Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00138/2014
Jelen ügyhöz egyesítve lett(ek) a következő ügy(ek): IV/00139/2014,
.
Első irat érkezett: 01/20/2014
.
Az ügy tárgya: a Kúria Kfv.V.35.562/2012/7. számú ítéletével összefüggő alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 02/04/2014
.
Előadó alkotmánybíró: Szívós Mária Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria adóüggyel összefüggő közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában hozott Kfv.V.35.562/2012/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó vitatja a Kúria, valamint az első fokon eljárt bíróság ténymegállapításait, következtetéseit, illetve a mérlegelés alapján hozott megállapításait, szerinte azok nem felelnek meg a valós tényállásnak. Az indítványozó szerint a bíróságok nem tárták fel kellően az ügy előzményeit, nem biztosították a fegyveregyenlőség elvét, figyelmen kívül hagyták bizonyítási indítványait, ezért - az Európai Emberi Jogi Bíróság, valamint az Alkotmánybíróság gyakorlatára is hivatkozással - megsértették a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát. Előadja, hogy a ügy tárgyát képező adóbírságnak a pénzvagyonából történő megfizetése, valamint az, hogy a támadott ítélet következtében nem érvényesítheti adóelvonási jogát - mint szerinte jogos törvényi várományát -, sérült a tulajdonhoz való joga. Az indítványozó hozzáteszi, hogy tulajdonjogának sérelme ellentétes az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglaltakkal is..
.
Támadott jogi aktus:
    a Kúria Kfv.V.35.562/2012/7. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B. cikk (1) bekezdés
Q. cikk (2) bekezdés
Q. cikk (3) bekezdés
I. cikk (3) bekezdés
XIII. cikk (1) bekezdés
XIII. cikk (2) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_138_0_2014_inditvany_anonim.pdfIV_138_0_2014_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3172/2014. (VI. 3.) AB végzés
    .
    ABH oldalszáma: 2014/2082
    .
    Az ABH 2014 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §)
    .
    A határozat kelte: Budapest, 05/27/2014
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2014.05.20 15:00:00 2. öttagú tanács
    2014.05.27 15:00:00 2. öttagú tanács

    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.V.35.562/2012/7. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 28.K.32.556/2010/16. számú ítélete, valamint a Kúria Kfv.V.35.558/2012/7. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 28.K.33.497/2009/22. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszokat terjesztett az Alkotmánybíróság elé.

      [2] 2. Az egyik indítvány arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria – felülvizsgálati eljárásban hozott – Kfv.V.35.562/2012/7. számú ítélete és az alapjául szolgáló fővárosi törvényszéki ítélet alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azokat az adóhatósági határozatokra is kiterjedően.

      [3] 2.1. A Kúria ítéletében megállapított tényállás szerint az indítványozó – az alapügy felperese – 2006. augusztus hónapban különböző gazdasági társaságok számláira és bizonylataira alapítottan általános forgalmi adót helyezett levonásba. Az indítványozó számlák szerinti beszállítói további beszállítóktól láncértékesítések útján jutottak a bizonylatokon feltüntetett termékekhez. Az adóhatóság az indítványozónál 2006. augusztus hónapra, áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló, pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott 2307416234. számú határozatban az indítványozó terhére 96 382 000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő áfa adókülönbözetet írt elő, ami után 48 191 000 Ft adóbírságot szabott ki.
      [4] Az indítványozó fellebbezése alapján eljárt alperes (a másodfokú adóhatóság) – a 2010. március 22. napján kelt 5228121298. számú határozatában – az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
      [5] Döntésének indokolása szerint az indítványozó által befogadott számlák nem tekinthetők az áthárított adó összegét hitelesen igazoló dokumentumnak, mert a gazdasági események feltárására indított vizsgálatokból, bizonylatokból, nyilatkozatokból, tanúvallomásokból megállapítható, hogy a gazdasági események a valóságban nem a számlákon megjelölt módon mentek végbe. A számlák tartalmilag hiteltelen bizonylatok, ezekre adólevonási jog nem alapítható. Az elsőfokú adóhatóság teljesítette tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségét, mindegyik beszállító társaságnál vizsgálatot folytatott le, szakértőt is kirendelt, és ezek eredményeként alappal rögzítette, hogy a termékek eredete igazolatlan.
      [6] A forgalmi adatok alapvetően fiktív, valójában soha nem létező áruk mozgásáról szólnak, az adózói adatokat figyelembe véve ilyen tömegű mikroprocesszor egyetlen szomszédos országban sem adható el, az indítványozó által állítólag exportált darabszámok meghaladják a térség bármely államának belső piacát.
      [7] Az indítványozó keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. A Fővárosi Törvényszék az indítványozó keresetét elutasította.
      [8] A törvényszék jogi álláspontja szerint az alperes széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le a gazdasági ügyletek valós tartamának felderítése érdekében, a tényállást teljes körűen feltárta, bizonyította, a rendelkezésére álló adatokat az értékesítésekben szereplő gazdasági társaságok tulajdonváltozását, székhelyükön való fel nem lelhetőségét, az általuk nem, vagy csak minimális összegben elszámolt szállítási, raktározási költségeket, a személyi és tárgyi feltételeik hiányát, saját bruttó és nettó árbevételük arányát, az áru szállításával, eredetével kapcsolatos bizonytalanságokat, a szállítólevelek és átadás-átvételi jegyzőkönyvek hiányát helytállóan értékelte.
      [9] Az indítványozó érvelésével ellentétben az alperes nem azt rótta a terhére, hogy számlakibocsátói nem tartották be a rájuk vonatkozó szabályokat, hanem azt, hogy a vizsgált ügyletek kapcsán az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban Áfa tv.) 3. §-a szerinti termékértékesítés megállapíthatóságának feltételei hiányoznak.

      [10] 2.2. Az indítványozó által benyújtott felülvizsgálati indítvány nyomán eljáró Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, annak jogi érvelésével és a megállapított tényállással egyetértett.
      [11] A Kúria ítéletének indokolásában arra is rámutatott, hogy az ügyben nem egyszerűen arról van szó, hogy a számlakibocsátók nem tartották be a rájuk vonatkozó, működésükkel kapcsolatos szabályokat, hanem arról, hogy a termékértékesítés megállapíthatóságának objektív feltételei hiányoznak. A beszerzésekhez kapcsolódó számlák tartalmi hitelességét ugyanis nem bizonyítja az indítványozó könyvelésének és bevallásainak egyezősége, az alperes érdemi döntése sem ezen alapul. Ennél fogva az indítványozó által hivatkozott büntetőügyből beszerzett könyvszakértői véleménynek, amely egyébként a közigazgatási iratokhoz csatolásra került, nincs perbeli relevanciája. Ennek a megállapításnak pedig a Kúria szerint nemcsak az az indoka, hogy más szabályok vonatkoznak a büntető és mások az adójogi jogviszony elbírálására, hanem az is, hogy a büntetőeljárásban kirendelt könyvszakértő is úgy nyilatkozott, hogy az indítványozó könyvelése alapján nem állapítható meg, hogy mely beszerzéssel szemben konkrétan mely értékesítés áll, kizárólag ezek bruttó összértékének nagyságrendi azonosságára nézve lehet megállapítást tenni. A szakértő azt is nyilatkozta, hogy nem könyvszakértői feladat a formailag a jogszabályoknak megfelelő számviteli bizonylatok kapcsán a bizonylatok valós vagy fiktív voltára vonatkozó bizonyítás lefolytatása, e körben a tényállás megállapítása.
      [12] A Kúria azt is hangsúlyozta indokolásában, hogy az indítványozó a perben olyan bizonyítást nem is ajánlott fel, amely alkalmas lett volna annak igazolására, hogy a felé számlát kibocsátók a személyi és tárgyi feltételeik alapján ténylegesen képesek lettek volna a számla szerinti teljesítésre, és a perben vitatott számlák szerinti gazdasági események a valóságban tényleg végbe mentek volna, és a termékértékesítésnek az Áfa tv.-ben, továbbá közösségi jogszabályban meghatározott objektív feltételei teljesültek volna.

      [13] 3. A másik indítvány arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria –felülvizsgálati eljárásban hozott – Kfv.V.35.558/2012/7. számú ítélete és az alapjául szolgáló fővárosi törvényszéki ítélet alaptörvény-ellenességét, és semmisítse azokat meg az adóhatósági határozatokra is kiterjedően.
      [14] A Kúria ítéletében megállapított tényállás szerint az indítványozó – az alapügy felperese – 2006. június hónapban különböző gazdasági társaságok számláira és bizonylataira alapítottan általános forgalmi adót helyezett levonásba. Az indítványozó számlák szerinti beszállítói további beszállítóktól láncértékesítések útján jutottak a bizonylatokon feltüntetett termékekhez. Az adóhatóság az indítványozónál 2006 júniusára vonatkozóan – az indítványozó által áfa levonásba helyezett összegeket tartalmazó számlák kapcsán – ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott 3602961607. számú határozatban az indítványozó terhére 308 316 000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő áfa adókülönbözetet írt elő, ami után 154 158 000 Ft adóbírságot szabott ki, és 61 000 Ft késedelmi pótlékot számított fel.
      [15] Az indítványozó fellebbezése alapján eljárt alperes (a másodfokú adóhatóság) – a 2009. április 14. napján kelt 2278923841. számú határozatában – az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy az adóbírság összegéből 314 000 Ft-ot, illetve a késedelmi pótlék teljes összegét törölte.
      [16] Az indítványozó keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. A Fővárosi Törvényszék az indítványozó keresetét elutasította.
      [17] Az indítványozó által benyújtott felülvizsgálati indítvány nyomán eljáró Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, annak jogi érvelésével és a megállapított tényállással egyetértett.
      [18] Az első és másodfokú adóhatóság, illetve a Fővárosi Törvényszék és a Kúria is ugyanazon indokok alapján hozták meg döntéseiket, mint azt a 2. pontban ismertetett ügyben tették.

      [19] 4. Az indítványozó a két kúriai ítélettel és az azok által helyben hagyott döntésekkel szemben egy indítványban fordult az Alkotmánybírósághoz.
      [20] Az alkotmányjogi panaszban előadta, hogy a támadott döntések sértik az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésébe foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát és ezáltal egyben a fegyveregyenlőség elvét is, valamint sértik az XIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jogát és aránytalanul korlátozzák azt.
      [21] Az indítványozó azt is kérte, hogy az Alkotmánybíróság eljárása befejezéséig hívja fel a Kúriát a kifogásolt döntések végrehajtásának felfüggesztésére.

      [22] 5. A tartalmilag egymással megegyező alkotmányossági kérdéseket felvető alkotmányjogi panaszokat – azok tárgyi összefüggése miatt – az Alkotmánybíróság az Abtv. 58. § (2) bekezdése, valamint az Ügyrend 34. § (1) bekezdése alapján egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.

      [23] 6. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panaszok befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.

      [24] 6.1. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszokat az Abtv. 27. §-ára alapozza, amely szerint alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
      [25] Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyeivel összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszokat és jogorvoslati lehetőségeit kimerítette.
      [26] A panaszos az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül terjesztette elő az indítványokat.
      [27] Az indítványok az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében támasztott feltételeknek az alábbiak szerint felelnek meg. Az indítványok az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaznak, megjelölik az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmének lényegét és az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit. Megjelölik továbbá a sérelmezett bírói döntést és kifejezetten kérik annak megsemmisítését, illetve tartalmaznak indokolást is arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.

      [28] 6.2. Az Abtv. 29. §-a az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további, alternatív jellegű tartalmi feltételeiként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.
      [29] A panaszos alapjogi sérelmeinek alátámasztására előadta, hogy álláspontja szerint az ítéletek indokolása nem kielégítő, abból nem állapítható meg, hogy az azt megalapozó mérlegelés folyamata és végeredménye okszerű és logikus volt-e. Vitatja a Kúria, valamint az első fokon eljárt bíróság ténymegállapításait, következtetéseit, illetve a mérlegelés alapján hozott megállapításait, szerinte azok nem felelnek meg a valós tényállásnak. Az indítványozó szerint a bíróságok nem tárták fel kellően az ügy előzményeit, nem biztosították a fegyveregyenlőség elvét, mivel módszeresen elutasították bizonyítási indítványait, ezért – az Európai Emberi Jogi Bíróság, valamint az Alkotmánybíróság gyakorlatára is hivatkozással – megsértették a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát.
      [30] Előadta továbbá, hogy az őt érintő adóbírságnak a pénzvagyonából történő megfizetése, valamint az, hogy a támadott ítéletek következtében nem érvényesítheti adólevonási jogát, sértik a tulajdonhoz való jogát. Álláspontja szerint tulajdonjogának sérelme ellentétes az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglaltakkal is, mert az őt ért jogkorlátozás és szankció olyan eltúlzott mértékű, amely nem állja ki az arányosság próbáját.
      [31] Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó indokolása lényegében a bírói döntéseket vitatja, a bírói mérlegelést támadja, azonban nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető okfejtést arra vonatkozóan, hogy a sérelmezett bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
      [32] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, illetve az Abtv. 27. §-a alapján a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálata tartozik hatáskörébe. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok mérlegelése, értékelése és ennek alapján a következtetések levonása a rendes bíróságok feladata, az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre a rendes bíróságok jogalkalmazásának felülbírálatára.
      [33] Az indítványozó sem a bíróságok eljárásával, sem az ügyében hozott határozatok érdemével összefüggésben nem állított olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely alapján a bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség merülne fel.
      [34] Az Alkotmánybíróság ezért nem tartotta indokoltnak a Kúria felhívását a kifogásolt döntések végrehajtásának az Abtv. 61. § (1) bekezdés alapján történő felfüggesztésére sem.
      [35] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokat az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Balogh Elemér s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Paczolay Péter s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Stumpf István s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Pokol Béla s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szívós Mária s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          01/20/2014
          .
          Number of the Decision:
          .
          3172/2014. (VI. 3.)
          Date of the decision:
          .
          05/27/2014
          .
          .