English
Hungarian
Ügyszám:
.
1260/C/2007
Előadó alkotmánybíró: Balogh Elemér Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 99/2008. (VII. 3.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2008/844
.
A döntés kelte: Budapest, 06/30/2008
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                       A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   nemzetközi    szerződésbe
      ütközésének    megállapítására,    valamint    a     jogszabály
      alkotmányellenességének    utólagos    vizsgálatára    irányuló
      indítványok tárgyában – Dr. Bragyova András, Dr. Holló  András,
      Dr. Lévay Miklós alkotmánybírók különvéleményével – meghozta  a
      következő

                               határozatot:

      1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a közoktatásról szóló
      1993.  évi  LXXIX. törvény 118. § (4) bekezdése első mondatának
      az  „és egyéb támogatások” szövegrésze a Magyar Köztársaság  és
      az  Apostoli  Szentszék között a Katolikus Egyház magyarországi
      közszolgálati  és  hitéleti tevékenységének  finanszírozásáról,
      valamint   néhány   vagyoni  kérdésről   1997.   június   20-án
      Vatikánvárosban   aláírt,   az  1999.   évi   LXX.   törvénnyel
      kihirdetett  Megállapodás 2. cikkébe és III.  fejezetébe,  mint
      nemzetközi   szerződésbe  ütközik,  ezért   azt   a   határozat
      közzététele     napjával    megsemmisíti.    A    megsemmisítés
      következtében  a  118.  §  (4)  bekezdésének  első  mondata   a
      következő szöveggel marad hatályban:
      „A  nem  állami,  nem  helyi  önkormányzati  intézményfenntartó
      részére  megállapított  normatív  költségvetési  hozzájárulások
      összege  nem lehet kevesebb, mint a helyi önkormányzat  részére
      ugyanazon jogcímen megállapított normatív hozzájárulás.”

      2.  Az  Alkotmánybíróság a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX.
      törvény   79.   §   (1)  bekezdésének  nemzetközi   szerződésbe
      ütközésének,  valamint alkotmányellenességének  megállapítására
      és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

      3.  Az  Alkotmánybíróság a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX.
      törvény  118.  §  (4)  bekezdésének  hatályon  kívül  helyezett
      korábbi   első   mondata  nemzetközi  szerződésbe   ütközésének
      megállapítására  irányuló  indítványa  tárgyában  az   eljárást
      megszünteti.

      Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben
      közzéteszi.
                                   Indokolás

                                      I.

         1.  Az  Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett, melyek  a
        Magyar  Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004.  évi
        CXXXV.  törvény (a továbbiakban: Kt.), a szociális igazgatásról
        és   szociális  ellátásokról  szóló  1993.  évi  III.   törvény
        módosításáról  szóló 2005. évi CLXX. törvény  (a  továbbiakban:
        Sztv.), a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről  és  az
        államháztartás    hároméves    kereteiről     szóló     törvény
        végrehajtásáról  szóló  2005. évi CXVIII.  törvény,  illetve  a
        közoktatásról  szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a  továbbiakban:
        Köot.)  egyes  rendelkezései  alkotmányossági  felülvizsgálatát
        kezdeményezték.  Az  Alkotmánybíróság  a  Köot.  rendelkezéseit
        támadó    indítványokat    az    Alkotmánybíróság    ideiglenes
        ügyrendjéről  és  annak  közzétételéről  szóló,  módosított  és
        egységes  szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.)  Tü.  határozat
        (ABH  2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (2) bekezdése
        alapján  a többi indítványtól elkülönítette, és azokat egységes
        elbírálás  céljából  egyesítette. Az egyesített  indítványok  a
        Köot.-nak  a Kt. 91. §-a által módosított 79. § (1)  bekezdését
        és 118. § (4) bekezdését támadják.
         Az  indítványozók egy része a megjelölt törvényi rendelkezések
        nemzetközi  szerződésbe  ütközését  állítják,  míg   mások   az
        Alkotmány  rendelkezései  alapján  kérik  az  alkotmánybírósági
        eljárás lefolytatását. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy
        a  Köot.  indítványokkal  érintett rendelkezéseinek  egy  része
        megváltozott.       Az       Alkotmánybíróság        jogszabály
        alkotmányellenességének   utólagos   vizsgálatát   kezdeményező
        indítvány   tárgyában  „a  régi  helyébe  lépő  új  szabályozás
        tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag a korábbival
        azonos   és   ezáltal  azonos  a  vizsgálandó   alkotmányossági
        probléma.”  [137/B/1991. AB határozat,  ABH  1992,  456,  457.;
        163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 545.; 4/1999. (VI. 3.)
        AB  határozat, ABH 1999, 396, 399.; 1314/B/1997. AB végzés, ABH
        2000, 1049.;] A jelen esetben azt lehet megállapítani, hogy  az
        indítványozók   által   a   Köot.   vizsgált   rendelkezéseivel
        összefüggésben   felvetett   alkotmányossági   probléma   –   a
        szabályozás   lényeges   vonásainak  figyelembe   vételével   –
        lényegében változatlanul fennáll, ezért az Alkotmánybíróság  az
        érdemi    vizsgálatot   az   indítvánnyal   támadott   hatályos
        szabályozás tekintetében folytatta le.

         2.   Az   indítványt  előterjesztő  országgyűlési   képviselők
        megítélése  szerint a Kt. 91. § (10) és (20)  bekezdései  által
        módosított  Köot.  vizsgálat alá vont  rendelkezései  a  Magyar
        Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a Katolikus  Egyház
        magyarországi   közszolgálati   és   hitéleti   tevékenységének
        finanszírozásáról,  valamint  néhány  vagyoni  kérdésről  1997.
        június   20-án  Vatikánvárosban  aláírt,  az  1999.  évi   LXX.
        törvénnyel    kihirdetett   Megállapodás    (a    továbbiakban:
        Megállapodás),  mint  nemzetközi szerződés  több  rendelkezését
        sértik. Véleményük szerint az, hogy a Köot. 79. § (1) bekezdése
        alapján    az    egyházi    intézményfenntartónak    a    helyi
        önkormányzathoz     képest    többlet-követelményeknek     kell
        megfelelnie annak érdekében, hogy működési engedélyt kapjon, az
        egyházak   intézményalapítási   szabadságát   sérti,   és    ez
        álláspontjuk  szerint  ellentétes  a  Megállapodás  1.  és   2.
        cikkében   foglaltakkal,   amely  az   önkormányzathoz   minden
        szempontból   hasonló  működési  feltételeket  kíván   meg.   A
        jogszabály   alkotmányellenességének  utólagos   megállapítását
        kezdeményező indítványozók szerint a Köot. 79. § (1)  bekezdése
        azáltal,   hogy   az   egyházi  intézmények   alapításához   az
        önkormányzati  intézmények  számára  előírt  feltételeken   túl
        többletfeltételeket  kíván meg, sérti az Alkotmány  60.  §-ában
        rögzített vallásszabadsághoz való jogot.
         Az  indítványozók a Megállapodás 1. és 2. cikkében, továbbá  a
        Megállapodás    Kiegészítő   Jegyzőkönyvének    4.    pontjában
        foglaltakkal  tartják  ellentétesnek  a  Köot.   118.   §   (4)
        bekezdését.   E   rendelkezésben   a   törvényhozó   a    helyi
        önkormányzatoknak  a  korábbi normatív  támogatását  immár  két
        részre, normatívra és egyéb támogatásra bontotta. A törvényhozó
        úgy  rendelkezett,  hogy  a nem állami intézmények  részére  is
        lehetővé  teszik  egyéb  támogatások folyósítását,  azonban  az
        azonos finanszírozás konkrét garanciáját nem lefektették le.  A
        törvény   csupán   annyit  mond,  hogy  a   nem   állami,   nem
        önkormányzati   intézmények  részére   megállapított   normatív
        költségvetési hozzájárulások és egyéb támogatások  összege  nem
        lehet  kevesebb, mint a helyi önkormányzatok részére ugyanolyan
        jogcímen  megállapított  normatív  támogatás.  Ezzel  pedig  az
        indítványozók   szerint  sem  az  egyéb   támogatásokra   nincs
        garancia,   sem   arra,   hogy  minden,  az   önkormányzatoknak
        megállapított  normatíva  jogcíméből  részesüljenek.  Példaként
        említik  az  egyszeri  és  a  tartós  bérkiegészítést,  melynek
        alkotmányossági  vizsgálata  más  indítványok  révén  ugyancsak
        megkérdőjeleződött.    A   jogszabály   alkotmányellenességének
        utólagos    megállapítását   kezdeményező    indítványozók    a
        szektorsemleges finanszírozás elvének megsértése miatt  tartják
        alkotmányellenesnek ugyanezen paragrafust. Véleményük szerint a
        támadott jogszabály az Alkotmány 60. §-ba ütközik.
         Az  indítványozók  mindegyike  alkotmányellenesnek  tartja   a
        Köot.  118. § (4) bekezdésének azon rendelkezését, mely szerint
        a  normatív  költségvetési hozzájárulás igénylésének benyújtási
        határideje  jogvesztő.  Az indítványok  benyújtásakor  hatályos
        szöveg  szerint  a  támogatások  igénylésére  előírt  jogvesztő
        határidő  kimentésére nem volt lehetőség,  az  oktatást  érintő
        egyes  törvények módosításáról szóló 2005. évi CXLVIII. törvény
        58. § (5) azonban úgy módosította a kérdéses rendelkezést, hogy
        a  határidő  elmulasztása csak akkor válik  jogvesztővé,  ha  a
        benyújtott igazolási kérelmet nem fogadják el. Az indítványozók
        véleménye   szerint  a  jogvesztő  határidő  bevezetése   egyes
        intézmények  működését  akár  el is lehetetleníti.  Megítélésük
        szerint  ez a rendelkezés az Alkotmány több rendelkezésével,  a
        2.  §  (1) bekezdésben megfogalmazott demokratikus jogállamiság
        elvével,  a  16.  §-ba foglalt rendelkezésekkel,  a  60.  §-ban
        szabályozott   gondolat-,   lelkiismeret   és   vallásszabadság
        jogával,  illetve  a  67.  §-ba  foglalt  alapvető  joggal   is
        ellentétes.  Más  indítványozók szerint az egyházi  intézmények
        számára    előírt    jogvesztő   határidő,    mint    hátrányos
        megkülönböztetés, az Alkotmány 60. §-án keresztül az  Alkotmány
        70/A.  §-át  is  sérti.  Szerintük ez a  joghátrány  a  törvény
        szerint  csak  a  nem  állami, nem önkormányzati  intézményeket
        sújtja. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozók
        által   a   jogvesztő  határidővel  összefüggő  alkotmányossági
        probléma  továbbra  is  fennáll, hiszen  a  Köot.  továbbra  is
        jogvesztő   jellegű  határidőként  szabályozza  a   támogatások
        igénylésének határidejét, ezért az Alkotmánybíróság  a  fentebb
        idézett  korábbi határozataira támaszkodva, a megváltozott,  de
        az    alkotmányossági   problémát   továbbra   is    tartalmazó
        rendelkezések tekintetében folytatja le az eljárást.

                                      II.

         Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

         „2.   §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus
        jogállam.”
         „16.  §  A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság
        létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság
        érdekeit.”
         „60.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga  van  a
        gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára.
         (2) Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti
          meggyőződés szabad megválasztását és elfogadását, és azt a
         szabadságot, hogy vallását és meggyőződését mindenki vallásos
        cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon akár
        egyénileg akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben
         kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolhassa
                               vagy taníthassa.”
         „67.  § (2) A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek
        adandó nevelést megválasszák.”
         „70/A.  §  (1)  A  Magyar Köztársaság biztosítja  a  területén
        tartózkodó  minden  személy  számára  az  emberi,  illetve   az
        állampolgári  jogokat,  bármely  megkülönböztetés,  nevezetesen
        faj,  szín,  nem, nyelv, vallás, politikai vagy  más  vélemény,
        nemzeti  vagy  társadalmi  származás, vagyoni,  születési  vagy
        egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
         (2)   Az   embereknek  az  (1)  bekezdés  szerinti   bármilyen
        hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
         (3)  A  Magyar  Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását  az
        esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó  intézkedésekkel  is
        segíti.”

         A Megállapodás vonatkozó részei:
                                    1. cikk
         „Az  1990.  évi IV. törvényben felsorolt egyházi közszolgálati
        tevékenységek    finanszírozására   az   állami   intézményekre
        vonatkozó  általános  szabályok érvényesek  ugyanezen  törvény,
        valamint a jelen Megállapodás rendelkezései szerint.”
                                    2. cikk
         „Az  Egyház az általa fenntartott közoktatási intézmények után
        (óvodák,  általános,  középiskolák,  diákotthonok,)  ugyanolyan
        szintű   pénzügyi  támogatásban  részesül,   mint   a   hasonló
        intézményeket működtető állami és önkormányzati fenntartó.”

                            Kiegészítő Jegyzőkönyv
         „Kiegészítés a III. fejezethez (4) A Kormány a közoktatásban
             vagy szociális ellátásban dolgozók számára a személyi
        juttatások növelését az önkormányzatok részére nyújtott azonos
                feltételekkel biztosítja az Egyház részére is.”

         A Köot. rendelkezései:
         „79.  §  (1)  Ha  a  nevelési-oktatási  intézményt  nem  helyi
        önkormányzat   alapítja,  működésének  megkezdéséhez   engedély
        szükséges.  Az engedély akkor adható ki, ha a nevelési-oktatási
        intézmény   az   e   törvény   38.  §-ának   (1)   bekezdésében
        meghatározottak  szerint  rendelkezik a  működéséhez  szükséges
        feltételekkel, illetve a feltételeket fokozatosan megteremti.
         (2)  Az  engedély  kiadása iránti kérelemhez csatolni  kell  a
        nevelési-oktatási  intézmény  alapító  okiratát,  foglalkozási,
        illetve  pedagógiai programját, továbbá azokat  az  okiratokat,
        amelyekből  megállapítható,  hogy a  működés  megkezdéséhez,  a
        nevelő   és  oktató  munkához  szükséges  személyi  és   tárgyi
        feltételek    rendelkezésre   állnak,    illetve    fokozatosan
        megteremthetők.   A   kérelem   és  mellékletei   jogszabályban
        meghatározott formában nyújthatók be.
         (3)  Az  engedély kiadásáról óvoda és általános iskola  esetén
        az  intézmény székhelye szerint illetékes jegyző, ha az  óvoda,
        illetve  az  általános  iskola  székhelye  többcélú  kistérségi
        társulás területén van, a kistérségi társulás székhelye szerint
        illetékes  jegyző  dönt.  Alapfokú művészetoktatási  intézmény,
        középiskola,   szakiskola,  gyógypedagógiai   nevelési-oktatási
        intézmény,  többcélú intézmény nevelési-oktatási intézménye  és
        kollégium  esetén az engedély kiadásáról az intézmény székhelye
        szerint illetékes főjegyző dönt. A jegyző, főjegyző az engedély
        kiadásával  összefüggő döntése előtt a (4) bekezdés  a)  pontja
        tekintetében köteles szakértői véleményt beszerezni.  Szakértői
        véleményt az Országos szakértői névjegyzékben szereplő szakértő
        adhat.  Az engedély kiadásával összefüggő eljárás költségeit  a
        kérelem benyújtója viseli.”
         „118.   §   (4)   A   nem  állami,  nem  helyi   önkormányzati
        intézményfenntartó részére megállapított normatív költségvetési
        hozzájárulások és egyéb támogatások összege nem lehet kevesebb,
        mint   a   helyi   önkormányzat  részére   ugyanazon   jogcímen
        megállapított  normatív hozzájárulás. A nem állami,  nem  helyi
        önkormányzati   intézményfenntartó  a  normatív   költségvetési
        hozzájárulásra   –   jogszabályban   meghatározottak    szerint
        benyújtott – igénylés alapján válik jogosulttá. Az igénylést az
        ellátott   és  –  jogszabályban  meghatározott  nyilvántartások
        szerint  – igazolt feladatok után lehet benyújtani. Az igénylés
        benyújtásának  elmulasztása – kivéve, ha az igazolási  kérelmet
        elfogadják   –   jogvesztő.  Ha  a  nem   állami,   nem   helyi
        önkormányzati fenntartású közoktatási intézmény feladatainak az
        ellátásához   az   intézményfenntartó  normatív   költségvetési
        hozzájárulást vesz igénybe, az adott költségvetési évet  követő
        év  március  31-éig  köteles  a  szolgáltatásait  igénybe  vevő
        részére  közölni  a  támogatás egy főre jutó összegét,  továbbá
        köteles – a helyben szokásos módon – nyilvánosságra hozni, hogy
        az   adott  intézmény  feladatainak  ellátásához  igénybe  vett
        normatív  hozzájárulás  a teljes intézményi  költségvetés  hány
        százalékát fedezi.”

                                     III.

        Az indítványok részben megalapozottak.

        1.  Az  Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy fennáll-e
        az indítványozók jogosultsága jogszabály nemzetközi szerződésbe
        ütközésének megállapítására irányuló indítvány benyújtására.  A
        Köot.  támadott  rendelkezéseinek  alkotmányellenességét  három
        országgyűlési képviselő a Megállapodás egyes cikkeinek, illetve
        annak  Kiegészítő  Jegyzőkönyve  rendelkezéseinek  megsértésére
        alapítja. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény
        (a továbbiakban: Abtv.) 21. § (3) bekezdése szerint jogszabály,
        valamint   állami  irányítás  egyéb  jogi  eszköze   nemzetközi
        szerződésbe  ütközésének  vizsgálatát  indítványozhatja  többek
        között  bármely  országgyűlési képviselő.  Az  Alkotmánybíróság
        ezek   alapján  megállapította  az  indítványozói   jogosultság
        fennállását.
        Az  Alkotmánybíróság  a  15/2004. (V. 14.)  AB  határozatban  a
        Megállapodás III. fejezetében foglalt szabállyal való  ellentét
        miatt  megsemmisítette  a szociális igazgatásról  és  szociális
        ellátásokról  szóló  1993.  évi III. törvény  (a  továbbiakban:
        Szt.) egyik rendelkezését. (ABH 2004, 269.) Az Alkotmánybíróság
        ebben  a határozatban is megerősítette, hogy „[a]z Abtv. 45.  §
        (1)  bekezdése értelmében, ha az Alkotmánybíróság megállapítja,
        hogy  a  nemzetközi  szerződést kihirdető jogszabállyal  azonos
        vagy   annál  alacsonyabb  szintű  jogszabályi  rendelkezés   a
        nemzetközi  szerződésbe ütközik, akkor a nemzetközi szerződésbe
        ütköző  jogszabályi rendelkezést megsemmisíti.” Mivel az  adott
        esetben a nemzetközi szerződésbe ütköző jogszabályi rendelkezés
        a  nemzetközi szerződést kihirdető jogszabállyal azonos  szintű
        (törvény)  volt,  az Alkotmánybíróság a nemzetközi  szerződésbe
        ütköző  törvényi  rendelkezést, az Szt. 121. §  (3)  bekezdését
        megsemmisítette.

        2. A Köot. 118. § (4) bekezdésének az indítványok elbírálásakor
        hatályos   első   mondata  értelmében   a   nem   állami,   nem
        önkormányzati   intézményfenntartónak,   vagyis   az    egyházi
        intézményfenntartónak járó normatív költségvetési  hozzájárulás
        és  az  egyéb támogatások együttes összege nem lehet  kevesebb,
        mint  az  önkormányzatoknak  juttatott  normatív  költségvetési
        hozzájárulás.  A  Köot.  rendelkezései  alkalmazása  során   az
        egyházi   jogi  személy  intézményfenntartókat  (a   kisebbségi
        önkormányzati   fenntartók,   a   gazdálkodó   szervezetek   és
        alapítványok,  mint fenntartók mellett) nem állami  és  nem  is
        helyi   önkormányzati  intézményfenntartóknak  kell  tekinteni,
        vagyis  rájuk a Köot. 118. § (4) bekezdésének hatálya kiterjed.
        Az   egyházi   jogi   személy   intézményfenntartók   közül   a
        Megállapodás    hatálya    a    Katolikus    Egyházra,     mint
        intézményfenntartóra terjed ki.

        3.  A Megállapodás 2. cikkében található rendelkezés szerint az
        egyház  által fenntartott közoktatási intézményeket  ugyanolyan
        szintű   pénzügyi  támogatás  illeti  meg,   mint   a   hasonló
        intézményeket működtető állami és önkormányzati fenntartót.  Az
        ugyanolyan szintű támogatás előírása mellett, abból  a  célból,
        hogy az állami és helyi önkormányzati fenntartóknak biztosított
        támogatásokkal azonos szintű állami támogatásban  részesüljenek
        a Katolikus Egyház által fenntartott közoktatási intézmények, a
        Megállapodás III. fejezete további rendelkezéseket tartalmaz. A
        III.  fejezet  alapján  az „Egyház további  állami  támogatásra
        jogosult, melynek alapja az állampolgárok azon döntése, ahogyan
        az  egyházi  közszolgáltatásokat igénybe veszik. E támogatásnak
        kell  biztosítania az egyházi intézményfenntartónak az  állami,
        illetve  önkormányzati fenntartóval azonos szintű  támogatását,
        összhangban  az  1990. évi IV. törvénnyel.”  Az  azonos  szintű
        támogatás  elérése  érdekében  tehát  a  finanszírozás  további
        fázisaként meghatározásra kerül az ún. kiegészítő támogatás.  A
        kiegészítő   támogatás  összegének  pontos  meghatározására   a
        Megállapodás Kiegészítő Jegyzőkönyvének III. fejezethez írt (1)
        bekezdése határozza meg az alapvető számítási szabályokat.
        Az  ismertetett  rendelkezés alapján  megállapítható,  hogy  az
        Egyház   által  fenntartott  közoktatási  intézményeknek   járó
        normatív   költségvetési  hozzájárulás  és  egyéb   támogatások
        összegének      a      helyi      önkormányzatoknak,       mint
        intézményfenntartóknak juttatott valamennyi  támogatásokkal  és
        nemcsak  az önkormányzatoknak juttatott normatív támogatásokkal
        kell egyezniük. A Megállapodás szerinti azonos szintű támogatás
        megvalósítása érdekében folyósított kiegészítő támogatás képezi
        az  összehasonlítás alapját. Az így kapott összegnek kell végül
        megegyeznie  az  önkormányzatnak juttatott  állami  támogatások
        összegével.
        A  lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról
        szóló  1990.  évi IV. törvény 19. § (1) bekezdése, valamint  az
        egyházak   hitéleti   és   közcélú   tevékenységeinek    anyagi
        feltételeiről  szóló  1997.  évi  CXXIV.  törvény  5.   §   (2)
        bekezdései a Megállapodással összhangban, ugyancsak  az  állami
        és    a   nem   állami   intézményfenntartók   azonos   mértékű
        támogatásáról rendelkeznek. A 22/1997. (IV. 25.)  AB  határozat
        rendelkező részében alkotmányos követelményt állapított meg  az
        egyházi    jogi   személyek   által   fenntartott   intézmények
        finanszírozásával kapcsolatban, melynek lényege, hogy „az állam
        vagy  a  helyi  önkormányzat az egyházi  jogi  személyek  által
        fenntartott  közoktatási  intézmények  működéséhez  a   hasonló
        állami   és   önkormányzati  intézményekével   azonos   mértékű
        költségvetési támogatáson kívül olyan arányú kiegészítő  anyagi
        támogatást  nyújtson,  amilyen  arányban  ezek  az  intézmények
        állami   vagy  önkormányzati  feladatokat  vállaltak  át.”   Az
        alkotmányos   követelmény   a   Köot.   adott   rendelkezésének
        hatálybalépésére  visszamenő hatállyal került rögzítésre.  (ABH
        1997,  107.) A határozat indokolása utalt rá, hogy „A Kt. fenti
        rendelkezései  alapján tehát valamennyi  nem  állami  intézmény
        fenntartóját, közöttük az egyházi jogi személyeket  is,  alanyi
        jogon illeti meg az éves költségvetési törvényben megállapított
        normatív hozzájárulás.”

        4.  A  Köot.  118. § (4) bekezdésének első mondata azonban  két
        részre   bontja   a  nem  állami  és  nem  helyi  önkormányzati
        intézményfenntartóknak  járó  támogatásokat.  A  különbségtétel
        következtében  az egyházak normatív költségvetési támogatásának
        és  az  egyéb  –  vagyis a nem normatív – támogatások  együttes
        összegének kell legalább megegyeznie az önkormányzatok normatív
        költségvetési támogatásával. Az ez alapján az egyházaknak  járó
        állami    támogatás   összege   jóval   kevesebb,    mint    az
        önkormányzatoké,  hiszen azokhoz képest az egyházi  intézmények
        az  egyéb  jogcímen  kapott támogatások  összegével  kevesebbre
        jogosultak. Ez a rendelkezés a Megállapodás 2. cikkével és III.
        fejezetével ellentétesen, attól eltérően szabályozza az  Egyház
        által  fenntartott  közoktatási  intézmények  finanszírozásának
        alapját.  Megállapítható, hogy a Köot. 118. § (4)  bekezdésének
        jelenlegi  szövegezésű első mondata nemzetközi  szerződésbe  (a
        Megállapodásba)  ütközik, ezért abból  az  egyéb  támogatásokra
        utaló  fordulatot az Alkotmánybíróság – figyelemmel a  22/1997.
        (IV.    25.)   AB   határozatban   megfogalmazott   alkotmányos
        követelményre is – megsemmisítette. A már hivatkozott  15/2004.
        (V.   14.)   AB   határozatban  (ABH   2004,   269.)   elbírált
        alkotmányossági  problémához hasonló módon  jelen  esetben  sem
        arról   van   szó,  hogy  azonos  szintű  (törvényi)  szabályok
        tartalmaztak  eltérő  vagy  az  értelmezéstől  függően   eltérő
        rendelkezést ugyanarra a tárgykörre, hanem arról van szó,  hogy
        a  nemzetközi  szerződést kihirdető jogszabállyal  (törvénnyel)
        azonos  szintű  jogszabályi (törvényi)  rendelkezés  ütközik  a
        nemzetközi szerződésbe. Ekkor az Alkotmánybíróság az Abtv.  45.
        §  (1)  bekezdése  értelmében a nemzetközi  szerződésbe  ütköző
        jogszabályi rendelkezést megsemmisíti.
        Az  Alkotmánybíróság  következetes gyakorlata  szerint,  ha  az
        indítvánnyal  támadott jogszabályt vagy  annak  egy  részét  az
        Alkotmány valamely rendelkezésébe ütközőnek minősíti  és  ezért
        azt  megsemmisíti,  akkor  a további  alkotmányi  rendelkezések
        sérelmét  –  a  már  megsemmisített jogszabályi  rendelkezéssel
        összefüggésben  – érdemben nem vizsgálja. 44/1995  (VI:30.)  AB
        határozat,  ABH 1995, 203, 205.; 4/1996 (II.23.) AB  határozat,
        ABH  1996,  37, 44.; 61/1997 (XI.19.) AB határozat,  ABH  1997,
        361,  364.; 29/2000 (X.11.) AB határozat, ABH 2000, 193,  200.;
        34/2002  (VII.11.)  AB  határozat,  ABH  2002,  579,   582.   E
        gyakorlatának megfelelően az Alkotmánybíróság nem  vizsgálta  a
        Köot.   támadott  rendelkezéseinek  az  Alkotmány  2.   §   (1)
        bekezdésével,  16.  §-val,  60.  §-val  és  70/A.  §-val   való
        ütközését.

        5. Az indítványozók a Köot. 118. § (4) bekezdésének azon részét
        is   támadják,   mely  a  normatív  költségvetési  hozzájárulás
        igénylését az igazolási kérelem elfogadása hiányában  jogvesztő
        határidőhöz  köti.  Az  indítványok benyújtásának  időpontjában
        hatályban   lévő  rendelkezés  szerint  a  jogvesztő   határidő
        kimentésére   nem   volt  lehetőség.  Az   Alkotmánybíróság   a
        megváltozott jogszabályok alapján folytatta le az eljárását.  A
        módosult    bekezdés   a   jogvesztő   határidő   kimentéseként
        lehetőséget biztosít igazolási kérelem benyújtására. E változás
        következményeként  az  említett határidő  továbbra  is  szigorú
        időtűzést  tartalmaz,  azonban  a  kimentési  lehetőség   miatt
        jogvesztő   jellege   lényegét   tekintve   megváltozott.    Az
        államháztartásról  szóló  1992. évi XXXVIII.  törvény  64.  §-a
        szerint  a  helyi  és  helyi  kisebbségi  önkormányzatok  is  a
        kincstár   útján  igénylik  a  központi  költségvetésből   járó
        normatív hozzájárulásokat. Az igénylés részletes feltételeit  a
        költségvetési   törvény   határozza  meg.   Az   önkormányzatok
        kiegészítő igénylést nyújthatnak be, év közben lemondhatnak  az
        előirányzatokról vagy arra vonatkozólag pótlólagos igénylést is
        benyújthatnak. Ennek határideje – kimentési lehetőség nélkül  –
        jogvesztő jellegű.
        Az   ilyen  és  ehhez  hasonló  szigorú  határidőtűzésekre   az
        államháztartás  folyamatos  működése  miatt  van  szükség.   Az
        államháztartási  rendszer  kívánatos  pénzügyi   egyensúlyához,
        illetve  a  hatékony és ellenőrizhető gazdálkodás  garanciáihoz
        fűződő  jogi érdek teszi indokolttá az államháztartáshoz  és  a
        költségvetéshez   kapcsolódó   határidők   szigorúságát,   mely
        közvetetten  a  jogbiztonság  megvalósulását  is  szolgálja.  A
        hasonló helyzetben lévő intézményfenntartókra vonatkozó hasonló
        szabályozás  alapján megállapítható, hogy az említett  határidő
        nem  valósít meg hátrányos megkülönböztetést, épp ellenkezőleg,
        szükséges és indokolt korlátozás, mely az intézmények elvárható
        gondossága mellett nem veszélyezteti az intézmény működését.
        Erre  tekintettel  az  Alkotmánybíróság  a  Köot.  118.  §  (4)
        bekezdésébe   foglalt,  jogvesztő  határidőre  vonatkozó   rész
        megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasította.

        6.  Az  indítványozók támadják a Köot. 79. §-nak  ama  részeit,
        melyek  a  nem állami, nem önkormányzati intézmények alapítását
        engedélyhez kötik. Az Alkotmánybíróság következetes  gyakorlata
        szerint  az  állam  viszonyát  a  vallásszabadsághoz  való  jog
        kapcsán  a semlegesség mentén kell kialakítania. A semlegesség,
        illetve az állam és az egyház elválasztott működésének elveiből
        az következik, hogy az állam tényleges kötelezettsége csakis  a
        világnézetileg      semleges     intézmények     fenntartására,
        működtetésére   terjed   ki.   A  világnézetileg   elkötelezett
        intézményekkel  kapcsolatos állami kötelezettség  határa  odáig
        terjed,  hogy  az  Alkotmány 60. §-ában  meghatározott  alapjog
        érvényesülésének  megteremtse a jogszabályi feltételeit.  Ennek
        során   köteles   minden  fajta  hátrányos,   indokolatlan   és
        aránytalan  különbségtételtől tartózkodnia, vagyis  minden  nem
        állami,   nem  önkormányzati  intézmény  működésére  ugyanolyan
        szabályokat   köteles   megállapítani.   4/1993   (II.   12.)AB
        határozat,  ABH  1993,  48,  55, 56.;  18/1994  (III.  31.)  AB
        határozat, ABH 1994, 88, 90, 91.
        A  Megállapodás  1.  cikke  szerint  az  egyházi  közszolgálati
        tevékenységek    finanszírozására   az   állami   intézményekre
        vonatkozó   általános   szabályok   érvényesek.   Az    egyházi
        intézmények alapítására vonatkozó szabályok nem tartoznak  ebbe
        (a  finanszírozással összefüggő) körbe, vagyis  az  állam  ezek
        szabályozása   kapcsán   eltérhet   az   állami   intézményekre
        megszabott általános rendelkezésektől és azokhoz képest különös
        szabályozás  tárgyává  teheti  őket.  Ezek  során  azonban   az
        Alkotmányban foglalt alapjogi korlátozások ugyanúgy érvényesek,
        vagyis  az  állam  nem állíthat ezen intézmények  alapításával,
        működésével, fenntartásával szemben olyan feltételeket, hogy az
        az  adott  alapjog  lényeges tartalmának megvalósulását  sértse
        vagy  veszélyeztesse,  illetve  nem  alkalmazhat  indokolatlan,
        aránytalan és hátrányos megkülönböztetést sem.
        Az    Alkotmánybíróság   a   sajtószabadság    érvényesülésével
        kapcsolatban  kimondta,  hogy „a stúdió működéséhez  szükséges,
        jogszabályban meghatározott tárgyi feltételek hiánya,  mint  az
        engedély  megtagadási  oka,  nem  a  sajtószabadság   és   más,
        alkotmányosan  védett értékek ütközéséből fakadó korlát  (...),
        ezért csak közvetve, hatásaiban érinti a sajtószabadság jogát.”
        48/1993  (VII.  2.)  AB  határozat,  ABH  1993,  314,  319.  Az
        Alkotmánybíróság  egy  másik határozatában  kifejti,  hogy  „az
        állam   közhatalmát   érvényesítve   különféle   korlátozásokat
        állapíthat  meg.(…)  Ennek körében  is  köti  a  jogalkotót  az
        Alkotmány  8.  §  (2)  bekezdésének  az  a  rendelkezése,  mely
        megtiltja, hogy alapvető jog lényeges tartalmát akár törvény is
        korlátozza.”  881/B/1991  ABH  1992,  474,  476.  Ugyanebben  a
        tárgyban   kimondja  továbbá,  hogy  „a  megfelelő  garanciákat
        tartalmazó   normatív   rendszer  és  az   aránytalan   közjogi
        korlátozásoktól   mentes   szabad  testületalakítási   rendszer
        egyaránt  alkotmányos  lehet  egy demokratikus  társadalomban.”
        6/2001 (III. 14.) AB határozat, ABH 2001, 93, 98.
        A  Köot.  79. § a nem önkormányzati alapítású nevelési-oktatási
        intézmény   működéséhez  szükséges  engedély  feltételéül   azt
        szabja,  hogy feleljen meg a törvény által támasztott általános
        működési feltételeknek, illetve azokat fokozatosan képes legyen
        megvalósítani. A Köot. 38. §-ban a működés általános  szabályai
        kerülnek meghatározásra, melyek egyaránt érvényesek az  állami,
        önkormányzati,  és a nem állami, nem önkormányzati  közoktatási
        intézményekre. Ebben olyan feltételeket találunk, mint a  saját
        székhely,   saját   alkalmazotti  létszám,   megfelelő   tárgyi
        eszközök,   szabályzat  és  pénzeszközök  megléte.  Ezeket   az
        intézményfenntartó fokozatosan is megvalósíthatja.
        Ezek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Köot. 79.
        §-ban  támasztott működési engedély kizárólag  olyan  technikai
        jellegű   feltételeket  támaszt  az  intézmény   működtetőjével
        szemben,  melyek  nem jelentik az intézményalapítási  szabadság
        indokolatlan     korlátozását.    A     korlátozásról     tehát
        megállapítható,  hogy ez a korlátozás nem szükségtelen,  hiszen
        az   említett   feltételek  elengedhetetlenek  egy  közoktatási
        intézmény  megfelelő, átlátható működéséhez.  Végül  hátrányos,
        azaz    csupán    az   egyházi   intézményfenntartókat    sújtó
        korlátozásnak   sem  nevezhető,  hiszen  a   jogszabály   által
        támasztott  feltételeknek minden közoktatási intézmény  köteles
        eleget tenni. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a Köot. 79.
        §-ának megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

        7.  Az indítványozók, az indítványok benyújtásának időpontjában
        hatályos   Köot.   118.   §   (4)  bekezdés   első   mondatának
        megsemmisítését  is kérték. A tárgyalt bekezdés  első  mondatát
        azonban  a  2006.  évi CXXI. törvény 29. § (5) bekezdésének  a)
        pontja 2007. január 1-ei hatállyal hatályon kívül helyezte.
        „Az   Alkotmánybíróság  hatályon  kívül  helyezett   jogszabály
        alkotmányellenességét   nem   vizsgálja,   hacsak   nem   annak
        alkalmazhatósága  is  eldöntendő kérdés […]  Hatályát  vesztett
        jogszabály  alkotmányossági vizsgálatára az Alkotmánybíróságról
        szóló  1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.)  38.  §
        (1)  bekezdése szerinti bírói kezdeményezés, valamint az  Abtv.
        48.  §-ában szabályozott alkotmányjogi panasz alapján  kerülhet
        sor.”  (335/B/1990.  AB határozat, ABH  1990,  261,  262.).  Az
        Alkotmánybíróság ezért a Köot. 118. § (4) bekezdés első korábbi
        első  mondatának  utólagos megsemmisítésére irányuló  indítvány
        tárgyában az eljárást megszünteti.

        Az   Alkotmánybíróság  határozatának  Magyar  Közlönyben   való
        közzététele az Abtv. 45. § (2) bekezdésén alapul.
                                 Dr. Bihari Mihály
                            az Alkotmánybíróság elnöke

                    Dr. Balogh Elemér      Dr. Bragyova András
                    előadó alkotmánybíró         alkotmánybíró

                    Dr. Holló András           Dr. Kiss László
                    alkotmánybíró                alkotmánybíró

                    Dr. Kovács Péter      Dr. Kukorelli István
                    alkotmánybíró                alkotmánybíró

                    Dr. Lenkovics Barnabás    Dr. Lévay Miklós
                    alkotmánybíró                alkotmánybíró

                    Dr. Paczolay Péter    Dr. Trócsányi László
                    alkotmánybíró                alkotmánybíró
          Dr. Bragyova András alkotmánybíró különvéleménye

           Nem  értek  egyet a többségi határozat rendelkező részének  1.
          pontjával:  az  Alkotmánybíróságnak az  indítványt  el  kellett
          volna utasítania. Indokom három érvben foglalható össze: (1) az
          Alkotmánybíróságnak  nincs  hatásköre  a  nemzetközi  szerződés
          tartalmának  önálló,  a nemzetközi jogtól független  vagy  tőle
          eltérő  értelmezésére;  (2)  ettől  függetlenül  sem  állítható
          megalapozottan, hogy a Köot. 118. § (4) bekezdése ellentétes  a
          Vatikáni  Megállapodással; (3) végül mindkét fentebb  felhozott
          érvemtől  eltekintve  is, a határozatban foglalt  megsemmisítés
          túlmegy   a   nemzetközi   szerződésbe   ütközőnek   tekinthető
          rendelkezéseken.
          Érveim a következőkben részletezem.

          1. Az Alkotmánybíróság hatásköre a Vatikáni Megállapodás önálló
                                   értelmezésére

           1.1.  Az  Alkotmánybíróság ebben a határozatában nem  a  Köot.
          118.  §  (4)  bekezdésének  alkotmányosságát  vizsgálta,  hanem
          ritkán  gyakorolt hatáskörében a törvény nemzetközi szerződésbe
          ütközéséről   döntött.   E   hatáskör   gyakorlásának   különös
          feltételei  vannak,  amelyeket úgy vélem,  az  Alkotmánybíróság
          többségi  döntése  nem  mérlegelt kellő súllyal.  A  nemzetközi
          szerződésbe   ütközés  vizsgálata  az  Abtv.   44.-47.   §-ában
          szabályozott  hatáskör,  amely  szoros  kapcsolatban   áll   az
          Alkotmány  7.  § (1) bekezdésével. Az Abtv. 44. § szerint  ezen
          hatáskörében  az  Alkotmánybíróság  a  „nemzetközi  szerződésbe
          ütközés  szempontjából”  vizsgálja a  jogszabályt,  így  ez  az
          eljárás nem a jogszabály alkotmányosságának vizsgálata.

           1.2.  Alapvető  kérdés,  mit jelent a „nemzetközi  szerződésbe
          ütközés”  terminus. Ennek megválaszolásához nélkülözhetetlen  a
          „nemzetközi  szerződés” fogalmának értelmezése.  A  „nemzetközi
          szerződés”  terminuson a nemzetközi szerződés  nemzetközi  jogi
          tartalma  értendő,  amennyiben a  magyar  jogrendszer  valamely
          normája  ellentétes  lehet  vele.  Ebből  következik,  hogy   a
          nemzetközi szerződés nem mint magyar jogi norma ellentétes  egy
          törvénnyel, vagy más jogszabállyal, hanem mint nemzetközi  jogi
          kötelezettség.   Az   Alkotmánybíróság  is  megkülönbözteti   a
          nemzetközi  szerződést mint nemzetközi jogi normát  (jogforrást
          és  jogszabályt),  valamint a nemzetközi  szerződést  kihirdető
          belső  jogi  normát (tipikusan törvényt: amit ma  a  nemzetközi
          szerződésekkel  kapcsolatos  eljárásról  szóló  2005.  évi   L.
          törvény szabályoz). Ez utóbbi alkotmányellenessége vizsgálható,
          és  ha  a  kihirdető  törvény  alkotmányellenesnek  találtatik,
          bizonyos korlátok között meg is semmisíthető. (ld.: 4/1997. (I.
          22.) AB határozat, ABH 1997, 41, 54.)
           A    „nemzetközi   szerződésbe   ütközés”   kifejezésből    az
          „ütközésen”  mindenekelőtt a jogrendszer két  érvényes  normája
          közötti  konfliktus értendő: a magyar jogrendszer egyik normája
          miatt   a   magyar  államra  érvényes  nemzetközi   szerződéses
          kötelezettség   nem  teljesíthető.  A  nemzetközi   szerződésen
          alapuló   kötelezettség  tartalma  a  nemzetközi  jog  szerinti
          értelmezése,  mert  ha  nem  így  lenne,  akkor  a   nemzetközi
          szerződést  kihirdető  norma, például  törvény,  nem  lévén  az
          Alkotmány  normája,  nem  is  lehetne  önállóan  alkotmánybírói
          kontroll mércéje. (Az Abtv. 47. §-a ismer egy másik, esetet is:
          a  jogalkotó  mulasztását nemzetközi szerződés  végrehajtásához
          szükséges  jogszabály megalkotásában. Ez  tehát  joghézag:  egy
          vagy több norma nemzetközi szerződéssel ellentétes hiánya,  ami
          a normakonfliktus különleges esete.)
           Tehát   az  Alkotmánybíróság  nemzetközi  szerződésbe  ütközés
          vizsgálatára  szóló  —  az Abtv. 44. és skk.  §-ai  szerinti  —
          hatáskörében  eljárva  a  nemzetközi  szerződést  csakis   mint
          nemzetközi  jogi normát tekintheti, úgy ahogyan az a nemzetközi
          jog  szerint  érvényes. Ebből következik, hogy  nem  adhat  más
          jelentést a nemzetközi szerződésnek, mint ami a nemzetközi  jog
          szerint    adható:   ez   pedig   a   nemzetközi    szerződések
          értelmezésének   nemzetközi   jogi   szabályain    múlik.    Az
          alkotmánybírósági kontrollnorma, a vizsgálat mércéje,  ebben  a
          hatáskörben maga a nemzetközi szerződés: mégpedig úgy,  ahogyan
          a  nemzetközi  jogban  érvényes (és nem  mint  egy  imaginárius
          nemzetközi szerződés).

           1.3.  Ebben  az  ügyben  a döntés a Vatikáni  Megállapodás  2.
          cikkének egy bizonyos értelmezésén alapul: egyedül ez  a  Köot.
          118.   §   (4)  bekezdése  megsemmisítésének  alapja.  E   cikk
          értelmezése régóta vitatott a két szerződő fél — a Szentszék és
          Magyarország  —  között,  amint  az  hivatalos  forrásokból  is
          ismert.  Az Állami Számvevőszék nem olyan régi jelentéséből  és
          annak  mellékleteiből is ez derül ki (ld.: az ÁSZ 0807.  számú,
          az Oktatási és Kulturális Minisztérium fejezetnél a közoktatási
          feladatok      finanszírozására     fordított      pénzeszközök
          hasznosulásának ellenőrzéséről szóló 2008. májusi  jelentését).
          Az  Alkotmánybíróság ezért valójában nem egy törvény nemzetközi
          szerződésbe  ütközéséről döntött (mivel a nemzetközi  szerződés
          értelmezése  vitatott),  hanem  maga  értelmezte  a  nemzetközi
          szerződést.  Erre  viszont  nincs hatásköre,  mert  így  nem  a
          nemzetközi jog szerint érvényes nemzetközi szerződéssel  vetett
          össze  egy  magyar  jogi normát, hanem  maga  határozta  meg  a
          nemzetközi szerződés „helyes” értelmezését. (Itt nem lehet  szó
          sem  alkotmányos  követelményről, sem a  nemzetközi  szerződést
          kihirdető   jogszabály   alkotmányellenességéről,   mivel    az
          Alkotmánybíróságnak  az  Abtv. 44.  §-a  szerinti  hatáskörében
          egyikre sincs lehetőség.)
           A  „nemzetközi  szerződésbe ütközés vizsgálata” feltételezi  a
          nemzetközi  szerződés tartalmának ismeretét. Ha ez vitatott,  a
          hiányzó    nemzetközi    jog   szerinti    jogértelmezést    az
          Alkotmánybíróság nem helyettesítheti saját értelmezésével, mert
          ennek eldöntése nem tartozik és nem is tartozhat a hatáskörébe.
          Az   Alkotmánybíróság   egy  törvény   nemzetközi   szerződésbe
          ütközését  csak  akkor vizsgálhatja, ha a nemzetközi  szerződés
          nemzetközi  jogi értelmezése nem vitatott, vagy az  értelmezési
          vita   eldőlt.   A   gyakorlatban  legtöbbször   a   nemzetközi
          szerződések  értelmezése nem vitatott: abban vagy megállapodott
          gyakorlat  van, vagy esetleg, mint pl. az Emberi Jogok  Európai
          Egyezménye  esetében,  a  nemzetközi szerződés  külön  szervet,
          tipikusan  bíróságot  (mint  az EJEB)  hoz  létre  a  szerződés
          értelmezésével  kapcsolatos viták eldöntésére. Ha  másként  jár
          el,   nem   egy   jogszabály  érvényes  nemzetközi  szerződésbe
          ütközéséről  dönt,  hanem először is  arról,  mi  a  nemzetközi
          szerződés  szerinte „helyes” értelmezése. Vagyis nem nemzetközi
          jogot  alkalmaz, hanem azt, aminek szerinte a nemzetközi jognak
          lennie   kellene.  Az  Alkotmánybíróság  számára  a  nemzetközi
          szerződés   tartalma  (jelentése,  értelmezése)   adott:   ezen
          változtatni,  az  Alkotmány 7. § (1)  bekezdése  szerint  sincs
          joga.  A  nemzetközi  szerződés  úgy  vizsgálandó,  ahogyan   a
          nemzetközi  jog  szerint kötelez, ehhez az  Alkotmánybíróságnak
          sem hozzátenni, sem elvenni (legalábbis az Abtv. 44. § szerinti
          hatáskörében  eljárva)  nem szabad. A nemzetközi  szerződéseket
          nem  egy állam alkotja, így a magyar állam sem alkothat vagy  —
          ami   ezzel  egyenértékű  lenne  —  értelmezhet  önállóan   egy
          nemzetközi szerződést.
           Ameddig  a  két szerződő fél nem állapodott meg  a  nemzetközi
          szerződés   értelmezéséről,   addig   a   szerződés    vitatott
          rendelkezésének két egyenrangú, de a másik félre  nem  kötelező
          értelmezése  van. Ez nemzetközi jogvita, melynek eldöntése  nem
          az  Alkotmánybíróság  hatásköre. Maga a  Vatikáni  Megállapodás
          egyébiránt  szabályozza is az értelmezésével kapcsolatos  viták
          eldöntését.  Az  V. fejezet (1) bekezdése értelmében:  „[h]a  a
          jelen    Megállapodás   értelmezésével   vagy    alkalmazásával
          kapcsolatban  valamilyen nehézség merülne fel,  a  Felek  közös
          megegyezéssel keresik meg a legmegfelelőbb megoldást”.
           A  nemzetközi  szerződés értelmezése csakis a  nemzetközi  jog
          szerinti  értelmezést jelentheti — az összes többi esetben  nem
          beszélhetnék   „nemzetközi  szerződésről”.  Ha   a   nemzetközi
          szerződés  jelentése, vagy valamely rendelkezésének értelmezése
          vitatott,  akkor ez nemzetközi jogvita, amelyet  a  feleknek  a
          nemzetközi  jog szabályai alapján kell rendezniük. A nemzetközi
          szerződések értelmezése valóban gyakori nemzetközi jogi kérdés,
          az  államközi viták jelentős része is erről szól. A  nemzetközi
          szerződések   értelmezéséről  szóló  általános  szabályokat   a
          nemzetközi   szerződések   jogáról   szóló   bécsi    szerződés
          (kihirdetve: a szerződések jogáról szóló, Bécsben az 1969.  évi
          május  hó 23. napján kelt szerződés kihirdetéséről szóló  1987.
          évi  12.  tvr.-rel)  tartalmazza, amely a  meglévő  szokásjogot
          rögzíti   (ld.:  Haraszti  György:  A  nemzetközi   szerződések
          értelmezésének  alapvető kérdései. Budapest,  KJK,  1965.).  Ez
          azonban  nem mond sokat a nemzetközi szerződések értelmezésének
          eljárásáról.   Annyi   biztos  azonban,   hogy   a   nemzetközi
          szerződéseknek nincs a szerződő felektől független,  „objektív”
          értelmezése. Különösen igaz ez a kétoldalú szerződésekre és még
          ennél   is   inkább  a  nemzetközi  jogban  felettébb   sajátos
          szerződésre,  mint a Szentszék és egy állam („világi  hatalom”)
          közötti megállapodás. E nemzetközi szerződés tárgya ugyanis  az
          állam  egyoldalú kötelezettségvállalása a Szentszékkel szemben,
          eltérően   a   jellegzetesen  kölcsönös  kötelezettségvállalást
          tartalmazó kétoldalú szerződésektől, mint a kettős adóztatásról
          szóló, jogsegély, kiadatási stb. szerződések. Ezekben az  egyik
          szerződő állam szerződés-értelmezése meghatározó lehet a  másik
          szerződő  számára; itt azonban erről nem lehet szó.  A  legtöbb
          kétoldalú  szerződésnél  a  szerződő  felek  egymással  szemben
          vállalnak kötelezettséget, mint pl. a kettős adóztatásról szóló
          egyezmények,  valamint  a  kiadatási vagy  jogsegélyszerződések
          stb.  esetén.  Itt  erről  nincs  szó:  az  állam  a  katolikus
          egyházzal szemben egyoldalú kötelezettséget vállal (miközben  a
          Vatikáni  Megállapodás  egyes vagyoni kérdések  rendezésről  is
          szól        és        ennyiben       tekinthető       kölcsönös
          kötelezettségvállalásnak).  Másrészt  az  állam   arra   vállal
          kötelezettséget,   hogy  törvényeit  és   egyéb   jogszabályait
          meghatározott  tartalommal  alkotja meg:  esetünkben  megfelelő
          törvényeket   hoz   és  tart  érvényben  (hatályban).   Ezt   a
          kötelezettséget   a   nemzetközi   szerződésekkel   kapcsolatos
          eljárásról   szóló  2005.  évi  L.  törvény  a  következőképpen
          fogalmazza   meg:   „A   szerződés  előkészítésétől   kezdődően
          folyamatosan   vizsgálni  kell,  hogy  a  szerződés   a   belső
          jogszabályokkal,     valamint     egyéb     nemzetközi     jogi
          kötelezettségekkel összhangban áll-e. Az összhang megteremtését
          a szerződés tartalmának megfelelő alakításával, továbbá a belső
          jogszabályok  és  a  nemzetközi jogi kötelezettségek  lehetőség
          szerinti módosításával vagy megszüntetésével biztosítani kell”.
           Az   Alkotmánybíróság  egy  vitatott  értelmezésű   nemzetközi
          szerződést  önállóan nem értelmezhet és nem adhat a  nemzetközi
          szerződésnek   a   nemzetközi  jogtól  független   (esetleg   a
          nemzetközi  joggal  ellentétes) értelmezést.  Ha  a  nemzetközi
          szerződés   jelentése   (értelmezése)   vitatott,   akkor    az
          Alkotmánybíróságnak   vagy  meg   kell   várnia   a   szerződés
          értelmezéséről  folytatott nemzetközi jogi vita eldőltét,  vagy
          nem szabad megállapítania nemzetközi szerződésbe ütközést, ha a
          vizsgált  magyar  jogszabály a nemzetközi szerződés  valamelyik
          lehetséges    jelentésének   (értelmezésének)   megfelel.    (A
          nemzetközi   szerződés   értelmezéséről   ld.:   a   nemzetközi
          szerződésekkel  kapcsolatos  eljárásról  szóló  2005.  évi   L.
          törvény 13. §-a rendelkezéseit.) A nemzetközi szerződés, kivált
          olyan   sajátos   szerződés,  mint  a   Vatikáni   Megállapodás
          értelmezése  nem  az Alkotmánybíróság hatásköre,  az  indítvány
          pedig   ténylegesen   ezt  kérte.  Ezért   az   indítványt   az
          Alkotmánybíróságnak az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről
          és   annak   közzétételéről  szóló,  módosított   és   egységes
          szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH  2003,
          2065.)  29. § b) pontja alapján vissza kellett volna utasítania
          mivel nemzetközi szerződés értelmezésére nincs hatásköre.

                   2. A Vatikáni Megállapodásba ütközés kérdése

           2.1.  Ha  azonban  — elvetve, mint tette, az  előbb  felhozott
          érveket  —  az Alkotmánybíróság mégis vállalkozott  a  Vatikáni
          Megállapodás   értelmezésére,  akkor  is  meg   kellett   volna
          állapítania,  hogy  a  Köot. 118. § (4)  bekezdésének  vitatott
          része  nem  ellentétes  a  Vatikáni  Megállapodással.  Ebben  a
          kérdésben  egyetértek  a  Holló András  e  határozathoz  fűzött
          különvéleményével.

           2.2.  A Vatikáni Megállapodás 2.Cikke szerint „[a]z Egyház  az
          általa   fenntartott  közoktatási  intézmények  után   (óvodák,
          általános  és  középiskolák,  diákotthonok)  ugyanolyan  szintű
          pénzügyi  támogatásban  részesül, mint a hasonló  intézményeket
          működtető  állami és önkormányzati fenntartó”.  Ebből  kiderül,
          hogy  az  egyház a közoktatási intézményeket éppúgy fenntartja,
          mint  az  állam  vagy az önkormányzatok, és  ehhez  kap  állami
          támogatást (az olasz szövegben: sussidi finanziari). Nincs  szó
          arról,   hogy  ezeket  az  intézményeket  az  államnak  kellene
          fenntartania   csak   azért,  hogy   bennük   egyházi   oktatás
          folyhasson. Ez az állam világnézeti semlegességével ellentétes,
          így   alkotmányellenes  lenne.  (ld.:  4/1993.  (II.  12.)   AB
          határozat, ABH 1993, 48, 89.) A Megállapodás fentebb idézett 2.
          Cikkének  értelme  annyi,  hogy  az  egyház  saját  forrásaiból
          fenntartott  közoktatási intézmények jogosultak  az  állami  és
          önkormányzati   fenntartóknak  járó  egyes   (főleg   normatív)
          támogatásokra.
          A  Vatikáni  Megállapodás  e  cikke különválasztja  az  iskolák
          fenntartását   egyfelől,  és  az  iskoláknak   adott   pénzügyi
          támogatást másfelől. A Vatikáni Megállapodásból nem következik,
          hogy az egyházi intézményeknek ugyanolyan (jó vagy kevésbé  jó)
          pénzügyi  helyzetben  kell  lenniük,  mint  az  állam  vagy  az
          önkormányzat   által  fenntartottaknak  —  ezt  megjegyzem   az
          indítványozók   sem   állítják,  és   megalapozottan   nem   is
          állíthatnák.   A   hivatkozott   rendelkezésből   csak    annyi
          következik, hogy az állami és önkormányzati fenntartóknak  járó
          pénzügyi   támogatásokra   az  egyházi   (katolikus)   oktatási
          intézmények  is  jogosultak. Ebből nem vezethető  le,  hogy  az
          államnak   finanszíroznia  kellene  a   katolikus   közoktatási
          intézmények  fenntartását  —  csak  az,  hogy  a   meglévő   és
          fenntartott  óvodáknak,  iskoláknak, diákotthonoknak  meg  kell
          kapniuk az állami és önkormányzati hasonló intézményeknek  járó
          költségvetési támogatásokat.
          A  Vatikáni Megállapodásnak egyébként eleget tett a törvényhozó
          azzal  is,  hogy  a  Köot.  121. § (1) bekezdés  12.  pontjában
          olvasható  értelmező rendelkezések között található „fenntartó”
          fogalmába  belevette  az  egyházi jogi  személyeket  s  így  az
          általuk    fenntartott   oktatási   intézményeket   is,    mely
          értelemszerűen  alkalmazandó  a finanszírozás  szabályaira  is.
          Ennek   következtében  ugyanis,  minden  közoktatási  intézmény
          fenntartójának  járó  pénzügyi támogatásra  a  hasonló  egyházi
          (köztük  az  itt  egyedül  érdekes  katolikus)  intézmények  is
          jogosultak.
           Mindezekből  következően  a katolikus közoktatási  intézmények
          jelenlegi finanszírozása nem ellentétes a Vatikáni Megállapodás
          2. Cikke ésszerű értelmezésével.

                           3. A megsemmisítés terjedelme

           Álláspontom szerint az előző két érv elvetése sem indokolja  a
          határozat    rendelkező   részének   1.    pontjában    foglalt
          megsemmisítés  terjedelmét.  A többségi  határozat  hivatkozott
          pontja  ugyanis megsemmisíti a törvényhelyet, amely a határozat
          szerint  nemzetközi szerződésbe ütközik; ez  pedig  túlmegy  az
          Alkotmánybíróság  nemzetközi szerződésbe  ütközés  vizsgálatára
          szóló  hatáskörén.  A Vatikáni Megállapodás  csak  a  katolikus
          közoktatási intézmények támogatásáról szól, így a Köot.118. §-a
          szerinti  támogatásra  jogosult  nem  állami  és  önkormányzati
          közoktatási   intézményekről  szóló  szabályozás   nem   állhat
          ellentétben a megállapodással. Ezért úgy vélem a Köot.  118.  §
          (4)  bekezdésének megsemmisítése túlmegy az indítványon,  amely
          csak  a törvény Vatikáni Megállapodásba ütközésének vizsgálatát
          kérte.  (Ugyanez hozható fel az Alkotmánybíróság  15/2004.  (V.
          14.)  AB határozatával (ABH 2004, 269, 275-278.) szemben: ebben
          szintén  a Vatikáni Megállapodásba ütközést állapított  meg  az
          Alkotmánybíróság  és  a szociális törvény teljes  rendelkezését
          semmisítette meg.
           Az   Alkotmánybíróság  jogszabály  (itt:  törvény)  nemzetközi
          szerződésbe ütközését vizsgáló eljárásában csakis a Köot.  118.
          §  (4)  bekezdése  nemzetközi szerződéssel  ellentétes  (az  1.
          pontban    olvashatók   szerint   a   nemzetközi    szerződéses
          kötelezettség  teljesítését  lehetetlenné  tevő)  rendelkezését
          semmisíthette  volna  meg.  A  Vatikáni  Megállapodás  csak   a
          katolikus  közoktatási intézményekre alkalmazandó  (A  Vatikáni
          Megállapodás   bevezető   rendelkezése   szerint   ugyanis    a
          Megállapodás   szövegében  az  „Egyház”  megjelölés   alatt   a
          Katolikus Egyház értendő. Így van ez a 2. Cikkben szabályozott,
          az  „Egyház” által fenntartott közoktatási intézmények pénzügyi
          támogatásánál  is.). Ezzel szemben a Köot 118. § (4)  bekezdése
          minden  nem  állami vagy önkormányzati intézményekről  szól.  A
          fent   elmondottakból  következően  a  törvényhely   nemzetközi
          szerződéssel,  vagyis a Vatikáni Megállapodással  csak  a  „nem
          állami és önkormányzati” közoktatási intézmények egy része, ti.
          a   katolikus   egyház  által  fenntartott   iskolák,   óvodák,
          diákotthonok tekintetében lehet ellentétes. A többi nem  állami
          és önkormányzati közoktatási intézmény például a többi egyházi,
          alapítványi  stb. intézmény tekintetében ezért  semmi  indok  a
          törvényhely  megsemmisítésére  nemzetközi  szerződésbe  ütközés
          címén,  egyszerűen  azért,  mert  nincs  nemzetközi  szerződés,
          amelybe  ütköznének.  (Ilyen nemzetközi  szerződés  a  Vatikáni
          Megállapodás  biztosan nem lehet, másról pedig a határozat  nem
          szól.)
           Az   egyházak  hitéleti  és  közcélú  tevékenységének   anyagi
          feltételeiről  szóló 1997. évi CXXIV. törvény (a  továbbiakban:
          Egyház  finanszírozási törvény) valóban  tartalmaz  a  Vatikáni
          Megállapodásban foglaltakhoz hasonló szabályokat a többi egyház
          finanszírozására is. Ez az Alkotmány 60. §-a és a 70/A.  §  (1)
          bekezdése  alapján  indokolt szabály. Ha  a  Köot  118.  §  (4)
          bekezdése  ellentétes  lenne az Egyház  finanszírozási  törvény
          egyes  szabályaival,  ez önmagában az Alkotmánybíróság  állandó
          gyakorlata  szerint  nem  lenne  alkotmányellenes,  hacsak  nem
          vezetne az Alkotmány valamely rendelkezésének sérelméhez. Erről
          a   kérdésről   azonban   az  Alkotmánybíróság   a   nemzetközi
          szerződésbe  ütközés vizsgálatáról szóló eljárásában,  valamint
          indítvány  hiányában, nem dönthetett volna —  holott  valójában
          ezt  tette. Ez nem mellékes kérdés, mert az Alkotmány  60.  §-a
          alapján   egyetlen   egyházi  közoktatási  intézménynek   (vagy
          fenntartójának)  sincs  joga az állami támogatásra  a  Vatikáni
          Megállapodás,  és ennek következtében az Egyház  finanszírozási
          törvény    szerinti    mértékben.   Az   egyházi    intézmények
          finanszírozásának mai rendszere nem alapítható  közvetlenül  az
          Alkotmányra.  Az Alkotmánybíróság álláspontja is ez:  az  állam
          köteles   lehetővé   tenni   egyházi  közoktatási   intézmények
          működését,  de  nem  köteles  az  állami  iskolákkal   azonosan
          támogatni őket. (4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993,  48,
          89.). Ez az Alkotmány 60. § (2) bekezdésében megfogalmazott, az
          állam  és  az  egyház  elválasztásának alkotmányos  elvéből  is
          következik.

           A  fent  elmondottak alapján indokolhatónak  tartottam  volna,
          ebben  is  egyetértve Holló András különvéleményével, mulasztás
          megállapítását,   főleg   a   viták  rendezésével   kapcsolatos
          eljárások hiánya miatt.

          Budapest, 2008. június 30.
                                                      Dr. Bragyova András
                                                            alkotmánybíró

          Dr. Holló András alkotmánybíró különvéleménye

          A rendelkező rész 1. pontjával nem értek egyet.

          Álláspontom  szerint  a  Magyar  Köztársaság  és  az   Apostoli
          Szentszék között a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati
          is  hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány
          vagyoni kérdésről 1997. június 20-án Vatikánvárosban aláírt, az
          1999.    évi    LXX.   törvénnyel   kihirdetett    Megállapodás
          (Megállapodás) megsértése önmagában a közoktatásról szóló 1993.
          évi   LXXIX.   törvény   (Köot.)  118.   §   (4)   bekezdésével
          összefüggésben nem állapítható meg.
          A Megállapodás 2. cikke a következő rendelkezést tartalmazza:
          „Az  Egyház az általa fenntartott közoktatási intézmények  után
          (óvodák,  általános  és középiskolák, diákotthonok)  ugyanolyan
          szintű   pénzügyi  támogatásban  részesül,   mint   a   hasonló
          intézményeket működtető állami és önkormányzati fenntartó.”

          A III. fejezete pedig kimondja:
          „Az  Egyház további állami támogatásra jogosult, melynek alapja
          az    állampolgárok   azon   döntése,   ahogyan   az    egyházi
          közszolgáltatásokat   igénybe  veszik.  E   támogatásnak   kell
          biztosítania  az  egyházi  intézményfenntartónak   az   állami,
          illetve  önkormányzati fenntartóval azonos szintű  támogatását,
          összhangban   az  1990.  évi  IV.  törvénnyel.   (E   támogatás
          kiszámításának  módját  a Megállapodást kiegészítő  Jegyzőkönyv
          tartalmazza.)”
          A Megállapodás e rendelkezéseiből az következik az Egyháznak az
          általa  fenntartott  közoktatási intézmények  után  a  normatív
          költségvetési  hozzájárulásokat,  egyéb  támogatásokat   és   a
          kiegészítő  jegyzőkönyv szerint számított kiegészítő támogatást
          együttesen    figyelembe   véve   kell   ugyanolyan    pénzügyi
          támogatásban   részesülnie,   mint   a   hasonló    közoktatási
          intézményeket     működtető    állami    vagy     önkormányzati
          fenntartóknak.  A  Megállapodás nem tartalmaz  rendelkezést  az
          Egyház   és  a  helyi  önkormányzatok  számára  járó   normatív
          költségvetési hozzájárulás azonos mértékére nézve.
          Az egyházi közoktatási intézmények fenntartóit megillető állami
          támogatásra  vonatkozóan  a  Köot.-n  kívül  más  törvények  is
          tartalmaznak  szabályokat.  Ezek együttes  értelmezése  alapján
          lehet  megállapítani, hogy az Egyháznak az  általa  fenntartott
          közoktatási  intézmények  után  nyújtott  pénzügyi  támogatások
          megállapítására    vonatkozó   szabályok    ellentétesek-e    a
          Megállapodásban foglaltakkal.
          Ilyen   törvény   a  Megállapodás  által  is   hivatkozott,   a
          lelkiismereti  és vallásszabadságról, valamint  az  egyházakról
          szóló  1990.  évi  IV. törvény, amelynek 19.  §  (1)  bekezdése
          kimondja  az  állam  az egyházi jogi személy  nevelési-oktatási
          intézményeinek   működéséhez  –  külön  törvény   rendelkezései
          szerint  –  normatív  módon  meghatározott,  a  hasonló  állami
          intézményekkel  azonos mértékű költségvetési támogatást  nyújt,
          illetőleg   a   támogatás  az  ilyen  ellátásokra  elkülönített
          pénzeszközökből történik.
          Az egyházi intézményfenntartók pénzügyi támogatását szabályozza
          az   egyházak   hitéleti  és  közcélú  tevékenységének   anyagi
          feltételeiről  szóló 1997. évi CXXIV. törvény (a  továbbiakban:
          Eft.)    is.   E   törvény   5.   §-a   alapján   az    egyházi
          intézményfenntartók    által    ellátott     nevelési-oktatási,
          felsőoktatási,  kulturális,  szociális,  egészségügyi,   sport,
          illetőleg  gyermek-  és  ifjúságvédelmi tevékenységek  központi
          költségvetési   finanszírozása  az  állami   és   önkormányzati
          intézményekre  vonatkozó általános szabályok  alapján,  azokkal
          azonos   mértékben   történik.  Az  egyházi  fenntartóknak   az
          intézményeik  után  a  hasonló  feladatot  ellátó   állami   és
          vnkormányzati  intézményekkel azonosan járó normatív  és  egyéb
          állami   hozzájárulásának  jogcímeit  és   fedezetét,   illetve
          arányait az éves költségvetési törvény tartalmazza. A  6.  §  a
          Megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvének megfelelően szabályozza
          a   kiegészítő   támogatásra   való   jogosultságot,   valamint
          számításának módját.
          Az    Eft.    e    szabályai    már    szólnak    az    egyházi
          intézményfenntartóknak      járó       normatív       támogatás
          megállapításáról. E szabályok alapján megállapítható,  hogy  az
          egyházi   intézményfenntartók  költségvetési  támogatására   az
          állami  és  önkormányzati intézményekre  vonatkozó  szabályokat
          kell  alkalmazni, és az állami és önkormányzati  intézményekkel
          azonos  normatív támogatásra és egyéb költségvetési támogatásra
          tarthatnak  igényt.  Az Eft. e szabályai összhangban  állnak  a
          Megállapodásban  foglalt finanszírozási szabályokkal,  s  mivel
          hatályuk  kiterjed a nevelési-oktatási tevékenységre,  tehát  a
          Köot. hatálya alá tartozó, egyház által fenntartott közoktatási
          intézményekre,   eleget   tesznek  a  határozat   indokolásában
          megfogalmazott követelményeknek is.

          Ezért álláspontom szerint az Alkotmánybíróságnak a Köot. 118. §
          (4)  bekezdés alkotmányellenességének megállapítására  irányuló
          indítványt el kellett volna utasítania. Tekintettel arra,  hogy
          az   Eft.   az  indítványokban  és  a  határozat  indokolásában
          kifejtetteknek    megfelelően    szabályozza     az     egyházi
          intézményfenntartóknak   az  általuk  fenntartott   közoktatási
          intézmények  után  járó  pénzügyi  támogatások  rendszerét,  az
          Alkotmánybíróság  – az egyházi intézmények után  járó  pénzügyi
          támogatásra  vonatkozó törvényi szabályok együttes  értelmezése
          alapján,  a határozatban is hivatkozott 22/1997. (IV.  25.)  AB
          határozat   megállapításait   is   figyelembe    véve    –    a
          Megállapodásból,  illetőleg  az  Alkotmány  60.  §-ából   folyó
          követelményként  mondhatta  volna  ki  azt,  hogy  az   egyházi
          közoktatási   intézmények   után  járó   pénzügyi   támogatások
          megállapítása során az Eft. szabályai az irányadók.
          Az  indítványozók  által kifogásolt és a Megállapodásba  ütköző
          finanszírozási  problémák nem a határozat által  megsemmisített
          törvényi rendelkezés következményei.
          Fenntartom, azt a 15/2004. (V. 14.) AB határozathoz (ABH  2004,
          269,  275-278.)  fűzött különvéleményemben (a  különvéleményhez
          csatlakozott   Dr.   Kiss  László  és  Dr.   Kukorelli   István
          alkotmánybíró)  megfogalmazott álláspontomat,  mely  szerint  a
          Megállapodással  ellentétes jogi helyzetet az  okozza,  hogy  a
          hatályos  jogi szabályozás nem tartalmazza azokat  az  eljárási
          rendelkezéseket,  amelyek  megfelelő  garanciát  nyújtanak   az
          egyházi  intézményfenntartóknak arra, hogy  az  állam  által  a
          Megállapodásban vállalt állami támogatásokhoz hozzájussanak.  A
          jogalkotó  nem rendezte a pénzügyi támogatások megállapításának
          módját,  a viták feloldásának a rendjét, az intézményfenntartók
          igényérvényesítési lehetőségét.
          Az  Abtv. 47. §-a alapján, ha az Alkotmánybíróság megállapítja,
          hogy  a  jogalkotó  szerv  a nemzetközi  szerződésből  származó
          jogalkotói  feladatát  elmulasztotta,  a  mulasztást   elkövető
          szervet   –  határidő  megjelölésével  –  felhívja  feladatának
          teljesítésére. Az Alkotmánybíróság e hatáskörének  gyakorlására
          az Abtv. 21. § (7) bekezdése alapján kifejezetten erre irányuló
          indítvány hiányában, hivatalból is jogosult.
          Ennek   alapján   az  Alkotmánybíróságnak  a  Köotv.   vitatott
          rendelkezésének  megsemmisítése  helyett,  az  Abtv.  47.   §-a
          alapján,   mulasztásban   megnyilvánuló   alkotmányellenességet
          kellett volna megállapítania.

          Budapest, 2008. június 30.
                                                         Dr. Holló András
                                                            alkotmánybíró
          A különvéleményhez csatlakozom:
                                                         Dr. Lévay Miklós
                                                            alkotmánybíró
            .
            English:
            English:
            .
            Petition filed:
            .
            Subject of the case:
            .
            Some provisions of Act LXXIX of 1993 on Public Education with the agreement between the Republic of Hungary and the Holy See concerning the issue of sector neutral finance
            Number of the Decision:
            .
            99/2008. (VII. 3.)
            Date of the decision:
            .
            06/30/2008
            .
            CODICES summary:
            http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2008-2-007?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
            .