Hungarian

Ügyszám: .	1493/B/1995
Előadó alkotmánybíró: Ádám Antal Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 53/1996. (XI. 22.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1996/165 .

A döntés kelte: Budapest, 11/18/1996 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! Az      Alkotmánybíróság       jogszabályi       rendelkezés alkotmányellenességének   utólagos   vizsgálatára   irányuló indítvány  tárgyában   -  Dr.  Sólyom  László  alkotmánybíró párhuzamos indokolásával - meghozta a következő                        határozatot : Az Alkotmánybíróság  a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló  1989.   évi  XXXIII.   törvény  3.  §  (3)  bekezdése alkotmányellenességének megállapítására  és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. Az Alkotmánybíróság  ezt a  határozatát a  Magyar Közlönyben közzéteszi.                          Indokolás                              I. 1. A  pártok működéséről  és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény  ( a továbbiakban  :   Ptv. ) 3. § (1) - (4) bekezdése a  pártok megszűnéséről  a  következő  előírásokat tartalmazza. " (1) A párt megszűnhet : a) más párttal való egyesüléssel, b) két vagy több pártra való szétválással, c) feloszlással, d) a bíróság által való feloszlatással vagy e) megszűnésének megállapításával. (2) A  bíróság az ügyészség indítványára megállapítja a párt megszűnését, ha az tevékenységével felhagy és vagyonáról nem rendelkezik. (3) A  bíróság az ügyészség indítványára - a párt társadalmi szervezetként   való    további   működésének   érintetlenül hagyásával - megállapítja a párt működésének megszűnését, ha a párt egymást követő két általános országgyűlési képviselői választáson nem állít jelöltet. (4)  A   (3)  bekezdésben   említett  esetben  a  társadalmi szervezet megszűnésének vagyoni következményeire továbbra is e törvény rendelkezései az irányadóak. " 2.   Az   indítványozó   a   Ptv.   3.   §   (3)   bekezdése alkotmányellenességének  megállapítását  és  megsemmisítését kérte. Álláspontja  szerint a  Ptv. e  rendelkezése sérti az Alkotmány 3. § (1) - (2) bekezdését, 63. § (1) bekezdését és 70/C. § (1) bekezdését. Az indítványozó  véleménye szerint  az  Alkotmány  a  pártok működését illetően nem tartalmaz olyan korlátozást, amelyből az következik,  hogy a  pártok előre  megszabott időtartamon belül országgyűlési  képviselőjelöltet kötelesek állítani és nem tekinthető  pártnak az  a szervezet,  amelyik valamilyen okból e  feladatának nem  tesz eleget.  Nem következik ilyen korlátozás  az  Alkotmány  3.  §  (2)  bekezdésében  foglalt rendelkezésből  sem,   mert  a  vélemény  kialakításának  és kinyilvánításának többféle formája van. Ezek többségéhez nem szükséges   az    országgyűlési    képviselet,    sőt    még képviselőjelölt állítása sem. Az   indítványozó   megállapítása   alapján   a   kifogásolt rendelkezés   a   pártok   közötti   jogegyenlőséget   sértő diszkriminációra  is   lehetőséget  ad,  mert  az  ügyészség belátására bízza,  hogy országgyűlési  képviselőjelöltet nem állított  pártok   közül  melyek   működésének   megszűnését indítványozza.                             II. Az indítvány az alábbiak miatt nem megalapozott. 1. Az  Alkotmány preambuluma  olyan  jogállamba  való  békés politikai átmenet  elősegítését határozza  meg az alkotmányi rendelkezések   rendeltetéseként,    amely    a    szociális piacgazdaság mellett  a  többpártrendszer  és  a  parlamenti demokrácia együttes megvalósulását szolgálja. Az Alkotmány  2. §  (2) bekezdése  kinyilvánítja a népfelség elvét, amely szerint "A Magyar Köztársaságban minden hatalom a  népé,  amely  a  népszuverenitást  választott  képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. " Az  Alkotmány   3.  §  (1) - (2)  bekezdése  a  pártokról  a következőket tartalmazza : " (1) A  Magyar Köztársaságban  a pártok  az Alkotmány és az alkotmányos  jogszabályok   tiszteletben   tartása   mellett szabadon alakulhatnak és szabadon tevékenykedhetnek. (2) A  pártok közreműködnek  a népakarat  kialakításában  és kinyilvánításában". Az Alkotmány  63. §  (1) bekezdése  szerint  :    "A  Magyar Köztársaságban az  egyesülési jog  alapján mindenkinek  joga van  a   törvény  által   nem  tiltott  célra  szervezeteket létrehozni,  illetőleg   azokhoz  csatlakozni".   E  §   (3) bekezdése alapján  "Az egyesülési  jogról szóló,  valamint a pártok  gazdálkodásáról   és   működéséről   szóló   törvény elfogadásához   a    jelenlévő   országgyűlési    képviselők kétharmadának szavazata szükséges". Az  Alkotmány   70/C.  §   (1)  bekezdése   megállapítja   : "Mindenkinek joga  van ahhoz,  hogy gazdasági  és társadalmi érdekeinek  védelme  céljából  másokkal  együtt  szervezetet alakítson vagy ahhoz csatlakozzon". Az Alkotmány  több rendelkezést tartalmaz az Országgyűlésben képviselettel   rendelkező   pártok   képviselőcsoportjainak jogosultságairól.  A   19/B.  §   (2)  bekezdése  alapján  a Honvédelmi Tanács  tagjai közé  tartoznak az Országgyűlésben képviselettel   rendelkező   pártok   képviselőcsoportjainak vezetői. A  28. §  (5)  bekezdése  szerint  az  Országgyűlés feloszlatása előtt  a köztársasági  elnök köteles kikérni az Országgyűlésben     képviselettel      rendelkező     pártok képviselőcsoportjai vezetőinek  véleményét is. A 32/A. § (4) bekezdése értelmében  pedig az  Alkotmánybíróság tagjaira az Országgyűlésben     képviselettel      rendelkező     pártok képviselőcsoportjainak   egy-egy    tagjából   álló   jelölő bizottság tesz javaslatot. 2. Az  Alkotmány 3. § (1) bekezdése a pártok alapításának és tevékenységének  szabadságát   az  általános   rendelkezések körében az  egyesülési szabadság  részét képező,  nevesített alapjogként   határozza   meg   és   részesíti   alkotmányos védelemben.  Ez  az  előírás  a  pártok  szabad  alapítását, tevékenységét  és   ezek  védelmét   az  Alkotmány   és   az alkotmányos jogszabályok  keretei között  biztosítja, vagyis feltételekhez kötött védelmet állapít meg. Az Alkotmány  63.  §  (3)  bekezdése  felhatalmazást  ad  az Országgyűlésnek,  hogy  az  egyesülési  jogról,  valamint  a pártok  gazdálkodásáról   és  működéséről   szóló  részletes szabályokat    kétharmados    szavazataránnyal    elfogadott törvényben állapítsa  meg. E  felhatalmazás alapján  alkotta meg az  Országgyűlés  a  Ptv.  -t  és  ehhez  az  alkotmányi rendelkezéshez kapcsolódik  az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény is. A Ptv. 1. §-a szerint "E törvény hatálya azokra a társadalmi szervezetekre terjed  ki, amelyek  nyilvántartott  tagsággal rendelkeznek, és  amelyek a  nyilvántartásba vételüket végző bíróság előtt  kinyilvánítják, hogy e törvény rendelkezéseit magukra nézve kötelezőnek ismerik el". A  Ptv.  15.  §-a  alapján  "Ha  már  bejegyzett  társadalmi szervezet pártként  kíván  működni,  köteles  bejelenteni  a bíróságnak, hogy  a pártok  működéséről  és  gazdálkodásáról szóló  törvényt  magára  nézve  kötelezőnek  ismeri  el,  és alapszabályát egyidejűleg a bíróságnak benyújtani". A Ptv. az egyesülési jog alapján az arra jogosult polgárokra és  a   létrejött  társadalmi   szervezetekre  bízza,   hogy politikai  tevékenységüket   a  különleges  jogosultságokkal rendelkező pártokként  kívánják-e kifejteni. A pártként való működéshez  a   Ptv.   a   nyilvántartott   tagsággal   való rendelkezést és a nyilvántartásba vételt végző bíróság előtt annak kinyilvánítását támasztja, hogy a társadalmi szervezet e törvény rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el. 3.  A   Ptv.  preambuluma   szerint;  "A  pártok  társadalmi rendeltetése,   hogy    a   népakarat    kialakításához   és kinyilvánításához,  valamint   a  politikai   életben   való állampolgári részvételhez  szervezeti kereteket nyújtsanak". Az   Országgyűlés   ezért   "az   állampolgárok   egyesülési szabadságának és  politikai jogainak érvényesülése, valamint a  társadalomban   meglévő  különböző   érdekek  és  értékek demokratikus    megjelenítésének     és     érvényesítésének előmozdítása érdekében" alkotta meg a Ptv. -t. Amint ez  az idézett alkotmányi rendelkezésekből is kitűnik, többpártrendszerű alkotmányos  jogállami  keretek  között  a népakarat  alakításának   és  kinyilvánításának   kiemelkedő eszköze   és    formája   a    népképviseleti    intézmények létrehozásában és  működésük előmozdításában  való politikai részvétel. Az  Alkotmány 2.  §  (2)  bekezdése  a  népfelség érvényesülésének  eszközei  és  formái  között  első  helyen jelöli  meg   a   népképviseletet.   A   pártok   elsődleges rendeltetése az, hogy politikai eszközökkel működjenek közre a népakarat  alakításában, kinyilvánításában, vegyenek részt a    népképviseleti    testületek    tagjai    választásának szervezésében és  az általuk támogatott képviselők, valamint a megválasztott  országgyűlési és  önkormányzati  testületek működésének előmozdításában. A pártoknak  rendeltetésükből fakadó sajátos törekvése, hogy a népképviseleti  választások eredményei alapján képviselőik részt vegyenek a közhatalom gyakorlásában. A pártok a magyar jogállamban  az  egyesülési  szabadság  alapján  létrehozott olyan  alkotmányos   intézmények,  amelyek  nélkülözhetetlen szerepet  töltenek   be  a  társadalom  és  az  államhatalom politikai kapcsolataiban. A törvény  az Alkotmány  3. § (2) bekezdésében meghatározott szerep szolgálatában,  valamint a  63.  §  (3)  bekezdésében meghatározott  felhatalmazás   alapján   számos   feladatot, jogosultságot és  tevékenységi formát  jelölhet meg a pártok számára. Ezáltal  tehát törvény állapíthatja meg a politikai pártok közelebbi  jellemzőit. Ennek megfelelően a pártokat a hatályos alkotmányi  és törvényi  szabályozás szerint  -  az egyesülési  jog   alapján  létrejövő   egyéb  szervezetekhez viszonyítva -  többletjogosítványok illetik  meg és  sajátos kötelességek terhelik.  A Ptv. preambulumában megjelölt és a pártok  által  is  érvényesítendő  politikai  jogok  körében kiemelkedő helyet foglal el az aktív és passzív választójog. E megállapítás  megalapozottságát támasztják  alá a hatályos választójogi  törvények.   A   kapcsolódó   jogosultságokat, feladatokat  és   az  eljárási   rendet   az   országgyűlési képviselők választásáról  szóló 1989. évi XXXIV. törvény ( a továbbiakban :   Vjt.  ) , valamint  a  helyi  önkormányzati képviselők és  polgármesterek választásáról  szóló 1990. évi LXIV. törvény  ( a továbbiakban  :   Övjt. )  tartalmazza. A pártok   vázolt   szerepéhez   kapcsolódik   a   Ptv.   -ben megállapított költségvetési támogatás. A Vjt.  5. § (1) - (4) bekezdése az országgyűlési képviselők jelöléséről a következőket tartalmazza. " (1) Az  egyéni választókerületben  a  választópolgárok  és azok a  társadalmi szervezetek, amelyek megfelelnek a pártok működéséről     és     gazdálkodásáról     szóló     törvény rendelkezéseinek  ( a   továbbiakban  :    párt )  -  a  (2) bekezdésben foglalt  feltételekkel -  jelölhetnek. Két  vagy több párt  közösen is ajánlhat és jelölhet. Ha két vagy több párt közösen  ajánl egy  választópolgárt,  akkor  valamennyi párt nevét fel kell tüntetni az ajánlószelvényen. (2)  Az  egyéni  választókerületben  a  jelöléshez  legalább hétszázötven választópolgárnak  az aláírásával  hitelesített ajánlása szükséges... (3) A területi választókerületben - területi listán - pártok jelölhetnek. Az  a párt  állíthat területi  listát, amely  a területi választókerületben  - e  törvény melléklete szerint meghatározott  számban   -   az   egyéni   választókerületek egynegyedében, de  legalább  két  egyéni  választókerületben jelöltet állított. Nem érinti a listaállítás jogát az, ha az egyéni  választókerületben  a  pártjelölt  a  szavazás  első fordulója előtt visszalépett. (4) Országos  listát az  a párt állíthat, amely legalább hét területi választókerületben állított listát". A    Vjt.     idézett    rendelkezései     alapján    egyéni választókerületben két  vagy több  párt közösen  is állíthat jelöltet. A  Ptv. támadott szabálya alapján tehát csak annak a pártnak  a megszűnése  állapítható meg,  amely az  egymást követő két általános választáson egy alkalommal sem állított egyéni  választókerületben   egyedül,  vagy   más  pártokkal közösen országgyűlési képviselőjelöltet. A Ptv.  lehetővé teszi,  hogy  a  megszűnt  párt  társadalmi szervezetként tovább  működjön. A Ptv. nem zárja ki, hogy az ilyen társadalmi  szervezet később az alkotmányi és törvényi feltételeknek  megfelelően   pártként  újra   alakuljon.   A továbbműködő  társadalmi   szervezet   kiterjedt   közérdekű munkásságot  fejthet   ki.  Az   Övjt.  alapján   pedig   az önkormányzati választásokon  a Ptv.  szerint  megalakult  és működő pártokon kívül a bejegyzett társadalmi szervezetek és kisebbségi szervezetek  is  állíthatnak  jelöltet  ( 26.  §, 54/A. § k ) pontja ) . A Ptv.  3.  §  (3)  bekezdése  az  országgyűlési  képviselői választások   tekintetében   nem   eredményességet,   vagyis országgyűlési képviseletet  ír elő,  hanem  csak  a  fentiek szerinti jelöltállítási  kötelezettséget állapít meg. A Ptv. e   rendelkezése    az   indítványozó    által    kifogásolt országgyűlési   képviselői    jelöltállítási   kötelezettség teljesítését   a    pártként    működés    egyik    kötelező feltételeként,  mellőzhetetlen   ismérveként   jelöli   meg, amelynek hiánya  a párt  megszűnését és a megszűnés kötelező bírósági megállapítását  vonja maga után. A törvényalkotó az Alkotmány  63.   §  (3)  bekezdésében  kapott  felhatalmazás alapján, tehát  alkotmányosan állapította  meg a  kifogásolt működési  feltételt,   amelyet  a  Ptv.  -be  foglalt  egyéb rendelkezésekkel  együtt  a  pártként  való  nyilvántartásba vételt kérők  a nyilvántartásba  vételt végző  bíróság előtt magukra nézve kötelezőnek ismernek el. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Ptv. 3.  § (3)  bekezdése nem  sérti az Alkotmány 3. § (1) -  (2) bekezdését és 63. § (1) bekezdését. 4. Az  Alkotmány  70/C.  §  (1)  bekezdése  az  érdekvédelmi szervezetek  alakításához  való  jogot  fogalmazza  meg.  Az egyesülési szabadság részét képező ezzel a nevesített joggal azonban a  Ptv.  vizsgált  rendelkezése  nem  áll  közvetlen összefüggésben, ezért abba nem is ütközik. 5.  A  Ptv.  támadott  rendelkezése  alapján  a  bíróság  az ügyészség  indítványára   megállapítja  a  párt  működésének megszűnését,  ha   a  párt   egymást  követő  két  általános országgyűlési képviselői  választáson nem állít jelöltet. Az e rendelkezésben megfogalmazott feltételek fennállása esetén az indítvány  megtétele az  ügyészségnek  törvényből  fakadó kötelezettsége.   A    megszűnés   bírói    megállapításának indítványozása,  illetve   annak  mellőzése   ilyenkor   nem tartozik  az   ügyészség  mérlegelési   jogkörébe.  A   Ptv. sérelmezett rendelkezése  tehát nem  sérti a  diszkrimináció tilalmát  és   nem  ütközik   az  Alkotmány   70/A.  §   (1) bekezdésébe. Mindezek   alapján   az   Alkotmánybíróság   az   indítványt megalapozatlannak találta és elutasította. Az  Alkotmánybíróság   a  vizsgált   tárgykör  jelentőségére tekintettel  rendelte  el  e  határozatának  közzétételét  a Magyar Közlönyben.                      Dr. Sólyom László                  az Alkotmánybíróság elnöke                        Dr. Ádám Antal                     előadó alkotmánybíró                       Dr. Kilényi Géza                        alkotmánybíró         Dr. Lábady Tamás           Dr. Schmidt Péter           alkotmánybíró              alkotmánybíró       Dr. Szabó András          Dr. Tersztyánszky Ödön         alkotmánybíró                 alkotmánybíró        Dr. Vörös Imre              Dr. Zlinszky János        alkotmánybíró                    alkotmánybíró Dr. Sólyom László alkotmánybíró párhuzamos indokolása A  határozattal   mindenben  egyetértve,  az  indokolást  az alábbiakkal egészítem ki. 1. Az  Alkotmány nem  különböztet  olyan  alapjogok  között, amelyek korlátait  maga az  alkotmány tartalmazza, s további törvényekben  nem  korlátozhatók,  illetve  olyan  alapjogok között,  amelyekkel  kapcsolatban  törvények  korlátokat  is megállapíthatnak. A  8. §  (2)  bekezdése  minden  alapjogra további  törvényi   szabályozást  enged,  amely  azonban  az alapvető jog  lényeges tartalmát nem korlátozhatja. Ezért az egyes   alapjogoknál   a   törvényi   szabályozásról   szóló rendelkezések  közül  -  a  megszövegezéstől  függetlenül  - csupán a  minősített többség  követelményét  előíróknak  van jelentősége. Hasonlóan nem jelent tartalmi különbözőséget az Alkotmányban   szabályozott    állami   szervek   és   egyéb szervezetek törvényi  szabályozására vonatkozóan az, hogy az Alkotmány velük  kapcsolatban említi-e  - akár  a  részletes rendelkezést  megengedően,   akár  annak  korlátjaként  -  a további törvényi  szabályozást. Amennyiben  valamely alapjog szabályozása nem terjedne ki egyébként is a vele kapcsolatos szervezetre  vagy   intézményre,  az  Alkotmány  78.  §  (2) bekezdése  az  Alkotmány  végrehajtásához  szükséges  minden tárgykörben  lehetővé   teszi  a  törvényi  szabályozást.  A törvényi szabályozás  általános megengedettsége  semmit  sem lazít  azonban   azon,  hogy  a  törvényeknek  az  Alkotmány tartalmi keretein  belül kell  maradniok. Ahhoz, hogy a párt fogalmát  törvény   határozza  meg,   nincs  szükség   külön felhatalmazásra; e  fogalomnak  azonban  az  Alkotmánynak  a pártokra vonatkozó  minden rendelkezésével  összhangban kell állnia. 2.  A  politikai  párt  fogalmát  az  Alkotmány  éppúgy  nem határozza meg,  ahogyan például  az egyház  fogalmát sem. Az Alkotmány rendelkezései,  s  különösen  ezek  részletessége, határolják be a törvényalkotó szabadságát az adott intézmény fogalmának kialakításában.  Az  egyház  törvényi  fogalmának alkotmányosságát  az  Alkotmánybíróság  aszerint  vizsgálta, sérti-e a fogalommeghatározás a vallásgyakorlás szabadságát, illetve  eleget  tesz-e  az  állam  és  egyház  elválasztása elvének.  ( 8/1993.  (II. 27.) AB határozat, ABH 1993, 99. ) A  pártokra   nézve  azonban   az   Alkotmány   részletesebb előírásokat  is   tartalmaz,  amelyeknek   a  párt  törvényi fogalmában is meg kell jelenniük. Álláspontom szerint  a  párttörvény  támadott  rendelkezése, amely a  párt fogalmi elemévé teszi, hogy egymást követő két általános  országgyűlési   képviselői  választáson  jelöltet állítson, nem  csupán nem  ellentétes az Alkotmánnyal, hanem lényegét, a pártok országgyűlési szerepét illetően egyenesen az Alkotmányból  következő fogalmi  elem; az  egyetlen olyan alkotmányi fogalmi  ismérv, amely  a pártot  más  társadalmi szervezetektől megkülönbözteti. A határozatban szereplő érvek :  az Alkotmány preambulumában a  többpártrendszer   célul  tűzése,  a  pártok  feladatának meghatározása az Alkotmány 3. § (2) bekezdésében, összevetve a képviseleti demokrácia intézményével ( 2. § (2) bekezdés ) megalapozzák azt,  hogy  a  pártoknak  alapvető  alkotmányos szerepe  van   a  képviseleti   demokráciában,  s   ezért  a párttörvénynek a  képviselőállításra vonatkozó  követelménye nem  alkotmányellenes.  Hozzátehető  ehhez,  hogy  a  pártok közvetlen  közhatalomgyakorlásának   tilalma  ( 3.   §   (3) bekezdés - másrészt az Alkotmány számos összeférhetetlenségi szabálya  a  párttagság  vonatkozásában )  szintén  amellett szóló  általános   érv,  hogy  a  pártok  által  közvetített "népakarat kinyilvánítása"  csakis a  képviseleti szervekben válhat közvetlenül közhatalom gyakorlásává. Az azonban, hogy a pártoknak nemcsak általában van közvetítő szerepe az  állam és  a  társadalom  között,  s  nem  csupán általában fő  - de  nem kizárólagosan  nekik járó - működési területük a  népképviselet, hanem  az Alkotmány kifejezetten olyan "többpártrendszert"  valósít meg,  ahol a pártoknak az Országgyűlésben   jelen   kell   lenniük,   az   azokból   a részletszabályokból vezethető  le, amelyek  a  pártoknak  az alkotmányos intézményrendszer  működéséhez  nélkülözhetetlen feladatokat írnak elő. Így az Alkotmánynak a határozatban is idézett 19.  § (2)  bekezdéséből, a  28. § (5) bekezdéséből, valamint a 32/A. § (4) bekezdéséből. E  rendelkezéseket   is  figyelembe   véve  az  Alkotmányból következik a  pártoknak a  párttörvény által  használt az  a megkülönböztető ismérve, hogy a társadalmi szervezetek közül csak az  a politikai szervezet "párt", amely törekszik arra, hogy  a   "népakaratot"  az   Országgyűlésben  képviselettel rendelkezve  "nyilvánítsa   ki".  A   törvényhozó  döntésére tartozik,  hogy   e  törekvés   komolyságát,  azaz   a  párt alkalmasságát    feladata     betöltésére    mivel     látja bizonyítottnak. A  jelöltállításhoz szükséges támogatásnak a párttörvény szerinti megkövetelése olyan ismérv, amely ellen alkotmányossági kifogás nem emelhető. Hasonló támogatottsági követelmény alkotmányosságát  egyébként az  Alkotmánybíróság az  egyház   fogalmáról  szóló,   idézett  határozatában  is megállapította. Budapest, 1996. november 18.                                            Dr. Sólyom László                                              alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	53/1996. (XI. 22.)
Date of the decision: .	11/18/1996
.
.