldi jog hatálya alá tartozó jogügylet értelmezésére alapozza a hazai adókötelezettséget megállapító határozatát.
[7] 2.1. A panasz a releváns tények és a megelőző eljárások ismertetését követően, az indítvány befogadhatósága körében, az Abtv. 29. §-ában foglalt egyik feltétel teljesülését, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet illetően azzal érvel, hogy a kúriai ítélet és az elsőfokú ítélet, valamint a NAV határozat ellentétes az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével, valamint XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel.
[8] A panasz – számos alkotmánybírósági határozat, részben egy párhuzamos indokolás, valamint a jogirodalom, továbbá elvi bírósági határozat idézése mellett – külön érvelést tartalmaz a NAV határozat, a törvényszék és a Kúria ítélete vonatkozásában, illetve az egyes keresetrészekre is (a leányvállalat értékére és a jogátszállásra vonatkozó keresetrészek).
[9] A NAV eljárását illetően a panasz szerint egyrészt, a NAV megsértette az indítványozó tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát azzal, hogy a jogállamiság elvével ellentétesen az adóztatandó ügylet külföldi magánjogi tartalmát nem az arra irányadójoghoz kötötten állapította meg, hanem attól magát eloldva olyan joggyakorlatra alapozta a Részvény-adásvételi Szerződés értelmezését, amelynek alapjául szolgáló jogi normák – a magyar társasági jog és polgári jog – hatálya az interim dividendte és a Részvény-adásvételi Szerződésre nyilvánvalóan nem terjedtek ki. A NAV ezen eljárása önkényes, sérti a tisztességes eljárás követelményét. A panasz szerint másrészt, a NAV megsértette az indítványozó jogorvoslathoz való jogát is azzal, hogy a NAV határozatban nem jelölte meg, hogy a Részvény-adásvételi Szerződés értelmezése során kialakított álláspontját – ami szóról szóra megegyezett a magyar jog hatálya alatt fizetett osztalékelőlegre és üzletrészeladásra vonatkozó joggyakorlattal – milyen jogszabályra alapozta. Az olyan közigazgatási határozat, ami nem jelöli meg, hogy a hatóság a döntését milyen jogszabályok értelmezésére alapozta, nem alkalmas arra, hogy az ellen az ügyfél hatékony jogorvoslattal élhessen. A közigazgatási hatósági döntésekkel szembeni hatékony jogorvoslatnak nyilvánvaló feltétele, hogy a közigazgatási hatóságok felülvizsgálható döntést hoznak, mert a jogállamiság elengedhetetlen követelménye, hogy a tényállás kielégítő feltárásán nyugodjanak a joghoz kötött közigazgatási döntések. A döntés tehát akkor felülvizsgálható, ha abból megismerhető a hatóság jogértelmezése és a döntés ténybeli alapjai kielégítően világosak.
[10] A panasz szerint a Fővárosi Törvényszék a Részvény-adásvételi Szerződést nem az arra irányadó luxemburgi jog alapján, a luxemburgi joghoz kötötten értelmezte, hanem puszta logikai következtetések útján állapította meg a szerződés luxemburgi magánjogi tartalmát. Megállapította, hogy az interim dividend véglegességének hiányából közvetlenül és okszerűen következik a hozzá kapcsolódó jogok és kötelezettségek átszállása a részesedést megvásárló Vevőre. Ezt azonban semmilyen luxemburgi jogszabállyal nem támasztotta alá. A panasz szerint a bíróságok az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvéből és az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdéséből eredő kötelezettsége a joghoz kötöttség. Amit a jog szabályoz, azt a jog alkalmazásával kell megítélniük. A bíróság a jogszabály alkalmazását nem helyettesítheti logikai következtetéssel vagy más; az irányadó jog értelmezésétől eltérő döntési folyamattal. Az ilyen döntés ugyanis szükségszerűen „jogon kívüli”, és így önkényes. A panasz szerint a jelen esetben a nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Nmjtv.) 7. § (1)–(2) bekezdése egyértelműen előírta a Fővárosi Törvényszék számára a külföldi jog alkalmazását, azt a saját szabályai és gyakorlata szerint értelmezve. Az Nmjtv.-ben foglalt szabályozást adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatára irányuló eljárásra vonatkoztatva a Kúria Kfv.V.35.375/2021/8. számú ügyben hozott ítéletének [46] bekezdése értelmezi: „Az alkalmazandó jog meghatározása nem tény-, hanem jogkérdés, amelyben való döntés a bíróságfeladata, e körben nincs helye szakértő kirendelésének”. Jelen esetben azonban a Fővárosi Törvényszék az indítványozó keresetlevelének 39-41., 44., 50. és 58. bekezdéseiben szereplő kereseti kérelem ellenére a Részvény-adásvételi Szerződés luxemburgi jogon alapuló tartalmát nem vizsgálta meg, hanem a luxemburgi jogot félretéve logikai következtetésekkel állapította meg a szerződés magánjogi tartalmát. A Fővárosi Törvényszék lényegében eloldotta a Részvény-adásvételi Szerződés értelmezését a szerződésre irányadó luxemburgi jogtól, mintegy kiszakítva a jogügyletet az annak tartalmát meghatározó jogszabályi környezetből. Az indítvány szerint „[a] jelen alkotmányjogi panasz iránti indítvány alapügyében az képezte a NAV és az indítványozó közötti vita tárgyát, hogy a NAV álláspontja szerint az interim dividendhez kapcsolódó jogok és kötelezettségek a leányvállalati részesedéshez kapcsolódtak, így a részesedéssel együtt át kellett szálljanak a részesedést megvásárló vevőre. Ezzel szemben az indítványozó álláspontja az, hogy ilyen jog- és kötelezettségátszállás a Részvény-adásvételi Szerződés és a luxemburgi jog alapján nem történt. Egy jogkérdésben volt tehát vita a felek között, és ezt a jogkérdést a luxemburgi jog szabályozta.”
[11] A panasz szerint a Kúria félremagyarázta a külföldi jog tartalmát, mert a jelen esetben nem egy puszta jogalkalmazói tévedésről volt szó, mivel két szakvélemény is ismertette a vonatkozó luxemburgi jogi szabályozást, és a Kúria mindkettőt megvizsgálta. Míg a Fővárosi Törvényszék mint közigazgatási jogorvoslati bíróság meg sem vizsgálta az indítványozó kereseti kérelmének lényegi részét képező kérdést, amivel nyilvánvalóan sérült az indítványozó tisztességes eljáráshoz való joga és a jogorvoslathoz való joga, addig a Kúria mint felülvizsgálati bíróság az indítványozó felülvizsgálati kérelme alapján elvégezte ugyan a vonatkozó külföldi jog vizsgálatát, de a külföldi jogot teljesen félremagyarázta és a döntését a külföldi joggal ellentétes – önkényes – álláspontra alapozta. Ezzel mindkét bíróság megakadályozta, hogy az indítványozó jogorvoslati kérelme az irányadó külföldi jog valódi tartalma alapján kerüljön elbírálásra, amivel alapvetően sérült az indítványozó tisztességes eljáráshoz való joga és a jogorvoslathoz való joga. A panasz szerint „[a] kérdés jelentőségét az alapügyben jól mutatja, hogy a kúriai ítélet a döntés elvi tartalmát úgy foglalja össze; hogy osztalékelőleg kifizetésekor nem kerülhet sor a kifizető társaság tőkéjének csökkentésére, a fogadó kapcsolt vállalkozásnál pedig árfolyamveszteség elszámolására. A fentiekből láthatóan ez a megállapítás az alapul fekvő külföldi jog teljes félremagyarázásán alapul.”
[12] A panasz utal arra, hogy a több mint hét éven keresztül húzódó közigazgatási és bírósági eljárásban az indítványozó hiába szerzett be több külföldi jogi szakértőtől is szakvéleményt az irányadó külföldi jog releváns tartalmáról, nem tudta kieszközölni, hogy a Részvény-adásvételi Szerződés magánjogi tartalmát a jogalkalmazó hatóság és bíróságok az irányadó jog alapján, ahhoz kötötten állapítsák meg.
[13] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e. A befogadás visszautasítása esetén az Alkotmánybíróság rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát [Abtv. 56. § (3) bekezdés].
[14] 3.1. Az alkotmányjogi panasz határidőben érkezett. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét és az indítványozó jogosultságát megalapozó törvényi rendelkezést, az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit, a támadott bírói döntést, továbbá tartalmazza az alaptörvény-ellenességre vonatkozó okfejtést, valamint a kifejezett kérelmet a bírói döntés megsemmisítésére. Az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, valamint jogosultsága és érintettsége az Abtv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján megállapítható, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő alkotmányjogi panaszát.
[15] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így fennállásukat az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
[16] 3.2. A panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség körében három, Alaptörvényben biztosított jog sérelmét állítja. Ezek a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog, a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog és a jogorvoslathoz való jog.
[17] Ezeknek a jogoknak a sérelmét a panasz arra vezeti vissza, hogy a NAV az adóztatandó ügylet külföldi magánjogi tartalmát nem az arra irányadó külföldi joghoz kötötten állapította meg, ami önkényes, másrészt a NAV nem jelölte meg, hogy a Részvény-adásvételi Szerződés értelmezése során kialakított álláspontját milyen jogszabályra alapozta, ami a jogorvoslatot akadályozza.
[18] Az indítványozó ugyanebből az okból tartja alaptörvény-ellenesnek a Fővárosi Törvényszék döntését is, amely szerinte a Részvény-adásvételi Szerződést nem az arra irányadó luxemburgi jog alapján, a luxemburgi joghoz kötötten értelmezte, hanem puszta logikai következtetések útján állapította meg a szerződés luxemburgi magánjogi tartalmát. A panasz szerint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság elvégezte ugyan a vonatkozó külföldi jog vizsgálatát, de a külföldi jogot teljesen félremagyarázta és a döntését a külföldi joggal ellentétes – önkényes – álláspontra alapozta.
[19] Mivel az Alkotmánybíróság nem vonhatja el a rendes bíróságok jogértelmezési hatáskörét, csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki – ellenkező esetben egyfajta „szuperbíróságként”, a meglévők melletti újabb hagyományos jogorvoslati fórumként járna el {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]; 3204/2021. (V. 19.) AB végzés, Indokolás [27]} –, és mivel nem tekinti az Abtv. 29. § szerinti alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek, illetve a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességnek azt, ha az indítványozó az eljáró bíróság téves jogértelmezését sérelmezve a számára kedvezőtlen döntés megváltoztatását kívánja elérni {3241/2016. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [15]}, továbbá mivel több határozatában is kimondta már, hogy az, hogy „a jogerős határozatot hozó bíróság nem osztotta [jogi] álláspontját egy konkrét kérdésben, nem teszi az eljárást tisztességtelenné, emiatt nem válik az eljárás és a döntés önkényessé sem” {148/D/2011. AB határozat, ABH 2011, 2347, 2352; 3172/2015. (VII. 24.) AB végzés, Indokolás [20]; 3063/2018. (II. 20.) AB végzés, Indokolás [28]; 3290/2018. (VII. 20.) AB végzés, Indokolás [20]}; ezért az Alkotmánybíróság különbséget tesz contra legem és contra constitutionem jogértelmezés között, és csak az utóbbit tekinti az alkotmányossági jogsérelem szintjére felérőnek.
[20] A 20/2017. (VII. 18.) AB határozatban, amelyre az indítvány utal, az Alkotmánybíróság három, egymást erősítő feltétel együttes fennállását követelte meg annak megállapításához, hogy a bíróság contra legem jogalkalmazása felérjen az alkotmányossági sérelem szintjére, és megállapítható legyen az indítványozó tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának sérelme. Ezek: a bíróság a jogkérdésre nyilvánvalóan vonatkozó jogi normákat nem vette figyelembe, döntésének ezt a mozzanatát nem indokolta meg, s döntését ehelyett egy olyan bírósági joggyakorlatra alapította, amelynek alapjául szolgáló jogi normákat a jogalkotó kifejezetten hatályon kívül helyezte {20/2017. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [29]; legutóbb megerősítette: 3044/2022. (I. 31.) AB végzés, Indokolás [28]}. A jelen ügyben e feltételek nem állnak fenn.
[21] A Kúria valamennyi, az indítványozó által is hivatkozott jogszabályi rendelkezést figyelembe vette és alkalmazta a felülvizsgálati kérelem elbírálása során. Mind a luxemburgi jog, mind az Anya-leányvállalati irányelv alkalmazhatósága, illetve az interim dividend adójogi minősítése a megelőző bírósági eljárás tárgya volt. A bíróságok az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: régi Art.) egyes szabályai, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.), továbbá a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) egyes előírásai értelmezésével és alkalmazásával döntöttek az indítványozó keresetéről. Az elsőfokú bíróság a Kúria végzése nyomán megismételt eljárásban – a luxemburgi adóhatóság Tájékoztatását és annak mellékletét képező számviteli véleményt figyelemben véve – a jogerős ítélet indokolásának [45]–[53] bekezdéseiben újból elvégezte az interim dividend részletes vizsgálatát, továbbá vizsgálódott az alkalmazandó jogot és annak tartalmát illetően is (jogerős ítélet indokolása [37]–[39], [46]–[48] és [59] bekezdései), a felperes által becsatolt luxemburgi jogvéleményekre is utalva. A Kúria ítélete [55] pontja tartalmazza azt is, hogy az indítványozó belföldi illetőségű adóalany, a Tao tv. és az Sztv. hatály alá tartozik, az adózása szempontjából a gazdasági eseményeket a régi Art. 1. § (7) bekezdése szerint kell megítélni a valós tartalmuk alapján; az ítélet kitér arra is, hogy ebben a luxemburgi jognak milyen szerepe van. A bíróságok ítéletei részletesen foglalkoztak a felperes valamennyi érvelésével, a szerződés mikénti értelmezésére vonatkozó előadásával (kúriai ítélet [51]–[71]). Látókörükbe vonták az indítványozó által hivatkozott külföldi jogot, az uniós jogot, a kettős adózás elkerüléséről szóló kétoldalú egyezményt. A bíróságok a törvények jogalkalmazói értelmezésével, a konkrét ügy sajátosságaira tekintettel hozták meg döntésüket a belföldi illetőségű adóalany Tao tv. szerinti adókötelezettségéről. Az alkotmányjogi panaszban foglaltak alapján mindezekre figyelemmel nincs kellő következtetési alap annak megállapítására, hogy a 20/2017. (VII. 18.) AB határozatban írt ama feltételek, amelyek együttes fennállása mellett valamely jogalkalmazási hibában szenvedő bírói döntés az önkényes volta miatt alaptörvény-ellenessé válna, a jelen esetben fennállna. Ezért a tisztességes hatósági eljáráshoz és tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog állított sérelme alapján az alkotmányjogi panasz nem fogadható be (Abtv. 29. §).
[22] 3.3. A jogorvoslathoz való jog sérelmét illetően a panaszban foglaltak alapján azt lehet megállapítani, hogy megismételt eljárásban az adóhatósági eljárás kétfokú volt, amelyet bírósági felülvizsgálat és kúriai eljárás követett; a NAV megjelölte döntése jogi alapjait, a határozat felülvizsgálata során a Törvényszék érdemben döntött. Nem állapítható meg ezért, hogy az Alaptörvény szerinti jogorvoslat állított sérelme alapján a jelen esetben a panasz befogadásának lenne helye.
[23] 3.4. A panasz külön érvelést tartalmaz az Abtv. 29. §-a szerinti alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés körében. Ennek lényege szerint azt még nem vizsgálta az Alkotmánybíróság, hogy miként érvényesülnek az Alaptörvényben foglalt követelmények, különösen a hatóságnak és a bíróságnak a jogállamiság elvéből következő joghoz kötöttsége és a tisztességes eljárás részét képező fegyverek egyenlőségének elve az olyan hatósági és közigazgatási bírósági eljárások esetében, amelyekben a hatóság külföldi jog hatálya alá tartozó jogügylet értelmezésére alapozza a hazai adókötelezettséget megállapító határozatát.
[24] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz hatáskörben bírói döntések és bírói döntésekben alkalmazott jogszabályok alaptörvény-ellenességét vizsgálhatja. Hogy külföldi elemet tartalmazó adójogi tényállásnál a nemzeti jog, az uniós jog, a külföldi jog és a hatálya alá tartozó ügyletek alapján miként ítélhető meg belföldi illetőségű adóalany adókötelezettsége, olyan kérdés, amely bírói döntés vagy jogszabály alaptörvény-ellenességének vizsgálatakor merülhet fel; abban az általánosságban, ahogyan azt a panasz tartalmazza, a panasz befogadását az Abtv. 29. §-a szerint nem alkalmas megalapozni.
[25] 4. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság feltételeként határozza meg, hogy az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását. E követelménynek a fentiekben megfogalmazottak szerint az alkotmányjogi panasz nem felelt meg, ezért azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése és az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Márki Zoltán s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
előadó alkotmánybíró
. Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Márki Zoltán s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |