English
Hungarian
Ügyszám:
.
1029/B/1993
Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 18/1994. (III. 31.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1994/88
.
A döntés kelte: Budapest, 03/21/1994
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

      Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessége utólagos
      vizsgálatára irányuló indítvány alapján - dr. Zlinszky János
      alkotmánybíró párhuzamos indokolásával - meghozta az alábbi

                             határozatot :

      Az Alkotmánybíróság  a közoktatásról  szóló 1993. évi LXXIX.
      törvény 81.  § (1)  bekezdés a  ) pontjában, valamint 125. §
      (1)        bekezdésében         foglalt        rendelkezések
      alkotmányellenességének megállapítására  irányuló indítványt
      és   e    rendelkezések   megsemmisítése   iránti   kérelmet
      elutasítja,  a   törvényi   rendelkezések   összeütközésének
      megállapítására, továbbá  a törvény kiegészítésére vonatkozó
      indítványt pedig visszautasítja.

      Az  Alkotmánybíróság   e  határozatát  a  Magyar  Közlönyben
      közzéteszi.
                                 Indokolás

                                     I.

        Az indítványozó  alkotmányossági szempontból a közoktatásról
        szóló 1993.  évi LXXIX. törvény ( a továbbiakban: Ktv. ) két
        rendelkezését is  kifogásolta. A  81. §  (1)  bekezdés  a  )
        pontja értelmében,  ha a  nevelési- oktatási  intézményt nem
        helyi önkormányzat,  illetve állami  szerv  tartja  fenn,  a
        nevelési-oktatási  intézmény  vallási,  illetve  világnézeti
        tekintetben  elkötelezett   intézményként  is   működhet.  A
        törvény 125.  § (1)  bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a
        Ktv.  hatálybalépését  követően  öt  tanévig,  illetőleg  öt
        nevelési évig  tovább  működtethető  a  helyi  önkormányzat,
        illetve  állami   szerv   által   fenntartott,   e   törvény
        hatálybalépése előtt létrehozott világnézetileg elkötelezett
        nevelési-oktatási intézmény. Eddig az időpontig a fenntartói
        jogokat e törvényben foglaltak szerint rendezni kell.

        Az  indítványozó   szerint  a  Ktv.  e  rendelkezései  azért
        alkotmányellenesek,  mert  a  világnézet  alapján  hátrányos
        megkülönböztetést tartalmaznak: nem teszik lehetővé az állam
        illetve    az    önkormányzatok    számára    világnézetileg
        elkötelezett   iskola    alapítását,   illetőleg    a   Ktv.
        hatálybalépését   követő    öt   éven   túl   ilyen   iskola
        fenntartását. Ezzel  szemben  -  az  indítványozó  véleménye
        szerint - a Ktv. 4. § (5) bekezdése lehetőségként megengedi,
        hogy az  állam, illetőleg az önkormányzat nem-semleges, azaz
        elkötelezett oktatási  intézményt is  alapítson. Szerinte ez
        az  ellentmondás   abból  ered,   hogy  a   Ktv.   értelmező
        rendelkezései nem határozzák  meg  a különböző iskolatípusok
        ( "önkormányzati iskola", "semleges  iskola",  "elkötelezett
        iskola" stb.  ) fogalmát.  Hivatkozott  az  Alkotmánybíróság
        4/1993.  (II.   12.)  AB   (  ABK   1993.  február,   23.  )
        határozatában  foglaltakra,   amelyből  álláspontja  szerint
        egyértelműen  az  következik,  hogy  az  állam,  illetve  az
        önkormányzat   alapíthat,    fenntarthat   és   üzemeltethet
        világnézetileg elkötelezett iskolát is.

        Az  indítványozó   sérelmezte  azt  is,  hogy  a  kifogásolt
        rendelkezések ellentétesek  a Ktv.  4.  §  (7)  bekezdésében
        foglaltakkal, amely szerint tilos az iskolafenntartó jellege
        alapján bármilyen  hátrányos  megkülönböztetés.  Márpedig  a
        támadott   rendelkezések   diszkriminatív   tartalmúak,   de
        legalábbis   lehetőséget   adnak   arra,   hogy   azokat   a
        világnézetileg  elkötelezett   iskolákra   nézve   hátrányos
        megkülönböztetéssel alkalmazzák.

        Végül az  indítványozó kérte  a Ktv. 121. § (1) bekezdésében
        foglalt    értelmező    rendelkezések    kiegészítését    az
        Alkotmánybíróság    idézett    határozatában    foglaltaknak
        megfelelően, s  ezzel annak  egyértelművé tételét,  hogy  az
        állam, illetőleg  az önkormányzat fenntarthat világnézetileg
        elkötelezett oktatási intézményeket is.

                                    II.

        Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozatlannak találta.

        1.   Az Alkotmánybíróság  az indítvány  alapján először  azt
        vizsgálta, hogy a Ktv. támadott rendelkezései tartalmaznak-e
        alkotmányosan megengedhetetlen, hátrányos megkülönböztetést.

        Az  Alkotmány   70/A.  §  (1)  bekezdése  szerint  a  Magyar
        Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy
        számára az  emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely
        megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás,
        politikai  vagy   más  vélemény,   nemzeti  vagy  társadalmi
        származás, vagyoni,  születési vagy  egyéb helyzet  szerinti
        különbségtétel nélkül.

        Az Alkotmány  70/F.  §-a  értelmében  a  Magyar  Köztársaság
        biztosítja az  állampolgárok  számára  a  művelődéshez  való
        jogot,   mégpedig   a   közművelődés   kiterjesztésével   és
        általánossá tételével,   az  ingyenes és  kötelező általános
        iskolával, képességei  alapján mindenki számára hozzáférhető
        közép-  és   felsőfokú  oktatással,  továbbá  az  oktatásban
        részesülők anyagi támogatásával.

        Az   állampolgárok    tanuláshoz   való   jogát   az   állam
        intézményfenntartói kötelezettsége  alapozza  meg,  amelynek
        keretében  az   államnak  mindenki   számára   -   hátrányos
        megkülönböztetés  nélkül   -   biztosítania   kell   e   jog
        gyakorlását  lehetővé   tevő   szervezeti   és   jogszabályi
        feltételeket.

        A tanuláshoz való jog azonban nem jelenti azt, hogy az állam
        a tanulásban  való részvételt köteles volna mindenki számára
        az  oktatás   minden  szintjén   és  valamennyi   világnézet
        keretében állami,  illetve önkormányzati  iskolákban,  egyéb
        oktatói intézményekben  garantálni. Az  oktatási  intézmény-
        hálózat  működtetésével   kapcsolatos  állami  kötelezettség
        ebben az  összefüggésben  azt  jelenti,  hogy  az  állam  az
        iskolafenntartó   jellege    alapján   semmiféle   hátrányos
        megkülönböztetést nem alkalmazhat [Ktv. 4. § (7) bekezdés] .

        Az  állam  kötelessége  tehát  egyfelől,  hogy az  Alkotmány
        70/F.  §-ában   biztosított   jogosultság   gyakorolhatósága
        érdekében a  nem állami,  illetőleg  önkormányzati  oktatási
        intézmények  létrejöttének   és  működtetésének  jogszabályi
        feltételeit  is   megteremtse,   mégpedig   az   állami   és
        önkormányzati  intézményekkel   azonos  feltételek  szerint,
        másfelől az  ilyen intézményeknek  - ha megalakultak - olyan
        mértékű anyagi támogatást köteles nyújtani, amilyen arányban
        ezek  az   intézmények   állami,   illetőleg   önkormányzati
        feladatokat vállalnak át [ Ktv. 4. § (5) és (6) bekezdés ] .

        A  támadott   rendelkezések  nem   ellentétesek  ezekkel  az
        alkotmányos     követelményekkel,      nem      tartalmaznak
        megengedhetetlen diszkriminációt,  így  a  Ktv.  81.  §  (1)
        bekezdés a  )  pontja,  továbbá  125.  §  (1)  bekezdése  az
        Alkotmány   70/A.    §   (1)   bekezdésével   összefüggésben
        megalapozottan nem kifogásolható.

        2.  Az   állam  szerepét,   feladatait  az   oktatásban   is
        meghatározza  semlegességnek   az  egyenlő  emberi  méltóság
        feltétlen  tiszteletéből,   valamint  a  modern  társadalmak
        megszüntethetetlen pluralizmusából fakadó kötelezettsége, az
        a jogállami  alapelv,  hogy  az  állam  eszmei,  ideológiai,
        világnézeti   kérdésekben    nem   foglalhat   állást,   nem
        azonosíthatja  magát   egyetlen  egyház   tanításával   sem,
        egyetlen egyházzal  sem kapcsolódhat  össze intézményesen és
        különösen nem  foglalhat állást hitbeli igazságok kérdésében
        [4/1993. (II. 12.) AB ( ABK 1993. február, 23. ) határozat].

        Az  állam  semlegességét  több  alkotmányos  rendelkezés  is
        előírja,  illetőleg   konkretizálja.   Így   elsősorban   az
        Alkotmány 60.  § (3) bekezdése, mely kimondja, hogy a Magyar
        Köztársaságban az egyház az államtól szétválasztva működik.

        Az Alkotmánybíróság  az idézett  4/1993. (II.  12.) AB ( ABK
        1993. február,  23. )  határozatában részletesen  kifejtette
        álláspontját az  állam semlegessége  és a vallásszabadsághoz
        való jog összefüggéséről és alkotmányos értelméről. Eszerint
        az államnak  vallási kérdésekben  semlegesnek kell lennie. A
        semlegesség elvéből,  az állam és az egyház szétválasztására
        vonatkozó alkotmányos  tételből pedig az következik, hogy az
        állam csakis  világnézetileg semleges  oktatási  intézmények
        felállítására, működtetésére és fenntartására köteles. Ezzel
        az alkotmányos  követelménnyel nem  áll ellentétben a Ktv. -
        nek az  a támadott  rendelkezése, amely  szerint a nevelési-
        oktatási intézmény  vallási, illetve világnézeti tekintetben
        elkötelezett intézményként  is működhet,  ha azt nem állami,
        illetve helyi  önkormányzati szerv  tartja fenn [ Ktv. 81. §
        (1) bekezdés a ) pont ] .

        Az Alkotmánybíróság idézett 4/1993. (II. 12.) AB ( ABK 1993.
        február,  23.   )  határozatában  rámutatott  arra,  hogy  a
        jelenlegi  -  átmeneti  -  helyzetben  az  ún.  "állami"  és
        "egyházi"   iskolák   alkotmányosan   kívánatos   szervezeti
        elkülönítése még  nem valósult meg mindenütt. A cél a teljes
        szervezeti  elkülönítés,   átmeneti  megoldásokkal   azonban
        időlegesen számolni  kell. Így  ebben az átmeneti helyzetben
        előfordulhat az  is, hogy az állam vagy a helyi önkormányzat
        az  általa   fenntartott  oktatási  intézményben  vallásilag
        elkötelezett nevelést engedélyez, amely esetre nyilvánvalóan
        nem vonatkozik  az  állami  iskola  vallási  semlegességének
        követelménye.

        Ezekkel az  alkotmányos indokokkal  teljes  konform  a  Ktv.
        további támadott  rendelkezése, amely átmeneti szabályként -
        öt tanévig,  illetőleg öt  nevelési évig  - lehetővé  teszi,
        hogy a  helyi önkormányzat,  illetve az állam világnézetileg
        elkötelezett nevelési-oktatási  intézményt tartson  fenn.  A
        jövőre nézve azonban a fenntartási jogokat - legkésőbb az öt
        év elteltéig - rendezni kell.

        A   törvény    tehát   az   Alkotmánybíróság   határozatával
        összhangban figyelemmel  van  arra  az  átmeneti  helyzetre,
        amelyet  elsősorban  a  volt  egyházi  ingatlanok  tulajdoni
        helyzetének rendezéséről  szóló  1991.  évi  XXXII.  törvény
        teremtett meg,  és amelyre  tekintettel  -  az  indítványban
        megfogalmazott állásponttól eltérően - kifejezetten lehetővé
        teszi,  hogy   az  állam,   vagy  a  helyi  önkormányzat  is
        működtethessen,  illetőleg   tartson   fenn   világnézetileg
        elkötelezett   nevelési-oktatási    intézményt,    az    ott
        meghatározott   határidőig,   amennyiben   azt   a   törvény
        hatálybalépése előtt hozták létre. Az a rendelkezés viszont,
        hogy a  törvény hatálybalépése  után az  állam, illetőleg  a
        helyi  önkormányzat   csakis  semleges  iskola  (  oktatási-
        nevelési intézmény  )  felállítására  köteles,  kifejezetten
        összhangban áll  az Alkotmány  60. §-ában foglaltakkal és az
        Alkotmánybíróság   határozatában    kifejtett    alkotmányos
        követelményekkel.

        3. Az  Alkotmánybíróság hivatkozott határozatában kifejtette
        azt is,  hogy a  semleges állami  iskolák működtetésével  az
        állam  még   nem  merítette   ki  kötelességét.   Az   állam
        intézményvédelmi  kötelezettségének   az   felel   meg,   ha
        megteremti  a   vallásilag  elkötelezett   oktatási-nevelési
        intézmények létrejöttének  jogszabályi feltételeit és azokat
        olyan arányban  támogatja, amilyenben  ezek  az  intézmények
        állami, illetőleg  a önkormányzati feladatokat vállaltak át.
        Ezeknek  az   alkotmányos  követelményeknek   is   mindenben
        megfelelnek a  támadott törvény  sérelmezett  rendelkezései,
        ezért  az   alkotmányossági  kifogást   az  Alkotmánybíróság
        megalapozatlannak találta, s az indítványt elutasította.

        Az    indítványozó     álláspontjával     ellentétben     az
        Alkotmánybíróság  határozatából   olyan  következtetés   nem
        vonható le,  amely szerint  az állam  ( helyi önkormányzat )
        erre  vonatkozó  igény  esetén  világnézetileg  elkötelezett
        nevelési-oktatási intézmény alapítására is köteles volna. Az
        állam  csak  az  ilyen  alapítás  jogi  lehetőségét  köteles
        biztosítani,  az   ehhez  szükséges  jogszabályokat  köteles
        megalkotni  és  az  így  alapított  és  működtetett  iskolát
        köteles anyagilag támogatni. Nem alkotmányossági kérdés az -
        éppen ezért azzal az Alkotmánybíróság nem is foglalkozott -,
        hogy   a   Ktv.   hatálybalépését   megelőzően  született  -
        világnézetileg elkötelezett  iskola megépítésére vonatkozó -
        önkormányzati kötelezettségvállalás  és  képviselő-testületi
        határozat mennyiben  tekinthető  már  létrehozott  nevelési-
        oktatási intézménynek  és arra  mennyiben vonatkozik  a Ktv.
        125. §  (1) bekezdésének  átmeneti rendelkezése.  A  konkrét
        alkalmazástól  függetlenül   azonban  ez   a  rendelkezés  a
        vizsgált alkotmányi szabályokkal nem áll ellentétben.

        Összegezve, az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Ktv-nek
        azok   a   rendelkezései,   amelyek   nem   teszik az  állam
        ( helyi önkormányzatok ) kötelezettségévé,  hogy  a  törvény
        hatálybalépése    után     elkötelezett    oktatási-nevelési
        intézményeket is  létesítsenek, viszont kötelezően előírják,
        hogy   már    a   hatálybalépése   előtt   alapított   ilyen
        intézményeket átmenetileg - öt évig - működtessék, illetőleg
        ez alatt  az idő  alatt a  törvényben  foglaltak  szerint  a
        fenntartói  jogokat   rendezzék,     összhangban  állnak  az
        Alkotmánynak  az   állam  és   az  egyház   szétválasztására
        vonatkozó rendelkezésével  [ Alkotmány  60. § (3) bekezdés ]
        és e  rendelkezésnek az Alkotmánybíróság által meghatározott
        értelmével  és   tartalmával,   így   az   e   rendelkezések
        megsemmisítését kérő indítvány megalapozatlan.

        4.  Az  indítványozó  sérelmezte,  hogy  a  Ktv.  kifogásolt
        rendelkezései ellentmondanak a törvény 4. § (7) bekezdésében
        foglalt előírásnak,  amely szerint  tilos az iskolafenntartó
        jellege alapján  bármilyen  hátrányos  megkülönböztetés.  Az
        Alkotmánybíróság érdemi vizsgálat nélkül visszautasította az
        indítványozónak ezt  a kérelmét, mert törvényi rendelkezések
        kollíziójának  vizsgálatára   az  Alkotmánybíróságnak  nincs
        hatásköre.

        5.  Az  Alkotmánybíróság  ugyancsak  hatáskör  hiánya  miatt
        utasította  vissza   az  indítványozónak  a  Ktv.  értelmező
        rendelkezéseinek kiegészítésére  vonatkozó kérelmét, mert az
        a törvényalkotó hatáskörébe tartozik.

        Az   Alkotmánybíróság    a   határozatban    foglalt    elvi
        megállapításokra tekintettel  rendelte  el  határozatának  a
        Magyar Közlönyben való közzétételét.
                               Dr. Sólyom László
                           az Alkotmánybíróság elnöke

                      Dr. Ádám Antal      Dr. Kilényi Géza
                      alkotmánybíró         alkotmánybíró

                                Dr. Lábady Tamás
                              előadó alkotmánybíró

                               Dr. Schmidt Péter
                                 alkotmánybíró

                   Dr. Szabó András         Dr. Tersztyánszky Ödön
                    alkotmánybíró              alkotmánybíró

                  Dr. Vörös Imre             Dr. Zlinszky János
                   alkotmánybíró               alkotmánybíró
          Dr. Zlinszky János alkotmánybíró párhuzamos indokolása

             A  Ktv   bevezetőben  megjelölt   célja  az  Alkotmányban
          meghatározott [  67. §  (1) bek.  ]  művelődéshez  való  jog
          esélyegyenlőség  alapján   való  gyakorlásának  biztosítása.
          Emellett  azonban   érvényesíteni  kívánja  a  lelkiismereti
          meggyőződés  szabadságát,  a  neveléshez  való  jogot  és  a
          nemzeti és  etnikai kisebbségek  anyanyelvi oktatáshoz  való
          jogát és meghatározza ezzel kapcsolatban a szülők és oktatók
          jogait  és   kötelezettségeit.  A  Ktv.  számos  alkotmányos
          alapjogot érint, érvényesít, szabályoz és korlátoz, és akkor
          tekinthető alkotmányosnak, ha a törvényhozó által választott
          megoldások  egyik   érintett   alkotmányos   alapjogot   sem
          korlátozzák  szükségtelenül   és  aránytalanul,  s  egyikkel
          kapcsolatban sem  lehet megállapítani az Alkotmány 70/A. §-a
          szerinti  hátrányos   megkülönböztetést  a  jogosultak  vagy
          kötelezettek      valamely       csoportjával       szemben.
          Végkövetkeztetésként  egyetértek  a  határozattal  annyiban,
          hogy a  Ktv.  egy  alkotmányos  alapjog  érvényesítését  sem
          korlátozza aránytalanul és szükségtelenül. A Ktv. alapján az
          alkotmányos  alapjogok   érvényesítésének  jogi  lehetőségei
          megvannak, további  részletszabályokkal szükség  szerint még
          kibontakoztathatók. A  Ktv. szövegéből az eddig elkötelezett
          oktatási intézmények  létesítésére és fejlesztésére megadott
          lehetőség     felszámolásának      vagy      visszavonásának
          kötelezettsége  nem  vezethető  le.  Mégis  a  társadalomban
          tapasztalható  nagyfokú  tájékozatlanság  és  bizonytalanság
          miatt  úgy  vélem,  hogy  az  alkotmányos  jogok  védelme  a
          javaslat részletekbe menőbb megválaszolását igényelte volna.

             A   Ktv.   által   érintett   alkotmányos   alapjogok   a
          művelődéshez  való   jog,  a   neveléshez  való  jog,  ezzel
          kapcsolatban  a   világnézeti   szabadság   és   a   tanítás
          szabadsága.

             A művelődéshez  való jog egyrészt az érvényesülésben való
          esélyegyenlőséget és  a foglalkozás  megválasztásának  minél
          teljesebb  szabadságát   hivatott  biztosítani  és  ebben  a
          vonatkozásában állami kötelezettség áll szemben állampolgári
          szabadsággal.  (   A  magasabb   művelődés  lehetőség,   nem
          kötelezettség. )  Másrészt a  művelődéshez való jog bizonyos
          szintig a  demokratikus jogállam működésének biztosítéka is.
          A jogállamiság  és a  közélet demokratizmusa  nem valósulhat
          meg, ha  az  állampolgárok  politikai  jogokkal   rendelkező
          (nagykorú)  része nem  képes a jogai gyakorlásához szükséges
          információk megszerzésére,  megértésére és  értékelésére. Az
          állampolgárokat képessé és alkalmassá kell tenni a politikai
          célok  megválasztására  és  támogatására,  politikai  jogaik
          gyakorlására, képviselőik  megválasztására és ellenőrzésére,
          egy szóval  a közéletben  való részvételre.  Ehhez szükséges
          alapfokú   műveltség.    A   demokratikus   jogállamban   az
          állampolgár részvétele a közéletben jog is és a jogállamiság
          előfeltétele  is.   Az   állampolgári   alapfokú   műveltség
          elsajátítására az  állam nem  csak módot köteles nyújtani az
          ingyenes és  egyenlő feltételekkel  mindenki számára  nyitva
          álló  népoktatással,   nem  csak   a   hárányos   helyzetűek
          esélyegyenlőségét célzó intézkedésekre köteles. Az Alkotmány
          ( 70/J.  § )  kötelezi  az  állampolgárokat  arra,  hogy  az
          alapfokú műveltséget  megszerezzék. A  Ktv.  ezért  előírja,
          hogy az  állampolgárok az alapfokú oktatásban részt vegyenek
          vagy az  általános ismereteket más módon megszerezve azokról
          számot  adjanak.   A  művelődéshez  való  jog  így  egyúttal
          alkotmányos kötelesség  is az  állampolgárok és  azok szülei
          vonatkozásában.

             Az állampolgári  jogok gyakorlásához  szükséges ismeretek
          elsajátításának időszaka  az ember  első,  fejlődő,  növekvő
          életszakasza. Nagykorúságának  eléréséig az  állampolgár nem
          csak fizikailag  bontakozik ki,  nem csak  az önálló élethez
          szükséges tárgyi  ismereteket sajátítja  el, hanem lelkileg,
          szellemileg is önálló egyéniséggé érik, kibontakoznak emberi
          méltóságának, szabadságának alapvető meghatározó adottságai.
          A fejlődő  ember e  vonatkozásban a természet rendje szerint
          nem magára hagyott, hanem elsősorban szülei nevelik, növelik
          önálló emberré.  Az Alkotmány  67. §-a  a  szülőknek  azt  a
          jogát, hogy  gyermekük nevelését  meghatározzák, az állammal
          és  annak   szerveivel  szemben   nevesíti  és   alapjogként
          határozza meg. Az Alkotmánybíróság 4/1993. (II. 12.) AB. sz.
          határozatában idézi  az 1990  évi IV.  tv. 5.  §-át, továbbá
          azokat a  Magyarországra kötelező  nemzetközi egyezményeket,
          amelyek a  szülők jogát  a gyermek  nevelésére -  elsősorban
          világnézeti nevelésére  - az állammal szemben meghatározzák.
          Az állam  a szülők  jogát gyermekük nevelésére csak akkor és
          annyiban korlátozhatja,  ha és amennyiben ez más alkotmányos
          alapjog érdekében  szükséges és arányos, s a neveléshez való
          jog lényegét a korlátozás nem érintheti.

             A nevelés  nem  csupán  a  családi  otthon  falai  között
          történik, abban  a  társadalmi  környezet  is  résztvesz.  A
          környezet akkor  is nevel,  ha a  társadalmi  ráhatások  nem
          közvetlenül nevelő  célzatúak, mert  a  nevelés  magatartási
          példákkal is  történik. A  közoktatásnak azonban a nevelés a
          Ktv-ben  meghatározott  társadalmi  célja.  Az  óvoda  és  a
          kollégium intézményesen  nevel, az  iskola pedig  az oktatás
          mellett nevel  is.   Az állam  tehát az  általa biztosított,
          fenntartott és  kötelezővé tett közoktatás keretében részben
          átveszi ill.  kiegészíti a  szülők alkotmányos  alapjogaként
          meghatározott gyermeknevelés feladat- és jogkörét.

             Az oktatás  tárgyi ismeretek közlését és elsajátíttatását
          célozza. A nevelés az értékek felismerését, elfogadását és a
          megvalósításukra törekvést  kívánja az  egyénbe elültetni. A
          nevelés  által   átadandó  értékrenden  belül  vannak  olyan
          értékek, amelyeknek  a demokratikus  jogállam szükségszerűen
          hordozója. Ilyenek  pl. az  önkéntes jogkövetés, a politikai
          célok  szabad   megválasztása,  a   szükségszerű  társadalmi
          feladatok többség  által történő meghatározása és kisebbségi
          elfogadása, a  kisebbség szabadságjogainak  a többség általi
          és az  ember életének  és méltóságának  mindenki más  általi
          tiszteletbentartása,  a  társadalmi  igazságra  törekvés,  a
          békés eszközök  igénybevétele társadalmi viták rendezésénél,
          az elesettek  és hátrányos helyzetben lévők iránti szociális
          érzékenység  és   segítőkészség.  A  jogállami  értékeket  a
          köznevelésben felismertetni  és  elfogadásukra  buzdítani  a
          jogállam lényegéből  következő alkotmányos feladat [ Ktv. 4.
          §  (3)  bek.  ]  .  Elismerésük  és  elfogadásuk  az  oktató
          kötelessége, elfogadtatásukra  minden oktatási  intézménynek
          törekednie  kell.   A  jogállamiságból   tehát   közvetlenül
          levezethető mind  az oktatási  szabadság, mind  a  szülői  -
          nevelői szabadság  bizonyos  korlátozása  az  állami  (  ún.
          semleges ) oktatás közösségi értékekre irányultsága révén.

             Amint Herczegh  Géza   párhuzamos   véleménye  a  4/1993.
          (II.12.) AB határozathoz  megfogalmazta,   minden   oktatási
          intézmény köteles  az ismereteket  tárgyilagosan, türelmesen
          és a  tanulók lelkiismereti  szabadságát tiszteletben tartva
          közvetíteni.  Ehhez   hozzátehetjük,  hogy  minden  oktatási
          intézmény  köteles   a   jogállamisággal   járó   és   annak
          előfeltételét is  képező értékek  elfogadására nevelni. Ezen
          túl, un.  világnézeti  jellegű  értékek  elfogadtatására  az
          állam eszköztára  felhasználásával nem  kerülhet  sor,    az
          állami iskola semlegessége miatt.

             Az  állami   iskola  mint  intézmény  semleges,  a  benne
          oktatóknak azonban  van, ill.  lehet saját  világnézetük  és
          értékrendjük.   Saját    értékrendjük   elfogadtatására    a
          rendelkezésükre  álló   oktatói  késztető   és   kényszerítő
          eszközöket nem  jogosultak felhasználni, mert ezzel sértenék
          az állami iskola semlegességét. Azonban saját világnézetük -
          főleg  a  humán  ismeretek  közlése  körében  -  óhatatlanul
          megnyilvánul  és   mint  társadalmi  modell  érzelmileg  is,
          értelmileg  is,  személyiségformálóan  is  hat  (  hat  )  a
          tanulókra. A  tanszabadság alkotmányos tétele értelmében nem
          is lehet  az ilyen  közvetett ráhatás ellen tiltakozni és az
          oktató  tevékenységét  emiatt  korlátozni. Amint  a  4/1993.
          (II.12.) AB határozat kifejezte, tárgyilagos tanítás  esetén
          az állam nem kényszeríthet egyetlen  tanárt  sem  arra, hogy
          meggyőződését elhallgassa.

             Ha a  semleges állami  iskolákban az  értékek  és  eszmék
          pluralizmusa nagyjából  a társadalomban ( a szülők körében )
          létező  arányban   jelentkeznék,   átlagosan   fel   lehetne
          tételezni,  hogy   tárgyilagos  oktatás  mellett  a  tanulók
          egyenlő  mértékben   vannak  kitéve  a  különböző  felfogású
          értékhatásoknak, tehát  az iskola  semlegessége végsősoron a
          társadalmi türelmességet mint alkotmányos értéket közvetíti,
          s ezzel  kívánatos is.  Azonban nem  lehet  figyelmen  kívül
          hagyni, hogy  az Alkotmány  érték- és  szabadságrendje olyan
          társadalmi közegben  valósul meg,  amelyet  évtizedekig  más
          értékrend alakított  és vezérelt.  Az állami  iskola  valódi
          semlegessége még jó ideig inkább cél, mintsem valóság lesz a
          neveltek vonatkozásában.  Ezen jogi  eszközökkel változtatni
          sem lehet,  hiszen az  államnak egyrészt fel kell tételeznie
          minden  oktatóról,   hogy  az   ismereteket   a   törvényes-
          alkotmányos   kivánalmaknak    megfelelően   közvetíti    és
          helyzetével nem  él vissza,  másrészt az  oktatót  elvei  és
          nézetei feladására  nem kényszerítheti,  szakértelmét  pedig
          köteles, de  kénytelen is igénybe venni. Ezt a Ktv. 41 § (3)
          és (4) bekezdése külön hangsúlyozza.

             A nem  materialista  irányultságú  elkötelezett  nevelést
          kívánó  szülők   jelenleg  nevelési   céljaikkal   hátrányos
          helyzetben vannak.  Önmagában  ez  az  adottság  alkotmányos
          kötelezettséget      teremt      az      esélyegyenlőtlenség
          kiküszöbölésére.   Az    adott   társadalmi    közegben   is
          érvényesülnie kell  a szülők  jogának arra,  hogy gyermekeik
          nevelését,   elsősorban    annak   értékrendi,   világnézeti
          vonatkozásait meghatározhassák.   A  Ktv. 10. § (3) bekezdés
          d) pontja a gyermek jogaként, a 13. § (1) bekezdése a szülők
          jogaként   nevesíti,   hogy   a   gyermek   igénye   szerint
          elkötelezett   iskolában    részesüljön    oktatásban    ill
          nevelésben, és ez összhangban van mind az Alkotmánnyal, mind
          a nemzetközi  normákkal. Az államnak a szülői választás jogi
          lehetőségét meg  kell teremtenie,  ehhez  pedig  a  szülőket
          valódi  választási   helyzetbe  kell  juttatnia.  Elsősorban
          szükséges lenne  a szülők  igényeinek pontos  felmérése.  Az
          igények ugyanis  csak részlegesen és esetlegesen ismertek az
          állami (  önkormányzati )  szervek előtt.  A Ktv. az oktatás
          körében  a   statisztikai  adatszolgáltatás  kezdeményezését
          ugyan a  Művelődési Miniszter  feladatává teszi  [ 93. § (1)
          bekezdés  i)   pontja  ]   ,  de  nem  határozza  meg  ennek
          részleteit. Ez további jogalkotói feladat.

             A felmérés során, amely többféle módon megvalósítható, de
          teljeskörűnek kellene  lennie,  a  szülőknek  módot  kellene
          kapniok arra, hogy igényük szerint nyilatkozhassanak, vajjon

             a)  gyermeküket   elkötelezett  (   és  milyen   irányban
          elkötelezett   -    materialista,    keresztény,    valamely
          meghatározott  vallás   szerinti  -  )  nevelésben  kívánják
          részesíteni,

             b) ellenkezőleg semleges iskolába kívánják járatni, vagy

             c) közömbös  számukra az  iskola elkötelezett ill. el nem
          kötelezett jellege.

             A nyilatkozni  nem  kívánó  szülőt  nem  érheti  hátrány,
          azonban olyanként  kell  számba  venni,  mint  akinek  nincs
          határozott iskolatipus  iránt igénye.  A felmérés alapján ki
          fog derülni, van-e adott körzetben igény elkötelezett iskola
          létesítésére és  milyen számú tanulónak igénylik azt. A jogi
          lehetőséget a  kívánt neveléshez  hátrányos megkülönböztetés
          nélkül kell  megteremteni, tehát  olyan elkötelezett  iskola
          létesítésének lehetővé  tétele, amely  a mutatkozó igényeket
          csak részben  fedezi, az  alkotmányos  jogok  érvényesítését
          csak részben  oldja meg.  Megoldás csak  az lenne, ha minden
          semleges iskolát  igénylő gyermek  számára semleges,  minden
          elkötelezett iskolát  igénylő gyermek  számára  elkötelezett
          oktatás biztosítható,  a közömbös  gyermekek  számára  pedig
          valamelyik tipus  ugyancsak  biztosít  helyet.  A  szükséges
          felmérés  elvégzését   és  az  igények  szerinti  fejlesztés
          lehetővé tételét  a Ktv.  nem tiltja  és nem akadályozza, ez
          okon tehát  nem alkotmányellenes,  a felmérés  és fejlesztés
          megszervezése politikai feladat.

             Az állam  nem köteles elkötelezett iskolát alapítani. Nem
          is tarthat  fenn elkötelezett iskolát. A fenntartó ugyanis a
          Ktv.  szerint  nem  az  oktatás  anyagi  alapjait biztosítja
          ( ezeket  a  költségvetés  viseli )  ,  hanem  meghatározóan
          belefolyik az intézmény nevelési-oktatási feladataiba, s ezt
          az állam a maga eszközeivel valamely világnézet szellemisége
          szerint nem teheti. Másrészt a társadalom, mégha anyagi erői
          engednék is,  adott gazdasági  helyzetben nehezen lenne arra
          kényszeríthető, hogy  a tanuló és tanulni kívánó gyermekeket
          egyébként befogadni képes iskolahálózatát csak azért bővítse
          jelentősen, hogy  abban  zökkenőmentesen  megtörténhessék  a
          világnézeti  és   a   semleges   oktatás   párhuzamosságának
          kialakítása,  s   így  a   világnézetek  szerinti  választás
          lehetővé tétele  a legkisebb  - a céllal egyébként arányos -
          egyéni  érdeksérelmek   és  nehézségek   teljes  kizárásával
          oldódjék meg.  Alkotmányos alapjogok érvényesítése érdekében
          olyan terheket,  amelyek szükségesek  és nem aránytalanok, a
          társadalom minden  tagja köteles vállalni.  [ Értelemszerűen
          alkalmazható mind  a  pedagógus  munkahelyváltása,  mind  az
          intézménylétesítés kérdésében  a 64/1991  (XII. 17.) AB hat.
          E) 2.  pontjának végén  kifejtett álláspont. ] Arányos teher
          lehet az oktató részére tantestület- vagy munkahelyváltás, a
          tanuló  és   szülei  részére  iskola-  vagy  közösségváltás,
          bizonyos közlekedési  többlet stb.  De ilyen lehet az állam,
          az önkormányzat  részéről a körzetesítési határok feloldása,
          a támogatások elszámolása az illetékes önkormányzatok között
          annak  érdekében,   hogy  a   tanuló  az   általa   igényelt
          iskolatípusban   ne    jelentsen   hátrányt    vagy   anyagi
          többletterhet.   Állami    adminisztrativ   szempontok   nem
          gátolhatják a  szülők  alkotmányos  választási  lehetőségét,
          hiszen a  létesítés és  fenntartás azonos  anyagi támogatási
          feltételeinek     biztosítása     államigagatási     szinten
          kifejezetten a  választás jogi lehetőségének megteremtéséhez
          tartozik.  Mindennek  egyébként  a  Ktv.  jelenlegi  szövege
          szerint sincs  akadálya, legfeljebb  a bonyolítás igényelhet
          szükség szerint  alsóbbfokú  jogalkotói  tevékenységet,  ami
          ugyancsak a  jogi  lehetőségek  megteremtésének  ama  körébe
          tartozik, amit a Ktv. 4. § (5) bekezdés kifejezetten előír.

             Ha adott településen, körzetben, vidéken igény mutatkozik
          az elkötelezett  nevelésre,  mégpedig  olyan  számban,  hogy
          önmagában   vagy    a   közömbös    tanulókkal   kiegészítve
          elkötelezett iskola  alapítását indokolja,  úgy az állam, az
          önkormányzat köteles  a lehetőséget  megteremteni  az  ilyen
          iskola létesítésére.  Amennyiben egyébként  az adott körzeti
          iskolai  férőhely   az  iskoláskorú  gyermekek  befogadására
          elegendő és  az iskolák  száma a  megosztást elkötelezett és
          semleges iskolákra  lehetővé teszi,  úgy  valamelyik  létező
          iskola használatának és fenntartásának átengedésével oldható
          meg  a  szülők alkotmányos  választásának  lehetővé  tétele.
          ( Nem kell   ahhoz  az   iskola  tulajdonát  is  átadnia  az
          önkormányzatnak. )  Ha pedig amúgy is kellene a körzetben új
          oktatási intézményt  létesíteni,  úgy  a  fejlesztés  anyagi
          eszközeit  lehet   az  elkötelezett  iskola  létesítését  és
          fenntartását vállaló szerv rendelkezésére bocsájtani. A Ktv.
          81. §  (1) bekezdés  d) pontja szerint a kiszemelt fenntartó
          az államtól  a beruházási feladatot is átveheti. Ugyanezekre
          nyújt alapot  a Ktv. 88. § (1) és (3) bekezdése. Ha az állam
          ( önkormányzat  ) ilyen  megállapodást  a  Ktv.  megjelenése
          előtt kötött,  a Ktv-ből  nem vezethető  le, hogy  a  szülők
          alkotmányos igénye ellenére ennek teljesítésétől az államnak
          ( önkormányzatnak  ) el kellene állnia. Az indítvány ez okon
          is alaptalan.

             Ha az adott településen csak egy iskola van, de a tanulók
          olyan arányban  igénylik az  elkötelezett  iskolát,  hogy  a
          fennmaradó létszám  részére önálló  iskolát az állam már nem
          tartana fenn, a 4/1993 (II. 12.) AB határozat szellemében az
          iskola átadása  és a  semleges oktatást igényelők részére az
          ilyen oktatás igénybevételi lehetőségének aránytalan áldozat
          nélküli megvalósítása  is megoldás  lehet.  Az  Önkormányzat
          iskolát elkötelezett  nevelés  céljára  nem  csak  Egyháznak
          adhat  át,  hanem  a  fenntartást  vállaló  és  az  oktatást
          biztosító más intézménynek, fenntartónak is.

             Az   eddigiekből    kitűnően   a   Ktv-nek   a   támadott
          rendelkezései  alkotmányellenes   diszkriminációt   -   amit
          egyébként a  Ktv. indítványozó  által  felhívott  4.  §  (7)
          bekezdése  is   tilt  -   nem  tartalmaznak.   Az  értelmező
          rendelkezés elmaradása a jogállamiság követelményeibe ütköző
          jogbizonytalanságot nem okoz.

          Budapest, 1994. március 21.
                                                    Dr. Zlinszky János
                                                         alkotmánybíró

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          Subject of the case:
          .
          The new Law on public education (enacted in 1993) that pursues the objective of institutionally separating state-run public schools and denominational schools
          Number of the Decision:
          .
          18/1994. (III. 31.)
          Date of the decision:
          .
          03/21/1994
          .
          CODICES summary:
          http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1994-1-005?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
          .