A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének
utólagos vizsgálata és megsemmisítése iránti indítvány
tárgyában meghozta az alábbi
határozatot :
Az Alkotmánybíróság a házasságról, a családról és a
gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 31/B. § (1)
bekezdése, valamint a 31/C. § (2) bekezdése
alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt,
valamint e rendelkezések részbeni megsemmisítése iránti
kérelmet elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a házasságról, a családról és a gyámságról
szóló 1952. évi IV. törvény ( a továbbiakban: Csjt ) 31/B. §
(1) bekezdése és 31/C. § (2) bekezdése részbeni
alkotmányellenességének a megállapítását és az
alkotmányellenesnek tartott szövegrészek megsemmisítését
kérte. Az előbbi rendelkezés szerint, ha a lakásban a
házastársak egyikőjük vagy mindkettőjük tulajdonjoga vagy
bérleti joga alapján laknak, a házasság felbontása esetén -
kérelemre - a bíróság dönt a lakás használata felől. Az
indítványban kifejtett álláspont szerint a törvényhozó e
rendelkezéssel alkotmányellenesen vonta be a szabályozásba a
házastárs különvagyoni lakását is, ezért kérte az
"egyikőjük, vagy" szövegrész megsemmisítését, s ezzel a
különvagyoni lakásra vonatkozó sérelmezett rendelkezés
kiiktatását.
A Csjtnek az indítványozó által ugyancsak kifogásolt 31/C. §
(2) bekezdése pedig kimondja, hogy a lakáshasználati jog
ellenértéke - közös tulajdonban vagy valamelyik házastárs
tulajdonában álló lakás esetében - a lakás beköltözhető és
lakott forgalmi értékének különbözete. Az indítványozó e
rendelkezésből a "vagy valamelyik házastárs tulajdonában"
szövegrész alkotmányellenességének megállapítását és
megsemmisítését a másik támadott rendelkezéssel azonos
alapon kérte.
Álláspontja szerint a Csjt kifogásolt rendelkezései lehetővé
teszik, hogy a tulajdonost - a birtoklás és használat
jogának elvonásával - tulajdonjogának lényeges
vonatkozásaitól bírói ítélettel megfosszák, ez pedig
ellentétes az Alkotmánynak a tulajdonjog védelmét és
kizárólagosságát garantáló 13. § (1) bekezdésében írt
alapjogi rendelkezéssel.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozatlannak találta.
1. Az Alkotmánybíróság a 7/1991. ( II. 28. ) AB
határozatában kifejtette, hogy az Alkotmány a tulajdonhoz
való jogot ugyan nem a XII. , ún. alapjogi fejezetben
szabályozza, hanem azt a szabadságjogoktól különválasztottan
mondja ki, de nyilvánvalóan alapvető jogként részesíti
alkotmányos védelemben akkor is, ha bizonyos körben a
tulajdoni részjogosítványokat egyes törvények korlátozzák.
Ilyen korlátozást tartalmaznak az indítvánnyal támadott
rendelkezések, amelyek lehetőséget adnak a bíróságnak arra,
hogy a házasság felbontása esetén - a házastársak
megegyezésének hiányában, kérelemre - a bíróság a lakás
kizárólagos használatára és birtoklására a nem tulajdonos
házastársat ( volt házastársat ) is feljogosítsa, illetőleg
a lakás elhagyására azt a házastársat ( volt házastársat )
kötelezze, akinek a lakás különvagyona, vagy a
házasságkötést megelőzően önálló bérlete volt. A kifogásolt
törvényi szabályozás ezzel összhangban rendelkezik a
lakáshasználati jog ellenértékének a megfizetéséről is.
Kérdés most már, hogy nem sérti-e ez a korlátozás az
Alkotmány 8. § (2) bekezdésében írt azt a rendelkezést,
amely szerint alapvető jog lényeges tartalmát törvény sem
korlátozhatja.
2. A birtoklás és a használat joga a tulajdonjog tartalmát
adó, a tulajdonjoghoz tartozó részjogosítványok, amelyek a
dolog feletti hatalmat és a dolog élvezetét jelentik; azt a
hatalmat, amelyet valamely dologgal tenni lehet.
Ahogy azonban arra az Alkotmánybíróság - más összefüggésben
- már rámutatott, a tulajdonjog valamely tartalmi elemének a
korlátozása csak akkor jár magának a tulajdonjognak, mint
alkotmányos jognak a korlátozásával, így csak akkor
alkotmányellenes, ha az nem elkerülhetetlen, vagyis, ha
kényszerítő ok nélkül történik, továbbá ha a korlátozás
súlya a korlátozással elérni kívánt célhoz képest
aránytalan. Ebből következik, hogy az Alkotmány 8. § (2)
bekezdése eleve teret enged az alapjogok törvényi
korlátozásának, ha a korlátozás az alapjog lényeges
tartalmát nem érinti. Márpedig nem érinti az alapjog
korlátozhatatlan lényegét az olyan törvényi szabályozás,
amely a korlátozást valamely más alkotmányos jog teljesítése
és garantálása érdekében alkalmazza, tehát ha a korlátozást
valamilyen más alkotmányos jog biztosítása elkerülhetetlenül
szükségessé teszi, feltéve, ha a korlátozás e jog
biztosításával - mint alkotmányos céllal - arányban áll és
azt nem lépi túl.
3. A Csjt 31/A. § (2) bekezdése szerint a házasság
felbontása esetén a bíróság csak a kiskorú gyermek
lakáshasználati jogára figyelemmel rendezheti a lakás
használatát a házastársak megállapodásától eltérően. A 31/B.
§ (3) bekezdése pedig a következőképpen rendelkezik: "Ha a
közös lakás valamelyik házastárs különvagyona vagy önálló
bérlete, a lakáshasználati jog ezt a házastársat illeti meg.
A bíróság a másik házastársat kivételesen és csak abban az
esetben jogosíthatja fel a lakás megosztott vagy kizárólagos
használatára, ha a lakáshasználatra jogosult gyermek nála
van elhelyezve".
Az Alkotmány 67. § (1) bekezdése pedig a következő
rendelkezést tartalmazza: "A Magyar Köztársaságban minden
gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom
részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a
megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez
szükséges. "
4. Az idézett családjogi rendelkezések a kiskorú gyermek
hivatkozott alkotmányos jogának törvényi garanciái. A
gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődését
biztosító alkotmányos védelem és gondoskodás egyik
garanciális megnyilvánulása ugyanis az a szabályozás,
amelynek alapján a kiskorú gyermek lakáshasználati joga a
tulajdonos ( önálló bérlő ) birtoklási, használati
jogosultságát megelőzi.
Nyilvánvaló ugyanis, hogy a gyermek megfelelő fejlődésének
egyik elengedhetetlen feltétele lakáskörülményeinek
rendezettsége. A jogalkotó alkotmányos kötelessége, hogy a
házasság felbontása esetére a gyermek alkotmányos jogait
szem előtt tartva szabályozza a volt házastársak vagyoni
viszonyainak rendezését és ennek során a vagyoni jogokat
megelőzően, szükség esetén azok korlátozásával biztosítsa a
kiskorú gyermek alkotmányos jogvédelmét. Minthogy pedig e
jogok garantálása a tulajdonosi jogok korlátozásának
kényszerítő oka, az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a
volt házastárs különvagyonába tartozó lakása használatának a
Csjt 31/B. §-ában szereplő támadott szabályozása a gyermek
alapvető jogainak biztosítása érdekében elkerülhetetlen, a
korlátozás a feltétlenül szükséges mértéket nem haladja meg,
tehát az az elérni kívánt alkotmányos céllal arányban áll.
Így a szabályozás nem sérti az Alkotmány 8. § (2)
bekezdésében írt tilalmat.
5. A Csjt 31/C. §-ában szabályozott lakáshasználati jog
ellenértéke a tulajdonjog ténylegesen meglevő ( fennálló )
korlátozásának megszüntetéséért járó pénzösszeg, így az nem
jelenti a tulajdonjognak, mint alkotmányos alapjognak a
korlátozását. A házastárs különvagyoni lakásának
használatára a nem tulajdonos házastárs az életközösség
fennállása alatt a házassági kötelék alapján jogosult, s ez
a jogosultság a házasság intézményének alkotmányos oltalma
alatt áll ( Alkotmány 15. § ) . A házassági életközösség
megszűnése és a házasság felbontása esetén a nem tulajdonos
házastárs a tulajdonjog eredetileg alkotmányosan biztosított
korlátozásával köteles felhagyni. A lakáshasználati jog
ellenértéke - a házasságnak az Alkotmányban védett
intézménye folytán - ennek a korlátozásnak a
megszüntetéséért jár, így az az Alkotmány rendelkezéseivel
összhangban áll, s az Alkotmánynak az indítványban felhívott
rendelkezéseit nem sérti.
Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt megalapozatlannak
találta és azt elutasította.
Dr. Sólyom László
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal Dr. Herczegh Géza
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás
előadó alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter Dr. Szabó András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön Dr. Zlinszky János
alkotmánybíró alkotmánybíró
. |