Hungarian

Ügyszám: .	169/B/1991
Előadó alkotmánybíró: Ádám Antal Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 7/1992. (I. 30.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1992/45 .

A döntés kelte: Budapest, 01/27/1992 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:               A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az  Alkotmánybíróság  jogszabály  alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránti indítvány tárgyában meghozta a következő                       határozatot: Az Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy  az  illetékekről szóló   1990.  évi XCIII.  törvény 97. § (1) bekezdésének második  mondata,   amely  szerint   " Rendelkezéseit   a hatálybalépését  követően  illetékkiszabásra  bejelentett vagy  más   módon  az  illetékhivatal  tudomására  jutott vagyonszerzési   ügyekben,    illetőleg    kezdeményezett eljárások esetében  kell alkalmazni ",  alkotmányellenes, ezért azt  1992. szeptember  30-i hatállyal megsemmisíti. Az   e  törvény  97.  §  (1)  bekezdésének  első  mondata alkotmányellenességének     megállapítására     vonatkozó indítványt és  megsemmisítésére irányuló  kérelmet  pedig elutasítja. A   megsemmisítés    folytán  a   törvény   97.   §   (1) bekezdésének szövege 1992. október 1-től - amennyiben azt addig törvény  nem egészíti ki - a következő lesz: " Ez a törvény -  a (2)  bekezdésben foglaltak  kivételével  - 1991. január 1-én lép hatályba." Az  Alkotmánybíróság e  határozatát  a  Magyar Közlönyben közzéteszi.                         Indokolás                            I. Az  illetékekről  szóló  1990.  évi  XCIII.  törvény  ( a továbbiak-ban: Itv. ) 97. § (1) bekezdése szerint " Ez  a törvény  -  a (2)  bekezdésben  foglaltak  kivételével  - 1991.  január   1-én  lép   hatályba.  Rendelkezéseit   a hatálybalépését  követően  illetékkiszabásra  bejelentett vagy  más   módon  az  illetékhivatal  tudomására  jutott vagyonszerzési   ügyekben,    illetőleg    kezdeményezett eljárások esetében kell alkalmazni".                            II. Az   indítványozó   az   Itv.   idézett   hatálybaléptető rendelkezése  alkotmányellenességének  megállapítását  és megsemmisítését kérte.  Álláspontja szerint  a kifogásolt rendelkezés első  mondata  a  hatálybalépés  időpontjának megállapításával sérti  a jogalkotásról  szóló 1987.  évi XI.  törvény   ( a  továbbiakban  :   Jat. )  12.  §  (3) bekezdését, mert az Itv. csak 1990. december 24-én került kihírdetésre, s  a törvényt  kihírdető Magyar  Közlönyt a címzettek az  Itv. hatálybalépése  körüli napokban kapták meg.  Indítványozó   szerint  a  sérelmezett  rendelkezés második  mondata   a  vagyonszerzési  ügyek  tekintetében visszaható        hatállyal         állapított        meg illetékkötelezettséget     azáltal,      hogy      néhány illetékmentességet és  kedvezményt  megszüntetett  és  az illetékkötelezettség keletkezésének  időpontja  nem  esik egybe    az     Itv.    hatályánál    irányadónak    vett illetékkiszabásra  bejelentés,   illetőleg  a  más  módon tudomásra   jutás    időpontjával.    Ezért    az    Itv. hatálybalépése  előtt  keletkezett  ilyen  ügyekben az új törvény  alkalmazásának  előírása  sérti a Jat. 12. § (2) bekezdését.                           III. A  Jat.   indítványozó   által   hivatkozott  12.  §  (2) bekezdése kimondja,  hogy  a  jogszabály  a  kihírdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat   magatartást    jogellenessé.   E   §   (3) bekezdése szerint  pedig a  jogszabály  hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre. Az Itv.  3.  §-a  a  vagyonszerzési  illetékkötelezettség keletkezésének főbb szabályait - a korábbi hatályos 1986. évi  I.   törvény  ( a   továbbiakban:  IT. )  3.  §-ával szövegszerűen  is   egyezően  -   a  következők   szerint állapítja meg: "(1)  Az  öröklési   illetékkötelezettség  az   örökhagyó halála napján keletkezik. (2) Az ajándékozási illetékkötelezettség a) ingatlan  ajándékozás esetén az ajándékozási szerződés megkötése napján, b)  ingó,   vagyoni  értékű  jog  ajándékozása  esetén  a szerződésről kiállított  okirat  aláírása  napján;  ha  a szerződésről csak  külföldön állítottak ki okiratot, azon a napon,  amelyen  az  illetékkötelezettséget  megalapító esemény [ 2. § (3) bekezdés ] bekövetkezett, c) ha  az ingó,  a vagyoni értékű jog ajándékozásáról nem állítottak ki okiratot, a vagyonszerzéskor keletkezik. (3) A visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a ) a szerződés megkötése napján, b ) árverési vétel esetében az árverés napján, c ) ingatlannak, ingónak, vagyoni értékű jognak bírósági,     hatósági határozattal  történő megszerzése  esetén  a     határozat jogerőre emelkedése napján. d ) az a )  -  c )  pontban  nem  említett  esetekben   a    vagyonszerzéskor keletkezik".                            IV. Az indítvány  az alábbiakban  kifejtettek szerint részben megalapozott. Az Alkotmánybíróság  ítélkezési gyakorlata szerint a Jat. szabályainak   megsértése    csak   akkor   valósít   meg alkotmányellenességet, ha az egyben alkotmányi alapelvbe, illetőleg  rendelkezésbe  is  ütközik.  Erre  figyelemmel vizsgálta az  Alkotmánybíróság a Jat. idézett előírásaira alapozott   indítvány   alapján   az   Itv.   sérelmezett hatálybaléptető előírásai alkotmányosságát. 1. Az    illetékek    Itv.    általi    újraszabályozását elsődlegesen a  korábbi kétszintű szabályozás - az IT. és a  végrehajtásáról   rendelkező  9/1986.  ( IV. 11. )  PM rendelet  ( a   továbbiakban   ITR. )   -   megszüntetése indokolta, mert  az nem volt összhangban a Jat.-nak és az állami pénzügyekről  szóló 1979. évi II. törvénynek azzal a rendelkezésével,  amely szerint  az adókat,  adójellegű kötelezettségeket, s  így az  illetékeket  is  törvényben kell szabályozni.  Erre tekintettel  az IT. módosításáról rendelkező   1989.  évi LII. törvény 5. § (3) bekezdése - a törvényi  szintű szabályozás  előkészítése érdekében  - úgy rendelkezett,  hogy a  PM  rendelettel  megállapított illetékjogszabályok 1990. december 31-ig alkalmazhatók és ezáltal az  új törvény 1991. január 1-i hatálybalépésének követelményét támasztotta.  E rendelkezésre figyelemmel a Kormány  az  illetékekre  vonatkozó  törvényjavaslatot  a Parlamentnek  már  1990.  október  8-án  benyújtotta.  Az Országgyűlés az  Itv-t  az  1990.  december  10-i  ülésén fogadta el  és az  1990. december 24-én, a Magyar Közlöny 132. számában került kihirdetésre. A jogszabály  alkalmazására való felkészüléshez szükséges "kellő idő"  megállapítása  és  biztosítása  a  jogalkotó felelősséggel  terhelt   mérlegelésének   és   döntésének függvénye.  Az   alkotmányellenesség  csak  a  jogszabály alkalmazására  való   felkészülést   szolgáló   időtartam kirívó,  a  jogbiztonságot  súlyosan  veszélyeztető  vagy sértő elmaradása,  illetőleg  hiánya  esetén  állapítható meg. Mivel  az Itv.  sem az illetékezési rendszerben, sem az azt  alkalmazó szervezetben nem idézett elő számottevő változást,   az    Alkotmánybíróság   az    új    törvény alkalmazására való  felkészüléshez feltétlenül  szükséges idő hiányát  nem minősítette  olyan mértékünek,  amely  a jogbiztonságot  súlyosan   sértette   volna.   Ezért   az Alkotmánybíróság   az  Itv. 97.  § (1)  bekezdésének első mondata alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt  és   a  megsemmisítésére   irányuló  kérelmet elutasította. Az Alkotmánybíróság  mégis megjegyzi, hogy előnyös lenne, ha a  Jat.   kiegészítése,  vagy az  Alkotmány 7.  §  (2) bekezdésében kilátásba  helyezett új  jogalkotási törvény világos előírást  tartalmazna a  törvények és esetleg más jogszabályok alkalmazására  való felkészüléshez szükséges időtartamra vonatkozóan. Természetesen addig sem hagyható figyelmen   kívül a Jat. 12. § (3) bekezdésének általános előírása. 2. Az  Itv.   kifogásolt  97. §  (1) bekezdésének második mondatában foglalt  előírás a  vagyonszerzési ügyeknél  a törvény  hatályát  az  illeték  megállapítására  irányadó rendelkezések      alkalmazása      szempontjából      az illetékkiszabásra bejelentés, illetőleg a tudomásra jutás időpontjára tekintettel  állapítja meg, tehát arra nem az illetékkötelezettség    keletkezésének    az    időpontja irányadó. E hatálybaléptető rendelkezésből az következik, hogy az  Itv.  rendelkezéseit  kell  alkalmazni  mindazon illetékügyekben  is,  amelyek  e  törvény  hatálybalépése előtt  keletkeztek   és  a   szabályszerű  vagy   esetleg késedelmes  bejelentésük,  vagy  a  tudomásra  jutásuk  a hatálybalépés után következett, illetve következik be. Az ilyen " átnyúló "  ügyek száma  pedig  jelentős  mértékű, mert az  illetékezési  gyakorlat  azt  mutatja,  hogy  az ajándékozási és  a visszterhes  vagyonátruházási ügyeknél is  számos  esetben,  az  öröklési  ügyeknél  pedig  -  a hagyatéki eljárások  időigényessége  miatt  -  gyakrabban előfordul, hogy  a vagyonszerzés  az illetékkötelezettség keletkezését  követően   hosszabb  idő  elteltével  kerül bejelentésre,  vagy  jut  az  illetékhivatal  tudomására. Mivel  az   Itv.  csak   1990.  december   24-én   került kihírdetésre és  1991. január  1-én már  hatályba lépett, ezáltal a  kifogásolt rendelkezés  a vagyonszerzési ügyek szabályszerű bejelentésének  az illetékjogszabályok által előírt, az érintettek részére nyitva álló - 15, illetőleg 30  napos  -  időtartamát  sem  vette  figyelembe  ( ITR. 16 - 18. §-ai  és   a  82.   §  (2)  bekezdése,  az  Itv. 89-91. §-ai, valamint 76. §-a ). Az Itv.  a vagyonszerzési  illetékek körében  a  korábban hatályos IT.-ben  foglaltaknál általában és túlnyomórészt kedvezőbb,  vagy  azokkal  azonos  illetékkötelezettséget állapít meg.  Az Itv.  az  illetékfizetésre  kötelezettek rendkívül szűk  körére vonatkozóan azonban a korábbiaknál hátrányosabb illetékfizetési  feltételeket  határoz  meg. Így többek között; -  a   gépjármű  öröklési,  ajándékozási  és  visszterhes vagyonátruházási illetékek  mértékét emelte ( Itv. 24. §, IT. 16. § ), -  az   IT.-ben  foglalt   néhány  illetékmentességet  és kedvezményt   [ mint  pl. az IT. 9. § (1) bekezdés f ) és j ) pontjában, valamint a g ) pontjában az üdülő, hétvégi ház  és  zártkerti  ingatlan  tekintetében  megállapított öröklési   illetékmentességet,   illetőleg   kedvezményt, továbbá   a  10. §  (2) bekezdésében foglalt ajándékozási illeték kedvezményt ] megszüntetett. Az  Alkotmánynak   a  Magyar   Köztársaságot   független, demokratikus   jogállamnak minősítő 2. § (1) bekezdéséből elengedhetetlenül következik a jogbiztonság követelménye. Az Itv.  97. § (1) bekezdésének   második mondata sérti a jogállam egyik  lényeges jellemzőjéből, a jogbiztonságból fakadó  -   a  Jat.   12.   §   (2)    bekezdésében    is megfogalmazott    -    tilalmat    azáltal,    hogy    az illetékfizetésre  kötelezettek  meghatározott  szűk  köre tekintetében    visszamenő     hatállyal     hátrányosabb illetékfizetési   kötelezettséget    eredményezett.    Az Alkotmánybíróság ezért azt a rendelkező részben foglaltak szerint megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság  megjegyzi azt is, hogy az Itv. 97. § (1) bekezdésének  második mondata  akkor nem  lett  volna alkotmányellenes,   ha    a   törvényalkotó    az    Itv. rendelkezéseinek alkalmazását  kizárta  volna  azokban  a hatálybalépését  megelőzően   keletkezett  vagyonszerzési ügyekben, amelyek  esetében az  illetékezőre hátrányosabb illetékfizetési   feltételeket   eredményezett,   illetve súlyosabb  kötelezettséget  állapított  meg,  vagy  ha  a törvény     rendelkezéseinek      alkalmazhatóságát     a vagyonszerzési ügyek  tekintetében  nem  a  bejelentéshez vagy a  más  módon  való  tudomásra  jutáshoz,  hanem  az illetékkötelezettség keletkezésének  időpontjához kötötte volna. Mivel az Alkotmánybíróságnak jogalkotási hatásköre nincs, az  alkotmányellenes  rendelkezés  megsemmisítésén túlmenően a  törvény kiegészítését,  illetve  módosítását nem végezhette  el. Az  alkotmányellenes rendelkezésnek a megsemmisítő   határozat    közzétételéhez   viszonyított későbbi     ( 1992.     szeptember     30-i )     hatályú megsemmisítésével az  Alkotmánybíróság lehetőséget kívánt teremteni arra, hogy a törvényalkotó időközben megalkossa az Itv. tartalmához illeszkedő, alkotmányos rendelkezést, illetőleg szabályozást. Az Alkotmánybíróságnak  az  indítvány  alapján  elvégzett utólagos    absztrakt     normakontroll    keretében    a megsemmisítésen  túl   nem   állt   módjában,   hogy   az alkotmányellenes   rendelkezés   következtében   hátrányt szenvedettek   sérelmeit    e   határozatában   általános előírással orvosolja.  A visszamenő  ( ex tunc )  hatályú megsemmisítés   jogbiztonsági    szempontból   nem   volt alkalmazható, mert  a vagyonszerzési ügyek érintettjeinek túlnyomó többsége  számára a  megsemmisített  rendelkezés nem eredményezett  hátrányt. Ezek  tekintetében az  ilyen semmisítés a jóhiszeműen szerzett jogok sérelmével járna. Hátrányos   hatás    visszaható   hatályú   megszüntetése alkotmánybírósági  döntéssel   csak  bírói  kezdeményezés alapján  folytatott   konkrét  normakontrollal,  valamint alkotmányjogi   panasszal    összefüggő   egyedi   ügyben érvényesíthető. Ezért  lenne célszerű, ha a törvényalkotó a megsemmisített  rendelkezést  felváltó  új  alkotmányos szabályozás    keretében     egyidejűleg    rendezné    a megsemmisített rendelkezés  folytán hátrányt szenvedettek sérelmeinek orvoslási lehetőségét is.                     Dr. Sólyom László                az Alkotmánybíróság elnöke                      Dr. Ádám Antal                   előadó alkotmánybíró                     Dr. Herczegh Géza                       alkotmánybíró         Dr. Kilényi Géza          Dr. Lábady Tamás          alkotmánybíró             alkotmánybíró       Dr. Schmidt Péter             Dr. Szabó András         alkotmánybíró                 alkotmánybíró       Dr. Tersztyánszky Ödön       Dr. Vörös Imre           alkotmánybíró             alkotmánybíró                    Dr. Zlinszky János                       alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	7/1992. (I. 30.)
Date of the decision: .	01/27/1992
.
.