English
	Hungarian

Ügyszám: .	1029/B/1993
Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 18/1994. (III. 31.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1994/88 .

A döntés kelte: Budapest, 03/21/1994 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján - dr. Zlinszky János alkotmánybíró párhuzamos indokolásával - meghozta az alábbi                        határozatot : Az Alkotmánybíróság  a közoktatásról  szóló 1993. évi LXXIX. törvény 81.  § (1)  bekezdés a  ) pontjában, valamint 125. § (1)        bekezdésében         foglalt        rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására  irányuló indítványt és   e    rendelkezések   megsemmisítése   iránti   kérelmet elutasítja,  a   törvényi   rendelkezések   összeütközésének megállapítására, továbbá  a törvény kiegészítésére vonatkozó indítványt pedig visszautasítja. Az  Alkotmánybíróság   e  határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                          Indokolás                              I. Az indítványozó  alkotmányossági szempontból a közoktatásról szóló 1993.  évi LXXIX. törvény ( a továbbiakban: Ktv. ) két rendelkezését is  kifogásolta. A  81. §  (1)  bekezdés  a  ) pontja értelmében,  ha a  nevelési- oktatási  intézményt nem helyi önkormányzat,  illetve állami  szerv  tartja  fenn,  a nevelési-oktatási  intézmény  vallási,  illetve  világnézeti tekintetben  elkötelezett   intézményként  is   működhet.  A törvény 125.  § (1)  bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a Ktv.  hatálybalépését  követően  öt  tanévig,  illetőleg  öt nevelési évig  tovább  működtethető  a  helyi  önkormányzat, illetve  állami   szerv   által   fenntartott,   e   törvény hatálybalépése előtt létrehozott világnézetileg elkötelezett nevelési-oktatási intézmény. Eddig az időpontig a fenntartói jogokat e törvényben foglaltak szerint rendezni kell. Az  indítványozó   szerint  a  Ktv.  e  rendelkezései  azért alkotmányellenesek,  mert  a  világnézet  alapján  hátrányos megkülönböztetést tartalmaznak: nem teszik lehetővé az állam illetve    az    önkormányzatok    számára    világnézetileg elkötelezett   iskola    alapítását,   illetőleg    a   Ktv. hatálybalépését   követő    öt   éven   túl   ilyen   iskola fenntartását. Ezzel  szemben  -  az  indítványozó  véleménye szerint - a Ktv. 4. § (5) bekezdése lehetőségként megengedi, hogy az  állam, illetőleg az önkormányzat nem-semleges, azaz elkötelezett oktatási  intézményt is  alapítson. Szerinte ez az  ellentmondás   abból  ered,   hogy  a   Ktv.   értelmező rendelkezései nem határozzák  meg  a különböző iskolatípusok ( "önkormányzati iskola", "semleges  iskola",  "elkötelezett iskola" stb.  ) fogalmát.  Hivatkozott  az  Alkotmánybíróság 4/1993.  (II.   12.)  AB   (  ABK   1993.  február,   23.  ) határozatában  foglaltakra,   amelyből  álláspontja  szerint egyértelműen  az  következik,  hogy  az  állam,  illetve  az önkormányzat   alapíthat,    fenntarthat   és   üzemeltethet világnézetileg elkötelezett iskolát is. Az  indítványozó   sérelmezte  azt  is,  hogy  a  kifogásolt rendelkezések ellentétesek  a Ktv.  4.  §  (7)  bekezdésében foglaltakkal, amely szerint tilos az iskolafenntartó jellege alapján bármilyen  hátrányos  megkülönböztetés.  Márpedig  a támadott   rendelkezések   diszkriminatív   tartalmúak,   de legalábbis   lehetőséget   adnak   arra,   hogy   azokat   a világnézetileg  elkötelezett   iskolákra   nézve   hátrányos megkülönböztetéssel alkalmazzák. Végül az  indítványozó kérte  a Ktv. 121. § (1) bekezdésében foglalt    értelmező    rendelkezések    kiegészítését    az Alkotmánybíróság    idézett    határozatában    foglaltaknak megfelelően, s  ezzel annak  egyértelművé tételét,  hogy  az állam, illetőleg  az önkormányzat fenntarthat világnézetileg elkötelezett oktatási intézményeket is.                             II. Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozatlannak találta. 1.   Az Alkotmánybíróság  az indítvány  alapján először  azt vizsgálta, hogy a Ktv. támadott rendelkezései tartalmaznak-e alkotmányosan megengedhetetlen, hátrányos megkülönböztetést. Az  Alkotmány   70/A.  §  (1)  bekezdése  szerint  a  Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az  emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai  vagy   más  vélemény,   nemzeti  vagy  társadalmi származás, vagyoni,  születési vagy  egyéb helyzet  szerinti különbségtétel nélkül. Az Alkotmány  70/F.  §-a  értelmében  a  Magyar  Köztársaság biztosítja az  állampolgárok  számára  a  művelődéshez  való jogot,   mégpedig   a   közművelődés   kiterjesztésével   és általánossá tételével,   az  ingyenes és  kötelező általános iskolával, képességei  alapján mindenki számára hozzáférhető közép-  és   felsőfokú  oktatással,  továbbá  az  oktatásban részesülők anyagi támogatásával. Az   állampolgárok    tanuláshoz   való   jogát   az   állam intézményfenntartói kötelezettsége  alapozza  meg,  amelynek keretében  az   államnak  mindenki   számára   -   hátrányos megkülönböztetés  nélkül   -   biztosítania   kell   e   jog gyakorlását  lehetővé   tevő   szervezeti   és   jogszabályi feltételeket. A tanuláshoz való jog azonban nem jelenti azt, hogy az állam a tanulásban  való részvételt köteles volna mindenki számára az  oktatás   minden  szintjén   és  valamennyi   világnézet keretében állami,  illetve önkormányzati  iskolákban,  egyéb oktatói intézményekben  garantálni. Az  oktatási  intézmény- hálózat  működtetésével   kapcsolatos  állami  kötelezettség ebben az  összefüggésben  azt  jelenti,  hogy  az  állam  az iskolafenntartó   jellege    alapján   semmiféle   hátrányos megkülönböztetést nem alkalmazhat [Ktv. 4. § (7) bekezdés] . Az  állam  kötelessége  tehát  egyfelől,  hogy az  Alkotmány 70/F.  §-ában   biztosított   jogosultság   gyakorolhatósága érdekében a  nem állami,  illetőleg  önkormányzati  oktatási intézmények  létrejöttének   és  működtetésének  jogszabályi feltételeit  is   megteremtse,   mégpedig   az   állami   és önkormányzati  intézményekkel   azonos  feltételek  szerint, másfelől az  ilyen intézményeknek  - ha megalakultak - olyan mértékű anyagi támogatást köteles nyújtani, amilyen arányban ezek  az   intézmények   állami,   illetőleg   önkormányzati feladatokat vállalnak át [ Ktv. 4. § (5) és (6) bekezdés ] . A  támadott   rendelkezések  nem   ellentétesek  ezekkel  az alkotmányos     követelményekkel,      nem      tartalmaznak megengedhetetlen diszkriminációt,  így  a  Ktv.  81.  §  (1) bekezdés a  )  pontja,  továbbá  125.  §  (1)  bekezdése  az Alkotmány   70/A.    §   (1)   bekezdésével   összefüggésben megalapozottan nem kifogásolható. 2.  Az   állam  szerepét,   feladatait  az   oktatásban   is meghatározza  semlegességnek   az  egyenlő  emberi  méltóság feltétlen  tiszteletéből,   valamint  a  modern  társadalmak megszüntethetetlen pluralizmusából fakadó kötelezettsége, az a jogállami  alapelv,  hogy  az  állam  eszmei,  ideológiai, világnézeti   kérdésekben    nem   foglalhat   állást,   nem azonosíthatja  magát   egyetlen  egyház   tanításával   sem, egyetlen egyházzal  sem kapcsolódhat  össze intézményesen és különösen nem  foglalhat állást hitbeli igazságok kérdésében [4/1993. (II. 12.) AB ( ABK 1993. február, 23. ) határozat]. Az  állam  semlegességét  több  alkotmányos  rendelkezés  is előírja,  illetőleg   konkretizálja.   Így   elsősorban   az Alkotmány 60.  § (3) bekezdése, mely kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban az egyház az államtól szétválasztva működik. Az Alkotmánybíróság  az idézett  4/1993. (II.  12.) AB ( ABK 1993. február,  23. )  határozatában részletesen  kifejtette álláspontját az  állam semlegessége  és a vallásszabadsághoz való jog összefüggéséről és alkotmányos értelméről. Eszerint az államnak  vallási kérdésekben  semlegesnek kell lennie. A semlegesség elvéből,  az állam és az egyház szétválasztására vonatkozó alkotmányos  tételből pedig az következik, hogy az állam csakis  világnézetileg semleges  oktatási  intézmények felállítására, működtetésére és fenntartására köteles. Ezzel az alkotmányos  követelménnyel nem  áll ellentétben a Ktv. - nek az  a támadott  rendelkezése, amely  szerint a nevelési- oktatási intézmény  vallási, illetve világnézeti tekintetben elkötelezett intézményként  is működhet,  ha azt nem állami, illetve helyi  önkormányzati szerv  tartja fenn [ Ktv. 81. § (1) bekezdés a ) pont ] . Az Alkotmánybíróság idézett 4/1993. (II. 12.) AB ( ABK 1993. február,  23.   )  határozatában  rámutatott  arra,  hogy  a jelenlegi  -  átmeneti  -  helyzetben  az  ún.  "állami"  és "egyházi"   iskolák   alkotmányosan   kívánatos   szervezeti elkülönítése még  nem valósult meg mindenütt. A cél a teljes szervezeti  elkülönítés,   átmeneti  megoldásokkal   azonban időlegesen számolni  kell. Így  ebben az átmeneti helyzetben előfordulhat az  is, hogy az állam vagy a helyi önkormányzat az  általa   fenntartott  oktatási  intézményben  vallásilag elkötelezett nevelést engedélyez, amely esetre nyilvánvalóan nem vonatkozik  az  állami  iskola  vallási  semlegességének követelménye. Ezekkel az  alkotmányos indokokkal  teljes  konform  a  Ktv. további támadott  rendelkezése, amely átmeneti szabályként - öt tanévig,  illetőleg öt  nevelési évig  - lehetővé  teszi, hogy a  helyi önkormányzat,  illetve az állam világnézetileg elkötelezett nevelési-oktatási  intézményt tartson  fenn.  A jövőre nézve azonban a fenntartási jogokat - legkésőbb az öt év elteltéig - rendezni kell. A   törvény    tehát   az   Alkotmánybíróság   határozatával összhangban figyelemmel  van  arra  az  átmeneti  helyzetre, amelyet  elsősorban  a  volt  egyházi  ingatlanok  tulajdoni helyzetének rendezéséről  szóló  1991.  évi  XXXII.  törvény teremtett meg,  és amelyre  tekintettel  -  az  indítványban megfogalmazott állásponttól eltérően - kifejezetten lehetővé teszi,  hogy   az  állam,   vagy  a  helyi  önkormányzat  is működtethessen,  illetőleg   tartson   fenn   világnézetileg elkötelezett   nevelési-oktatási    intézményt,    az    ott meghatározott   határidőig,   amennyiben   azt   a   törvény hatálybalépése előtt hozták létre. Az a rendelkezés viszont, hogy a  törvény hatálybalépése  után az  állam, illetőleg  a helyi  önkormányzat   csakis  semleges  iskola  (  oktatási- nevelési intézmény  )  felállítására  köteles,  kifejezetten összhangban áll  az Alkotmány  60. §-ában foglaltakkal és az Alkotmánybíróság   határozatában    kifejtett    alkotmányos követelményekkel. 3. Az  Alkotmánybíróság hivatkozott határozatában kifejtette azt is,  hogy a  semleges állami  iskolák működtetésével  az állam  még   nem  merítette   ki  kötelességét.   Az   állam intézményvédelmi  kötelezettségének   az   felel   meg,   ha megteremti  a   vallásilag  elkötelezett   oktatási-nevelési intézmények létrejöttének  jogszabályi feltételeit és azokat olyan arányban  támogatja, amilyenben  ezek  az  intézmények állami, illetőleg  a önkormányzati feladatokat vállaltak át. Ezeknek  az   alkotmányos  követelményeknek   is   mindenben megfelelnek a  támadott törvény  sérelmezett  rendelkezései, ezért  az   alkotmányossági  kifogást   az  Alkotmánybíróság megalapozatlannak találta, s az indítványt elutasította. Az    indítványozó     álláspontjával     ellentétben     az Alkotmánybíróság  határozatából   olyan  következtetés   nem vonható le,  amely szerint  az állam  ( helyi önkormányzat ) erre  vonatkozó  igény  esetén  világnézetileg  elkötelezett nevelési-oktatási intézmény alapítására is köteles volna. Az állam  csak  az  ilyen  alapítás  jogi  lehetőségét  köteles biztosítani,  az   ehhez  szükséges  jogszabályokat  köteles megalkotni  és  az  így  alapított  és  működtetett  iskolát köteles anyagilag támogatni. Nem alkotmányossági kérdés az - éppen ezért azzal az Alkotmánybíróság nem is foglalkozott -, hogy   a   Ktv.   hatálybalépését   megelőzően  született  - világnézetileg elkötelezett  iskola megépítésére vonatkozó - önkormányzati kötelezettségvállalás  és  képviselő-testületi határozat mennyiben  tekinthető  már  létrehozott  nevelési- oktatási intézménynek  és arra  mennyiben vonatkozik  a Ktv. 125. §  (1) bekezdésének  átmeneti rendelkezése.  A  konkrét alkalmazástól  függetlenül   azonban  ez   a  rendelkezés  a vizsgált alkotmányi szabályokkal nem áll ellentétben. Összegezve, az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Ktv-nek azok   a   rendelkezései,   amelyek   nem   teszik az  állam ( helyi önkormányzatok ) kötelezettségévé,  hogy  a  törvény hatálybalépése    után     elkötelezett    oktatási-nevelési intézményeket is  létesítsenek, viszont kötelezően előírják, hogy   már    a   hatálybalépése   előtt   alapított   ilyen intézményeket átmenetileg - öt évig - működtessék, illetőleg ez alatt  az idő  alatt a  törvényben  foglaltak  szerint  a fenntartói  jogokat   rendezzék,     összhangban  állnak  az Alkotmánynak  az   állam  és   az  egyház   szétválasztására vonatkozó rendelkezésével  [ Alkotmány  60. § (3) bekezdés ] és e  rendelkezésnek az Alkotmánybíróság által meghatározott értelmével  és   tartalmával,   így   az   e   rendelkezések megsemmisítését kérő indítvány megalapozatlan. 4.  Az  indítványozó  sérelmezte,  hogy  a  Ktv.  kifogásolt rendelkezései ellentmondanak a törvény 4. § (7) bekezdésében foglalt előírásnak,  amely szerint  tilos az iskolafenntartó jellege alapján  bármilyen  hátrányos  megkülönböztetés.  Az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálat nélkül visszautasította az indítványozónak ezt  a kérelmét, mert törvényi rendelkezések kollíziójának  vizsgálatára   az  Alkotmánybíróságnak  nincs hatásköre. 5.  Az  Alkotmánybíróság  ugyancsak  hatáskör  hiánya  miatt utasította  vissza   az  indítványozónak  a  Ktv.  értelmező rendelkezéseinek kiegészítésére  vonatkozó kérelmét, mert az a törvényalkotó hatáskörébe tartozik. Az   Alkotmánybíróság    a   határozatban    foglalt    elvi megállapításokra tekintettel  rendelte  el  határozatának  a Magyar Közlönyben való közzétételét.                      Dr. Sólyom László                  az Alkotmánybíróság elnöke             Dr. Ádám Antal      Dr. Kilényi Géza             alkotmánybíró         alkotmánybíró                       Dr. Lábady Tamás                     előadó alkotmánybíró                      Dr. Schmidt Péter                        alkotmánybíró          Dr. Szabó András         Dr. Tersztyánszky Ödön           alkotmánybíró              alkotmánybíró         Dr. Vörös Imre             Dr. Zlinszky János          alkotmánybíró               alkotmánybíró Dr. Zlinszky János alkotmánybíró párhuzamos indokolása    A  Ktv   bevezetőben  megjelölt   célja  az  Alkotmányban meghatározott [  67. §  (1) bek.  ]  művelődéshez  való  jog esélyegyenlőség  alapján   való  gyakorlásának  biztosítása. Emellett  azonban   érvényesíteni  kívánja  a  lelkiismereti meggyőződés  szabadságát,  a  neveléshez  való  jogot  és  a nemzeti és  etnikai kisebbségek  anyanyelvi oktatáshoz  való jogát és meghatározza ezzel kapcsolatban a szülők és oktatók jogait  és   kötelezettségeit.  A  Ktv.  számos  alkotmányos alapjogot érint, érvényesít, szabályoz és korlátoz, és akkor tekinthető alkotmányosnak, ha a törvényhozó által választott megoldások  egyik   érintett   alkotmányos   alapjogot   sem korlátozzák  szükségtelenül   és  aránytalanul,  s  egyikkel kapcsolatban sem  lehet megállapítani az Alkotmány 70/A. §-a szerinti  hátrányos   megkülönböztetést  a  jogosultak  vagy kötelezettek      valamely       csoportjával       szemben. Végkövetkeztetésként  egyetértek  a  határozattal  annyiban, hogy a  Ktv.  egy  alkotmányos  alapjog  érvényesítését  sem korlátozza aránytalanul és szükségtelenül. A Ktv. alapján az alkotmányos  alapjogok   érvényesítésének  jogi  lehetőségei megvannak, további  részletszabályokkal szükség  szerint még kibontakoztathatók. A  Ktv. szövegéből az eddig elkötelezett oktatási intézmények  létesítésére és fejlesztésére megadott lehetőség     felszámolásának      vagy      visszavonásának kötelezettsége  nem  vezethető  le.  Mégis  a  társadalomban tapasztalható  nagyfokú  tájékozatlanság  és  bizonytalanság miatt  úgy  vélem,  hogy  az  alkotmányos  jogok  védelme  a javaslat részletekbe menőbb megválaszolását igényelte volna.    A   Ktv.   által   érintett   alkotmányos   alapjogok   a művelődéshez  való   jog,  a   neveléshez  való  jog,  ezzel kapcsolatban  a   világnézeti   szabadság   és   a   tanítás szabadsága.    A művelődéshez  való jog egyrészt az érvényesülésben való esélyegyenlőséget és  a foglalkozás  megválasztásának  minél teljesebb  szabadságát   hivatott  biztosítani  és  ebben  a vonatkozásában állami kötelezettség áll szemben állampolgári szabadsággal.  (   A  magasabb   művelődés  lehetőség,   nem kötelezettség. )  Másrészt a  művelődéshez való jog bizonyos szintig a  demokratikus jogállam működésének biztosítéka is. A jogállamiság  és a  közélet demokratizmusa  nem valósulhat meg, ha  az  állampolgárok  politikai  jogokkal   rendelkező (nagykorú)  része nem  képes a jogai gyakorlásához szükséges információk megszerzésére,  megértésére és  értékelésére. Az állampolgárokat képessé és alkalmassá kell tenni a politikai célok  megválasztására  és  támogatására,  politikai  jogaik gyakorlására, képviselőik  megválasztására és ellenőrzésére, egy szóval  a közéletben  való részvételre.  Ehhez szükséges alapfokú   műveltség.    A   demokratikus   jogállamban   az állampolgár részvétele a közéletben jog is és a jogállamiság előfeltétele  is.   Az   állampolgári   alapfokú   műveltség elsajátítására az  állam nem  csak módot köteles nyújtani az ingyenes és  egyenlő feltételekkel  mindenki számára  nyitva álló  népoktatással,   nem  csak   a   hárányos   helyzetűek esélyegyenlőségét célzó intézkedésekre köteles. Az Alkotmány ( 70/J.  § )  kötelezi  az  állampolgárokat  arra,  hogy  az alapfokú műveltséget  megszerezzék. A  Ktv.  ezért  előírja, hogy az  állampolgárok az alapfokú oktatásban részt vegyenek vagy az  általános ismereteket más módon megszerezve azokról számot  adjanak.   A  művelődéshez  való  jog  így  egyúttal alkotmányos kötelesség  is az  állampolgárok és  azok szülei vonatkozásában.    Az állampolgári  jogok gyakorlásához  szükséges ismeretek elsajátításának időszaka  az ember  első,  fejlődő,  növekvő életszakasza. Nagykorúságának  eléréséig az  állampolgár nem csak fizikailag  bontakozik ki,  nem csak  az önálló élethez szükséges tárgyi  ismereteket sajátítja  el, hanem lelkileg, szellemileg is önálló egyéniséggé érik, kibontakoznak emberi méltóságának, szabadságának alapvető meghatározó adottságai. A fejlődő  ember e  vonatkozásban a természet rendje szerint nem magára hagyott, hanem elsősorban szülei nevelik, növelik önálló emberré.  Az Alkotmány  67. §-a  a  szülőknek  azt  a jogát, hogy  gyermekük nevelését  meghatározzák, az állammal és  annak   szerveivel  szemben   nevesíti  és   alapjogként határozza meg. Az Alkotmánybíróság 4/1993. (II. 12.) AB. sz. határozatában idézi  az 1990  évi IV.  tv. 5.  §-át, továbbá azokat a  Magyarországra kötelező  nemzetközi egyezményeket, amelyek a  szülők jogát  a gyermek  nevelésére -  elsősorban világnézeti nevelésére  - az állammal szemben meghatározzák. Az állam  a szülők  jogát gyermekük nevelésére csak akkor és annyiban korlátozhatja,  ha és amennyiben ez más alkotmányos alapjog érdekében  szükséges és arányos, s a neveléshez való jog lényegét a korlátozás nem érintheti.    A nevelés  nem  csupán  a  családi  otthon  falai  között történik, abban  a  társadalmi  környezet  is  résztvesz.  A környezet akkor  is nevel,  ha a  társadalmi  ráhatások  nem közvetlenül nevelő  célzatúak, mert  a  nevelés  magatartási példákkal is  történik. A  közoktatásnak azonban a nevelés a Ktv-ben  meghatározott  társadalmi  célja.  Az  óvoda  és  a kollégium intézményesen  nevel, az  iskola pedig  az oktatás mellett nevel  is.   Az állam  tehát az  általa biztosított, fenntartott és  kötelezővé tett közoktatás keretében részben átveszi ill.  kiegészíti a  szülők alkotmányos  alapjogaként meghatározott gyermeknevelés feladat- és jogkörét.    Az oktatás  tárgyi ismeretek közlését és elsajátíttatását célozza. A nevelés az értékek felismerését, elfogadását és a megvalósításukra törekvést  kívánja az  egyénbe elültetni. A nevelés  által   átadandó  értékrenden  belül  vannak  olyan értékek, amelyeknek  a demokratikus  jogállam szükségszerűen hordozója. Ilyenek  pl. az  önkéntes jogkövetés, a politikai célok  szabad   megválasztása,  a   szükségszerű  társadalmi feladatok többség  által történő meghatározása és kisebbségi elfogadása, a  kisebbség szabadságjogainak  a többség általi és az  ember életének  és méltóságának  mindenki más  általi tiszteletbentartása,  a  társadalmi  igazságra  törekvés,  a békés eszközök  igénybevétele társadalmi viták rendezésénél, az elesettek  és hátrányos helyzetben lévők iránti szociális érzékenység  és   segítőkészség.  A  jogállami  értékeket  a köznevelésben felismertetni  és  elfogadásukra  buzdítani  a jogállam lényegéből  következő alkotmányos feladat [ Ktv. 4. §  (3)  bek.  ]  .  Elismerésük  és  elfogadásuk  az  oktató kötelessége, elfogadtatásukra  minden oktatási  intézménynek törekednie  kell.   A  jogállamiságból   tehát   közvetlenül levezethető mind  az oktatási  szabadság, mind  a  szülői  - nevelői szabadság  bizonyos  korlátozása  az  állami  (  ún. semleges ) oktatás közösségi értékekre irányultsága révén.    Amint Herczegh  Géza   párhuzamos   véleménye  a  4/1993. (II.12.) AB határozathoz  megfogalmazta,   minden   oktatási intézmény köteles  az ismereteket  tárgyilagosan, türelmesen és a  tanulók lelkiismereti  szabadságát tiszteletben tartva közvetíteni.  Ehhez   hozzátehetjük,  hogy  minden  oktatási intézmény  köteles   a   jogállamisággal   járó   és   annak előfeltételét is  képező értékek  elfogadására nevelni. Ezen túl, un.  világnézeti  jellegű  értékek  elfogadtatására  az állam eszköztára  felhasználásával nem  kerülhet  sor,    az állami iskola semlegessége miatt.    Az  állami   iskola  mint  intézmény  semleges,  a  benne oktatóknak azonban  van, ill.  lehet saját  világnézetük  és értékrendjük.   Saját    értékrendjük   elfogadtatására    a rendelkezésükre  álló   oktatói  késztető   és   kényszerítő eszközöket nem  jogosultak felhasználni, mert ezzel sértenék az állami iskola semlegességét. Azonban saját világnézetük - főleg  a  humán  ismeretek  közlése  körében  -  óhatatlanul megnyilvánul  és   mint  társadalmi  modell  érzelmileg  is, értelmileg  is,  személyiségformálóan  is  hat  (  hat  )  a tanulókra. A  tanszabadság alkotmányos tétele értelmében nem is lehet  az ilyen  közvetett ráhatás ellen tiltakozni és az oktató  tevékenységét  emiatt  korlátozni. Amint  a  4/1993. (II.12.) AB határozat kifejezte, tárgyilagos tanítás  esetén az állam nem kényszeríthet egyetlen  tanárt  sem  arra, hogy meggyőződését elhallgassa.    Ha a  semleges állami  iskolákban az  értékek  és  eszmék pluralizmusa nagyjából  a társadalomban ( a szülők körében ) létező  arányban   jelentkeznék,   átlagosan   fel   lehetne tételezni,  hogy   tárgyilagos  oktatás  mellett  a  tanulók egyenlő  mértékben   vannak  kitéve  a  különböző  felfogású értékhatásoknak, tehát  az iskola  semlegessége végsősoron a társadalmi türelmességet mint alkotmányos értéket közvetíti, s ezzel  kívánatos is.  Azonban nem  lehet  figyelmen  kívül hagyni, hogy  az Alkotmány  érték- és  szabadságrendje olyan társadalmi közegben  valósul meg,  amelyet  évtizedekig  más értékrend alakított  és vezérelt.  Az állami  iskola  valódi semlegessége még jó ideig inkább cél, mintsem valóság lesz a neveltek vonatkozásában.  Ezen jogi  eszközökkel változtatni sem lehet,  hiszen az  államnak egyrészt fel kell tételeznie minden  oktatóról,   hogy  az   ismereteket   a   törvényes- alkotmányos   kivánalmaknak    megfelelően   közvetíti    és helyzetével nem  él vissza,  másrészt az  oktatót  elvei  és nézetei feladására  nem kényszerítheti,  szakértelmét  pedig köteles, de  kénytelen is igénybe venni. Ezt a Ktv. 41 § (3) és (4) bekezdése külön hangsúlyozza.    A nem  materialista  irányultságú  elkötelezett  nevelést kívánó  szülők   jelenleg  nevelési   céljaikkal   hátrányos helyzetben vannak.  Önmagában  ez  az  adottság  alkotmányos kötelezettséget      teremt      az      esélyegyenlőtlenség kiküszöbölésére.   Az    adott   társadalmi    közegben   is érvényesülnie kell  a szülők  jogának arra,  hogy gyermekeik nevelését,   elsősorban    annak   értékrendi,   világnézeti vonatkozásait meghatározhassák.   A  Ktv. 10. § (3) bekezdés d) pontja a gyermek jogaként, a 13. § (1) bekezdése a szülők jogaként   nevesíti,   hogy   a   gyermek   igénye   szerint elkötelezett   iskolában    részesüljön    oktatásban    ill nevelésben, és ez összhangban van mind az Alkotmánnyal, mind a nemzetközi  normákkal. Az államnak a szülői választás jogi lehetőségét meg  kell teremtenie,  ehhez  pedig  a  szülőket valódi  választási   helyzetbe  kell  juttatnia.  Elsősorban szükséges lenne  a szülők  igényeinek pontos  felmérése.  Az igények ugyanis  csak részlegesen és esetlegesen ismertek az állami (  önkormányzati )  szervek előtt.  A Ktv. az oktatás körében  a   statisztikai  adatszolgáltatás  kezdeményezését ugyan a  Művelődési Miniszter  feladatává teszi  [ 93. § (1) bekezdés  i)   pontja  ]   ,  de  nem  határozza  meg  ennek részleteit. Ez további jogalkotói feladat.    A felmérés során, amely többféle módon megvalósítható, de teljeskörűnek kellene  lennie,  a  szülőknek  módot  kellene kapniok arra, hogy igényük szerint nyilatkozhassanak, vajjon    a)  gyermeküket   elkötelezett  (   és  milyen   irányban elkötelezett   -    materialista,    keresztény,    valamely meghatározott  vallás   szerinti  -  )  nevelésben  kívánják részesíteni,    b) ellenkezőleg semleges iskolába kívánják járatni, vagy    c) közömbös  számukra az  iskola elkötelezett ill. el nem kötelezett jellege.    A nyilatkozni  nem  kívánó  szülőt  nem  érheti  hátrány, azonban olyanként  kell  számba  venni,  mint  akinek  nincs határozott iskolatipus  iránt igénye.  A felmérés alapján ki fog derülni, van-e adott körzetben igény elkötelezett iskola létesítésére és  milyen számú tanulónak igénylik azt. A jogi lehetőséget a  kívánt neveléshez  hátrányos megkülönböztetés nélkül kell  megteremteni, tehát  olyan elkötelezett  iskola létesítésének lehetővé  tétele, amely  a mutatkozó igényeket csak részben  fedezi, az  alkotmányos  jogok  érvényesítését csak részben  oldja meg.  Megoldás csak  az lenne, ha minden semleges iskolát  igénylő gyermek  számára semleges,  minden elkötelezett iskolát  igénylő gyermek  számára  elkötelezett oktatás biztosítható,  a közömbös  gyermekek  számára  pedig valamelyik tipus  ugyancsak  biztosít  helyet.  A  szükséges felmérés  elvégzését   és  az  igények  szerinti  fejlesztés lehetővé tételét  a Ktv.  nem tiltja  és nem akadályozza, ez okon tehát  nem alkotmányellenes,  a felmérés  és fejlesztés megszervezése politikai feladat.    Az állam  nem köteles elkötelezett iskolát alapítani. Nem is tarthat  fenn elkötelezett iskolát. A fenntartó ugyanis a Ktv.  szerint  nem  az  oktatás  anyagi  alapjait biztosítja ( ezeket  a  költségvetés  viseli )  ,  hanem  meghatározóan belefolyik az intézmény nevelési-oktatási feladataiba, s ezt az állam a maga eszközeivel valamely világnézet szellemisége szerint nem teheti. Másrészt a társadalom, mégha anyagi erői engednék is,  adott gazdasági  helyzetben nehezen lenne arra kényszeríthető, hogy  a tanuló és tanulni kívánó gyermekeket egyébként befogadni képes iskolahálózatát csak azért bővítse jelentősen, hogy  abban  zökkenőmentesen  megtörténhessék  a világnézeti  és   a   semleges   oktatás   párhuzamosságának kialakítása,  s   így  a   világnézetek  szerinti  választás lehetővé tétele  a legkisebb  - a céllal egyébként arányos - egyéni  érdeksérelmek   és  nehézségek   teljes  kizárásával oldódjék meg.  Alkotmányos alapjogok érvényesítése érdekében olyan terheket,  amelyek szükségesek  és nem aránytalanok, a társadalom minden  tagja köteles vállalni.  [ Értelemszerűen alkalmazható mind  a  pedagógus  munkahelyváltása,  mind  az intézménylétesítés kérdésében  a 64/1991  (XII. 17.) AB hat. E) 2.  pontjának végén  kifejtett álláspont. ] Arányos teher lehet az oktató részére tantestület- vagy munkahelyváltás, a tanuló  és   szülei  részére  iskola-  vagy  közösségváltás, bizonyos közlekedési  többlet stb.  De ilyen lehet az állam, az önkormányzat  részéről a körzetesítési határok feloldása, a támogatások elszámolása az illetékes önkormányzatok között annak  érdekében,   hogy  a   tanuló  az   általa   igényelt iskolatípusban   ne    jelentsen   hátrányt    vagy   anyagi többletterhet.   Állami    adminisztrativ   szempontok   nem gátolhatják a  szülők  alkotmányos  választási  lehetőségét, hiszen a  létesítés és  fenntartás azonos  anyagi támogatási feltételeinek     biztosítása     államigagatási     szinten kifejezetten a  választás jogi lehetőségének megteremtéséhez tartozik.  Mindennek  egyébként  a  Ktv.  jelenlegi  szövege szerint sincs  akadálya, legfeljebb  a bonyolítás igényelhet szükség szerint  alsóbbfokú  jogalkotói  tevékenységet,  ami ugyancsak a  jogi  lehetőségek  megteremtésének  ama  körébe tartozik, amit a Ktv. 4. § (5) bekezdés kifejezetten előír.    Ha adott településen, körzetben, vidéken igény mutatkozik az elkötelezett  nevelésre,  mégpedig  olyan  számban,  hogy önmagában   vagy    a   közömbös    tanulókkal   kiegészítve elkötelezett iskola  alapítását indokolja,  úgy az állam, az önkormányzat köteles  a lehetőséget  megteremteni  az  ilyen iskola létesítésére.  Amennyiben egyébként  az adott körzeti iskolai  férőhely   az  iskoláskorú  gyermekek  befogadására elegendő és  az iskolák  száma a  megosztást elkötelezett és semleges iskolákra  lehetővé teszi,  úgy  valamelyik  létező iskola használatának és fenntartásának átengedésével oldható meg  a  szülők alkotmányos  választásának  lehetővé  tétele. ( Nem kell   ahhoz  az   iskola  tulajdonát  is  átadnia  az önkormányzatnak. )  Ha pedig amúgy is kellene a körzetben új oktatási intézményt  létesíteni,  úgy  a  fejlesztés  anyagi eszközeit  lehet   az  elkötelezett  iskola  létesítését  és fenntartását vállaló szerv rendelkezésére bocsájtani. A Ktv. 81. §  (1) bekezdés  d) pontja szerint a kiszemelt fenntartó az államtól  a beruházási feladatot is átveheti. Ugyanezekre nyújt alapot  a Ktv. 88. § (1) és (3) bekezdése. Ha az állam ( önkormányzat  ) ilyen  megállapodást  a  Ktv.  megjelenése előtt kötött,  a Ktv-ből  nem vezethető  le, hogy  a  szülők alkotmányos igénye ellenére ennek teljesítésétől az államnak ( önkormányzatnak  ) el kellene állnia. Az indítvány ez okon is alaptalan.    Ha az adott településen csak egy iskola van, de a tanulók olyan arányban  igénylik az  elkötelezett  iskolát,  hogy  a fennmaradó létszám  részére önálló  iskolát az állam már nem tartana fenn, a 4/1993 (II. 12.) AB határozat szellemében az iskola átadása  és a  semleges oktatást igényelők részére az ilyen oktatás igénybevételi lehetőségének aránytalan áldozat nélküli megvalósítása  is megoldás  lehet.  Az  Önkormányzat iskolát elkötelezett  nevelés  céljára  nem  csak  Egyháznak adhat  át,  hanem  a  fenntartást  vállaló  és  az  oktatást biztosító más intézménynek, fenntartónak is.    Az   eddigiekből    kitűnően   a   Ktv-nek   a   támadott rendelkezései  alkotmányellenes   diszkriminációt   -   amit egyébként a  Ktv. indítványozó  által  felhívott  4.  §  (7) bekezdése  is   tilt  -   nem  tartalmaznak.   Az  értelmező rendelkezés elmaradása a jogállamiság követelményeibe ütköző jogbizonytalanságot nem okoz. Budapest, 1994. március 21.                                           Dr. Zlinszky János                                                alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	The new Law on public education (enacted in 1993) that pursues the objective of institutionally separating state-run public schools and denominational schools
Number of the Decision: .	18/1994. (III. 31.)
Date of the decision: .	03/21/1994
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1994-1-005?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
.